Felszólalás adatai

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új Ptk.-nak az előző kormányzati ciklus alatti elfogadása, illetve végkifejlete megmutatja azt, hogyan nem szabad törvényt alkotni, főleg nem egy ilyen nagy horderejű, gyakorlatilag a civil jog alkotmányaként szereplő törvényt.

Itt már nagyon sok mindent elmondtak előttem. Én azért még néhány dologra kitérnék, mert itt a legfontosabb momentum nem is az, hogyan nem lépett hatályba vagy hogyan húzódott el az idő, hála istennek, és hogyan történhetett meg az, hogy nem léphetett életbe ez a törvény. De látni kell, hogy az 1998-ban elinduló munkának még korábbra húzódik vissza az előzménye, tehát már '89-ben döntés született arról, hogy egy új Ptk.-t, egy új polgári törvénykönyvet kell alkotni, és kiváló jogtudósok kapták meg azt a lehetőséget, hogy részt vegyenek ennek a munkának az előkészítésében. Azt kell mondjam, hogy ez példaértékű volt, és példaértékű volt az is, ahogy ciklusokon áthúzódva ők tudták végezni a dolgukat, egészen 2007 szeptemberéig.

Én itt megemlítenék két nevet, hogy az utókornak újra felemlítésre kerüljenek, megköszönve mintegy a munkájukat. A polgári jogi kodifikációs főbizottság, illetve a polgári jogi kodifikációs szerkesztőbizottság végezte ezt a hatalmas munkát, amelynek Harmathy Attila professzor úr volt 1999-ig a vezetője, és amikor őt alkotmánybíróvá választották, akkor vette át Vékás Lajos professzor ezt a szerepet.

Nekem volt szerencsém az ELTE jogi karán, amikor még odajártam, nyomon követni valamilyen formában ezt a munkát, hiszen tudtuk, hogy azok a professzorok dolgoznak ezen, akik minket is tanítanak - jómagam is többször vizsgáztam Harmathy professzornál -, és érezhettük a visszajelzéseket, nyilván politikamentesen, de a szakma krémje ott tanított az egyetemen, illetve több jogi karon is az országban, tehát érezhettük azt, hogy milyenek a visszajelzések, és a szakmának, a gyakorló jogászoknak, és azt kell mondjam, hogy a jogéletnek a legnagyobb képviselői és jogtudósai hogyan élik meg ezt a folyamatot, illetve azt a részét, amikor gyakorlatilag a munkájukat sárba tiporták.

Elkészült ugyanis a szerkesztőbizottsági tervezet 2006-ban, mintegy vázlata ennek a munkának, aminek a tervezetét - akkor még együttműködve a minisztériummal - közzé is tették, és elindulhatott egy társadalmi vita, egy társadalmi egyeztetés, nagyon helyesen, erről a munkáról. És a szerkesztőbizottság arra készült, hogy 2007 végére a beérkezett javaslatok alapján kijavítva, kiegészítve egy újabb tervezetet, egy második verziót, ha szabad így fogalmazni, tesz le a szakma asztalára, hogy tovább folytatódhasson ez a munka.

És akkor történt, azt kell mondjam, az egész jogásztársadalmat - mert benne voltam, és mondhatom ezt, hogy az egész hozzáértő jogásztársadalmat - felkavaró és politikai nézettől függetlenül felkavaró... - hiszen nem lehet azt mondani, hogy itt jobboldali jogászokról van szó, egyáltalán, én nem találkoztam ezzel a megkötéssel, kiváló jogászok vannak, meg rossz jogászok vannak, adott esetben a minisztériumban is lehetnek jó jogászok, rossz jogászok, de a szakmának a legnagyobb képviselői, akik az ország legtöbb jogi karán tanítanak, vagy azt kell mondjam, hogy minden jogi karán tanítanak, ők, azt hiszem, mérvadóak ebben a kérdésben.

