Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az Alkotmánybíróság elmúlt 20 éves elméleti megalapozottságú álláspontjával egyetértve úgy gondolja, hogy a véleménynyilvánítási szabadságnak nagyon kevés joggal szemben kell fejet hajtania. Egy ilyen alapjog mindenképpen az emberi méltósághoz való jog. Az emberi méltóság védelme előbbre való, ha úgy tetszik, mint a véleménynyilvánítás.

Ebből kiindulva, ebből a megközelítésből, ebből a felfogásból kiindulva jelen törvényjavaslat, alkotmánymódosítás rendelkezései közül egy rendelkezést tudunk maradéktalanul elfogadni, a többi rendelkezést ebben a formájában nem. Ez az egy rendelkezés, az az egy mondat, amely a mi felfogásunk szerint az emberi méltóság védelme érdekében korlátozza alkotmány szintjén, alkotmány erejével korlátozza a véleménynyilvánítási szabadságot, az az egy mondat így hangzik: "Tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése."

Hogy ennek a mondatnak mi köze az emberi méltósághoz? Miért jelenti ez a mondat, ez a tilalom az emberi méltóság védelmét, és miért engedhető meg a véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozása ebben az értelemben? Nos, az úgynevezett önkényuralmi rendszerek - amelyek kétségtelenül a törvény szövegéből nem vezethetők le, de a magyar 20 éves joggyakorlatban elég jól körülhatárolható fogalomról van szó - által elkövetett bűnök olyan mértékben sértették az áldozatok emberi méltóságát, és olyan mértékben okozták az emberek, az áldozatok szenvedését, hogy amikor valaki kétségbe vonja ezeket a bűnöket, tehát az önkényuralmi rendszerek által elkövetett bűnöket, akkor egyértelműen sérti a még élő áldozatok emberi méltóságát és a hozzátartozók kegyeleti jogát, amelynek szintén lényege az emberi méltóság. Tehát ez az a megközelítés az, amiért vállalható és elfogadható az, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát az önkényuralmi rendszerek bűneinek tagadása tekintetében alkotmány erejű szabállyal tilalmazni lehet. Az áldozatok emberi méltósága, a hozzátartozók kegyeleti jogai olyan erős jogosítványok, amelyek még a véleménynyilvánítás egyébként szélesen biztosított, alkotmányosan biztosított jogát is korlátozhatják.

És hogy miért pont az önkényuralmi rendszerek által elkövetett bűnökről beszélünk, és miért nem csak és kizárólag a holokausztról és a náci bűnökről beszélünk? Nos, azért nem, mert mind a magyar rendszerváltás utáni jogtörténet, mind pedig a legújabb európai uniós, európai parlamenti felfogás nem tesz különbséget az önkényuralmi rendszerek között, nem tesz különbséget az önkényuralmi rendszerek bűnei között. Noha elismeri a holokauszt egyedülállóságát, de úgy ítéli meg - és szeretném ezeket a gondolatokat idézni - az európai gyakorlat, hogy "az áldozatok szempontjából mindegy, hogy melyik rezsim fosztotta meg őket szabadságuktól, kínozta vagy gyilkolta meg őket bármilyen okból". Ezt a mondatot az Európai Parlament 2009. április 2-ai állásfoglalásából idéztem, amely az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló állásfoglalás, amelynek egyébként előzménye volt egy 2008. szeptember 23-ai nyilatkozat, amely augusztus 23-ának a sztálinizmus és nácizmus áldozatainak európai emléknapjává történő nyilvánításáról szólt. Ennek még egy előzménye volt, egy elég híres dokumentum, a 2008. június 3-án született úgynevezett prágai nyilatkozat, amely a totalitárius rendszerek által elkövetett bűnökről emlékezett meg, és ezeket a bűnöket nyilvánította az európai humanizmussal ellentétes bűnöknek.

