Felszólalás adatai

Most soron következik a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénynek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/10749. számon ismerhették meg a képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban a tervezet benyújtásának társadalmi hátterére is kitérjek.

A törvényjavaslat benyújtásának célja az, hogy a parlament lehetőséget biztosítson az önkormányzatoknak a hajléktalanság problémájának kezelésére, ezzel a közterületek rendjének biztosítására és a közbiztonság erősítésére. A hajléktalanság olyan társadalmi jelenség, amelynek a csökkentése és megszüntetése erkölcsi kérdés, és ezért egy felelős kormánynak nemcsak a többség szempontjából, hanem a szükséget elszenvedők szempontjából is kezelnie kell a helyzetet. Ezért is jár köszönet azoknak a civil és karitatív szervezeteknek, amelyek az elmúlt években a kormánnyal együttműködve dolgoztak annak érdekében, hogy a hajléktalanok helyzete javuljon Magyarországon.

A kormány meghozta a szükséges döntéseket ahhoz, hogy az ország fel tudjon készülni a télre, ezért ma Magyarországon több fűtött szálláshely áll rendelkezésre, mint ahány hajléktalan él az országban. Tehát a kormány gondoskodott arról, hogy mindenki megfelelő körülmények között, fedél alatt tölthesse el ezeket a nehéz heteket, esetleg hónapokot. Budapesten két év alatt 700-zal növeltük a férőhelyek számát, komfortosítottuk azokat, gondoskodtunk a szállókon a biztonságról és egészségközpontot létesítettünk. A főváros cégei foglalkoztatást és munkabért biztosítanak a hajléktalanok számára. Ezt egészíti ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma által biztosított pályázati forrás, amelynek összege 2012-ben 379 millió forint, és 2013-ban hasonló nagyságrendű összeg. Ez biztosította a téli időszakban működő programok forrását, az étkeztetést az éjjeli menedékhelyeken, gyógyszer, kötszer, vitamin biztosítását, krízisautó működtetését, valamint egyéb, az ellátást kiegészítő programokat, például az intézményi eszközök javítását, jogsegélyszolgálat támogatását.

Az Új Széchenyi-terv keretében ezen túl a hajléktalan emberek foglalkoztatását, lakhatását támogató programra 917 millió forint áll rendelkezésre. A 917 millió forintos keretösszegből a fedél nélküli emberek ellátásával foglalkozó intézmények igényelhetnek forrásokat. Ez a pályázati forrás kifejezetten a vidéki, nehéz helyzetbe került embereknek segítetett. Budapest és Pest megye 58 millió, míg a többi megye összesen 859 millió forintra pályázhatott.

(12.30)

A kormány támogatja az ellátó intézmények fejlesztését, az utcán élők befogadását, ennek érdekében innovatív szolgáltató kialakítását, az önálló, tehát intézményen kívüli lakhatás biztosítását. Fontos része a pályázati kiírásnak az, hogy az érintettek munkába állását személyre szabott képzésekkel vagy egyéni fejlesztési tervekkel segíti. Az egyes projektekbe 10-150 hajléktalan embert vonhatnak be a szervezetek.

A hajléktalanok ellátására a kormány az idén összesen 8 milliárd 200 millió forint normatív támogatást biztosít, továbbá más programok mellett csaknem 360 millió forint pályázati forrást nyújt több tucat karitatív civil, egyházi szervezet és önkormányzat segítő tevékenységéhez.

A kormány biztosította és biztosítani is fogja azokat a feltételeket és eszközöket, amelyekre szükségük van az ellátást nyújtó szervezeteknek, egyházaknak, önkormányzatoknak. A kormány határozott célja az, hogy senki ne fagyjon meg az utcán. A kormány álláspontja az, hogy az élet védelme a legfontosabb feladat. Az elmúlt télen is életek tucatjait tudtuk megmenteni a szervezetek összefogásával, azzal, hogy az embereket melegedőkbe, szállókba vittük.

Ezen hatékony intézkedések mellett minden olyan javaslatot, amely a hajléktalanok helyzetén kíván javítani, szívesen fontolunk meg. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslatnak nem egy élethelyzet, a hajléktalanság büntetése a célja. Természetesen nem szenvedhet senki hátrányt azért, mert hajléktalan, azonban a hajléktalanság mint élethelyzet nem ok arra, hogy megnehezítsék a többi, nem hajléktalan ember életét. Az ő jogaikat is védeni kell, és a kormány ezt meg is fogja tenni.

Be kell látni, hogy a hajléktalanprobléma kettős: részben szociális és egészségügyi, részben pedig rendészeti kérdés. Ezért is fontos, hogy a megfelelő módon, garanciális szabályokkal körülbástyázott szabályozás szülessen.

A normaszöveg megalkotásánál az Európai Unió gyakorlatát is figyelembe vettük. A törvényjavaslat tehát a következő megoldást nyújtja. Az önkormányzatnak lehetőséget teremt arra, hogy a közterület meghatározott részein az életvitelszerű tartózkodást jogellenessé nyilváníthassa. Fontos kiemelni, hogy a javaslat célja nem a büntetés, hanem az, hogy a jogszabályokat mindenki betartsa. A törvényjavaslat szerint az első alkalommal csak felszólítással élhet a hatóság, ha észleli a jogellenes tartózkodás tényállását; ez is biztosítja a humánus eljárást.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat jogtechnikailag az Országgyűlés 2013. március 11-én elfogadott, Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításához kapcsolódik. Az alaptörvény módosítása lehetőséget teremt arra, hogy az Országgyűlés a jogellenes közterületi tartózkodással kapcsolatos szabályokat is rendezze.

Az alaptörvény rögzíti, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekednek valamennyi hajlék nélküli személy számára szállást biztosítani. Rögzíti továbbá azt is, hogy törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális érdekek védelme érdekében a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerű közterületi tartózkodást. A javaslat szerint jogellenesen életvitelszerű közterületi tartózkodás, ha az a helyi önkormányzat rendeletében kijelölt közterületrészen valósul meg, és az érintett a kijelölt közterületet a szabálysértési hatóság felkérésére önként nem hagyja el.

Tisztelt Országgyűlés! Lényeges kiemelni, hogy a helyi önkormányzatok rendeletalkotási joga korlátozott. Az önkormányzat a tiltást csak az alaptörvény által szabott keretek között, egyes meghatározott területeken és a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális érdekek védelme érdekében rendelheti el.

A javaslat szerint a tényállásnál nem lehet bármilyen büntetést bármilyen sorrendben kiszabni, hanem először a releváns intézkedések, illetve a közérdekű munka alkalmazásával kell szankcionálni a szabálysértést. A javaslat nem ad lehetőséget helyszíni bírság kiszabására.

A törvényjavaslat rögzíti, hogy aki a közterület olyan részét használja életvitelszerű tartózkodás céljára, ahol az önkormányzati rendelet azt tiltja, és a rendőrség, a járási hivatal arra felhatalmazott ügyintézője, a közterület-felügyelő, az erdészeti hatóság arra felhatalmazott ügyintézője, a halászati őr vagy a mezőőr felkérése ellenére nem hagyja el, szabálysértést követ el. Ez feljelentést von maga után.

Súlyosabban minősül a szabályértés, ha az elkövetés időpontját megelőzően 6 hónapon belül már két alkalommal történt jogerős elmarasztalás ugyanezen szabálysértés miatt. Ebben az esetben a szabálysértés elzárással is büntethető.

A törvényjavaslat büntetni rendeli azokat, akik a tulajdonos hozzájárulása nélkül építményt emelnek. Ebben az esetben elzárás büntetés is kiszabható. Ez a szabálysértés a bíróság hatáskörébe tartozik.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat tartalmazza az alaptörvény rendelkezéseinek megfelelő felhatalmazó rendelkezést arra, hogy az önkormányzatok a tiltott közterületet kijelölhessék. A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a helyi önkormányzatoknak a tiltott közterület kijelölése nem kötelező, hanem lehetőség. A helyi önkormányzatoknak a törvényi szabályok miatt nem keletkezik jogalkotási kötelezettsége.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelően 5-5 perces időkeretben.

Elsőnek megadom a szót Papcsák Ferencnek, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PAPCSÁK FERENC, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az alkotmányügyi bizottság 2013. szeptember 9-én megtárgyalta a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénynek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat előadója, dr. Magyariné dr. Nagy Edit szóbeli kiegészítésében lényegében az államtitkár úrral egyező gondolatokat fogalmazott meg, amely szerint az alaptörvény rögzíti, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok kötelesek segíteni azzal, hogy törekedjenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára megfelelő szállást biztosítani.

A törvény, helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.

A vitában több képviselő szólalt fel, dr. Schiffer András képviselőtársam kezdeményezte, hogy A Város Mindenkié társadalmi szervezet, csoport is hozzászólhasson. Ennek az alkotmányügyi bizottság lehetőséget biztosított, Balog Gyula úr elmondhatta a véleményét az alkotmányügyi bizottságban; majd a képviselői hozzászólásokra került sor, amelynek során egy kisebb vita alakult ki; a kisebbségi véleményt majd Schiffer András ismerteti.

Én magam egy kérdést intéztem a megjelent államtitkárhoz, amely szerint fontosnak tartjuk, hogy a város több pontján, illetőleg az országban is több településen úgynevezett illegális kereskedelmi tevékenységet folytató személyek jelentek meg nagy tömegben, így a zuglói önkormányzat területén, a Városligetben, az Örs vezér terén és környékén, valamint az Erzsébet királyné úti aluljáróban, de több képviselőtársam jelezte már, hogy ez más településeken is elharapódzott jelenség.

A benyújtott jogszabály ezt nem tartalmazta, illetőleg ennek a szankcionálását nem tartalmazta, erre figyelemmel már ott, a bizottsági ülésen jeleztük, hogy módosító indítványt fogunk előterjeszteni. Miután a kereskedelmi törvény nincs megnyitva, éppen ezért csak a rendészeti bizottság tehette ezt meg. Úgy tudom, hogy a délelőtt folyamán a rendészeti bizottság tárgyalta, és a módosításra vonatkozó kezdeményezésünket előterjesztette.

Egyetlen vitapont merült még fel, amely szerint a fővárosban csak a Fővárosi Önkormányzat lenne vagy lett volna jogosult azt a zónát, amely tilalmazott, kijelölni. Erre vonatkozóan a fővárosi polgármesterekkel, képviselőtársaimmal a ma délelőtti időszakban benyújtottunk egy módosító javaslatot, hogy csak a helyi önkormányzatok, hiszen a Fővárosi Önkormányzat is helyi önkormányzatnak minősül a jog értelmében, illetőleg a kerületi önkormányzatok ne legyenek ettől a joguktól megfosztva.

Tisztelettel tájékoztatom önöket arról, hogy az alkotmányügyi bizottság többsége, 18 igen szavazattal, 6 ellenszavazattal, illetőleg 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a jogszabályt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményét Schiffer András képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

(12.40)

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban - ahogy Papcsák képviselőtársam elmondta - a bizottság lehetőséget biztosított arra, hogy A Város Mindenkié mozgalom képviselője, Balog Gyula fölszólalhasson a bizottsági ülésen, egyúttal tisztelettel köszöntöm az AVM megjelent képviselőit itt a karzaton.

Szeretném elmondani azt, hogy két ponton találták alapvetően aggályosnak az ellenzéki képviselők ezt az előterjesztést. Az egyik, ami a hajléktalanság problémájának rendezésére szolgálna, miközben mi azt gondoljuk, hogy rendészeti kérdésekkel egy alapvető társadalmi krízist nem lehet kezelni.

Szeretném jelezni, hogy az a 38/2012. alkotmánybírósági határozat, amelynek nyomán - vagy részben ennek nyomán - előttünk van ez az előterjesztés, feketén fehéren kimondja azt, hogy élethelyzetet szankcionálni nem lehet. Nem fér össze az alaptörvénnyel az, ha a jogalkotó élethelyzetet kíván szankcionálni. Márpedig, idézem az alkotmánybírósági rendelkezést: "A jogalkotó ezzel egy élethelyzetet, azaz magát a hajléktalanságot minősítette büntetendőnek." Ráadásul sem a szabálysértési törvény szabályzása, sem annak indokolása alapján nem állapítható meg az az ok, az a védeni kívánt érdek, ami indokul szolgált arra, hogy az Alaptörvény XIX. cikkében szabályozott állami feladatvállalás alapján a szabálysértési törvényben a szociális ellátás körébe vont élethelyzetet a törvényhozó társadalomra veszélyes, kriminális magatartássá nyilvánítson. Tehát itt van egy alapvető ellentmondás. Van egy társadalmi jelenség, egy élethelyzet, amit egyfelől a jogalkotó szociális problémaként kezel, a szociális ellátórendszerbe von, másfelől ugyanezt a magatartást, élethelyzetet pedig szankcionálni kívánja. Ilyen a világon nincs. Mutassanak nekem még egy parlamentet, amely ugyanarra a magatartásra kimondja azt, hogy ott a szociális ellátórendszernek feladata van, majd pedig egy másik törvénnyel azt mondja, hogy ezt a magatartást, ezt az élethelyzetet üldözni kell! Ilyen nincs.

Világosan elmondtam a bizottsági ülésen is, hogy az igazi megoldás az lett volna, ha már az alaptörvényben, illetve az LMP által többször előterjesztett alaptörvény-módosításnál visszaállítja a parlament a szociális jogállamot, rendelkezik a lakhatáshoz való jogról, egy kikényszeríthető lakhatáshoz való jogról. Az, hogy mire törekszik egy önkormányzat, egy állam vagy egy állami szerv, édeskevés.

Szeretném azt is jelezni, hogy az ellenzéki képviselők között, pontosabban a Jobbik és a szocialista, illetve LMP-s képviselők között volt egy kisebb vita, hiszen a jobbikos képviselőtársunk fölvetette azt, hogy tulajdonképpen akár elfogadható lenne, ha úgymond turisztikailag frekventált városrészeken nem lehetne utcán élni. A vitában pont azt mondtam el, hogy amennyiben egy törvény világosan körberajzolná, hogy mik azok a frekventált területek a fővárosban vagy néhány turisztikailag kiemelt részén az országnak, akkor erről a felvetésről akár vitatkozni is lehet, itt viszont egy biankó csekket ad az önkormányzatnak a törvény, gyakorlatilag egy önkormányzat teljes területén lehetne szankcionálni az utcán élést, ez az adott önkormányzatra szabadon van bízva.

A másik probléma, amit felvetettünk, hogy miközben 2006-ban Demszky Gábor kísérletezett azzal, hogy önkormányzati rendelettel elejét vegye annak, hogy például színpadot vagy különböző építményeket lehessen állítani egy tüntetés céljára, és történetesen éppen az én beadványomra 2007-ben az Alkotmánybíróság ezt az önkormányzati rendeletet megsemmisítette, ehhez képest most mit látunk: a Fidesz, amely akkor nagy elánnal tiltakozott a rendőrállami beavatkozások ellen, most bevezet egy olyan szabálysértési tényállást, amely lehetővé teszi, ha közterületen a jogosult önkormányzat hozzájárulása nélkül valaki építményt épít, azt szabálysértéssé lehessen nyilvánítani. Mátrai háznagy asszony azt vetette föl, hogy az építmény fogalmát az építési törvény tartalmazza. Igen ám, de egyrészt semmilyen utaló rendelkezés nincs, hogy az építési törvény vagy más törvény építményfogalmát kelljen használni, a másik pedig, hogy az építési törvény nagyon világosan elválasztja az épület és az építmény fogalmát. Nem épületről beszél a javaslat, építményről beszél, az építménybe pedig bizony beletartozhatnak azok az eszközök, amelyek tipikusan a gyülekezési jog érvényesítésére szolgálnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója Gaal Gergely képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

GAAL GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság 2013. szeptember 9-i ülésén a T/10749. számon benyújtott, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénynek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta. A bizottság a törvényjavaslatot 15 igen szavazattal, 5 nem ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta.

Az Országgyűlés 2013. március 11-én elfogadta Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítását. Az alaptörvénybe bekerült, hogy az állam és a helyi önkormányzatok törekednek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. Mindemellett rögzíti azt is, hogy törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást. Ez alapján került sor a szabálysértési törvény módosítására.

A törvényjavaslat tartalmazza a helyi önkormányzatok részére a felhatalmazást, hogy közöljék azokat a közterületeket, ahol a hajléktalanok nem tartózkodhatnak életvitelszerűen, azonban ez csak lehetőség a részükre, tehát a törvényből nem adódik jogalkotási kötelezettségük a helyi önkormányzatoknak.

Mindezek alapján a bizottság kormánypárti szakpolitikusai általános vitára alkalmasnak találták és támogatják a törvénymódosító javaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt, tisztelt Országgyűlés, Baráth Zsolt képviselő úr ismerteti.

Parancsoljon, képviselő úr!

BARÁTH ZSOLT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Annak az öt ellenszavazatnak a rövid, kivonatos véleményét fogom most ismertetni önökkel, amit az ellenzéki képviselők a szociális bizottságban összefoglaltak, elmondtak.

Húsz év legnagyobb mulasztásaként igazából megnyugtatóan nem sikerült rendezni a hajléktalankérdést a mai napig sem. Igazából a mostani törvénytervezet, -javaslat is csak egy gyenge kezdeményezés megítélésünk szerint, ugyanis nagyon sok olyan szegmense van ennek a témának, ami még mindig nem kerül sorra.

Ez egy óriási társadalmi probléma, de csupán rendészeti kérdésként nem lehet megoldani. Ez az első hatalmas dilemma, amiről Schiffer képviselőtársam is beszélt már. A szociális bizottság mindenképpen azt az álláspontot képviseli, hogy szociális kérdésként kell a problémát felvetni, és rendészeti megoldásokat lehet hozni ugyan, de azok nem biztos, hogy az összes problémára fognak megoldást találni. A szabálysértési jog eszközeivel, azzal, hogy betiltják a hajléktalanságot, nem fogják tudni megoldani. Ehhez kellene egy olyan komplex intézkedéscsomag, amelyben szerepet kapnak a lakhatást biztosító hatékony kormányzati intézkedések, de ugyanígy szerepet kap ebben az újrakezdés segítése, és az újrakezdéssel a továbblépés, a tovább élés esélyeinek növelése, valamint egy olyan mentori rendszer kiépítése, amelyben még az utógondozás, utánkövetés is szerepel, mert hiszen senki nem a saját akaratából válik hajléktalanná.

Egy kalap alá nem lehet venni az összes hajléktalan embert, amikor elég markáns csoportokat lehet megkülönböztetni, akiknek egészen más ellátásra és akár eljárásra van szükségük. A terület kijelölése nagyon fontos. Mekkora szabadságuk lehet ebben az önkormányzatoknak? Lesznek speciális közérdekűmunka-letöltési helyek, ahol speciálisan szociális munkások vagy akár egészségügyi dolgozók majd az erre a büntetésre vagy szabálysértési jóvátételre ítélt hajléktalanokat foglalkoztatják vagy ledolgoztatják velük a büntetési tételt, amelynek így talán lehetne valamilyen reszocializációs hatása is. A pénzbírság kiszabása elég reménytelennek tűnik, hogy ezt egy fedél nélküli hogy fizesse ki.

Kényszerintézkedésre szükség van ugyan, mondják ezt az ellenzéki képviselők is, de ezeknek a határait feszegetni, firtatni kell. A szociális rendszer, abúzusok és anomáliák sorozata vezethet ahhoz az állapothoz, amikor hajléktalanná válik egy ember. Mit lehet ilyenkor kezdeni az embernek saját magával, ha nem kapja meg azt a mentális, pszichés vagy pszichikai segítséget, ami által kikerül az utcára? Mi a teendő abban a szituációban, amikor zavarja a környezetét, mert nem életvitelszerűen tartózkodik a közterületen, és mi az az életvitelszerű tartózkodás? Ez éppen definiálva van, de ez rengeteg olyan problémát és vitát vet föl, amin most talán túl leszünk, de kíváncsian várom én is, hogy kiderül-e az életvitelszerű tartózkodás definíciója.

(12.50)

És különösen az alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás, itt hiányoltunk egy dolgot, például, hogy a biológiai szükséglet kielégítése hogyan jelenik meg a nem életvitelszerű tartózkodásban.

