Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, az előző napirendhez hasonlóan megint nincsenek kibontva az egyes tételek rendesen az NMHH jövő évi költségvetésének tervezetében. Csak fejezetcímeket olvashatunk. Legkirívóbb megint a 62 milliárdos MTVA-kiadási előirányzat. Nem láthatjuk a részkiadásokat, amihez akár módosító javaslatokat is fűzhetnénk, hiszen például régi vágyunk, hogy kötelezzük a közmédiumokat, hogy hozzanak létre, például készítsenek saját gyártásban akár történelmi tematikájú filmeket, hiszen sajnos mind az előző, mind a jelenlegi Orbán-kormány alatt is azt látjuk, hogy erre semmiféle szándék nincs sem a kormánybiztos részéről, sem a közmédiumok keretein belül.

Sok egyéb módosító javaslattal is élhetnénk, ha egyáltalán lennének a 62 milliárd forintos MTVA-előirányzatnak olyan sorai, amelyekhez fűzhetnénk módosító javaslatot. Ez azonban így egyáltalán nem kellőképpen kibontott, egy sorral elintézni ezt a 62 milliárd forintos kiadást. Ennek az iszonyatos összegnek ráadásul csak a töredéke jut műsorkészítésre, bár ez sem derül ki a javaslatból, de egyéb információkból megtudtam, hogy 25-27 milliárd forintot fordítanak csak műsorkészítésre, beleértve a belsős és külsős produkciókat egyaránt. Ezt osztják el tehát a televíziók és rádiók között. Ennek ellenére ezt a durván 25 milliárd forintos összeget nem olvashatjuk itt, azonban mégiscsak fájó, hogy egy ilyen hatalmas összegből végső soron műsorkészítésre ennek csak tulajdonképpen a töredéke fordítódik.

Az előző napirendben a tavalyi év zárszámadása kapcsán úgy fogalmaztam, hogy elkeserítő, hogy mindössze 57 millió forintnyi bírságot sikerült kiszabnia a Médiatanácsnak, főleg annak fényében, hogy eredetileg egyáltalán nem sok, 245 millió forintot terveztek, majd ezt csökkentették 153 millióra. Nos hát, jelen napirendben láthatjuk, hogy a hatósági puhulás legegyértelműbb jeleként jövőre már csak 21 millió forintnyi bírság van betervezve. Tehát így lett a tavalyi 245-ből 153 millió, végül tényszerűen 57 millió forintnyi megvalósult bírságból jövőre már előirányzatként is csak 21 millió forint. Ennyit a nagy kereskedelmi médiumokkal való keménykedésről, hogy gyakorlatilag a törvények betartása érdekében sem hoznak semmiféle szankciókat, pedig sorozatosak és általánosak sajnos a törvénysértések.

Különösen Szűcs Lajos figyelmébe ajánlanám azért a kritikáimat, hiszen örülök, hogy azt elismerte, hogy igyekeztem a tárgynál maradni, akármekkora is volt a kísértés, és egy száraz zárszámadásnál is csak a száraz tényeknél maradni. Azonban tulajdonképpen csak azt az egy pozitívumot emelte ki, ami néhány másodperc volt az amúgy 15 perces beszédemben, amikor azt mondtam, hogy nagyjából jól gazdálkodott az NMHH. De amellett azért nagyon sok kritikát megfogalmaztam. Itt a kritikák között is hadd emeljem ki elsősorban azt, hogy ha már a zárszóban ön nem is fogja kiemelni, hogy az, hogy 21 millió forintnyi bírság van betervezve az előzőleg tárgyalt… ? és annak a tervezetének kevesebb mint 10 százaléka, hogy miért változhat így, miközben nyilvánvalóan nem mondhatjuk azt, hogy rendet tettek a médiában. Még talán Pintér Sándor sem merne ekkora hazugságra vetemedni, pedig ő azért merész kijelentéseket tesz a rendteremtéssel kapcsolatban, de hogy egyik évről a másikra tulajdonképpen kevesebb mint tizedére esik vissza a bíróságok előirányzása, az elfogadhatatlan.

Az MSZP azért aggódott, hogy még mindig milyen sok médiaszolgáltatási díjat kell fizetni, én azt gondolom, hogy látható az a csökkenés, ami a korábbi években elképzelhetetlen lett volna. Most már csak 65 millió forint a médiaszolgáltatási díja a TV2-nek és az RTL Klubnak. Egészen egyszerűen nevetséges.

Ami pedig ismét a műfaját illeti ennek a napirendnek, ugyanazon a napon kezdi meg az Országgyűlés az NMHH jövő évi költségvetésének parlamenti vitáját, amelyen a múlt évi zárszámadását is tárgyalja. Ez arra utal, hogy a Fidesz gyorsan le akarja darálni az aktuális médiapénzügyeket. Egyébként logikus, igen, hogy először a zárszámadáson szeretne túl lenni a Ház, az viszont nem indokolt, hogy a pénzügyi beszámoló elfogadásával egyidejűleg szülessen döntés a költségvetésről is, hiszen így elvi esélyt sem adnak arra, hogy az Országgyűlés nem fogadja el a médiahatóság zárszámadását, ugyanakkor jóváhagyja a jövő évi költségvetést, ami egyébként nem okozhatna zavart, csak némi időcsúszást a számok esetleges módosítása miatt. De ennek elvi lehetőségét sem adják meg az összeállított napirendtervezet szerint, hogy itt az Országgyűlés és a képviselők saját belátásuk szerint akár ne fogadják el, mint ahogy mi jobbikosok nem is fogjuk tudni elfogadni sem a zárszámadást az előző napirendben ismertetettek miatt, sem a jövő évi költségvetést, előbbi és még megfogalmazandó kritikáink miatt.

