Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én is mindenféleképpen meg kell jegyezzem, hogy amilyen vitákat megéltünk itt a parlamentben az utóbbi időben, én is nagyon méltányolom, hogy egyébként felszólalásokat követően ön felszólal, és tényleg nem az utolsó pillanatra hagyja a véleménye kifejtését.

Viszont akkor ilyenformán én is szeretnék rögtön reagálni az előző felszólalására, hiszen azt mondta, hogy az a nagy kérdés, hogy a kormány felelősen tud-e több forrást biztosítani bizonyos területekre. Én pedig úgy gondolom, hogy a kormánynak felelőssége, hogy több forrást biztosítson olyan területekre, amik olyanok, mint az egészségügy, az oktatás, a szociális ügyek - úgy gondolom, hogy a védelem ügye is és a biztonság ügye is ilyen -, ezek mind stratégiai területek, az alapvető funkciók, az állam funkcióinak ellátásához, a lakosság alapvető életkörülményeinek biztosításához, egészségéhez és biztonságához szükségesek. Tehát még egyszer kiemelném, hogy a kormánynak felelőssége, hogy több forrást biztosítson. Azt gondolom, ez az első.

Ha pedig felelős gazdálkodásról beszélünk, akkor azt gondolom, hogy az pedig ott kezdődik, hogy nem személyre vagy cégekre szabott jogalkotást láthatunk éveken keresztül, amivel egyébként költségvetési források el tudnak csorogni átláthatatlanul és ellenőrizetlenül bizonyos területekre; a felelős gazdálkodás itt kezdődik, hogy ezekre a stratégiai területekre igenis megfelelő forrást biztosít az állam.

Itt szeretnék visszakanyarodni a védelem területére, elsősorban a Honvédelmi Minisztérium fejezetéről szeretnék beszélni, és a 2014-es költségvetés teljesüléséről ezen a területen. Az teljesen egyértelmű számunkra, hogy a honvédelem nemzeti ügy. És ez nem csupán a 2011-es honvédelmi törvény 1. cikkely (1) bekezdése, hanem azt gondolom, hogy ezt mindannyiunknak így is kell gondolni.

Elképzelhetőnek tartom, hogy sokan a kormánypárti képviselők közül, ne adj’ isten, a kormány tagjai közül is azt gondolják, hogy ez így van, és teljesíteni is kell ezt a kritériumot és működést, viszont sajnos az elmúlt évek politikájából az látszik, hogy amikor megszületnek a döntések a védelem, a Magyar Honvédség, a Honvédelmi Minisztérium fejezetről, akkor kifejezetten alulfinanszírozott, és hatalmas forráselvonásokat látunk a területen. Így nem mondhatjuk, hogy nemzeti ügyként kezelné a kormány.

Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a katonai erőnek olyan képességekkel kell rendelkeznie, amelyek birtokában egyértelműen sikeresen és eredményesen láthatja el azt a feladatot, amit a társadalom számára meghatároz, az a társadalom, amelyik egyébként létrehozza és fenntartja ezt a katonai erőt.

Egyértelműen látszik, hogy nem a működőképesség minimumszinten történő fenntartása a cél, amit egyébként több zárszámadásban, a 2014-es évet megelőzően ’12-ben és ’13-ban is láthattunk konkrétan, betű szerint leírva is, hanem itt a képességek folyamatos fejlesztését és a működőképesség fejlesztését kell mindenképpen szem előtt tartani. Hiszen az is teljesen egyértelmű, hogy egy haderő hatékonysága és működőképessége az egyik legfontosabb közügy, és bár láthatjuk azt, hogy mind a közbeszédben, mind a társadalomban nem biztos, hogy ez az a terület, ami az elsődleges téma és elsődlegesen felmerül, a politikának viszont igenis óriási felelőssége van abban, hogy felismerje, hogy mennyire fontos területről beszélünk.

Mindenképpen hosszú távú gondolkodásra van itt szükség, ne adj’ isten, konszenzusra lenne szükség, hiszen a hosszú távú gondolkodás feltételezné, hogy egymást követő kormányok is ne folyamatosan új dolgokat találjanak ki, hanem egy közös mechanizmus mentén lehessen fejleszteni ezt a stratégiai területet. Sajnos, egyelőre ebbe a gondolkodásba az elmúlt öt évben egészen biztosan csak a legritkább esetekben vonták be az ellenzéki képviselőket. Ilyen volt egyébként a helikopter ügye, ott is egyetlenegyszer fordult elő - erre egyébként a későbbiekben vissza fogok térni.

