Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Maradjunk abban, hogy csak ön szerint értelmetlen a Ház működése, az adótörvények vitája, mert mi egy nagyon értelmes dolognak tartjuk, hogy az emberek sorsáról, az adórendszer változásáról már most, a nyár beköszönte előtt tárgyaljunk. Nem nagyon volt még ilyen szituáció, amikor ennyire időben döntött az Országgyűlés a következő évi adóváltozásokról. (Dr. Szakács Imre: Ilyen nehéz helyzetben sem volt még az ország!) Persze, ilyen nehéz helyzetben sem volt, nem volt ekkora válság soha az országban és a világban (Dr. Szakács Imre: És ennyire tönkretett ország sem!), így van, ekkora gazdasági visszaesés egyik évről a másikra valóban nem következett be. Örüljünk ennek, és most persze azzal kellene foglalkozni, hogy ebből közösen, önökkel együtt, az önök javaslatát is figyelembe véve hogyan tudunk kijönni. Márpedig hallgatva itt a vitát, mert már elég hosszú ideje vitatkozunk ma az adótörvények változásáról, azt gondolom, hogy ellentétben Tállai képviselő úr megállapításával, a kormánypárti képviselők Kovács Tibor vezérszónoklatától kezdődően végig világossá tették azt, hogy milyen irányban és miért akarunk változtatni.

Mi volt erre a fideszes válasz? Mádi képviselő úr első gondolatával lehetne talán összefoglalni, aki azt mondta, hogy a Fidesz az adócsökkentésben érdekelt. Na, ezen kívül további szakmai kifejtése annak, hogy hogyan is nézett vagy néz ki az ő elképzelésük, nem nagyon jelent itt meg. Én most nem szeretném ismételni a kormánypárti képviselők mondanivalóját, hiszen még egyszer mondom, hogyha valaki értelmesen figyelte ma a vitát, akkor világosan kiderült, hogy jelentős személyi jövedelemadó-csökkentés, jelentős járulékcsökkentés fog bekövetkezni, és természetesen olyan adórendszerbeli változtatás, amit a szakma hosszú ideje elvár Magyarországon, nemcsak az IMF, hanem maga a szakma is.

Szeretnék megfelelni Tállai képviselő úr azon igényének, hogy próbáljunk egy kicsit elemezni, nézzük meg, hogy az elmúlt, mondjuk, tíz esztendőben milyen adómérséklések voltak, és azoknak milyen hatása volt. Ez nagyon tanulságos akkor, amikor megpróbáljuk összevetni ezeket a változásokat a mostani változtatással.

1998 és 2001 között a munkát terhelő járulékoknál az történt, hogy a munkáltatói tb-járulék lassú csökkentését hajtották végre abban az időben, ugyanakkor a tételes egészségügyi hozzájárulás pedig növekedésnek indult. Lényegi változás a járulékok szerkezetében - ha mondom, visszatekintünk egy tízesztendős időszakra, és ezt érdemes megtenni - 1999-ben történt, amikor a munkáltatói járulék 6 százalékponttal csökkent, ugyanakkor ezzel egyidejűleg az eho 1500 forintos növelése történt meg. Ugye, 2100 forint volt 1998-ban, és 3600 forintra emelték a tételes ehót, illetve a munkavállalói járulék 1 százalékpontos emelése ellensúlyozta azt a járulékcsökkentést. Még egyszer számszerűen is szeretném mondani, hogy 1998-ban a munkáltatói tb-járulék 39 százalék volt, ebből lett 1999-től kezdődően 33 százalék, majd 2001-ben 31 százalék, tehát egy fokozatos csökkentés. A munkavállalói tb-járulék ebben az időszakban továbbra is 11 százalék maradt, az egyéb járulékoknál pedig az 5,6 százalék volt összességében 1998-ban, és 1999-re, 2001-re pedig ez 4,5 százalék lett. Ahogy mondtam, gyakorlatilag 1999-től kezdődően fokozatosan elkezdett növekedni a tételes egészségügyi hozzájárulás.

Amit nem szabad elfelejteni, hogy hogyan alakult az átlagos szja-kulcs. 1998-ban 20,3 százalék volt az szja-terhelés. 1999-ben, miközben lejjebb mentek a tb-járulék mértékével, aközben már az szja-terhelés 20,6 százalék volt, majd ez már 2000-re 22 lett, és nagyjából ezen az értéken stabilizálódott ebben az időszakban. A minimálbér 1998-ban 19 500 forint volt, 1999-ben 22 500, és 2001-ben volt a minimálbérnek egy nagy ugrása, amire már Göndör képviselő úr is utalt, és majd még én is érintem.

Ha megnézzük azt, hogy az 1999-ben végrehajtott változások, amelyekre utaltam, miként hatottak a versenyszférában alkalmazottak bérköltségére, akkor azt látjuk, hogy a járulékcsökkentés és az eho növelése az alkalmazottak 65 százalékánál csökkentette a bérköltséget, de nem olyan mértékben, amilyen mértékben most a bérköltség csökkenni fog, hanem átlagosan mintegy 0,7 százalékponttal. Az eho növelése kifejezetten negatívan hatott az alacsony keresetűekre. Itt nagyjából a 34 ezer forint alattiakat érintette ez nagyon kedvezőtlenül, ugyanis az alacsonyabb bruttó bérhez kapcsolódott egy lényegesen megnövekedett összegű tételes eho. Az érintettek háromnegyede egyébként képzetlen, legfeljebb szakmunkás végzettségű volt. Így tehát abban az időszakban, amikor ezek a változások bekövetkeztek, akkor azok az ágazatok kerültek hátrányba, ahol a képzetlen foglalkoztatottak nagyobb arányban találhatóak.

