Felszólalás adatai

Az Erzsébet-programról beszélt a képviselő asszony. Arra kerekítette ki Árpád-házi Szent Erzsébet példáját, hiszen valóban azért emlékezünk rá, azért emlékezik rá az egyház is szentként, hiszen a legelesettebbeken kívánt segíteni, megvoltak a maga eszközei, akár királyi családból is származva, akár a saját hitének az erősségében is, és így igyekezett ő a saját erejénél fogva segíteni a legszegényebbeken. Az Erzsébet-program pedig egy nagyobb volumenben, az állami szerepvállalás közbeiktatásával igyekszik segíteni azokon, akik a leginkább rászorultak. Őket maga a program célcsoportként több kategóriába sorolja, hiszen vannak itt nyugdíjasok, akik általában nehéz körülmények között élnek sajnos Magyarországon, nagycsaládosok, akiknek a sok gyerek felnevelése többletterhet jelent, fogyatékkal élők, akiknek szintén nehezebb megélni a különböző foglalkoztatási vagy szociális segélyezési formákból, szociális intézmények dolgozói, akiknek így próbálunk segíteni valamennyit, az egyébként nyilván még magasabbra emelhető bérek mellett, valamint a belügyi szervek dolgozói, akik alacsony jövedelemmel rendelkeznek, vagy más fiatalok, iskolai csoportok, hiszen rajtuk segít az Erzsébet-program.

(9.30)

Ez az egyik legsikeresebb szociális programja ennek a kormányzatnak, és azt hiszem, Európán belül is példaértékű, hiszen központi költségvetési forrás nélkül, egyetlenegy költségvetési fillér felhasználása nélkül segített már eddig negyedmillió embernek, 250 ezer embernek abban, hogy valahova el tudjon menni üdülni, nyaralni, feltöltődni, vagy a családnak tudott egy közös nyári élményt adni viszonylag kis forrásból. Hiszen egy nyári tábor egy gyermeknek 1-2-3 vagy 5 ezer forintból megoldható volt egy hétig a Balaton-parton, ami nyilvánvalóan egy nagyon nagy dotációt jelent, nagyon nagy támogatási intenzitás mellett valósulhat meg, családok számára pedig akár 30 ezer forintból is egy hét nyaralás a Balaton-parton vagy más állami tulajdonú üdülőben megengedhető volt. Nyilván sokan voltak, akik először látták a Balatont, sőt volt, aki először szállt vonatra az Erzsébet-program keretében, hiszen nem is mozdult ki vagy nem is látta a magyar tengert a korábbiakban, csak az Erzsébet-program tudott neki segíteni.

Az a pénz, amelyet újraosztunk, az Erzsébet-utalványok forgalmazásából származó eredmény, tehát a magyar emberek munkájának az eredménye, amit a munkájukkal megkeresnek, és a munkáltatójuk Erzsébet-utalványként adja nekik. Ennek a munkának az eredménye hasznosul ebben a szociális rendszerben, és más, sokkal nehezebb körülmények között élő emberek számára jelent majd utána üdülési, nyaralási lehetőséget. Az volt a program elindításával tehát a célunk, hogy a magyar emberek munkája minden tekintetben itt, Magyarországon hasznosuljon, és az Erzsébet-programnak, az étkezési jegyeknek a forgalmazási eredménye se Franciaországba vándoroljon ki, mint előtte éveken keresztül, hiszen három francia cég uralta ezt a területet, hanem itt, Magyarországon szociális célra hasznosuljon. Mi ezt éppen ezért egy szociális közszolgálatnak tekintjük, nem pedig egy piaci szegmensnek. Ebben is különbözik a hozzáállásunk ahhoz képest, amit a képviselő asszony által említett brüsszeli eljárásban az eljárás kezdeményezői mondtak. Ők azt mondják, hogy ez egy ugyanolyan piaci tevékenység, mint bármelyik más szabadpiaci kereskedelem vagy ilyesfajta szabadpiaci utalványellátás, mi pedig úgy gondoljuk, hogy ez egy forrás, egy szociális programnak a forrása, és az államnak megvan a lehetősége arra, hogy ilyesfajta biztos forrásból finanszírozza ezt a szociális ellátást. Innentől kezdve nem a piac törvényei, hanem a közszolgáltatási logika kell hogy uralja ezt a területet, ezért úgy gondoljuk, hogy Brüsszelnek semmifajta keresnivalója nincs ezen a területen. Nem vonhatja el egy nagyon sikeres és 250 ezer embernek segítő magyar szociális programnak a forrását arra hivatkozva, hogy egy oda nem illő piaci logikát akar ráerőltetni egy szociális közszolgáltatási logika helyett erre a területre.

Az Erzsébet-program évről évre bővülni is tud, ahogy kialakult, hiszen míg tavaly például a pályáztatás esetében mindösszesen 21 darab pályázatot sikerült kiírni a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak, idén ez már 60 közelébe emelkedett. Nagyon sok tematikus táborunk is volt, sportolókkal, például Kovács Kokó Istvánnal, Kovács Ágival, Nagy Tímeával, Borza Terézzel, sokakkal másokkal, de más tematikus táboraink is voltak, művészeti, önismereti, népzenei, természetbarát, médiatábor is, sőt a leghátrányosabb helyzetből érkező fiatalok Brüsszelbe is elvihették a saját régióikat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ott is bemutathatták Magyarországot. Ezenkívül még fogyatékossággal élőknek is volt pár tematikus tábor, Szent Erzsébet jegyében ezt is el kell hogy mondjuk, nekik tánc-, dráma-, iparművészeti, képzőművészeti, Bicebóca- és Esély-tábor volt, azoknak, akik a hétköznapjaikat fogyatékkal kell hogy megéljék.

Köszönöm szépen még egyszer a képviselő asszony felszólalását. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)