Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági üléseken is rendre előkerült az a megfogalmazás, hogy a két szervezet összevonását túl gyorsan kívánja a kormány végrehajtani. De ne feledkezzünk meg róla, hogy júniusban már foglalkozott a magyar parlament ezzel a kérdéssel, sőt 2011-ben is, amikor egyszer már szóba került a Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonásának lehetősége. Akkor érte Magyarországot olyan támadás az Európai Központi Bank, valamint az Európai Unió részéről, hogy nem értett egyet azzal az összevonási folyamattal, amit akkor a magyar kormány a maga részéről megpróbált felvázolni. Jelenleg eljutottunk abba az állapotba, hogy az Európai Központi Bank is egyetért ezzel az eljárási móddal, az Európai Unió is. És már a júniusi parlamenti vita alkalmával megfogalmazódtak azok a folyamatok, amelyek alapján a két szervezet összevonását ki kell alakítani, végre kell hajtani. Most jutottunk abba az állapotba, hogy október 1-jével ez a folyamat realizálódni tudjon.

Fölmerültek azok a kérdések, hogy a két szervezet összevonásából adódó, eltérő pénzügyi finanszírozási folyamatok esetében ez hogyan fog a továbbiakban alakulni, egyrészt a költségvetés oldaláról, másrészt pedig a két szervezet összevonása miatt a költségvetések hogyan fognak 2013. december 31-ig alakulni. Mindannyiunk számára biztos az, hogy a két szervezet összevonása után a PSZÁF szakemberei át fognak kerülni az összevont egységhez, tehát a feladatkörük tulajdonképpen ugyanaz a folyamat marad, amit idáig is elvégeztek. Ehhez a megfelelő költségvetési hányadot a 2013. évi költségvetésben a maga részéről a költségvetés biztosította. Tehát nem ütközik az MNB költségvetésével a PSZÁF bevonásával kapcsolatos költségvetési dilemma kérdése.

A másik ilyen dolog, ami úgyszintén felmerült, hogy az összevonás után milyen hierarchikus feladatkör-ellátás fog kialakulni. Tehát részben maga a Nemzeti Bank törvénye is szabályozza azt, hogy Nemzeti Banknak milyen keretek között kell működnie, vagyis ez nem vonatkozik a PSZÁF ellenőrző szervezete folyamatos tevékenységének, költségvetési felhasználásának kérdéskörére, de a közös tevékenységgel, az együttműködéssel kapcsolatosan stabilizálni lehet a hazai pénzügyi helyzet kérdését. Itt a fogyasztóvédelem esetében is számos olyan kérdéskör merült fel egész évben, hogy az ellenőrzési folyamatoknál kinek milyen hatásköre van, milyen mélységben lehet adott esetben belenyúlni ezekbe a kérdésekbe. De az elmúlt időszakban a banki szektor és a PSZÁF fellépéseinek kérdésköre is, azt hiszem, a médián és a politikai állásfoglalásokon keresztül is, ugye, hellyel-közzel megkérdőjelezte annak eredményességét, hogy a PSZÁF milyen mértékben tud a bankokra is hatással lenni. Tehát a két szervezet összevonásával nemhogy gyengül, hanem hihetetlen mértékben megerősödik az ellenőrző készség, a másik oldalon pedig a Nemzeti Bank hatásköre is tulajdonképpen erőteljesebbé válik a felügyeleti átláthatóság és a saját hatáskörében meghozott döntések végrehajtása területén is.

Itt külön ki szeretném emelni, hiszen vita volt a bizottsági ülésen is, a költségvetéssel kapcsolatosan is, az alaptörvénnyel kapcsolatosan is, hogy a javaslat mennyiben módosítja a jutalék mértékét, kifizetését, mennyiben biztosítja a kártyák felhasználásának további növekedését, a különböző terminálok elhelyezésével kapcsolatos költségek a vállalkozók esetében hogyan fogják terhelni a vállalkozásokat. Idáig volt egy hatalmas bizonytalanság ebben a kérdésben, hiszen a mostani javaslat tulajdonképpen 2 százalékban meghatározott céloknak megfelelően a készpénzfizetés visszaszorítása irányul, azáltal, hogy csökkenti a belföldi bankközi jutalék mértékét, ezzel hozzájárulva a rejtett gazdaság méretének csökkentéséhez.

