Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A környezetvédelem terén a nemzetközi szerződéseknek is köszönhetően ma már szerencsére számtalan olyan eszközünk van, amelyekkel pozitívan tudjuk befolyásolni mind a gazdasági, mind a környezetvédelmi folyamatokat, olyan eszközök, amelyek pénzügyi ráhatások a legnagyobb szennyezőkre annak érdekében, hogy csökkentsék a kibocsátásukat, csökkentsék a környezet szennyezését. Ugyanakkor ezek az eszközök semmit nem érnek, ha nem eredeti rendeltetésük szerint, nem a környezetvédelem érdekében használjuk őket, hanem inkább egyfajta üzleti szemlélet kezd eluralkodni ezen a téren is, illetőleg költségvetési lyukak betömködésére vagy hiányzó profitok kipótolására használjuk. Ilyen a kiotói egyezmény keretében létrejött nemzetközi kvótakereskedelmi rendszer, amelyik ugyanúgy alkalmas arra, hogy ösztönözze a kibocsátókat a kevesebb szén-dioxid-kibocsátásra, illetve anyagi eszközökkel bírja rá őket, hogy olyasfajta technológiát alkalmazzanak, amely kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával oldja meg ugyanazokat a termelési folyamatokat. Éppen ezért látjuk szomorúnak azt a három dolgot, amit most felsorolnék, és amelyik azt támasztja alá, hogy nem környezetvédelmi szemlélettel történt az utóbbi időben ezeknek a döntéseknek a meghozatala, a kiotói egyezmény magyarországi lebontása, hanem az üzleti szemlélet uralkodott el rajtuk.

A kisebbségi kormány megalakításakor egyértelműen kiderült, mi is a valódi célja a kormányzatnak a kvótakereskedelemmel, a kvótaügyekkel. Akkor 64 civil szervezet tiltakozott, hiszen a kisebbségi kormány megalakításakor az egyik első nyilatkozat az volt, hogy a kvóták kiosztásának ügye a környezetvédelmi tárcától nagy valószínűséggel átkerül a majdan megalakuló gazdasági tárcához. Szerencsére ez a 64 civil szervezet - köztük a Védegylet, Energia Klub, Magyar Természetvédők Szövetsége - tiltakozásának meglett a hatása, és visszakerült eredeti helyére, a környezetvédelmi tárcához, hiszen ennek nem a gazdaság ösztönzése a célja, hanem a levegőtisztaság védelme, az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentése és ezáltal a klímaváltozás lassítása. Akkor ezeknek a civil szervezeteknek szerencsére sikerült meghátrálásra bírniuk a kormányt, bár a kormányzat bejelentette, hogy minden korábbinál szorosabb együttműködés lesz a gazdasági és a környezetvédelmi tárca között.

Ugyanakkor, amikor az új kormány megrajzolta a kontúrjait, a miniszterelnök úrnak már valószínűleg személyes tapasztalatai voltak azzal kapcsolatban, hogy a kvótakiosztási kérdéseket nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is fontosnak lehet tartani, és fontos ösztönzők vagy profitforrások lehetnek. A 66/2006-os kormányrendelet - amely 2006. március 27-én született - 2. számú melléklete szól a 2005-2007 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási listáról. Ebben szerepel a miniszterelnök úr érdekeltségébe tartozó Mosonmagyaróvári Timföld és Műkorund - röviden Motim - Rt. is, amelynek az azonosító száma UHG 5353-1.

Nos, ebben a kiosztási rendeletben van még egy korábbi típusú gond - nem arról van szó, amiről az utóbbi napokban, hetekben, amikor Spanyolországnak és Belgiumnak adtunk el kvótát -, hogy 16 265 egységet kapott a miniszterelnök úr érdekeltségébe tartozó Motim Rt. Szakértők szerint ez négyszerese annak a kibocsátási mennyiségnek, amire ennek a cégnek valójában szüksége van. Azzal magyarázták akkor ezt a döntést, hogy két tartalék kazánt tart a telephelyén a Motim, amelyek ha Mosonmagyaróváron valami miatt leállna a távhőszolgáltatás, be tudnak kapcsolódni a távhőszolgáltatás kisegítésébe. Nos, valójában semmiféle megállapodás - se írásbeli, se rendelettel meghozott megállapodás vagy bármiféle ilyen döntés - nincs, amelyik mintegy szubszidiáris jelleggel a Motimot bízná meg a mosonmagyaróvári távhő biztosításával. Ez valójában úgy tűnik, mintha csak egy mondvacsinált indok lenne, hiszen a kvótafelesleget így a Motim akár 80 millió forintért is tudta abban az időszakban értékesíteni, ami elég tisztességes extraprofit.

Nagyon jó lenne tudnunk, hogy az auditált adatok alapján mi volt az a kibocsátási mennyiség, amit ez a cég abban az időszakban valóban kibocsátott, és mi az, amit meg tudott spórolni, és ezt körülbelül mekkora árért tudta értékesíteni. Duplán is hibás, ha a kiosztásokkal torzítjuk a versenyt, mert ez egyrészről indokolatlan versenyhátrányt jelent azoknak, akik kevesebb kvótát kapnak arányosan a kibocsátásukhoz képest, másrészt pedig az eredeti célt, a klímavédelmet nem tudjuk szolgálni, hiszen így nem ösztönözzük környezetvédő beruházásokra azokat, akiket kvótaügyben túlságosan támogatunk, és túl nagy kvótát adunk nekik. Ugyanúgy, mint ahogy a belga és a spanyol esetben, jó lenne, ha a nyilvánosságot is minél hamarabb tájékoztatná a tárca a nemzeti vagyon ezen részének eladásából befolyt összegekről, jó lenne tudnunk, hogy a miniszterelnök úr cége anno mennyit profitált abból, hogy ez a kormányrendelet túl nagy mértékben szabta meg az ő szén-dioxid-kvótáját.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)