Áttekintettem, hogy hogyan alakult végzettség szerint abban az időben a járulékcsökkentés, illetve a tételes eho változtatásának a hatása. Gyakorlatilag az átlagos bérköltség 1,57 százalékkal csökkent nagyjából 1,2 millió embernél, 300 ezer embernél nem változott, és több mint 300 ezer embernél nőtt az átlagos bérköltség. Tehát amikor a Fidesz megpróbál arra hivatkozni, hogy itt jelentős adócsökkentést akarnak végrehajtani, akkor látni kell, hogy 1998 előtt is azt mondták, azt ígérték, hogy jelentős adócsökkentést fognak végrehajtani, és ennek az lett az eredménye, amit én most elmondtam, hogy lényegében egy szerény mértékű bérköltségcsökkentés valósul meg, és lényegében az alkalmazottak bérköltsége úgy alakult, ahogy én ezt az előbb elmondtam. Ha megnézzük, hogy hogyan alakultak az 1998 és 2001 közötti járulékcsökkentések, illetve adórendszerbeli változtatások a foglalkoztatásra, akkor bizony azt kapjuk a versenyszférára vonatkozóan, hogy lényegében a foglalkoztatási hatása az akkori 6 százalékos járulékcsökkentésnek, az eho növelésének és munkavállalói járuléknövelésnek gyakorlatilag elhanyagolható volt, az egész versenyszférában mintegy 3-4 ezer fővel növelte a foglalkoztatást.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Elemzésre várt Tállai képviselő úr, és végig beszélget a képviselőtársaival, pedig leginkább neki magyarázom, hogy beszéljünk tárgyszerűen, hogy vajon jó-e az az irány, amit mi most lépünk. (Pettkó András: Nem!) A Fidesz eddig nem mondott semmilyen irányt, csak adócsökkentést. Én kiindultam abból, hogy mit csinált 1998 és 2002 között látható módon, amikor adócsökkentésről beszélt, de lényegében elemeztem és kimutattam, hogy ennek milyen bérköltség-csökkentési és milyen foglalkoztatási hatásai vannak.

(17.10)

Gyakorlatilag bebizonyítottam azt, hogy ennek az általuk adócsökkentésnek mondott és annak mímelt intézkedéscsomag gyakorlatilag nem járt foglalkoztatásbővüléssel.

Éppen ezért szükséges egy más irányt venni. Az az irány, amit most a kormány beterjesztett, és amiről most tárgyalunk, és képviselőtársaim elmondták, reményeink szerint valóban a foglalkoztatás bővítését fogja jelenteni.

De van még egy nagyon fontos üzenete az 1998-2002-es időszaknak, amikor is, ha megnézzük, hogy hogyan alakultak a járulékcsökkentéssel párhuzamosan és a bruttó átlagkereseteknek a változását is figyelembe véve a társadalombiztosítási alapok munkáltatói járulékbevételei az előző évek százalékában, akkor azért megdöbbentő adatokat kapunk.

Ha megnézzük azt, hogy a bruttó kereset hogyan alakult 1999-ben, akkor az 13,9 százalékkal növekedett. A társadalombiztosítási járulékbevétel, amikor 6 százalékkal csökkent 1999-ben, akkor 0,3 százalékkal növekedett. Tehát egy nagyon szerény mértékű járulékbevétel-növekedés volt. Tehát az a tétel, amit itt folyamatosan sulykolnak az emberekbe, hogy radikálisan csökkenteni kell a járulékot, és majd akkor annak hatására a járulékbevétel növekedni fog, az egyszerűen nem igaz; mert most megyek tovább: 2000-ben 13,5 százalékkal növekedett a bruttó átlagkereset, a társadalombiztosítási alapok, munkáltatói járulékbevételek alakulása pedig egy szerényebb mértékű, nagyjából egyébként az átlagkeresettel azonos mértékű növekedés volt, 14,3 százalék. Ebből csak azt a következtetést kell levonni, hogy hiába mérsékelem önmagában a társadalombiztosítási járulékot, ettől még nem lesz a költségvetésnek, illetve az E-alapnak a bevétele lényegesen nagyobb.

A 2001-es 2 százalékos csökkentésnél is azt kell látni, hogy a bruttó átlagkereset növekedésének a mértéke alatt maradt jelentősen a tb-alapok munkáltatói járulékbevételének az alakulása, mind 2001-ben, mind 2002-ben. 2001-2002-ben is 18,2, illetve 18,3 volt a bruttó átlagkereset-növekedés, 2 százalékos járulékcsökkentés volt, és a járulékbevételek növekedése pedig a 18,2 helyett 12,6, illetve 10,6 volt. Tehát azt kell látni, hogy bizony a járulékcsökkentés mértékének a kalibrálásával rendkívül óvatosan kell bánni, mert adott esetben a költségvetés, illetve az Egészségbiztosítási Alap meglehetősen kedvezőtlenül járhat.

Tisztelt Ház! Elemző módon megpróbáltam bemutatni azt, hogy a most ismert Fidesz-alternatíva milyen következményekkel járhat. Úgyhogy mindezeket figyelembe véve azt javaslom a fideszeseknek is, hogy támogassák a kormány által benyújtott javaslatot, még akkor is, ha ez nehezükre esik, mert most úgy érzik, hogy nyerő pozícióban vannak. Teljesen igaza van Kovács képviselőtársamnak abban, hogy sokszor gondolták ők már azt, hogy itt van a nyerés órája, és már kiosztották a pozíciókat, aztán megváltozott ez a helyzet később.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)