Felszólalás adatai

Érthető tehát, hogy miután ezt tanulták meg, ezt szokták meg, így viszonyulnak a költségvetés módosításához, ők ezt mindig csak így tudják látni. De egy költségvetés módosítása nem csak a tűzoltást jelentheti. Egyébként valóban, a tűzoltás leginkább szemléletes példája az ő kormányzási időszakuknak, a 2002-2010-es kormányzási időszakuknak az a pillanata, amikor Bajnai Gordon válságmegoldó kormánya egyetlen év alatt több mint ezermilliárd forintot vett ki az emberek zsebéből egy ilyen költségvetés-módosítás kapcsán. Valóban, annak a kormányzati teljesítménynek, amelyet önök az alatt a nyolc év alatt felmutattak, ha úgy tetszik, legerősebb megnyilvánulása, szimbóluma, kifejezése az a fajta tűzoltás volt, amit önöknek végre kellett hajtaniuk. Merthogy az a gazdasági, költségvetési teljesítmény, amit önök fel tudtak mutatni, Magyarországot olyan gyengévé tette, hogy az a gazdasági válság, amely valóban, természetesen bennünket is elért, csak egy ilyen brutális megszorítás árán volt valamiféleképpen orvosolható. Meg természetesen azzal, hogy rohantak az IMF-hez, és eladósították az országot. Amely eladósításért egyébként mi álltunk helyt, és azt gondolom, mindenki tudja, hogy valóban helyt tudtunk állni, mert Magyarország úgy tudott gazdálkodni az elmúlt három évben, olyan gazdaságpolitikát folytatott, olyan költségvetést tudott teremteni az emberek munkája, erőfeszítése által, amelynek köszönhetően ezt a hitelt nem határidőre, hanem jóval határidő előtt ki tudtuk fizetni.

Nos tehát, valóban önök csak tűzoltó költségvetési módosítást ismernek. Mi azonban ismerünk olyan költségvetés-módosítást is, amely egy kormányzati stratégiát támaszt alá, egy kormányzati stratégia lépéseihez teremt költségvetési forrást, vagy éppenséggel intézkedést hoz, amely beleillik abba, ami arról szól, hogy egy erős, független Magyarországot szeretnénk létrehozni, amelyben érezhetően javul az emberek életminősége. Ebbe a gondolatba, ebbe a stratégiai célba illeszkedik bele mindaz, amit ma itt egy költségvetési törvénymódosítás kapcsán láthatunk, olvashatunk.

Mert mit is jelent ez az erős és független Magyarország ideája? Ez többek között azt jelenti, hogy Magyarországnak pénzügyileg, amennyire lehet, függetlennek kell lennie. A pénzügyi függetlenséget többek között ennek az IMF-hitelnek a visszafizetése is jelenti. A pénzügyi függetlenséget többek között az is jelenti, hogy Magyarország lekerült arról a szégyenpadról, amely szégyenpadra önök ültették, és amely szégyenpadról nemhogy nem tudták fölállítani, hanem egyre inkább odaszögezték a kormányzásuk alatt. Nos tehát, Magyarországnak az idén végre sikerült ettől a szégyentől megszabadulnia, a túlzottdeficit-eljárás Magyarország ellen már nem zajlik. Ez is a pénzügyi függetlenségünk része.

De a pénzügyi függetlenségnek része az is, amikor a pénzügyi szolgáltató szektor állapotáról beszélünk. A pénzügyi szolgáltató szektor állapotát jellemzi, hogy milyen annak erőssége, de az is jellemzője, hogy milyen tulajdonosi szerkezetű. Meggyőződésünk szerint Magyarországnak az az érdeke, ha lehetőleg ebben a pénzügyi szolgáltató szektorban minél több olyan szolgáltató van, takarékszövetkezet vagy bank, amely magyar tulajdonosi háttérrel rendelkezik. Magyarország pénzügyi biztonságát, az emberek pénzügyi biztonságát ez szolgálja. Ezért történik, ami tetten érhető ebben a költségvetési törvénymódosításban, hogy az a takarékszövetkezeti szektor, amely sajnos a rendszerváltás óta nemhogy megerősödni nem tudott a szolgáltatás mértékét, annak arányát illetően ezen a piacon, hanem fokozatosan vagy éppenséggel rohamosan csökkent a szerepe, ma a hitelezésben csupán 5 százalékban vesz részt.

