Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Most részletes vitára bocsátás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, részletes vitára bocsátja-e a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló T/9863. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 217 igen szavazattal, 43 ellenében, tartózkodás nélkül az előterjesztést részletes vitára bocsátotta. A részletes vitára ma délután kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik Magyarország a 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő határozathozatala. Az előterjesztés T/9930. sorszámon, a költségvetési bizottság ajánlása pedig T/9930/5. számon a hálózaton elérhető. Felhívom figyelmüket, hogy a T/9930/6. sorszám az ajánlás helyesbítését tartalmazza. Emlékeztetem önöket, hogy az előterjesztői zárszó a vita végén már elhangzott, így most a határozathozatalok következnek.

A Házszabály rendelkezései értelmében a benyújtott módosító javaslatok közül csak az ajánlás 3. pontjában szereplő indítványról kell határoznunk, mert azt a költségvetési bizottság terjesztette elő. A T/9930/6. sorszámú helyesbítés értelmében a további két módosító javaslat egyike sem kapott egyharmados támogatást, így ezekről nem határoz az Országgyűlés.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadják-e az ajánlás 3. pontjában szereplő módosító javaslatot, amelyet a költségvetési bizottság nyújtott be.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 232 igen szavazattal, 26 ellenében, 1 tartózkodással elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 1. és 2. pontjáról szavazás nem kérhető, így most a zárószavazás következik.

(9.50)

Kérdezem önöket, elfogadják-e a T/9930. számú előterjesztést annak imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 219 igen szavazattal, 25 nem ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt 2 perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, tegyék lehetővé, hogy folytatni tudjuk a munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9559. számon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik. (Zaj.) Kérem képviselőtársaimat, hogy fáradjanak ki a folyosóra, ha nem vesznek részt a vitában. Köszönöm szépen.

Megadom a szót Szabó Erika asszonynak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár asszony.

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényességi felügyelet, amelyet az állam gyakorol az önkormányzatok felett, új intézménye a magyar jogrendszernek, amely tavaly január 1-jétől került bevezetésre. Egy év tapasztalata van mögöttünk, ami alapján néhány technikai módosítást eszközlünk. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezeket a módosításokat tartalmazza. De tekintettel arra, hogy milyen súlyú és fontosságú jogintézményről van szó, némi történeti áttekintést szeretnék adni önöknek, valamint a jelenlegi szabályozás lényegét is fölvázolnám.

Amikor 2010-ben átvettük a kormányzást, akkor semmilyen törvényességi ellenőrzést nem gyakorolt az állam az önkormányzatok felett. 2009. január 1-jétől 18 hónapon keresztül hiányzott a törvényességi ellenőrzés. Mindez a szocialista-szabad demokrata kormány alkotmánysértő intézkedésének eredményeként jött létre, hiszen a regionális államigazgatási hivatalok nem gyakorolták ezt a tevékenységet. Tudjuk, hogy milyen súlyos károkat okozott az önkormányzatok világában ennek a hiánya, bár el kell ismerni, hogy a legtöbb önkormányzat nagyon becsületesen és lelkiismeretesen elküldte a jegyzőkönyveit azokról a határozatokról és rendeletekről, amelyeket a helyi közügyek intézése érdekében készítettek. De ez nem volt jogszabályi kötelezettség, és nem volt olyan hivatal, amely erre hivatalból reagálhatott volna.

Ezért a nemzeti együttműködés kormányának 2010 nyarán az első intézkedése az volt, hogy megalkottuk azt a törvényt, amellyel 2010. szeptember 1-jével létrehoztuk a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalokat. Tehát a regionális államigazgatási hivatalokat megszüntettük, megyésítettünk, és szeptember 1-jétől a törvényességi ellenőrzés feladatot odaadtuk a közigazgatási hivataloknak, így a törvényes helyzet ebből a szempontból helyreállt.

Azután 2011. január 1-jével létrejöttek a fővárosi és megyei kormányhivatalok, amelyek folytatták a törvényességi ellenőrzés feladatát, és 2011-ben az új alaptörvény megalkotásával vált lehetővé, hogy az ellenőrzésnél erősebb eszközökkel, törvényességi felügyelet keretében foglalkozhasson az állam az önkormányzati világban születendő határozatokkal és rendeletekkel.

A törvényességi felügyelet a törvényességi ellenőrzési rendszernél lényegesen tágabb eszközrendszer kialakítására ad lehetőséget, amelynek célja azonban nem a helyi önkormányzati önállóság csorbítása, hanem a jogszerű önkormányzati működés szabályozott keretek közötti biztosítása. Ennek szellemében születtek meg a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezései, amelyek a helyi önkormányzatok törvényes működésének biztosítását új alapokra helyezték.

A törvényességi felügyeleti eljárás anyagi és eljárásjogi szabályainak törvényi, illetve kormányrendeleti szintű szabályozása garanciális jelentőségű. Ilyen szintű és mélységű szabályozásra Magyarországon a törvényességi ellenőrzés 1994-es bevezetése óta nem került sor. Jelentős hiányt pótol annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatok autonómiájának biztosítása és az állam felügyeleti jogosultsága egyensúlyban maradhasson.

Az új törvényességi felügyeleti rendszer bevezetésével Magyarország csatlakozott azon európai államokhoz - például Franciaország, Hollandia, Ausztria -, ahol szintén egy erősebb jogi intézkedésekkel rendelkező törvényességi felügyelet működik.

A magyar önkormányzati rendszer 1990-ben a kontinens egyik legliberálisabb jogi megoldását választotta. A 18 hónapos szünetelési időszaktól eltekintve 2011. december 31-ig a helyi önkormányzatok tekintetében az állam kizárólag törvényességi ellenőrzési jogot gyakorolhatott. A törvényességi ellenőrzési rendszer csak azt szolgálja, hogy a helyi önkormányzatok működése az önkéntes jogkövető magatartásukban bízva a jogszabályi korlátok között maradjon, azonban igazi kényszerítő erővel nem bírt.

(10.00)

Mindezek mellett a törvényességi ellenőrzést követő alkotmánybírósági eljárás lassú, elhúzódó volt. A jogbiztonság megkövetelte, hogy a helyi önkormányzatok működésének ellenőrzését felváltsa egy, az alaptörvény által behatárolt korlátok közötti, pontos eljárási határidőket és jogi garanciákat is magában foglaló törvényességi felügyeleti rendszer.

A törvényességi felügyeleti rendszer sarkalatos törvénybe foglalásával mind az önkormányzatok, mind az állami felügyeletet gyakorló fővárosi és megyei kormányhivatalok megfelelő biztosítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a felügyeleti eljárás lefolytatása során az önkormányzatokat megillető alapjogok ne sérülhessenek. Az ellenzék gyakran hangoztatott tétele, miszerint a felügyeleti rendszer csorbítja az önkormányzati jogokat, alaptalan.

A felügyeleti rendszer szabályozottsága és kiszámíthatósága az önkormányzatok számára is biztonságot jelent. Az új rendelkezések elősegítik az államtól elvárt hatékony, gyors törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását, amely a XXI. század közigazgatásában kiemelten fontos. Ezen garanciális rendelkezések nélkül az önkormányzati intézmények működtetésében jelentkező problémák elhúzódhatnak, amely veszélyeztetné az állampolgárok számára biztosítandó közszolgáltatások megfelelő ellátását is.

A törvényes működés biztosítása érdekében a kormányhivatalok számos eszközzel élhetnek már most is. A legfontosabb törvényességi felügyeleti eszköz a törvényességi felhívás, amikor is a kormányhivatal jogszabálysértés esetén legalább 30 napos határidő tűzésével felhívhatja az érintettet a jogszabálysértés megszüntetésére.

A következő intézkedési lehetősége, amelyben kezdeményezi a kormányhivatal a polgármesternél a képviselő-testület összehívását és bizonyos esetekben ő maga hívhatja össze a testület ülését. A következő eszköz: ha a kormányhivatal észleli, hogy az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangja hiányos, kezdeményezheti a bírósági felülvizsgálatot, és adott esetben az Alkotmánybíróság felülvizsgálatának indítványozását is kezdeményezheti. A kormányhivatal kezdeményezheti ugyanígy a bíróságnál az önkormányzat határozatának a felülvizsgálatát is.

Szintén kezdeményezési joga van a kormányhivatalnak az önkormányzat jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának bírósági megállapítása ügyében, és amennyiben azt a bíróság elrendeli, pótolhatja is a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségét. A kormányhivatal kezdeményezheti a törvényen alapuló határozathozatali feladatellátási kötelezettségét nem teljesítő helyi önkormányzattal szemben szintén bírósági eljárás megindítását, a határozathozatal pótlásának elrendelését, és a bíróság döntése alapján pótolhatja azt. A kormányhivatal mindezen túl törvényességi felügyeleti bírságot is kiszabhat. A törvényes működés biztosítását és az esetleges jogszabálysértések megelőzését szolgálja az is, hogy a kormányhivatalok a helyi önkormányzat működésére, szervezetére, döntéshozatali eljárására vonatkozóan javaslattal élhetnek.

A törvényességi felügyeleti rendszer működésének első éve tehát lezárult. Az első év értékeléseként megállapíthatjuk, hogy a rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a helyi önkormányzatok törvényességi mutatói javultak. A szakmai segítségnyújtás és javaslattételi jog biztosításával a helyi önkormányzatok és szerveik által megvalósított jogszabálysértések száma jelentős mértékben csökkent. A 2011. évben több mint 18 ezer törvényességi észrevétel kibocsátására került sor, míg 2012-ben felügyeleti jogkörben 5700 - tehát hatezer sincs - a törvényességi felhívás szükségessége. A 2012. évben azonban jelentősen nőtt a kormányhivatali szakmai segítségnyújtások száma, hiszen a törvényességi felügyeleti rendszer is a fokozatosság elvére épül, elsődleges cél, hogy az önkormányzatok önmaguk orvosolják a jogsértéseket.

A fenti számok tehát már önmagukban cáfolják azokat a kritikákat, miszerint a törvényességi felügyeleti rendszer aránytalanul, az önkormányzati autonómia rovására erősíti az államot. Egy előre kiszámítható, a fokozatosság elvére épülő rendszerben az önkormányzati jogsértések és így a szükséges felügyeleti intézkedések száma is csökkent.

A törvényességi felügyeleti eljárások gyakorlati tapasztalatai alapján szükséges az alábbi módosítás - és akkor most pontokban sorolom, hogy milyen módosítási javaslatok szerepelnek a törvényjavaslatban.

Az 1. az önkormányzati rendelet alkotmánybírósági felülvizsgálatának indítványozására vonatkozó eljárás újraszabályozása. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény szerint jelenleg a kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter, azaz a közigazgatási és igazságügyi miniszter útján kezdeményezheti a kormánynál az önkormányzati rendelet alkotmánybírósági felülvizsgálatának indítványozását. A törvényjavaslat az eljárást akként módosítja, hogy a kormányhivatal javaslatot tesz a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter felé az alkotmánybírósági felülvizsgálat kezdeményezése iránt. A javaslat megvizsgálását követően - amennyiben a szükséges törvényi feltételek fennállnak - maga a miniszter kezdeményezi a kormánynál az alkotmánybírósági felülvizsgálat indítványozását.

A javaslat rögzíti, hogy ezen eszköz alkalmazására csupán azt követően nyílik lehetőség, amennyiben a kormányhivatal már törvényességi felhívással, valamint a képviselő-testület összehívásával megkísérelte megszüntetni a jogszabálysértő állapotot.

A következő pont, ahol módosítunk, a helyi önkormányzati társulások feletti törvényességi felügyeletre vonatkozó változások. A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvény 2012. december 31. napján hatályát vesztette. A kormányhivataloknak lehetőségük volt a társulási tanácsok összehívására, a törvény hatályon kívül helyezését követően azonban mindenképpen szükségessé vált ezen jogosítványok fenntartása és beépítése a törvényességi felügyelet szabályai közé. A törvényjavaslat a képviselő-testület összehívásának szabályai mintájára a társulási tanácsok összehívására vonatkozóan is részletszabályokat dolgoz ki.

A 3. módosítási pont a felügyeleti bírság kiszabásával kapcsolatos eljárás. Jelenleg a törvényességi felügyeleti bírságot kiszabó határozat vonatkozásában a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény szabályait kell alkalmazni. A gyakorlat rámutatott, hogy ez a rendelkezés módosítást igényel. A törvényességi felügyeleti eljárás egy sajátos eljárás, amelyre a közigazgatási hatósági eljárás szabályai nem irányadók. A törvényjavaslat meghatározza ezért a törvényességi felügyeleti bírságot kiszabó határozat legfontosabb tartalmi kellékeit, így a szabályozásnak már nem kell visszautalni más jogszabályra.

A 4. pont a törvényességi felügyeleti bírság esetkörének bővülése. Gyakran előfordul, hogy az érintett ugyanazt az egyébként csekély súlyú jogszabálysértést többször is elköveti. A törvényességi felügyeleti eljárás eszközeinek alkalmazása azonban nem állna arányban így az elkövetett jogszabálysértés súlyával, és indokolatlan mértékben nehezítené a helyi önkormányzat működését. Ebben az esetben a kormányhivatal lehetőséget kapna arra, hogy a már többször elkövetett csekély súlyú jogszabálysértés miatt törvényességi felügyeleti bírságot szabjon ki.

Az 5. pont a helyi önkormányzati társulásokkal szembeni törvényességi felügyeleti bírság. Jelenleg csak a helyi önkormányzattal szemben szabhat ki törvényességi felügyeleti bírságot a kormányhivatal. A törvényjavaslat ennek a méltánytalan helyzetnek az orvoslását hivatott javítani azzal, hogy az elkövetett jogszabálysértés következményeit valóban az viselje, aki azt valójában elkövette.

(10.10)

Tisztelt Országgyűlés! Amint azt bemutattam, túl vagyunk a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését felváltó törvényességi felügyeleti rendszer működésének első sikeres évén. A törvényes működés biztosítása a helyi önkormányzatok és a lakosság szempontjából is mindannyiunknak vitathatatlanul érdeke. Ez azonban csak abban az esetben biztosítható, ha a szabályokat folyamatosan felülvizsgáljuk, hozzáigazítjuk a gyakorlati tapasztalatokhoz. Ezt célozza az önök előtt fekvő törvényjavaslat, amely hozzájárul ahhoz, hogy a törvényességi felügyeleti rendszer még hatékonyabban, az állampolgárok, a helyi önkormányzatok és az állam kölcsönös érdekeit szem előtt tartva működhessen tovább.

Kérem, hogy a támogatásukkal ezt a törvényjavaslatot segítsék az elfogadás felé. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának.

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2013. február 11-én megtartott első ülésén megtárgyalta a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló T/9559. számú törvényjavaslatot, és azt 21 igen szavazattal, 3 tartózkodás és 2 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta.

A kormány képviseletében jelen lévő helyettes államtitkár ismertette a bizottsággal a törvényjavaslat főbb vonalait, a törvényességi felügyelet tekintetében különösen felhívta a figyelmet, hogy a törvényjavaslat a fokozatosság elvére épít. Képviselői kérdésre válaszolva elmondta, hogy nem elsősorban a bírságolás a törvényességi felügyelet lényege, hanem hogy megpróbálják az önkormányzatokat a törvényes működésre rászorítani, és csak végső esetben alkalmazzák a bírságolást, illetve a bírósági eljárás indításának lehetőségét. A többségi képviselők az indoklást elfogadták, és ezért általános vitára alkalmasnak találták.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, aki a kisebbségi véleményt fogja ismertetni.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A magyar közigazgatás jobban járna, ha a közigazgatás átalakításában több szakmai elem és kevesebb politikai elem játszana szerepet. Hogy politikai harci terepnek tekinti a kormány ezt a kérdést, ez most az államtitkár asszony expozéjából is kiderült. Mert ismét azzal kezdte a mondanivalóját, hogy a kormányhivatalok - amelyek most ellátják az önkormányzatok törvényességi felügyeletét - elődei, a közigazgatási hivatalok bizonyos ideig nem látták el a törvényességi ellenőrzés feladatát. Ez igaz.

Csak az államtitkár asszony mindig elfelejti hozzátenni, hogy amikor az előző kormány szeretett volna egy jogalkotói hibát kijavítani, és ehhez nem volt meg a kétharmados többsége a parlamentben, akkor a Fidesz minden egyes alkalommal kijelentette az önkormányzati bizottságban, hogy esze ágában nincs támogatást adni ahhoz, hogy a törvényes állapotot helyreállítsuk. Az akkori államtitkár, Jauernik államtitkár úr legalább öt-hat-hétféle kezdeményezéssel élt, hogy hogyan lehet a törvényes rendet helyreállítani, hogyan lehet ehhez kétharmados többséget szerezni, és ott vigyorogtak a fideszes képviselők cinikusan, és azt mondták, hogy szó sem lehet róla, legalább az önkormányzataink azt csinálják, amit akarnak. Államtitkár asszony, ez történt! Tehát ha ön megpróbálja úgy beállítani a szocialista kormány ezzel kapcsolatos politikáját (Kiss Attila: Ez szakember?), mintha szándékosan akarta volna az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését kikapcsolni, akkor ön nem mond igazat (Kiss Attila: Igazi baloldali szakember!), ez nem felel meg a valóságnak.

Egyébként ami magában a törvénytervezetben van, és ami az alkotmányügyi bizottságban elhangzott, az két dologhoz kötődik. Az első kérdés, amelyet feltettem az államtitkár asszonynak, hogy az eddigi tapasztalatok alapján fontolgatják-e azt, hogy egyes feladatokat és hatásköröket esetleg más szervekhez csoportosítanak, és ilyen irányban is módosítják a törvényeket. Megmondom, hogy mire gondolok. Az, hogy az önkormányzatoknál például az alaptörvény aktuspótló jogot állapít meg a kormányhivataloknak abban az esetben, ha az önkormányzat törvényes kötelezettségének nem tesz eleget és nem alkot meg valamilyen jogi normát, tehát önmagában, hogy ilyen aktuspótló jog legyen, ezzel személyesen egyetértek. Egyetértek azért, mert azon önkormányzatok miatt, amelyek nem teljesítik a feladataikat, vagy mert van egy öntörvényű önkormányzat, az ottani állampolgárok nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe. Tehát hogy ilyenkor az államnak van-e szabályozási felelőssége, hogy ezt a konfliktust feloldja, vagy sem, az nem kérdés. De azt gondolom, hogy sokkal helyesebb és jobb, ha ez az aktuspótló jog a bírósághoz kerül, nem a kormányhivatalhoz, hiszen az állam és az önkormányzatok viszonyában egyébként a Magyar Szocialista Párt mindig is erős kritikával illette azt a felfogást, azt a rendkívül erős államosító, az állami hatalmat túlzó módon felerősítő felfogást, amely az Orbán-kormányt jellemzi. Azt gondoljuk, hogy jobban szolgálja a magyar állampolgárok érdekét az, ha az önkormányzati autonómiát helyreállítjuk.

Ezért elmondtam az alkotmányügyi bizottságban, hogy a tervezet egyes szabályozásait szakmainak, logikusnak tartjuk. Tehát például, hogy amire hatásköre van a kormányhivatalnak, azt az önkormányzatok tekintetében kiterjesztik a társulásokra is, ez logikus. Hiszen ha ugyanazt az önkormányzati feladatot saját maga látja el az egyik önkormányzatcsoport, a másik önkormányzatcsoport pedig társulásban látja el ugyanazt a feladatot, hogy itt azonosak legyenek a hatáskörök, ez szakmailag korrekt megoldás. Tehát nem azzal van problémánk, hogy egyes megoldások - nem az egészre mondom - szakmailag milyenek, arról szerintem lehet értelmesen tárgyalni, hanem az egész rendszerrel van problémánk.

Az egész rendszert kritizáljuk abból a szempontból, hogy 1990-ben Magyarországon létrejött egy közmegegyezés, amelyet minden korábbi kormány tartott, jelesül, hogy erős, a helyi közügyek intézésére széles körű felhatalmazással rendelkező önkormányzati rendszert akarunk működtetni, mert ez Magyarország érdeke. Ezt a közmegegyezést önök felrúgták. Ezzel semmilyen módon nem lehet egyetérteni, ezért a Magyar Szocialista Párt ehhez semmilyen támogatást nem ad.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Szedlák Attila képviselő úrnak, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

SZEDLÁK ATTILA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottság a mai napon megvitatta a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló T/9559. számú törvényjavaslatot.

Ahogy az államtitkár asszony is mondta, talán két fontos pontot érint a módosítás. Az egyik az alaptörvénnyel való összhangot teremti meg, méghozzá nem abból a szempontból, hogy a kormányhivatalok közvetlenül fognak majd a kormány felé javaslatot tenni, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül, hanem abból a szempontból, hogy még az illetékes miniszter is felülvizsgálja a kormányhivatalok javaslatát. Tehát úgy gondolom, fontos az, hogy természetesen a kormányhivatal is végigjárja azt az utat, amit az önkormányzatok tekintetében a törvényesség, illetve az alaptörvénnyel való összhang tekintetében végigvisznek, de fontos az is, hogy a törvényességi felügyeletet képviselő miniszter és az ő apparátusa is véleményezze ezt, és majd csak azután kerüljön a kormány elé.

(10.20)

A másik fontos kérdés, amivel talán Lamperth képviselő asszony is egyetértett, az pedig nem más, mint a társulásokra vonatkozó kiterjesztés, hiszen az önkormányzati törvény értelmében a társulások ellenőrzése körében be kellett illeszteni azt a pontot, hogy ugyanazok a szabályok érvényesüljenek, mint az önkormányzatokra, azaz pontosan azt mondja, hogy a módosítás eredményeképpen a képviselő-testület kormányhivatal általi összehívása szabályainak mintájára megteremti a társulási tanács ülésének összehívására vonatkozó részletszabályokat is, és nemcsak ezt, hanem fontos, hogy a törvényességi felügyeleti bírság alkalmazhatóságát is kiterjeszti a társulásokra.

Én úgy gondolom, hogy az önkormányzatiságnak azon része mellett, hogy szabadon rendelkezhet, azért fontos, hogy összhangban kell lenni igenis az alaptörvénnyel és összhangban kell lenni minden egyes magasabb szintű jogszabállyal, és ezt pedig nem más, mint az állampolgárok személye kell hogy biztosítsa.

Úgyhogy az önkormányzati bizottság 16 igennel és 7 nemmel támogatja a törvényjavaslat általános vitáját. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

VARGA ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársamnak igaza volt, a kormánypárti képviselők támogatták, az ellenzéki képviselők pedig nem támogatták a törvényjavaslat általános vitáját, mégpedig azért, mert én azt gondolom - és nyilván nem a bizottsági véleményben, hanem majd a következő hozzászólásomban én is szeretnék egy áttekintést adni a törvényjavaslat életéről, az elmúlt két évről -, hogy nyilvánvalóan, mivel az ellenzék alapvetően nem értett egyet az akkori törvényjavaslattal, tehát ennek a kiegészítésével sem lehet.

Önök azt mondták, hogy egyfajta technikai módosítást szeretnének. Azt hangoztatták, hogy azért kell ezt a törvényjavaslatot behozni, hogy ha már az önkormányzatoknál van egy törvényességi felügyelet, akkor a társulásoknál miért nincs. Ehhez képest azért kibővült ez a törvényjavaslat, tehát nemcsak erről szólt, nemcsak egy ilyen technikai jellegű módosításról, hanem egyéb dologról is.

Én kettőt szeretnék itt elmondani. Az egyik a pénzbírság dolga. Ez nyilván nemcsak az alkotmányügyi bizottságon, hanem a mi bizottságunkban is felmerült. A mi álláspontunk szerint ez azért aggályos, mert ugyan lehetőség van fokozatosságra, de nyilvánvalóan azért az elmúlt időszak eseményei, politikai eseményei azt a lehetőséget is fenntartják, hogy mondjuk, kihagyják a fokozatosságot, és valakivel szemben azonnal a pénzbírság intézményét akarják majd alkalmazni.

Azt gondoljuk, hogy ez mindenféleképpen aggályos, és egyfajta fenyegetettséget jelent egy testület, egy polgármester számára, amit mindenféleképpen el kellene kerülni, és ezzel kapcsolatban módosító javaslatot is tettünk több képviselőtársammal. Szeretnénk, hogyha átgondolná a többség, a Fidesz-KDNP parlamenti többsége, köztük azok a polgármesterek, azok az önkormányzati képviselők, akik itt ülnek, és ez gyakorlatilag velük szemben jelenthet akár egy fenyegetettséget, hogy ezt a passzust vegyük ki a rendelkezések közül.

Aztán van még egy olyan technikai módosítás, amelyre önök mondhatják, hogy technikai, például az, hogy a "polgármester" és a "jegyző" szövegrész helyébe az "érintett" szövegrész kerül. Belegondoltak abba, hogy ezzel gyakorlatilag például a felügyeleti bírság tekintetében ez egy kiterjesztés is lehet, mondjuk, az érintettre? Tehát én azt gondolom, hogy ez egy elég súlyos probléma. Éppen ezért még egyszer azt mondom, hogy érdemes lenne megfontolniuk önöknek, hogy ez az egész bírságrész kerüljön ki ebből a törvényjavaslatból, mert teljesen indokolt például az érintett tekintetében, akit ma még nem tudunk, az akárki is lehet, hisz azért fogalmaz a törvényjavaslat ilyen homályosan, hogy "az érintett", arra is kiterjeszthető lehet például a felügyeleti bírság lehetősége.