Élesebben kell a főváros-vidék és a megyei jogú városok elkülönítését valamilyen szempontból a hajléktalanok regisztrációja és ellátása folytán fölvetni; felmérni, monitorozni, hogy ezek a különbségek a három szegmensben lényegesen jobban, a gyakorlati megtapasztalásban lényegesen jobban előkerülnek, és erre kell valahogy a törvényt úgy leképezni, hogy mind a három területen ez érvényesüljön. Azok az előtanulmányok, amelyek fölmerültek, hogy talán ilyenek készültek, vagy a monitorozás milyen stádiumban van, fölmerült ez a kérdés is, és ha tényleg letelt az a bizonyos határidő, főleg mire tudjuk alapozni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, ennyi volt a kisebbségi vélemény. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság álláspontját Gajda Róbert képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

GAJDA RÓBERT, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a T/10749. számon benyújtott, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénynek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 16 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság többsége egyetértett ezzel a törvényjavaslattal, amely az alaptörvény negyedik módosításából szorosan következik. A kormánypárti képviselők határozottan visszautasítják, hogy az előttünk fekvő szabálysértési törvény módosítása a hajléktalanok üldözésére szolgálna. Vannak olyan közegészségügyi, közrendvédelmi indokok, amelyek a közterületen történő életvitelszerű tartózkodással ellentétben állnak. Ugyanakkor az államnak kötelessége, hogy a lakhatás feltételeit mindenki számára biztosítsa, és hajléktalanszállók is épüljenek.

Jelen szabályozás minden magyar állampolgár érdeke, amelyről bővebben rendes felszólalásomban kívánok beszélni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottság kisebbségi véleményét Pál Tibor képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság természetesen nem feltétlenül a jogi szabályozását nézte ennek a törvénynek, hanem a bizottsági vitán arra voltunk kíváncsiak, hogy az eddigi szabályozásoknak milyen eredményei vannak, mit ért el a kormányzat azokkal az intézkedésekkel, amiket korábban például megtett.

Gondolok itt arra, hogy az a büntetés, amit mondjuk, egy aluljáróban terveztek, és végre is hajtottak, hogy korlátot feszítettek ki, hogy a hajléktalanok ne tudjanak ott lenni, milyen eredményt hozott, vagy mondjuk, a megelőzés terén vagy éppen ahogy az államtitkár úr mondta, a szállásjog biztosítása vagy éppen az egészségügyi ellátás területén.

Azt kell mondjam önöknek, azért kérdeztem magam is ezt a bizottsági ülésen, merthogy azért a problémák mindig az önkormányzatoknál jelennek meg. Mivel túl sok jót nem lehetett hallani és nem hallottunk az előterjesztőtől, és azt látjuk, hogy a kormányzat nem tud ilyet igazán mondani, és a tapasztalataink is azt mutatják, hogy nem igazán értek el eredményt, ezért az érzékelhető, hogy most ismét egy olyan eszközhöz nyúlnak, ami egy jogi szabályozás, egy további szigorítási rendszer, ahelyett, hogy az ellátórendszernek, ahogy itt korábban is mondták, a bővítését tették volna meg.

A hajléktalanná válás kérdésében kellene a kormányzatnak inkább ilyen elszántnak lennie, mint most a jogalkotásban és a szigorításban, hiszen az igazi kérdés az, hogy hogyan válik valaki hajléktalanná. Ennek a megelőzése a fontos, és nem pedig feltétlenül az, hogy a hajléktalanná vált személyeket üldözzék.

A hajléktalanná válás elkerülése vagy annak a megelőzése egy nagyon komoly szakmai kérdés, egy komplex szakmai kérdés, és azt látjuk, hogy erre a kérdésre nincs igazán válasz. Részterületekre és elsősorban jogi szigorításra törekszik a kormány, nem pedig azokra a kérdésekre vagy azoknak a kérdéseknek a megválaszolására, hogy mondjuk, egy megromlott családi környezetben valaki ne hajléktalanná váljon, vagy mondjuk, egy munkaerőpiacon való beilleszkedési problémából ne hajléktalanná váljon valaki, vagy egy állami gondozotti körből való kikerülés után ne hajléktalanná váljon, vagy a szülői háttér nehézségei vagy a szülőktől való leválás miatt ne a hajléktalanságot válassza. Azt gondolom, hogy valójában ezekre a kérdésekre kellene a hajléktalanság kapcsán választ adni. Erre az elmúlt években és a mostani előterjesztésben sem látunk igazán választ, nem kaptunk a bizottsági ülésen sem erre megnyugtató válaszokat.

Felvetettem a bizottsági ülésen, hogy a hajléktalanság kérdése elsősorban a nagyvárosokat érinti. Itt, Budapesten látható, hogy több hajléktalanszállót is nyitottak, szállásokat alakított ki a kormányzat. Azt kell hogy mondjam önöknek, hogy egy elég rossz irány az, amikor egy városrészt vagy egy kerületet talál meg a kormányzat, és a hajléktalanellátás központjává teszi. Önöknek szeretném jelezni, hogy Dél-Pest kimondottan egy ilyen régió lett Budapesten, és azon a környéken, ahol ezek a hajléktalanszállók vannak, mindenféléket ígért a kormányzat korábban, ezek az ígéretek viszont elmaradtak. Ennek az lett a következménye, hogy a környék közbiztonsága romlott, az ott lévő lakások értéke romlott, az ott lakó emberek nap mint nap panaszokkal fordulnak egyrészt az önkormányzathoz, az ottani képviselőkhöz.

Ezeknek a hajléktalanszállóknak a folyamatos működtetése és a szolgáltatások működtetése egy igen komoly szakmai munkát igényel. Azt kell mondjam, hogy egy miniszterelnöki álruhás látogatás kevés ehhez. Nem elég az, hogy a miniszterelnök álruhában egy be nem jelentett időszakban meglátogatja ezeket a hajléktalanszállókat.

Ennél több kell, egy folyamatos támogatás és szakmai háttér. Tehát ahogy mondtam, a segítésen van a hangsúly, ezt egyébként a bizottság elnöke is elismerte.

Ez a törvény nem ezt segíti. Ez elsősorban a kirekesztést, a bűnbakkeresést, a megalázást szolgálja. Attól, hogy a hajléktalanokat eltüntetjük a közterületekről jogi eszközökkel és erőszakkal, még magának a hajléktalanságnak a problémája nem szűnik meg, mindig visszajön, mindig visszakéredzkedik.

Ha viszont egy teljes körű ellátórendszert sikerülne felépíteni - és ebben kétségtelenül vissza lehet menni az időben, sok mindenkinek van ebben dolga, de fontos volna, hogy egyszer ezt meglépjük -, ha lenne egy ilyen teljes körű ellátórendszer, szakemberekkel, folyamatos finanszírozással, az érintettek számára megfelelő hozzáféréssel, akkor, de csak akkor lehetne cserébe azt mondani, hogy a közterületek használatában szigorítást hozok. Amíg ilyen rendszer nincs, addig ezt nem lehet támogatni. Éppen ezért a mostani törvénymódosítást sem tudtuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A honvédelmi és rendészeti bizottság előadója Tóth Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

TÓTH GÁBOR, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A délelőtt folyamán a honvédelmi és rendészeti bizottság a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénynek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely a T/10749. szám alatt fut, megtárgyalta, megvitatta; 14 igen szavazattal, 3 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

Ott is kialakult némi polémia ellenzéki képviselőtársaink részéről, és próbáltak besöpörni ez alá a törvénymódosítás alá mindenféle szociális és egyéb más feszültségekkel kapcsolatos dolgokat, amelyeknek, írd és mondd, ebben a kontextusban sok köze ehhez a dologhoz nincs, mindettől függetlenül kisebbségi álláspont ilyen szempontból nem tudott felállni, és az említett módon a bizottság ezt általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalására kerül sor. Elsőként megadom a szót a Fidesz képviselőcsoportjából Gajda Róbert képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

GAJDA RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvénye negyedik módosításának 8. cikk (3) bekezdése az Országgyűlést, illetve a helyi önkormányzatot feljogosítja arra, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.

(13.00)

Az előttünk fekvő törvényjavaslat e felhatalmazás alapján tesz javaslatot a részletszabályokra; tulajdonképpen alkotmányos kötelezettségének tesz eleget az Országgyűlés akkor, amikor olyan szabályozás elfogadását javasolja, amely az alaptörvény hivatkozott garanciális szabályait figyelembe veszi.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy különösen Budapesten és egyes vidéki városokban a hajléktalanhelyzet megoldatlansága milyen áldatlan állapotokat eredményezhet, különbséget csupán abban látok, hogy az előttünk lévő kormányok féltek hozzányúlni a hajléktalankérdéshez, a szőnyeg alá söpörték a problémát. Mint annyi minden másban, itt is a tehetetlenség volt a meghatározó. A témával kapcsolatos félelem és társadalmi érzékenység a szocialista kormányok teljes érzéketlenségét, közönyét eredményezte.

A korábbi helyzet azonban nem csupán a társadalom többsége számára volt sérelmes, hanem a hajléktalanok számára is. Ahogyan az alaptörvény negyedik módosítása kapcsán is elmondtuk, a tilalom bevezetése előtt, 2006-2010 között 131 hajléktalan ember fagyott meg Budapest utcáin a Fővárosi Önkormányzat szociális osztályának adatai szerint. Ehhez képest a tilalom bevezetését követő évben összesen egy ember vesztette életét hasonló okokból. Így az e szabályozással szemben érvelők hiába próbálnak tetszelegni a hajléktalanok védelmezőinek szerepében, valójában egy, mind a többségi társadalomnak, mind a hajléktalanoknak sérelmes szabályozás helyreállítása mellett állnak ki. A tilalom bevezetésével az állam nem csupán a közrend, a közbiztonság és a közegészség védelmében lép fel a társadalom többségének oldalán, hanem a hajléktalanokkal szemben is fennálló életvédelmi kötelezettségének tesz eleget.

Ahogyan ebben a témában többször is elmondtuk, ugyan nem értettünk és ma sem értünk egyet az Alkotmánybíróság e tárgyban meghozott döntésével, mégsem hagytuk figyelmen kívül a testület által megfogalmazottakat. Az Alkotmánybíróság legfőbb kritikája szerint sem a szabálysértési törvény szabályozása, sem annak indoklása alapján nem állapítható meg az az ok, az a védeni kívánt érdek, ami indokul szolgál arra, hogy az alaptörvény XIX. cikkében szabályozott állami feladatvállalás alapján a szociális ellátás körébe vont élethelyzetet a törvényhozó a társadalomra veszélyes, kriminális magatartássá nyilvánítsa. Az Alkotmánybíróság azonban azt is rögzíti, hogy a közrend védelme lehet olyan alkotmányos érdek, amelynek érdekében a jogalkotó szabálysértési szankció alkalmazását írja elő.

Az Alkotmánybíróság döntése szerint az önkormányzati rendelet megalkotására adott, korlátok nélküli biankó felhatalmazás tette alkotmányellenessé a korábbi szabályozást, ezért a negyedik alaptörvény-módosítás e kritériumnak is eleget téve rögzítette, hogy az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenessé nyilvánítására csak a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében kerülhet sor, ráadásul ilyen tilalom elrendelésére nem korlátozás nélkül, csupán a közterület meghatározott részére vonatkozóan van lehetőség.

Az emberi jogi bizottság tagjaként ugyanakkor megjegyezném, hogy nemcsak a fedél nélkül élő embereknek vannak szabadságjogai, hanem a többi városlakónak is, így az egészséges környezethez, a személyi biztonsághoz való jognak ugyanúgy kell érvényesülnie, mint természetesen a szociális biztonsághoz való jognak. Ahogyan az alaptörvény fogalmaz: "Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa." Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal segítik, hogy törekszenek valamennyi, hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. Szeretném továbbá kihangsúlyozni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat az elmondottakat is figyelembe véve csak abban az esetben tekinti szabálysértésnek az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást, ha az a helyi önkormányzat rendeletében kijelölt közterületen valósul meg, és a szabálysértést elkövető a szabálysértési hatóság felkérésére önként nem hagyja el a közterületet.

Nagyon fontos, hogy az önkormányzatok az alkotmányos követelmények figyelembevételével határozzák meg a kijelölt területet, ahol a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme indokolja ezt, ennek megítélésében pedig valóban a helyi közösségek, a helyi önkormányzatok a legilletékesebbek. Szeretném üdvözölni és egyetértésemet kifejezni a törvényjavaslat azon rendelkezésével kapcsolatban, hogy e szabálysértés miatt természetesen minden feltétel fennállása esetén a fő szabályként kiszabható szankció a közérdekű munka. Úgy vélem, ez jó eszköz lehet arra is, hogy a lepusztult közterületek, parkok helyreállításában közreműködjenek azok, akik adott esetben tönkretették a környezetet. Előremutatónak tartom azt is, hogy a probléma megoldását nem teljes egészében a rendőrségre bízzuk. A járási hivatal felhatalmazott ügyintézője, a közterület-felügyelő, az erdészeti hatóság felhatalmazott ügyintézője, a halászati őr, a mezőőr is felléphet a szabálysértő ellen, ráadásul utóbbiak a közelmúltban hozott jogszabály alapján immáron valóban a közrend megteremtéséhez szükséges hatékony jogosítványokkal rendelkeznek.

Végezetül engedjék meg, hogy kiemeljem a tulajdonosi hozzájárulás nélküli építés tényállásának kiegészítését. Az engedély nélküli bódék, standok egy város összképét, élhetőségét jelentősen rontják. Ugyan ott még nem tartunk, ahol Európa több nagyvárosa, hogy mozgóárusok állandó zaklatásával kell szembesülni, de érdemes elgondolkodnunk ennek a hatékony megelőzésén is, hiszen hasonlóan a hajléktalanproblémához, az illegális árusok ugyanúgy közegészségügyi, közrendvédelmi gondot jelenthetnek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan jogi természetű előterjesztésről beszélünk, én nem jogászként szólok; nemcsak azért nem, mert nem ilyen a diplomám, hanem azért, mert nem elsősorban és nem csak jogi kérdésről van most szó. Emberségről van szó, irgalomról, a társadalmi segítőkészség ilyen vagy olyan értelmezéséről. Arról van szó, hogy a parlament a hajléktalanság ellen akar küzdeni vagy a hajléktalanok ellen, hogy a parlament a szegénység ellen akar küzdeni vagy személy szerint a szegények ellen. Arról van szó, hogy ha segítséget és büntetést akarnak önök egy adott célponton alkalmazni, akkor legalább mérlegelni lehet-e, hogy azt milyen sorrendben és milyen arányban teszik vagy tesszük.

Emlékszem az elhíresült miniszterelnöki mondásra: "Senkit sem hagyunk az út szélén." Szép mondat volt. De soha nem gondoltam volna, még ellenzékiként sem, hogy ezt úgy kell értelmezni, hogy nem hagyunk az út szélén, hanem lerúgunk onnan; méghozzá nemcsak onnan, hanem utánamegyünk, ha valami szegényes viskót, kalyibát ácsoltál magadnak az erdőben, és azt is lebontjuk. Az ország sem így értelmezte ezt a mondatot.

Egyetértek azzal a szándékkal, hogy ne legyen hajléktalan ember, ne legyen hajléktalanság Magyarország településeinek utcáin. Egyetértek azzal is, hogy lakás nélkül, szállás nélkül utcán vergődni emberhez nem méltó állapot. A kérdés csak az, hogy ezt hogyan kívánjuk megszüntetni, mit akarunk tenni: egyszerűen csak a szemünk elől akarjuk eltüntetni ezt a problémát, vagy valóban meg akarjuk és meg tudjuk oldani.

(13.10)

Nem, nem egyszerűen arról van szó, hogy a szükségképpen szigorú jog néha az emberség és az irgalom szempontjaival ütközik. Itt tudniillik nem ütközik. Itt egy normális jogi szemlélet is sokkal inkább a segítség eszközeit tenné szükségessé.

Schiffer képviselőtársam már idézte a kisebbségi véleménye előadásakor az Alkotmánybíróság 2012. augusztusi döntését. Nem akarom hosszan citálni, felteszem, az előterjesztők és azok, akik részt kívánnak venni a vitában, hozzám hasonlóan alaposan tanulmányozták azt. Egyetlen részét mégis fel kell idéznem, ami szerintem a lényegi része. Az Alkotmánybíróság akkor azt mondta - és ezen nem segít, hogy szokásos módon egy alkotmánybírósági döntésnek fittyet hányva módosítjuk az alaptörvényt -, tehát akkor az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy lehetetlen állapot, a jogállamiság minden elvével ütközik, hogy nem egyfajta magatartást, hanem élethelyzetet üldözünk. Ez a szabálysértési törvény most az élethelyzetet üldözi. Akkor is büntetendőnek véli a kijelölt területen a hajléktalanságot, ha az semmiféle egyéb jogszabályba ütköző cselekedetet nem érint és nem hoz létre. Nem köpköd szotyolát, mint nála nagyobb emberek esetleg megteszik, nem lopja el a másik pénzét, nem hangoskodik, nem zavarja a részegségével a többieket. Ezek tudniillik mind-mind külön szabálysértési eljárással büntethetőek volnának. Ez a szabálysértési törvény egyszerűen azt üldözi, hogy van, hogy ott van, hogy létezik. Ez nonszensz, és semmilyen más jogszabály szellemének nem is felel meg.

Az Alkotmánybíróságnak az a döntése, amire itt hivatkozunk - és amelyet önök semmibe vesznek; legfeljebb annyiban vették figyelembe, hogy gyorsan átírták az alaptörvényt -, nos, ez a döntés arra is hivatkozik, hogy ez általában nem szabadon és az ember boldogságában, jó dolgában választott élethelyzet. Ez általában egy krízishelyzet "megoldása", mert én sem tartom megoldásnak, de semmiképpen sem valamiféle tudatos választása egy bűnös, rossz, a társadalom többségét sértő magatartásnak.

Mondhatnám azt is, hogy ennek ellenére nem vagyok meglepve. Ez a hét, amit most töltünk itt a Magyar Országgyűlés plenáris ülésein, a kőszívű jogszabályok hete. Véletlenül esett így egybe, de mégiscsak látni lehet a szemléleti összefüggést, a hétfőn elfogadott szociális temetésről szóló törvényt és a most elfogadott, hajléktalanokat, még egyszer mondom, a más módon a többségnek és a normáknak nem ártó hajléktalanokat is büntethetővé tevő szabálysértési törvényt. Mindig elhangzik, mind a két jogszabály indoklásában, hogy voltaképpen mi épp a szegényeken akarunk segíteni. Nem pertraktálni akarom újra a szociális temetés vitáját, nincs is erre természetesen házszabályi módom és szándékom sem, csak azért idézem fel, mert gyanús párhuzamosságok látszanak. Ott is elhangzott valamelyik fideszes képviselő-kolléga szájából, hogy tulajdonképpen ez egy gyönyörű dolog, hogy az ember a halottját elkíséri és sírt ás neki. Ezzel segítünk a szegényeken, ez megtiszteltetés, mondta ő. Csak azt az egyet nem lehet érteni, hogy ha annyira szép és lélekemelő dolog, hogy az ember apjának, anyjának, gyerekének sírt ás, akkor miért nem teszik ezt meg a jobb módúak is, akkor miért nem tesszük kötelezővé mindenkinek. Miért zárjuk ki ebből a szép gesztusból azokat, akiknek valamicske pénzük van? Itt ugyanez a szemlélet mutatkozik.

Elhangzott, és nem vonom kétségbe előttem szóló képviselőtársam jó szándékát, még azt sem, hogy a jogszabályt talán részletesen nem tanulmányozó többségben működik a jó szándék, tényleg ne fagyjanak meg hajléktalanok, nekik is nyilván nagyon rossz az utcán élni. De könyörgök, ez a szabálysértési törvénymódosítás árulkodó. Ha önök, pontosabban a jogszabály előterjesztői a hajléktalanokon akarnak segíteni, hogy ne kelljen utcán élniük és ne fagyjanak meg, akkor ezt mindenütt tilossá tennék - de itt nem erről van szó! A nem kijelölt területen meg szabad fagyni. A nem kijelölt területen, úgy látszik, mégis emberhez méltó dolog hajléktalannak lenni. Csak a kijelölt területen büntethető, és csak ott alkalmazható a kényszer eszköze.

Félreértés ne essék, nem kívánnám kiterjeszteni ezt a büntető és a segítség helyett regulázó szemléletet és jogi szabályozást most már minden területre. Épp elég aggályos, hogy mint szintén elhangzott, nem tudni, az önkormányzatok pontosan milyen módon fogják kijelölni a területeket. Csak azért idézem fel ezt az ellentmondást, mert leleplezi a szemléletet. Ott ne fagyjon meg, ahol mi látjuk. Ott ne fagyjon meg, ahol sokaknak szemet szúr, a szépérzékét és a lelkiismeretét bántja.

Én aztán tudom, miről van szó. Ott lakom másfél percnyire a Ferenciek terén lévő aluljárótól, ami mindig hivatkozási alap, hogy hát borzasztó, hogy a belvárosban hajléktalanok vannak. Nekem is rosszulesik. Nekem is fáj, nekem is bántja a szívem, a szemem, a lelkem, mint minden jóérzésű embernek. De ha tényleg elfogadjuk, hogy azt büntetjük, ami a szemünket bántja, akkor holnapután eljuthatunk odáig, hogy csúnya, beteg, öreg, rokkant ember ne menjen az utcára. Arra is rossz ránézni, akkor is fáj az ember szíve. Márpedig ilyen csak a negatív utópiákban fordul elő. Nem fogunk eljutni odáig természetesen, biztos vagyok benne, de egy lépést tettünk ebbe az irányba: tüntessük el szem elől, amin nem feltétlenül tudunk segíteni.