Tehát ez az egyik olyan alapvető kérdés, amit tulajdonképpen maga a törvény megfogalmaz, és ezáltal helyre teszi a jutalék mértékének és az abból adódó anomáliák kérdését, és sokkal jobban rá fog látni magára a rendszerre. Az indítvány szerint a betéti kártyás tranzakciók után legfeljebb a fizetés értékének 0,2 százalékát, hitelkártyás fizetésnél 0,3 százalékát szedhetik be a fizetési kártyát kibocsátó bankok. Ez a jelenlegi kétszereplős, erősen torzult kártyapiacon a szolgáltatók közötti verseny fokozódását eredményezheti. Fölmerült tegnap a bizottsági ülésen az aggály, hogy tulajdonképpen ezáltal csökkenti a verseny előnyét és annak növekedését, ez inkább emeli a versenyhelyzet kibővülését, ezáltal a szolgáltatások területén is nagyobb lehetőséget fog tudni biztosítani, miközben csökken a kiskereskedőket terhelő, a kártyahasználatból keletkező költségek mértéke.

Tehát úgy érzem, hogy ezzel a törvénnyel tulajdonképpen helyre teszi az eddigi járulékok közötti eltérő folyamatokat a kártyakibocsátó esetében vagy adott esetben a bankok esetében, ahol a terminálok telepítése és az abból adódó bevételek megosztása is tulajdonképpen ez idáig bizonytalan volt, tehát nem volt tiszta körülmény. Maga a törvény ezt teljes egészében rendbe rakja.

Szeretnék visszatérni egy kicsikét talán az előző vitára, ami hellyel-közzel nem abban a mederben zajlott, ami általában egy normális parlamenti működésre jellemző kellene hogy legyen. Szeretném kihangsúlyozni, hogy 2011-ben, amikor a 2012. évi költségvetést vitattuk itt a parlamentben, és különböző törvényeket, az adótörvényeket és a végrehajtási törvényeket megfogalmaztuk, az ellenzék részéről mindenki kellő hatékonysággal, vehemenciával és azt lehet mondani, néha durva szavakkal próbálta magát a 2012. évi költségvetés végrehajtásának esélyét úgy megfogalmazni, hogy nem tartható, nem végrehajtható, teljes kaotikus. És ha egy-egy módosításra sor került, mondjuk, 2012-ben a költségvetés esetében, akkor is, ugye, teljes vehemenciával próbálták megfogalmazni, hogy ez katasztrófa az ország számára.

Na most, annak ellenére, hogy ezek megfogalmazódtak, a 2012. évi költségvetés végrehajtása úgy zajlott le, hogy mindenkit meglepett egész Európában, hogy az ország költségvetési hiánya 1,9 százalékra teljesült. Itt Kovács Tibor képviselőtársam elmondta, hogy a szeptemberig végrehajtott költségvetési hiány kimutatás szerint, ugye, túllépte azt a nagyságrendet, ami a költségvetésbe be lett tervezve.

(14.10)

De visszaemlékezem arra, hogy amikor mi ezt felvetettük, akkor önök úgy válaszoltak - és ez a helyes válasz rá egyébként, tehát ebből nem kell olyan óriási nagy csodát csinálni -, hogy szeptember-októberben jönnek be a következő adóbevételek, amelyek ezt teljes egészében helyre teszik, és hasonlóképpen, mint ahogy a 2012-es évben, 1,9 százalékra teljesült a költségvetési hiány. Ez lepte meg egész Európát, és ennek volt egy olyan hatása, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól tulajdonképpen Magyarország teljes egészében ki tudott kerülni; kilenc év után mégiscsak ki tudott kerülni.

A stabilitási törvénynél Göndör István is felvetett olyan dolgokat, amelyek nem teljesen állják meg és nem állták meg a helyüket. Mondom ezt arra is, hisz a stabilitási törvénynél is egy-egy kormánynak meg kell lennie a belső mozgásterének, ugyanez van a bank esetében is és a PSZÁF összevonásánál is; egy erőteljesebb ellenőrzési és adott esetben egy olyan utasítási rendszer, amely alapján sokkal jobban és gyorsabban lehet reagálni bizonyos kérdésekre. Hisz emlékezzünk vissza rá, hogy 2012-ben hozta meg az Európai Parlament Bizottsága azt a döntését, hogy a 2007-es évi áfavisszatartást - visszaemlékezünk rá, Draskovics döntésének a következményére -, azt a magyar kormánynak vissza kell fizetnie. A betervezett államháztartási hiány esetében, ha nincs meg a kormány megfelelő lépése, akkor 2012-ben nem tudta volna, hisz a költségvetésbe nem voltak betervezve ezek a tételek, 250 milliárd a MÁV esetében, lehetne sorolni, ami megközelítőleg elérte a közel 500 milliárd forintos azonnali visszafizetési kötelezettségét a magyar kormánynak és a magyar költségvetésnek, de ezt mégiscsak végre tudta hajtani.