Éppen ezért mondjuk azt, és nyilvánvalóan a szavazás is ezt jelentette, hogy az ellenzék nem tartotta tárgyalásra alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, 15 perces időkeretben, elsőként Tasó László fideszes képviselő úrnak.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Államtitkár Asszony! Rövid hozzászólásomban először szeretnék reagálni a már előttem elhangzottakra, főképpen azért is, mert többünk fülét megütötte az a kijelentése Lamperth képviselő asszonynak, hogy a Fidesz régi megállapodásokat rúgott fel és régi közmegegyezéssel szemben tett lépéseket.

Emlékezzünk vissza, azért néhányan voltunk már korábban is a magyar parlament tagjai, többek között kiemelném, hogy nem történt más 2006-ban, mintsem az önkormányzati választások után az ezeréves megyerendszert felrúgta az MSZP, felrúgta, széjjelszedte, megszüntette, kilúgozta a megyék szerepét, és egy mesterséges, erőltetett régiót hozott létre. Ezzel egy időben megszüntette a törvényességi felügyeletet is, és természetesen megengedte, hogy az önkormányzati világban az történjen, ami éppen történik.

Tegyük hozzá, az önkormányzati szféra ettől függetlenül 2006-tól kezdődően is működött és megfelelően látta el a küldetését, és nem voltak óriási problémák. De nyilvánvalóan, hogy ha visszatekintünk, és megnézzük az Állami Számvevőszék jelentéseit, akkor találunk benne olyan jeleket, amelyeket arra mutatnak, hogy bizony a törvényesség, az ellenőrzés felügyelete, az ellenőrzés hiánya mégiscsak ezt okozhatta, és hozzásegítette az ilyen döntések meghozatalához a testületeket.

Ettől függetlenül, még egyszer mondom, hogy le a kalappal a szféra előtt, hiszen nem voltak olyan kardinális problémák, amelyek a működést alapvetően akadályozták volna. Igaz, néhány helyen voltak gazdálkodás helyett garázdálkodások, de azt hiszem, hogy erről többen olvashattunk már az elmúlt években, hónapokban is.

Ez a javaslat, amely törvény-előterjesztési formájában a Ház előtt fekszik, igazából alig került szóba most, csak néhány percet szóltak róla az előttem szólók. Igazából a törvényről, a CLXXXIX. törvényről beszéltek, amellyel nem ért egyet egyértelműen az ellentábor. Nos, én megértem, hogyha a szabályozás hámja és korlátai feszítik azt a fantasztikus erőt, amivel ki akarnak ebből törni. Ez jellemző volt, hiszen maga az alaptörvény elfogadási folyamata is azt mutatta, hogy az, ami szabályként megjelenik, és nincs hozzá köze az MSZP-nek és a korábbi támogatóinak, számukra nem elfogadható. Sőt, sajnálattal hallottuk a délelőtti bizottsági ülésünkön azt is, hogy úgy aposztrofálta Varga korábbi miniszter úr, hogy az "önök alaptörvénye", holott most egy alaptörvény van, az Magyarország Alaptörvénye pillanatnyilag, és nem valakiknek az alaptörvényéről beszélhetünk.

Ez a javaslat alapvetően nem forgatja föl a világot, és az a büntetés, amiről most ismét szólt korábbi miniszter úr, azt gondolom, hogy mosolyognivaló.

Összességében is maga a törvényességi felügyelet inkább rávezető magatartásra próbálja rábírni az önkormányzatokat, rávezeti és segíti abban, hogy a törvényességet mindenképpen betartsák. Inkább megenged, mint egyből büntet.

Hadd figyelmeztessem a jelenlévőket arra is, hogy korábban is volt büntetés. Ha visszaemlékeznek talán rá, sőt talán még most is nyomait láthatjuk, a gazdálkodás szabályszerűségéért felelős polgármester most is büntethető pénzbírsággal, 100 ezer forintig büntethető a polgármester a gazdálkodás szabályszerűségének megszegéséért. Tehát ez a tétel, a büntetési tétel korábban is bent volt. Azt gondolom, hogy az a mérték, amelyet a javaslat meghatároz, az alapilletmény legfeljebb tízszerese, nem nagy tétel, de nem arról van szó, hogy milyen tétel egy büntetési tétel, hanem arról van szó, hogy miért határozza meg maga a törvény. Azért, hogy figyelmeztessen. Vannak olyan szabályok, amelyeket ha átlépik és áthágják, még ilyen kismértékű "büntetéssel" is meg lehet akadályozni, vagy lehet figyelmeztetni arra, hogy még egyszer ne kövessék el.

A technikai módosításokról szólt államtitkár asszony, és hosszan nem is kell beszélni arról, amit az előterjesztő már a korábbiakban elmondott. Én inkább csak azt szeretném elmondani és megerősíteni, hogy az, ahogy a törvényességhez, a szabályszerűséghez az MSZP és a korábbi tettestársa, az SZDSZ hozzáállt vagy majd az új követői hozzáállnak, világosan jelzi egyáltalán azt, ahogy az országhoz hozzááll az MSZP és az SZDSZ korábbi tábora. Azt gondolom, hogy ezt Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon bemutatta. Magyarországnak a törvényességről, ha esetlegesen az MSZP-vel kapcsolatban valamilyen kontextusban szóba kerülhet, már nem kell külön gondolkodni, megvan róla a véleménye.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

(10.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Varga Zoltán képviselő úr, MSZP.

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nyilván hozzászólásomban nem a bizottsági hangulatról és a bizottsági véleményről, hanem nyilvánvalóan a Magyar Szocialista Párt ezzel kapcsolatos álláspontjáról fogok beszélni. De azért Tasó képviselő úr, egy picit térjünk vissza az ön hozzászólásához. Nem véletlenül mondtam, hogy az önök alaptörvénye. Ne haragudjon, ez a többség alaptörvénye. Gyakorlatilag az akkori vitában semmilyen véleményünket nem vették figyelembe, kísérletet sem tettek arra, hogy az ellenzéktől befogadjanak bármilyen javaslatot. (Dr. Aradszki András: Nem is vettél részt a vitában.) Ez, azt gondolom, az önök alaptörvénye.

A másik pedig az elmúlt időszak kormányainak az ellenőrzéssel kapcsolatos dolga. Képviselőtársam, Lamperth Mónika képviselő asszony ezt már elmondta önnek. Én szeretném megismételni azért, mert magam voltam az, aki ide, a Ház elé terjesztette nem is egyszer azt a törvényjavaslatot, amelyben azt kezdeményeztük, hogy álljon vissza a törvényességi ellenőrzés az önkormányzatok számára, nyilvánvalóan elismerve azt a bakit, amit elkövettünk mi, a többség. Az Alkotmánybíróság az akkori döntésünket megsemmisítette, de azt gondoltuk, hogy itt a lehetőség. Önök is akarták, mi is akartuk, mégsem szavazták meg.

És azokat a hangokat, amiket akkor lehetett hallani itt a Házban meg a parlamenti folyosókon, ön pontosan tudja. Nekünk az nagyon jó, már az akkori kisebbségnek, mert legalább nincs az akkori törvényességi ellenőrzésre hivatott közigazgatási hivataloknak dolguk ezzel a dologgal. Egy csomó ügy megakadt, ha ön visszaemlékszik, mert a szabály az volt, hogy először a közigazgatási hivatalnál kell eljárni, és majd ha ott nem történik jogorvoslat, lehet bírósághoz fordulni. Ezek az ügyek sajnos megakadtak abban az időszakban, és önök ezt nagyon ügyesen kihasználták. Tehát ilyen tekintetben álságos az a megállapítása államtitkár asszonynak, hogy 18 hónapig nem volt törvényességi ellenőrzés az önkormányzatok felett. Sajnos, egy időszakban tényleg nem volt, de ha önök partnerek lettek volna, akkor vissza lehetett volna állítani arra az egyéves időszakra is, amíg a Bajnai-kormány kormányzott, a törvényességi ellenőrzést az önkormányzatok felett.

De mivel Tasó képviselő úr mondta, hogy miért nem a törvényjavaslatról beszélünk, szeretném önnek elmondani, hogy államtitkár asszony 12 percet beszélt a törvénynek az előéletéről, hogy hogyan, mi módon, mi történt az elmúlt két évben, és körülbelül 3 percet beszélt a mostani törvényjavaslatról. Tehát nagy valószínűséggel most ön is kénytelen lesz végighallgatni az én történetemet, amely szerintem közelebb van az igazsághoz, mint ahhoz az államtitkár asszonyi álomhoz, amiről ő beszélt, hogy mi történt az elmúlt két évben az önkormányzatok tekintetében.

Sajnos azt kell mondjam, hogy az elmúlt két év azt mutatta meg, hogy a jelenlegi kormánypártok, önök a hatalmuk bebiztosításában nagyon következetesek, és egyre szembeöltőbb a szavak és a tettek kettőssége. Ez különösen az önkormányzatok tekintetében szerintünk nagyon súlyos következményekkel jár. Mik ezek a következmények? Az alaptörvény külön fejezetben rendelkezik az önkormányzatokról, az önök alaptörvénye, azonban nem határozza meg, hogy ki az önkormányzáshoz való jog alanya, nem szabályozza azt, hogy hol kell önkormányzatnak működni. Ez szerintünk egy nagyon súlyos probléma, ezt már az új Ötv. megszavazásakor is elmondtuk.

Nagyon nagy mértékben csökkent az alkotmányos garancia, és ez szerintünk nagyon veszélyes, az önkormányzati jogok alkotmányos védelme eszközeinek az Alkotmánybíróság előtti közvetlen jogérvényesítés radikális szűkítésével. Ez nem helyettesíti azt, hogy majd akár a hivatal, akár a miniszter az ilyen típusú ügyekben fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Mi azt gondoljuk, hogy például a felterjesztési jog elhagyása és a közvetlenül az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetősége nagyon súlyos hiba, és ez mindenféleképpen sújtja az önkormányzatok önrendelkezését, autonómiáját.

Azt gondoljuk, hogy a települések és az ott élők öngondoskodási kötelezettségének túlhangsúlyozása következményeként csökken az állami felelősség az emberekért. Ez egy érdekes paradoxon, mert úgy tűnik, hogy a centralizálás önök szerint arról szól, hogy éppen az emberekért akarják önök ezt a centralizációs törekvést megteremteni, de éppen az öngondoskodási kötelezettség túlhangsúlyozása miatt ez fordítva igaz. Tehát nem nő, hanem csökken az általa biztosított közszolgáltatásokért az ő felelőssége. A helyi közügyek intézésében a demokratikus hatalomgyakorlás nem jelenik meg értékként. Ez egy nagyon nagy probléma, hogy a helyi közösségektől elvette a demokratikus hatalomgyakorlás intézményét az alaptörvény és az önkormányzati törvény.

A gazdálkodás önállóságát jelentős mértékben csökkenti, hogy megszűnt az önkormányzati vagyon önálló jellege, annak jelentős részét a feladatátvételre hivatkozva, kártalanítás nélkül elvették, és bármikor, a megmaradt vagyon is bármikor államosíthatóvá vált. Azt gondolom, ez egy nagyon súlyos probléma, és nagyon súlyos következménye az önállóság elvesztésének. És hát a költségvetéskor erről már volt szó, a mostani, 2013-as költségvetés készítésekor, ugye, önök azt mondták, hogy most már a feladatok tekintetében a feladatfinanszírozás lesz a mérvadó. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha egy önkormányzat feladatot kap, és önök is ezt mondták, akkor ez a feladat le lesz finanszírozva, ehhez a feladathoz az állam átadja a forrásokat, és nem kell az önkormányzatnak kiegészíteni a megmaradt, nagyon pici saját bevételéből ezeket a forrásokat. Ugye, minden önkormányzatnál most van a költségvetés, nagyon sok polgármester és önkormányzati képviselő ül itt, pontosan tudják, hogy ez nem igaz. Nagyon sok tekintetben forrásokat kell a feladatokhoz tenni.

Önök például az önhiki és a működési nehézségekkel küszködő önkormányzatok külön támogatásának összevonását megtették. Nyilván az önhiki értelmetlen, mert hiszen nem lehet mínuszos költségvetést csinálni most már, az önök által elfogadott törvény szerint, tehát ilyen tekintetben akár még logikusnak is tűnhet, hogy nincs önhiki, mert mire. A működést nem lehet hiánnyal tervezni a stabilitási törvény értelmében. De azzal, hogy ezeket a forrásokat összevonták, és gyakorlatilag nem tudni, hogy milyen elven történik majd egy-egy önkormányzatnál forrásjuttatás, mert azért az előző rendszerben volt valamennyi szabálya ennek, hogy mi módon kellett az Államkincstáron és egyéb rendszereken keresztül igényelni ezeket a támogatásokat, ez abszolút ellenőrizhetetlen. Ez látszik is. Aki megfigyeli az elmúlt időszak ilyen típusú döntéseit, azt kell mondjam, hogy ilyen bajtársias pénzosztogatások történtek, ahol éppen erős volt a kormánypárti képviselet, oda viszonylag sok forrás ment. Nem is vette figyelembe az adott település adóerő-képességét. Tudnék ilyen példát mondani, azért nem teszem, mert akkor otthon rögtön az ember ellenére fordítják, hogy már azt a kis pénzt is sajnálja, ami egy-egy gazdag településhez ment ilyen típusú támogatásként.

Az államosítással kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket az önkormányzatok és az önkormányzatokon keresztül az emberek megélnek, az államosított iskolák, az államosított egészségügyi intézmények, az államosított közigazgatás, azt mutatják, hogy ebben a tekintetben bizony nem minden esetben érték el a céljaikat. Hatalmas káosz mutatkozik ebben. Azt elismerem, hogy vannak bizonyos járási hivatalok, ahol ez nem így van, de van nagyon sok olyan járás, ahol bizony még ma sem működnek ezek a hivatalok. A közoktatásban pedig hát nyilvánvalóan elképesztő káosz uralkodik.

(10.40)

Azok az ígéretek, amelyeket önök ígértek, hogy például majd a bérstruktúrát rendezik, és ahol alacsonyabb volt, ott majd fölhozzák, a másiknál pedig, akik magasabb bérekkel rendelkeztek, azokat megőrzik, ebből egyetlenegy ígéret nem valósult meg, mert ahol magasabb volt a bér, ott csökkent, ahol pedig alacsonyabb volt, és akik azt hitték, hogy majd ezt kompenzálni fogják, ott meg maradt. Gyakorlatilag önök ebben nem mondtak igazat, becsapták azokat a pedagógusokat, akik azt gondolták, hogy azzal milyen jó lesz nekik, ha majd az állam lesz ő gazdájuk, és akkor majd minden rendben lesz. Nem akarok már ilyen dologgal példálózni, de sok helyen elterjedt, hogy már a krétát és a fénymásolópapírt is a pedagógusoknak kell bevinni, mert egyszerűen nincs egy döntésképes ember, aki ezeket az ügyeket rendezni tudja.

Persze van egy másik nagyon nagy probléma, amelyről azt gondolom, hogy érdemes szólni - és itt lehet kapcsolódni a mostani törvényjavaslathoz -, ez pedig az egész közigazgatás átpolitizálása. Abban a tekintetben, hogy önök azt mondták, kialakították a megyei kormányhivatalokat, és a megyei kormányhivatalok vezetői politikusok lettek, azt kell hogy mondjam, hogy bevitték a politikát a közigazgatásba. Ezért álságos az a törvényjavaslat, amely ebben a tekintetben, amely most itt kiegészítésként előttünk fekszik, gyakorlatilag ezeknek a politikusoknak ad olyan típusú mérlegelési lehetőséget, mint a pénzbírság kiszabása. Én azt gondolom, azt nem kellene elfelejteni, hogy az előző időszakban a közigazgatási hivatalok tekintetében ott köztisztviselők ültek, olyan köztisztviselők, akik 15-20 év közigazgatási tapasztalattal rendelkeztek. Tessék megnézni, hogy talán egy-két helyen lehetett azt tapasztalni, hogy valamilyen pozíciót kaptak, az összes többi, 19, plusz a fővárosnál gyakorlatilag vagy itt lévő országgyűlési képviselő, aki az önök padsoraiban ül, vagy pedig olyan elkötelezett pártkatona került a megyei kormányhivatalok élére, akik teljesen természetesen politikai megrendelést teljesítenek. Tehát ilyen tekintetben én azt gondolom, hogy ezért sem lenne szabad ezeket a pénzbírsággal kapcsolatos intézményeket megszavazni.

Aztán pedig az, hogy még a tekintetben is, hogy a közszolgáltatási rendszer ilyen jellegű megváltoztatására sor került, és az Alkotmánybíróság ezt kifogásolta, és önök most már az Alkotmánybíróság megrendszabályozására is törekszenek egy más típusú törvénynél, azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon nagy probléma. És ott bújik ki a szög a zsákból a politikai hovatartozás tekintetében, hogy ez milyen fontos önöknek, hogy első helyen van a mindenkori vezetőhöz való lojalitás elsődlegessége. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy probléma azzal a közszolgával szemben, akinek az a feladata, hogy a mindenkori törvények betartásával, a mindenkori törvények elfogadásával és betartásával végezze a dolgát, és nem abban a tekintetben, hogy éppen lojális-e az adott vezetőhöz, vagy nem.

Tehát mi azt gondoljuk, hogy amit államtitkár asszony elmondott, és a kormánypártok állandóan hangsúlyozzák, hogy az eredmények, amelyeket államtitkár asszony mondott, hogy ettől jobb lett a magyar közigazgatás, és hatékonyabb és olcsóbb lett, a mi véleményünk szerint sajnos a magyar közigazgatás nem lett jobb, nem lett hatékonyabb és sajnos nem lett olcsóbb sem. Az elmúlt évek jogalkotásának, a közigazgatás átalakításának következményeként az önkormányzati autonómia jelentős mértékű csökkenésével és a közszolgáltatások minőségének érzékelhető romlásával, igazgatási káosszal számolhatunk az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Apáti István képviselő úr, Jobbik.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt még nagyon beleélnék, belelovalnák magukat egymás ekézésébe, hogy ki, hogyan, milyen hatékonysággal tette tönkre a magyar önkormányzati rendszert, azért a kiegyenlítő igazságosság érdekében hadd szólaljak meg, és tegyem helyre ezt a vitát önök között. Mindig mosolyt csal az ember arcára, amikor az MSZP-s meg fideszes képviselők egymást hibáztatják, holott mind a kettejüknek, nem egyformán, de megvan a saját felelősségük abban, hogy a magyar önkormányzatiság és a magyar önkormányzati rendszer idáig jutott. Nincs vita abban, hogy a baloldalt terheli a lényegesen nagyobb felelősség, de azért a Fidesznek is bőven van ebben sara, egyfelől.

Nyilvánvaló volt, hogy az MSZP a 2006-os önkormányzati választási vereségbe, amikor a Fidesz rommá verte az önkormányzati választásokon a baloldalt, nem tudott beletörődni, épp ezért mindenféle trükkökbe kezdtek, és a régiók erősítésével, a régiók előnyére próbálták tönkretenni a megyéket. Ugyanakkor nem beszélhetünk arról sem, hogy a kétharmados többség annyira erősítette volna a megyéket, hiszen gyakorlatilag területfejlesztési szerepet szánnak és azt is meglehetősen korlátozott mértékben a megyéknek. Tehát egyik és másik oldalról is hiteltelenek azok a szavak, amikor egymást hibáztatják.

Aztán menjünk tovább! Valóban, Magyarország Alaptörvénye formálisan a jelenlegi alaptörvény, ugyanakkor az MSZP-nek és az LMP-nek sincs joga egyetlen szóval sem kritizálni, mert kivonultak a vitából, nem vettek részt a vitában, ily módon, aki nem vett részt, nem próbálta végigküzdeni ezt a plenáris ülésen, az, úgy hiszem, hogy utólag se mondjon kritikát. Az is jogos viszont, amikor az önök alaptörvényének minősítjük, hiszen gyakorlatilag semmilyen ellenzéki javaslatot, jobbikos javaslatot sem fogadtak be, tehát a mi javaslatainkat sem szívlelték meg, holott jó néhány előremutató javaslatunk volt.

Másrészt az alulfinanszírozás kérdése: kétségtelen, hogy a baloldali kormány alulfinanszírozta az önkormányzati rendszert, de az is igaz, hogy a rengeteg felelőtlen fideszes városvezető sokkal tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ér. Aztán ne felejtsük el azt sem, hogy történelmi hiba vagy bűn volt a törvényességi ellenőrzés megszüntetése, de az is igaz, hogy a rengeteg fideszes vezető a zavarosban elég ügyesen halászott, és nagyon sok, a rendszer hibájából adódó lehetősséggel élt, sőt inkább visszaélt, úgyhogy egyik kutya, másik eb, az egyik 19, a másik egy híján 20. Úgyhogy nagyon óvatosan bánjanak ezzel a kritikával, mert mind a kettejüknek megvan a maga felelőssége a jelenlegi helyzetben!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Tasó László fideszes képviselőnek adom meg a szót.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csupán egy fontos momentumra érdemes visszaemlékezni az iménti hozzászólásból, amelyet Varga képviselő úrtól hallottunk, amely az önkormányzatok és a mindenkori kormányzók viszonyát érintette. Szeretném nyomatékkal megerősíteni és világossá tenni, hogyha nem lenne világos, soha nyoma sem volt annak, hogy a korábbi kormányok az önkormányzati adósságállományt rendezzék valahogy. Nyoma sem volt ennek, még retorikában sem hallottunk ilyenről, azért tegyük már mellé mégiscsak! Most, pillanatnyilag úgy állunk, hogy az ötezer lélekszám alatti településeknek nincs adósságállománya, gyakorlatilag nincs adósságállománya, és az e felettiek is a félévig rendezve lesznek. A kettő közötti hozzáállás-különbség azért mégiscsak világosan látszik.

Az pedig, hogy oldalról ki hogyan látja, megkaphatjuk a véleményt, tudomásul vesszük, mást nem tehetünk. A kormányzás mindig nehéz dolog volt, ennek a felelősségét a továbbiakban se szeretnénk rábízni az ellenzékre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Káli Sándor képviselő úrnak adom meg a szót.

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nyolc esztendeig voltam polgármester, és ennek tapasztalatával tudom azt mondani, és valamennyi, itt a teremben ülő polgármester kollégának is mondom, hogy az önálló polgármesterek ideje ezzel megszűnt, lejárt, itt prefektúra van, nem ott fogják eldönteni a dolgokat, ahol egyébként a legtöbb információ rendelkezésre áll.

És a polgármesterségnek volt még egy különlegessége, hogy nem volt kormányfüggő, hiszen a város, a települése választotta meg. Az önkormányzatoktól az államosítások révén elvették azokat a funkciókat, mint iskolák, egészségügyi intézmények, amire lehet azt mondani, hogy jaj, de jó, ezzel a költségek csökkentek. Ugyanakkor azt is tudom mondani, hogy az önkormányzatoknak az volt a különleges sajátossága, hogy a város polgármesterének azért volt, ha úgy tetszik, tekintélye - ha megdolgozott érte -, mert felelős volt minden egyes dologért, ami a városban történt. Itt most ez a felelősség, illetve nem is a felelősség, a kontroll tevődik át máshová.

(10.50)

Önök kitaláltak egy olyan rendszert, amiben elsősorban főbólintójánosokra van szükség. Majd meg fogjuk látni, hogy kik azok a bátor emberek, akik elindulnak polgármestereknek, hiszen itt ma már nem elsősorban egyéniségekre van szükség, hanem olyan emberekre, akik azt mondják, hogy igen, minden nagyon szép és minden nagyon jó. A városok üzemeltetése városüzemeltetés lesz, ha lesz rá pénz, és akik ezt bevállalják, azok nagyon bátor emberek lesznek. Önök amit itt végrehajtottak, az egy rendszer része, ahol egy egész országot be akarnak szabályozni. Kérdés, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az önkormányzatok ezt mennyire kívánják majd, és a nép mennyire akarja ezt.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hat kétperces van a képernyőn.

Ivády Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.

IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezzel a törvénymódosítással istenigazában az önkormányzatoknak nem lesz se jobb, se rosszabb. Most egyébként az alaptörvényben is benne van az, hogy a törvényességi ellenőrzést ki gyakorolja az önkormányzatok fölött, úgyhogy ha technikailag tényleg csak annyiról lenne szó, hogy kiterjesztik a különböző társulásokra, az teljesen érthető lenne.

Amivel én sem tudok egyetérteni, az a büntetés, az anyagi felelősségre vonás. Most csináljuk a költségvetéseket, illetve már többnyire el is fogadtuk, vagy legalábbis nagyon határidőben vagyunk, hogy elfogadjuk. Ha véletlenül van olyan település, ahol vagy politikai provokációból hoznak olyan rendeletet, amely ez alá a törvény alá esik, vagy ostoba a képviselő-testület, vagy ostoba a jegyző, ezenkívül más lehetőséget olyan nagyon nem látok.

