Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A tények igen makacs dolgok, ezeket illik figyelembe venni önnek is, képviselő úr. Ha egészségügyről, ellátásról beszélünk, akkor azt gondolom, hogy némi higgadtság, sőt alázat is elvárható minden oldalon, s nem a kiszolgáltatott betegek riogatásával kell olcsó népszerűséget keresni.

Miniszterelnök úr idézett gondolatai 2002-ben hangzottak el. Valószínűleg az ön figyelmét elkerülte, képviselő úr, hogy 2003-ban az Országgyűlés 12 önkormányzati címzett támogatás rekonstrukciójáról döntött, így Kazincbarcikán 2,6 milliárd forint értékben folyik a rekonstrukció, és 2005-re ez a kórház megújul. Valószínűleg elkerülte a figyelmét, tisztelt képviselő úr, hogy lezajlott egy nem kevésnyi béremelés az egészségügyben, ennek eredményeként a kórházi orvosok átlagkeresete évtizedek óta először az értelmiségi szakmák átlagát eléri. Valószínűleg elkerülte a figyelmét, tisztelt képviselő úr, hogy két pályázatot bonyolítottunk le a kórházi elhelyezési feltételek javítására, a betegek érdekében, és 30 kórház adósságát csökkentettük egy szerkezetátalakítási programmal. Ilyesmire az előző ciklusban, képviselő úr, nem volt példa. A kórházi bevétel csökkentéséről tett megállapításai egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. Az indokolatlan és mesterségesen gerjesztett teljesítményeket korlátozzuk, de ez két különböző dolog.

Ami a makói számítógépes rétegvizsgálat társadalombiztosítási finanszírozását illeti - ezt csak azért mondom, hogy ezt jelenti a komputertomográfiás rendszer -, a Fidesz-kormány egészségügyi minisztere, Mikola István úr azt a döntést hozta, amit azóta többször megerősítettünk, a makói berendezés akkor nyerhet finanszírozást, ha a régióban meglevő hasonló nagy értékű eszközök fenntartói átadják azt az óraszámot és az ehhez tartozó vizsgálatszámot, amellyel Makó veszi át az eddig máshol vizsgált betegek ellátását. Most már ciklusokon átívelően nem voltak feltétlenül önök erre hajlandóak, úgyhogy, tisztelt képviselő úr, a saját pártjának a döntéseit ne próbálja ránk kenni.

Ugyanez igaz arra is, hogy mindazon áfaemelések kérdésében, amiben ha nem is tág, de legalábbis valamelyest mozgástere lett volna az önök többségi kormányának, nem kértek az Európai Uniótól átmeneti időszakot vagy mentességet. Így nemcsak az a természetes folyamat következik be, ha az egyik kormányzati ciklusban megkezdett kormányzati beruházás a következőben esetleg egy másik miniszter által kerül átadásra, ahogy ezt láttuk korábban is, hanem az áfaemelésről született 2000-es kormányzati döntést is nekünk van szerencsénk bevezetni. Javaslom, hogy a makói kórház rekonstrukcióját is olyan módon és célszerűséggel végezzék el, hogy az szakmailag és gazdaságilag is bizonyítsa a létjogosultságát.

És végül a kis és nagy kórházak ügyéről. Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy a jövőben egyetlen kórház nem gondolkodhat csak önmagában, amikor fejlesztési terveket készít és ahhoz segítséget kér. Arra szorítanak bennünket a sürgősségi ellátás korszerű elvei is, hogy térségben kell gondolkodni, hogy össze kell néznünk azt, hogy mit és hol fejlesztünk. Nem vagyunk olyan gazdag ország, hogy kis kórházak kicsinyített másai legyenek a nagyoknak.

Képviselő úr bizonyára tisztában van azzal, hogy nincsenek másodosztályú állampolgárok, ezért képviselő urat minősíti, hogy hogyan minősítette a makói polgárokat. Mi ettől tartózkodunk, tisztelt képviselő úr. Egyébként nehéz lenne egy olyan város lakosságát hátrányos helyzetűnek nevezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelytől néhány tíz kilométerre található az ország legnagyobb orvosképző egyeteme és megyei jogú városának a kórháza.

Kérem, képviselő úr, fogadja el a választ. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.00)