Felszólalás adatai

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy tulajdonképpen az elmondandóm jelentős része töredékekben, kétpercesek formájában természetesen már mind részemről, mind képviselőtársaim részéről elhangzott, én mégis szeretném, nem teljes mértékben kihasználva az időkeretet, de összefoglalni az álláspontunkat.

Rögtön azzal kezdeném, hogy mi nem látjuk ilyen kibékíthetetlennek azt a kormányzati szándékot, amit a Versenyhivatal is úgy ítélt meg, hogy verseny szempontból vagy versenyjogi szempontból nem akceptálható, de éppen a törvény keretein belül úgy érzik, belefér az, hogy a kormány egyéb szempontrendszert is meghatározhat, tehát törvényes lehet az eljárás úgy, hogy ugyanakkor kikerüli a közbeszerzést. Mindazonáltal - mondja a Versenyhivatal - ennek a versenyre gyakorolt hatása és mértéke, amellyel különböző projektek - és itt elsősorban persze az autópálya - esetében az állam ilyen módon beavatkozik a versenyszférába, ez kedvezőtlenül hat a gazdaság egészére, és rossz példával jár elöl az önkormányzatok vonatkozásában, sőt, az egyéb gazdálkodó szervek vonatkozásában.

Gyakorlatilag így lehet a rezüméjét összefoglalni, és én azt gondolom, hogy akkor, amikor '95-ben, majd a '99-es megerősítésben benne van az 1. §-ban ez a bizonyos lehetőség, hogy bizonyos állami beruházások esetén, garanciavállalás esetén az állam adhat felmentést, illetve bizonyos feltételekhez kötheti a beruházást, és ilyen módon adhat felmentést gyakorlatilag a közbeszerzés alól, és ez egy lényeges kérdés, akkor mi nem arra gondoltunk - és azt gondolom, semmilyen törvényhozó és a parlament sem, sem szellemében, sem tartalmában nem arra gondolt -, hogy ez azt jelenti, hogy verseny nélkül oda lehet adni nagy projekteket, hanem ez azt jelentette volna, hogy más szempontrendszer vagy más versenyeztetési eljárás is elképzelhető, mint ahogy például nemzetközi tender esetén elképzelhető; de hogy ad absurdum azt ne mondjam, magyar vállalkozásokat is lehet úgy helyzetbe hozni - akár magasépítő, akár mélyépítő vállalkozásokat, legyen az Budapest Sportcsarnok, vagy legyen az autópálya -, hogy rendben van, nem nemzetközi tender keretében, de a hazai tenderben előnyben részesítek bizonyos megfontolások alapján.

Még egyszer mondom, nem akarom minősíteni a megfontolást, de a kormány ettől még, hogy azt mondta, hogy a többségében magyar tulajdonú vállalatokat akarja helyzetbe hozni, a versenyt megtarthatta volna; ha másként nem, ezek között. Mert útépítő társaságok többségi magyar tulajdonban jelentős számban vannak az országban, és ha - amint látjuk, hiszen a Vegyépszer nem útépítő társaság volt - nem útépítő társaságnak kívánja adni, mert az elsődleges szempont talán nem az úthoz értés volt, hanem az, hogy egyáltalán projektet tudjon menedzselni, akkor nagy projektet menedzselő társaságok is szép számmal, tucatjával vannak ebben az országban, és közöttük meg lehetett volna versenyeztetni.

Tehát azt állítjuk, hogy ennél lényegesen előnyösebb helyzetbe kerülhettünk volna a közpénzfelhasználás szempontjából hatékony és a verseny szempontjából pedig tisztességesebb eljárással.

(17.00)

Sőt, ha ezt az utat követi a kormány, akkor a további lépcsőfokokon, ahol már nem hiszem, hogy az alvállalkozói szinten, vagy a végső beszállítói kis munkák szintjén szóba jöhetett volna, hogy multinacionális cégek fogják "lenyúlni" a munkát, a nyílt, tiszta versenyeztetést ott is végig lehetett volna vinni. Most ennél a beruházásnál ötödszinten vannak alvállalkozók, és már a konzorcium se tudja, hogy tulajdonképpen kik, milyen alvállalkozói szinten, milyen szerződéssel, pláne, hogy milyen minőségben és milyen áron végzik el az utolsó munkákat. Halljuk, hogy most fogják átvizsgálni, mert sok-sok bejelentés érkezett mind a munka minősége, mind pedig az al-al-alvállalkozók, be nem jelentett vállalkozók vonatkozásában. Ez azért érdekes, mert a tényleges munkát ők végzik el, miközben négy-öt vagy hat kézen keresztül elfolyik a pénz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő jelentés legnagyobb hiányosságát - és mi ezért érezzük úgy, hogy nem fogadjuk ezt el, hanem kérjük a kiegészítését - pont abban látjuk, hogy a gazdasági szféra jelentős területén, az állami megbízások igen jelentős volumenében a közbeszerzés hatálya alól mentesített, illetve ami még ennél is rosszabb, az én szememben legalábbis mindenképpen, a közbeszerzés hatálya alól úgy adott felmentést - idézőjelben mondom, de így igaz - gyakorlatilag "önmagának" - hiszen többségi állami tulajdonú vállalatoknak - a kormány, hogy egyéb versenyeztetést nem írt elő - nyílt versenyeztetésre gondolok.