Mi történik, ha kiszabják ezt a bírságot? Ha megnézik a költségvetést, akkor pontosan beszabályozzák. Mínuszt nem tervezhetünk, egyszerűen nincs miből kifizetni, sőt átcsoportosítani se nagyon lehet, és mindenre kevesebb pénzt adtak. Ez csak egy felvetés vagy egy kérdés egyáltalán, hogy ha mégis valaki elköveti ezt a hibát, akkor nem tudják behajtani ezt a pénzt, a saját bevételeket egy az egyben elviszi a település egyéb kötelezően ellátandó feladatainak az elvégzése és ellátása. Sőt, így is nagyjából Ivád 400 fős településen 11 millió forintot kapunk - vagy összesen 16-ot - összesen a működésre, körülbelül 30 millió forint kellene, hogy minimálisan rendelkezésre álljon. Ha véletlenül hibázunk, melyikből vegyünk le? A közvilágításból? Vagy miből?

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm, Ivády képviselő úr. Kettő percre Rácz Róbert fideszes képviselő úr következik.

RÁCZ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mindegy, hogy milyen magasságból nézünk erre az ügyre. Káli polgármester úr, volt miskolci polgármester beszélt arról, hogy polgármesteri szemmel nézve milyen az olvasata az elmúlt kétévnyi jogalkotásnak. Engedjék meg, hogy én egy picit több időről beszéljek, én húsz évről szeretnék beszélni két percben - ez nem egyszerű, hiszen már csak másfél. Ha a polgármesterekkel őszintén beszélgetünk és nincsenek kamerák, akkor tulajdonképpen ugyanazt gondoljuk erről a helyzetről. Húsz évvel ezelőtt kialakult egy akkor működőképesnek tűnő feladat- és forrásmegosztás az állam, a települési és megyei önkormányzatok között. Mindenki tudja, aki őszintén beszél, hogy mostanra ez korrodált, elvásott és már nem működőképes. Én évek óta hallgattam azt, hogy a polgármesterek mindig okkal hangsúlyozták, hogy az állam a saját dolgát a településekkel végezteti el, de nem ad hozzá elég pénzt, működteti velük az iskolákat, a kórházakat, elvégezteti a jegyzőkkel az államigazgatási munkát, miközben az ehhez szükséges források egyre kevesebbek, és az állam az elmúlt húsz évben is - most nem nyolcévezek, hanem húszévezek - folyamatosan lopakodott kifelé ennek a finanszírozásából.

Azt gondolom, az az igazi megközelítés, és azt hiszem, most öntünk tiszta vizet a pohárba, húsz év után, mert az állam nagyon korrektül és egyenesen azt mondja, hogy ami az én dolgom, azt én elvégzem. Ez igaz az állami intézményfenntartásra - iskola, kórház -, és ez igaz az állami igazgatási munka elvégzésére. Hát mi a baj abban, ha az állam azt mondja, hogy amit eddig nekem kellett volna csinálni, de veled végeztettem el, most azt én visszaveszem és elvégzem én magam, ahogy illik? A saját házam előtt én söpröm a havat, nem a szomszédommal sepertetem el. Ezt kívánjuk vissza valóban? Hát láthattuk az elmúlt húsz évben, hogy csak viták melegágya volt ez, az önkormányzat kárhoztatta a mindenkori kormányt, a kormányok pedig mindig sanda szemmel tekintettel az önkormányzatokra.

Ennek lesz most vége, mert mindenkinek tiszta, világos felületen kell majd végeznie a munkáját. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Rácz képviselő úr arról beszélt, hogy az önkormányzatok nem kaptak a feladataikhoz elég pénzt, ezért logikus megoldás, hogy elvesszük tőlük a feladatot, és mi magunk látjuk el. Én ezt máshogyan látom. Csak egy példát hadd mondjak! Az én városomban, Kaposvár városban a fideszes polgármester a szocialista kormányok alatt telekiabálta a sajtót azzal, hogy nem kap elég pénzt, és nem tudja rendesen finanszírozni a várost, miközben iszonyúan eladósodott, szökőkutakat épített és egyéb luxusberuházásokat, de eljött az igazság pillanata.

Domokos ÁSZ-elnök úr, akit a Fideszből lízingeltek az Állami Számvevőszék élére, a legutóbbi vizsgálatban kimutatta azt, hogy nem ez történt, hanem működési forrásokat vont el, több milliárd forintot kivont a működésből Kaposvár fideszes önkormányzata, és abból valósította meg a luxusfejlesztéseket. Azt gondolom, hogy ez semmiképpen nem alapozza meg az önök kritikáit. Mondom még egyszer, nem én mondom, hanem az Állami Számvevőszék. Ott van a honlapon, tessék megnézni az állításokat, a napnál világosabbak. Azt nem értettem pontosan, hogy Tasó képviselő úr most miért hozta ide az önkormányzatok konszolidációját kritikaként, hogy tőlünk ilyet nem hallott. Hát ez egyáltalán nem csoda, képviselő úr, egy olyan kormány, amely az önkormányzati autonómiában hisz, és a szabályozás az önkormányzatok autonómiájáról szól, ott természetes dolog, hogy akkor is, ha egyébként szűkülnek a lehetőségek és akkor is, amikor bővülnek, az önkormányzatok az autonómiájuk keretén belül saját maguk döntenek arról, hogy hogyan gazdálkodnak. Ezt a jogot egyébként az alaptörvény, az alkotmány is biztosította számukra. Az önkormányzatoknak, vannak olyan kis önkormányzatok, akiknek jól jött ez a konszolidáció és nem az adósságok átvállalása, de az önkormányzatok többsége, a picik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) most fognak adósságba csúszni, mert a feladatfinanszírozás egy humbug.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Kiss Attila képviselő úr, Fidesz.

KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Erős túlzások hangzottak el az MSZP-frakció részéről, amikor bólogatójánosoknak és nem tudom, minek titulálták a jövő polgármestereit. Szerintem várjuk meg, hogy 2014-ben hogy is lesz ez. Azt gondolom, nem kell ezért fekete-fehéret, igen-nemet játszani. Hogy a polgármestereknek nem lesz feladata, ez nagyon erős túlzás, nagyon erős csúsztatás. Igazából valljuk már be, Lamperth képviselőtársunk azt mondja, hogy ők az önkormányzati autonómiában hisznek. Ez még esetleg igaz is lehetett volna, szerintem nem igaz. Lehet, hogy abban hittek, de hogy pénzt nem adtak az önkormányzatoknak, az biztos. Nemhogy nem adtak, Hajdúböszörmény példáját, egy 32 ezer fős település példáját hadd hozzam ide: négy év alatt, 2006 és 2010 között félmilliárd forinttal csökkent a város állami támogatása, és ez természetesen a gyermeklétszám csökkenésével nem egyenlő mértékű, tehát annyival nem született kevesebb gyermek a városban, hogy mondjuk, az oktatási normatíva ennyivel csökkent volna.

De hogy az autonómiát mennyire vette komolyan az MSZP- vagy az SZDSZ-es kettős kormány annak idején, arról csak érdekes példa: pontosan önök kezdték el 2002 után a kistérségek erőltetésével azt preferálni, hogy az önkormányzatok ne egyedül működtessenek intézményeket, hanem több önkormányzat kistérségi feladatellátásban. Ez kifejezetten az autonómia csökkentése volt, hiszen nem az önkormányzatok egyedül dönthettek, hanem három-négy-öt-hat vagy éppen húsz önkormányzat tartott fenn egy iskolát, és azzal kényszerítették erre az önkormányzatokat, hogy magasabb normatívát adtak nekik. Ugyanarra a feladatellátásra magasabb normatívát kapott egy olyan intézmény, amelyet mondjuk, húsz önkormányzat tartott fenn. Én ebben sosem vettem részt, nálunk ez nem működött a Hajdúságban, nem is akartuk, hiszen ez egy komolytalan, nevetséges dolog lett volna. Ennyit az MSZP-s állításokról.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Nemény András képviselő úr, MSZP.

(11.00)

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tasó képviselőtársam nagyívű beszédében azzal vádolta az MSZP-t, hogy regionalizálták a megyéket. És valóban működtek a regionális fejlesztési tanácsok, csak hát azoknak a tagjai voltak a megyei közgyűlési elnökök is, és olyan döntések születtek általában, amelyek kompromisszumosak voltak. Ennek következtében rengeteg fejlesztés történt Magyarországon, olyan fejlesztések, amelyeknek egy részét ma önök adják át, igaz, hogy maguk mögé tették a "Széchenyi-terv" táblát, ám legyen, nem ez a probléma.

De mit tettek önök? Önök azt tették ezzel szemben, hogy kiüresítették a megyéket, elvonták a vagyont, és odaadták feladatként a tervezést, de nem konkretizálták, hogy ez valójában mit jelent. A legtöbb megye számára ez a mai napon értelmezhetetlen. A legtöbb megyében, ha megfigyelik, egyszerre tervez a megye, és egyszerre tervez a megyei jogú város, ami dupla költséget jelent. Ehhez képest amit most tesznek, az pedig az, hogy a minisztériumokhoz akarják vonni az összes döntést, a Fejlesztési Minisztériumhoz leginkább, ahhoz a Fejlesztési Minisztériumhoz, ahol ma már akár Közgép-igazgatósági ülést is lehetne tartani; gyanítom, hogy történik is ez időnként.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ehhez képest mi azt gondoljuk, hogy a megyéknek a jövőben valódi fejlesztési szerepet is adhatunk. Nem feltétlenül kell régióban gondolkozni, gondolkozhatunk direktben a megyékben is, csak akkor azt valódi feladattal kell ellátni. Azt kell megnézni, hogy mire van szüksége a térségnek, mi ebben gondolkodunk, és nem pedig abban, hogy tudjuk, ki lesz a kivitelező, és mindent aztán ehhez rendelünk alá. Mi valódi szerepet akarunk adni a helyieknek a jövőben a fejlesztésekben.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszöntöm a tisztelt Országgyűlés munkáját és a televíziónézőket. Előre elnézést kérek, de a főtitkárhelyettes úr ha nem is mosolygott, de megjegyezte, hogy minden elnök csapágyas, teljesen le vagyok én is betegedve. Úgyhogy ha esetleg közben köhögök, és egyéb problémáim vannak, akkor azért elnézést.

Megadom a szót kétperces hozzászólásra Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem értem az ellenzéki képviselőtársaim polémiáját és problémáját e törvényjavaslat kapcsán (Dr. Lamperth Mónika: Nem csodálom!); már csak azért sem, mert azért önök is tudják, hogy mi húzódik emögött.

Káli Sándor úr, maximális tiszteletem az ön irányában, de úgy gondolom - ahogy ön is tette korábban -, a polgármester az első számú szolgája a településnek, és nem érzem, hogy kihúztak volna trónt alólunk, mert nem is volt trón, tehát nem csökkentették a dolgainkat, nem kell keresni nekünk a feladatainkat, van bőven, maradt bőven. De úgy gondolom, hogy az ügyben itt interveniálni, hogy nem szükséges kontroll meg a kontrollnak nincs jelentősége, hát azért bocsássanak meg, de úgy gondolom, hogy semmi sem működhet kontroll nélkül. Nyilvánvalóan az első számú kontroll a polgárok megelégedettsége, és nagyon fontos a testületnek és a törvényességnek való megfelelés is.

Úgy gondolom, önöknek lehet, hogy valami lelkiismeret-furdalásuk van, mert nem végezték el ezt a munkát nyolc éven keresztül, holott Lamperth Mónika miniszter asszony is nagyon-nagyon tudta, hogy mindennek egy helyet és mindent a maga helyére - ezt önök nem tudták megvalósítani. A kormánynak az a dolga, hogy rendet tegyen ezekben a kérdésekben, mindennek egy helyet, s mindent a maga helyére. Úgy gondolom, azt a kaotikus állapotot, amely hosszú évek alatt előállt, rendbe kellett tenni, és ezt a munkát mi elvégezzük. Bizakodom ebben, és maradt feladatunk, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, bőven.

A változásról pedig: aki ma nem érti, hogy a világhoz alkalmazkodni kell és a pénzügyi lehetőségekhez is, akkor az nem ma él. A változás örök, jó, ha tudják, ezt már a biblia is megmondta, de önöknek is tudomásul kell venni. Tehát nem kell félni attól, hogy kontroll lesz az önkormányzatok felett, mert tudják, elmesélem önöknek azt, amikor nem volt kötelező a kontroll, és önök egy exlex jogi állapotot állítottak elő: én kiharcoltam egy megállapodást annak idején a regionális közigazgatás vezetőivel, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy az összes döntésünket vizsgálják felül, hisz a pénzük megvolt, ott dolgoztak (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nekik ez viszont nem tetszett.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, szálljunk vissza, beszéljünk a törvényjavaslatról, és kérem önöket, támogassák a helyes törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Demeter Ervin képviselő úr, Fidesz. Öné a szó.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdemi és fontos kérdést vet fel Káli Sándor volt polgármester úr. Az ő szájából úgy hangzott a mondat, hogy megszűnnek az önállóan gondolkodó polgármesterek, ami mögött valószínűleg az a kérdéskör sejlhet fel, hogy vannak-e keretei egy polgármesternek, illetve egy képviselő-testület működésének, vagy pedig önállóan a légtérben valahol, minden felelősség és minden következmények nélkül működne.

Nos, minden tisztelettel Káli Sándor úr említett nyolcéves polgármesteri tevékenysége mellett azt tudom mondani, hogy az ő tevékenysége a legjobb példa arra, hogy szükség van ezekre a keretekre és korlátozásokra, hiszen ma Miskolc a legeladósodottabb városok közé tartozik. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: És Kaposvár, Debrecen, Hódmezővásárhely?) Tehát ha a felvetése is közvetetten kapcsolódik az itt benyújtott törvényjavaslathoz, tehát ha a felvetése arra irányul, hogy az államnak van-e valamilyen felelőssége, hogy egy település működését hosszú távon garantálja, annak törvényes kereteit leírja, akkor az ő munkája alapján és a józan ész alapján is - ez a kettő most kivételesen összecseng - az a válasz, hogy igen, szükség van erre.

Az államnak dolga, kötelessége törvényes kereteket szabni pontosan a hosszú távú működés érdekében, és ha az állam ezeket a kereteket, törvényeket megszabja, akkor törvényességi felügyelet keretében szükséges ennek az érvényesítése is. Talán így kapcsolódhatott a mondanivalója ehhez a törvényhez, és ez megerősíti, hogy szükséges volt a beterjesztése, sőt a meglévő rendszernek a további csiszolása, hogy az a szándék még jobban megvalósítható legyen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Vigh László képviselő úr, Fidesz.

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Káli képviselőtársamhoz csatlakoznék, aki mondja, hogy a polgármesterek meggondolják, hogy induljanak-e a következő választásokon. Azt tudom mondani, hogy az elmúlt ciklusokban 5-10-20-30-40 millióval adták át az önkormányzatok az adósságot a másik polgármesternek, és a polgármesterek mégis úgy döntöttek, hogy indulnak.

A nyolc évre hivatkozik. Én 19. éve vagyok polgármester, és azt látom, hogy ilyen év még nem volt, mint az idei, ilyen még nem volt a magyar önkormányzatiság életében, hogy tisztába tettük az 5 ezer lélekszám alatti önkormányzatokat. Folyamatosan úgy fordítottunk évet, hogy nem tudtuk, mit hoz a jövő, mennyi önhikit tudunk lehívni, mennyit fogadnak el. Ez az első év, amikor azt mondta a magyar kormány, hogy tegyük tisztába az önkormányzati rendszert 5 ezer lélekszám alatt, és legalább nyugodtan aludjanak a polgármesterek, a képviselők, biztonságosan tudjanak tervezni - ilyen nem volt. És ezt kritizálni?

Az igazi korlát ott volt az elmúlt ciklusokban, amikor arról döntöttünk, hogy 10-20 vagy 50 millió hiányunk van; a hiányt tervezgettük, nem az önkormányzatiságot, hanem a hiányokat. Most egy tiszta, világos képet ad a kormány, tisztán, világosan leírja, hogy mi az önkormányzatok feladata, mi az államé, tisztán szétválasztotta, és ezen tiszta szétválasztás után nyugodtan lehet tervezni. Mi is terveztük a kistelepülések költségvetését, és el kell mondanom, hogy Zala megyében nem rossz a kép. A polgármesterek elmondják, hogy végre olyan tervezést tudtunk csinálni, amire nem volt példa a rendszerváltástól kezdve. Úgy gondolom, jó úton járunk. Természetesen vannak finomítások, tehát ahol nem működik jól a rendszer, ott lehet finomítani, de ezek csak finomhangolások.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak Fidesz, ugyancsak kétperces, Rácz Róbert képviselő úr.

RÁCZ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nemény András képviselőtársam a megyék lehetséges jövőbeli vagy múltbeli szerepével kapcsolatos hozzászólásához azért hadd tegyek egy apróságot. Amikor 2006 őszén a megyei közgyűlések majd' mind akkori ellenzéki, fideszes többségű elnököket adtak, akkor az első dolguk az volt, hogy megvonták a megyéktől a területfejlesztési forrásokat, és azonnal áttelepítették azokba a regionális fejlesztési tanácsokba, ahol a többséget a kormány által delegált tagok tudták magukénak. Tehát ha most ön azt gondolja, hogy ez nem volt helyes, akkor én most önnel egyetértek, de ha azt gondolja, hogy ez az önök részéről nem volt helyes, akkor még inkább értek önnel egyet, mert azt hiszem, ez hiba volt, és nem teljesen függ össze vagy áll egyezésben a mostani álláspontjával.

Visszatérve az alapkérdéshez: az igazi autonómia az, ha az önkormányzat dolga nem keveredik össze végzetes mértékben az államéval. Az elmúlt húsz évben... - tudjuk, hogy így van, itt most hadd értsek egyet a Jobbikkal egyébként abból a szempontból, hogy most nem azt kell firtatni, hogy ki mit hibázott az elmúlt időszakban, ez a mostani kormány, az azt megelőző, nem. Húsz év alatt úgy alakult történelmileg - legyünk ennyire nagyvonalúak egymással -, hogy ez a rendszer működésképtelenné vált. Ennek a mostani kormánynak a dolga - sok egyéb más mellett is egyébként -, hogy ezen a területen rendet csináljon, ez adatik meg nekünk, hogy nekünk kell rendet csinálni; nem azért, mert önök valamit elrontottak, hanem azért, mert az elmúlt húsz évben ez a dolog működésképtelenné vált szépen lassan, csendben. Kérem, inkább támogassák ezt az erőfeszítést, önök is tudják, hogy így van. Ne mondják, hogy nem találkoztak az elmúlt húsz évben olyan polgármesterrel, aki folyton az államot kárhoztatta azért a rengeteg teendőért, intézményfenntartási teherért, államigazgatási munkáért, amit az állam nem finanszírozott!

(11.10)

Most választjuk szét ezt a két dolgot, és ezzel adjuk meg a méltóságot, ha úgy tetszik, az autonómiát és a mozgásteret az önkormányzatnak, hiszen nem kell ezentúl az államra dolgoznia. Úgy gondolom, hogy ez igazán támogatható lenne. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kiss Attila képviselő úr, Fidesz, kétperces.

KISS ATTILA (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Az ellenzéki képviselők azt mondják, hogy fideszes önkormányzati vezetők, polgármesterek felelőtlenül gazdálkodtak az előző években. Nos, én ezzel nem értek egyet, de ha az ő logikájukat visszük végig, akkor teljesen rossz a logikai gondolkodásuk. Hiszen akkor pontosan most a törvényességi felügyeletet önöknek kellene leginkább támogatni, hiszen akkor nem fordulhat elő a jövőben, hogy politikai pártoktól függetlenül bármilyen polgármester nem jól gazdálkodna, vagy törvénytelenül, vagy éppen túlköltekezné magát, mert pontosan ez a törvényességi felügyelet az egyik fontos része a törvényességi felügyelet kialakításának, hogy a gazdálkodását is felügyelje a mindenkori kormányhivatal, illetve a megfelelő szervezet az önkormányzatoknak.

Vagyis önök teljesen hibásan gondolkodnak, amikor azt mondják, hogy ez egy rossz törvény, ugyanakkor hivatkoznak arra, hogy az előző időszakban rosszul gazdálkodtak a polgármesterek, ilyen vagy olyan politikai pártállástól függetlenül. Azt gondolom, hogy akkor önöknek pontosan azt kell támogatni, hogy igenis, legyen felügyelet, mert akkor a jövőben akármilyen színezetű vagy éppen független polgármester ül egy település polgármesteri székében, nem fordulhat elő, hogy törvénytelenül, felelőtlenül gazdálkodik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Újból Babák Mihály képviselő úr, kétperces.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szólás lehetőségét. Rácz képviselőtársam nagyon fontos kérdést emlegetett, kérem, figyeljenek oda a hozzászólására, ugyanis arról van szó, hogy az önkormányzatoknak most e törvény kapcsán is és minden korábbi intézkedés kapcsán az állami feladatot meghatározták a törvények és az önkormányzati törvények. Ugyanis ezeket jól összekeverték húsz év alatt, és minden e tekintetben helyére kerül.

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy például a felelőssége is meglegyen az államnak az állami feladatokért, és ne mi végezzük el helyben, hanem végezze az állam. Ami önkormányzati feladat, ott ne mutogasson másra, az a mi feladatunk. Úgy gondolom, hogy nagyon pontos és nagyon fontos a pallérozottság, a feladatok szétválasztása, és úgy gondolom, hogy amit önök gyakoroltak, hogy nem volt felelős állam, az állam nem felelt semmiért és nem csinált egy költségvetési törvényt, vagy adott vagy nem adott pénzt hozzá, és akkor megkövetelte a feladatot. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vége, rendet kell tenni ebben a kérdésben. Felelős állam kell és felelős önkormányzat.

Úgy gondolom, az autonómia nagyon fontos kérdés, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, de azt nem szabad elfelejteni, a törvény keretei között. Épp ezért nem tudok egyetérteni Káli Sándor mélyen tisztelt képviselőtársunkkal, amikor azt mondja: mi itt beszabályozzuk az országot. Ez az ország Háza, törvényeket hozunk, amelyek kötelezőek minden állampolgárra. Persze, rendnek kell lennie. Önök ezt, tudom, nem szeretik, de úgy gondolom, hogy fontos volt az alaptörvény, fontos volt a Btk., a Ptk., a költségvetés, sok egyéb más törvény, amelyeket hoztunk, pontosan azért, mert egy ország úgy működhet átláthatóan, helyesen, okosan, bölcsen, ha pallérozottak a feladatok.

Önök nyilvánvalóan azt kifogásolják most, hogy mindennek lesz felelőssége. Tessenek megmondani: ki felelt pontosan a közigazgatásért? Felelt az állam? Itt-ott-amott. Felelt az önkormányzat? Nem az ő dolga volt teljes egészében. A történelmi példák is azt mondják, hogy az államigazgatás állami feladat. Most végre visszakerült a helyére, az államhoz, és az államnak közigazgatnia kell; nem a polgármesternek, nem az önkormányzatnak, hanem az államnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bizakodó vagyok a rendet illetően, legyenek partnereink ebben a kérdésben. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Pál Tibor képviselő úr, MSZP, kétperces.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatom a vitát és Babák meg Demeter képviselőtársamat, amikor azt mondják, hogy állami és önkormányzati feladatot külön kell választani. Magam a ferencvárosi önkormányzatban is képviselő vagyok, és nagyon jó, mert az Áht. előírja, hogy most az új önkormányzati költségvetés készítésénél a kötelező és a szabadon vállalt feladatokat meg kell jelölni a költségvetésben. És amíg önök itt vitáztak, én épp megnéztem az önkormányzatunk költségvetését, amit a 2013-as évre készít, és néhány számot szeretnék mondani csak azért, hogy szerintem a felhők szintjéről jó lenne, ha a realitások talajára lejönnénk, és világosan látnánk, hogy amiről önök beszélnek, hogy mi volt korábban és mi van most, a számok egészen mást mutatnak.

Akkor hadd mondjam el önöknek, hogy a kötelező feladatok, amiket el kell látni az önkormányzatnak, amiről itt az előbb Babák úr is beszélt, Demeter képviselőtársam és más képviselők beszéltek, az a ferencvárosi önkormányzat költségvetésében 14,3 milliárd forintba kerül, amit önök törvény alapján - amit Babák úr mondott, hogy tiszta legyen a kép - ráróttak feladatot az önkormányzatra. 14,3 milliárd, Babák képviselő úr! Ehhez a központi költségvetés, azaz az állam két címen ad forrást az önkormányzatnak, az egyik az ágazati feladatok ellátása, a másik pedig az irányító szervtől kapott támogatás. Hogy ez hogyan alakul ki, azt egyébként senki nem tudja kiszámolni, hogy milyen módon alakul ki, de a Ferencváros esetében ez 6,2 milliárd forint, tehát nagyságrendileg 8 milliárd forintot önök nem adnak oda az önök által kötelezően kirótt feladatok ellátására. Ehhez a forrást az önkormányzatnak saját bevételből kell előteremtenie. Ez a saját bevétel egyébként meg nem más, mint jól tudjuk, a helyi adó, a lakosok helyben való megterhelése, a vállalkozóknak újabb terhek kirovása. Ami pedig eddig volt, abból nagyrészt önök elvettek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tehát, hogy világos legyen, önök igazából a feladatokhoz egyáltalán nem adnak több forrást, mint azt korábban tette az állam. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Következik még mindig a kétpercesek sorában Ivády Gábor független képviselő úr.

IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Már lehet, hogy meg is bántam, hogy megnyomtam ezt a kétperces gombot. Egyszerűen azt látom, hogy nem hallunk egy őszinte szót. Annak idején, amikor létrehozták a szocialisták a kistérségi társulásokat, mindenki berzenkedett ellene, én is. Azt mondtuk, hogy belekényszerítenek, belezsarolnak bennünket, mert elveszik az önkormányzattól a finanszírozást, átrakják a kistérséghez, ott túlfinanszírozzák esetleg, és ezzel bevonzanak, mert egyedül nem tudjuk ellátni például egy kistelepüléses környéken, kistérségben a családsegítő feladatokat.

Berzenkedtünk ellene, megcsinálták, és egyébként működött. Egészen addig működött, amíg a finanszírozás ott volt mögötte. Ezt most kritikának felróni úgy, hogy önök pedig kötelezővé teszik az önkormányzatoknak a kistelepüléseknél a körjegyzőségek vagy a társult polgármesteri hivatalok létrehozását, ezt valahogy nem nagyon értem. Tehát ismerjük el azt, amit csináltak - nagyon sokat hibáztak, rengeteget, küzdöttem ellenük én is, de legalább azt a részét ne kritizálják, amit önök is bevezetnek.

Nagyon nagyszerű dolog volt a konszolidáció, komolyan mondom. Ivád válláról is levettek hatalmas terheket, de nem volt nyugodt éjszakám, mert rögtön jött a 2013-as tervezés, és fogalmam sincsen, hogy - hiába indulok nulláról - honnét fogom előteremteni. Tudom, milliárdokhoz képest nagyon kevésnek tűnik, hogyha kapunk 16 millió forintot, és a kötelezően ellátandó feladatok kerülnek összesen 30-ba, és 14 a különbség, és saját bevételem van másfél millió forint. Nincs nyugodt éjszakám, mert nem tudom, hogy honnét fogjuk előteremteni. Nagyon remélem, hogy majd segíteni fognak valahogy, amikor haladunk az évben.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Hegedűs Lorántné képviselő asszony, kétperces, Jobbik.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr a szót. Azt szeretném kérdezni, hogy egyébként normálban utána én jönnék?

ELNÖK: Apáti István után.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Jó, akkor elmondanám a hozzászólásomat, csak azt gondoltam, hogy ha utána jönnék, akkor összevonom.

ELNÖK: De egy kétperces van addig, utána mindjárt következik.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Jó, nem baj, azért elmondanám. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, a tisztelt képviselőtársak eléggé gondos figyelemmel hallgatták-e az előbb Kiss Attila képviselőtársunk hozzászólását, mert egy nagyon fontos igazságbeszéd hangzott el tőle az imént, nevezetesen, hogy ez az egész törvényességi felügyeleti rendszer, nyilván annak minden eszközével, így a pénzbírsággal egyetemben is, tulajdonképpen az önkormányzatok gazdálkodásának a felügyeletéről szól. Ez volt az az igazságbeszéd, amire már régóta vártunk, mert igazából ez az alapvető kérdés, hogy tulajdonképpen miért is van szükség az ilyen rendkívül erős kontrollnak a gyakorlására. Valójában nos, ez végre kimondatott, ha nem is államtitkári szinten, amire azért számítottunk volna vagy reméltük volna, hogy esetleg a kormányzat ezt bevallja, de egy képviselői szinten ez mindenképpen megtörtént.

Miért fontos ez? Mert valóban gazdálkodással kapcsolatos önkormányzati rendelet: alapvetően az éves költségvetési rendelet és a másik a helyi adókról szóló rendelet.

(11.20)

Ahogy az előbbi példák is mutatják és bizonyítják, komoly problémák lesznek a felsőbb jogszabályoknak való megfelelés tekintetében, nevezetesen a költségvetési törvény, aztán a Magyarország stabilitásáról szóló törvény kapcsán, és így tovább. Nem fognak tudni megfelelni az önkormányzatok, mert nem fognak tudni olyan költségvetési rendeletet csinálni, amely elegendő mennyiségű saját helyi bevételt termel, mert nem elég magas a helyiadó-bevételük. S akkor majd itt fog jönni a kormányhivatal és az aktuspótlás intézménye, amit azonban a rendes hozzászólásomban fogok elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Apáti István képviselő úr, Jobbik - ahogy beharangoztam -, kétpercese következik.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ismét tetten érhető a "bagoly mondja verébnek" effektusa. Nagyon fontos dolgok hangzottak el a vitában akkor, amikor - most már láthatjuk ismételten - az állam az elmúlt több mint 22 évben szinte tökélyre fejlesztette azt a tudását, hogy hogyan delegálja le nemcsak a hatásköröket olykor, hanem a feszültséget, az emberek dühét és haragját helyi szintre. Megoldja azt mindig a mindenkori kormányzat, hogy ne a kormányra, a miniszterelnökre, a miniszterekre, a kormánytagokra haragudjanak az emberek, hanem haragudjanak a települések polgármestereire, a képviselő-testületek tagjaira, jegyzőre, különböző köztisztviselőkre. Mire gondolok? Arra, hogy ha a szocialista kormány alatt létszámcsökkentésre volt szükség, soha nem az állam mondta ki, hanem megvonták a forrásokat, alulfinanszírozták az önkormányzatokat, s így helyben csapódott le a feszültség, és helyben kellett megküzdeni ennek minden emberi, jogi és erkölcsi oldalával. Az állam mosta a kezeit, mondván, hogy odaadtam a pénzt, mit tehetek én arról, hogy X. Y. önkormányzatnak 5, 10, 20, 50 vagy 100 - mikor mennyi - embert el kellett bocsátani a hivatalból vagy esetleg az intézményeiből.

Mit csinálnak most önök? Megint kevés forrást adnak oda az önkormányzatoknak, és majd az adott önkormányzatok fognak új adókat bevezetni vagy fogják a meglévő adókat megemelni annak érdekében, hogy valahogy toldozzák-foldozzák ezt a lyukat. Tehát megint ez a rendkívül káros, veszélyes, sunyi, alattomos játék zajlik. Most a Fidesz-kormány játszik cinkelt lapokkal. Mit csináltak a szocialisták 2006 és 2010 között? Létszámfejlesztésre, létszámbevételekre a hivataloknak és az intézményeknek nem adtak pénzt, az építéshez nem adtak pénzt, míg a pusztításhoz annál inkább, mert a végkielégítéshez meg a felmentési időre járó pénzek támogatásához bizony adtak forrásokat. Tehát nonszensz módon milliárdokat áldoztak arra, hogy a létszámcsökkentéseket végrehajtsák. Ahogy a régi székely mondás tartja, rombolni a hülye gyerek is tud, az építkezéshez ember kell.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Bejelentkezett Babák Mihály képviselő úr ismét egy kétpercesre.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt még valaki félreértené kormánypárti képviselőtársaimat, mi azt nagyon jól tudjuk, és ha önök ezt nem tudnák, akkor el kell mondanom, hogy nem jött el a Kánaán az önkormányzati és állami finanszírozás tekintetében sem, merthogy van feszültség az állami feladatok ellátásának a finanszírozásában - magyarul kevés a pénz -, és hogy a helyi önkormányzatok sem pancsolhatnak a pénzben, ezt mindenki tudja.

S ha érdekli önöket, akkor elmondom, hogy mi ennek az oka, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Nemcsak azért, mert illik körbenézni a világban: a gazdasági válság terebélyesedik Európában is és a világban is, és el kell mondanom azt is, hogy Magyarországnak külön van egy eladósodottsága. Az állami költségvetésnek nagyon nagy terhet jelent az állam működése, a jó állam, a gondoskodó állam megteremtése.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, nézzék meg, milyen feszültségek vannak a felsőoktatás tájékán, az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben és sok egyéb másban. Ide is kevés pénz jut. Mi is többet szeretnénk, de hölgyek, urak, a pénzt elő kell teremteni, meg kell dolgozni érte, adót kell beszedni, a gazdaság pedig nem úgy működik, ahogy elvárnánk, vagy ahogy igazából szeretnénk és álmodnánk.

Ha a magyar viszonyokat nézzük, úgy gondolom, a teremben lévőknek is lehet felelősségük vagy akár lelkiismeret-furdalásuk is, mégpedig a volt kormánypártiaknak. Nem kívánok visszafelé mutogatni, pusztán csak azt szeretném elmondani, hogy Magyarország eladósodott, és ennek az adósságnak iszonyú terhei nyomják az állami költségvetést, kamatfizetési kötelezettségeink vannak, ugyanakkor törlesztenünk kell a korábban felvett hiteleket. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, ez mind nehezíti a 2013-as gazdálkodásunkat, és ez látszik a településeinken is. Ne higgyék azt, hogy különben nincs gond! Persze, hogy gond van. Feszültség van, és úgy gondolom, mindenhol gondot jelent az, hogy félünk attól, hogy a túlzottdeficit-eljárást nem fejezik be és nem szüntetik meg velünk szemben. Ezt elérték az elmúlt években.

Racionálisan kell gazdálkodnunk, s csakúgy, mint otthon, a pénzünkkel átlátható módon el kell számolnunk az állampolgároknak önkormányzati és állami szinten egyaránt. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, nem a Kánaán ideje van, hanem komoly pénzügyi nehézségeink vannak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Elnök úr, köszönöm megtisztelő türelmét.

ELNÖK: Megfigyeltem, hogy Babák úr minden kétpercesnél először csak 2 perc 5, aztán 2 perc 7, aztán 2 perc 10, merthogy annyira rendes voltam, de most már kongatni fogok sokkal szigorúbban.

Egyelőre a kétpercessorozat végéhez érkeztünk, így most Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak megadhatom 15 perces időkeretben a hozzászólás lehetőségét.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A rendes hozzászólásomban, mielőtt még folytatnám azt a gondolatmenetet, amit az előbb elkezdtem, egy rövid időre szeretnék visszatérni a törvényességi ellenőrzés, törvényességi felügyelet kérdésére, hogy hogyan is volt ez, és ebben a kérdésben milyen álláspontot foglalt el a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Valóban, mi a törvényességi ellenőrzés nemlétének vagy szüneteltetésének azt a 10-11 hónapját a magyar önkormányzatiság fekete, sötét időszakaként éltük meg és gondoltuk, és már a 2010-es választási programunkban is követeltük a törvényességi ellenőrzés helyreállítását. A kormányzat ezt nagyon helyesen meg is tette, és ezt annak idején támogatta is a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Nem úgy azonban az új önkormányzati törvénybe bekerült törvényességi felügyeleti jogkört, ami a kormányhivatalokhoz került. Mint tudjuk, ez korábban az ügyészség feladata volt, és mély meggyőződésünk, hogy ez a feladat továbbra is az ügyészségnél kéne hogy maradjon. Ez így volt, államtitkár asszony, és sajnálatos, hogy ez jelenleg már nem így van.

Fontosnak tartjuk, hogy a kormányhivatalok - amelyek, mint tudjuk, egy politikai vezető által vannak dirigálva; mondjuk ki, sokan ezt a régi világhoz köthetően megyei párttitkárnak hívják, én egyszerűen csak politikai megbízottnak tartom - fognak élni az aktuspótlás intézményével, tehát nemcsak törvényességi felhívásokat fognak tenni, mint ahogy most tesznek is ilyeneket, hanem ahogy haladunk előre az időben, és egyre inkább közelednek majd a következő önkormányzati választások, egyre több alkalommal lesz erre mód, és a lehetősége is megvan a kormányhivatalnak hozzá, hogy az aktuspótlás intézményével éljen, azaz egy-egy önkormányzati rendelet, határozat tekintetében bírósághoz fordul, vagy, ahogy le van írva az alkotmányban, az alaptörvényben, illetve az új önkormányzati törvényben, a különböző bírósági fórumoknál keresi a jogorvoslat lehetőségét, és amikor ez megtörtént, akkor ezután a kormányhivatal az adott önkormányzati rendeletet megalkotja az önkormányzati képviselő-testület helyett, és ezt még jócskán megtetézi pénzbírsággal is. Ezt már az Mötv. vitájában is kifogásoltuk, és kértük, hogy ez legyen kivéve.

Mi az oka annak, hogy most ez a jogeszköz további módosításra fog kerülni, újabb szempontok kerülnek be, és további szigorításra lesz lehetőség? Mély meggyőződésünk, hogy ennek kizárólag politikai okai vannak. Részben a már előbb említett ok, hogy egyre közelednek az önkormányzati választások, és nemcsak baráti településvezetők vannak, hanem politikai ellenfelek által vezetett települések is, ahol élni kell a kontrollnak ezzel a lehetőségével, és ha olyan költségvetést vagy olyan helyi adókról szóló rendeletet alkot az adott képviselő-testület, amely esetleg nem a kormányhivatal szája íze szerint való, de bármilyen más rendeletre vagy határozatra is gondolhatunk, amely adott esetben a kormányhivatal bölcs vezetőinek a politikai ízlését nem tükrözi eléggé vagy kellő módon, akkor élhet a törvényességi felügyelet minden létező eszközével, végeredményben majd a pénzbírsággal is az adott, ellenzékinek mondható polgármesterrel szemben. Így aztán el lehet lehetetleníteni, tönkre lehet tenni egy-egy képviselő-testület vagy településvezető munkáját. Most már tudjuk, hogy sorozatos pénzbírságra is lesz mód szakmányban. Anélkül, hogy az eredeti törvényben megfogalmazott minden lépcsőt végigjárná a kormányhivatal, csak és kizárólag a pénzbírságok sorozatának kiszabására is lehetőség lesz.

(11.30)

És még egy: tehát miért is van rá ok, hogy pont most változassa meg a kormány ezt a törvényt és pont ilyen értelemben? Korábban más képviselőtársaktól elhangzott, hogy a települések most készítik el a 2013-as költségvetésüket, és - államtitkár asszony, a számokkal nagyon nehéz vitatkozni, mert azok rettentő makacs dolgok - igen, itt kiderült jó pár képviselő-testület számára, hogy komoly hiányosságok lesznek ebben az évben. És kimondhatjuk azt a tételt is, ha már itt az adósságkonszolidáció is felmerült, hogy valóban nagy könnyítést jelent az egyes önkormányzatok számára, hogy az éves kamatteher lekerül az egyes kistelepülések válláról mint súly, amit hordoztak magukkal, de gyakorlatilag ugyanabban a mértékben, sőt adott esetben nagyobb mértékben már ebben az évben újra fog termelődni ez a hiány, ez a teher. Miért is? Azért, mert valóban a feladatfinanszírozás rendszere, mélyen tisztelt államtitkár asszony - lehet hogy most rendkívül fontos olvasnivalót talált még az asztalán, és ezért képtelen odafigyelni egy ellenzéki képviselő által elmondott érvekre -, tudjuk, hogy már megbukott idén, ebben az évben, alig indult el, máris megbukott, csakúgy, mint a járási rendszer egésze. Azért, mert kiderült, hogy az a bizonyos arány, ami az alaptörvényben is szerepel, illetve ami az Mötv.-ben is szerepel, bizony a kötelezően ellátandó feladatoknak néhol csak a harmadát teszi ki, néhol csak a felét teszi ki, és bizony, adott esetben minél kisebb egy település, annál nehezebb ezt a másik kétharmadot, másik felet valamilyen módon kipótolni.

Lássuk be, a polgármesterek és a képviselő-testületek sem különösebben lelkesek a tekintetben, amikor a helyi adókról szavazni kell, hogy minél nagyobb legyen az építményadó, minél nagyobb legyen a telekadó és így tovább, más helyi adókként kivethető bevételek. Mert valljuk be, nemcsak azért, mert nehezen választható újra az a polgármester, aki ilyen adónemet kivet vagy korábban már kivetettet megemel, hanem azért is, mert Magyarország népének az adófizetési képessége erősen a végét járja, nincs az a háztartás, amire további vagy több adót ki lehetne vetni. Ezért aztán az ezen rendeletek által behajtható saját bevétel meglehetősen korlátozott. Nehéz lesz így költségvetéseket gyártani ebben az évben.

És tudjuk - ahogy itt az előbb elhangzott egy másik képviselőtársamtól -, a tavalyi évig bezárólag a hiányt próbálták tervezgetni az egyes képviselő-testületek, az egyes települések, ellenben most már a jövőt is tudják tervezni, mert most már látják a jövőt. Röviden, a jövő maga a katasztrófa, és maximum a kozmetikázást lehet tervezni, magyarul: azt a hiányt, amit törvény szerint nem lehet beletenni, de mégis van, valamilyen módon el kell tüntetni. Például olyan adóbevételeket tüntetünk fel, ami nincs, ami nem lesz, mert tudjuk, hogy nem tudjuk behajtani a település lakosságán. Vagy feltüntetünk ingatlaneladásokat, amiket tudjuk, hogy nem tudunk eladni, mert nincs senki, aki megvenné azokat az adott ingatlanokat. Nem baj, beleírjuk, kreatívan gyártjuk a költségvetéseket, azért, hogy megfeleljünk úgymond a törvényi előírásoknak, de ezzel együtt mégse fognak tudni megfelelni a képviselő-testületek.

Ezért gondoljuk azt - visszatérve tehát erre a törvényjavaslatra -, hogy a törvényességi felügyelet ezen eszközével és azon belül a pénzbírság eszközével élni rendkívül cinikus és átlátszó trükk - maradjunk ennyiben - a kormánypárt részéről, minél inkább kézben tartani az egyes képviselő-testületeket, leginkább pedig az ellenzéki képviselő-testületeket és az ellenzéki településeket sújtani minden létező módon, ami számunkra természetesen és nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Még egy dologra szeretnék kitérni, ami szerintünk olyan szempontból fontos, hogy volna itt a kormányzatnak mit tennie, ahelyett, hogy az egyes képviselő-testületek működését próbálná ilyen nagyon szoros kontroll alatt tartani és durván sérteni az önrendelkezéshez való jogukat. Itt van például a járási rendszer kérdése. A tegnapi nap során hiába tettem fel az ön miniszterének, államtitkár asszony, konkrét kérdéseket, hogy mondja már meg nekünk itt, az ország nyilvánossága előtt, hogy mennyibe került eddig Magyarországnak, a magyar adófizető állampolgároknak a járási rendszer kialakítása, mennyibe került annak a működtetése, úgymond mennyivel olcsóbb. Tudjuk, hogy nem lesz olcsóbb, ezt mindannyian tudjuk, de adjon számot forintra-fillérre pontosan, hogy igazából mennyibe kerül jelenleg a működtetése. Hány ember lesz elbocsátva vagy nyugdíjazva időnek előtte, amiatt, mert felállt a járási rendszer? És mitől lett ez hatékonyabb? Tessék már nekünk elmondani, mert valahogy az élettapasztalata nem ezt igazolja, finoman szólva, ennek pontosan az ellenkezőjét mutatja. Az iszonyatos őskáosz, a tohuvabohu alakult ki pontosan a járási rendszer felállításával.

Egyetlenegy konkrét kérdésemre egyetlenegy konkrét... - nem konkrét választ, semmilyen választ nem kaptam a miniszter úrtól, államtitkár asszony, csak egy ilyen sértődött és rendkívül udvariatlan kirohanást a tekintetben, hogy én nem értem, hogy mit jelent egy állam igazgatása, és mennyire jó lesz ez a jó állam, és igazából ne mondjam, hogy földi paradicsomot kínált és ígért a Fidesz az állampolgároknak, Magyarországnak, mert nem ígértek. Azt látjuk! Látjuk, hogy akármit ígértek, nem sikerült megvalósítaniuk, az egész biztos. Eddig se volt működőképes minden szempontból a rendszer, de valamilyen megszokott rendben mégiscsak folytak a dolgok. Na most, ennek vége egyszer s mindenkorra. Nem tudom, mennyi idő kell a magyar közigazgatás rendszerének ahhoz, hogy újra kialakuljon valamilyen egyensúlyi állapot, mindenesetre egy következő kormányzatnak e tekintetben rendkívüli kihívások elé kell nézni, az egész biztos.

Végezetül még egy kérdésre szeretnék kitérni. Az pedig egy konkrét példája annak, hogy hogyan is működött a törvényességi felügyelet az elmúlt időszakban. Az Ajkai Szakképző Iskola sorsára szeretnék itt visszautalni - mi történt? Tudjuk, hogy ez az az intézmény, amit az ajkai önkormányzat át akart adni a Hit Gyülekezetének, de elkövetett számtalan durva hibát a tekintetben, hogy ezt hogy tudja megtenni. A törvényességi ellenőrzési jogkörében a kormányhivatal felhívással élt a képviselő-testület felé, sajnos a képviselő-testület ezt nem vette figyelembe, bírósághoz mentek, első fok, másodfok. Telt-múlt az idő, a Kúria kimondta december hó folyamán, hogy a képviselő-testületnek joga volt átadni annak idején a Hit Gyülekezetének ezt az iskolát. Igen ám, csak a helyzet az, hogy az idő múlásával a bírósági ítélet, bármennyire is szereti a kormányzó többség a Hit Gyülekezetét, nem lenne végrehajtható, mert tanév közben nem lehetséges a fenntartóváltás. Nem baj, tudjuk, Magyarországon kétfajta jogrend létezik, az egyik, ami a paragrafusokba le van írva, a másik, amit önök a Hit Gyülekezetével szemben képviselnek, magyarul, hogy bármit lehet, akármit írnak le a törvények, akármit tartalmaznak, attól még a Hit Gyülekezete, ha akarja azt az iskolát, megkaphatta.

Akkor tessék nekem már megmondani, hogy igazából mire is jó a törvényességi ellenőrzés, mire is jó a törvényességi felügyelet, ha vannak bizonyos kivételek? És nevezzük nevén a gyereket, ki az a kivétel? A Hit Gyülekezete! Önök, a magukat kereszténynek, nemzetinek valló kormányzat esetében a Hit Gyülekezete a kivétel, ami minden törvényen felül áll. Na, ezért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van! - Taps ugyanott.)

ELNÖK: Kétperces bejelentkezéseket látok a monitoron; elsőnek Tóth Gábor képviselő úr, Fidesz.

(11.40)

TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedtessék meg, hogy némi történelmi visszatekintés jegyében és keretében emlékeztessem a képviselőtársaimat, hogy valójában mi is az, ami most ezt a törvényt motiválta. Akik régen itt ülnek - jó néhány van olyan -, emlékezhetnek rá, hogy a nem túl távoli múltban, az elmúlt húsz esztendőben hogyan is tocsikolták el az önkormányzatok vagyonait az önkormányzatok, és került az ország olyan államcsőd közeli helyzetbe, amit most kellett konszolidálni. Hiszen nemcsak úgy van államcsőd, hogy a kormány nem tud fizetni, úgy is államcsőd van, ha az önkormányzatok nem tudnak fizetni. Tulajdonképpen egy csapatban játszunk. Tehát az eltocsikolt országot kellett valahol valamilyen szinten pénzügyileg talpra állítani. Első pont.

Második pont: a tisztelt jobbikos képviselő asszonynak mondom nagy tisztelettel, hogy nagy valószínűséggel a járások működésével kapcsolatosan vajmi kevés az ismerete. Én magam falusi polgármesterként a járásoknak éppen az egyik összerakójaképpen részt vettem és részt veszek a mindennapi munkájában és segítésében. Egy árva petákkal sem került többe eddig a járási hivatal működése, mint eddig, hiszen még a lapátot is (Hegedűs Lorántné: Mert nem is működik!) a saját hivatalomból vittem át. Tehát nem kellett pluszt vennünk, mert egy egyébként is meglévő épület (Hegedűs Lorántné: És a felállításuk mennyibe került?) meglévő fűtési költségei merülnek fel, és az államapparátusból, az önkormányzatokból átment dolgozók vannak a járási hivatalokban. És amit eddig hat ügyintéző intézett adott esetben egy-egy helyen, ezt jelen pillanatban egy ügyintéző próbálja. Persze nekem is vannak olyan kolléganőim, akik visszasírják azt az időt, amikor nálam dolgoztak. Bocsánat a szóért, nem deportáltam (Közbekiáltás a Jobbik padsoraiból: Na, na!), csak átküldtem őket a járásba dolgozni, és a járásban most nincs annyi kávészünet meg cigiszünet, mert öt percért is ki kell kéredzkedniük. (Dr. Lamperth Mónika felnevet.) Lényegesen racionálisabban működnek most azok a mindennapi dolgok, amelyek az önkormányzatnál bizony-bizony már klub jelleggel működtek.

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr.

ELNÖK: Demeter Ervin képviselő úr, kétperces!