Az állásfoglalás, mármint a 2009. április 2-án elfogadott európai parlamenti állásfoglalás tartalmazza többek között: "Az Európai Parlament fejet hajt az európai totalitárius és antidemokratikus rendszerek áldozatai előtt, és tisztelettel adózik mindazoknak, akik a zsarnokság és elnyomás ellen küzdöttek. Egységesen fellép bárminemű ideológiai háttérből fakadó önkényuralmi rendszer ellen, határozottan és egyértelműen elítéli a totalitárius és tekintélyelvű rendszerek által az emberiség ellen elkövetett valamennyi bűncselekményt és az emberi jogok súlyos megsértéseit. Együttérzését, megértését és szenvedéseik elismerését fejezi ki e bűncselekmények áldozatai és családjaik felé. Az Európai Parlament kéri, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák valamennyi totalitárius és önkényuralmi rendszer áldozatainak európai emléknapjává."

Ahogyan említettem, a magyar jogalkotás is az elmúlt 20 évben egységesen kezelte az önkényuralmi rendszereket. Erre mutatott rá az Alkotmánybíróság a 14/2000. (V. 12.) határozatában, amelyben megállapítja az Alkotmánybíróság - egyébként azt a büntető törvénykönyvi rendelkezést vizsgálta az Alkotmánybíróság, amely a tiltott önkényuralmi jelképek használatáról szólt, ezt vizsgálta az Alkotmánybíróság, és megállapítja az Alkotmánybíróság, azt hiszem, ezt is jobb, ha idézem: "Ezek az önkényuralmi jelképek nemcsak a közvélemény számára jelentik az ismert és megélt önkényuralmi rendszereket, hanem a Magyar Köztársaság törvényhozása kezdettől fogva mindmáig együtt kezelte az e rendszerek által elkövetett jogtalanságokat, legyen szó akár a törvénytelenségek következményeinek orvoslásáról, például az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károkért járó kárpótlásról, illetve az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról, vagy pedig eme önkényuralmi rendszerek kifejezetten és jellemzően önkényuralmi tetteiben való részvétel szimbolikus elítéléséről az úgynevezett átvilágítási törvényben."

(18.20)

Az Alkotmánybíróság határozataiban az említett jogtalanságok vonatkozásában kifejezetten megerősítette, hogy nem hozható fel alkotmányossági kifogás ezen önkényuralmi rendszerek azonos megítélése és együttes kezelése ellen. Olvasom tovább: "Az Alkotmánybíróság külön eljárásban is elvont alkotmányértelmezés keretében állapította meg, hogy a szóban forgó önkényuralmi rendszerek áldozatainak azonos elbánásban részesítése nem csupán nem ellentétes az alkotmánnyal, hanem nincs sem szükség és az okozott sérelemre épülő kárpótlási rendszerben jogi lehetőség sem arra az egyébként is kivihetetlen és az emberi méltósággal ellentétes összevetésre, hogy például a náci haláltáborban elszenvedett halálért más kárpótlás járna, mint a szovjet lágerben vagy az ÁVH pincéjében megölt ember életéért." Nem akarom felolvasni az egész határozatot, de talán még egy - az utolsó - mondat érdemes arra, hogy itt is elhangozzék: "Ezért az Alkotmánybíróság a Btk. vizsgált rendelkezése tekintetében sem lát okot arra, hogy a közvélemény által is egységesen kezelt önkényuralmi rendszerek között bármiféle megkülönböztetést tegyen."