Szó van persze arról is, és ez már jogi kérdés, hogy általában mit kezdünk az Alkotmánybíróság döntéseivel, hogy a törvényt változtatjuk-e meg, amit ők kifogásolnak, vagy ha úri kedvünk vagy az önök kedve úgy tartja, akkor a törvény lényegét, szellemét úgy hagyjuk, hanem gyorsan módosítjuk az alkotmányt, illetve az alaptörvényt; ugrálj most, kedves alkotmánybíró, most már úgysincs módod rá.

Nagyon emlékszem, a miniszterelnök urat már idéztem, egy korábbi, még ellenzéki politikusként, vezetőként mondott mondatára; azt mondta, fenyegetőleg az akkori kormánnyal szemben - és igaza volt - egy, a kormányt elmeszelő alkotmánybírósági határozat után, hogy nehogy már trükközzön a kormány, mondta, ilyenkor a kormánynak egyetlen dolga van, hogy haptákba vágja magát, és teljesítse az alkotmánybírósági határozat szellemét és betűjét - mondta akkor a miniszterelnök. Hol a hapták? Hol van a trükközés elkerülése? Megint alaptörvényt módosítottak, most történetesen a negyediknél, csak úgy váratlanul, és most majd arra hivatkoznak, hogy benne van az alaptörvényben, mit tehetnénk. Nem magától van benne, önök tették bele, egy jogi gyakorlatként is elmarasztalható esetként és példaként.

Még egyszer mondom, én sem tartom jónak, szörnyűnek tartom, hogy emberek fedél nélkül az utcán vannak. De nem az a helyes sorrend, hogy előbb legyen egészen biztosan annyi szálláshely, annyi segítő gesztus, hogy senki ne szoruljon az utcára, és utána majd meg lehet kérdezni, hogy miért laksz az utcán, tudok segíteni, gyere ide vagy amoda? De most még nem erről van szó. Hát az alaptörvény érthető módon az állam és a költségvetés mindenkori gazdasági korlátaira gondolva csak azt mondja, hogy az állam törekszik az emberhez méltó lakhatásra. Nem is nagyon mondhat mást, mert nyilván ez egy cél, amit el kell érni. De ha az állam törekvése még nem ért el sikert, és esetleg nincs annyi hely, akkor mi már az adott területen büntetünk szabálysértésért. Ráadásul ezt a kormány is jól tudja, elfogadtak egy olyan kormányhatározatot, nem véletlenül, jeleként annak, hogy dunsztjuk sincs, dunsztunk nincs, hogy megfelel-e a hajléktalanok számának az ellátóhelyek száma, nos, egy olyan kormányhatározatot fogadtak el, hogy május 15-ig kellett felmérni és egy jelentést készíteni arról, hogy az egyes településeken hány hajléktalan van és hány ellátóhely. Május 15-ig. Feltételezem, elkészült a jelentés, két minisztérium, a BM és az emberi erőforrás minisztérium feladata volt. Csak feltételezni tudom, mert a szociális bizottságban a BM illetékes képviselője azt mondta, hogy igen, tudja, hogy van egy jelentés, de ő még nem látta, mondta a szociális ügyekben illetékes. Tételezzük fel, hogy van. Tételezzük fel, hogy látszik, hogy mely településeken kellene még hajléktalanellátó hely. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy az május 15-től most szeptember valahanyadikáig már megépülhetett?

(13.20)

Ez egy fizikai képtelenség. Hát akkor miért nem fordítva, miért nem előbb látjuk ezt a bizonyos jelentést? Miért nem előbb látjuk a terveket, hogy hol kell a lyukakat bepótolni, és majd utána beszélünk arról, akkor sem büntetésként, hogy hogyan lehet a hajléktalanokat oda eljuttatni, oda bevinni, ahol számukra hely van. De nem ez történik. Nem ez történik!

Vannak egyébként egyéb bajai is, belső ellentmondásai ennek a törvénynek és más törvényeknek. Korábban életbe lépett egy olyan minisztériumi rendelet, jogszabály, hogy a nappali ellátásban egy ember egy nap csak egy helyen regisztráltathatja magát, illetve csak ehhez biztosít normatív támogatást az állam. Holott jól tudjuk, hogy nincs minden külön nappali helyen egyszerre hajmosásra hely, orvosi ellátásra, tisztálkodásra és ruhamosásra meg még étkezésre, tehát eleve probléma van ezzel.

De, ha ez így van, akkor a napja egy részét - ha az éjszakáját, tételezzük fel, jó esetben nem is - a hajléktalan az utcán fogja tölteni, ha nincs tél. Ott fog például étkezni, ha mondjuk, az egyik ellátóhelyről mégis megpróbál a másikra átmenni. Ez a jogszabály az étkezést is felsorolja az életvitelszerű, tehát szabálysértést jelentő utcai tartózkodás egyik kritériumaként. Azok a Ferenciek terei hajléktalanok, akikről beszéltem, nem fognak és nem tudnak a Mátyás Pincébe beülni ebédelni, ha éppen nem az ellátóhelyen vannak, mert nem is tölthetnek ott annyi időt - már elmarasztalhatók szabálysértésért.

De folytatom a részletek abszurditását. Közérdekű munkával - mondjuk így - büntethető vagy az róható ki arra a hajléktalanra, aki a figyelmeztetés ellenére nem szedte azonnal a sátorfáját. Tudjuk máshonnan, még az indoklásban is benne van, hogy közérdekű munkát nem tud mindenki teljesíteni. A beteg, a rossz egészségi állapotú, az öreg - mit csinálunk velük? A hajléktalanok között nyilván sokkal nagyobb számban vannak leromlott fizikai állapotúak. Nem derül ki a törvényből. Nem derül ki! Akkor neki jöhet már rögtön az elzárás? Vagy neki mégis szabad ott maradnia? Jogilag is nonszensz, nem csak embertelen.

Vagy egyenesen rögtön elzárással büntethető, aki közterületen épített valami viskót magának. Az indoklás úgy tünteti fel, hogy itt a tulajdon szentségének védelméről van szó, másnak a tulajdonán senki ne építkezzen. Helyes, de a jogszabály szövegében nem ez van. Ott nem a magántulajdoni területen való építményemelést teszik szabálysértéssé, hanem csakis a közterületen valót. Hát kilóg a lóláb! Arról van szó, hogy az erdőkben sem maradhasson a hajléktalan. Közterületen építményt felhúzni hajléktalanok szoktak általában, hát megint csak nem jó szándékból. Nem derül ki az sem, hogy a felszólítás után mennyi időt kell hagyni a hajléktalannak, hogy arrébb menjen valami nem tiltott területre. Fél órát, öt percet, egy percet? Rögtön rászólhat a rendőr, hogy: szedd a lábad, öreg, a cókmókodat meg össze se szedd!? Megint csak embertelen alkalmazásra is ad lehetőséget.

De a dolog lényege - megismétlem - az, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy a hajléktalanokon segíteni akar, akkor mindenütt akar segíteni, nem csak ott, ahol műemléki, kulturális, idegenforgalmi szempontból szem előtt vannak. És tudom, el is ismerem, hogy tett ez a kormány a hajléktalanellátás bővítéséért, anyagi források biztosításáért. Jól tette, helyeslem, örülök, de épp a kormányrendeletben elrendelt felmérés mutatja, hogy önök is tudják, ettől még nincs minden hajléktalan számára nemhogy éjszaka (Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.), hanem napközben is, minden percében a napnak ellátás.

ELNÖK: Képviselő asszony, beszámítottam az egy percet is.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Befejezem. Nem tudjuk így elfogadni ezt a törvényt, de ha önök mindenképpen erőltetik, akkor legalább halasszák el a tárgyalását addig, míg azt a bizonyos jelentést az ellátás feltételeiről nem látjuk.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lukács Tamás képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényalkotásnak minimuma kellene hogy legyen, hogy legyenek elvek, legyenek olyan jogi alapvetések, amelyeket következetesen nemcsak egy törvényen, hanem az egész jogrendszeren vezetünk keresztül. Amikor a hajléktalanság kérdéséről beszélünk, mindenki tudja, hogy társadalmilag rendkívül feszítő, a társadalmat rendkívül megosztó kérdésről beszélünk, és ugyanakkor nem vesszük figyelembe azt, hogy ugyanazok az emberek, ugyanazok a jogvédő szervezetek vagy ugyanazok a liberális gondolatok, amelyek termelik a hajléktalanságot, azok felszólalnak, és kikérik maguknak ezt a hajléktalansági állapotot.

Végtelenül egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik alapvetésként veszik, hogy az emberi méltósághoz nem méltó, az emberi méltósággal ellentétes, a humanizmussal ellentétes, hogy emberek utcán élnek. De felteszem a kérdést, hogy ugyanezek a jogvédő szervezetek, amikor például a kitiltás intézményét szabályozzák, vagy a kitiltás intézménye mellett szólalnak föl, akkor miért nem gondolnak arra, hogy ha ráadásul normatív módon a kitiltáshoz nem társul hozzá, hogy hová tiltom ki, nem mást csinálnak, mint növelik a hajléktalanok számát.

Felteszem a kérdést, hogy ez a liberális válási gyakorlat, ami Magyarországon sajnálatos módon gyökeret vert, az nem más, mint a családot szétverni szándékozó, a család létét megkérdőjelező jogvédő szervezetek... - vajon nem azt szolgálják-e, hogy növekszik a hajléktalanok száma? Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Bátorkodtam elmenni egy hajléktalanszállóba, ahol 10 férfi közül 8-nak a története úgy kezdődött, hogy amikor elváltam. Ezért senki nem felelős?

Most úgy beszélünk a hajléktalankérdésről, mintha a rossz jogalkotással, a végig nem gondolt jogalkotással, a család meg nem védésével, a család szétverésével - amikor egyáltalán az a kérdés a magyar parlamentben, hogy mi a család, akkor - önök kérik számon azt, hogy a hajléktalanellátás megfelelő minősége miatt felmerülnek olyan feszültségek és olyan problémák, amik elkerülhetők lennének átgondolt, végiggondolt - és nem egy jogszabályban, hanem a - jogrendben való gondolkodásban.

Tisztelt Ház! Beszélni kell az elvi alapvetésnél az emberi jogok korlátozhatóságának kérdéséről. Itt megint szembe kell szállnom és normatív módon is bizonyítanom szükséges, hogy vannak emberi jogok, amik abszolútnak tekinthetők, viszont vannak emberi jogok, amik korlátozhatók, és az emberi jogi egyezmény meghatározza azokat a feltételeket, amely feltételek szerint korlátozható egy adott emberi jog. Mik ezek a feltételek? Az emberi jogi egyezményben meghatározott kritérium, ok alapján, közrend, közbiztonság és a többi - végig kell nézni az emberi jogi egyezményt, amikor a 2. §-ban a korlátozás lehetőségét meghatározza normatív módon. Ez a jogszabály tökéletes másolata az emberi jogi egyezménynek, hogy milyen szempontból lehet korlátozni az emberi jogot. Csak törvényben meghatározott módon és csak olyan módon, ami egy demokratikus jogállamban megengedhető.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy először erről a kérdésről kellene beszélni, mert az emberi jogok ebben az esetben, például a hajléktalanság esetében konkuráló jogok. Más emberek emberi jogainak tiszteletben tartása mellett arról kell beszélnünk, hogy ez a jogszabály vagy ez a törvényalkotás... - mi az, ami védett érték, mi az, amit meg akar védeni. Azt akarja megvédeni, hogy olyan élethelyzet ne forduljon elő, amikor a gyermekemmel vagy unokámmal a játszótérre kívánok menni, és nem tudok leülni a padra, vagy nagyon nagy kockázatokkal ülhetek le a padra; nemkívánatos jelenség, nemkívánatos dolog. De azoknak is vannak emberi jogaik, akik rendeltetésszerűen kívánják a játszóteret használni.

(13.30)

És itt, azt gondolom, hogy ez a jogszabály nem általában... - és itt azért hadd vitatkozzak részben Lendvai Ildikóval, részben Schiffer képviselőtársammal, hogy én is elolvastam az alkotmánybírósági határozatot; de az alkotmánybírósági határozat abból a felvetésből indul ki, hogy az 1997-ben még Janus-arcú szabályozás, ahol részben közigazgatási jellegű, részben szabálysértési jellegű volt ennek a kérdésnek a szabályozása, megváltozott olyan módon, és úgy tekintették, hogy ez nem közigazgatási jellegű, ergo alkalmazni kell azt a büntetőjogi vagy alkotmányossági alapelvet, hogy csak ultima ratio lehet a büntetőjog.

Tisztelt Ház! Örülök neki, hogy erről a kérdésről ma itt, ebben a Házban felelősséggel lehet vitatkozni és felelősséggel lehet beszélni, de amikor felelősséggel kívánunk beszélni, vegyük elő a szociális igazgatási 1993-as törvény jelenleg hatályos szövegét, és vegyük elő a büntető törvénykönyv kitiltásról szóló rendelkezéseit, vegyük elő azokat a rendelkezéseket, amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése.

Ha végigtekintjük az európai uniós szabályozást, nem találunk egyforma szabályozást, viszont engedtessék meg, hogy az angol szabályozásból kiemeljem, hogy az önhibáján kívül hajléktalanná vált embereket külön kezelik. Elsődleges és másodlagos hajléktalanokról beszélnek egy jogállamban, a demokrácia egyik őshazájában, és Magyarországon, ha most ezt a szót itt kiejtem a parlament előtt, hogy önhibáján kívül, akkor valószínűleg a megkövezés elé kell hogy álljak. Vállalom, tudniillik minden emberi tettnek, ha nem a felelősség rendszerében kezeljük, akkor erkölcsi tartalma nem lehet, és hadd mondjam, hogy ne legyen nyugodt a lelkiismeretünk, meggyőződésem, hogy a hajléktalanság kérdése és annak szabályozása csak akkor lehet jó, társadalmilag elfogadható és hasznos, ha arra törekszünk, hogy minél kevesebb hajléktalan legyen. Pedig csak akkor tudjuk megoldani, ha ezt a válási gyakorlatot és ezt a családpolitikát alapvetően változtatjuk meg, amire kísérletet tettünk. Csak akkor tudjuk megoldani, hogyha komolyabban vesszük például az állami gondozottak helyzetét, amely állami gondozottak, ha a nagykorúságukat elérik: körülbelül 2-4 millió forint gyűlik össze számukra, ami egy életkezdéshez, úgy gondolom, hogy kevés, ahhoz viszont nagyon sok, hogy nagykorúságuk esetén a kábítószer-maffiák ott várják őket.

Tisztelt Ház! Szeretném leszögezni, hogy erről a kérdésről, amelyről itt ma beszélünk, erről a szabályozásról, amelyről itt beszélünk, nem lehet a jogrendszer egésze nélkül, nem lehet úgy beszélni róla, hogy egyidejűleg ugyanazok a liberális jogvédő szervezetek - amelyeket egyébként külföldről pénzelnek - olyan szakvéleményeket adnak, hogy milyen jó a családon belüli erőszakban a kitiltás, és megoldásokat ezekre a kérdésekre nem adnak, ugyanakkor most a hajléktalankérdésben azt mondják, hogy mit akar ez a parlament csinálni, mert hogy kezeli, és hogyan próbálja, és a büntetőjog kategóriába tolja. Tisztelettel, nem! Nem csak abban van különbség, hogy azáltal, hogy megváltozott az alaptörvény - és akkor beszéljünk a demokrácia nyelvén, az Alkotmánybíróságnak az a dolga, hogy a normákat értelmezze, a parlamentnek pedig az a dolga, hogy normákat alkosson. Az Alkotmánybíróság a 2012-es határozatával dodonai módon felállított egy premisszát, hogy ez nem közigazgatás jellegű, tehát miután kisebb súlyú büntetőjogi jellegű, ezért a büntetőjog alkotmányos kategóriáját alkalmazza rá, de semmit nem oldott meg. Nem érdekli az Alkotmánybíróságot, hogy hány ember él az utcán, nem érdekli az Alkotmánybíróságot, hogy ez mit jelent a közrend, közbiztonság szempontjából, ő úgy gondolja, hogy ez nem az ő dolga. Ez helyes, a mi dolgunk viszont az, hogy ezekre a kérdésekre választ adjunk.

Én azt készséggel elismerem, hogy a jelenleg előttünk lévő törvény - és ezt meggyőződéssel mondom - mindenben megfelel az emberi jogi egyezmény emberi jogok korlátozására vonatkozó rendelkezéseinek, és ezért annak elfogadását javaslom. És azt gondolom, hogy mint konkuráló jogok, azoknak a jogainak a védelme érdekében, akik az utcát rendeltetésszerűen kívánják használni, akik a közrend és közbiztonság, közegészségügy szabályait be kívánják tartani, igenis várják és elvárják tőlünk, hogy legyen egy ilyen szabályozás. Azt is elismerem készséggel, hogy ezzel még nem oldottuk meg a kérdést, mert ahogy az előbb említettem volt, ha az erkölcsi alapállásunkon nem változtatunk, és az önhibáján kívül ilyen élethelyzetbe került és az önhibájából ilyen élethelyzetbe került között nem teszünk különbséget, és nem ajánljuk föl azt, hogy van visszaút, és nem próbáljuk emberek tömegét normatív módon hajléktalanszállókon vegetáción tartani, akkor ebben társadalmilag bármilyen jogszabályt alkotunk, bármilyen jóindulatúan próbálunk jogszabályt alkotni, megoldást nem fogunk találni. Ezért kérem önöket, hogy próbáljuk az egészet a jogrend egészében tekinteni, és úgy tekinteni erre a ma előttünk fekvő jogszabályra, mint egy olyan jogszabály, amely adott esetben a közterület rendeltetésszerű használatában azoknak a jogainak a megvédése érdekében született, akik rendeltetésszerűen kívánják használni.

Tehát önmagában ezt a szabálysértési megoldást nem tekinthetjük a hajléktalanság kérdése megoldásának. Meggyőződésem, hogy az államnak szükségképpen és erkölcsi kötelessége végiggondolni és továbbfejleszteni az állami gondozottak helyzetét. Meggyőződésem, hogy az államnak és nekünk szükségképpen meg kell tudnunk erősíteni a családokat, mert akkor kevesebb hajléktalan lesz, és meggyőződésem, hogy az államnak, a parlamentnek és a törvényhozásnak, az önkormányzatoknak és mindenkinek, a karitatív szervezeteknek, civil szervezeteknek közös érdeke az, hogy lehetőség szerint a mentálisan leépült vagy akármilyen módon az utcára került emberek visszavezetésére kellene koncentrálni, nem pedig... - és akkor engedjék meg, hogy befejezésként azt mondjam, hogy tisztelt Ház, amikor törvényt alkotunk, és például használjuk a kitiltás intézményét, most nem a focihuligánokra gondolok, arra a kitiltásra, hanem, amikor kitiltják, a saját családjától eltiltják, ami egyébként teljesen jogos és teljesen életszerű, akkor arról is gondoskodni kell, hogy hova tiltom ki. Akkor arról is gondoskodnom kell, hogy annak az embernek a méltósága a saját személyében, mert minden ember egyszeri és megismételhetetlen... - arra az egyszeri és megismételhetetlen embernek az életútjáról valamifajta gondoskodás kell, tudom, hogy hova tiltom ki, tudom, hogy egy hajléktalanszállót föl tudok neki ajánlani, tudom, hogy valamifajta, akár eseti munkalehetőséget föl tudok neki ajánlani.

Tudom, hogy csak akkor lehetünk eredményesek ebben a dologban, ha nem azt próbálgatjuk, amit egyes jogvédő szervezetek, hogy egyik oldalról termelik a hajléktalanokat, másik oldalról pedig kiáltanak mellettük. Ez nem megoldás, a megoldást csak közös összefogással, szembenézve és úgy, hogy minél kevesebb hajléktalan legyen Magyarországon, és mindent ebbe az irányba kell vinni, és úgy, hogy megvédeni azoknak az embereknek az emberi jogait, akik rendeltetésszerűen kívánják az utcát használni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport, kétperces időkeretben.