Szeretném megemlíteni annak a miniszternek is, Takács Albertnek a nevét, akihez ez a szégyen kötődik, hiszen felelősként őt tudjuk megnevezni, 2007-ben ő volt az, aki magához vonta ezt a munkát, és elindult az az ámokfutás azzal a tervezettel, amin majdnem tíz évet dolgoztak a szakma legnagyobbjai. Még azt hiszem, hogy Gadó Gábor szakállamtitkár nevét kell itt felvetni, hogy a szégyenlistán ő is szerepeljen, ha szabad ezt itt elmondani. (Dr. Vitányi István és dr. Salamon László: Helyes!) Minél többször konkrét felelősöket nevezünk meg, annál közelebb juthatunk ahhoz, hogy megmaradjanak ezek az emberek, akiket nem hiszem, hogy a legnagyobb jogászok közt fog az utókor megemlíteni.

Átdolgozták ezt a tervezetet, amire már a Legfelsőbb Bíróság is aggályait fejezte ki, az egész szakma felhördült. És itt felírtam magamnak, amit az MSZP vezérszónoka elmondott, hogy ezek a szakértők, a jogászok, jogprofesszorok, akik segítették ezt a munkát, ez kényszersegítség volt, hiszen nem tehettek mást, amikor látták, hogy feltúrták, felborították azt a koherenciát, amit ők megálmodtak, nem tehettek mást, mint megpróbáltak segíteni, hogy egy kicsit ezt a rombolást minimalizálják, egyfajta kármentést - ha szabad itt a jogi kifejezéseknél maradnom, egyfajta kármentést - eszközöltek. És akkor készült el az a szakértői javaslat 2008-ban, amit a Magyar Tudományos Akadémián Vékás Lajos professzor vezetésével bemutattak, próbálták ezt a rombolást csökkenteni.

És itt hallhattunk szintén az MSZP vezérszónokától arra vonatkozó kifejtéseket, hogy meddig tartott ennek a vitája. Én ezt inkább szégyenként írtam föl vagy jegyeztem fel magamnak, hogy az 1200 szakaszból álló új polgári jogi alkotmánynak a vitája 14 óráig sem tartott összességében, amikor ezt elkezdték.

(10.20)

Tehát egy tízéves munkát 14 óra alatt minősített a parlament, a parlamenti többség akkori képviselői. Azt hiszem, ez már önmagában szégyen. Úgy érzem, hogy itt az egész kormányzásnak vagy az elmúlt ciklusnak a csúsztatásait hallhattuk, vagy egy tökéletes példája volt, ami a vezérszónoklatban szerepelt, hiszen számos olyan példát tártak elénk, amelyek önmagában valóban kiváló és nagyszerű jogújítások, de ezt nem ők találták ki. Ez az alaptervezetben szerepelt, ez a tízéves munkának az eredménye volt. Mi az egyetemen is már akkor tanulhattuk azokat a jogintézményeket, amelyek majd bevezetésre kerülnek. Nem is ezekkel lett volna a baj, hanem az, hogy ezeket megtartva, de a minisztérium saját álláspontját és a politikai nézeteit ebbe a koncepcióba belecsempészve az egész törvénytervezetet feltúrták, felborították, és a gyakorlati életben alkalmazhatatlanná tették. Úgyhogy azt hiszem, ezeket felemlegetni túlzás, és pozitív tapasztalatként és pozitív eredményként csúsztatás és hazugság az MSZP-SZDSZ-kormányzatnak tulajdonítani.

Ennélfogva azt kell mondjam, hogy az egész szakmának az elismerését ki fogja vívni, és hangsúlyozom újra, hogy politikai beállítottságtól mentesen, hogy ez az új Ptk. nem lép hatályba. Én azt sem mondom, hogy nem lehet visszamenni az alapokhoz, hogy a munkát nem lehet visszaadni azoknak a kiváló professzoroknak, akik ezt megkezdték, vagy adott esetben nyilván kibővíteni ezt a kört, és megkeresni azokat a jogászokat, akik ezt a munkát tovább tudják vinni.

(Móring József Attila elfoglalja a jegyzői széket.)

Én azt kérném a parlamenti többséget birtokló Fidesz-KDNP-koalíciótól, hogy azok alapján, amiket itt tőlük hallhattunk a vezérszónoklatokban és a hozzászólásokban, adják vissza ezt a munkát a jogászok legnagyobb képviselőinek, a legkiválóbb jogtudósoknak, hogy ők fejezhessék be, és a végén egy valódi egyeztetés, egy valódi társadalmi vita keretében valódi, méltó, új polgári törvénykönyv léphessen életbe.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)