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Felidézte, képviselő asszony, a tegnapi azonnali kérdések óráját, amikor állítása szerint nem kapott választ a kérdésére. Csak azért, mert a miniszter úr nincs jelen, kénytelen vagyok helyette azt mondani, hogy választ kapott. Ön azt kérdezte, hogy a járási hivatalok hogyan működnek, mennyibe kerülnek, mitől jobbak. Az egész államigazgatás működése nem választható szét járási hivatalra és kormányhivatalra, de a kormányhivatalok költségvetése megtalálható a központi költségvetésben, javaslom, hogy nézze meg.

A másik, amit tudok mondani, hogy ez az összeg nem több, mint a tavalyi esztendőben. Azért igyekszem egy másik aspektusból megközelíteni, mint a miniszter úr, mert tegnap valóban azt mondta, hogy nem fogadta el. Nem biztos, hogy másfél hónap után célszerű véleményt mondani arról, hogy mivel egyszerűbb a járási hivatal, de teoretikusan el tudom önnek mondani. Attól egyszerűbb, hogy közelebb került az állampolgárokhoz, átláthatóbb a szervezet, és integráltan, egy kis területi egységbe integráltan végzik a feladataikat. (Hegedűs Lorántné: Ez konkrétan nem így van! Éppen nem így van!) Javaslom önnek, hogy keressen fel egy járási hivatalt vagy egy kormányhivatalt, amelyik közel van a választókörzetében, és ezeket a dolgokat ott személyesen meg tudja nézni. Higgye el, hogy hasznos lenne.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Lamperth Mónika képviselő asszony, kétperces!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ugyan nem tudom, hogy most a járási hivatalok működésének elemzése hogyan kerül ide az asztalra, szerintem ez a törvénytervezet nem erről szól. De ha már Demeter Ervin és előtte fideszes képviselőtársam is ezt szóba hozta, muszáj rá reagálni, mert egyszerűen olyan dolgokat mondanak, amik nem igazak.

Tisztelt Demeter Képviselő Úr! Nem tudom felvenni a szemkontaktust, mert a pulpitus közénk állt, de önnek mondom elsősorban, hogy tényszerűen nem igaz, hogy közelebb került az emberekhez az ügyintézés. Nem igaz. Az én személyes ismerősöm, tehát nem legendából tudom, véletlenül egy ismerősöm - nem mondom meg, ki az, nehogy baja legyen - ügysegéd lett (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A nagymamád!) az egyik járási hivatalnál. Sírógörccsel megy haza szerencsétlen, mert fogalma nincs, hogy milyen ügyekben hogyan kihez tud fordulni. A jegyző ugyanis, aki eddig a kollégája volt, azt mondja, hogy köszönöm szépen, hiába van szakmai álláspontom, nem mondom el, mert ha véletlenül nem egyezik azzal, amit a járásnál mondanak, nehogy én kerüljek bajba; és ahol ügysegéd, a járásnál sem tudják neki megmondani, hogy mi az, ami most rá tartozik, és mi az, ami nem. Ott ül az ügysegéd, és fogalma sincs, hogy azoknak az állampolgároknak, akiket ebben a járáshoz tartozó ügyben a hivatalba elküldenek hozzá, mondván, hogy ez már a járáshoz tartozik, fogalma nincs, hogy hogyan és miként tudna segíteni. Nagyon sok helyen egyébként még (Az elnök csenget.) nincs ügysegéd, tehát tényszerűen nem igaz, hogy közelebb került az emberekhez az ügyintézés. Nem felel meg a valóságnak.

Azt gondolom, hogy a járásokkal kapcsolatban egyébként még nagyon sok kérdést fel lehetne tenni, de nem tartozik ehhez a törvényhez.

Azt, hogy most a fideszes polgármesterek védik ennek az egyébként védhetetlen mundérnak a becsületét, értem. Elég, ha önöket a Somogy megyei taranyi polgármesternek a példájára figyelmeztetem. Szegény Töröcskei Pista egy nap alatt meggondolta magát, ő mégsem úgy gondolta, visszafizeti a jutalmat, és igazából ő ezt egész életében így akarta, csak (Az elnök ismét csenget.) véletlenül nyilatkozott mást. Fenyegetik azokat a polgármestereket, akik nem állnak be a sorba, úgyhogy értem önöket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én néztem el, elnézést, mert éppen Lamperth képviselő asszony következik a 15 perces hozzászólásával, csak elnéztem, hogy ez a kétperces volt még az előbb. Úgyhogy most megadom a szót 15 perces hozzászólásra.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! E törvénytervezethez, amely az önkormányzati törvény módosítása és az államtitkár asszony expozéja szerint arra szolgál, hogy az eddigi tapasztalatok alapján bizonyos korrekciókat elvégezzenek, ehhez csak úgy tudunk viszonyulni, úgy tudom a Magyar Szocialista Párt álláspontját valamennyiük számára világosan és egyértelműen bemutatni, ha picit visszanézünk a múltba az önkormányzati rendszer alakítását illetően.

Ha valaki foglalkozik azzal, hogy a magyarországi demokratikus intézményrendszer kialakítása hogyan történt a rendszerváltáskor, az pontosan emlékszik arra, visszakereshető, hogy abban a politikai paletta valamennyi területéhez, részéhez tartozó politikai erő egyetértett, hogy Magyarországon erős önkormányzati rendszert akart kiépíteni. 1990-ben olyan önkormányzati rendszert hozott létre az akkori alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló törvény Magyarországon, amely erős önkormányzati autonómiával rendelkezett, és az önkormányzati önállóságot védő alkotmányos garanciákkal bírt. A helyi önkormányzati törvény indoklása nem véletlenül mondta és tette nyilvánvalóvá, hogy az önkormányzati rendszer ellensúlyt képez a központi kormányzattal, a központi közigazgatással szemben, mert ez volt akkor a jogalkotó szándéka, hogy ellensúlyt képezzen, hogy azokban a feladatokban, amelyeket a jogalkotó az önkormányzatokra bíz, az önkormányzatok autonómiával rendelkezzenek. Azért rendelt mellé olyan finanszírozást, amely részben normatívával, részben az önkormányzatok saját bevételére alapítva gondoskodott a kötelező feladatok ellátásáról, hogy ne kelljen megkötni az önkormányzatok kezét, hogy milyen feladatra pontosan mennyit költenek, ami az önkormányzatiság lényegéhez tartozik, hogy saját maguk önállóan dönthessenek, ezt tegye lehetővé ez a rendszer.

Nagyon érdekes, hogy a fideszes polgármesterek akkor még, amikor ellenzékben volt a Fidesz, ezt nagyon jól értették. Tehát nagyon szívesen hivatkoztak az önkormányzati autonómiára, nagyon szívesen hivatkoztak arra a jogukra, hogy nekik önállóan joguk van eldönteni, hogyan működjenek a helyi közügyek, hogy hogyan gyakorolják a helyi közhatalmat. Ha olyan tervezettel állt elő az akkori szocialista kormány, mint például a kistérségek kialakítása, amire itt utalás is történt - pedig az nem más, mint ösztönzése többletpénzzel az önkormányzatok közös feladatellátásának, és akkor sem mondta, hogy kötelező, nem adott rá utasítást, nem akart államosítani, hanem egyszerűen ösztönzött egy feladatellátást -, nos, akkor a fideszes polgármesterek, persze csak azok, akiknek politikailag ez érdekükben állt, kiabáltak ellene. Voltak olyan fideszes polgármesterek - most éppen kiment, nem ül itt, de akár a nevét is mondhatnám -, akik dicsérték ezt a rendszert, azt mondták, hogy igen, ez segít az aprófalvas településszerkezetű térségekben. Hajdúban nem, nem is arra lett kitalálva, de az aprófalvas településszerkezeteknek igenis segít.

(11.50)

Azt, hogy az önkormányzati rendszer a központi kormányzattal szemben ellensúlyt képez, az Alkotmánybíróság is kimondta. Tehát nyilvánvalóvá vált, hogy abban az értelemben nem tekinti az egységes államszervezet részének, hogy a kormánynak és a központi közigazgatásnak direkt befolyásolási lehetősége legyen az önkormányzatokkal szemben. Ez nyilvánvaló volt, és ezt a korlátot mindig be is tartotta a mindenkori jogalkotó.

Én azt gondolom, hogy a mostani gyakorlat, illetve a mostani jogszabályok legfeljebb üres lózunggá teszik sajnos az alaptörvénynek azt a mondatát, amikor azt mondja, hogy Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében önkormányzatok működnek, hiszen ennek az autonóm működésnek a feltételeit, hát, most már csak itt-ott és rendkívül hézagosan biztosítja.

A magyar önkormányzatokról szóló törvény preambulumában ki is nyilvánítja, hogy az önkormányzatot az államszervezet részének tekinti, méghozzá olyan módon, hogy közreműködnek az államcélok megvalósításában.

Tisztelt fideszes, KDNP-s Képviselőtársaim! Ez az önkormányzat-felfogás nagyon messze van attól, amit a Magyar Szocialista Párt az önkormányzatiságról gondol. Amikor önök azzal kritizálják az előző kormányokat és az MSZP-t, hogy kevés pénzt adott az önkormányzatoknak, ezáltal fölszámolta az önkormányzati autonómiát, az egyszerű magyarázat csak arra, hogy önök ezt a keserű pirulát egy picit jóízűbben tudják lenyelni, mert miközben az tényszerűen igaz, hogy az önkormányzatok finanszírozása, az önkormányzati feladatra juttatott forrás nem volt annyi, mint amennyit szívünk szerint mi is támogatásként adtunk volna, de hát egy olyan időszakban, amikor másutt is megtakarításra volt szükség, azt gondolom, a társadalmi igazságosság mégiscsak azt kívánta, hogy ennek részesei legyenek az önkormányzatok is, részese legyen a költségvetés valamennyi alrendszere.

Egészen furcsa, amikor itt Babák képviselő úr azzal érvel, hogy persze, hogy szeretnénk többet adni, de hát ha nincs több pénz, hogy ezt az érvet most megtalálták. És amikor ellenzékben voltak? Akkor ezek az érvek, amiket egyébként elmondtak az akkori kormányoldali képviselők is, hogy persze, hogy szeretnénk többet adni, de hát ha nincs több, akkor abból nem lehet, ezek soha nem voltak érvek az önök számára.

Ezt csak azért hoztam ide, mert szerintem jó lenne, hogyha az önkormányzati rendszerről és ezen keresztül azokról a közfeladatokról, amiket az önkormányzati rendszer nyújt az állampolgárok számára, tudnánk egy picit ésszerűbben, több szakmai és kevesebb politikai érvet használva vitázni, mert én azt gondolom, hogy az önkormányzatok számára, de még inkább az egyes településen élő emberek számára a legfontosabb mégiscsak az, hogy jó színvonalú közszolgáltatást kapjanak.

Higgyék el, amikor például az önkormányzatoktól elvett és államosított közoktatási rendszerrel kapcsolatban mondjuk el a kritikánkat, akkor nem az vezet bennünket, hogy most próbáljunk meg ütni egyet a kormányoldalon, hanem az vezet bennünket, hogy bizony mi is találkozunk, beszélünk iskolaigazgatókkal, pedagógusokkal, szülőkkel, és látjuk, hogy egy teljesen lehetetlen rendszer alakult ki. És ami nekem különösen megdöbbentő volt, hogy ezek az emberek oly mértékben féltik az állásukat, hogy nekem húsz-harmincéves ismerőseim, akikkel jóban vagyok, pedagógusok, iskolaigazgatók, mikor érdeklődtem arról, hogy hogyan működnek az új rendszerben, kivétel nélkül mindegyik hozzátette: de nagyon kérlek, ne mondd el senkinek, hogy ezt tőlem tudod. Ilyen nem volt Magyarországon 30 éve. Ez, hogy ilyen félelemben élnek ezek az emberek (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.), az önök szégyene, az önök szégyene!

Megértem, hogy a fideszesek kiabálnak, lehet is lelkiismeret-furdalásuk, lehet, nyugodtan! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Ilyen fenyegetettség, mint amilyet a közigazgatásban dolgozók, a közszolgálatban dolgozók most éreznek, egészen bizonyos, hogy a demokratikus rendszerváltás óta nem volt. Azelőtt volt, de hát azt a rendszert nem akarta egyikünk se.

Tasó képviselő úrra szeretnék reagálni, mielőtt konkrét tételeire rátérnénk a törvénymódosításnak. Képviselő úr azt mondta, hogy mi nem voltunk a törvényesség pártján. Ez egyszerűen nem felel meg az igazságnak.

De hadd mondjam azt, kedves Tasó képviselő úr, hogy egy olyan párt képviselőitől nem kérek én kioktatást, amelynek az elnöke még ellenzékből azt mondta, hogy nem kell betartani a kampánycsendet, mi kampányolunk szombaton is, vasárnap is, telefonálunk, majd valakik följelentenek, a jogászok meg kimosdatnak, oszt' jó napot. Ezt gondolta választási törvények betartásáról az ön pártelnöke, aki ma Magyarország miniszterelnöke. És akkor ön akar nekem kioktatást tartani törvényességből? (Közbeszólások és zaj a Fidesz padsoraiból.) Köszönöm szépen, azt gondolom, hogy erre mi nem szorulunk rá.

De mondhatnék más példát is. Amikor először beleakadt ez a kormány az Alkotmánybíróság döntésébe, pontosan az Alkotmánybíróság megsemmisítette az alkotmánysértő döntéseit, mi volt az első reagálásuk? Nem az, hogy módosítják annak megfelelően a törvényeket, hanem az, hogy Lázár János azonnal idehozta az úgynevezett Lázár-csomagot az Országgyűlés elé, és a kétharmados fülkeforradalmárok máris elküldték az első selyemzsinórt az Alkotmánybíróságnak. Úgyhogy azt gondolom, mi nem szorulunk önöktől kioktatásra törvényesség tekintetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt gondolom, hogy az az önkormányzat-felfogás, amit önök vallanak, távol áll attól, amit mi jónak és hasznosnak tartanánk, és hogy ha a Magyar Szocialista Párt felhatalmazást kap a választóktól, akkor vissza fogja állítani az önkormányzati autonómiát. (Zaj a kormánypárti sorokból.)

Azt azonban el kell mondanom a tényszerűség kedvéért, hogy ebben a törvénymódosításban van néhány olyan elem, ami... Csak a jegyzőkönyv számára mondom, hogy mintha idegesek lennének itt a képviselők, kicsit zajonganak, de nem zavar ez engem abban, hogy elmondjam a hozzászólásomat, úgyhogy csak nyugodtan tegyék.

Szóval van néhány olyan elem, amivel szakmailag egyet lehet érteni. Ilyen például, hogy a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter belép az eljárásba akkor, amikor a kormányhivatal valamelyik önkormányzati rendeletnél az alaptörvénnyel való összhang hiányát tapasztalja, tehát hogy alaptörvénybe ütközik. Ez egy szakmailag logikus eljárásrend. Nyilván az eddigi gyakorlat vagy ennek a végiggondolása hozta ezt a tapasztalatot. Én személyesen nem vagyok ez ellen, sőt azt gondolom, hogy az az új fórumrendszer, amiben az alaptörvény-ellenes rendelettel az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, a törvényellenes rendelettel a Kúriához, és egyéb döntéseknél a törvényszéknél és a bírósági hierarchia egyéb helyein elhelyezett hatáskörök vannak, még azt gondolom, logikus is sok szempontból. Tehát nekem személyesen ezzel kapcsolatban kritikám nincs.

Azt is az alkotmányügyi bizottságban is elmondtam, hogy az, hogy a polgármesternél kezdeményezi a kormányhivatal vezetője, hogy ha törvényellenes működést tapasztal, hogy tárgyalják újra, ezt kiterjesztik a társulási tanácsra, teljesen logikus, hiszen ha ugyanazt az önkormányzati feladatot látja el a társulás több önkormányzat együttműködésében, mint amit egy önkormányzat saját maga, és ott van egyfajta törvényi felhatalmazás, akkor logikus, hogy legyen a másik formációnál is. Tehát nekem ezzel különösebb problémám nincs.

Vannak még olyan módosítások, amelyekről beszélt részletesen Varga képviselőtársam, ezt nem akarom megismételni. Ugyanígy nem kívánok kommentárt fűzni a technikai módosításokhoz sem.

De itt már az előzőek során a vitában is szóba került, és azt gondolom, hogy érdemes erről szót váltani, hiszen államtitkár asszony is az expozéjában elmondta, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján szükség van korrekcióra. Ezt én is így gondolom, és azt gondolom, hogy a 2013-as év költségvetése azt a tapasztalatot fogja hozni az önkormányzatok számára, hogy ezt a feladatfinanszírozásnak nevezett humbugot fel kell számolni.

Szeretnék mondani néhány példát. A feladatfinanszírozás jegyében az önkormányzatokat pántlikázott pénzekkel látják el, megkötik, hogy egy adott pénzforrást, amit az önkormányzat a központi költségvetésből kap, mire lehet fordítani. Szerintem ez a merevség eleve a feladatellátás színvonalának a rovására megy. Ez a tanácsrendszer finanszírozása volt. Ott se vált be. Én egész életemben ezzel a területtel foglalkoztam, közigazgatási szakjogászként nagyon sokat tudnék arról beszélni, hogy ez miért hibás, miért rossz. Vissza kellene térni egy olyan normatív finanszírozási rendszerhez, ami nagyobb önkormányzati rugalmasságot hoz.

(12.00)

Persze, egy olyan rendszerben ezt nem lehet megcsinálni, hogy szándékosan alulfinanszíroz az önkormányzatok számára, majd a fideszes többségű önkormányzatoknak zsebből osztogat, lásd a december 18-i kormányhatározatot. Ilyen kormányhatározatot én még nem láttam, hogy milliárdokat szór szét úgy, hogy nem mondja meg, hogy miért pont az az önkormányzat kapja, mire kapja és ilyen feltételekkel. Egyszerűen én még ilyet nem láttam! De hát napnál világosabb, hogy ennek politikai oka van.

A kis önkormányzatok meg? Mondok egy példát az én választókerületemből: Bőszénfa önkormányzata 1 millió forintot kap feladatfinanszírozásra, a közvilágításra. Közben neki havonta 125 ezer forintot kell közvilágításra kifizetni. A 12-szer 125 ezer forint csak a Matolcsy-féle számtanban 1 millió. Hát a fele hiányzik, és nem tudja honnan kipótolni, mert elvették a bevételeket. Elvették a gépjárműadónak nagyon nagy részét, amit még viszonylag rendesen befizettek az emberek. Helyiadó-bevétel a faluban nincs, mert nem tudják miből szedni. Egyszerűen ez a feladatfinanszírozás egy csőd!

Tisztelt Államtitkár Asszony! Ha jót akar az önkormányzatoknak, akkor ne csak ilyen korrekciós törvényt hozzon ide, hanem egy tisztességes, a működési feltételeiket biztosító törvényt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólásokat látok a Fidesz frakciójából; László Tamás képviselő úr először.

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! A vitában, úgy látom, hogy a szocialista képviselők még mindig a tanácsrendszert sírják vissza. (Dr. Józsa István: Ezt most hozzátok vissza.) Tévedés! Ön nagyban téved, és nem is érti meg, hogy milyen irányba halad az az önkormányzati törvény, amely az első törvények közé tartozott a rendszerváltozás után. De abban az első törvényben azt a szétválasztást, amit most teszünk meg, nem csinálta meg az akkori parlament, mert akkor keveredett az önkormányzatiság ethosza, szellemisége és az államigazgatás szellemisége.

Úgy gondolom, azzal a lehetőséggel, amit a kormány és a parlament megadott azzal, hogy létrehozta a járási hivatalokat, a fővárosban a kerületi hivatalokat, és ezáltal tehermentesítette az önkormányzatokat egy csomó olyan állami feladattól, egy óriási esélyt és lehetőséget teremtett az önkormányzatiság kiszélesítése érdekében. Sőt, az önkormányzatiságnak az alapvető szellemét tudjuk most igazán megteremteni. Mert az önkormányzat nem arról szól, hogy az állam akaratát levigyük teljesen az alsó szintekre, az önkormányzatiság arról szól, hogy az ott élő lakosság számára az energiát kanalizáljuk, megtermeljük, fokozzuk, olyan összefüggéseket hozzunk, mint az identitás megteremtése, erősítése, az intézmények fenntartása és ehhez hasonló feladatok.

Önök óriási tévedésben vannak az államosítással kapcsolatban. Szó nincs itt államosításról, sem a kerületi hivatalok, járási hivatalok létrehozása kapcsán, sem a közoktatási-köznevelési intézmények kapcsán. Egész egyszerűen tisztázás történt, a fenntartói és a működtetői feladatok váltak szét. Ez egy óriási lehetőség például a köznevelési intézmények terén, hogy ott is egy új szinergiát hozzunk létre. Ez a folyamat zajlik ma az országban.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Tasó László képviselő úr, kétperces.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csupán csak azért, hogy ne maradjon utolsó hangként az meg, hogy a törvényességgel kapcsolatban a mi véleményünk nem helytálló, emlékeztetném kedves Lamperth képviselő asszonyt, hogy ön mondta pontosan, szó szerint, ha jól idézem, akkor talán helyesen teszem (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.), miután elvesztették az önkormányzati választásokat 2006-ban: nem baj, nem kell félni, kedves képviselőtársak, majd kaptok tőlünk erős jogosítványokat. Tehát világossá tették egyértelműen, hogy a tisztségviselőkből nem kérnek, és az ehhez kapcsolódó jogosítványokat elveszik tőlük. De nem, ön ezt nem hagyta, hanem adott erős jogosítványokat. Így is történt.

Csak egy hosszabb mondat arról, hogy a feladatfinanszírozás jelenlegi szakaszában milyen problémák vannak. Valóban vannak problémák, tényleg így van. Ez az év arról fog majd szólni, hogy azokat a hibákat, amiket még nem látunk előre, és nem tudtunk egyből kezelni, orvosolni fogjuk. De természetes, hogy nem lehet minden önkormányzat és minden gazdálkodás irányába olyan lépéseket tenni, amelyek egységesen jók, egységesen biztonságos mederben tudják tartani a gazdálkodást. Ez az év arról fog majd szólni, hogy ott, ahol jogos a kérés és van probléma, amit visszaigazolással is bizonyítva látunk, tehát tudjuk azt, hogy valóban a probléma jogos, és valóban meg kell változtatni a finanszírozást, meg fog történni a változtatás. Ki fogjuk korrigálni, ki fogjuk javítani azokat az eseteket, ahol ez valóban feszültséget teremt.

A lényeg, hogy mi szeretnénk egy jól működő rendszert kialakítani, és mindenképpen számítunk a bölcs és tapasztalatokon alapuló jó tanácsokra is. Úgy néz ki, hogy most az MSZP esetében erre nem számíthatunk igazából. De hátha még lesznek azért a baloldalon is önkormányzati vezetők, akikkel kapcsolatban vagyunk, és a tanácsaikkal segítik majd a munkánkat, mert a jó tanácsra mindig szükség van.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Káli Sándor képviselő úr, kétperces.

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Öreg barátommal, aki egyébként városkörnyéki polgármester, üldögéltünk egy szombat délelőtt egy kiskocsmában, amikor elment egy esküvői menet mellettünk. Lelkesen dudáltak a fiatalok, mire ő azt mondta, hogy majd egy év múlva dudáljatok. No, ezt mondom önöknek, is, hogy majd meglátjuk, hogy mekkora lesz az öröm egy év múlva. Ugyanis én is csak vissza tudom igazolni polgármester úr szavait, nekem is van nagyon sok olyan fideszes polgármester cimborám, akiknek a lelkesedése mérsékelt ebben a pillanatban. Lehet, hogy önök nem így látják, de lelkük rajta.

Babák polgármester úr, valóban, első számú szolgája a településnek a polgármester; de a településnek első számú szolgája, nem a kormánynak. Ez egy nagyon nagy különbség az én fejemben. Amit el szerettem volna még mondani, az az, hogy itt nincs itt ugyan Demeter Ervin, általam tisztelt kormányhivatal-vezető és képviselőtársam, de azért a legeladósodottabb városoknál érdekes dolog az, hogy éppen Balog miniszter úr Debrecent emelte ki, mint az egyik legeladósodottabb várost. De hát azt tudjuk a statisztikai adatok alapján, hogy Hódmezővásárhely, Kaposvár és Budapest V. kerülete vezeti ezeket a listákat. Gondolom, hogy Demeter Ervin úr korrektségét ismerve ezt Lázár úrnak, Szita úrnak és Rogán úrnak is el fogja majd mondani.

Az itt jelen lévő polgármestereknek azért azt mondom, hogy szólnak arról, hogy korlátozzuk, meg jaj, istenem, meg hogy nem úgy van. De ebben a pillanatban, mondjuk, az iskolák üzemeltetésénél, ha ki tetszenek fizetni a különböző közműdíjakat, és meghibásodik a csap, akkor erre van pénz? Sok fideszes polgármester úr is azt állítja, hogy nincs.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Lamperth Mónika képviselő asszony, még mindig kétperces, ugyancsak MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Fideszes képviselők mindig azzal próbálkoznak, hogy megpróbálják eltorzítani az általam idézett korábbi mondatokat. Pedig semmi másról nincsen szó, mint hogy akkor én a kormány tagjaként megerősítettem, hogy fenn kívánjuk tartani a területfejlesztésnek azt a rendszerét, amit az első Orbán-kormány alatt önök alakítottak ki. Ugyanis azt megelőzően, a Horn-kormány alatt olyan területfejlesztési intézményrendszert építettünk ki, amelyben önkormányzati többség volt, és akkor önök azt mondták, az első Orbán-kormány, hogy egy olyan területfejlesztési intézményrendszer-korrekcióra van szükség, ahol az államnak van többsége, hiszen az államnak kell helytállni, ha a területfejlesztési források felhasználásában valami probléma van.