(13.40)

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Lukács Képviselőtársam! Néhány alapvetésben egyet kell hogy értsünk. Nem volna szabad azt látni, hogy emberek rendeltetésszerűen az utcán élnek. De ennek nem az a módja, hogy kitiltjuk őket az utcáról. Ennek talán az lenne a módja, amire ön véletlenül sem akart kitérni, vagy nem jutott eszébe, hogy kitérjen a felszólalásában, hogy a lakhatásukat megoldjuk. Nem a hajléktalanszállók, a tömegszállók újabb építése a megoldás, hanem egy kiterjedt lakásszektor megalapozása. Ebben a kérdésben egy tapodtatnyit sem jutott előre a kormányzat.

Lehet mindenféle jogi csűrcsavarral érvelni; valóban, mindenkinek joga van a rendeltetésszerű köztérhasználathoz, de ott lép be a humánum ebbe a kérdéskörbe, hogy aki az új szélén fekszik, annak segítünk, és nem azt mondjuk neki, hogy takarodj innen az út széléről, hogy ne is lássalak. Márpedig ebből a törvénytervezetből sajnos ez következik. Ha nem gondolják önök sem komolyan a hosszú távú segítséget, hanem próbálkoznak a családpolitikától kezdve mindenféle távoli megoldásokat körvonalazni, és nem a lakhatás kérdésére teszik a hangsúlyt, akkor itt lesz ez a probléma. Lehet, hogy nem a Ferenciek terén lesznek ott a hajléktalanok, de kint lesznek akkor a Bosnyák téren. Ha a Bosnyák térről is kitúrják őket, akkor még kijjebb lesznek az erdőkben, a vasúti pályák szélén, hiszen a problémát nem megoldják, csak a szőnyeg alá söprik, és még inkább halmozódik.

Kérem a kormányzatot, hogy inkább a lakhatási problémákkal foglalkozzon, és ne rendészeti kérdésként kezelje a hajléktalanságot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik szintén kettőperces időkeretben Szabó Rebeka független képviselő asszony. Öné a szó.

SZABÓ REBEKA (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát, az az igazság, hogy dr. Lukács Tamás képviselőtársam hozzászólása ihletett arra, hogy én is nyomjak egy kétperces felszólalásra gombot, ugyanis azt látom, hogy ez sajnos megint egy tipikus példája volt a kereszténydemokraták emberbarátinak mondott, ámde rendkívül kirekesztő szólamainak és politikájának. Ön a liberális jogvédő szervezeteket és a liberális válási kultúrát hibáztatja a hajlaktalanság létrejöttéért. Hát, én nem is tudom... Szóval, nagyon nehéz ezt kommentálni.

Az az igazság, kedves képviselőtársam, hogy a hajléktalanság megoldásában önök semmivel sem jutottak előre. S amit önök nem látnak, hogy az önök rendkívül rossz kormányzása, a megszorító gazdaságpolitika, az egykulcsos adó, az, hogy önök emberek százezreit sodorják a megélhetési problémák szélére, ez az, ami jelentősen növeli a hajléktalanságot ma Magyarországon. Ez az, ami miatt egyre több hajléktalan van az utcákon, egyre több ember élete kerül nagyon komoly veszélybe.

S ha már ott tartunk, hogy ön rendkívül kenetteljes hangon emlegeti a hajléktalan embereket, akkor szeretném megkérdezni az itt jelen lévő kormánypárti képviselőktől, hogy ma délelőtt a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésére bement A Város Mindenkiért egyik aktivistája - amely nem liberális jogvédő szervezet, hanem a hajléktalanok saját civil szervezete, ahol olyan emberek küzdenek a sorsukért, akik kint élnek az utcán vagy éltek évekig -, és szeretett volna a szavazás előtt hozzászólni, hogy végre egy olyan embernek hallják a véleményét a saját törvényjavaslatukról, akinek tényleg a bőrére megy, és nem engedték hozzászólni. Erre adjanak nekem valamiféle magyarázatot, mert ez pontosan azt bizonyítja, hogy önök felsőbbségesen mások életéről ítélkeznek. Ez egy rendészeti kiszorító politika ahelyett, hogy végre valamiféle valódi társadalompolitikát vagy szociálpolitikát valósítanának meg.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Még további öt kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Lukács Tamás Képviselő Úr! Mélységesen felháborító az, amit ön itt elmond, különös tekintettel arra, amikor azt mondja, hogy aki termeli a hajléktalanokat, és aztán beszél arról, hogy önhibáján kívül. Én oda tennék egy egyenlőségjelet: aki a kormány hibájából válik hajléktalanná. Csak azért, hogy értse, amiről beszélek, mert külön beszélt a kiváló családtámogatási rendszerükről.

Tisztelt Képviselő Úr! Önök eltörölték az adójóváírást. Ma egy minimálbéres vagy minimálbérnél kevesebbet kereső közmunkás is havi 16 százalék szja-t fizet. Ez, tessék kiszámolni, közelíti a havi 20 ezer forintot. Ez cash, készpénz, kivették a borítékjukból, nem tudják fizetni a csekkjeiket. A minimálbért kereső gyerekes családok nem tudják igénybe venni a gyerekkedvezményt. Hiába tiltakoznak, a saját frakciójuk, az önök frakciója nyújtotta be, hogy lehessen majd levonni társadalombiztosítási járulékból. Tessék már kiszámolni, hogy egy minimálbéres hány ezer forint járulékot fizet!

Az önök államtitkára mondta itt a Házban, hogy több mint 100 milliárd forintot nem tudtak igénybe venni. Nem a gazdagok, képviselő úr, hanem azok a szegények, amelyek némelyikéből aztán hajléktalan lett, ráadásul dolgoznak és gyereket nevelnek. Az önök javaslata, amit majd 2014-től akarnak - itt a Házban mondta az államtitkár úr -, közel 50 milliárdot ad vissza. Még mindig több mint 50 milliárd forinttal rövidítik meg a kiskeresetű családokat. Ezt nevezi ön családtámogatásnak? Én meg ezt nevezem a kormány által termelt hajléktalanpolitikának.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Szeretném elkerülni a személyeskedést, de az a szelektív hallásmód, amit itt tapasztalatok a kétperces felszólalásokban, úgy érzem, hogy értelmetlenné teszi a vitát. Vagy érdemtelenné teszi. (Dr. Lamperth Mónikának:) Köszönöm, képviselő asszony. Önnek is lehetősége van, nem a parlamenti bizottság előtt meghallgatni egy hajléktalanszervezetet, hanem adott esetben lemenni egy hajléktalanszállóra. Említettem volt, hogy lementem egy hajléktalanszállóra, ahol tíz férfi közül nyolcnak a története úgy kezdődött, hogy "amikor elváltam...". Erről beszéltem. Képviselő úr, nem a családtámogatásról beszéltem, hanem arról, hogy tíz férfi közül nyolcnak a története azzal kezdődött, hogy "amikor elváltam...". Tudja? Amíg ezt a gyakorlatot folytatjuk, amíg vannak olyan csoportok, amelyeknek az a, nem azt mondom, hogy érdeke, hanem a végig nem gondolt gondolata - mindig ez a legveszélyesebb -, amikor azon vitatkozom, hogy mi a család, és eljutok oda, hogy tegyük abszolút szabaddá, abszolút liberálissá a válást. S ha az utcára kerül az a férfi, ki foglalkozik vele? Olyan jogszabályokat hozunk, hogy a kitiltás intézményét használjuk, anélkül, hogy a kitiltás intézménye mellé oda lenne téve, hogy hova menjen szerencsétlen. Ki van tiltva! Pillanatnyilag az a paradox helyzet, hogy ha egy adott területen - s most nem fogok példát mondani, de egy egyházi szervezetről van szó - valaki jól csinálja a hajléktalanellátást, más városokból is oda fognak menni, olyanok, akik nem azonosíthatók.

Az az érdekes számomra, tisztelt Ház, hogy az itt felszólaló kétperces reagálók közül senki nem szólt azoknak az emberi jogáiról, akik az unokáikkal a játszótéren a padra le szeretnének ülni. Erre tessenek válaszolni!

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP-képviselőcsoport.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapjogi szempontból összevetni ezt a kérdést, ahogy azt Lukács képviselő úr tette, rendkívüli módon hamis. Abban önnek természetesen igaza van, hogy vannak abszolút jogok, amelyek nem korlátozhatók, és vannak korlátozható alapjogok; ezt nálunk a jogi egyetemen már első évfolyamon tanítják, ezért szerintem tudja itt az összes kolléga. Csak itt van egy iszonyatosan nagy csúsztatás, hogy a hajléktalanoknak az a joga, amit most önök megpróbálnak szerintem abszolút inkorrekten korlátozni, az emberi méltósághoz kapcsolódik. Nem a szórakozáshoz való jog van itt korlátozva, tisztelt képviselő úr, hanem az emberi méltósághoz való jog van korlátozva, és az úgynevezett abszolút jog, ami nem korlátozható, az az emberi élet és méltóság.

(13.50)

Nem véletlenül kapcsolta össze ezt az alkotmány, és nem véletlenül kapcsolja össze a jogtudomány, mert ezek a jogok korlátozhatatlanok. Aki ezt nem akarja megérteni, és megpróbálja ezt a kérdést oly módon kezelni, hogy hát igen, sok nagymamit zavar, amikor lemegy az unokáival a játszótérre, hogy ott hajléktalanok vannak - hát persze, ez nem kérdés, hogy így van, igen sok embert zavar. De nem ez a kérdés, hanem az, hogy ez az ország a XXI. században akarja-e magáénak tudni a humanizmusnak azt az értékét, hogy a nehéz helyzetbe került embertársainknak ezt az élethelyzetét tolerálja és segít persze megoldani. Ez a valódi kérdés.

Sajnálom, hogy Lukács képviselőtársam futva távozott a teremből, ugyanis nem vonta le a következtetést abból, hogy ha tíz férfiből nyolc hajléktalanná válik, annak a válás az oka - mi következik ebből? Erről is kellene beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót kettőperces időkeretben Kontrát Károly államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szocialista képviselők hozzászólására szeretnék reagálni. Göndör István, Lamperth Mónika és előtte Lendvai Ildikó képviselő asszony nagy vehemenciával állt ki a hajléktalanok jogaiért, a hajléktalanok érdekében emelve szót. Azt nem értem, hogy 2002 és 2010 között, amikor kormányon voltak, miért nem tettek többet azért, hogy ne legyenek az emberek hajléktalanok, illetőleg ha hajléktalanok lettek, akkor miért nem oldották meg a hajléktalanság problémáját. Miért hagyták azt, hogy 2006 és 2010 között - ahogy elhangzott - 131 ember haljon meg Budapest utcáin? Miért nem tettek semmiféle szabályozást, illetőleg semmiféle intézkedést annak érdekében, hogy ez ne fordulhasson elő?

Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket akkor kellett volna feltenni önöknek, és akkor kellett volna megválaszolni, amikor önöknek módjukban állt volna kormányon tenni a hajléktalanság ellen, illetőleg a hajléktalanok érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Péter képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azért ragadtattam magam arra, hogy hozzászóljak, mert Vágó képviselő úr felvetett egy gondolatot, amelyet egyáltalán nem fejezett be, csak szokásához híven pufogtat. Ez a lakhatás megoldásának a kérdése. Gondoljuk ezt egy kicsit tovább! Van egy hajléktalan ember, akinek általában nincs jövedelme. Azt mondja Vágó úr, hogy mindenkinek valaki, mondjuk, az állam, mondjuk, az önkormányzat biztosítson lakást. Ez eddig rendben is lenne. De abban talán egyetértünk mindannyian itt a teremben, hogy aki valamilyen szolgáltatást igénybe vesz, azért fizetnie kell. A lakhatás, ha valaki nem a saját lakásában lakik, hanem valakitől ezt kapja, azért bizony bérleti díjat, lakbért kell fizetni, és mondjuk, a rezsiért is fizetni kell. Kérdezem én, hogy az a hajléktalan, akinek nincs jövedelme, miből fogja a lakbért, illetve a rezsit kifizetni.

Előállhat-e az a helyzet, amivel sajnos a magyarországi önkormányzatok küzdenek, így a XVI. kerületi önkormányzat is, hogy bár nem hajléktalan az ember és bár egyébként van jövedelme, mégsem tudja kifizetni a lakbért, mégsem fizeti ki a lakbért, de valaki a számlát a végén kifizeti. Mi mindannyian kifizetjük a végén a számlát, ön is, én is, mindenki, aki adót fizet, hisz az állam ebből gazdálkodik.

Az téves és félrevezető, hogy nincs ma Magyarországon; Budapesten biztosan így van: mindenkinek van lehetősége arra, hogy éjszakára fedél legyen a feje fölött. Hajléktalanszálló-hely több van, mint hajléktalan. Ez ingyen van, ezt lehet igénybe venni. Mindenkinek tessék oda bemenni, akinek ilyen problémája van, és csak annak biztosítson az állam vagy az önkormányzat lakhatást, aki ezért a szolgáltatásért fizetni tud. S hogy lehet elérni azt, hogy ezért fizetni tudjanak? Úgy, hogy nem lakhatást, hanem először munkát kell adni mindenkinek, és ennek a bevált és egyébként nagyon jó módja a közmunka.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Eredetileg Lukács képviselő úrra szerettem volna reagálni, de Kovács képviselő úr egy kérdést intézett hozzám, amire nagyon szívesen válaszolok.

Kovács képviselő úr talán nem figyelt akkor, amikor négy alkalommal is benyújtottuk a nemzeti ingatlanalapról szóló javaslatunkat, amely alapja lehetne egy ilyen kiterjedt bérlakásrendszernek. Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Ha megnézzük, hogy mennyit költ egy hajléktalanra a hajléktalanellátó rendszerben a magyar adófizető, és mennyit költene akkor, ha lakhatási támogatásként egy olyan rendszerben való elhelyezkedését tudja biztosítani ennek az embernek, ahol a saját kis zugában van fedél a feje fölött, akkor azt tapasztalnánk, hogy drágább ez a krízisrendszer, drágább ez a hajléktalanellátó rendszer, mint ha hosszú távú lakhatást akarnánk biztosítani. De nagyon úgy tűnik nekem, hogy a kormányzat számára a probléma elkenése és elfedése az elsődleges, és nem a hosszú távú megoldás.

Tisztelt Polgármester Úr! Felhívnám a figyelmét arra is, hogy van egy ördögi kör a hajléktalanságban: ha nincs bejelentett lakcíme, nagyon-nagyon nehezen tud hozzájutni rendes munkához. És ebből az ördögi körből kitörni nagyon-nagyon nehéz. Tehát ha arra tennének érdemi lépéseket, hogy azokba az üresen álló lakásokba, amilyenekkel szép számmal találkozhatunk Budapesten, és nemcsak a belvárosban, hanem a külső kerületekben is, azok az emberek, akik most lakhatási szegénységgel küzdenek, be tudnának költözni, és az adófizetői pénzeket nem a krízis-ellátórendszerre, hanem inkább a hosszú távú lakhatást biztosító, kiterjedt bérlakásrendszer kiépítésére fordítanánk, akkor a probléma megoldódna. Szépen, lassan, de nem úgy, hogy kitiltjuk őket a közterekről. Lehet, hogy ez több irányítói munkát igényel, de meg tudná oldani a problémát.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Baráth Zsolt képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért voltam kénytelen kétpercest nyomni, mentségemre szolgáljon, mert nem akartam Lukács képviselő úr után kiabálni, mert a Ház rendje ezt nem teszi lehetővé, hogy maradjon már itt, ne menjen már ki. Ő ugyanis 15 percig beszélt, aláágyazva hatalmas nagy szociális demagógiával és azzal a kenetteljes hanggal tényleg, ahogy azt képviselőtársnőm is jellemezte az előbb, bedobta a követ az állóvízbe, és utána kimegy, mert nem kíváncsi arra, hogy hogyan reagálják le a jelen lévő képviselők az ő hozzászólását, ami arra alapult, hogy egyszer volt egy hajléktalanszállón, amire mellesleg ő nagyon sok olyan tapasztalatot alapoz, amit itt megosztott velünk. Tizenöt perc alatt igazából nem mondott semmit, de egy dolgot szeretnék mindenkinek a figyelmébe ajánlani, főleg Kontrát államtitkár úr figyelmébe: azt a szociális demagógiát, amivel alá lehet támasztani azt, hogy ez a téma Lukács képviselő úr szerint is szociális téma is.

Idézném azt a jegyzőkönyvet, amely hétfőn készült a szociális bizottságban, amely szerint az önök úgymond képviselője, dr. Pálffy Kinga osztályvezető asszony szó szerint azt mondta, hogy a legfőbb rész szociális igazgatási kérdés, ezáltal ugye EMMI-hatáskör, tehát mi mint Belügyminisztérium egyetlenegy oldalról tudunk ehhez hozzátenni valamit, hogy próbáljuk meg a többi polgár számára élhetővé tenni városunk egyes részeit. Ezzel csak azt szeretném mondani és csak arra szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni, amire már a szociális bizottságban is felhívtam az ottani képviselőtársak figyelmét, hogy az EMMI és a Belügyminisztérium egy ilyen előterjesztés előtt talán egyeztethetett volna, hogy ez akkor most szociális kérdés vagy rendészeti kérdés, vagy talán a két minisztériumnak együtt kellene működnie abban, hogy egyáltalán a Ház elé kerüljön egy ilyen előterjesztés.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Baráth Zsolt képviselő úr iménti kétperces hozzászólására szeretnék nagyon röviden reagálni.

Képviselő úr, ön figyelemmel kísérte az én előterjesztői expozémat. Abban világosan megfogalmaztam, hogy a hajléktalanság részben szociális, egészségügyi és részben rendészeti probléma.

(14.00)

Én az előterjesztői expozé jelentős részében, az első felében azokról a szociális és humanitárius intézkedésekről adtam számot a tisztelt Országgyűlés előtt, amelyeket a kormány, összefogva az önkormányzatokkal, egyházakkal, civil szervezetekkel, karitatív szervezetekkel, ennek a kérdésnek a megoldása érdekében tett az elmúlt három és fél évben, és ezt az erőfeszítést megköszöntem. És érzékeltettem azt a forrásmennyiséget, amelyet a kormány fordít, több mint 9 milliárd forintot ebben az évben is ennek a problémának a megoldására, tehát amit a kormány ebben a kérdésben tett.

Azt világosan lehet látni és kell látni, ezt ki kell mondani, hogy a hajléktalanság problémáját máról holnapra nem lehet megoldani. De azt is világosan kell látni, hogy az elmúlt három és fél évben jelentős előrelépés történt ennek a súlyos társadalmi problémának a megoldása érdekében, hangsúlyozottan annak az összefogásnak az eredményeképpen, amelyet érzékeltettem. Azt is szeretném elmondani, hogy a kormány elszánt abban a kérdésben, hogy még többet szeretnénk tenni a hajléktalanság problémájának megoldása érdekében, hiszen, ahogy érzékeltettem, súlyos örökséget vettünk át, de vannak biztató eredmények, és ezekre az eredményekre szeretnénk a jövőben is építeni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Még az előző hozzászólásához szeretnék kapcsolódni. Biztos bennem van a hiba, hogy nem tudtam elég világosan és érthetően elmondani az álláspontomat, és önnek csak a nyolcévezés jutott eszébe, és nem figyelt a mondanivalóm lényegére.

Államtitkár úr, itt senki nem állította azt, hogy az előző kormány sokkal jobb, vagy tökéletesen mindent megtett a hajléktalanok érdekében, azt nem mondta itt senki. Ha felteszem a kérdést magamnak, hogy tehettünk volna-e többet a hajléktalanok érdekében, egészen bizonyos, hogy igen. Itt nem arról van szó, nem ez a probléma, hogy bárki is megpróbálná összemérni, hogy ki volt itt most ügyesebb ezen a területen. Nem! Itt arról van szó, hogy azoknak az embereknek, akik ilyen élethelyzetbe kerültek, a méltóságuk megőrzése mellett is tud-e, akar-e segítséget nyújtani egy kormány vagy sem.

Az a cinikus megközelítés, amikor a nagymama emberi jogairól értekezik egy keresztény politikus nagyon keresztény módon, majd itt hagyja a termet és elmegy innen, ennek összevetése a hajléktalan emberek emberi jogával vagy alkotmányos jogával, ez egyszerűen méltatlan. Ma, azt gondolom, Magyarországon többen vannak, akik azt gondolják, hogy igen, a hajléktalanokat nyugodtan küldjük ki a város szélére, és akkor mi itten jobban érezzük magunkat, nem kell látni a szerencsétlenek vergődését. Ma többen vannak Magyarországon, és önök ezt ezért csinálják, ilyen cinikus, szavazatszerzési okból. De nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy a XXI. században van-e annyi embersége és bátorsága egy kormánynak, hogy azt mondja, hogy én komolyan gondolom, hogy az emberi méltóság ugyanúgy megilleti a hajléktalant, mint a palotában fényeskedő miniszterelnököt. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Ez a valódi kérdés, de önök erre csak cinikus (Az elnök ismét csenget.) és hazug válaszokat adnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika képviselőtársam reagálására a következőket szeretném elmondani. Tisztelt Képviselő Asszony! A mi kormányunk a legfontosabb feladatának a hajléktalankérdés megoldásában azt tekintette és azt tette mércéül, hogy minden hajléktalannak jusson fedél. Tehát jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre a hajléktalanszállók építése területén, hogy mindenkinek, aki az utcára kerül, a feje felett legyen fedél. Tehát ezt a célt közösen, összefogva elértük.