Fontosabb az előbbi kritikánknál, hogy a törvényhozás ismét negligálja az egység és teljesség költségvetési elvét, mivel továbbra is két állami költségvetést alkot Magyarország számára. Az egyik, a kisebbik a média költségvetése lesz, a másik pedig a decemberben megszületendő központi költségvetés. Először a gomb, az NMHH, aztán a kabát, a központi költségvetés. Ez máshol azért nem így van. Az egység és teljesség évszázados költségvetési elv, ami azt jelenti, hogy az államnak egy költségvetésben kell az összes bevételét és az összes kiadását összefoglalnia, prezentálnia, hogy ezáltal az államháztartás egész terjedelemben áttekinthető legyen. Ezt a követelményt az EU pénzügyi rendelete is deklarálja. Eszerint az EU költségvetésében minden közösségi bevételt és kiadást szerepeltetni kell, ezért valamennyi pénzügyi műveletet egyetlen helyre telepítik, a költségvetésbe integrálják.

Egyébként Magyary Zoltán közel száz esztendeje fogalmazta meg ezt az elvet, úgyhogy nem kell mindig azért az Európai Unióra tekinteni. Sőt, a kormány Magyary nevét használja egy projektjéhez, de a névadó tanításait, úgy tűnik, hogy nem nagyon veszi közben figyelembe.

Az alapprobléma abból ered, hogy de jure az NMHH nem része az államháztartásnak, és nem része a központi költségvetésnek sem, 1996 óta azon kívül gazdálkodik. Az a törvényi szabályozás, amely szerint külön törvényt kell alkotni az éves költségvetésről, ráadásul a törvényjavaslatot nem a kormánynak, hanem egy parlamenti bizottságnak kell benyújtania, szakmailag nem elfogadható. Minden költségvetés egy pénzügyi terv, a Költségvetési bizottság azonban tervezéssel nem foglalkozik. Nincs elegendő információja, a bizottságai között nincsenek szakmai referensek, akik több héten át részletesen elemzik, vizsgálják a törvényjavaslat kiadási és bevételi előirányzatait, pénzügyi és más szakértőkkel konzultálnának.

A törvényjavaslatot benyújtó bizottság tagjainak nincs kellő szakmai rálátásuk arra, hogy milyen feladatot kell megoldania a médiaintézményeknek, és e feladatokhoz mekkora költségvetési támogatást célszerű rendelni, illetőleg a támogatáson kívül reálisan mekkora bevételek milyen forrásokból tervezhetők.

Eltérően a központi költségvetési törvényjavaslat tárgyalási gyakorlatától, a média-költségvetést sem az Állami Számvevőszék, sem a Költségvetési Tanács nem véleményezi. Azt meg végképp nem tudja a Költségvetési bizottság, hogy mik rejlenek a részletekben. Kénytelen rábízni magát a médiaintézmény szakapparátusára, amiben vakon megbízik, és végül olyasmire adja az áldását, aminek belső összetételét egyáltalán nem ismeri, hiszen a tervezésében nem vett részt.

A médiahatóság vezetője nem kérdezhető, ezt az előbb említett MSZP-s képviselőtársaink is azért ? azt gondolom ? joggal tették szóvá, még ha nem is egészen értette talán államtitkár úr, hogy mire céloznak. Arra, hogy miközben a kormány mossa kezeit és azt mondja, hogy ez egy független autonóm szerv, aközben, mondjuk, az ügyészséggel szemben nem interpellálható. Bocsánat, most már az ügyész sem interpellálható, ezt is megváltoztatták, de még csak nem is kérdezhető itt az Országgyűlésben. Márpedig egyelőre erre még van lehetőségünk, még ha elég pökhendi válaszokat is kapunk, mondjuk, egy legfőbb ügyésztől, de a médiahatóság, a Médiatanács esetében még erre sincs lehetőségünk, hogy kérdéseket tegyünk föl itt az Országgyűlésben, hiszen a kormány visszautasítja az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Részt sem vesz a parlamenti vitán, hiába van rekordszámú államtitkára az Orbán-kormányoknak, egyetlenegy államtitkár sem vesz részt államtitkári rangjában az ilyen, efféle vitákon.

(2.20)

A médiahatóság vezetője tehát nem kérdezhető, médiaügyben nincs kit interpellálni, az NMHH pénzügyei fölött a parlament gyakorlatilag semmiféle kontrollt nem gyakorol, természetesen szakmai, egyéb más, tartalmi kontrollt meg aztán pláne nem, de hát erről most e napirendben nem tudunk szót ejteni.

A Költségvetési bizottság elnöke által jegyzett törvényjavaslat előirányzatai lógnak a levegőben, nem tesznek eleget az összehasonlíthatóság elvének sem. Egyetlen számoszlopot látunk, az egyes kiadási és bevételi előirányzatok nem mérhetőek sem a tavalyi tényszámokhoz, sem az idei tervadatokhoz, tehát az n-2-es szabály nem érvényesül. A törvényjavaslat ebben a formájában tárgyalásra alkalmatlan. Az előterjesztő a jogalkotási törvény előírásait is figyelmen kívül hagyja, nincs elegendő háttér-információ, hatástanulmány.

Nem is véletlen, hogy az ilyen kínban fogant törvényjavaslathoz az előző ciklusban nem adta a nevét Nyikos László, a Költségvetési bizottság akkori elnöke, az aláírást átengedte a fideszes alelnöknek, mert ez vállalhatatlan.

Köszönöm figyelmüket.