Én ezt végiggondoltam, és azt gondoltam, hogy abban az időszakban, amikor európai uniós források sokkal nagyobb nagyságrendben érkeztek Magyarországra, mint korábban, ez logikus, hiszen akkor csak az előforrások voltak, hiszen nem voltunk még EU-tagok, és az államnak kell ezért helytállni, akkor logikus az, hogy állami többség legyen. És az állami többség a területfejlesztési intézményrendszerben úgy alakult ki, hogy az állam nevében bizony országgyűlési képviselők is részt vehettek ebben a testületben. Tehát nem történt más, mint amire ön utalt az előbb, hogy ha valamit bölcsen csinált az egyik kormány, azt nem szégyen a másiknak folytatni. Tehát én arról beszéltem, hogy legyenek nyugodtak, igen, mi továbbvisszük ezt az intézményi struktúrát, ahol állami többség van - miért ne?

(12.10)

Azt én értem persze, hogy ön ezt vádaskodva szereti mondani, meg a fideszesek vádaskodva szeretik mondani, mert mindig akkor jönnek elő ezzel, amikor már nincs igazi érvük. Pedig most nyugodtan fölköthetnék azt a bizonyost, hogy mitől is jobb ez az önkormányzatoknak, mert én tudok olyan fideszes polgármesterekről (Az elnök csenget.), akik szűk körben bizony megmondják az őszintét, hogy nagy a baj az önkormányzati finanszírozásban, de itt védik a mundér becsületét (Az elnök csenget.), mert különben állhatnak a szőnyeg szélére.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr kétpercese következik.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én megpróbálnék visszatérni az eredeti vitához, tehát magához az előterjesztéshez. Az LMP-nek három megjegyzése lenne az eredeti törvényjavaslathoz, illetve a törvényességi felügyeleti jogkörrel kapcsolatos módosításokhoz.

Először is szeretném azt elmondani, hogy teljesen érthetetlen, hogy a mostani önkormányzati törvénymódosítás kapcsán a kormányzat tovább kívánja gyakorlatilag szűkíteni az Alkotmánybíróság jogkörét. Tökéletesen érthetetlen az, hogy a kormányhivatalok folyamodványi joga elé miért kell beépíteni az önkormányzati tárcát, az önkormányzatokért felelős minisztert mint szűrőt. Miért célja az előterjesztőnek az, hogy ilyen módon is csökkentse az Alkotmánybíróság elé kerülő ügyek számát? Az Alkotmánybíróságnak fontos szerepe volt az elmúlt negyedszázadban abban is, hogy az önkormányzati jogalkotás az alaptörvény keretei között menjen, ezt a lehetőséget metszi vissza, és gyakorlatilag megteremti az alapot arra, hogy sorozatban alaptörvény-ellenes vagy nagy számban alaptörvény-ellenes szabályozókat alkossanak helyi önkormányzatok.

Érthetetlen az is, hogy amikor törvényességi felügyeleti jogkörben lehetővé teszi a kormányhivatalnak azt, hogy összehívjon testületi ülést, akkor megengedi azt, hogy az önkormányzat szmsz-étől eltérjen. Hogyha az önkormányzat szmsz-ével van a probléma, akkor először azt kéne korrigálni, de az egészen hajmeresztő, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó szerv tér el a szabályzattól, tehát szabálytalanul intézkedik a törvényességi felügyeletért felelős szerv.

Harmadrészt pedig az 5. §-a a törvényjavaslatnak növeli a felügyeleti jogkört gyakorlónak a bírságolási lehetőségét. Aggályos az, hogy ma Magyarországon igen nagyok a területi egyenlőtlenségek, igen eltérő helyzetben vannak (Az elnök csenget.) egyes önkormányzatok, és ehhez képest a bírságkivetésnél, a bírságolásnál nem veszi figyelembe a törvény az önkormányzatok (Az elnök csenget.) nagyon-nagyon eltérő teherbírási képességét.

Köszönöm.

ELNÖK: Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik, és 15 perces hozzászólás maximálisan.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok én is visszatérni az eredeti javaslathoz, mert itt sok mindenről volt szó, a javaslatról kevésbé, bár van ennek egy szolid és diszkrét bája, amikor az MSZP államosítástól retteg, illetve a véleménynyilvánítás szabadsága miatt, és annak a hiányát emlegeti fel. Azt hiszem, hogy erről a történelmi ismereteink egy kicsit mások, de mindegy, szeretném a törvényjavaslatot egy kicsit górcső alá venni.

A történet ott kezdődik ugyanis, hogy a rendszerváltás környékén - az úgynevezett rendszerváltás környékén - már az a hiba belekerült a rendszerbe - hogy ez hiba vagy tudatosság, az egy jó kérdés, nyilván mindkét megoldás mellett lehetne érvelni -, hogy a jegyzőket a képviselő-testület alá rendelték, illetve hivatalosan hiába rendelték a törvények és a törvényesség őreivé a jegyzőket, annak ellenére, ha a képviselő-testület az, aki felmentheti őket, akkor tulajdonképpen a képviselő-testület az és a kormányzó helyi többség az, akinek megpróbálnak megfelelni. Név nélkül elhangzott az is jegyző szájából - ez korábban történt, a kilencvenes években -, amikor egy firtató kérdésre, hogy bizonyos jogszabálysértéseket miért nem vesz figyelembe vagy miért nem lép, akkor azzal válaszolt a jegyző - persze, ezt csak szűk körben -, hogy neki jobb bizonyos esetekben, hogyha nem ismeri a jogszabályokat. És ennek lett a következménye az, hogy sajnos az önkormányzati rendszer - és azt kell mondjam, hogy pártállástól függetlenül az elmúlt húsz évben ezt láthattuk - egyfajta kiskirályságok rendszerévé fajult, hiszen aki helyben a képviselő-testület többségét maga mögött tudhatta, az tulajdonképpen akármit megtehetett. És egyébként az államnak és a bíróságoknak vagy a kormányhivataloknak - akkori nevükön közigazgatási hivataloknak - sem volt túl sok eszközük, hogy meggátolják azt, hogy egy önkormányzat milyen határozatokat vagy milyen rendeleteket hoz.

Ehhez hozzájött az is, hogy kisebb figyelem terelődik természetesen egy helyi határozatra, rendeletre, mint mondjuk, az Országgyűlés által alkotott törvényekre, tehát a kontroll szűkebbre szabott, és az is hozzájárul, hogy bizony-bizony helyben, főleg kisebb településeken az apparátus részéről sem volt mindig meg a megfelelő hozzáértés, vagy hogyha megvolt, akkor egzisztenciális érdekek miatt gyakran nem szóltak, vagy hogyha szóltak, akkor esetleg elvesztették a munkájukat is. Az biztos, hogy ez a rendszer így, ebben a formában nem volt jó, tehát az még önmagában üdvözlendő is lehet, hogy megpróbálták, illetve az új szabályozások által megteremtődött egy kontroll az önkormányzatok működésén. De természetesen ennek meg kell maradnia a törvényesség és a törvények betartatásánál, hiszen hogyha önkényes elemek kerülnek a rendszerbe, tehát hogyha a kormányhivatalok, mondjuk, visszaélnek ezzel, és teszem azt, ellenzéki önkormányzatokat vagy ellenzéki többségű önkormányzatokat kezdenek vegzálni, akkor ez egy káros hatás lehet, de hogyha a kontrollt nem teremtenénk meg, akkor kiönthetnénk a fürdővízzel a gyermeket is. Tehát itt ez egy nehéz kérdés lehet, de az biztos, hogy a kontrollra szükség van. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ebben az irányban próbálkozik, illetve én abból indulok ki, hogy már megszületett az új önkormányzatokról szóló törvény, annak a vitáját lefolytattuk, és most azt kell megnézni, hogy ez a javaslat mennyiben módosítja az ott megfogalmazottakat.

Amit itt Schiffer képviselőtársam elmondott, szintén egy nagy dilemma lehet, hogy kontroll-e, szűrő-e, visszaélésekre való lehetőséget ad-e, vagy pozitív-e, hogy a kormányzat előtt vagy a kormányzati apparátuson, minisztériumi apparátuson végig kell futnia azoknak a javaslatoknak, amelyeket a kormányhivatalok terjesztenek elő egy-egy önkormányzati rendelettel kapcsolatban. Ez bizonyos esetekben nyilván eredményezheti azt, hogy a minisztériumi rendszer vagy a felelős miniszter megszűri, ahogy Schiffer képviselőtársam mondta, hogy mik kerülnek az Alkotmánybíróság elé. De lehet a mellett is érvelni, hogy ez arra is lehetőséget ad, hogy esetleg a kormányhivatalok - mert erre is találtunk felvetéseket - ne éljenek vissza a jogkörükkel, és ne kezdeményezzenek túl nagy számban olyan esetekben is felülvizsgálatot vagy törvényességi felhívást és egyéb előterjesztéseket az Alkotmánybíróság felé, ahol egyébként az nem áll meg, és esetleg a túl sok vegzálás már az önkormányzatiság rovására menne; tehát nagyon nehéz megtalálni ezt a lépcsőt. Viszont az a módosítási indítvány, hogy kísérelje meg a kormányhivatal először különböző eszközökkel a törvényességet helyreállítani - itt a törvényességi felhívással, illetve a képviselő-testület összehívásával találkozhatunk -, ez nem feltétlenül ördögtől való, mert hogyha az a cél, hogy megszűnjön a törvénytelenség vagy a törvényellenesség, akkor ezek erre eszközök lehetnek, és valóban, nem baj, hogyha előírjuk, hogy először éljen felhívással a kormányhivatal.

Azt sem tartom ördögtől valónak, hogy a felelős miniszter az általa vezetett minisztérium apparátusával vizsgáltassa meg, hiszen ez egy szakmai kontrollként is értelmezhető, nem a miniszter önmagában, a hasára ütve dönt, hanem megvizsgáltatja a szakapparátussal, tehát ennek nyilván nyoma van, és ezek az adatok és dokumentumok is rendelkezésre állnak akár az Alkotmánybíróság részéről is.

Az, hogy a törvényességi felügyeletet a helyi önkormányzatok - ez a 3. §-ban található - mellett az önkormányzatok társulásaira kiterjesztik, ez is egy jó és nehezen vitatható kezdeményezés, önmagában ezt is a javaslat pozitívumaihoz lehet sorolni.

Viszont, ami már problematikus - és itt térnék rá az 5. §-ra -, az a felügyeleti bírság alkalmazhatósági körének bővülése, ugyanis a törvényességi felügyeleti bírság eddig is létezett, tehát a törvényben ennek megvannak a megfelelően körülírt szankciórendszerei, és én vettem a fáradságot, hogy meg is tekintettem, hogy a jelenlegi törvényi környezet mely esetekben engedi meg a kormányhivatal részére, hogy törvényességi felügyeleti bírságot állapítson meg az önkormányzatokkal szemben. Itt egyébként a jelenlegi szabályozás szerint eléggé körülhatárolt és eléggé pontosan megfogalmazott meghatározásokat láthatunk.

(12.20)

Például, hogyha a jegyző a kormányhivatal felhívása ellenére megadott határidőn belül nem tesz eleget a jegyzőkönyv-megküldési kötelezettségének - ez egy eléggé körülhatárolt definíció -, vagy hogyha a polgármester határidőre nem tesz eleget a kormányhivatal információkérési megkeresésének, vagy ha a bíróság már megállapította, hogy kötelezettségszegés történt, és a bíróság által kitűzött határidő eredménytelenül telt el, azt hiszem, ez is egy pontosnak mondható megfogalmazás, illetve a d) pontban, hogyha a képviselő-testület nem folytatja le határidőben a polgármester, valamint a polgármester vagy a jegyző ellen a fegyelmi eljárást. Tehát eddig még, azt kell mondanom, nehezen lehetne a megfogalmazásokkal kötözködni, és tulajdonképpen még indokolt is lehet ezekben az esetekben a bírság kiszabása.

Viszont amit a módosítás eszközölni szeretne, az nem tűnik kellően konkrétnak, és hogyha az előbb általam ismertetett pontokhoz egy d) pontot iktat be a javaslat, illetve e) pontot, elnézést, egy e) pontot iktat be a javaslat, akkor legalább ennyire körülhatároltnak kellene lennie, hiszen itt idézném a javaslatot: az, hogy egy érintett ugyanazon jogszabályi kötelezettségét ismételten megsérti, de viszont a megsértett kötelezettség súlya nem indokolja egyéb törvényességi felügyeleti eszköz alkalmazását, abban az esetben bírság szabható ki. Ezt azért érzem túl tágnak, hiszen itt például az érintett megfogalmazás, ezt én értem, hogy mire próbál vonatkozni, de akkor soroljuk fel, hogy kik lehetnek azok az érintettek. A jegyző? A polgármester? A képviselő-testület? Az önkormányzat? Tehát ennél azért egy pontosabb meghatározásra lenne szükség a bírságolásnál, arról nem is beszélve, hogy nagyon jó lenne, ha bekerülne - és erre egy módosító javaslatot is be fogok terjeszteni -, hogy az ismételt törvénysértés a kormányhivatal felhívása után történjen meg, és a bírságolás ezen alapulhasson. Lévén, hogyha ez nincs benne, akkor ad absurdum az a lehetőség is fennállhat, hogy visszamenőlegesen észlelve, a kormányhivatal észleli, hogy mondjuk, egyébként jó szándékkal elkövettek egy apróbb törvénysértést, esetleg hónapról hónapra visszamenőleg, akkor ugye, ez egy ismételten bekövetkező törvénysértés és már rögtön bírságolhat, ahelyett, hogy ebben az esetben felhívással vagy kötelezővé tennénk a felhívást, és ezek után, hogyha továbbra is megvan az a törvénysértő gyakorlat, akkor teljes joggal érthető, hogy ott valamiféle rosszhiszemű szándék vagy a butaságnak oly magas foka áll fenn, hogy a bírság kiszabása indokolt lehet.

Itt az 5. §-hoz készült részletes indokolás tartalmazza azt a kitételt, hogy ha ezek csekély jogsértések, amelyek a bírságot megalapozzák, azért kell ezeket bírsággal szankcionálni, mert egyéb más eszközök alkalmazása aránytalanul megnehezítené a helyi önkormányzat működését. Ezt ezen tudom értelmezni, mert mondjuk, egy felhívás, egy törvényességi felhívás nem hiszem, hogy aránytalanul megnehezítené a működést, illetve, hogyha oly súlyú a törvénysértés, akkor az, hogy mondjuk, az Alkotmánybírósághoz fordul a felelős miniszteren keresztül a kormányhivatal, ez sem tekinthető aránytalan megnehezítésnek, hiszen amíg ebben döntés nem születik, addig ugye alkalmazható az adott rendelet, tehát ezt a megfogalmazást igazából nem értem.

De visszatérve a bírságra és annak összegére, mindenképpen elmondható az is, hogy a bírság - és itt a 38 ezer forinttól 386 ezer forintig terjedő bírságösszeg - bizonyos szempontból kevés, más szempontból meg sok. Tehát egyrészről persze a kistelepülések mondhatják azt, hogy ez őket akár el is lehetetlenítheti, más esetben viszont a nagyobb, a több tízezres településeknél viszont hiába lehet ezt többször kiszabni, lehet, hogy az adott jogsértő önkormányzat a bírságolás ellenére fenntartja a jogsértő gyakorlatát. Tehát nekem tulajdonképpen nem volt teljesen egyértelmű, hogy ez valóban egyfajta felügyeleti eszközként alkalmazandó a jövőben, vagy egyfajta pénzbeszedési eljárásként is, hiszen amit gyakran és viszonylag alacsonyabb összegben lehet kiszabni, azt valószínűleg ki is fogják szabni, és egyébként ebből nagyon jó bevételeket is szerezhet a kormányhivatal. Természetesen ezt a szemléletet is el kellene kerülni, de nyilván ezeket csak a jövő és a tapasztalatok fogják meghatározni, hogy mely irányba indul el a bírságolási gyakorlat.

Mindent összevetve tehát úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatnak vannak előremutató elemei. Én üdvözölni tudom azt, hogy törvényességi ellenőrzés és a törvényességi felügyelet alatt állnak az önkormányzatok. Nagyon bízom benne, hogy ez egyébként pártállástól függetlenül meg fog történni, a kormányhivatalok és a felelős miniszterek valóban úgy fognak fellépni, hogy a visszaéléseket próbálják visszaszorítani, de nagyon kérem a kormányzatot és a kormány jelen lévő képviselőit, hogy ennél az e) pontnál, a kiterjesztő pontnál, hogy mely esetekben lehet bírságot kiszabni, fogadják el azt a módosító javaslatot, vagy tegyenek javaslatot egy olyan módosításra, hogy az konkrétabban kerüljön meghatározásra mind az alanyi kör tekintetében, mind arra vonatkozóan, hogy egy előzetes felhívásnak meg kell előznie ezt a bírságolást, vagy adott esetben, hogyha ez nem cél, akkor az államtitkár asszony erre reagáljon, hogy cél-e az, hogy egy előzetes felhívás történjen a bírságolás előtt vagy nem, mert hogyha önöknek is az a céljuk, hogy feltétlenül a törvényesség álljon helyre, és ne csak a bírságolási szemlélet uralkodjon el, akkor mindenképpen ezt az eszközt be kellene vezetni. Nagyon bízom benne, hogy ebbe az irányba fognak elindulni.

Természetesen ezekkel a kiegészítésekkel, azt kell mondanom, nagyon bízom benne, hogy a törvény bizonyos részei előremutatóak lesznek, hozzátéve, hogy nem mentem bele abba a vitába, ami itt előttem zajlott, hogy az egész önkormányzati rendszer átalakítása, a járási hivatalok és minden egyéb milyen irányba mutat. Én szigorúan szorítkoztam arra, hogy a jelen lévő törvénymódosításról fogalmazzak meg véleményt, és ennek tükrében értékeljük a felszólalást és a jobbító szándékú megnyilvánulásokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, LMP, kétperces.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak ahhoz a dilemmához szeretnék kapcsolódni, amit itt a felszólalás elején Staudt képviselőtársam mondott, hogy hogyan lehet egyensúlyba hozni az önkormányzatok törvényes működéséhez és ugyanakkor az önkormányzati autonómiához fűződő érdeket. Az önkormányzati autonómiát, azt gondolom, nem az alkotmánybírósági kontroll vagy az alkotmánybírósági kontroll erőssége sérti, hanem például az, hogyha a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv úgy nyúl át és él törvényességi eszközökkel, hogy közben félreteszi az önkormányzat megalkotott szabályait. Ez a törvénymódosítás erre lehetőséget ad. Ezért mondtam azt, hogy a szabályokat minden tekintetben tiszteletben kell tartania a törvényességi felügyeletet ellátó szervnek, hogyha beavatkozik, vagy be kell avatkoznia az önkormányzat működésébe. Tehát hogyha a szabályokkal van baj, akkor szorítsa arra az önkormányzatot, hogy a szabályokat korrigálja.

A másik oldalon viszont az alkotmányossági kontroll fontos. Láttuk azt az előző ciklusokban, hogy mi van akkor, ha gyakorlatilag semmiféle törvényességi felügyelet nem működik az önkormányzatok felett, és akkor, hogyha az Alkotmánybíróság meg van bénítva, vagy le van gátolva abban, hogy vizsgálja az önkormányzati normaalkotás alkotmányosságát, az egyenes út ahhoz, hogy a Döbrögik tobzódjanak a településeken, és a helyi önkény valósuljon meg. A különbség az a kormányhivatal és a minisztérium szerepe között, hogy ha a kormányhivatal maga fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ezzel egyrészt időt spórolunk, hamarabb ki lehet kukázni az egyébként alaptörvény-ellenes önkormányzati normát, a másik pedig, hogy miközben persze a kormányhivatal is politikai kontroll alatt van, jó okunk van azt gondolni, hogy a kormányhivatal mégiscsak egy inkább szakmai fókuszú szerv, amelyik érzékenyebb a helyi problémákra. Ha a minisztérium mint szűrő belép, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy politikai alapon szelektál, hogy az egyik önkormányzat szabályzatát vagy rendeletét Alkotmánybírósághoz viszi, a másikét nem, ez egy teljesen fölösleges lassítása és korlátozása az alkotmánybírósági kontrollnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Staudt Gábor képviselő úr, kétperces.

(12.30)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tényleg csak két mondatban reagálnék Schiffer képviselőtársam hozzászólására. Valóban igaz lehet a formáljog szerint, hogy mondjuk, egy szmsz-től miért térhet el egy kormányhivatal. Egyébként ezt más törvényi szabályozásokban is láthatjuk, tehát ez a magyar jogrendben nem egyedülálló. Természetesen jó lenne, ha jelen esetben próbálnánk minél inkább a helyi szmsz-ekhez igazodni, és én egyetértek egyébként Schiffer képviselőtársam érvelésével, de önmagában nem ezt a pontot tartom a legkritikusabbnak az egész rendszer szempontjából, de természetesen ezen vitatkozhatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, kétperces.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Én csak annyit gondolok, hogy olyan helyzetet, olyan környezetet kellene teremteni, amikor az önkormányzatok olyan szabályzatok, olyan szmsz-ek alapján működnek, amelyek a törvényességi, alkotmányos követelményeknek megfelelnek. Ha nem ilyen egy szmsz, akkor arra kell lehetőséget adnia a kormányzati szervnek, illetve az Alkotmánybíróságnak, hogy a lehető legrövidebb időn belül az ilyen szabályozási hibákat korrigálja, ha ezt maga az önkormányzat nem teszi meg. De ha már az önkormányzati autonómia mint fontos szempont, a törvényességgel, ha úgy tetszik, konkuráló fontos szempont felmerül, én azt gondolom, az önkormányzati autonómiát nem az veszélyezteti, ha például az Alkotmánybíróságnak van egy könnyedebb mozgása az önkormányzati normák felülvizsgálata tárgyában, amivel pontosan a helyi önkényt lehet visszametszeni. Az önkormányzati autonómiát például az veszélyeztette, amikor egy bő évvel ezelőtt a Fidesz-MSZP-szövetség megszavazta, hogy nemcsak állami tulajdonba lehet venni az önkormányzati ingatlanokat, hanem lehetőség van azokat elpasszolni.

Önök itt, a két korábbi kormányzó erő közösen, nagy egyetértésben megszavazták azt, hogy azokat - például kórházakat, tűzoltólaktanyákat -, amik átkerültek állami tulajdonba, szépen el lehessen passzolni, magánosítani lehet. Itt önök nagy egyetértésben voltak a szocialistákkal. No, ez az, ami veszélyezteti az önkormányzatok autonómiáját, ez az, ami a helyi közösségek önrendelkezési szabadságát veszélyezteti, az, hogy úgy vállal át az állam feladatot és ahhoz vesz el, törvényi úton vesz el ingatlanokat az önkormányzatoktól, hogy semmilyen garancia nincs arra, hogy a közösség céljait szolgáló ingatlanok a jövőben is a közérdeket szolgálják és nem pedig valamilyen sunyi magánérdeket. Ez veszélyezteti az önkormányzati autonómiát, és ezt tette a Fidesz a korábbi kormányoldallal nagy egyetértésben bő évvel ezelőtt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Visszatérünk a normál, tehát 15 perces időkeretben hozzászóló képviselőkhöz; Kolber István független képviselő következik először.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy egy meglehetősen egyszerű, szimpla törvénnyel állunk itt szemben, ezt tárgyaljuk, kis terjedelmű, nem jelentős kérdéseket tartalmaz ez a törvény, apró-cseprő javítgatását jelenti az önkormányzati törvény egy meglehetősen rövid fejezetének. Jól szimbolizálja talán mindezt, hogy a bizottsági többségi véleményeket végighallgatva a szövegek kétharmada formális dolgokról szólt, mi a törvény száma, mikor tárgyalt a bizottság, hányan szavaztak így avagy úgy, és kevésbé foglalkoztak igazi érdemi indoklással a törvény mellett.

Mondhatnánk azt is, hogy amennyiben a törvény, az önkormányzati törvény törvényességre vonatkozó szabályait többé-kevésbé elfogadjuk, nagy gondok, nagy problémák ezzel a törvényjavaslattal nincsenek, amelyek finomításra szorulnak, azok több oldalról megközelítve itt elhangzottak, például az alkotmánybírósági jogkörök kérdése, nehogy a kormányzat, nehogy a hivatali világ ezt korlátozza, hiszen fontos, helyes az alkotmányossági ellenőrzés, a felügyelet kérdése. A másik ilyen ügy a pénzbírság kérdése, amellyel lehet így is élni, lehet úgy is élni, függően, hogy milyen önkormányzat az, amelyik éppen ezt a bírságot megkapja. Mégis akkor mi a baj vagy van-e baj ezzel a törvényjavaslattal?