És azt szeretnénk egyébként, hogy a hajléktalanok, akiknek a nehéz sorsuk olyan helyzetet, olyan élethelyzetet okozott az ő életükben, hogy hajléktalanok lettek, azok minden esetben jussanak fedél alá. Ezt, ennek a feltételeit megteremtettük. Úgy gondolom, ez a hozzáállásunkat világosan meghatározza és bizonyítja. Azt is szeretnénk, mert nemcsak a fedelet teremtettünk meg, hanem olyan ellátást biztosítottunk, egészségügyi ellátást biztosítottunk, szeretnénk munkalehetőséget biztosítani azoknak a hajléktalanoknak, akik erre az egészségi állapotuk alapján képesek, és elhangzott képviselőtársam részéről, kormánypárti képviselőtársam részéről az, hogy szeretnénk, hogyha visszaintegrálódnának a társadalomba a hajléktalanok. Tehát ezeknek a feltételeit hosszú, kemény aprómunkával, összefogással, megértéssel, emberséggel, a pénzügyi feltételek biztosításával szeretné a kormány megvalósítani.

És nem igaz, hogy a hajléktalanokat a város szélére akarjuk kizavarni! Pál Tibor képviselő úr éppen a hozzászólásában említette, hogy az ő kerületében, ahol ő lakik, több hajléktalanszállást alakítottunk ki, és nem igaz, hogy az a cél, hogy a hajléktalanokat kisöpörjük a városból. Az a cél, hogy minden hajléktalan számára jusson fedél, és az is fontos egyébként, hogy a hajléktalanok is tartsák be a törvényeket, hiszen alkotmányos alapelv, és remélem, ezzel egyetértünk minden képviselőtársammal, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A nyolcévezés nem mindig jön be, és ahogy haladunk előre, egyre kevésbé. Amibe én belekötöttem, amikor Lukács Tamás azt mondta, hogy az előző kormányok termelték, önök megoldják. Most ön is azt mondja, hogy önök megoldják; én meg azt mondom, hogy önök tömegesen termelik a hajléktalanokat. Mondok önnek kézzelfogható példát. Egy közmunkabér 2010-ben 60 236 forint volt, 2012-ben már elérték a 47 ezret, és ebből még levontak 16 százalék adót, ami úgy körülbelül 7500 forint, tehát ez azt jelenti, hogy még 40-et sem. Amikor az ön minisztere azt mondta, hogy 40-ből meg lehet élni, az a borítékban nem jelentett 40 ezer forintot. De mondom a minimálbért, ami még inkább kézzelfogható. 2010-ben 73 500 forint volt. Az önök miniszterelnöke döngette a mellét sokszor, hogy 25 ezerrel felemelték. Önnek segít, Kontur Pál meg fogja mondani: legfeljebb 600 forinttal került több a munkavállaló zsebébe, aki minimálbért kap, miközben a kormány, a költségvetés a minimálbéresek rovására több mint havi 20 ezret zsebel be. Hát ne tessék már azt mondani, hogy önök megoldják a problémát! Önök tömegével termelik a szegény, nehéz sorsú embereket!

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Göndör István képviselőtársam által elmondottakra szeretnék reagálni.

Tisztelt Képviselő Úr! Beszéljünk világosan! Önök a kormányzásuk alatt segélyre kényszerítették az embereket, és ön most elmondja, hogy a közfoglalkoztatási bérből mennyi, milyen levonások vannak. De világosan mondjuk ki: ez sokkal több, a megmaradó tiszta jövedelem sokkal több, mint a 22 800 forintos segély! Ezt világosan kell látni, és ezt világosan látja az a közel 300 ezer ember, aki a közfoglalkoztatásban dolgozik.

A másik pedig. Úgy gondolom, fontos az, hogy itt a tisztelt Ház falai között is minden képviselő mondjon igazat. Képviselő Úr! Pintér Sándor belügyminiszter emlékeim szerint soha nem mondta, hogy 40 ezer forintból meg lehet élni. Ha ezt ön be tudja bizonyítani, akkor én szívesen veszem, de arra kérem, mondjon igazat a felszólalásában!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásokkal folytatjuk. Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Azok elvitathatatlan tények, hogy ez a kormányzat valóban több hajléktalanszállót épített fel az elmúlt esztendőben. Viszont ez nem a megoldás felé vivő út a véleményem szerint, mert a hajléktalanság problémáját nem megoldja, hanem konzerválja a hajléktalanellátó intézmények kibővítése. A valódi megoldás, mint már említettem, a lakhatási támogatások fejlesztése, a kiterjedt bérlakásrendszer megalapozása, a szociális bérlakásrendszer erősítése, azon önkormányzatok támogatása, amelyek képesek és hajlandóak is szociális bérlakásrendszert fenntartani, még akár annak a kockázatával is, amit itt Kovács Péter képviselőtársam mondott, hogy nagyon sok ember rezsihátralékos lesz.

Csak szeretném felhívni az ön figyelmét is: ott felsorolta a szociális, rendészeti és egészségügyi problémahalmazt a hajléktalansággal kapcsolatban. De a lakhatási kérdéskört nem vette bele, márpedig nem véletlenül élnek ezek az emberek az utcán, és nem megy senki sem szívesen ki az utcára, és nem megy senki sem szívesen a hajléktalanszállóra.

(14.10)

Ha a kormányzat felfogja, hogy racionálisabb és olcsóbb az embereket lakhatáshoz segíteni, a saját lakhatásukhoz segíteni, mint egy ellátórendszert folyamatosan fenntartani, akkor valóban a megoldás felé indul el. De ameddig folyamatosan csak a problémát egyrészt a szőnyeg alá söpri, másrészt konzerválja, addig a hajléktalanság itt fog élni velünk évtizedeken át.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Kontrát Károly államtitkár úr. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Vágó Gábor képviselő úr hozzászólására a következőket szeretném elmondani. Képviselő úr, lehet, hogy ön vitatja, illetőleg tapasztaljuk azt, hogy vitatja, hogy a hajléktalanszálló építése megoldást jelent, de fogadja el tőlem azt, hogy a hajléktalanszálló, illetőleg a fedél biztosítása, nevezetesen az, hogy minden hajléktalan ember számára fedelet biztosítsunk, pontosan azért, hogy túléljék a telet, hogy ne fagyjanak meg, mint korábban, ez az alapvető feltétel. Hiszen akkor tudunk a későbbiek folyamán segíteni, akár lakás biztosításával a hajléktalannak, ha a hajléktalan él, mert ha megfagyott az utcán, akkor nem tudunk segíteni neki. Nekünk az a célunk, hogy az utcán senki ne fagyjon meg, senki. Ezen dolgozunk. Több képviselőtársam is hozott adatokat arra vonatkozóan, hogy ebben milyen szép eredményeket tudtunk elérni, de mi azt szeretnénk, ha senki nem fagyna meg. Ezért dolgozunk.

Azt is szeretnénk, hogyha azok az emberek, akik a hajléktalanszállóra bekerülve munkát tudnak vállalni, ki tudnak lépni ebből a világból és lakást tudnak fenntartani, azoknak tudjunk segíteni a lakásbiztosításban. Ebben a kérdésben a kormány elszánt, hogy nagyarányú támogatást fogunk biztosítani. Képviselő úr, elmondtam az expozémban is, hogy ez egy összetett probléma, nem lehet azonnal egy módszerrel megoldani.

De még egyszer mondom: a hajléktalanszállók építése, illetőleg az, hogy mindenki feje fölött legyen fedél, az az alapvető, a legfontosabb, hiszen a túléléshez ez kell. De szeretnénk emellett továbblépni, és szeretnénk azt, hogy ebben a kérdésben még jobb eredményeket érnénk el, és ebben számítunk az ön véleményére és támogatására is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Bácskai János képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. BÁCSKAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár úr szavait szeretném először is megerősíteni, egy olyan kerület polgármestereként, aki talán erején felül is tesz a hajléktalanság ellen. (Lendvai Ildikó felé fordulva:) És ezt mondom az éppen SMS-ező MSZP-s képviselő asszonynak, aki feltette a kérdéseit, hogy a hajléktalanság ellen vagy a hajléktalanok mellett a segítőkészség hogyan nyilvánul meg az egyes helyi önkormányzatokban.

Nagyon sok adatot tudnék mondani, hogy Ferencváros mit tesz a hajléktalanság ellen. Ahogy államtitkár úr is elmondta, hajléktalanszállót fogadott be Ferencváros 350 fő ellátással, ezzel 850 főre nőtt a kerületben ellátott hajléktalanok száma a különböző szolgáltatásokkal.

(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben Göndör István váltja fel.)

Képviselő asszony itt említést tett olyasmiről, hogy a kunyhóikat, a kalyibájukat lebontják ezeknek a szerencsétlen embereknek. Igen, a ferencvárosi önkormányzat négy erdei kalyibát lebontott, ugyanis azzal egyetértek Lukács Tamás felszólalásában, hogy az egymással konkuráló alapvető emberi jogokról beszélünk, az emberi méltóságról beszélünk, hiszen az a négy ember, aki a ferencvárosi kiserdőből bekerült a hajléktalanszállóra, a mai napig is dolgozik a közmunkaprogram keretében, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma Lélek-programja, illetve a Belügyminisztérium közmunkaprogramja biztosít. Több mint 250 hajléktalan dolgozik Ferencvárosban azok közül, akik akarnak dolgozni, azok közül, akik bemennek a hajléktalanszállóra. Ezek az emberek - ott van a riport velük, nem propagandafilm - azt mondták, hogy mennyországba kerültek, mert munkájuk is van és szállásuk is van, mert van segítőkészség, van segítő szándék és ez az út, hogy visszavezessük őket a munka és az emberi méltóság irányába.

És hogy a konkuráló emberi jogokat lezárjuk, négy hajléktalan kalyibájának a felszámolása után 18 ezer József Attila lakótelepi ember köszönte meg a tettünket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném folytatni a tisztelt képviselőtársaim tájékoztatását, hogy mi mindent tett a kormány, milyen erőfeszítéseket tett a hajléktalankérdés megoldása érdekében. Szeretném megköszönni a IX. kerület, Ferencváros önkormányzatának, polgármester úrnak azt a példás együttműködést, amelyet ebben a nemes ügyben tanúsítottak. Abban bízom, hogy ez az együttműködés folytatódik, és a jövőben még eredményesebb lesz. Úgy gondolom, hogy ez jó példa más önkormányzatok számára is.

De hogy egy másik példát is mondjunk, kórházi ellátást is biztosítottunk a hajléktalanok számára a VIII. kerületi Szabolcs utcában, egy korábbi egészségügyi objektum átalakított részében, tehát egészségügyi ellátást, kórházi ellátást is biztosítottunk. Tehát ezzel is azt szeretném mondani, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a hajléktalanok, akik ilyen nehéz sorsra jutottak, emberhez méltó körülmények között legyenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra következik Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönettel vettem államtitkár úrnak néhány perce hozzám intézett válaszát, azzal kapcsolatban azonban további két konkrét kérdést szeretnék feltenni. Az egyik az, amit már egyszer kérdeztem, hogy történt-e az előterjesztés előtt a Belügyminisztérium és az EMMI között egyeztetés, különös tekintettel például az életvitelszerű tartózkodás meghatározásánál. Ez az egyik kérdésem.

A másik kérdésemhez megint kénytelen vagyok a tegnapelőtti bizottsági jegyzőkönyvből idézni dr. Pálfi Kinga szavait: "Tudomásom szerint ezek a felmérések elkészültek, jelentések készültek a kormány részére. A hajléktalanszállókkal kapcsolatos újabb jelentések, illetve új hajléktalanszállók építésével kapcsolatos előterjesztés is szerepelt a kormány előtt, vagy szerepelni fog, azt nem tudom pontosan megmondani, de tudom, hogy van ilyen anyag. Tehát én azt gondolom, hogy ezek az előzetes felmérések megvalósultak a belügyminiszter rendészeti oldaláról, de ehhez kell az EMMI szociális oldala is. Ezt azért szeretném hangsúlyozni."

Ezek a felmérések megvalósultak-e a Belügyminisztérium oldaláról, és mennyiben vették ezt alapul az előterjesztés Ház elé hozatalakor? Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most kétperces felszólalásra következik Révész Máriusz képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Azért az mindenképpen biztató, hogy még Vágó Gábor is elismerte, hogy több hajléktalanszálló épült, mint az ezt megelőző időszakban. Ez azért fontos, mert ha megnézzük a statisztikákat, akkor látjuk azt, hogy például sokkal kevesebben fagytak meg télen Budapesten, mint Demszky Gábor főpolgármester úr idejében. Ez persze nem zavarja az ellenzéki, különösen a szocialista képviselőket, hogy telekürtöljék Európát, hogy milyen galád módon bánunk mi a hajléktalanokkal, de ha ennek egyébként a konkrét statisztikai adatait megnézzük, ennek egyébként pontosan az ellenkezője igaz.

Bácskai polgármester úr példáját szeretném követni, és én is el szeretném mondani, hogy Kőbányán, ahol rengeteg hajléktalanszálló épül, a kormány segítségével mi is létrehoztunk egy Lélek-program nevű hajléktalanprogramot. Ennek pontosan az a lényege, amit itt többen kifogásoltak és hiányoltak, többek között a teremből eltávozott Göndör képviselő úr is, hogy kedvező, nagyon szép körülmények közé kerülnek a hajléktalanok abban az esetben, hogyha van remény arra, hogy ők már képesek arra, hogy a munka világában el tudjanak helyezkedni, a kőbányai önkormányzat segít nekik munkát találni. A kőbányai önkormányzat azt is vállalta, hogy ha képesek dolgozni, akkor a későbbiekben lakást is fog biztosítani számukra.

Ez a program nem egyedülálló. Ezt a programot több más kerület is vállalta a Fővárosi Önkormányzat területén, és úgy tudom, hogy megyeszékhelyeken is, úgyhogy azt kell mondanom, hogy annak pontosan az ellenkezője igaz, amivel a szocialista képviselők telesírják Európát. Az előző kormányok idején messze nem született annyi döntés a hajléktalanok érdekében, mint ennek a kormánynak az idején.

Ugyanakkor arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezeken a hajléktalanszállókon egyébként sokkal kedvezőbb körülmények között lakhatnak, élhetnek a hajléktalanok, mint mondjuk, az Astoria, a Blaha aluljáróban, és mégis úgy tűnik, hogy ellenzéki politikusok egy jelentős része (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) különös erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a hajléktalanszállókról vissza tudja vinni a hajléktalanokat egyébként az aluljárókba.

Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kinek jó ez. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy Göndör képviselő úr jegyzői feladatait látja el, tehát a teremben tartózkodik. (Révész Máriusz: Bocsánat.)

(14.20)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a felszólalásokat. Megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A felszólalásom elején szeretném jelezni azt az elnök úrnak, hogy a képviselőcsoportunk szeretné kérni, hogy az ülésnap végéig lehessen módosító indítványokat benyújtani a javaslathoz.

Köszönöm szépen.

Mielőtt hozzálátnék a javaslat elemzéséhez, először Gajda Róbert felszólalására szeretnék reflektálni, aki épp nincs itt a teremben, de ő mondta azt, hogy az elmúlt időszakban a szőnyeg alá söpörték a hajléktalanság kérdését. Én ezt máshogy fogalmaznám meg, inkább azt mondanám, hogy főleg az elmúlt időszak szocialista-liberális kormányai, illetve a Fővárosi Önkormányzat egy nagy szociális bizniszt csinált ebből, és ezt a nagy szociális bizniszt átjátszotta főleg liberális körökhöz köthető civil szervezetek részére. (Lendvai Ildikó: Jézus!) Lehet, hogy azért is topogott egy helyben a hajléktalanellátás kérdése főleg a fővárosban, mert ezek a liberális körök uralták az egész rendszert. Tény az, hogy a kérdéshez hozzá kell nyúlni. Tény az, hogy néha drasztikus megoldásokat kell alkalmazni, csak én nem látom úgy, hogy ami most előttünk fekszik, ez a javaslat megoldaná a problémát, és akár valamilyen szinten is kezelné a helyzetet.

Mikről is beszélek, milyen hibái is vannak ennek? Amit már nagyon sokan említettek: a rendészeti megoldás pusztán önmagában nem megoldás. Rendészeti eszközökkel nem lehet megoldani az életvitelszerű utcán tartózkodás helyzetét, még az önkormányzatok által kijelölt területeken sem. Azzal egyetértek, tény, hogy mind járványügyi szempontból, mind a közterület tisztasága érdekében, mind akár idegenforgalmi szempontból, vagy akár azért, hogy egy város élhetőbb legyen, vagy akár azért, amit Lukács képviselő úr is mondott, hogy egy játszóteret a rendeltetésének megfelelően lehessen használni, ahhoz lépésekre szükség van, csak nem biztos, hogy pusztán a rendészeti lépések megfelelő lépések ennek a megoldásában.

Egyébként ha már a játszótérnél tartunk, felkaptam a fejem egy kicsit, mert a játszótereken nem csak a hajléktalanság a nagy probléma. Például jelenleg jogszabályok alapján is el lehetne járni, mondjuk, itt van a nemdohányzók védelméről szóló törvény, amely szerint a játszóterek bejáratától ötméteres körzetben és a játszótéren tilos a dohányzás, ehhez képest rendőrök mennek el játszóterek mellett, ahol főleg egy etnikai csoportba tartozó egyedek szotyoláznak és cigarettáznak, és normális szülő nem tudja oda levinni a gyerekét. Kérdezem én, hogy ha majd az ott csövező hajléktalanokkal szemben el fognak járni a játszótéren, akkor ezekkel a játszótereket szintén élhetetlenné tevő egyedekkel szemben miért nem jár el a rendőrség vagy a megfelelő hatóság.

Mit fogunk elérni ezzel a törvénnyel? Az is egy érdekes kérdés egyébként - nem mondtam még soha ilyet, de Lamperth Mónikának egy elég érdekes és helytálló kérdése volt, illetve nem Lamperth Mónikának, hanem Lendvai Ildikónak -, hogy a felszólítás után mennyi időt kell várnia a közegnek, hogy szabálysértési eljárást indíthasson. Ha látja, hogy szedelőzködik, akkor nem, vagy ha egy hónap múlva visszatér és még mindig ott van, akkor igen. Ez nincs benne, lehet, hogy ez majd rendeletben lesz szabályozva, de tényleg nem látjuk sehol, hogy ez hogyan fog történni.

Ha foganatosítja a szabálysértési eljárást, akkor mi fog történni? Közérdekű munka révén kell jóvátennie ezt a büntetést, le kell dolgozni a büntetését. Kérdezem én, hogy önök szerint - próbálok nem sértő jelzőket használni - egy olyan stádiumban lévő hajléktalan, akiket néha látunk a belvárosban, hogy szinte önmagáról nem tud, aki már maga alá vizelt, és fogalma sincs arról, hogy hol van, ő majd jelentkezni fog közérdekű munkára és le fogja dolgozni a büntetését. Ez életszerű? Vagy lesznek speciális közérdekűmunka-letöltő helyek, ahova az ilyen embereket fogják küldeni megfelelő egészségügyi és szociális ellátás mellett, vagy hogyan? Elképzelhetetlen! Akkor mi a következő lépés? Megpróbálják rajta behajtani a büntetést. Ez is nagyon életszerű, hogy majd az utcán, az aluljáróban csövező, minden egzisztenciáját elveszítő hajléktalan kifizeti a büntetést. Akkor mi? Marad az elzárás, ami nem kevés pénzbe kerül, és az elzárás befejeztével az a hajléktalan ugyanoda fog visszakerülni. Ez megoldás? Ez nem megoldás. Időleges megoldást nyújthat egy-egy egyed esetében, amúgy meg konkrét megoldást nem jelent.

A másik érdekes kérdés az, hogy korlátlan lehetőségük lesz az önkormányzatoknak arra, hogy a területet kijelöljék. Tehát egy város mondhatja azt, hogy az ő közterületeinek a száz százalékában tilos az életvitelszerű közterületen való tartózkodás? És ha az egyik önkormányzat ezt megteszi, a szomszéd nagyváros önkormányzata nem teszi meg, akkor majd lesz egy új honfoglalás, lesz majd egy népvándorlás, hogy elindulnak a hajléktalanok egyik területről a másikra? Mert ezt fogjuk tapasztalni. Ezt miért nem lehet korlátozni? Ésszerű is lenne korlátozni. Elismerem, hogy minden településnek van olyan közterülete, ahonnan ki akarja tiltani a hajléktalanokat, az életvitelszerűen az utcán tartózkodó hajléktalanokat, aláírom és el is fogadom, de akkor legalább ezt maximalizáljuk.

