Felszólalás adatai

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót az elnök asszonynak. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a közbeszerzés kérdését és helyzetét abból a szempontból vizsgálja és értékeli, hogy nemzetünk számára mennyiben hasznosak a folyamatok, előrevisznek-e és mit kell tenni a törvényalkotásban azért, hogy Magyarország gyarapodását a legjobban támogassák. A Fidesznek elhatározott és kinyilvánított szándéka az, hogy a közpénzeket Magyarországon céljuk szerint a leghatékonyabban használják fel.

A Közbeszerzések Tanácsának beszámolói szolgálják a tapasztalatok felszínre kerülését és azt, hogy gyorsan és szakszerűen reagáljon a törvényhozás a szükségletek megjelenésére. A jelentések alaposak, sokoldalúan elemzik az egyes eljárástípusok számát és a közbeszerzések értékeit.

Három év közbeszerzési gyakorlatáról ad képet a három beszámoló. Végig lehet kísérni a fejlődést a beszerzésekben és a parlamenti közfelfogásban. A közbeszerzések értéke 290 milliárdról 380, majd 430, végül 620 milliárd forintra növekedett. Ez mutatja a jogkövetést és mutatja a törvény növekvő számú alkalmazását, de az utolsó év 620 milliárdja felfesti azt is, hogy az országban beruházási felfutás van, ami optimizmusra ad okot, és igazolja a Fidesz vezette kormány költségvetési és gazdaságpolitikáját.

A Közbeszerzések Tanácsának beszámolói részletes javaslatot tartalmaznak az egyes törvényhelyeket illetően. A javaslatokról konszenzus van a pártok között, de a kormány is és a közbeszerzési törvényben megnyilvánuló jogalkotói akarat érvényesülését vizsgáló bizottság is egyetért a kodifikációjukkal és az elfogadásukkal. Azt hiszem, különösen ma, amikor szó lesz valószínűleg az autópálya-építésekről, a mélyéig érdemes lemenni annak, hogy mit hogyan érdemes tennie a jogalkotónak és a beszerzőnek annak érdekében, hogy a legjobb döntést hozza, és hogy miért is fontos ez a legjobb döntés.

Miért alkalmaznak a fejlett demokráciák közbeszerzési eljárásokat? A nemzetgazdaságok eredményessége sok tényező együtthatásán múlik, ezek közül néhányat kiemelek a témánkkal kapcsolatosan. A vállalkozások versenyképessége, ereje összefügg a jogállamiság gazdaságon belüli érvényre jutásával, vagyis azzal, hogy bizonyos határok között biztonságban érezhessék magukat a társaságok, vállalkozások. Például, ha jelentős műszaki és szervezési előny folytán jobb ajánlatot tehettek a közpénzekkel gazdálkodók felé, akkor nemhiába fizették a dolgozóikat az ajánlat kidolgozásában, és nyereséget fognak realizálni. Ha nem bízhatnak ebben, akkor csökken a részvételi hajlandóság, és a hirdetmények közzétételét követően a beszerzők oldalán emelkednek az árak és csökken a hatékonyság, míg a vállalkozások oldalán kapcsolatokat keresnek, és más módon, esetleg korrupció útján igyekeznek megrendelésekhez jutni. Tehát fontos az, hogy bízhassanak a vállalkozások is az eljárások tisztaságában.

Érdekes közgazdasági kérdés, hogy ha egy országban például az építőipari kapacitások egyensúlyban vannak a kereslettel, akkor csak az alvállalkozók és a fővállalkozók közötti viszony változik-e az összes közbeszerzést tekintve.

(13.20)

Azt azonban leszögezhetjük, hogy a hazai vállalkozások fővállalkozása mindenképpen előnyös. Itt szeretném megjegyezni, hogy egy számítás szerint mintegy 30 százalékkal is előnyösebb az, ha magyar munkaerő és magyar anyag kerül bele valamilyen termékbe.

Mindenesetre a verseny akaratunktól függetlenül is létezik, sőt kötelező, és ennek folytán, ha egy nemzetgazdaság hatékonysága gyengül, akkor a lakosság alapvető igényeit alacsonyabb szinten tudja kielégíteni, mint azt a polgárok elvárják. Nem véletlen tehát, hogy a kormányok és törvényhozások oly nagy figyelmet fordítanak a hatékonyság és a közbeszerzés kapcsolatára.