Azt gondolom, hogy néhány probléma van, igen. Az egyik az, hogy itt egy év után korrekcióra szorul a törvénynek ez a rövid fejezete, amely azt is mutatja, hogy itt bizony az elmúlt időszakban egy meglehetősen rossz minőségű, kapkodó jogalkotásnak lehettünk a tanúi. A másik probléma, a másik kérdés, hogy egy törvényességi ellenőrzésnek vagy jelen esetben egy törvényességi felügyeletnek a létét, azt hiszem, hogy épeszű ember meg nem kérdőjelezi, az azonban nem mindegy, hogy ezekkel a lehetőségekkel az állam hogyan és miképpen él. Élhet úgy is, hogy egy professzionális, lojális, politikailag nem részrehajló hivatal végzi ezeket a feladatokat, és azt gondolom, hogy ezzel nincs semmi probléma, és előfordulhat, hogy egy átpolitizált hivatali bürokrácia alkalmazza ezeket az eszközöket, ebben az esetben már nyilván probléma van.

Nyilvánvaló, hogy fontos a szabályok betartása, ez a közbizalom egy állam működésének az alapja, egy társadalom működésének az alapja, de jelen esetben az is legalább annyira fontos, hogy ez a felügyelet mennyire biztosítja az önkormányzatok szabadságát, önállóságát, és hogy ne jelentsen fenyegetettséget sem az önkormányzati tisztségviselő, sem pedig e testületek részére egy ilyen felügyeleti rendszer.

Mindez már nem a szabályozás világa, hanem a jogszabályok alkalmazásának a világa. Nyilvánvalóan nagyon jó lett volna egyébként ezeket megismerni, áttekinteni, ha már az egyéves tapasztalatok alapján ilyen korrekciókra sor kerül. Itt jegyzem meg, hogy természetesen ez a törvényességi felügyelet nem csupán a gazdálkodásra vonatkozik.

Itt egy képviselőtársnőnk ezt hangsúlyozta, hanem a szervezetre, a működésre, a teljes önkormányzati világot átfogja, ha le akarjuk egyszerűsíteni.

A jogszabályok alkalmazásával kapcsolatosan viszont nagyon ízléstelennek tartom azt a megközelítést, amit itt sajnos egy kormányhivatali vezető mondott el, hogy ha egy baloldali vagy egy MSZP-s polgármesterről van szó, akkor nyilván az a polgármester törvénysértő, ha egy kormánypártiról, akkor nyilván törvénytisztelő vezetőről van szó. Azt gondolom, hogy ez nemcsak veszélyes, de tényleg ízléstelen, helytelen, az a közbizalom rombolását jelenti.

Mi a harmadik problémakör ezzel a törvénnyel kapcsolatosan? Az, hogy ha most megnézzük az önkormányzati törvényt, akkor az egy nagyon bő terjedelmű, hosszadalmas törvény, és annak egy apró kis fejezetét módosítja ez a javaslat. Nyilvánvaló, hogy az emberben kétely támad, hogy vajon az önkormányzati törvény többi rendelkezése helyénvaló, rendben van, ott nincsenek korrigálandó dolgok, és én azt gondolom, hogy lennének, azt gondolom, hogy vannak. Ez a kis törvényjavaslat azt mutatja, ami általában tapasztalat a Fidesz-kormánnyal szemben, hogy inkább az államosítás logikáját, a centralizáció logikáját veszik elő, és ezt tartják fontosnak. Muszáj az önkormányzati törvény egészéről beszélni, és én nem tudom, itt van-e, mert nem látok oda, Ivády Gábor független képviselőtársam intelmét szeretném megfogalmazni, hogyha a tapasztalatokról beszélünk, akkor pró és kontra kell, lehet beszélni, ha tisztességesen akarunk beszélni. Az önkormányzati rendszer, amikor húszéves évfordulóját ünnepeltük, azt gondolom, szinte teljes körű egyetértés volt, hogy ez nagyon fontos, rengeteg helyi energiát szabadított fel, ez egy sikeres ágazat, területe volt az állami életnek, a társadalomnak, sokat fejlődtek a települések, a helyi közösségek, a lakosság ellátása, és egy sajátos önálló hatalmi ágként is funkcionált, persze rengeteg hiányossággal. Hogy a fenébe ne lett volna hiányosság?! Számtalan konferencián elmondták, elmondtuk: akár az autonómiát, akár a gazdasági-pénzügyi önállóságát nézzük ennek a világnak, jobbat is akartunk, szerettünk volna csinálni, de nyilván a lehetőségek voltak inkább azok, amelyek gátat szabtak ennek.

Ezt a világot és ezt problémakört én nem úgy tekintem egyébként, hogy az állam rossz, az önkormányzat meg jó, és fordítva sem gondolom. Mind a kettőnek megvan a maga előnye, és amikor egy adott közösségi feladatot állami feladatként határozunk meg, illetve önkormányzati feladatnak határozunk meg, akkor adott esetben mind a kettő elfogadható megoldást jelenthet. Az a húsz év nyilvánvalóan még számtalan más egyéb problémát is jelent, beszélhetnénk adott esetben a demokráciadeficitről, a hatékonyságról és sok más egyéb dologról. Ezeket önök jól ismerik. De az nem követhető, hogy az önkormányzati feladatok átcsoportosítását az államhoz kizárólag tehermentesítésnek tekintsük, hogy ez egy tisztázás.

(12.40)

Ugyanis ezen az alapon akkor tényleg nem lenne szükség semmifajta államtól független autonómiára és az önkormányzatokra sem. Ez így, azt gondolom, hogy helytelen.

Meg az is helytelen, hogy ha egy előző kormány idején nem finanszírozták teljeskörűen, kellő mértékben az önkormányzatot, akkor az egy politikai hiba; hogy most nincs elég pénz, az pedig azért van, hogy ne lehessen pancsolni a pénzekből, ahogy elhangzott. Vagy az, hogy az önkormányzati autonómia rovására írják a társulást, merthogy az csökkenti az önkormányzatok önállóságát, miközben egyébként kötelező önkormányzati társulásokat hoznak létre, és nagyon jól tudjuk, hogy a hatékonyság követelménye meg pontosan az elaprózott kis települési önkormányzatok összefogását követelné meg.

Egy szó mint száz, azért ez egy sikeres terület volt, persze rengeteg gonddal, rengeteg hibával, és megjegyzem, hogy éppen a szocialista kormányok alatt, éppen a Gyurcsány-kormány vágott neki több alkalommal, több ízben, hogy egy átfogó strukturális átalakítás történjen az önkormányzatok területén, de ebben az akkori ellenzék, a Fidesz nem volt partner sem a konzultációban, sem pedig ezeknek a szabályoknak a megváltoztatásában.

Muszáj megnéznünk, hogy mit tett most az Orbán-kormány ezen a területen. Az első, ami nagyon fontos, hogy újraértelmezte alaptörvényi szinten az önkormányzatiságot, és kiterjesztette a központi államhatalmat az önkormányzatok rovására. Itt Babák képviselő úrnak szeretném megjegyezni, hogy az önkormányzati igazgatás is része a közigazgatásnak, nem csak az államigazgatás, úgyhogy ez önmagában nem jelent vagy nem jelentett problémát.

Aztán ki kérdőjelezné meg, hogy azért ma nem a decentralizációról beszél a kormány, nem azt alkalmazza, helyette inkább a centralizáció a jellemző, számtalan feladatot tudnánk itt említeni. Meg hogy csökkentek az önkormányzati feladatok - ott van az oktatás kérdése -, meg hogy a megyéknek lényegében a felszámolása történt meg. Ha a megyékről beszélünk, azért tényleg megmosolyogtatnivaló, és nem véletlenül legyintenek vagy éppen - bocsánat a kifejezésért - röhögnek sokszor ezen a megoldáson, ha egy megyei önkormányzatnak igazából alig van feladata vagy már-már nincs is, televíziója azonban van. Azt gondolom, hogy helyes volt, amikor például a fejlesztési feladatokat régiós szintre telepítettük, azt kellett volna, azt kellene továbbfejleszteni, mert az volt egy hatékonyabb, európaibb megoldás és nem pedig a megyei területen történő fejlesztésiforrás-elosztás. Ezt mondom úgy is egyébként, mint volt megyei közgyűlés tisztségviselő, elnök, aki egyébként a területfejlesztés területén is elég hosszú ideig dolgozott.

Vagy mondhatnám az önkormányzatok szervezeti önállóságának a csorbítását mint problémát, vagy a vagyoni gazdálkodás függetlenségének a csorbítását, hiszen itt most például mi a törvényesség apróbb-cseprőbb dolgairól beszélünk, arról, hogy ha majd egy pár száz lelkes faluban egy rossz határozatot hoz egy önkormányzat, hogyan és miképpen működjön a törvényességi felügyelet. De arról nem beszélünk, hogy micsoda vagyontömeg került el az önkormányzattól egy tollvonással, egy kormányzati tollvonással az államhoz, és hol vannak akkor az alkotmányos garanciái például az önkormányzati vagyonnak vagy a vagyongazdálkodásnak. Átpolitizálódott ez a világ.

Nem véletlenül történt az meg, hogy itt a vitában nagyon sokan kritizálták ezt a rendszert, mert ezek a feszültségek nagyon is tetten érhetők az önkormányzati világban, és azt gondolom, hogy az elhangzott kormánypárti véleményekkel ellentétben nem egy sikertörténet a pénzügyi konszolidáció, az adósságkonszolidáció, hiszen nem vizsgálták meg, hogy az adott adósság miképpen alakult ki. Azt gondolom, többen vagyunk olyan parlamenti képviselők, akik abban az időben önkormányzati képviselőként is dolgoztunk, és amikor a fideszes polgármester dörzsölte a kezét, hogy már magas szinten, még a Viktor is azt mondta, hogy vegyünk föl hiteleket, mert majd konszolidálni fogják, és ezt így kell csinálni, az ellen kellett harcolni, hogy ne vegyen föl annyi hitelt az adott önkormányzat. Tehát be volt ígérve ez a konszolidáció, és biztatva voltak az önkormányzatok, hogy csak adósodjanak el. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

És a másik: azért azoknak az önkormányzatoknak a csalódottságát is meg kell említeni, akik tisztességesen, körültekintően gazdálkodtak. Azt gondolom, hogy meg kellett volna vizsgálni azt, hogy mely önkormányzat adósodott el önhibájából, mely objektív körülmények között, és más módon kellett, lehetett volna egyébként az önkormányzatokat megsegíteni. Továbbra is probléma az, hogy önök sem változtattak lényegében a finanszírozás színvonalán, noha a rendszerét átalakították.

Nem hiszem, hogy van, lenne olyan, akik például az oktatási feladatok államosítását egy sikertörténetnek tartaná, legalábbis gondolom, ha őszintén beszélnek önök is egymás között, én legalábbis nem találkoztam olyan iskolaigazgatóval és polgármesterrel, akik ne panaszkodtak volna, ne káoszról beszélnének. Ez a kettősség - a fenntartó és az üzemeltetési megoldás - bizony rengeteg problémát jelentett.

Az államtitkár asszony a maga megszokott szelíd és talányos mosolyával azt mondta, hogy ez egy sikertörténet, sikertörténet az önkormányzatiság, sikertörténet a felügyelet, de sajnos azt kell mondjam, hogy amikor fideszes polgármesterekkel találkozom, akkor félórákat sírnak a vállamon a benzinkútnál meg a boltokban, hogy mennyire problémájuk van. Ez pedig arra kell hogy figyelmeztesse önöket, hogy ez így nem állja meg a helyét, ez így nem igaz, hogy itt egy teljesen felhőtlen sikertörténetről van szó; az önkormányzati rendszer recseg-ropog.

Azzal egyetértek, hogy korrigálják, finomítják ezeket a szabályokat, azzal nem értek egyet, azzal nem lehet egyetérteni, hogy csupán a törvényességi felügyelet szabályaihoz nyúlnak, akkor át kellett volna tekinteni az önkormányzati törvény egészét, mert ez alatt az egy év alatt számtalan más területen is rengeteg anomália jelent meg. Átfogóbban kellett volna ezt a korrekciót elvégezni, ahogy Tasó képviselő úr itt mondta, hogy ők aztán nyitottak, önök nyitottak a felülvizsgálatra, nosza, akkor bátorság, politikai bátorságot kívánok ahhoz, hogy ezt végre is tudják hajtani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Nem tudom megállni, hogy ne fűzzek néhány gondolatot Kolber István képviselőtársunk szavaihoz. Ugye, politikai bátorságról beszél. Egy olyan párt képviselője volt akkor, amikor sokat tehetett volna az önkormányzatok felemelésére, ezzel ellentétben szétverték a törvényességi felügyeleti rendszert, eladósították az önkormányzati szektort, olyan forráskivonás történt az önkormányzati szektorból, amelyet már sokan előtte, előttem szóló elmondtak, de azért igenis, aki figyelemmel kíséri ezt a vitát, az soha ne felejtse el, hogy azok az emberek, akik most akár gyurcsányistaként, bajnaistaként vagy MSZP-sként a demokrácia letéteményésének próbálják láttatni magukat, azok a politikai bátorsággal arra rendelkeztek, hogy alapvetően Magyarországon az életlehetőségeket korlátozzák, a magyar élet kibontakozását akadályozzák, és a saját klientúrarendszerükkel egy olyan belterjes kört juttattak pozícióba, amely nem volt a nemzet számára elkötelezett a mindennapi életben, és mai napig nyögjük ennek a következményeit.

Azért ne felejtsük el, hogy többek között gyurcsányista felszólalást hallottunk, de Gyurcsány Ferenc esetében is a politikai bátorság nem hiányzott akkor, amikor 2006 őszén odavezényelte rendőreit a tüntetőkre, amikor azokat az önkényes bebörtönzéseket végrehajtották az ő vélelmezhető tudtával, beleegyezésével. Igenis, ezért most vádat emeltek Gergényi és társai ellen, és el fog jönni az idő, amikor őneki is és az akkori összes politikai vezetőnek a vádlottak padján kell majd elszámolni az összes olyan bűncselekménnyel, ami akár terrorcselekmény, akár pedig a nemzet jövőjének felélése keretében a hazaárulás szintjéig is elterjed. Úgyhogy ezt ne felejtsük el, amikor az ilyen felszólalásokat halljuk, és így értékeljük ezeket az elhangzottakat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: És akkor megyünk tovább; Nyikos László képviselő úr, Jobbik, 15 perces időkeretben.

(12.50)

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A vita vége felé egy olyan problémáról szeretnék néhány gondolatot elmondani, ami nem került szóba, ugyanakkor a témakörhöz tartozik, és nagyon fontosnak, időszerűnek tartom. Nem először beszélek róla, vélhetően nem is utoljára, és nem is abban a reményben mondom el, hogy bármiféle fogadókészséget remélhetnék a tisztelt kétharmad oldaláról, ettől azonban a probléma még létezik, és a megoldása előbb vagy utóbb mindenféleképpen napirendre fog kerülni, ha nem az önök kormányzása alatt, akkor majd egy következő ciklusban.

Miről van szó? A központi közigazgatásnak a helyi igazgatás fölötti ellenőrzésének egy szeletét, egy aspektusát tárgyalja a Ház, nevezetesen a törvényességi ellenőrzést most felváltó törvényességi felügyelet problémáját. Ez rendben van, ehhez nem kívánok hozzászólni, számtalan gondolat elhangzott ezzel kapcsolatban. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a független külső ellenőrzésnek, amit a központi kormányzat gyakorol a helyi önkormányzatok fölött, akár mint közigazgatási rendszer, akár mint az államháztartás helyi alrendszere, vannak más aspektusai, amelyekről itt nem esett szó. Egy másik aspektus a törvényességi felügyelet mellett a központi kormányzati ellenőrzés hatósági eleme - erről sem kívánok beszélni -, adóhatósági ellenőrzés, vámhatósági ellenőrzés, az ÁNTSZ ellenőrzése, és így tovább. Végül pedig a harmadik aspektus az, amiről beszélni akarok, a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés, amiről itt nem esett szó a törvényjavaslat előterjesztője részéről sem és a hozzászólók részéről sem.

Mi a probléma? A probléma az, kedves képviselőtársaim, hogy sem az önkormányzati törvény, sem az államháztartási törvény, sem a számvevőszéki törvény nem szabályozza ezt a kérdést. A helyzet rosszabb, mint a korábbi önkormányzati törvény szabályozásában volt, mert még az az eleme is hiányzik a helyi önkormányzatok független külső pénzügyi ellenőrzésének, ami a korábbi törvényben azáltal részben megvolt, hogy a nagyobb helyi önkormányzatok, nevezetesen a 3 ezer főnél nagyobb lélekszámmal működő települések pénzügyi beszámolóját könyvvizsgálóval ellenőriztetni kellett. Most már ilyen sincs. 3200 helyi önkormányzat éves beszámolójának, könyvvezetésének, mérlegének, vagyonváltozásának a független pénzügyi ellenőrzése nem készül el, a törvényalkotó erről nem gondoskodott. Ez óriási felelőtlenség! Teljes felelősséggel mondom, hogy ez felelőtlenség az önök részéről, túl azon, hogy az Európában ismeretlen megoldás, hogy egy központi kormányzat nem törődik azzal - s végső fokon a parlament sem törődik azzal -, hogy a települési önkormányzatok, a helyi önkormányzatok független pénzügyi ellenőrzését elvégezze.

Magyarországon erre nincs példa, a második világháborút megelőző időszakban - valaki talán még emlékszik rá az olvasmányaiból - egy nagyon szerves, kiépült rendszer volt, amely biztosította a független külső ellenőrzést, egyfajta piramisszerűen épült ez fel, ennek a tetején a Belügyminisztérium Főszámvevősége állt, alatta volt a vármegyei alispán ellenőrző rendszere, az alatt pedig a járás. A járási főszolgabíró, majd a megyei alispán, végül a Belügyminisztérium ellenőrizte az összes község, település éves pénzügyi beszámolóját.

Vagy hogy külföldi példákat mondjak: Ausztriában a tartományi kormányok, Németországban a tartományi kormányok vagy a tartományi számvevőszékek ellenőrzik a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolóját, vagyoni helyzetének a változását. Összehasonlító elemzéseket és vizsgálatokat végeznek, hogy egymástól is tanulhassanak a helyi önkormányzatok, hogy az ellenőrzés ne pusztán valamiféle számonkérés vagy fenyegetés legyen, hanem egy tanulási folyamat része. Az angolszász országokban, Angliában egy külön szervezet van, az Audit Commission, amelynek az a feladata, hogy az angol és a walesi helyi önkormányzatok pénzügyi ellenőrzését rendszeresen elvégezze.

Mint mondtam, ez nálunk teljes mértékben szabályozatlan. Van egy Bermuda-háromszögnek nevezhető felelőtlenségi terület, annak az egyik csúcsában áll a szerintem leginkább felelős Nemzetgazdasági Minisztérium, amelynek az affinitása nulla körüli a pénzügyi ellenőrzés ügyében, pedig neki lennek a legfontosabb feladata az, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Egy normális, egy nem ortodox pénzügyi igazgatásban (sic!) a mindenkori Pénzügyminisztérium az, amelynél a közpénzek kasszájának a kulcsa a kezében van. Én az itteni meg a korábbi időszakban eltöltött éveim alatt úgy látom, hogy egyre kevésbé érdekli a tisztelt Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy mi történik a közpénzekkel, jelesül az államháztartás helyi rendszerében, ahol azért elköltenek még a csökkentett támogatások mellett is 3 ezer milliárd forint körüli összeget évente, nem beszélve a 10 ezer milliárd forint értékűre becsült önkormányzati vagyon változásáról. Ezt senki nem ellenőrzi, pedig ráadásul még egy törvényességi eleme is lenne ennek az ellenőrzésnek, hiszen a számviteli törvény betartása is egyfajta törvényességi ellenőrzésnek fogható fel. Ezzel se foglalkozik a független külső ellenőrzés, bedobta a gyeplőt a pénzügyi kormányzat. Természetesen bármelyik települési önkormányzat felfogadhat egy könyvvizsgálót, hogy megnézesse vele könyvvezetésének a korrektségét és éves beszámolójának a hitelességét. Nem akarok belemenni ennek a szakmai problémáiba, ez sem tökéletes megoldás, de legalább valami.

A Bermuda-háromszög másik csúcsában a Belügyminisztérium áll, amely - mint mondtam - valamikor a múlt század első felében és azt megelőzően országos szinten a felelős volt a községek és a városok pénzügyi folyamatainak a korrektségéért, a beszámolók elfogadásáért. A Belügyminisztérium abban a harcban, amit az önkormányzati törvény készítésekor vívott a Nemzetgazdasági Minisztériummal, elvérzett, vagy föladta az álláspontját, jóllehet szakmailag sokkal korrektebb volt, mint a Nemzetgazdasági Minisztériumé, de úgy látszik, hogy az erőviszonyok alapján meg kellett hajolnia a másik tárca álláspontja előtt, amely tárca - mint mondtam - teljesen immunis a független pénzügyi ellenőrzés menedzselésének a feladata, megoldása előtt.

A háromszög harmadik csúcsában van a harmadik szereplő, az Állami Számvevőszék, amely, mint tudjuk, a parlament ellenőrző szerve, de ő mossa a kezeit, mondván, hogy a róla szóló törvényben egy szó sem esik arról, hogy neki a helyi önkormányzatok úgynevezett financial auditját, pénzügyi ellenőrzését el kellene végezni. Ez igaz, valóban nem tették bele a törvénybe, amit önök voltak szívesek elfogadni 2010 nyarán. Ez az egyik nagy hibája a törvénynek, sok más hiba mellett. A Számvevőszék úgy van vele, hogy mit nekem Hekuba?, én ezzel nem foglalkozom. Döbbenetes az az álláspont, hogy az ország legfőbb pénzügyi ellenőrző szerve egyszerűen nem hajlandó ezzel a kérdéssel foglalkozni, nem hajlandó megnézni évente 40-50 helyi önkormányzatot. Ez azt jelenti, hogy ha a 3200-ból megnézne negyven-ötvenet, akkor körülbelül ötven-hatvan év alatt jut el megint oda, ahol egyszer már járt. Ez teljes képtelenség!

S most már úgy tűnik, hogy a Bermuda-háromszög kibővül, és négyszöggé válik, mert megjelenik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is a maga törvényességi felügyeletével. Én természetesen tudom, hogy mi a különbség a kettő között, nem is hiányolom azt, hogy a jelenlegi előterjesztő tárca nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert nem az ő feladata. De azért szeretném tisztelettel jelezni, hogy ez a probléma teljesen megoldatlan, és Európában enyhén szólva is példa nélküli.

Végül, de nem utolsósorban szeretném hangsúlyozni, hogy logikailag is egy képtelen helyzet előtt állunk. A piaci szférában a társaságok pénzügyi beszámolóját köteles független könyvvizsgáló ellenőrizni a részvénytársaságoknál és a meghatározott árbevétel fölött gazdálkodó kft.-knél. Szerencsére az 1860-as évek óta a központi kormányzatnak a költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadását is ellenőrzi egy tőle független szerv, ez az Állami Számvevőszék. Abba most megint nem megyek bele, hogy ennek milyen a színvonala, de azért van egyfajta külső, független ellenőrzés a kormány zárszámadása fölött.

(13.00)

Ez a fajta funkció teljes mértékben hiányzik a helyi önkormányzatoknál, ellátatlan ez a feladat.

Hogy mi lenne a megoldás, amire szeretném felhívni a tisztelt kormányoldal figyelmét, talán egyszer majd még megérjük, hogy ezzel is foglalkoznak: ezt meg kell intézményesen is oldani, törvényben rögzítve. Az én felfogásom szerint ez a belügyi kormányzatnak lenne a feladata, nem a Számvevőszéknek, hanem a belügyi kormányzatnak, és szükség lenne olyan komplex összehasonlító vizsgálatokat végezni, amelyek lehetővé teszik, hogy egymástól tanulhassanak a helyi önkormányzatok, az azonos kategóriában vagy régióban elhelyezkedő helyi önkormányzatok, hiszen az ellenőrzésnek nemcsak szankcionálni, hanem a partneri viselkedést is mutatnia kell.

Tehát bezárva a hozzászólásomat, tisztelt elnök úr, én ezekre szerettem volna a figyelmet felhívni akkor is, ha tudom, hogy teljesen reménytelen, falra hányt borsó, amit elmondok, de amíg itt ülök, ebben a Házban, ezt kötelességem elmondani, és lehet, hogy még máskor is el fogom mondani.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Apáti István jobbikos képviselő úr következik, ugyancsak maximálisan 15 perces időkeretben.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Arról szeretnék beszélni, hogy nekünk, jobbikosoknak elsősorban mit sugall ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat arra a tanárra emlékeztet minket, aki nem tanít, de számon kér. Ez alatt azt értem, hogy önök azt a hamis látszatot keltik, azt próbálják bemagyarázni a közvéleménynek és egyébként az önkormányzati vezetőknek, polgármestereknek, képviselőknek, jegyzőknek, hogy pénzt, fegyvert, paripát adnak az önkormányzatoknak, megszabadítják őket az adósságkonszolidáció jegyében az adósságállományuk egy részétől, mert jelezném, hogy nem teljes mértékű, hanem átlagban 40-50 százalék körüli adósságot fog átvállalni az állam. Az már egy másik kérdés, és messzire vezetne a vitának ez a része, hogy ingyenes használatba vesz bizonyos önkormányzati vagyontárgyakat.