A másik dolog az eltörlésre került passzus, ami a szabálysértési törvényben szerepelt. Ott a kormánypártok elfogadták a tőlünk jövő módosító indítványt, vagyis az olyan települések, ahol nem biztosított százszázalékosan a törvény által előírt hajléktalanellátás rendszere - ugyanis vannak ilyen települések -, ott ne lehessen alkalmazni ezt a jogszabályt. Ez ki is került belőle, ez most már benne sincs. Egy példát mondok: van egy önkormányzat, amely nem foglalkozik azzal, hogy a szociális törvény milyen kötelezettségeket ró rá, nem működik nála a hajléktalanellátási rendszer, és a közterületeinek a száz százalékát hajléktalanmentes övezetnek nyilvánítja, mert megteheti. Azok a hajléktalanok, akik eddig ott tartózkodtak, lehet hogy átvándorolnak egy olyan településre, amely kicsit empatikusabban áll a kérdéshez, és azt mondja, hogy az ő közterületeinek csak az 50 százaléka legyen az a terület, ahol az életvitelszerű utcán tartózkodás jogellenes, akkor azok a másik településről oda fognak vándorolni jogtalanul, mármint hogy a települések közötti viszony szempontjából jogtalanul. Ez is egy érdekes kérdés, hogy ez miért nincs maximalizálva.

A másik kérdés az, hogy a törvény úgy fogalmaz, hogy a települési önkormányzatok, illetve a főváros önkormányzata. Innentől fogva a kerületeknek nem lesz beleszólásuk, hogy az ő kerületükben melyik terület legyen ilyen? Ugyanis akkor elképzelhető az, hogy mondjuk, az újpalotai szökőkút környékét ilyen környéknek szeretnék, mert végre a lakótelepen a tízes tömbök árnyékában van egy ilyen szép hely, de a főváros nem szeretné, ugyanis ő a szűkebb, történelmi belvárosra koncentrálja, illetve szűkíti ezt a kört. De már több kormánypárti képviselő jelezte, hogy ilyen módosító indítvány lesz. Egyébként ilyen módosító indítványunk nekünk is lesz, úgyhogy elképzelhető, hogy valami jó irányba el tudunk mozdulni ebben a kérdésben is.

Le szeretném szögezni azt, nem kérkedni szeretnék ezzel - de többen mondták, hogy már voltak hajléktalanszállón, hogy már láttak az utcáról hajléktalanszállót, hogy a tévében egyszer már láttak egy riportot, ami hajléktalanszállóról, illetve hajléktalanokról készült -, hogy a hajléktalanságról én onnan szereztem a tapasztalatomat, hogy a szociális tanulmányaim során is sokszor foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, és több éven keresztül a városomban a téli krízisidőszakban önkéntesként részt vettem a téli krízismunkában, és a munkahelyeim kapcsán is a szociális ágazatban elég sokszor találkoztam hajléktalan személyekkel. Tehát nem légből kapott információim meg első benyomásaim vannak a hajléktalanság kérdéséről. Ezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, hogy ne érjen már az a vád, hogy én innen, az elefántcsonttoronyból akarom megmondani, hogy mi a jó és mi a rossz.

Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy nem jelent ez megoldást. Mi a legnagyobb problémája ennek a javaslatnak, ami már a bizottsági ülésen is szóba került? Az, hogy egy kalap alá veszi az összes hajléktalant, pedig ha a hajléktalantársadalmat nézzük, akkor legalább két nagyon markáns csoport elkülöníthető. A hajléktalanság kérdésének megoldásában mi két csoport mentén indulunk ki. Ezt a két csoportot el is neveztük.

Az egyik az utcalakók csoportja. Az utcalakók csoportja az, akik miatt egyébként szerintem született ez a törvényjavaslat, és én is megkockáztatom azt, hogy főleg kampánycélból született ez a törvényjavaslat, ugyanis a többségi társadalom nagy részét ténylegesen zavarja, hogy nagyon sokszor -, amit Lukács képviselő úr is mondott - rendeltetésszerűen nem lehet egy játszóteret használni, az ember nem tud leülni a padra. Mi utcalakóknak neveztük el ezt a csoportot, akik már végleg berendezkedtek a közterületen való lakhatásra, az életvitelszerű használatára a közterületnek, és már egyfajta devianciába is átment a viselkedésük, tehát az alapvető normáit egy békés együttélésnek és a társadalomnak az életvitelszerű utcán tartózkodás során sem tartják be.

A másik nagy csoport pedig klasszikus kifejezéssel élve: a fedél nélküliek csoportja, akiket megfelelő segítséggel, megfelelő szakmai hozzáállással ebből a fedél nélküli állapotból nagyon könnyen reintegrálni lehet. Nagyon sokan átmeneti jelleggel kerülnek ebbe a helyzetbe, és önmaguk erejéből, önmaguk által kikerülnek ebből az élethelyzetből.

(14.30)

És hogy miért fontos e két csoport megállapítása? Azért, mert ennek a két csoportnak a kezelése, illetve a problémájának megszüntetése egészen más szisztémákat, egészen más módszereket követel. Azt nem tagadjuk, hogy főleg az utcalakókkal kapcsolatban, akik már csúnya, átkos időket idéző kifejezéssel antiszociálissá váltak és - nagyon sok esetben ezt tapasztaljuk - a személyiségük is már annyira torzult, hogy segítség nélkül nem tudnak kijönni ebből az élethelyzetből, sőt itt mondanám meg azt egyébként, hogy az utcalakók között van egy bizonyos százalék - számokat nem akarok mondani, mert nincs igazán olyan kutatás, amely ezt alátámasztja, de elég markáns százalék van -, akik sajnos már ebből az élethelyzetből vissza sem tudnak jönni; akiknél már a személyiségtorzulás, a szocializációs folyamatuk - kicsit abszurd módon használva ezt a kifejezést - már olyan szakaszban van, hogy ők már végleg utcalakókká váltak.

Éppen ezért kell máshogy kezelni a kérdést náluk. Nem vitatom, pont azért, mert vannak ilyen személyek a hajléktalanok és főleg az utcalakók között, nem tagadom, hogy kényszerintézkedésre nagyon sok esetben szükség van, és a kormánypártiak által elmondott indokok alapján igenis szükség van erre, akár a járványügyi, akár az élhető városok szempontjából, akár rendeltetésszerű közterület-használat igénye szempontjából erre szükség lehet, kényszerintézkedésre szükség lehet, csak nem rendészeti kényszerintézkedésre van szükség, hanem szociális és egészségügyi kényszerintézkedésre van szükség.

Mondhatnám úgy is, csúnya szóval élve - de ez már nem trendi, főleg az Európai Unióban nem trendi -, hogy kényszergyógykezelésre van szükség bizonyos hajléktalan személyekkel kapcsolatban. És hogy ezt hogyan is képzeljük el? Ezt úgy képzeljük el, hogy a jelenlegi hajléktalanellátó rendszert ki kell egészíteni még egy lépcsőfokkal. Ez egy olyan lépcsőfok lesz, aminek akár az engedélyeztetésénél, akár a kialakításánál azokat a szigorú szempontokat nem kell betartani, mint akár egy normál hajléktalanszálló kialakításánál.

Ezek lennének azok az egységek, ahova kényszerintézkedés során ezeken a területeken életvitelszerűen tartózkodó, a rendeltetésszerű használatot akadályozó személyeket be lehetne szállítani, ott megfelelő egészségügyi és szociális ellátás mellett - és akár itt bejöhet a rendészeti kérdés is -, rendészeti felügyelet mellett megpróbálkozhatnánk az ő reintegrációjukkal. Akár azzal, hogy közérdekű munka a jóvátétele akár egy szabálysértési eljárásnak, de akkor kontrolláltan, akár egészségügyi, akár szociális szakember, akár rendészeti szakember által kontrolláltan és egyéb programokkal beindíthatnánk ezeknek az embereknek a reintegrációját.

És elképzelhetőnek tartom, hogy ezzel a rendszerrel, ezzel a kényszergyógykezeléssel lennének olyan személyek, akik akár az általam mondott, általunk alkotott fogalmak alapján utcalakóból fedél nélkülivé válhatnak, aztán fedéllel rendelkezővé válhatnak, és sajnos itt szűrődik majd ki az az elég markáns réteg az utcalakók között, akik viszont már olyan fázisban vannak, hogy ebből az élethelyzetből, ebből az életformából és személyiségformából kitörni már nem tudnak.

De valamit kell tennünk, hogy egyrészt elkülönítsük, másrészt azt, hogy hathatósan ezen az állapoton változtatni tudjunk, mert a vége, ahogy az előbb vázoltam, a jelenlegi koncepció szerint a vége mindenképpen az elzárás lesz. Az elzárás, ahol pár napot csücsül a szerencsétlen a fogdán, megmosdatják, igaz, enni kap és lehet, hogy még egy egészségügyi vizsgálaton is keresztülesik, de utána, ha onnan kikerül, ugyanott folytatja, ahol a bevitele előtt elkezdte.

Eltérve kicsit a tárgytól, a vitához kapcsolódóan lenne egy mondat megjegyzésem. Innentől fogva bármiféle vitában megnézhetjük azt, hogy milyen jogalapja van a Magyar Szocialista Pártnak bármit is kritizálni és bármit is mondani, ugyanis miután Lamperth Mónika képviselő asszony kétpercezés közben Lukács képviselőtársunkat kritizálta azért, hogy beindított egy vitát és elhagyta a termet, azután ő szépen csomagolt és elhagyta az ülésteremet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt folytatjuk munkánkat, jelezni szeretném, hogy valóban nagyon gyakran eltérünk a tárgytól a felszólalás során. Azt gondolom, hogy igaz, hogy széles téma, igaz, hogy általános vita, de lehetőleg - illő tisztelettel kérem - maradjunk a témánál.

Bejelentem és tájékoztatom a képviselő urat, hogy intézkedtem abban a kérdésben, hogy a módosító javaslatokat az ülésnap végéig benyújthatják érvényesen. Köszönöm.

Kétperces felszólalásra megadom a szót Bácskai János képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. BÁCSKAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy egyes parlamenti pártok között kialakult egy verseny a hajléktalanok alapvető jogaiért való küzdelemben, de én ezt nem tartom helyesnek. Azt tartom helyesnek, ha a hajléktalanság ellen küzdünk a legkülönbözőbb szinteken, így önkormányzati szinteken. Kérdésem, hogy ki képviseli azok érdekeit, akik nem hajléktalanok, mondhatnám azt is, hogy akik többségben vannak velük szemben. Nagyon remélem, hogy dr. Vas Imre ferencvárosi képviselőtársam erről is fog a felszólalásában tárgyalni, hiszen nagyon jól ismeri a témakört.

Elhangzott egy olyan, hogy a jogellenesség büntetés is egyben, hogy el kell a közterületekről távolítani a hajléktalanokat. Én biztos vagyok benne, hogy például nálunk, ha a Ferencvárosi Szociális Foglalkoztató Közhasznú Kht. a hajléktalanoknak munkát biztosít és hajléktalanszállóra kíséri őket, az még nem büntetés, sőt segítség.

Kovács Péter polgármestertársam is megemlítette az LMP-s hagymázas álmokat, hogy szociális bérlakást adjunk a hajléktalanoknak. Ezt azért sem tartom jó ötletnek jelen pillanatban, hiszen megint csak ferencvárosi adattal szeretnék szolgálni, hogy körülbelül 340 millió a szociális bérlakások béreinek kintlévősége azok közül, akik nem fizetnek. Ha ez lenne a megoldás, akkor ez csak fokozná megint csak azok hátrányát, akik ezzel a 340 millió forinttal tudnának mit kezdeni, azok, akik fizetnek, tehát Ferencváros lakóinak mindenre föl lehetne használni, amik szintén az alapvető emberi jogok közé tartoznak.

Befejezésképpen azt szeretném még itt megemlíteni, hogy jobbikos képviselőtársam kérdezte, hogy mi lesz a kerületekkel, a fővárossal szemben, pontosan ezért is támogatom Papcsák Ferenc zuglói polgármestertársam módosító javaslatát, hiszen köszönet Ferencváros azon polgárainak, akik a hajléktalanellátásban részt vesznek és viselik ennek a terheit, hogy bizony a kerületek is beleszólhassanak azon területek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kijelölésébe, ahol a jogellenes magatartás megvalósul.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalásokhoz. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés ez év márciusában fogadta el Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítását, amely lehetőséget teremt arra, hogy az Országgyűlés a 38/2012. alkotmánybírósági határozatnak megfelelően rendezze a közterületi tartózkodással kapcsolatos szabályokat. Ezen alaptörvényi lehetőség alapján nyújtotta be a kormány, illetve a Belügyminisztérium az önök előtt fekvő javaslatot, amely a szabálysértésről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartásról szóló 2012. évi II. törvény módosítását tartalmazza.

Az alaptörvény rögzíti, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok kötelesek segíteni azzal, hogy törekedjenek valamennyi, hajlék nélkül élő személy számára megfelelő szállást biztosítani. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a törekvés ebben a ciklusban eredményre is vezetett, egyrészt itt már államtitkár úr mondta, hogy Budapest területén például 700 új hajléktalan-szálláshely létesült, Ferencváros és Józsefváros is bőven kivette ebből a részét, illetve Bácskai polgármester úr mondta, hogy például Ferencvárosban 250 hajlék nélkül élőt igyekeznek munkához segíteni.

Úgy gondolom, hogy mindezek a tények azt bizonyítják, hogy itt nemcsak törekvésről, hanem cselekvésről van szó. A törvény szerint a helyi önkormányzat - és itt jegyzem meg, hogy a módosító javaslataink szerint mind a fővárosi, mind a kerületi önkormányzatok a közrend, a közbiztonság, a közegészségügyi, a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősíthetik az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.

(14.40)

Fontos hangsúlyozni, hogy nem a hajléktalanság mint élethelyzet kerül szankcionálásra, azzal, hogy valaki hajléktalan, nem valósít meg szabálysértést. A módosítás az alaptörvény garanciális szabályait is figyelembe veszi. Definiálja egyrészt az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást. De ez a magatartás csak akkor lehet jogellenes, ha a következő két együttes feltétel teljesül. Egyrészt életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás a helyi önkormányzat rendeletében bemutatott, kihirdetett, alkotmányos követelmények figyelembevételével kijelölt közterületen valósul meg. A másik feltétel, amit együttesen kell teljesíteni: az elkövető a kijelölt területet szabálysértési hatóságok képviselőinek felkérésére önként nem hagyja abba (sic!). Lényeges kiemelni, hogy az önkormányzatok rendeletalkotási joga korlátozott, tehát nem bármely területet, hanem az imént említett négy cél érdekében hozhatnak csak tiltó rendelkezést.

A tiltást csak az alaptörvény által szabott keretek között tehetik meg és csak egyes, meghatározott területek vonatkozásában. Mint említettem, közrend, közbiztonság, közegészségügy és a kulturális értékek, érdekek védelme érdekében tehetik ezt meg. De hozzáteszem, nem új keletű az a szabály például, hogy a járda nem életvitelszerű tartózkodásra szolgál. Egy 1975-ös jogszabály, amelyet KRESZ néven ismernek, úgy fogalmaz, hogy a járda az útnak a gyalogosok közlekedésére szolgáló része (Lendvai Ildikó: Menjen az úttesten, vagy hogy?), ha bizonyos feltételeknek megfelel. Tehát már akkor is a jogalkotó ezt előírta, hogy a járda bizony közlekedésre szolgál, az úttest a közúti járművek közlekedésére, a járda pedig a gyalogosok közlekedésére szolgál. Ez 1975-ből való szabály. Nem az a cél, és ezt bizonyítja a fokozatosság elve is, hogy rendészeti eszközökkel hajléktalan emberek sorsát még inkább megnehezítsük, hanem az a cél, hogy a közterületek, a közegészségügy, emberhez méltó közlekedés, biztonságos közlekedés és a közterület mindenki által való normalizált használhatóságát biztosítsa, illetve biztosítva legyen.

A szankcionálás tekintetében elsősorban a közérdekű munka kiszabására van lehetőség. Azon belül a szabálysértési törvény rögzít olyan garanciális elemeket, eseteket, amikor erre nem kerülhet sor, illetve a közérdekű munkát önként el kell vállalnia az eljárás alá vont személynek. Ha nem vállalja a közérdekű munkát, vagy nem kerül sor közérdekű munka kiszabására, másodsorban lehet pénzbírságot kiszabni. Amennyiben a pénzbírságot nem fizeti be az eljárás alá vont, akkor a bíróság - és hangsúlyozom, hogy kizárólagosan a bíróság - ezt átváltoztathatja elzárásra. Fontos kiemelni, hogy a törvényjavaslat ebben az esetben kizárja a helyszíni bírság alkalmazását, hiszen feltehetően úgysem kerülhetne sor arra, hogy a bírságot a helyszínen vagy néhány napon belül a postán az eljárás alá vont befizesse.

Fontos kiemelni azt is, hogy maga a törvényjavaslat tartalmazza a helyi önkormányzatok részére a felhatalmazást, hogy kijelöljék ezeket a közterületeket, tehát nem az egész közterületen, hanem kizárólag a helyi önkormányzati rendeletben kijelölt közterületen tilos az életvitelszerű lakhatás és ott is büntetés csak akkor, ha a szabálysértési hatóság képviselőjének felszólítására ezt a területet nem hagyja el. Úgy gondolom, hogy ebben a 2010-ben kezdődött ciklusban mind a kormányzat, mind Budapesten a Fővárosi Önkormányzat, mind a kerületi önkormányzatok mindent megtettek annak érdekében, hogy a hajléktalanságot szüntessék meg, a hajléktalanokat ellássák, a hajléktalanoknak fedelet biztosítsunk. Úgyhogy úgy gondolom, ennyit a többségi társadalom is elvárhat, hogy a közterületet mindenki kulturált módon, a közrendnek, a közbiztonságnak megfelelően használja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik, szintén előre bejelentett felszólalóként Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó, a képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár sok minden elhangzott előttem a hajléktalanság kérdésével kapcsolatosan, nemcsak erről szól a törvényjavaslat, vannak olyan pontjai - erre ki fogok térni, itt főleg az építményre gondolok -, amelyek, bár értem én a törvényalkotó szándékát, hogy hogy függhet össze a hajléktalanság kérdésével, de felvethetnek egyéb problémákat is. Erre egyébként majd módosító javaslatokat terjesztünk be.

Ahogy Vágó Sebestyén képviselőtársam elmondta és nagyon helyesen hangsúlyozta, nem lehet egy homogén csoportként tekinteni a hajléktalanokra. Ebből a tekintetből a liberális felfogást én magam sem tartom követendőnek, lévén, hogy ha minden hajléktalant ugyanolyanként, ugyanolyan motivációval, ugyanolyan önhiba nélkül való élethelyzetbe sodródottként tekintünk, ez nem vezet előre és a megoldást sem segíti. Amit pedig Vágó Gábor képviselőtársam mondott, az már egészen abszurd kategória. Ő azt mondta, hogy igaz, hogy több hajléktalanszálló épült, de ez nem vezet a megoldás irányába. Ezt már igazából nem nagyon tudtam értelmezni, ezt már egyfajta olyan liberális vadhajtásnak tartom, amikor már önmaguk sem tudják, hogy merre induljanak el, csak mindenképpen vadul, liberális módon szeretnék rázni az öklüket. De nem is érdemelnek több szót. Ugyanúgy egyébként az MSZP sem, akik diktatúráról beszélnek, az MSZMP utódpártjaként ez szerintem egy kicsit elrugaszkodott vélemény.

De visszatérve: aki a hajléktalanság kérdését valójában ismeri, vagy beszélt már hajléktalannal, az tökéletesen látja, hogy bizony vannak, akik önhibájukon kívül kerülnek ebbe a helyzetbe, és mindent megtesznek, hogy ebből kikerüljenek. Számukra a maximális segítséget kell megadni a társadalomnak. És bizony van egy olyan réteg, amely nem is kíván ebből a helyzetből kimozdulni. Egy harmadik rétegről, akik esetleg a hajléktalan koldusmaffia csoportba tartoznak, meg már hosszabban beszéltünk mi is korábbi felszólalásainkban, nem jelen napirendi pontnál. Ezt azért nem hoznám ide most, mert valóban rendészeti kérdés, határon átnyúló és egyébként egész Nyugat-Európát veszélyeztető módon sokszor Kelet-Európa szegény régiójából koldulni, hajléktalanként élni visznek el embereket akár önszántukból, akár anélkül, és ebből egyesek nagyon jól élnek, nagyon nagy hasznot húznak. Ez abszolút rendészeti kérdés. De ha csak a hajléktalanok azon körénél maradunk, akik nem akarnak változtatni ezen az élethelyzetükön, és arra hivatkoznak, hogy nekik joguk van bárhol, bármely közterületen lakni, ebben az esetben a társadalomnak azt kell üzennie, hogy nem, ez nem így van, a társadalom segíteni fog, de a társadalmi toleranciának vannak határai, és meg kell húzni pontosan a rendészeti és a szociális kérdéskör közt a megfelelő határvonalat.