Ahogy Veres János is az előzőekben elmondta, megvan az esély arra, hogy különböző lépéseket a kormány a költségvetés szempontjából megtegyen, de amikor a be nem tervezett nagyságrend már olyan nagy mértékű, hisz az államadósság visszafizetését, kamatok visszafizetését is teljesítenie kellett ennek az országnak, és akkor bejön plusz megint 400-500 milliárd forintos kötelező visszafizetési kötelezettsége az országnak, akkor nem biztos, hogy minden lépés adott a kormányzati döntéseknél vagy az előző törvénykezéseknél, hogy a megfelelő lépéseket meg lehessen tenni anélkül, hogy adott esetben radikális költségvetési módosítást ne kelljen végrehajtani. Itt maga a törvénykezés tulajdonképpen erre próbált elsődlegesen koncentrálni és ezekben megadni azt a lehetőséget, hogy azokat a lépéseket is meg lehessen tenni, amelyek minden kormány esetében... - hisz emlékezzünk vissza akár 2002-2010-ig, most nem az állami vagyon értékesítésére meg az akörüli polémiákra kívánok visszatérni, hanem majdnem minden kormány esetében megvolt a zárolás lehetősége, annak nagyságrendje, milyensége, tehát lehetne itt sorolni. Lehetne itt nyugodtan olyan dolgokat mondani, amelyek megtörténtek abban az időszakban, de itt most nem az az elsődleges cél. Az elsődleges cél valóban az, hogy Magyarországon ezek a viszonyok követhetőek, kiszámíthatóak legyenek, és azonnali reakciókészséget tudjon biztosítani magának a kormánynak, és azokat a kiskapukat próbálja meg elsődlegesen bezárni, amelyek idáig fel tudtak merülni a terminál kihelyezésével kapcsolatosan, a kártyás vásárlás esetén, fogyasztóvédelem esetén. Tehát ezekre próbál meg elsődlegesen lépéseket megfogalmazni.

Ha figyelembe vesszük azt, és itt lehet bármit mondani, képviselőtársaim, de Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, Magyarország teljesítette az IMF és a Központi Banknak a hitel által felvett, Magyarországra oly gyorsan kirótt kötelező visszafizetési kötelezettségét, tehát idő előtt visszafizettük tulajdonképpen a hiteleket és annak a kamatait. Tehát Magyarország már nem függ oly mértékben ezektől a kérdésektől. Amikor felveti Göndör István képviselőtársam, hogy melyik az olcsóbb - melyik az olcsóbb, képviselőtársam? Nézzük meg Görögország esetét vagy megnézhetjük bármelyik ország esetét, ahová az IMF-hiteleket kihelyezték, lehet hogy 4,5 vagy 5 százalékos kamattal, de mi volt a következménye, és mit követelt meg az IMF ezektől az országoktól? Csökkentsék a pedagógusbéreket, a köztisztviselői béreket, csökkentsék a szociális támogatásokat, és lehetne sorolni tovább. Nagyon sok ország ebbe... (Göndör István közbeszólására:) Göndör István, én végighallgattam önt türelmesen, kérem önt is, talán így lehet egymással kommunikálni, ha időt kérünk, és annak alapján megpróbáljuk normális érvekkel meggyőzni a másikat.

Tehát olyan követelményeket támasztott maga az IMF, amely egy független normális ország esetében, ha egy válság van, és arra hitelt vesz fel, akkor nem terheli tovább az állampolgárait, tehát nem próbálja meg még tulajdonképpen oly mértékű terheléssel sújtani, ami nemcsak az országot hozza kellemetlen helyzetbe, csődveszélybe, mint Görögország esetében, hanem a magyar állampolgárokat vagy a saját állampolgárait is oly mértékben sújtja, ahogy az IMF idáig megkövetelte.

Nem véletlenül hangzik el az egész világon az Európai Unión belül is, hogy az IMF támogatási módszereit, pénzkihelyezési módszereit felül kell vizsgálni. Nem véletlen! Ma már mindenki érzi és tudja, ahol az IMF tulajdonképpen a maga részéről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kellő támogatást próbált nyújtani, ott hatalmas követelményt támasztott, és nagyon sok ország pontosan abba rokkant bele, ezekbe a követelményekbe, amelyeket az IMF sokszor a maga részéről megfogalmazott.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)