Felszólalás adatai

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnök úr úgy érzi, hogy elérkezett a pillanat, úgyhogy itt vagyok. (Derültség.)

Az elmúlt évre épül a mostani költségvetés. Az a helyzet, hogy az egészségügy, a betegellátás akkor működik jól, ha az nem látszik, ha nincs vele probléma, ha nincs felszínen, ha nem marad benne egyetlenegy olyan ember sem, aki legalábbis úgy érzi, hogy őt a rendszer, a szisztéma teljes mértékben magára hagyta. Ezt ma minden társadalmi formáció megpróbálja valamilyen fokon garantálni. A probléma az - ahogy az egyik legismertebb egészségügyi közgazdászunk, Sinkó Eszter mondta -, hogy önök az elmúlt három év alatt körülbelül 217 milliárd forintot vontak ki az egészségügyi ellátásból. Azt kell mondanom, hogy az élet ilyen, válság van. De önök nem állnak ki az emberek elé, és nem mondják azt, hogy polgártársak, nincs pénz önökre; nincs elég pénz önökre. Önök azt akarják bizonyítani, hogy ugyanolyan szolidárisak, mint voltak, holott az elmúlt években világos pénzkivonás zajlott. A 2009-es év a káosz éve volt? a finanszírozás ismételt változásai, a kiszámíthatatlanság, a kórházaknak az ismételten fenyegető csődje.

Elmondtam, hogy a kórházakban ma kétféle értekezletet tartanak a vezetők számára, bármelyik intézményben. Az egyikben azt kérdezik meg a vezetőktől, hogy kit lehet elbocsátani valamelyik osztályról, a másik kérdés az, hogy miért ennyi gyógyszerre költöttek pénzt, és hogyan lehetne megtakarítani. Egyszóval, ez a rendszer ma, 2009-ben diszfunkcionálisan működik. Diszfunkcionálisan működik a betegek számára. Diszfunkcionálisan működik, mert nem kiszámítható a szolgáltatás. Diszfunkcionálisan működik azért, mert nincsenek intézményesített, normális betegutak, és nem kézben tartottak az ellátási folyamatok. A szolgáltatók szempontjából is diszfunkcionális azért, mert abból a pénzből, amit lehetőségként kapunk, egyre nehezebben tudjuk a betegek számára ugyanazt a szolgáltatást előállítani, mint évekkel ezelőtt. A rendszer egyszerűen megdőlt, és mindenki kapaszkodik, próbál valamilyen fix pontot keresni, amelyik egyre inkább nincs.

Gondolkoztak már azon, hogy elkezdődött a 2009-es év, s akkor három hónapig egy olyan finanszírozás volt, amelyikkel önök szerint többletpénz áramlott be a rendszerbe. A mi régiónkban 10 százalékkal nagyobb volt a betegforgalom, valószínűleg az elbocsátások miatt, bizonyítható volt, hogy nem az orvosok csaltak, nem ők bűvészkedtek, hogy több pénz jöjjön be az ellátásba, hanem önök nem adtak elegendő forrást az ellátáshoz. Aztán vége volt, és akkor jött a nagy tévedés, a lebegőpontos finanszírozás. Aztán kiderült, hogy a lebegőpontból a végén lebegő nulla lett. S akkor utána jött a harmadik időszak, amelyben az ellátórendszer és az egészségügyi miniszter, az Egészségügyi Minisztérium nem tudta, hogy hogyan működjön együtt. S mit tudtunk csinálni? Elkezdtük a pénzt költeni a következő költségvetés terhére, ezért a 2010. évi költségvetésben igazából nem túl sok mindent lehet bírálni, mert az egészségügynek nincs reális költségvetése 2010-re. Nincs, tisztelt képviselőtársaim!

Önök nem tudják, még a sejtés szintjén szem, hogy mi fog bekövetkezni 2010-ben. Látunk bizonyos szempontokat, vannak előttem számok, amiket felolvashatok, hogy a gyógyszertámogatás növekedett 2 milliárd forinttal. De tudják, mennyi az? 0,75 százalék. Ez legalább növekedett. De szinte minden csökkent. Olyan szolgáltatások csökkentek, mint a védőnői szolgáltatás. Magyarországon a védőnői szolgáltatás múltja fényes, Európában mindenütt elismert múlt. Ebből mintegy 600 millió forintot vesznek el. Azért fényes ez a múlt, mert hozzátartozik a magyar egészségügy történetéhez, megalapozója volt a gyermekvédelemnek. Éppen ezért azt kell mondanom, hogy a legkiszolgáltatottabb embercsoportok a legnagyobb vesztesei a 2010. évi költségvetésnek. Ilyen például az otthoni szakápolás, amelynek 900 millió forinttal csökkent a támogatottsága, vagy a rákbetegek országos szervezetei, amelyek egy fillért sem kapnak a következő évben.

Ha összességében végiggondoljuk a 2010. évi költségvetést, akkor azt kell mondanom, hogy még három hónapra sem tudunk előre gondolkodni. De ebben a teremben nincs az az ember, aki meg tudja mondani, hogy februárban egy beteget, egy betegségcsoportot hogyan fognak finanszírozni. Ezek után ültessék le a kórházigazgatókat, és terveztessék meg velük a következő évüket! Azt gondolom, hogy ma ebben a teremben nincs olyan ember, aki ezt meg tudja csinálni. Éppen ezért - ha csak az egészségügy vonatkozásában nézem, mert más vonatkozásban nem nézhetem ezt a dolgot, mert nem értek annyira hozzá - ezt a költségvetést úgy kell visszavonni, ahogy most van.

(Újat kell csinálni belőle, mert ez...)

VGy/Mandur-Németh-Podolák (dr. Nagy Kálmán)/bl

(14.40)

Újat kell csinálni belőle, mert ez eddig is működésképtelenséget okozott, súlyos működési zavarokat okozott, most pedig még súlyosabb működési zavarokat, gyakorlatilag reménytelenséget okoz a beteg emberek számára. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)