De hogy említsek konkrétumokat a 2014-es zárszámadásból; egyértelműen látszik, hogy alátámasztja azokat a kritikákat, amiket évek óta mondunk a területtel kapcsolatban. Látszik az, hogy folyamatos forráscsökkenés valósult meg éveken keresztül, és 2014-ben mindössze, ami plusz költségvetési támogatásról beszélhetünk, ott beszélhetünk egy nagyon kicsi pluszról: 3,5 milliárd forint. Tudjuk azt, hogy egy 250-300 milliárdos költségvetés esetében egy ilyen 3,5 vagy ne adj’ isten, 5 milliárd forint is mire elég, ez teljesen egyértelműen látszik - rettentő kevés. Azt gondolom, hogy ez még a működőképesség fenntartásához is nagyon kevés, nemhogy annak a javítására vagy az esetleges fejlesztésekre. Ha megnézzük a létszámadatokat, akkor egyértelmű csökkenést láthatunk a 2014-es évben is; több mint 400 fővel csökkent a katonalétszám, és egyébként minden állománykategóriában több száz fős csökkenést láthatunk, mégis a szerződéses állomány létszáma az, ami a legmarkánsabb: itt 431 főről beszélhetünk.

Tehát láthatjuk azt, hogy az állomány elhagyása a 2014-es évben is működött. Nyilvánvalóan majd egy 2015-ös évről szóló zárszámadásban fogjuk látni a ’15-ös évet. Nem gondolnám, hogy az első félévben ez a tendencia csökkent volna. Az ténykérdés - és itt is szeretném kiemelni, hiszen ne csak a negatívumokat emeljük ki, hanem a pozitívumokat is -, hogy a 2015-ös évben ténylegesen megvalósult illetményfejlesztés a katonák részére. Emellett viszont azt is szeretném kiemelni, hogy a megbecsülésnek az anyagi megbecsülés egy nagyon fontos része, viszont nem egyedülálló része, hiszen természetes az, hogy a munkakörülmények, a megfelelő eszközállomány, amivel a katonaállomány és a honvédségi dolgozók el tudják látni a feladatukat, az legalább ugyanannyira fontos, mint ahogy az ellátás, a logisztikai feladatok megfelelő megvalósulása. Itt azért a kiképzésre, oktatásra is szeretnék kitérni.

Tehát nyilván egy nagyon komplex rendszerről beszélünk. Ez az illetményfejlesztés mindenképpen szükséges volt, és pozitívum, hogy megvalósult, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy elégséges. Az teljesen egyértelmű, hogy ha megvalósul a jövő év folyamán az az emelés, amit megígért a kormány, akkor természetesen ezt is támogatjuk, és minden olyan lépést, amivel egyébként az állomány körülményei javíthatóak, hiszen nagyon jól képzett állományról beszélünk, olyanokról, akik tökéletesen el tudják látni a feladatukat, és ezt úgy teszik, hogy az, hogy egyébként a Magyar Honvédség az elmúlt öt évben megőrizte a működőképességét, csak nekik köszönhető, hiszen minden más egy rendkívül nehezített terepen történt, látjuk a költségvetési számokat, milyen elvonások voltak.

Szeretnék áttérni a személyi juttatások, működési és fejlesztési kiadások arányára. Itt a nemzeti katonai stratégia egy 40-30-30 százalékos arányt határoz meg. Ehhez képest 45,33 százalék a személyi juttatások, 41,52 százalék a működési, és a legfontosabb: 13,15 százalék mindössze a fejlesztési kiadás. Tudjuk, hogy ennek a legnagyobb részét majdnem teljesen a Gripen-program viszi el. Tehát érdemben az, amit fejlesztésre lehet szánni, megint csak azt mondhatjuk, látva a 2014-es évet - és nem gondolom, hogy ez az idei évben túlságosan javulna -, rettentő kevés ez az összeg, és a kitűzött célként meghatározott 30 százaléktól pedig hihetetlenül messze áll.

Amiatt is fontos ez a rendkívül alacsony arány és ennek a kiemelése, hiszen ez egy orvosolandó kérdés ezen a területen, mert van egy másik nagyon fontos adat is ebben a zárszámadásban, ez pedig a bruttó értékhez képest a nullára leírt eszközök aránya, ami a 2014-es évben elérte a 28,2 százalékot.

(14.30)

Tehát közel 30 százalékos a nullára leírt eszközök aránya, ami pedig a technikai eszközöknek az amortizációját jelzi. Tehát ez az a szám, ami, azt kell mondjam, hogy sajnos nem meglepő, nem nagyon történtek technikai fejlesztések az utóbbi években, és látjuk, hogy olyan fejlesztések állnának a kormány előtt - és a kormánynak feladata és felelőssége, még egyszer kiemelném, hogy ezeket megvalósítsa -, mint például a szállítóhelikopter-képesség megőrzése, hiszen azt egyébként láttuk, hogy a harcihelikopter-képesség sajnálatosan meg is szűnt. Tehát bőven van tennivaló, és egyébként a tétlenséget például a helikopterekkel kapcsolatban a mai napig nem értjük, hogy mi ennek az oka, hiszen mindenki látja, hogy ez mennyire fontos feladat lenne.

