Felszólalás adatai

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A MÁV-tól, illetve a közösségi közlekedéstől a jelenleg tárgyalt költségvetésben elvont vagy elvonásra javasolt 40 milliárd az elmúlt napokban, hetekben már nagyon sok visszhangot keltett, engedjék meg, hogy ezeket próbáljam az általános vita keretei között összefoglalni.

Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, amire Horn Gábor képviselőtársam hozzászólásában utalt, hogy a költségvetés elsősorban számokról szól, s nem a számok mögött lévő gazdasági-társadalmi folyamatokról. Ezzel egyetértve, ha valahol, akkor a MÁV-nál, úgy gondolom, hangsúlyozni kell, hogy még ma is az ország legnagyobb foglalkoztatójáról, legnagyobb vállalatáról van szó, amelynek önmagában a léte több tízezer családot érint, tevékenysége meg gyakorlatilag mind a 10 millió embert, aki Magyarország határai között él.

Tisztelt Ház! Nagyon nehéz egy költségvetésről, számokról szóló szakmai vitán a keretei közé szorítani azt a problémát, hogy akinek egy kalapácsa van, az az egész világot szögnek nézi, és akinek az egész tevékenysége, gazdasági szervező tevékenysége immáron történelmileg bizonyítottan ciklustól ciklusig mindig megszorításokról szól, annak nagyon nehéz az újabb megszorítást valamifajta fejlesztési igénnyel párosítani.

(Önök most megpróbálták ezt a mutatványt, s ennek eredményeként számtalan helyen...)

Hész/Lezsák-Móring-Nyakó/(Fónagy János)/bl

(10.40)

Önök most megpróbálták ezt a mutatványt, s ennek eredményeként számtalan helyen elhangzott az elmúlt hetekben, hogy ez a 40 milliárd elvonás, amely önmagában egy költségvetési megszorítás, nem csonkítás, nem rombolás, hanem gyakorlatilag a magyar vasút korszerűsítését, jövőjét, fejlődését szolgálja.

Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló időből 30 másodpercet egy történelmi összevetésre fordítsak, nevezetesen: a 20-25 évvel ezelőtt hasonló érvekkel felszámolt magyar kohászatra. Akkor is termelési ciklusról ciklusra bizonygatták jól felkészült, tanult emberek, hogy gazdaságtalan, nincs rá szükség, importból jobban megoldható, rengeteg energiát fogyaszt és a többi.

A tényállás helyes volt, a levont következtetés volt téves, nevezetesen az, hogy nem a hibájául felrótt elemeken javítottak, javítottunk, hanem megszüntetéssel válaszoltunk. Ennek következtében lényegében megszűnt a magyar acélárugyártás, ma a betonacéligényünk 70 százalékát Ausztriából, Csehországból importáljuk, szolgálva ezzel osztrák és cseh munkahelyeket, de hogy csak példaképpen mondjam, megszűnt a mezőgazdasági kopóalkatrész-gyártás, megszűnt az építőipar acél- és vas-tömegkereskedelme, és ezzel tízezer és tízezer munkahely megszűnése járt együtt.

Kérem, hogy most a vasútnál ne kövessük el ugyanezt a hibát. Nem azon van közöttünk a vita, hogy a magyar vasút úgy jó, ahogy van. Nem jó; számos helyen javítani kell, változtatni kell. Ráadásul ez nem egy ciklus feladata, hiszen a jelenlegi eredményt sem egy vagy két ciklus hozta össze, azzal együtt, hogy az utolsó pár évben elsősorban financiális, finanszírozási, szervezési, menedzsmentszemléleti dologban valóban volt egy jelentős romlás. De ez egy évtizedes folyamatnak egyébként a tragikus eredménye. Egészen biztos, hogy nem lehet egy ciklus alatt vagy pláne egy költségvetés hatókörében erre hatni.

Nézzük nagyon röviden, hogy mi az, amit önök mindig felhoznak! Az egyik, hogy túlméretezett a pálya, és ezért mérsékelni akarják, be akarják zárni. A pályacsökkentés vagy a -korszerűsítés lényegében a történelmi okoktól eltekintve... - nevezetesen az, hogy az 1920-ban megmaradt, akkor 12,5 ezer magyar vasúti pályából ma 7600 van, tehát majdhogynem a felére vagy 60 százalékára csökkent, ennek a korszerűsítése nagyon időszerű, hiszen a 7600 kilométer pályából több mint 4 ezer kilométeren lassú jel van. A pálya-korszerűsítés abból áll, hogy van, ahol építek, van, ahol fejlesztek, van, ahol javítom a minőséget, és ahol nagyon nincs rá szükség, ott megszüntetem. De a pálya-korszerűsítés nem abból áll, hogy csak megszüntetek, méghozzá ilyen nagy falatokban. Ez egyszerűen kínálatszűkítést jelent.