Mi azért alakítottuk át, azért hoztuk azt a törvényt, amely szabályozza ezt a szférát, hogy ezt a mértéket jóval haladja meg, lehetőleg érje el rövid távon a 10 százalékos arányt, de azt sem tartjuk lehetetlen vállalásnak, hogy ez belátható időn belül a 15-20 százalékot is elérheti. Ehhez természetesen az kell, hogy ez a szektor biztonságos legyen, tőkebeáramlás történjen, és nyilvánvalóan az az infrastrukturális változás is lehetővé váljon, amely a szolgáltatás színvonalát XXI. századi szintre hozza. Ezért van az, hogy ezzel a 100 milliárd forinttal támogatjuk meg ezt a szektort. És ezért van az, hogy az ellenzék ezt pénzkidobásnak tekinti, mert nem tud dolgokat más szemüvegen keresztül látni. Mi pedig, és azt gondolom, mindenki, aki gondolkodik, aki az ország érdekeit nézi, az látja, hogy ez valóban a nemzetstratégiába beilleszkedő, a pénzügyi függetlenség érdekében tett egyértelmű lépés.

Vagy nézzük az E.ON gázüzletágának megvásárlását! Az ellenzék erre azt mondja, hogy felesleges pénzkidobás, mi pedig azt mondjuk, hogy az ország energiafüggetlensége nemzetstratégiai kérdés, az ország függetlenségének kérdése. Tehát minden olyan lépés, amivel azt szolgáljuk, hogy ebbe az irányba lépjünk, Magyarország mozgástere ebbe az irányba bővüljön, ha úgy tetszik, kiszolgáltatottsága csökkenjen, az a gazdasági függetlenség érdekében tett lépés, az energiafüggetlenség érdekében tett lépés, tehát Magyarország függetlensége érdekében tett lépés. (Babák Mihály: Ezt ők nem értik.) Ez van ebben a költségvetési törvénymódosításban.

Amikor azt mondjuk, hogy olyan Magyarországot szeretnénk, amely gazdaságilag független, akkor természetesen itt a gazdasági növekedés kérdése is felmerül. És minden olyan lépés, amely a gazdasági növekedést szolgálja, nyilvánvalóan ezt a stratégiai célt szolgálja. Amikor tehát például az európai uniós források megszerzése érdekében az önkormányzatok számára nyitva álló önerőalapot 20 milliárd forinttal megnöveljük, akkor ezzel azt a célt szolgáljuk, hogy az önkormányzatok képessé váljanak ezeknek a forrásoknak a lehívására.

(10.40)

Ezzel nyilvánvalóan szolgáljuk a gazdasági növekedést, hiszen ezekből a pénzekből valamiféle fontos, egyébként elsősorban az ivóvízminőséggel, a szennyvízkezeléssel vagy éppen a szemét kezelésével kapcsolatos, tehát a jövőnk, az életminőségünk szempontjából alapvető kérdések oldódnak meg, de nem mellékesen, miután ez egy beruházás, ezért nyilvánvalóan a gazdaság növekedését is szolgálják. Amikor tehát ezt az önerőalapot megnöveljük, akkor nem egyszerűen egy húszmilliárdos összegről döntünk, hanem emögött több százmilliárdos fejlesztésről, beruházásról is, amely egyébként sok millió embernek az életminőségét tudja javítani.

Amikor azonban azt mondjuk, hogy Magyarországon az életminőséget is szeretnénk javítani, akkor természetesen ebbe nagyon-nagyon sok minden beletartozik - ahogy utaltam rá, akár az ivóvíz minőségének vagy éppenséggel a szennyvíz kezelésének a kérdése is -, de kétségtelenül az emberek a legközvetlenebbül azt érzékelik, hogy milyen jövedelemre tudnak szert tenni. Ezért nagyon fontos az, amire miniszter úr utalt, és pontos számokat hozott, hogy Magyarországon egyre több ember képes a munkájából megélni, és természetesen az az érdekünk, hogy ezek a munkajövedelmek lehetőleg nőjenek. Ennek a növekedésnek az egyik eszköze az infláció csökkenése, hiszen ha valamiféle növekedés van a béreknél a különböző szférákban, akkor nem mindegy, hogy ezt az infláció azonnal felemészti, vagy egy alacsony infláció esetén az emberek érzékelik, hogy valóban jövedelemnövekedésük van.