Örülök neki, hogy az elmúlt években a hatékonyság kérdésére az Állami Számvevőszék is egyre nagyobb figyelmet fordít a közbeszerzések kapcsán, és annak is örülök, hogy az Állami Számvevőszék a közbeszerzések megkerülését is vizsgálja, amikor egy-egy témát vagy olyan szervezetet vizsgál, amelyik a közbeszerzési törvényt kell hogy alkalmazza.

További izgalmas kérdés az, hogy miért hatékonyabbak, miért érnek el alacsonyabb árakat és jobb minőséget gyakrabban a versenyszféra szereplői egymással szemben, mint a közszféra a nyílt eljárásokban; Balla képviselőtársam utalt rá a bizottsági beszámolóban. A közbeszerzési szakma két okra vezeti vissza a különbséget. Az egyik ok a közigazgatás merevsége és az ellenőrzés hiányossága - itt elsősorban az önkormányzatokra gondolok -, bizonyos szervezési know-how-k kismértékű elterjedtsége, valamint maga az eljárás, ahol nem lehet az árat módosítani.

Egy gazdasági társaság nem tekinthet és nem tekint el attól a jogától, hogy tárgyaláson és értékelemzésen keresztül kipréselje magának a legelőnyösebb ár-érték helyzetet, természetesen beszerzőként. És persze összehasonlítják az árakat is, ami sajnos hazánkban nemigen fordul elő, annak ellenére, hogy a '80-as években már, sőt a '70-es években is léteztek olyan normajegyzékek, amelyek ezt lehetővé tették.

Éppen ezért a tárgyalásos eljárások, illetve az árlejtés felé kell fordítanunk tekintetünket. Szeretném elmondani, hogy a tárgyalásos eljárás mint valami rossz irány jelent meg a korábbi években, mind a beszámolókban, mind pedig a bizottságok munkájában. Először is szeretném kijelenteni azt, hogy a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás valóban kérdéseket vet fel, de abban az esetben, ha hirdetménnyel indul, akkor viszont az a kérdés, hogy vajon a műszaki feltételekben van-e értelme módosítani az ajánlatot. Álláspontunk az, hogy az árlejtés lehetőségét kell megteremteni. Ezt alátámasztja az is, hogy az Európai Unió is a változtatás irányában gondolkodik, hogy a tárgyalásos eljárások nagyobb számban jöhessenek létre.

Szeretnék néhány jelenségre rámutatni, amelyeket a beszámolók tártak elénk. A hirdetmény nélküli eljárások száma '98-ban 1000 volt nagyjából a 4500-hoz - azért nem mondok pontosabb számot, hogy könnyebben lehessen a nagyságrendet érzékelni -, 1150 a 3800-hoz - kis aránynövekedés - '99-ben, majd 560 a 3700-hoz 2000-ben. Ez számomra azt jelenti, hogy a hirdetmény nélküli eljárás feltételei valóban - ahogy az elnök úr is mondta - szigorodtak, és itt a jogkövetés megvalósult. Másrészt valamiért 1999-ben sürgősek voltak az eljárások, hiszen ha megnézzük a jogorvoslatok fényében ugyanezt, akkor a jogorvoslatok száma '98-ban 9 az ilyen típusú eljárások ellen, majd 49, és most, 2000-ben 137.

De látunk egy megduplázódást is a jogorvoslatok számában, amit érdemes végiggondolni, hogy miért következett be. A fő ok véleményem szerint az, hogy jobban látják az ajánlattevők azt, hogy mi történik, hogy világosabbá tette a jogszabály-módosítás '99-ben azt, hogy hol történhetnek az értékelésben tévedések vagy rosszhiszemű értékelések, esetleg az alkalmasságot tekintve hol jártak el hibásan. Ez a fő ok, és ez egyébként pozitívnak is tekinthető, mármint az, hogy átláthatóbbá vált.

Ugyanakkor - és erre, azt hiszem, Hende Csaba államtitkár úr is kitért - az eljárás kezdeményezését érdemes összekötni egy magasabb eljárási díjjal. Hiszen egy ajánlattevő, aki nem nyert, és esetleg nem is nyerhetett volna a gyenge ajánlat miatt, 30 ezer forintot könnyen fizet azért, hogy akadályozza az eljárást. Ez esetben is az a tapasztalat, hogy bizony-bizony gyakran elő is fordul ilyen.