Azt gondolom, világos, hogy ez a verseny - és az előbbi példával is erre akartunk utalni, és ez a hosszú-hosszú kétpercezés is erről szólt - nem öncélú; nemcsak a versenymorál szempontjából, nemcsak azért, hogy a hazai vállalkozások is megtanulják, legalább az egymás közötti vetélkedésben azt, mi az, hogy tisztességes verseny, hanem azért is - ahogy az uniós jelentés fogalmaz -, mert korrupció benyomását kelti, a korrupció melegágya lehet. Azért nem tudjuk elfogadni a jelentést, mert a jelentésből pontosan a gyakorlat olyan elemei hiányoznak, és ez nem ad kellő felmentést ahhoz... - tulajdonképpen egyetlen mondattal el van intézve, miszerint ezek törvényesen hiányoznak - a törvényes kiskapu megkerülésével -, hiányoznak olyan nagy költekezési fejezetek, amelyekkel más vonatkozásban más állami szervek vagy független felügyeleti szervek legalább foglalkozni mertek.

Előttem van a Számvevőszék központi költségvetéshez kiadott jelentésének függeléke. Idő hiányában nem kívánom felolvasni, de azért szeretném mondani, hogy ez az, amelyikből az újságok idéznek. Például az Országimázs Központ vonatkozásában ez az anyag 21 oldalon tárgyalja azt a körülbelül 4,3 milliárdot, amit az Országimázs 2000-ben elköltött. A költségvetés teljes összege mintegy 4000 milliárd, tehát azt kell mondanom, hogy a jelentés ennek az egyezred részéről 21 oldalt volt kénytelen írni. Ez azért sugallja, tükrözi azt, hogy ott nem minden ment rendben a versenyeztetéssel, a pályáztatással, a közbeszerzési pályáztatás során a zsűri kijelölésével és így tovább. A Közbeszerzések Tanácsának jelentésében érdekes módon nincs erről egy árva mondat.

Ugyanúgy említettem, megint nem fogom felolvasni, a Számvevőszék jelentését az ÁPV Rt. működése vonatkozásában a pályáztatásokkal kapcsolatban. Tisztelt Képviselőtársaim! Az átláthatóság nem öncélú, és a verseny nem öncélú. Mi azért kardoskodunk amellett, hogy a bírálat és az előremutató megoldás hiányzik ebből az anyagból, mert ez sokba kerül az országnak; nemcsak morálisan, amit egy országjelentés okoz a negatív kitéteményeivel, hanem összegben is.

Tehát amikor azt hallja a magyar vállalkozói kör, vagy arról olvashat, hogy egy autópálya-beruházásnál, most az M7-esnél 6 meg 8 millió forintos csúszópénzek vannak a 16-18 millió forintos megbízások eléréséhez, akkor az ember arra gondol, hogy te jó Isten, ha egy néhány tíz millió forintos megbízásban van annyi tartalék, hogy még 8 millió forint csúszópénz odaadása esetén is megéri bekerülni és megcsinálni ezt a munkát, akkor hol van itt a pénz hatékony felhasználása. Tehát mi attól tartunk, hogy a nyílt verseny és a közbeszerzés hiánya bizony a pénzek hatékony felhasználását akadályozza, vagy az lehet a következménye, hogy nem használjuk fel hatékonyan.

A másik, csak szeretném mondani, nem a magunk igazolására, de arra, nem véletlenül kértük, hogy ha már nem versenyeztetési úton csinálja a kormány az autópálya-beruházást, akkor legyen a parlamentnek egy bizottsága, amely nyomon követi, figyelemmel kíséri a közpénzek felhasználását. Én most a március 17-ei SZDSZ-javaslatból idézek. Az SZDSZ azt kívánja elérni, hogy törvényesen, pályázaton keresztül épüljenek az autópályák, annál is inkább, mert Magyarország az úthálózat-fejlesztésben 45 évvel van elmaradva Európától, de a hazai vállalkozások is több tíz évvel. Még azt is megértjük, hogy preferáció van, de azt nem, hogy nincs verseny, azt nem, hogy minden szinten nincs tisztességes elbírálás és nyilvánosság.