Tehát mind a legújabb európai felfogás, mind pedig a magyar rendszerváltás utáni jogtörténet mondatja azt velünk, hogy az önkényuralmi rendszerek bűneinek tagadása, illetve az önkényuralmi rendszerek megítélése ki kell hogy terjedjen a Magyarországot sújtó több diktatúra áldozatainak a védelmére. Ezek az áldozatok joggal várhatják el, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya védje az ő emberi méltóságukat és kegyeleti jogukat, hiszen nem vonható kétségbe, hogy azok a megnyilvánulások, amelyek kétségbe vonják, tagadják, meg nem történtté nyilvánítják ezeket a tragédiákat, sértik az áldozatok és a hozzátartozók emberi méltóságát. Hogyne sértenék az olyan kijelentések, amelyek valakinek a családjában bekövetkezett tragédiára legyintenek vagy azt meg nem történtnek nyilvánítják, miközben abban a családban élő és több emberöltőn át hatást gyakorló tragédiáról van szó, olyan tragédiákról, amelyek a magyar történelem közösen megélt tapasztalatai.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi megközelítésünk sok megközelítéssel ellentétben nem történelmi-politikai megközelítés, amikor lehetőséget látunk arra, hogy az alkotmány tiltsa az önkényuralmi rendszerek bűneinek tagadását. Tehát nem egy politikai-történelmi megközelítés, hanem kifejezetten emberi jogi megközelítés, kifejezetten az emberi méltóság védelme érdekében látjuk ezt elfogadhatónak. Ezért nem is tartjuk szerencsésnek azt, hogy ebben a tekintetben különböző méricskélés és versengés történjen abban, vajon mely áldozatok érdemlik meg vagy mely áldozatok érdemlik meg jobban, hogy őket a jogi védelem megillesse. Egyértelmű az - amit az Alkotmánybíróság is kifejt -, hogy az áldozatok szempontjából itt nincs helye mérlegre helyezésnek, nincs helye méricskélésnek.

A javaslat többi része megítélésem szerint sokkal problematikusabb. Donáth László képviselőtársam az előbb utalt azoknak a jogvédő szervezeteknek a véleményére, amelyek az emberi jogi bizottság ülésén kifejtették az álláspontjukat, és az ő megközelítésükből az egész törvénnyel szemben nagyon súlyos aggályok vethetők fel. Az emberi méltóság elsődleges és mindenek felett álló védelme érdekében én elfogadhatónak tartom a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását, de más szempontokra való tekintettel nem tartanám ezt helyesnek. A javaslat egyébként több alapjogot is korlátozni kíván - korlátozni kívánja a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot, a gyülekezési jogot és az egyesülési jogot -, de ezeket a korlátozásokat szükségtelennek és sok esetben értelmetlennek is látjuk, ezért a javaslatnak ezeket a rendelkezéseit módosító indítványokkal szeretnénk szétválasztani az általunk támogatható egy mondattól, annak érdekében, hogy valóban megszülethessen egy olyan alkotmánymódosítás, amely az önkényuralmi rendszerek áldozatainak jogi védelmet nyújt a velük szembeni, emberi méltóságot sértő megnyilvánulásokkal szemben.

Kérem a józan megfontolást az előterjesztő képviselőktől, valamint az egész parlamenttől is. Tudjuk jól, hogy ezek nehéz és vitatható rendelkezések. A véleménynyilvánítási szabadság korlátozása sok esetben vitatható, hol liberális oldalról, hol más szempontból sokszor vitatják is ezeket az indítványokat. Ne tegyük meg azt, hogy az az egy mondat, amely viszont nagyon fontos ebben a törvényjavaslatban, elbukjon a parlament előtt amiatt, hogy csomagban kezeli az előterjesztő ezeket a jogkorlátozó rendelkezéseket. Mindegyik külön-külön megérdemelne egy-egy vitát, mindegyik rendelkezés - például a gyülekezési jog vagy az egyesülési jog korlátozása - bonyolult és nagyon nehezen megmagyarázható. Nem tartom szerencsésnek, hogy ez a nagyon széles körű jogkorlátozásokat tartalmazó javaslat egyben került benyújtásra, de ha már így történt, akkor kérem, hogy fogadják el a módosító indítványunkat, amely megpróbálja szétválasztani a rendelkezéseket, és azokat külön-külön próbálja az Országgyűlés elé tárni. Vannak olyan parlamentek, ahol az ilyen súlyú javaslatoknál minden egyes paragrafusról külön-külön szavaznak azért, hogy vajon minden rendelkezésnek megvan-e a szükséges támogatása. Nálunk nem ez a szabály, nálunk az a szabály, hogy vagy az egészről szavazunk, vagy pedig a módosító indítványok elfogadása után a megmaradt részről. Tudom, hogy ez a gondolkodás idegen a mi parlamentünktől, de kérem, mérlegeljék, hogy csak az olyan rendelkezések kerüljenek az alkotmányba, amelyek mögött valóban van kétharmados támogatottság és valóban van széles körű támogatás.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)