És hogy milyen bevételekből tud gazdálkodni a Honvédelmi Minisztérium azon túl, hogy megkapja a költségvetési támogatást, itt például az inkurrencia értékesítésére gondolhatunk. Ez is olyan feladat, amivel tisztában vagyunk, hogy nem egy egyszerű feladat, viszont mindenféleképpen sürgető, és látjuk azt, hogy sokszor számít arra a tárca - és leginkább a kormány számít arra -, hogy esetleg ezeknek a hadrendből kivont eszközöknek az értékesítéséből tud olyan bevétel befolyni, amely egyébként némiképp kompenzálja az alacsony költségvetési támogatást. De azt gondolom, hogy erre nem szabad alapozni, nyilvánvalóan igyekezni kell értékesíteni ezeket az eszközöket, de meg kell adni a megfelelő költségvetési támogatást is ennek a területnek.

Kérdéses, hogy vajon hogyan tervezi a kormány a legénységi állomány létszámcsökkenésének az orvoslását. Mint kiemeltem, az illetményfejlesztésnek fogjuk látni egyébként az eredményét, hogy ez elegendő-e, tartok attól, hogy nem feltétlenül. Nyilvánvalóan közelebb visz minket ahhoz, hogy ezt meg lehessen állítani, de ezzel a jövőben mindenféleképpen foglalkozni kell.

Az illetményfejlesztés mellett ne feledkezzünk meg azokról - és ezt is kérem államtitkár úrtól -, akik közalkalmazotti státusban dolgoznak; körülbelül 6 ezer emberről beszélünk, a honvédségi dolgozókról, akik rendkívül fontos feladatot látnak el a Magyar Honvédségben, viszont nem vonatkozik rájuk az az illetményfejlesztés, ami most meghatározásra került. Még mindig a köztisztviselői illetményalap szerint számolják az illetményüket, tehát azt gondolom, hogy ott sem ezekre a 8 ezer forintos kiegészítésekre lenne szükség ad hoc jelleggel, hanem egy tényleg kiszámítható illetményfejlesztésre. Egyébként nagyon sok közszférában dolgozót, tehát minden közszférában dolgozót érintene ez, hogy felemeljék a köztisztviselői illetményalapot, ezt mindenképpen szem előtt szükséges tartani a jövőben.

És akkor a helikopterekről szeretnék még egypár mondatot mondani. Az teljesen egyértelmű, hogy mind katasztrófaelhárítási, mind pedig szállítási feladatokra… - tehát itt civil feladatokról és katasztrófaelhárítási feladatokról is beszélünk ezeknek a felhasználásánál, az is tény, hogy a biztonsági környezet is változhat úgy, hogy egyébként ezeknek az eszközöknek és ennek a képességnek, mint a szállítóhelikopter-képesség, igenis rendelkezésre kell majd állnia, és akkor nem lesz idő megoldani ezt a kérdést. Tehát nyilván egy olyan dologról beszélünk, ami egy viszonylag hosszadalmas folyamat, legalább fél évben, de akár években is mérhető ennek a megoldása.

Azt is látjuk, hogy a jelenleg folyó katonai és civil válságreagáló műveletekben is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a helikopteres képességekre, és egyre nagyobb helikopteres igényre van szükség. De egyébként tényleg rendkívül széles a felhasználása a helikoptereknek, hiszen mind a szárazföldi csapatok támogatására, a katasztrófaelhárításban, építési fela­da­tokban is egyaránt alkalmas ez a képesség, és a legfontosabb, hogy az állampolgárok biztonságának a garantálása miatt lenne ez szükséges. 2013-ban már ígéret volt arra, hogy már 2014 tavaszán a kormány döntést tud hozni a kérdésben, azóta sem egyeztetést nem láttunk, sem pedig forrás biztosítását, egy fillér sincsen jelenleg a helikopterek, a szállítóhelikopter-képesség biztosítására.

Tehát mindenképpen szeretném azt kiemelni az utolsó mondatban, hogy a 2014-es zárszámadás egy nagyon szomorú képet mutat a Honvédelmi Minisztérium fejezetéről és a Magyar Honvédség helyzetéről, és szeretném itt is megkérni államtitkár urat, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárát, hogy fordítsanak jóval nagyobb figyelmet erre a területre, mert bár a 2016-os költségvetésben ténylegesen látszik emelkedés, ennek a nagy része, körülbelül a 80 százaléka az állomány illetményfejlesztése.

Tehát szükség van arra, hogy érdemi fejlesztések történjenek, és nem csupán ezekre a nagy képességekre gondolok, mint például a helikopterképesség, hanem a katonák egyéni felszerelésének a fejlesztése is, és sorolhatnánk, hogy hány ilyen feladat van, fordítsanak erre nagyobb figyelmet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)