Ha már itt tartunk, 15 perc elég bőséges ahhoz, hogy kitérjek arra, hogy az elmúlt több mint húsz évben hányszor fordult elő, hogy különböző bankokat konszolidáltak. És amikor a bankokat konszolidálták, akkor soha nem vették ingyenes használatba a bankok ingatlan vagy ingó vagyonát, épületeit, gépjárműveit, és sorolhatnám még hosszasan, konszolidálták őket az adófizetők pénzéből, és a bankok igazából ennek csak haszonélvezői voltak, élvezték az állami beavatkozás, az állami konszolidáció adta előnyöket, és igazából nekik a kisujjukat se kellett ezért megmozdítani. Az önkormányzatokat több mint húsz év elteltével végre egyszer az életben konszolidálják - részben, tehát most sem egészben, mint a bankokat, csak részben -, és ezért súlyos árat kell fizetniük, a függetlenségük jó részét, az önkormányzatiság jó részét ezért fel kell adniuk. Csak azért hívtam fel erre a figyelmet, hogy lássuk már a különbségeket, és bizonyos olyan összefüggéseket is hozzunk be ebbe a vitába, amelyek eddig még nem hangzottak el.

De nézzük tovább, hogy mi itt a fő probléma! Pénz, fegyver, paripa tehát nincs, magyarul, nincsenek biztosítva a személyi, tárgyi és anyagi feltételek, ugyanakkor igen kemény felelősségre vonásra számíthatnak bizonyos önkormányzati vezetők. Fordítsuk már meg ezt a vitát, tisztelt hölgyeim és uraim, és próbáljuk meg odaföntről kezdeni, mert tudjuk, hogy mindig a fejétől büdösödik: hol van a kormánynak, illetőleg a kormánytagoknak a felelőssége? A miniszterelnököt, minisztereket, államtitkárokat mikor lehet végre felelősségre vonni különböző cselekedeteikért vagy mulasztásaikért, amelyek sokkal, de sokkal nagyobb károkat okoznak akár az önkormányzati rendszernek, akár a magyar társadalomnak, mint aminek akár csak a töredékét egy polgármester, ha negyven évig polgármester, ha egész életét a polgármesteri székben tölti, meg tudja valósítani?

Tehát több szerénységet és több alázatot várnánk, pláne a kormányzati időszakuk harmadik évéhez közeledve, és illő lenne megteremteni ilyen szankciós jelleggel a kormánytagok, a miniszterek, az államtitkárok, a miniszterelnök felelősségét. Az, hogy ez az adott havi jövedelme bizonyos hányadában vagy többhavi jövedelemében kifejezve, vagy a köztisztviselői illetményalap bizonyos szorzataként történne, ehhez képest már részletkérdés. Sokkal szimpatikusabb lenne a társadalomnak, az átlagembereknek és persze az önkormányzati vezetőknek, az önkormányzatokban dolgozóknak is, ha egyszer végre az úgymond feletteseik is viselnének érdemi felelősséget, a jövedelmi, vagyoni viszonyaikkal, egzisztenciájukkal arányos felelősséget, és csak ennek megtörténte után lehetne elkezdeni a polgármesterek, képviselők ilyen irányú felelősségét firtatni, ami nemcsak ebben az összevetésben vérlázító és igazságtalan, hanem olyan összevetésben is, hogy bármit mondanak, nem kapják meg a szükséges forrásokat.

Javaslom önöknek, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy holnap 10 és 13 óra között fáradjanak el Gödöllőre, és hallgassák meg a körülbelül félezer településvezetőnek, jórészt polgármestereknek a várható panaszáradatát, hallgassák meg a véleményüket, amit majd a 2013-as költségvetés tervezése alkalmából, ebből az apropóból el fognak mondani. Gondolom, ennyi polgármestert nem lehet sem baloldali, sem jobbikos elhajlással, sem politikai haszonszerzés céljából elkövetett hangulatkeltéssel meggyanúsítani. Ugyanis aki megkapta ennek a konferenciának a meghívóját, amelyet a Magyar Önkormányzatok Szövetsége szervez, az láthatja, olvashatta, hogy arról van szó, hogy a településvezetők jelentős részének egybehangzó véleménye szerint ha megfeszülnek, sem tudják tartani a jogszabályi kereteket, a legszigorúbb költségvetési gazdálkodás, a legszigorúbb költségvetési fegyelem mellett sem fognak tudni magyarán mondva kijönni abból a pénzből, amely jelen pillanatban a rendelkezésükre áll, és egész egyszerűen nem fog működni a hiány nélküli költségvetési tervezés. Bárhogy írják önök elő, attól még, hogy ezt előírják meg ott van néhány paragrafusban, nem fog működni, mert a pénznyomtatás jogával egyik önkormányzat se rendelkezik, és a polgármesterek se tudnak bankjegyeket rajzolni, a településvezetők sem tudnak többet előhúzni a cilinderből, mint amennyi rendelkezésre áll, és természetesen óriási lesz a feszültség, ahogy az előbbiekben már elmondtuk, abban az esetben, ha a forráshiány miatt kell majd újabb adókat bevezetni vagy a meglévő adókat jelentősen megemelni, vagy - ami legalább ennyire fenyegető vagy talán még súlyosabb - majd különböző létszámleépítéseket végrehajtani polgármesteri hivataloknál, közös önkormányzati hivataloknál, önkormányzatok által fenntartott intézményeknél.

Mi fog történni? Megint ugyanaz, mint ami az elmúlt 22 évben folyamatosan: az elbocsátott dolgozók az önkormányzati vezetőkre fognak haragudni, a polgármesterekre, a képviselőkre, az alpolgármesterekre, a jegyzőkre, mert azt fogják majd az emberek gondolni, azt fogják érezni, hogy minden problémájuk okozója az önkormányzat, és nem fogják látni emögött a kormányzat felelősségét. Hiszen nem tudjuk minden embernek ilyen pontosan elmagyarázni, hogy mi ennek a problémának az oka vagy a kiindulópontja. Éppen ezért sokkal jobb lenne, ha forrásokat teremtenénk, amelyek, jól tudjuk, szűkösek minden vonatkozásban, de azt is tudjuk, hogy akár az önkormányzatok szintjén korábban, ami még volt pénz a rendszerben, akár a kormányzati politikában igazából politikai akarat kérdése, hogy milyen prioritásokat állítunk fel, milyen fontossági sorrendben próbáljuk a pénzeket elkölteni. Ha kevesebbet költenének kormányzati kommunikációra, kevesebbet költenének önmaguk fényezésére, ha kevesebbet költenének, mondjuk, a miniszterelnök úr személyi testőrségére, ha kevesebbet költenének Terrorelhárítási Központra és egyéb, igencsak felesleges célokra, akkor sokkal több pénz maradna az önkormányzati rendszerben is.

Jelzem, hogy nemcsak az adóemelés, új adók bevezetése, létszámleépítések lesznek ennek a következményei, ha nem orvosolják időben a helyzetet, hanem egy ennél is fenyegetőbb helyzet: újabb adósságspirálba fognak kerülni az önkormányzatok. Amit most részben - hangsúlyozom, nem egészben, csak részben - lenulláznak az adósságkonszolidáció révén, annak az újratermelődése megint el fog kezdődni, mert könnyen lehet, hogy a megemelt vagy az újonnan bevezetett adókkal sem tudják pótolni ezeket a forrásokat, vagy a létszámleépítések sem hoznak annyit. Hiszen jól tudjuk, mindannyian, akik akár egy rövidebb időt dolgoztunk már önkormányzatnál, hogy ha létszámleépítést hajtunk végre, mondjuk, 2013-ban, annak a hatásai leghamarabb, legjobb esetben 2014-ben tudnak jelentkezni, mert 2013-ban a felmentési időre, végkielégítésként járó illetmények, egyebek kifizetése még adott esetben pluszköltségeket is okozhat. Tehát ezeknek a hatásai is csak késve jelentkeznek, ami - a spirál egyre mélyebbre húz minket alapon - esetleg újabb és újabb megszorító intézkedéseket fog előidézni a települések szintjén.

Engedjék meg, hogy ne csak általánosságban beszéljek, hanem a választókerületemből is egy konkrét példát mondjak. A valamikori határ menti vagy a határ közvetlen közelében lévő csengersimai körjegyzőség hét köztisztviselőjéből mindössze három maradt meg a polgármesteri hivatal szintjén, négyet szépen átvezényeltek a csengeri járásba; ez lenne a kisebb baj, csak az a helyzet, hogy nincs lehetőség újabb emberek felvételére. Mondják meg nekem, hogy akár egy ilyen településen, akár máshol, ahonnan a járási hivatal elszippantotta a munkaerő egy részét, hogyan fogják elvégezni többek között azokat a feladatokat is, amelyekért igen súlyos szankciókat helyeznek kilátásba. Félreértés ne essék, nem a polgármestereket, a képviselőket vagy a jegyző kollégákat akarom elvtelenül védeni, csak olyan szintű védelmet viszont megérdemelnek, megérdemelnének önöktől is, hogy - a realitások talaján maradva - akkor követeljünk tőlük, és akkor helyezzünk csak kilátásba különböző, nagyon súlyos vagyoni szankciókat, ha megteremtettük a feltételeket, de katonák nélkül meg éleslőszerek és fegyverek nélkül semmilyen háborút nem lehet megvívni. Ha nincs elég ember a hivatalokban, nincsenek megfelelő tárgyi feltételek, nincs elegendő pénz, nem fogják tudni ellátni - sem a jegyző, sem a köztisztviselő kollégák - a feladatokat, akkor sem, ha nem nyolc órát, hanem ennél sokkal többet dolgoznak egy nap.

(13.10)

Mert a köztisztviselők döntő többsége nem lusta, nem naplopó, hanem egész egyszerűen csak túlterhelt. Egyébként hallom a járási hivataloknál, kormányhivataloknál dolgozó volt kollégáktól is, hogy egyfajta igazgatási polihisztorokat, közigazgatási Rambókat akarnak képezni belőlük. Ez egyébként nem fog menni, mert nem fog egy köztisztviselő vagy egy kormánytisztviselő több tucat, akár 80-90 fajta ügytípushoz érteni. Pláne nem néhány hét vagy néhány hónap leforgása alatt. Vagy ha önök úgy gondolják, hogy jobban tudják csinálni, akkor üljenek be, kicsit gyakorlatozzanak, és próbálják a saját bőrükön megtapasztalni azt, amire másokat köteleznek, és próbáljanak az önkormányzatok szintjén majd nagyon súlyos vagyoni szankcióval vezetőket sújtani.

A másik: mi a helyzet például a társadalmi megbízatású polgármesterekkel a háromezer lélekszámot el nem érő településeken? Őket is ilyen szankciókkal akarják sújtani, akik nem főállásban, úgymond nem profi helyi politikusként akarnak dolgozni? Tehát átgondolatlan. Megint azt látom, hogy valamilyen csoportérdek vagy valakinek az egyéni ötlete, egyéni ambíciói látszanak ezen a papíron, érezhetők ki ebből a törvényjavaslatból, de nem gondolták végig. Az más kérdés, hogy egy megyei jogú város vagy egy nagyobb település polgármesteri hivatalában talán van elég köztisztviselő, talán van megfelelő tárgyi, személyi és anyagi feltételrendszer, hogy ezeket a feladatokat végrehajtsák. Azt akarom tehát hangsúlyozni, hogy sokszor nem a hanyagság vagy a nemtörődömség, vagy a kormányhivatallal vagy a kormányzattal való dacolás a mulasztás oka, hanem egész egyszerűen a feltételek hiánya miatt fognak újabb és újabb késedelembe esni ezek a települési vezetők.

Másrészt az is nagyon érdekes, ha már itt tartunk, hogy az Alkotmánybírósághoz való fordulás jogát miként szabályozták önök. Ez most a kormánynak, az országgyűlési képviselők egynegyedének, illetőleg az ombudsmannak van meghagyva. Rendkívül érdekes, hogy nemcsak az állampolgároktól, az egyszerű magyar állampolgártól vették el ezt a nagyon fontos jogot, hanem azt is nagyszerűen előidézték, természetesen kicsinyes, pitiáner, napi, rövid távú politikai érdektől vezérelve, hogy az egyes országgyűlési képviselők se tudjanak az Alkotmánybírósághoz fordulni. Megteremtették ezt az egynegyedes szabályt, ami - jól tudjuk - a mostani parlamenti erőviszonyokra, mandátumviszonyokra van méretezve, hiszen valószínűleg önök közül nem fog egynegyed összeállni annak érdekében, hogy a saját kormányával szembemenjen, vagy ha megpróbálja, utána nyugodtan állhat sorba a munkaügyi kirendeltségeken, mert biztos, hogy földönfutóvá teszik, ezt garantálom önöknek. De önök is jól tudják, hogy miről beszélek, mert a vasfegyelem szabályát újraértelmezték ebben a ciklusban. Úgyhogy ezt felesleges is tagadni. Azt meg tudják, hogy annak egészen minimális az esélye, hogy a Jobbik- és az MSZP-frakció bármilyen kérdésben összeállnak, ugyanis az ellenzék erőviszonyait tekintve csak a Jobbiknak meg az MSZP-nek van meg együtt az a bizonyos egynegyede, amely révén az Alkotmánybírósághoz lehetne fordulni. Mivel nyilván ilyenre nem lehet számítani, ezért gyakorlatilag önök szabadon garázdálkodhatnak akár a helyi önkormányzatokról szóló törvény szabályai vonatkozásában, akár pedig egyébként.

Az pedig már külön tragédia, amit itt Hegedűs Lorántné képviselőtársam megpendített, hogy finoman szólva is milyen partikuláris a jogalkalmazás, és vannak bizonyos szabályok, kivéve az erősebb kutyákat, kivéve például a Hit Gyülekezetét. Ugyanaz történik törvényalkotás meg jogalkalmazás szintjén is, mint az elmúlt 22 évben végig: az erősebb kutyának jóval kedvezőbbek a szaporodási esélyei, a többiek pedig majd nézhetik, hogy mi jut nekik. Ha már egyébként a Hit Gyülekezeténél járunk, akkor egy rám jellemző, kicsit tréfás megjegyzéssel hadd lazítsam itt a kicsit talán feszültté váló hangulatot. Sejtem én, hogy miért annyira szimpatikus önöknek a Hit Gyülekezete, még elnevezésében is. Számunkra rendkívül ellenszenves és rendkívül károsnak tartjuk, de önöknek - és értem az "önök" alatt az elmúlt 22 évben egymást váltógazdaságban váltogató vezető politikai elitet - valószínűleg azért szimpatikus, mert 22 éve ebben a Házban, amely sokkal többet és sokkal jobbat érdemelne, nem történik más, akár önkormányzati jogalkotás szintjén is a legtöbb esetben, mint a gitt rágása. Valószínűleg a Hit Gyülekezetét kicsit furcsa átértelmezéssel önöket nyugodtan lehetne tekinteni az elmúlt 22 évben a "gitt gyülekezetének".

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Lamperth Mónika képviselő asszony jelentkezett kétperces hozzászólásra.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem vagyok tagja a Hit Gyülekezetének, de akár lehetnék is. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: No tessék!) Ami itt elhangzott az előbb a Hit Gyülekezetével kapcsolatban, az szégyenteljes, és visszautasítom, mert ők nincsenek itt, és nem tudják megtenni. (Dr. Apáti István: Hála Istennek!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is azért néztem szúrós szemmel Apáti István kollégánkra, mert nem hiszem, hogy bármelyik felekezetről (Dr. Répássy Róbert: Tárgyra!) vagy egyházról a magyarországi helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsán helye lenne vitatkozni. Ha ebben szeretne továbbiakban is hozzászólni Apáti kolléga, akkor rendre fogom utasítani. Öné a szó, kétpercesben.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Akár az őrség általi kivezettetés kockázatát is hajlandó vagyok vállalni. Egyébként a törvényességi felügyeleti és a törvényességi ellenőrzési tárgykörhöz kapcsolódnék.

Hegedűsné képviselőtársam elmondta, hogy mennyire nem működik a törvényességi felügyelet egy konkrét adott jogesetben, amely iskolafenntartói oldalról a Hit Gyülekezetét is érinti. Egyébként ne vonja már meg senki egy képviselőnek az ahhoz való jogát, hogy minősítsen a saját hazája, nemzete szempontjából legalábbis véleményesnek tartott szervezeteket, legyen az akár egyház, legyen akár más típusú szervezet akkor, amikor konkrét megtörtént eset, konkrét lezárt jogeset van arra vonatkozólag, hogy ha a Hit Gyülekezetéről van szó, akkor milyen kivételt enged akár még a Kúria is. Hiszen év közben nem lehetne átvenni sem az ajkai, sem más iskolák fenntartását, kivéve a gyevi bírót, kivéve azokat, akik különböző politikai lobbikat megmozgatva, a politikában egyre meghatározóbb befolyást szerezve és gyakorolva, visszaélnek ezekkel a lehetőségekkel.

Szerintem nem sértettem meg senkit, és nem a gyülekezet tagjait sértettem meg, csak abbéli felháborodásomnak adtam hangot, hogy ez sem törvényességi felügyeleti, sem törvényesség-ellenőrzési vonalon nem járható út. Az pedig egyébként külön beszédes, könyvtáraknál beszédesebb, hogy miért védik anyatigrisként önök a Hit Gyülekezetét. Valószínű, hogy jól jöhet adott esetben az a több tízezer szavazat, amit 2010-ben a Fidesz söpört be.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Majd tájékoztatom, hogy olvassa el az új Házszabályt, mert természetszerűleg nem a Házőrségért kiáltok ilyenkor, hanem egyszerűen megvonom a szót öntől, hogyha eltér a tárgytól. (Dr. Apáti István: Nyugodtan!) És aztán utána majd persze még ennél drasztikusabb eszközök is vannak az új Házszabályban a Ház vezető elnöke számára, de nem tartottunk ott, hogy ezzel fenyegessem a képviselőket.

Tisztelt Országgyűlés! Nem látok több hozzászólásra jelentkezett képviselőtársunkat. Ha nem kívánnak szólni, megkérdezem az államtitkár asszonyt, Szabó Erikát, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Szabó Erika: Igen.) Államtitkár asszony, öné a szó.

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon rövid technikai törvényjavaslatot hoztam önök elé, ami az önkormányzatok törvényességi felügyeletéről szól. Ehhez képest nagyon kevés szakmai hozzászólást hallottam. Szélsőséges és a témához semmilyen módon vagy nagyon nehezen köthető hozzászólások sorozatát hallottam, de olyan is volt, amikor a témához igyekezett hozzászólni a tisztelt képviselőtársam, de a minimális tudással vagy felkészültséggel sem rendelkezett, ami a törvényességi felügyelet kérdéskörében egy szakmai és ezen belül természetesen (Dr. Lamperth Mónika: Még szerencse, hogy te ennyire értesz hozzá! Nagy szerencse!) politikai vitát gerjeszthetett volna.

Összességében azokkal a hozzászólókkal értek egyet, akik az elmúlt húsz évre visszavetítve rajzolták fel a folyamatot, azt az utat, ahonnan elindultunk, az önkormányzatiság világa '90-ben kezdődött Magyarországon; és bemutatták, hogy a törvényességi ellenőrzés hogyan zajlott - ügyészségnél sosem volt egyébként -, hogyan szűnt meg 18 hónapra az ellenőrzés az önkormányzatok felett, és hogyan alakította át ezt az új alaptörvény törvényességi felügyeletté. Itt is tapasztaltam, hogy akik nem vettek részt az alaptörvény vitájában, mert - nem tudom én - politikai tiltakozásképpen azt látták éppen megfelelőnek, azok most a törvény kapcsán akarják pótolni, holott most nem az alaptörvény vitájánál tartunk, az 2011 tavaszán lezajlott, most már egy működő jogintézmény, a törvényességi felügyelet technikai módosítására készültünk.

Sokan azzal nincsenek tisztában, hogy a törvényességi felügyelet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szakmai irányítása alatt zajló feladatkör.

(13.20)

Nem véletlen, hogy a KIM államtitkára tartotta az expozét és mondja el az ezzel kapcsolatos tudnivalókat és vitázik önökkel. Az önkormányzatokért felelős államtitkárság pedig a Belügyminisztériumon belül működik, és az önkormányzati törvény egyéb szegmensei a Belügyminisztériumhoz tartozó kérdések.

Éppen ezért én szeretnék visszatérni a széles körű önkormányzati világot, a költségvetésüket és az egyéb problémáikat érintő kérdésekből a törvényességi felügyelet kérdésköréhez, amelynek kapcsán Lamperth Mónika miniszter asszony és Varga Zoltán miniszter úr, volt felelősei ennek a területnek, összességében elismerték a szakmai felszólalásuk részeként, hogy a törvényességi felügyelettel kapcsolatban kifogásuk tulajdonképpen nincs, azokkal az eszközökkel egyetértenek, amelyeket a törvény eddig is alkalmazott és amit most alkalmaz. Tehát az aktuspótlást is elismerte, és azt is elismerte, hogy nem volt törvényességi ellenőrzés, és az önök hibájából nem volt törvényességi ellenőrzés, merthogy olyan rendszert alakítottak ki, aminek eredményeként ezt a feladatot az állam nem tudta végezni.

Az már más kérdés, hogy akkor az ellenzék hogyan és mint támogatta vagy nem támogatta azt az elképzelést, amit a kormánypártok akkor megfogalmaztak. Talán lehetett volna olyan egyeztetéseket folytatni, amit az ellenzék is tudott volna támogatni. (Dr. Lamperth Mónika és Varga Zoltán nevet.)

Mind a ketten elmondták, és azt hiszem, a vita egészére jellemző az, hogy televízióközvetítés zajlik, és mindenki szeretné azt a pluszinformációt - akár a szakmai felkészültség hiányában is - elmondani a téma kapcsán, ami a pártjának az aktuális politikai üzenete. Így rendkívüli módon átpolitizálódott az a szakmai törvénymódosítás, amelyet most itt meg kellett volna vitatnunk, és amely valóban egy új jogintézmény, amelynek célja az, hogy egyéves tapasztalat alapján megnézzük, hogy mit hogyan célszerű javítani, igazítani a rendszeren, és hogy maga a törvényességi felügyelet hogyan szolgálja az önkormányzati világot.

A felügyeleti bírság kérdésköre több jobbikos képviselőnél szóba került. A felügyeleti bírság nem új jogintézmény, ezzel már az elmúlt egy évben is élhettek a fővárosi és megyei kormányhivatalok (Hegedűs Lorántné: Ne dicsekedj ezzel!), de összességében, hogy mennyire éltek vagy nem éltek, és a törvényességi felügyeleti eljárásra mennyi esetben volt szükség, erre az expozémban mondtam egy nagyon fontos számot, ez rendkívül lényeges szám. 2011-ben, amikor még nem volt törvényességi felügyelet, több mint 18 ezer törvényességi ellenőrzési intézkedésre volt szükség. 2012. január 1-jétől és abban az évben kevesebb, mint 6000 törvényességi felhívásra került sor, ez egyharmadára csökkentette a kormányhivatali intézkedések szükségességét, ami óriási eredmény.

Persze az ellenzék részéről még akár érthető is lehet, hogy van egyfajta bizalmatlanság, hogy hogyan használják, milyen módon használják a kormányhivatalok a törvényességi felügyelet rendszerét. Hát nagyon jól használták, hiszen az önkormányzati világgal úgy általában nem állnak háborúban, hiszen a tavalyi év szólt arról, hogy a járási rendszert előkészítjük, és megállapodást kötünk az önkormányzati hivatalokkal azért, hogy idén január 1-jétől a járások megkezdhessék a munkájukat, és akikkel megállapodást készültünk kötni, 2763 település közül 2760-nal ezt a megállapodást meg is tudtuk kötni.

Tehát az önkormányzatok együttműködnek a kormányhivatalokkal, a kormánymegbízottak kiválóan készítették elő ezt a feladatot, és a kormányhivatalok kiválóan működtetik a törvényességi felügyeleti rendszert. Bízom benne, hogy a benyújtott törvényjavaslat elfogadását követően ezek a meglévő korrekciókkal még hatékonyabban fogják tudni működtetni ezt a rendszert, és kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák továbbra is a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Ezennel az általános vitát lezárom, és mivel érkezett módosító javaslat, ezért a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára is a következő ülésünkön kerül sor.

Haladunk tovább. A következő napirendi pontot harangozom be. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Vejkey Imre KDNP-s képviselő úr önálló indítványát T/9926. számon ismerhették meg.

Előterjesztői expozé következik. Keresem a szememmel képviselő urat. Akkor a helyéről mondja el az expozét. 20 perces időkeret áll a rendelkezésére. Öné a szó.

Felszólalások:   23   23-121   121-171      Ülésnap adatai