És hol van ez a határvonal? Ezen persze lehet vitatkozni, hogy ki az, aki önhibájából, vagy ki az, aki önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe, de valahol tetten érhető, hogy aki elfogadja a segítséget, amit az állam nyújt vagy az államnak nyújtania kell, az valóban ki tud kerülni és segíteni kell, hogy kikerüljön ebből az élethelyzetből. Egyébként vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy a klasszikus mondást idézzem, hogy ők a társadalomtól kívánnak szabadon élni (Sic!), és a társadalmon kívül helyezik magukat, de ez megengedhetetlen. A társadalmon belül, a társadalmi struktúrán belül értelmezhető a szabadságjogok kérdése. Úgy gondolom, hogy valóban azt a helyzetet kezelni kell, nehogy mondjuk, egy egész várost olyan kategóriába sorolhassanak, amely adott esetben megtiltja, hogy ott bárki az utcán éljen; nem azt mondom, hogy ez egy város bármely részén kívánatos lehetne.

(14.50)

Viszont a törvényjavaslat az irányát tekintve jó irányba indul el, hogy bizony lehetnek olyan területek, ahol a közösség érdekében meg kell tiltani az olyan viselkedésformákat, amelyek egyébként sem a turisztika, sem a városban élő polgárok számára nem jelentenek előnyt. Valahogy a többség jogaival kevesebbet szoktak foglalkozni, de természetesen ehhez is hozzátartozik, amit a társadalmi szolidaritásról és a segítségről elmondtunk, de aki ezzel nem kíván élni, azt legalább a legforgalmasabb, turisztikailag legfrekventáltabb helyekről igenis rendészeti eszközökkel kell eltávolítani.

Persze itt, és erre módosító javaslatot is fogunk benyújtani, szeretnénk - amit a kormányzat is elmondott és a szavak szintjén ezekkel a célokkal egyetértett, hogy egy egész város területét ne lehessen ilyenné nyilvánítani, de azt szeretnénk -, hogy ez a törvényben is megjelenjen, és törvényi garanciát lássunk azokra az ígéretekre, amelyek itt az Országház falai közt elhangzottak, hogy valóban maradjunk annál a körnél, hogy egy kijelölés alapján lehessen meghatározni, hogy melyek azok a területek, amelyek a leginkább nemkívánatosak, hogy egyfajta problémagócokként akár a turisták, akár az itt élők szempontjából felmerüljenek.

Ezzel kapcsolatosan egyébként felmerült az, ami egy másik megoldandó probléma. Itt erre nem találunk megoldást, ez az illegális árusítás elleni fellépés. Ezt még Papcsák képviselőtársam is felvetette az alkotmányügyi bizottság ülésén. Ez szintén egy olyan problémakör, amit mielőbb meg kellene oldani, mert majdnem a hajléktalankérdéssel vagy a frekventált részeken elburjánzó hajléktalankérdéssel egyenértékű az, amikor különböző, egyébként feketén árusított termékeket sokszor agresszív módon tolnak a városlakó polgárok vagy akár a turisták elé. Ezt a helyzetet is rendezni kellene, és remélem, hogy erre is különböző javaslatokat láthatunk.

Viszont említettem, hogy van egy pont, amely túlmutat a hajléktalanság kérdésén. Ez a tulajdonosi hozzájárulás nélküli építés kérdésköre. Ebben az esetben feltételezem, hogy a törvényjavaslat elkészítőit az motiválta, hogy a különböző építmények, legtöbbször hajléktalanok által épített építmények nagy száma ne legyen fellelhető a városban, és hogy ezt szabálysértéssel büntessék. Ezzel még részben egyet is lehetne érteni, viszont ami problémás és valóban felmerült az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy ez kiterjedhet olyan, a gyülekezési jog körébe tartozó kellékekre, akár egy színpadra vagy egyéb, komolyabb, a gyülekezési jog gyakorlását ellehetetlenítő építményekre, amelyek esetében nem indokolt a szabálysértési törvényben külön szabálysértési tényállást alkotni.

Onnan is tudjuk ezt nagyon jól, mert az előző MSZP-kormányzat és liberális városvezetés alatt többször próbálkoztak azzal, hogy egy bejelentett rendezvényt - ami a gyülekezési jog és egy fontos alkotmányos alapjog alá esik - ellehetetleníteni úgy, hogy mondjuk, egy színpadot vagy egy rendezvény megtartásához szükséges kelléket egyfajta építményfogalomba bevonva építési engedélyt vagy területhasználati engedélyt kértek erre, és ezáltal tulajdonképpen egy alkotmányos alapjogot próbáltak ellehetetleníteni.

Nos, amikor ezt a szabályhelyet olvastam, ezt az új szabálysértési tényállást, akkor rögtön ez ugrott be. Bár az alkotmányügyi bizottság ülésén megpróbáltak minket meggyőzni arról, hogy nem erről van szó, Mátrai Márta képviselő asszony elmondta azt, hogy az építmény fogalma nem feltétlenül húzható rá a gyülekezési jognak valamiféle kellékére. Ebben, ha az építési törvényt nézzük, még igaza is lehet Mátrai Mártának, viszont a szabálysértési törvény semmiféle utalást nem tartalmaz arra, hogy az építményfogalom... - és én megnéztem, sem a hatályos törvényben, talán egy helyen szerepel az építményfogalom a szabálysértési törvényben, tehát a 2012. évi II. törvényben, de az is csak egy tényállásnál, és nem határozza meg, hogy mi minősül építménynek. Sőt, továbbmegyek, utalást sem tartalmaz arra, hogy mely más törvény alkalmazható e tárgykörben.

Tehát ha önök pontosan szeretnének eljárni és nem a gyülekezési jogot szeretnék korlátozni vagy arra lehetőséget teremteni, akkor igenis vagy egy építményfogalmat be kellene emelni ebbe a törvénybe, vagy amire a benyújtott módosító javaslatom is vonatkozik, ki kellene kötni, hogy ez a tényállás nem vonatkozik arra, ha valaki a gyülekezési jog gyakorlásához nélkülözhetetlen vagy azt elősegítő építményről beszél.

Ezt mindenképpen megfontolásra szeretném javasolni, és ezzel a módosítással talán könnyebben elérhető az a cél, amit vélhetően önök is megfogalmaztak. Nagyon szeretném, ha ez nem lenne egy olyan gumijogszabály, amelyet később fel lehet használni, bár most könnyű ezt letagadni, de később fel lehet arra felhasználni, hogy egy alkotmányos alapjogot korlátozni tudjanak, a gyülekezési jogot. Tehát kérem, ezt fontolják meg és támogassák az erre irányuló módosító javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Vágó Gábor, LMP. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Staudt Képviselőtársam! Nem tudom, hogy önből csak a szokásos jobbikos rosszindulatúság szól-e, vagy valóban nincsen tisztában az elemi logika szabályaival. (Derültség a Jobbik soraiban. - Dr. Staudt Gábor közbeszól.) Amennyiben tisztában van az elemi logika szabályaival, akkor egyszerűen csak rosszindulatú, és be akar engem sározni.

Ha állítása szerint tisztában van az elemi logika szabályaival, akkor azon mondatom, hogy a hajléktalanság fölszámolására és a hajléktalanság megoldására nem elég a hajléktalanszállók építése, akkor ön is tisztában lehet azzal, hogy ha a hajléktalanszállókon hajléktalanok élnek, azok hajléktalanok maradnak. Nem egy bonyolult logika. Én ezért igyekeztem arra fölhívni a figyelmet, hogy egyetlenegy megoldás lehet a hajléktalanság fölszámolására, egy olyan lakáspolitika, amely kiterjedt szociális bérlakásrendszerrel rendelkezik.

Egyébként, tisztelt Staudt képviselőtársam, én értem, hogy a Jobbik eléggé erős identitásválságban van, mióta az őfelsége ellenzéke szerepre kényszerültek és kárhozódtak. (Felzúdulás, közbekiáltások a Jobbik soraiból. -Dr. Staudt Gábor: Te beszélsz?!) De attól függetlenül nem kell állandóan véres szájú liberálisozni, bármikor is arról van szó, hogy van egy olyan ellenzéki javaslat az LMP részéről, ami akár még meghallgatásra is kerülhet.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagy szavak ezek egy olyan LMP-s képviselőtől, aki az újdonsült frakcióját pont annak köszönheti, hogy törvényt módosított a Fidesz-KDNP-többség. Tehát azért én kellő önuralomra inteném Vágó képviselőtársamat.

Ön pontosan úgy fogalmazott, nem így fogalmazott, ahogy most elmondta a hajléktalanszállókkal kapcsolatban, hanem egyenesen azt mondta, hogy ez egy nem jó irányba tett lépés. Ahogy Vágó Sebestyén képviselőtársam elmondta, itt különböző fokozatokról beszélünk, és az embereket egy élethelyzetből csak fokozatról fokozatra lehet kivinni.

Ön hiába fog szociális bérlakásokat létrehozni, vagy az állam hiába hoz létre bérlakásokat, ha képtelen lesz még azt a minimális díjat is megfizetni az a hajléktalan, aki ebbe az élethelyzetbe kerül, tehát ez önmagában nem megoldás.

Azt viszont továbbra is fenntartjuk, hogy a szociális szempont mellett ugyanúgy rendészeti kérdés is a téma, persze patikamérlegen ki kell mérni, hogy milyen formában, de nem gondolom, hogy ha az ön által megálmodott csodálatos liberális rendszer létrejön, és sokan mégis az utcán kívánnak tartózkodni, akkor önök mit tennének. Akkor megvonnák a vállukat, és azt mondanák, hogy hát, megvolt a lehetőség, de ha ezek az emberek esetleg vagy ezeknek az embereknek egy szűk csoportja, aki nem élt a lehetőséggel, igenis az utcán kíván tartózkodni, akkor nyilván erre azt mondanák önök, hogy nekik viszont akkor meg kell adni a jogot, hogy legyenek ott.

Nem! Mi úgy gondoljuk, hogy a társadalomban való szabadságot kell biztosítani az alaptörvénynek és az Országgyűlésnek is és nem a társadalomtól való szabadságot és a társadalomtól való elkülönülést. Aki így gondolja, az szerintem nagyon eltávolodik azoktól az alapelvektől, amit itt képviselnünk kell az Országgyűlésben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Vágó Gábornak. Öné a szó, képviselő úr.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Itt nem mennék bele a politikai részébe, de abban egyet kell hogy értsünk, hiszen a szakmai minimum az, hogy lépcsőről lépcsőre lehet ezt a problémát megoldani. Viszont az eddigi felszólalásaimban arra hívtam föl a figyelmet, hogy van egy olyan lépcsőfok, amivel a kormányzat egyáltalán nem is számol. Azért sem számol, mert úgy tűnik, hogy a hajléktalanság kérdéskörét csak szőnyeg alá söpörni kívánják, csak konzerválni kívánják, és a kivezető út nincs meg ezen problémarendszerből.

Azt gondolom, hogy ha mi mindannyian itt a tisztelt Házban elfogadjuk azokat a minimális dolgokat, hogy valójában senki nem akar az utcán élni, akkor utána nem is vetődhetnek föl olyan kérdések, amiket itt Staudt képviselőtársam fölvetett, hogy itt az emberek jómódukban, úri passzióból élnek az utcán. Egyáltalán nem erről van szó.

Azt is még egyszer nyomatékosítanám, itt fideszes polgármester képviselőtársaim fölhívták arra a figyelmet, hogy nagyon sok olyan, szociális bérlakásban élő rendelkezik rezsihátralékkal, amit utána később valamilyen szinten az adófizetőknek kell állniuk: drágább egy hajléktalanellátó rendszerben lévő hajléktalanra fordított összeg az adófizetők szempontjából, mint ha a lakhatását próbálnánk biztosítani ezeknek az embereknek. Kérem, a kormányzat erre is ügyeljen a megoldások fölvázolásakor.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat.

A következő előre bejelentett felszólaló Schiffer András képviselő úr, frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy pillanatra áttérnék a másik olyan tényállásra itt a szabálysértési törvényjavaslatban, amit már a bizottsági ülésen kifogásoltam. Arról van szó, hogy a törvényjavaslat a közterület tulajdonosának hozzájárulásától teszi függővé építmény létesítését. Egyrészt ez a szakasz, illetve maga a szabálysértési törvény nem tartalmaz olyan világos utaló vagy definiáló rendelkezést, ami vagy elmagyarázná azt, hogy mit tekintünk építménynek, vagy pedig elmondaná azt, hogy melyik másik törvény, például a bizottsági ülésen felemlített építési törvény az, amelyik fogalomkészletével dolgozni kell a jogalkalmazónak.

Ehhez képest, miközben Mátrai háznagy asszony a bizottsági ülésen azzal érvelt, hogy az építmény fogalmát az építési törvény meghatározza, szerinte ezért fogalmilag kizárt, hogy a hozzájárulás megtagadása a gyülekezési jog érvényesülését sérthetné, a helyzet úgy áll, hogy az építési törvény nagyon világosan elkülöníti az épületet, köznapi nyelven szólva, mondjuk, a házakat az építményektől. A szabálysértési törvény általam kifogásolt passzusa építményről beszél. Nem épületről beszél.

Annak idején, 2006-ban az akkori fővárosi vezetés úgy próbálta kicselezni a tüntetőket, hogy egy önkormányzati rendeletben a főváros mint közterület-tulajdonos hozzájárulásától tette függővé például színpadok és más olyan eszközök létesítését, amelyek egy tüntetéshez, főleg egy elhúzódó, többnapos tiltakozáshoz elengedhetetlenek. Akkor, 2006 novemberében én az Alkotmánybírósághoz fordultam - akkor még lehetett ilyet csinálni, amióta Fidesz-rendszer van, azóta már ilyen sincsen -, és 2007 februárjában az Alkotmánybíróság megsemmisítette Demszky Gábornak ezt a rendeletét. És nemcsak azért, mert egy önkormányzatnak nincs joga a gyülekezési jogot korlátozni. Azért is, mert az Alkotmánybíróság világosan kimondta azt, hogy adott esetben a különböző színpadok vagy más építmények fölállítása a gyülekezési jog céltartományába tartozik bele. És persze az sem érdektelen, hogy az Alkotmánybíróság azt is alkotmányellenesnek találta, hogy egy önkormányzat szabadon hozhat olyan határozatokat, amivel a gyülekezési jogot alapvetően korlátozni tudja.

Ez a szabálysértési javaslat, amely itt fekszik előttünk, gyakorlatilag egy önkormányzati döntéstől teszi függővé, hogy építményekről, jobb híján nem tudok másra utalni, mint amit az építési törvény építménynek nevez, vagy a jogalkalmazó építménynek tart, az önkormányzat, egy polgármester, bármilyen Döbrögi az országban nyugodtan mondhatja azt, hogy márpedig ezt nem lehet fölállítani. És így megvalósul Demszky Gábor álma, és önkormányzati hozzájáruláshoz lehet kötni például színpadok vagy más hasonló építmények létesítését.

Az a helyzet, hogy önök újra egy arcátlan játékot játszanak, most már nem először az elmúlt három évben. Van, ami ellen önök ellenzékben fellépnek, majd utána, amikor hatalmi pozícióba kerülnek, gátlás nélkül, pofátlanul megvalósítják azt, ami ellen önök a leghangosabban tiltakoztak akkor, amikor ellenzéki pártként például embereket vezényeltek utcára. Hogy gondolják ezt? Ezzel a javaslattal semmiféle alkotmányos probléma nem lenne akkor, ha egyértelművé tennék, hogy ez a hozzájárulás-kérési kötelezettség természetesen nem vonatkozna arra az esetre, amikor gyülekezési jog gyakorlásáról van szó.

Éppen ezért, miután az alaptörvény vonatkozó passzusai nem különböznek a 2007-ben hatályos alkotmány hasonló tartalmú rendelkezéseitől, és miután az építmény fogalmát semmilyen módon nem rendezi ez a szabálysértési törvényjavaslat, így ez a javaslat nyilvánvalóan alkotmánysértő, és így a Fidesz-kormány nem tesz mást, mint amit nem engedett az Alkotmánybíróság Demszky Gábornak, azt most a Fidesz, miután már lebontott maga elől mindenféle alkotmányos korlátot, megcsinál. Szégyelljék ezért magukat!

Ami a hajléktalanság szabálysértési kezelését illeti, továbbra is csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nincs olyan sehol a világon, hogy egyazon élethelyzetet, egyazon magatartást a jogrend egyszerre tekint olyan magatartásnak, élethelyzetnek, amit a szociális ellátórendszernek kéne valamilyen módon kezelnie, ugyanakkor pedig büntetendő, szankcionálandó magatartásnak. Akkor tessék eldönteni! De az igazi probléma ott van, hogy miután önök az alkotmányozásuk során a szociális jogállamot fölszámolták, nemcsak a lakhatáshoz való jog, hanem a szociális biztonsághoz való jog sincs ma az alaptörvényben, innentől kezdve minden további duma arról, hogy majd az állam meg az önkormányzat törekszik arra, hogy hajlékot, emberhez méltó hajlékot biztosítson embereknek, ez egész egyszerűen egy semmire nem kötelező gyógyszöveg.

Az első lépésnek annak kéne lenni, hogy az alaptörvényben világosan ki kellene mondani a lakhatáshoz való jogot, olyan jogként, amit érvényesíteni lehet adott esetben az állammal, önkormányzattal szemben. És nem lehet élethelyzetet szankcionálni. Az pedig egész egyszerűen felháborító, hogy bárki a magyar parlamentben veszi a bátorságot arra, hogy azt mondja, tipikus magatartás hajléktalanok részéről, hogy ők kedvtelésből laknak az utcán. Próbálja ki valaki, hogy milyen jókedvében valakinek, mondjuk, az utcán telelni! Hát azért ne vicceljünk már! Ezek az emberek éppolyan egyenjogú tagjai ennek a politikai közösségnek, mint bárki, aki itt ül. Komolyan gondolja bárki azt, hogy jókedvéből megy ki valaki az utcára élni? És ez az a tipikus hajléktalan-életút, ez az a tipikus hajléktalan-életfelfogás, amit egyébként a jogalkotónak figyelembe kell venni?

Én Staudt képviselőtársamnak is címezném, biztos talál olyan hajléktalant, biztos van ilyen. (Dr. Staudt Gábor közbeszól.) Így van. De akkor, amikor jogszabályt alkotunk, nem a szélsőséges élethelyzeteket kell figyelembe venni. Ha a hajléktalanságot próbálja meg - lehet, hogy viccesnek találja Mirkóczki képviselőtársam, egyáltalán nem vicces a helyzet -, amikor egy társadalmi krízist vagy bármilyen élethelyzetet próbál a jogalkotó kezelni, akkor a tipikus élethelyzeteket kell tekintetbe venni. És azt senki nem gondolhatja komolyan, bármelyik frakcióban üljön, hogy az a tipikus hajléktalan-életstratégia, -élethelyzet, hogy valaki jókedvéből megy ki az utcára lakni. Jegyzem meg, ha úgy tetszik, lehet, hogy van olyan egyedi helyzet, amiről Staudt képviselőtársam beszél, arról viszont itt már a bizottsági kisebbségi vélemények előadásánál utaltunk, szerintem jobbikos képviselőtársam is tett erre utalást, hogy a jelenlegi szabálysértési tényállások egyes szélsőséges magatartások szankcionálására, függetlenül attól, hogy ezeket hajléktalan követi el vagy hajlékkal rendelkező ember, ma is biztosítanak eszközt.

Ha és amennyiben az lenne a cél, hogy akár a főváros vagy más, idegenforgalmi szempontból frekventált területen ne legyenek tömegével hajléktalanok, erre nem kínál megoldást ez a törvényjavaslat.

(15.10)

Ez a törvényjavaslat nem határoz meg úgymond turisztikai szempontból frekventált területeket, hanem a lovak, egész pontosan az önkormányzatok közé dobja a gyeplőt: majd az önkormányzatok eldöntik, hogy az ő felségterületükön melyek azok a területek, ahol lehet hajléktalannak létezni, és melyek azok, ahol nem.