Szerencsére elmondhatjuk, hogy Magyarországon ma az alacsony infláció miatt érzékelhető az, azt mondjuk, hogy reálbér-növekedés van. Öröm az, hogy ez természetesen a nyugdíjak vonatkozásában is kimondható, és öröm az, hogy nemcsak a reálbér-növekedés hagy az emberek zsebében több pénzt, hanem többek között - nagyon fontos dolog, amiről sok szó esik, és a kibontása már sokszor megtörtént - a rezsicsökkentés. Nagyon fontos számunkra, hogy a közszolgáltatás különböző területein dolgozó emberek érezzék azt, hogy a társadalom megbecsüli az ő munkájukat, merthogy sok esetben a bérnövekedés nem önmagában egy materiális kérdés, nemcsak egyszerűen azt jelenti, hogy havonta néhány ezer forinttal több kerül a számlánkra, hanem azt is jelenti, hogy milyen módon becsüli meg a társadalom azt a munkát, amelyet végzünk, milyen figyelem irányul rá.

Ezért nagyon jelentős az, hogy Magyarországon az egészségügyben dolgozóknak a bérét tudtuk növelni, és ezzel nyilvánvalóan felhívtuk arra a figyelmet, hogy az ott dolgozó emberek nagyon fontos, a társadalom számára elengedhetetlenül fontos munkát végeznek. Ennek érdekében nyilvánvalóan igyekeztünk a szakdolgozók meg az orvosok bérét felemelni. Ennek az eredménye már abban is megnyilvánul, hogy ezek közül az emberek közül csökkenő arányban mennek külföldre munkát vállalni, tehát nyilván ennek az anyagi és szellemi jelzésnek volt fogadókészsége.

Természetesen a pedagógus-életpályamodell bevezetése ugyanebbe a körbe tartozik. Fontos számunkra, hogy a pedagógusok érezzék, hogy a társadalom megbecsüli az ő munkájukat. A köznevelési törvénynek egyébként számos olyan eleme van - nyilván az illetményrendszeren túlmenően -, amelyből a pedagógusoknak érezniük kell, és amelyből érzik azt, hogy innentől kezdve ők fontos szereplői, nem megtűrt, hanem az első számú szereplői a közoktatásnak, annak érdekében, hogy azt a munkát, amit rábízunk - a gyerekeink -, minél magasabb színvonalon művelhessék. Ehhez kell nyilvánvalóan az anyagi megbecsülés, az anyagi biztonság. Ezért van ebben a költségvetési törvénymódosításban az a 32 milliárd forint, amely alapot teremt arra, hogy a pedagógus-életpályát bevezessük, és azt a fajta illetménynövekedést végre tudjuk hajtani, amit ebben az évben vállaltunk.

Még egyszer, azt tudom tehát mondani, hogy amikor erre a költségvetési törvénymódosításra tekintünk, akkor ezt érdemes abból a dimenzióból nézni, hogy milyen stratégiai vállalásai vannak a kormánynak, hogy ezeket a stratégiai vállalásokat milyen eszközökön keresztül tudja megvalósítani, és akkor máris azt látjuk, hogy ezek az eszközök tetten érhetőek ebben a költségvetési törvénymódosításban. Ez a módosítás nem elvesz, ez a módosítás nem gyengíti az országot, ez a módosítás nem kotorász az emberek vagy a vállalkozások zsebében, hanem ellenkezőleg. Ezzel a költségvetési törvénymódosítással, Magyarország költségvetési stabilitásának a fenntartása mellett - amellett, hogy csökkenni fog az államadósság, amellett, hogy továbbra is teljesíteni tudjuk az államháztartás 3 százalék alatti hiánymértékét - tudunk embereknek pénzt adni, mert megbecsüljük a munkájukat, tudunk gazdaságot élénkíteni, és tudjuk az ország pénzügyi és gazdasági függetlenségét erősíteni. Ezért azt gondolom, hogy mindannyian jó érzéssel és abban a hitben tudjuk ezt a törvénytervezetet támogatni, hogy az ország érdekében tevékenykedünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)