Szeretném elmondani, hogy a minősített ajánlattevők azok, akik különösen a tárgyalásos eljárások szempontjából vannak jó helyzetben. Ezek a minősített ajánlattevők véleményem szerint már több előnyt kaphatnának, és ennek még lesz szerepe, amikor a közbeszerzés majd egy elektronizált, tőzsdeszerű műveletté válik a jövőben, de mégis, a magyar gazdaság színe-javát jelentik.

Ami azt illeti, nem mondtuk el eddig, de figyelembe kell vennünk, amikor az európai uniós szabályokhoz való közelítésről gondolkodunk, hogy az európai uniós értékhatárok lényegesen magasabbak, és persze időt is hagynak arra, hogy európai méretekben lehessen ajánlatokat tenni, tehát mondjuk, Norvégiából vagy Spanyolországból is érkezhessen ajánlat. No, de ez csak magas értékhatárral összekötve helyes! Éppen ezért az úgynevezett közbeszerzési bizottságban az az álláspont alakult ki, hogy amikor közelítünk szépen az uniós elvárások felé, akkor az értékhatárokat a közelítéssel együtt emeljük.

A kartell kérdése nagyon-nagyon éles kérdés. A szakmai közvélemény eddig nemigen kezelte le azt, hogy amikor összebeszélnek az ajánlattevők, amikor ugyanaz az alvállalkozó szerepel minden egyes ajánlat mögött, akkor ezt hogyan kell szűrni, hogyan kell ennek a káros hatásait, különösen az árfelhajtó káros hatását csökkenteni. De a tárgyalásos eljárás alkalmas arra, hogy ezt szűrjék, másrészt pedig az érvénytelenné nyilvánítás kérdésénél kell majd kezelnünk... - bocsánat, a tárgyalásos eljárás eredménytelenségi kritériumaként volna jó ezt megfogalmazni.

A jogalkalmazás a törvénysértések esetében a kiszabott bírságokkal nem érte el a megfelelő visszatartó erőt. Nagyon remélem, hogy az egyébként helyesen beállított bírságértékeket a jövőben a bíróságok bátrabban fogják alkalmazni. Itt viszont jelentős kérdés az, hogy egy jogsértés mennyiben befolyásolja azt, hogy a legjobb szerződést köti-e meg az ajánlatkérő. Amennyiben befolyással bír erre és tetten lehet ezt érni, akkor a maximális bírság lesz az, amelyik visszatartó erőt képvisel, amennyiben a szerződést nem tudja megakadályozni a döntőbizottság.

Az EU-normatívák azt írják, hogy a nemzeti szabályozásnak olyannak kell lenni, ami kikényszeríti a jogkövetést. Véleményem szerint a mai szabály jórészt kikényszerítené, ha a jogalkalmazók úgy alkalmaznák.

Előttünk állnak az értékelések szabályainak pontosításai és az EU-normatívákhoz való közelítés.

(13.30)

Örömmel tapasztaltuk, hogy a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvény érinti jelentős részben a Közbeszerzések Tanácsának javaslatait, és jó néhány tisztázó javaslatot tesz. Azt gondolom, hogy a tisztázás szempontjából rendkívül nagy a jelentősége annak, hogy - éppen a Széchenyi-terv sikere érdekében is - a gazdálkodók fedezeti feltétele megszűnjön. Arról van szó, hogy ha valamely vállalkozás támogatást nyer, akkor... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Bocsánat, elnök asszony, a tájékoztatóban 20 percet láttam a vezérszónokoknál feltüntetve. Tévedek?

ELNÖK: Tizenöt perces volt, ezt jeleztem önnek akkor is, amikor szót adtam, hogy minden egyes felszólalásra 15-15 perces időkeret áll rendelkezésre.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnézést kérek.

ELNÖK: Nincs vezérszónoki kör, ez nem vezérszónoki rendszerben megy, képviselő úr. Kérem, hogy a mondatot ennek fényében fejezze be.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm. Összefoglalva: a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében köszönöm a Közbeszerzések Tanácsa munkáját; elfogadásra ajánljuk a beszámolókat és a határozati javaslatokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)