Valóban szembe kellene nézni azzal a problémával, amire Vágó Gábor képviselőtársam már többször utalt itt egy korábbi törvény kapcsán, a földvédelmi szabályok rendezésénél Ángyán professzor úr már fölhívta a figyelmet arra, hogy jó lenne nem a tüneteket kezelni. Ebben a kérdésben, egy ilyen társadalmi krízisnél is a szabálysértési eszköz, a rendészeti eszköztár egy tüneti kezelés. Most egy pillanatra, ha eltávolítom magamtól azt az érvelést, ami egyébként egy helytálló érvelés, hogy ráadásul a szankcionálás, a büntetés súlyosan sérti ezeknek az embereknek az emberi méltóságát, a probléma másik oldala viszont az, hogy nem oldja meg a társadalmi krízist. Igenis arról kell beszélni, hogy mikor lesz a magyar kormány kezében kellő forrás arra, hogy egy hatékony közösségi bérlakás-építési programot elindítson. Mert megint csak arról van szó, hogy a tipikus hajlék nélküli ember nem élvezetből lakik az utcán, az ő számára megoldást jelentene az, ha elindulna egy közösségi bérlakás-építési program. Erről kellene beszélni. Ha a jogalkotónak - mondom még egyszer - olyan felvetése van, hogy a turisztikailag kiemelt területeken valami rendet kéne vágni, akkor erre kéne egy külön törvényt hozni, amelyik például ezeket a területeket meghatározza. Meghatározza azt, hogy az ilyen területeknek hol vannak a fizikai határai, és az ilyen területek használatával kapcsolatban mi az állami, mi az önkormányzati kompetencia. Itt a probléma, illetve az erkölcsi felelősség egész egyszerűen rá van tolva az önkormányzatokra, és egy-egy önkormányzat, például ahol Vas képviselőtársam is működik, Pesterzsébet nyugodtan gondolhatja úgy, hogy a kerület nagy része turisztikailag frekventált, és ott bizony szabálysértési szankcióval sújtják a hajléktalanokat. Ez nyilvánvalóan nem egy arányos jogkorlátozás, és nyilvánvalóan sérti az érintett embereknek az emberi méltóságát.

Összegezve arra szeretném fölhívni a kormány figyelmét, túl azon, hogy a hajléktalanság szabálysértési szankcionálása továbbra is szembemegy a 2012-es alkotmánybírósági határozattal, egy társadalmi problémát rendészeti eszközökkel, szabálysértési eszközökkel kezelni nem lehet. Ez a probléma ott marad, ma a hajléktalanellátó intézmények olyan állapotban vannak, amilyenben, a kormány folyamatos megszorító csomagjai viszik ki a forrásokat a jóléti szektorból, közösségi bérlakás-építési programnak nyoma sincs. Lehet bohóckodni itt különböző szabálysértési jogszabályok farigcsálásával, de ez a probléma itt lesz jövőre is, a következő meg az azt követő kormányzati ciklusokban is, ha nincs egy alapvető szemléletváltás, és végre nem jön rá a kormány, vagy nem kerül pozícióba olyan politikai erő, amelyik úgy gondolja, hogy a hajléktalanság alapvetően egy társadalmi válság, a szociális jogállamot kell helyreállítani, a lakhatáshoz való jogot kell kikényszeríthetően biztosítani minden ember számára, és ebből olyan kötelezettség hárul az államra, hogy indítson el egy hatékony közösségi bérlakás-építési programot, ne vonjon ki több forrást a szociális ellátórendszerből, például a különböző utcai segítői hálózatokból. Azt gondolom, hogy ez lenne a méltányos megoldás, ez lenne az, ami egyébként ezt a társadalmi krízist kezelni tudja.

És még valami: miután itt elvileg egy alaptörvényi rendelkezésnek a gyakorlatba való átültetéséről van szó, legalábbis különös, hogy mind a közterület-használati tényállás esetében egy nyílt alkotmánysértés van ebben a törvényjavaslatban. Ami a hajléktalanság kérdését illeti, nem egy régi alkotmánybírósági határozattal megy szembe ez a törvényjavaslat, hanem a 2012-es alkotmánybírósági döntéssel, tehát már az alaptörvény hatálybalépése után született alkotmánybírósági döntéssel, amelyik nemcsak azt mondta ki alkotmányellenesnek, államtitkár úr, hogy rossz jogalkotási szinten van rendezve a kérdés, ebben az alkotmánybírósági határozatban az is szerepel, hogy élethelyzetet alkotmányos módon nem lehet szankcionálni. Éppen ezért sem a gyülekezési jognak ez a sunyi, bújtatott korlátozása, sem pedig a hajléktalankérdés rendészeti megoldása nem felel meg az alaptörvényi rendelkezéseknek, illetve nem felel meg annak, ami az alkotmánybírósági gyakorlat, és érvényes az új alaptörvény hatálybalépését követően is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Általában nagy figyelemmel szoktam hallgatni Schiffer Andrást, mert megfontolandó dolgokat is szokott mondani, de ez a hozzászólása messze állt ettől.

Tisztelt Képviselő Úr! Először is nem élethelyzetet szankcionál ez a mostani törvénytervezet, erről egyébként szó sincs; másodszor nem is csak kiemelt turisztikai célokról van szó. Fogadóórámon bizonyos területekkel, játszóterekkel kapcsolatban tömegesen kerestek meg szülők, hogy tegyünk már valamit, hogy a hajléktalanok ne ott töltsék az éjszakát, ahol egyébként másnak a gyermekei játszani fognak. Tisztelt Képviselő Úr! Ha lesz gyereke, akkor át fogja élni ezt a problémát majd. Ez egy komoly probléma - nemcsak a belvárosi turisztikai célpontokról van szó!

Másrészt azt is javasolnám képviselő úrnak, hogy beszéljen Vágó Gábor képviselő úrral, akinek a felszólalásával sok mindenben nem értettem egyet, de azt elmondta, az kétségkívül igaz, hogy a kormány sok szociális hajléktalanszállót épített Budapesten az elmúlt időszakban, és nagyon jelentősen változott ez a terület. Arra is hadd hívjam fel a képviselő úr figyelmét, hogy egy idősoros táblán hasonlítsa össze, hogy Budapesten hány ember fagyott meg tíz éve, három éve, négy éve, és hány ember fagyott meg a kormányzásunk óta, és akkor meglátja, hogy a hajléktalanok szempontjából Tarlós István főpolgármestersége vagy pedig Demszky Gábor főpolgármestersége volt-e a kedvezőbb. El kell mondjam, hogy miközben önök telekiabálják Európát, hogy hogyan bánunk a hajléktalanokkal, például a télen megfagyott hajléktalanok száma Magyarországon a töredékére csökkent.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Schiffer András képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Mutassa már meg azt, hogy az LMP hol kiabálta tele Európát a hajléktalankérdéssel. Mutasson meg egy nyilatkozatot vagy egy újságcikket, ahol az LMP, nem más, az LMP kiabálta volna tele Európát bármivel is, főként a hajléktalankérdéssel, mutassa már meg! Én pontosan tudom egyébként, hogy a Velencei Bizottság, amikor itt járt, én miről beszéltem, szociális kérdésekről ugyanúgy, ahogy egyházi kérdésekről én nem beszéltem senkivel, és senki a frakciónkból, úgyhogy én nagy tisztelettel kérném Révész Máriusz képviselőtársamat, hogy való dolgokat állítson.

Vágó képviselőtársam, amit elmondott, az igaz, én nem is vitatkoztam vele, csak a mondatnak a másik felét is idézni kellett volna. Vágó Gábor képviselőtársam azt is elmondta, annak ellenére, hogy a hajléktalanszálló-kapacitások bővítésében születtek eredmények az elmúlt években, ez messze nem elégséges a probléma megoldásához, és a probléma megoldására a rendészeti eszközök sem alkalmasak.

Amit Révész képviselőtársam elmondott azzal kapcsolatban, hogy milyen áldatlan állapotot eredményez az, hogy játszótereken laknak hajléktalanok, ezzel szintén nem fogok vitatkozni, de akkor erről szintén kellően kimunkáltan szólnia kellene a jogszabálynak. Ha a korlátozás vagy a szankcionálás bizonyos területekre vonatkozna, például a gyermekek által használt játszóterekre, én azt gondolom, nem tiltakoznánk. De ilyesmi nem szerepel vagy ilyen megkötés ebben a javaslatban nem szerepel. És igen, élethelyzetet szankcionál, mert az, akinek nincs fedél a feje felett, az nem szabályt sérteni megy ki az utcára, hanem azért, mert egyszerűen nincs hova mennie, és ezért megy a szabad ég alá vagy a híd alá.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Vágó Gábor képviselő úr.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika egy olyan kezdeményezést indított el, amely a parlamenti eszközöket visszaadja az állampolgárok kezébe, s itt e "Szólalj fel!" kezdeményezés keretében most szeretném önöknek fölolvasni azt, hogy a hajléktalan emberek mit gondolnak erről a kérdéskörről. Itt voltak, figyelték a vitát körülbelül három órán keresztül - gondolom, nekik is dolgozniuk kell -, itt ültek fenn A Város Mindenkié mozgalom aktivistái a karzaton, de nem tudom, milyen okból, most már nincsenek itt; valószínűleg ők is ugyanúgy dolgoznak, hiszen nekik is élniük kell valamiből.

(15.20)

Hadd tolmácsoljam az ő szavaikat, figyeljék őket!

"Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Arról a Pintér Sándor belügyminiszter által benyújtott törvénymódosítási javaslatról vitatkozunk most, amely súlyos bírsággal vagy akár elzárással is büntetné a közterületen vagy a maguk építette kunyhókban élő embereket. Jelenleg hazánkban több tízezer ember kényszerül az utcán vagy átmeneti hajlékban élni, és bizonyára önök is tisztában vannak vele, hogy a hajléktalanellátó rendszer messze nem képes mindannyiunkat befogadni, mert nincs elég férőhely.

A rendelkezésre álló ellátóintézmények nagy része túlzsúfolt, nem higiénikus, és nem teszi lehetővé az emberhez méltó életvitelt. Ezért is dönt sok fedél nélkül maradt társunk a kunyhóépítés mellett. A kunyhóban élő emberek magánéletük legalább egy kis darabjának megőrzésével próbálják magukat a nincstelenségből kiverekedni. Ez a törvénymódosítás most már ezt is büntetné.

Ha megkérdeznék hajléktalan honfitársaikat és az őket képviselő szervezeteket, elmondanák azt, aminek magától értetődőnek kellene lennie: senki sem szeret az utcán vagy szállón élni. A hajléktalanlétből mindenki ki akar törni. És mindenki tisztességes lakhatási és megélhetési lehetőségekhez szeretne jutni. És azt is elmondanák, hogy sajnos ma erre alig van esélyük, mert a szociális bérlakások száma és az elérhető lakhatási támogatások mértéke szélsőségesen alacsony. Jó, ha elhangzik a Parlament falai között is: ma Magyarországon az alacsony jövedelmű emberek számára elérhető lakásfenntartási támogatás átlagos havi összege háztartásonként mindössze 4-5 ezer forint.

Ha megszavazzák, Pintér Sándor törvénymódosítása nem egy viselkedést, hanem magát a szegénységet tenné büntethetővé, üldözendővé. Ha életbe lép, a legelesettebb honfitársainknak félniük, rejtőzködniük kell. Ez pedig azt jelenti, hogy sokkal nehezebben érik majd el őket a szociális ellátóintézmények és a jó szándékú polgárok. Ennek különösen súlyos következményei lehetnek a téli időszakban, amikor a fedél nélkül élő emberek fokozottan ki vannak téve a fagyás és a kihűlés veszélyének. Ez nem lehet sem a kormány, sem a politikai pártok érdeke. Ahelyett, hogy ennyi időt, energiát és közpénzt fordítanának a hajléktalan emberek üldözésére és tárolására - ahogy mondják ők -, a Fidesz hatalmon lévő politikusainak arra kellene felhasználni a választói felhatalmazásukat és a rendelkezésre álló erőforrásokat, hogy elősegítsék az elszegényedett emberek megfelelő munkához jutását, amiért tisztességes bért kapva képesek lennének lakhatásukat megfizetni. A bírsággal, a börtönnel csak azt érik el, hogy még kevesebb esélyük marad a talpra állásra.

Talán még nem mindenki felejtette el önök közül sem: a mostanival szinte szóról szóra megegyező szövegű törvényt, amely szintén a közterületen történő életvitelszerű lakhatást büntette, az Alkotmánybíróság 2012 novemberében alkotmányellenesnek nyilvánította és meg is semmisítette. Mindezt olyan alapvető emberi és állampolgári jogokra hivatkozva tette, amelyekért a magyar emberek évszázadokon át küzdöttek és hoztak óriási áldozatokat, illetve amelyeket a hazánkat kötelező nemzetközi szerződések is garantálnak.

Korábban a hajléktalanság kriminalizálása ellen tiltakozott többek között a Szent Egyed Közösség, az Eötvös Loránd Tudományegyetem munka- és szociálpolitikai tanszéke, a Habitat for Humanity magyarországi szervezete, a Társaság a Szabadságjogokért, a Budapesti Hajléktalanellátó Szervezetek Fóruma (Tízek Tanácsa), az európai hajléktalanellátó szervezeteket tömörítő FEANTSA, az ENSZ különmegbízottja és számos magánember és politikai párt is.

Kérjük, hogy a hajléktalan emberek üldözése helyett támogassák a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalását, az érdemi és felelős lakhatáspolitika kialakítását, valamint elsőként a lakhatásmegközelítés bevezetését a hajléktalanellátásban.

Önök megválasztásukkor óriási felelősséggel lettek felruházva, és most lehetőségük van arra, hogy ezzel fellépjenek a hajléktalanság érdemi megoldása érdekében. Arra kérjük önöket, hogy ne szavazzák meg ezt a törvénymódosítási javaslatot, és ne a hajléktalan emberek üldözése, hanem a hajléktalanság elleni küzdelem mellé álljanak. A Város Mindenkié csoport."

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az emberek abban az élethelyzetben vannak, amikről mi itt beszélünk, de elképzelni sem tudjuk. Hogyha meghallgatták ezen emberek üzenetét, akkor remélhetőleg megváltoztatják majd azt a nézőpontjukat is, hogy büntetni kellene a szegénységet.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom vagy úgy tapasztaltam, hogy ez az általános vita nem a benyújtott törvényjavaslatról, hanem a hajléktalanság kérdésének generális megoldásáról szólt, annak minden következményével együtt. Azt gondolom, hogy nem volt haszontalan egyébként, de mindenképpen fontosnak tartottam ezt rögzíteni.

Ami a vita során elhangzott hozzászólások egy részét illeti, azokat már a vita során megválaszoltam, most azokra térnék ki, amelyeket nem volt módom megválaszolni. Illetve legelőször is azzal kezdem, hogy köszönöm a bizottságoknak: az alkotmányügyi bizottságnak, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságnak, az önkormányzati bizottságnak, a honvédelmi és rendészeti bizottságnak, hogy támogatták, általános vitára alkalmasnak tartották a javaslatot. Köszönöm a Fidesz-KDNP képviselőinek, Gajda Róbert képviselő úrnak, Lukács Tamás képviselő úrnak, dr. Vas Imre képviselő úrnak, hogy hozzászólásaikkal támogatták a javaslatot, és rámutattak a javaslat fontosságára és annak erényeire.

Többször elhangzott a vita során az, fogalmazták meg azt, hogy az önkormányzatok majd korlátlanul alkalmazzák ezt a javaslatot. Szeretném felhívni a figyelmet és a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani magát a törvényjavaslat normaszövegét, amely kimondja, hogy az önkormányzatok a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében - tehát meghatározott célokra, ezt konkrétan meghatározza a törvény - kijelölhetik a közterület azon részeit, ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül. Tehát egy korlátozott lehetőségről van szó. Nem arról van szó, hogy kötelező az önkormányzatoknak ilyen rendeletet alkotni, hanem a jogszabály elfogadása esetén ilyen rendeletet alkothatnak.

Ugyancsak elhangzott a vita során, Schiffer András fogalmazta meg többször is azt a kritikát, mintha a törvényjavaslat magát a hajléktalanságot mint élethelyzetet szankcionálná. Szeretném elmondani, tisztelt képviselő úr, tisztelt Országgyűlés, ez nem igaz. Egyébként, hogyha a javaslatot elolvassa a képviselő úr, akkor erről maga is meggyőződhet. Szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat nem egy élethelyzetet, nem a hajléktalanságot szankcionálja, hiszen egyetértünk abban, hogy nem szenvedhet senki joghátrányt azért, mert hajléktalan. Azonban a hajléktalanság mint élethelyzet nem ok arra, hogy megnehezítse a többi nem hajléktalan ember életét. Az ő jogaikat is védeni kell, és ezt a kormány meg is fogja tenni.

Szankciót csak az a magatartás von maga után, ha az önkormányzat által meghatározott területről a hajléktalan felszólítás ellenére nem távozik, hanem ott továbbra is életvitelszerűen tartózkodik. Az életvitelszerű tartózkodás fogalmát a törvényjavaslat egyértelműen megfogalmazza, különösen alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás. Tehát ezt világosan tartalmazza a javaslat.

De, tisztelt képviselőtársaim, ha ez nem elegendő, akkor rendelkezésre áll az a képviselői lehetőség a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy módosító javaslatokat nyújthatnak be. Baráth képviselő úr már mutatja is, hogy ő nyújtott be módosító javaslatokat.

(15.30)

Arra kérem, hiszen többször megfogalmaztam azt a szándékot, a kormánynak azt a szándékát, hogy összefogással az önkormányzatokkal, az egyházakkal, a civil és karitatív szervezetekkel való összefogással értünk el eddig is eredményeket, és ezután is ez a célunk, hogy ez az összefogás megmaradjon, és a kormány biztosítja az ehhez szükséges forrásokat. Ha összeszámoljuk, a vita során elmondtam, hogy 10 milliárd forintot fordítunk például ebben az évben összesen a hajléktalanok ellátására.

Schiffer képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni, amit már korábban Vágó képviselő úrnak elmondtam, aki kifogásolta, hogy nem az a megoldás, hogyha hajléktalanszállókat építünk. De tisztelt képviselő úr, értsen egyet velem ebben: ez az alapvető feltétel, hogy mindenkinek jusson fedél, mert ma már ezt elértük, és az, hogy senki ne fagyjon meg az utcán, mert azt a hajléktalant tudjuk esetleg később lakhatási ellátásban részesíteni, aki túlélte a telet, tehát alapvetően fontos, hogy ez a lehetőség meglegyen. Korábban nem volt ez így, 2002 és 2010 között nem volt annyi férőhely a hajléktalan-ellátásban. Ezt Vágó Sebestyén képviselő úr, aki e tekintetben elmondta, hogy tapasztalatokat szerzett, megerősítheti. Nem volt annyi, nem is törődtek! Elhangzott, hogy 2006 és 2010 között 121 ember halt meg Budapest utcáin. Elfogadhatatlan! Elfogadhatatlan! Azt is elmondtam, hogy a cél, hogy egyetlen ember se fagyjon meg, és nyilván szeretnénk továbbhaladni. Szeretnénk, azt is elmondtam a vita során a válaszomban, megteremteni annak a feltételeit, hogy az a hajléktalan, aki egészségügyi állapota szerint alkalmas, vegyen részt a közfoglalkoztatásban, ennek a feltételeit is megteremtjük. Tehát úgy gondolom, hogy ennek az összetett problémának a megoldásában összefogással, jó szándékkal, határozottsággal megvan az esélyünk az eredményre.

Baráth Zsolt képviselő úr megkérdezte tőlem, hogy volt-e az Emberi Erőforrások Minisztériumával egyeztetés a kormányhatározatban meghatározott feladatokat illetően. Igen, volt egyeztetés. Azt is kérdezte, hogy ez a javaslat annak az egyeztetésnek a birtokában készült-e. Igen, képviselő úr, ez a javaslat annak az egyeztetésnek a birtokában és ismeretében került elkészítésre és benyújtásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Abban bízom, hogy ez a nagyon fontos javaslat támogatásra kerül, támogatásra talál itt a tisztelt Házban, és arra biztatom képviselőtársaimat, hogy nyújtsanak be módosító javaslatokat, hogy hogy érzik, hogy azzal is tudják javítani ennek a törvénynek a hatékonyságát. Még Staudt Gábor képviselő úrnak az építmények fogalmának meghatározásával kapcsolatos hozzászólására szeretném elmondani, hogy ha módosító javaslat kerül ebben a témakörben benyújtásra, azt meg fogjuk vizsgálni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az ülésnap végén kerül sor.

Most pedig, tisztelt Országgyűlés, soron következik a Normafa Park történelmi sportterületről szóló törvényjavaslat általános vitája lezárásig. A törvényjavaslatot T/12083. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Tállai András úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   1-65   65-153   153-189      Ülésnap adatai