Felszólalás adatai

November 4-e nemzeti gyásznap, éppen ezért országos megemlékezéseket is tartunk. Ez az a pillanat, amikor forradalomból szabadságharccá változott át az '56-os hosszú eseménysorozat, hiszen a forradalom idején az akkori kormányzatot, az önkényuralom által kormányra emelt kormányzatot és kormányformát akarták megváltoztatni az emberek. Ugyanakkor november 4-től ez a fajta forradalom, ez a fajta belső hatalomváltási radikális igény átváltozott szabadságharccá, egy külföldi elnyomó hatalommal szembeni harccá, háborúvá, amelyben már nem pusztán az volt a tét, hogy minek hívják Magyarország miniszterelnökét, hanem hogy létezik-e független Magyarország, vagy pedig a beözönlő szovjet csapatok továbbra is egyfajta vazallus állammá teszik Magyarországot, és a szuverenitását lábban tiporják.

Jól tudjuk az eredményeket, hiszen bár nagyon sokan hősiesen harcoltak a szovjet csapatokkal szemben, de ha létszámarányt, haditechnikát nézünk, akkor nyilvánvalóan, egyértelműen esélytelen volt az a harc, amit folytattak. Ugyanakkor, ha megnézzük az '56-os krónikákat, jól látjuk, hogy novemberben, decemberben, sőt még '57-ben is hogyan égett a láng, és hogyan próbáltak szervezkedni újságokat kiadva, lőfegyvereket összegyűjtve, akár Mansfeld Péterék vagy Tóth Ilonkáék azért, hogy valami még történjen ebben az országban, megvédjék Magyarország függetlenségét.

Bár a forradalmárokat nagyon sokan buzdították, de ma már jól tudjuk, hogy az Egyesült Államokban az 1956. év elején eldőlt az, hogy nem fognak beavatkozni Magyarországon, bár a Szabad Európa Rádión keresztül biztatták a leendő magyar szabadságharcosokat, forradalmárokat, hogy igenis lázadjanak fel a szovjet rendszer ellen, a kommunistákkal szemben, de tudták, ha ez meg is történik, nem fognak beavatkozni. A szovjetek pedig ugyanilyen jól tudták, hogy ők viszont már október végén eldöntötték, hogy beavatkoznak. Hadd idézzem az akkori szovjet kommunista párt politikai bizottságának egyik tagját, Szuszlovot, aki azt mondta, hogy: "Csakis a megszállással biztosíthattuk magunknak, hogy olyan kormány legyen, amely támogat bennünket."

Jól látták tehát az akkori kommunisták, hogy ilyesfajta külföldi erőszak nélkül, külföldi megszállás nélkül a magyarok sohasem választottak volna kommunista vezetőket maguknak, csak és kizárólag a szovjet megszállás tudta biztosítani, hogy itt kommunista típusú uralom jöjjön létre. És ezért nemcsak azokat a harckocsikat, nemcsak azokat a csapatokat vették igénybe, akik korábban Magyarország területén tartózkodtak, hanem a Szovjetunióból is indítottak újabb hadosztályokat Magyarországgal szemben a Forgószél-hadműveletben.

Amit a képviselő úr is említett, hogy a pesti srácok vívták ezt a forradalmat, nemhiába nyitotta föl ez a nyugat-európai és amerikai közvélemény figyelmét. Ennek nagyon szép ikonikus figurája az, hogy a következő évben a Time magazin az év emberének a pesti srácot, a pesti forradalmárokat választotta. Jól látta, hogy ezt a forradalmat nem nagy vezetők vívták, hanem olyan emberek, munkásemberek, dolgozó emberek, tudósok, értelmiségiek, fővárosiak, vidékiek, akiket a rendszer elnyomott. Hiszen bár a rendszer azt mondta, hogy ő proletárdiktatúrát valósít meg, és a munkásosztály hatalmát erőszakkal hozza létre, de nem a munkásokért, hanem mindenki ellen küzdött, és egy nagyon szűk, külföldről idetraktált pártelitnek az érdekeit nézte csak.

Az új alaptörvényünk és a jogszabályaink azonban igencsak más képet mutatnak, mint az előző húsz évben, hiszen az új alaptörvényünk a mostani szabadságunk forrását látja az '56-os forradalomban, és tagadja a kommunizmus eszméjét. Azok a bűncselekmények, amelyeket elkövettek akár '56 alatt, akár utána vagy előtte, most már el nem évülő bűncselekmények abban az esetben, ha azok emberiesség elleni bűncselekmények, és abban az esetben is elindulhatnak a büntetőeljárások, ha pontosan a korábbi jogszabályok miatt nem indulhattak el ezek ellen a gazemberek ellen ezek a büntetőeljárások. A büntető törvénykönyvünk pedig ugyanúgy tagadja most már a kommunizmus rémtetteinek tagadását, mint ahogy bünteti a holokauszt tagadását, hiszen mind a kettő elfogadhatatlan egy demokráciában.

Egyenlő mércével kívánunk tehát mérni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és minden áldozatnak meg akarjuk adni az elégtételt.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)