Mondják, hogy sok az ülőhely, kevés az utas. De miért kevés az utas? Az emberek nem akarnak közlekedni? A diákok nem akarnak iskolába menni? Nem kell orvoshoz menni? Akinek meg van munkahelye, az nem akar dolgozni menni? Dehogynem! Csak lerohasztották a menetrendet, nagyon rossz a szolgáltatási színvonal, és a magyar vasút épp azt veszítette el, ami Európában a vasútnak az első számú értéke volt és kellene hogy legyen: a megbízhatóságot. Ergo az emberek beülnek a kocsijukba, és vállalva a közúti közlekedés minden nyűgét-baját, nem vasútra ülnek. De ezen segít 40 milliárd költségvetés-elvonás? Hát ezt önök sem gondolják komolyan.

Mondják - és ez elsősorban a teherszállításra igaz, most nem belemenve, hogy jól tettük, hogy eladtuk vagy nem -, a lényeg az, hogy változott a magyar ipar szerkezete, nem jön be a pártvasérc, nem jön be a kokszolható szén, és ma már a gyerekeknek vagy az itt ülő fiatalabb kollégáimnak fogalmunk nincs arról, hogy valamikor a cukorrépakampány egy komoly dolog volt a magyar gazdaságban. De kérdezem én, hogy ha ennyire nincs szállítandó áru, akkor mitől zsúfoltak az útjaink kamionnal; akkor mitől tesszük tönkre magyar települések százain és ezrein élők életét a közúti teherszállítással? Vagy van áru, csak a magyar vasút nem tudja az eljutási időben kiszolgálni a szállíttatókat? Ezen fog segíteni 40 milliárd elvonása? Gondolom, ezt önök sem gondolják komolyan.

Párhuzamosság; mondják, hogy megszüntetik - felfüggesztik, mondják eufemisztikusan -, majd szállítják az autóbuszok. Kérem szépen, a Volánokat valamikor úgy hívták, hogy Mávaut. Azt a vasút hozta létre azért, hogy arra a több mint kétezer településre, ahová nem ér el a vasút... - mert az autóbusz a 3200 település gyakorlatilag mindegyikébe bejár, a vasút nem egészen ezerbe, kilencszázhetven-valamennyi településre jár be, az a feladata zömmel, hogy ráhordja a vasútra az utasokat; ma elhordja, nagyon tudatosan. A mesterségesen létrehozott verseny következtében az autóbusz furcsa módon mindig öt vagy tíz perccel a vasút után érkezik meg a vasútállomásra, következésképpen a rajta lévő utas nem a vasútig, hanem a megyeszékhelyig váltja meg a helyét.

Arról nem is beszélve, hogy az az állítás, hogy az autóbusz meghatározóan olcsóbb, mint a vasút, nem igaz, mert abban a pillanatban, ha az autóbuszra is ráteszik azokat az externális költségeket, amelyeket most nem kell megfizetniük, ez az arány már nem ilyen. Ezen segít 40 milliárd elvonás? Én nem hiszem.

Végezetül, és ezt azért mondom, mert Kiss képviselőtársam utalt rá a hozzászólásában, hogy egy állampolgárnak mibe kerül a vasúti közlekedés. Nem akarok itt - hogy mondjam? - nagyon lazán (Babák Mihály: Demagóg lenni.) vagy demagóg módon foglalkozni azzal, hogy akkor aki egészséges, az ne fizessen tb-hozzájárulást, mert mi a fenének, hát neki nem kell gyógyszer meg orvos. De azt hiszem, hogy az úgy korrektebb, ha azt mondom, hogy azért azt gondolom, önök is elfogadják és ön is elfogadja, hogy a közösségi szolgáltatások közösségi teherviselést igényelnek. Az, hogy ennek mennyi az összege, arról pedig a Ház tekintélyének megőrzése érdekében nem beszélek, mert már ebben a Házban is elhangzott, hol l6 ezer, 20 ezer, 24 ezer, most már a kormánybiztos úr, ha jól emlékszem, 100 ezerről beszél.

Összességében, ez a 40 milliárd elvonás azt eredményezi, hogy a személyszállítási üzletág bevételei csökkennek, hiszen nem kapja meg a közszolgáltatásért az ellenértéket, kevesebbet fog rendelni a MÁV Trakciótól, kevesebb pályavasúti díjat fizet. Jelenti azt, hogy a durván 220 milliárdos ez évi várható bevételeiből, amelyekből már most is idén egyszeriként a Cargo eladásából bevett pénzből finanszírozták az évet, gyakorlatilag a mintegy 70-80 milliárdos várható vesztesége további 40 milliárddal növekszik. Ezt önök is tudják, ezt mutatja az, hogy a kormánybiztos úr már bejelentette a 40 milliárd hiteligényt.

Tehát százmilliárd fölé fog jövőre a MÁV-nak - nem az adósságszolgálata, az 300 körül van, hanem - az üzemi vesztesége nőni, ez pedig azt jelenti, hogy a jövő év első hónapjaiban a MÁV bedől. Önök ezzel a 40 milliárddal alapjaiban ezt segítik elő. Ez az utolsó szög a magyar vasút, a magyar személyszállító vasút koporsójában.

Köszönöm, hogy végighallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)