Ugyanebben az anyagban olvasható: a közbeszerzési pályázatok, illetve ezzel ekvivalens pályáztatás kiírása esetén az Európai Unió akár 60-80 milliárd forinttal is támogatná az útépítést. Továbbra is fenntartom, a kétpercesekben ezt megvitattuk, hogy az Európai Unió, egyszerűen fogalmazva, 75 százalékban - átlagosan: 74,14 - támogatta az autópálya-építési programokat, és 62 százalékban, Magyarország vonatkozásában 50 százalékban a vasútprojekteket. Azt gondolom, ha már lehet mérlegelni, hogy melyiket támogatom jobban, tehát az Unió vajon kit támogat jobban, akkor szeretném megkérdezni, hogy ha én egy pályázati rendszerben bizonyos projekteket átlagosan 60 százalékkal támogatok, más projekteket átlagosan 75 százalékkal támogatok, és a volumene a két támogatási összegnek körülbelül ugyanannyi, akkor, kérdezem én, melyiket preferálom. A kérdés költői, de ennek az ellenkezőjét állítani a magyar parlamentben, egymás után többször, úgy gondolom, ez bizony több mint különös.

Ráadásul, még egyszer mondom, Matolcsy miniszter úr, a miniszterelnök úr sikeres tárgyalására hivatkozva, azt állította, hogy az M7-es autópályára már mindenképp szívesen ad az Unió. Úgy gondolom, nem mondhatunk le erről. Mi biztosan ezt az utat választottuk volna. Nem vonjuk kétségbe, hogy a kormány adott be vasúti pályázatokat, azt sem vonjuk kétségbe, hogy azokra jelentős összeget szavazott meg az Unió Bizottsága. Mi csak azt állítjuk, hogy az ISPA-t felügyelő uniós biztos soha nem jelentette ki, hogy a vasúti beruházásokat preferálja. Aki itt, Magyarországon járt, nem az ISPA-t felügyelő uniós biztos volt, nem ebből a célból jött, egy vasúti konferenciára jött, nem volt kompetens e tárgyban, tehát kár erre hivatkozni.

Azt gondolom, azt viszont könnyű megérteni, vajon lemondhatunk-e egy ilyen volumenű támogatásról. A Füzesabony-Polgár közötti autópálya beruházási összege, az egyszerűség kedvéért mondom, mintegy 100 milliárd forint - ennél kicsit több, de mintegy 100 milliárd forint. Ebből 75 milliárd forintot támogatott volna az Unió, vissza nem térítendő támogatással, ha megpályázzuk, ha két héttel a zsűri döntése előtt nem vonja vissza a magyar kormány ezt a javaslatát, és természetesen ha megítéli a Bizottság. Én csak azt állítom, nem lehet ma azt mondani, hogy akkor most épül a legolcsóbban, mert a legolcsóbban talán akkor épült volna, ha nem két héttel a döntés előtt vonjuk vissza, hanem megvárjuk azt a döntést; kiderül, hogy nem kapjuk, és akkor talán meg is áll az állítás. Két héttel a döntés előtt talán nem lehet senki előtt - legalábbis előttem nem - igazolni egy kormányzati döntést. Miért nem tudtuk kivárni azt a két hetet? Románia, Lengyelország, Észtország kivárta - megkapta.

A következő: azért is sajnálatosnak tartjuk, hogy kimaradtak ezek a bírálatok, legalább bírálat szintjén a jelentésből, mert most a tavalyi évről szól a jelentés, és a jövő az idei év - ami elkezdődött. A jövő, ami elkezdődött, az idén bizony a Tetrával, a francia vállalkozásban létrejött sportcsarnoképítéssel zajlik. Egyébként mindkét esetben nem magyar vállalkozó lett volna kijelölve - a sportcsarnok esetében ki is van jelölve - erre a feladatra, amikor véleményem szerint e szektorban, tehát a magasépítésben, valamint az informatikai rendszerek kiépítésében, ezeken a területeken magyar tulajdonú magyar vállalkozások is vannak igen szép számmal, amelyek szívesen vállaltak volna ebben fővállalkozói részt.

(17.10)

Nem ők kapták, de még egyszer mondom, erre lehetőséget az adott, hogy ugyanezen a kibúvón a kormány most már több projekt esetében is kibújik.

Az egyik esetben szerencsére, de sajnálatosan még az is kiderült, hogy a kormány által e célra szánt mintegy 51 milliárd forint tervezett összeg az egyik lehetséges, most majd pályázó - mert miután nem élt a pályázat nélküli lehetőséggel, gondolom, a pályázattal fog élni - szerint messze meghaladja azt a pénzügyi fedezetet, ami a beruházáshoz szükséges lett volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a 2000. évre vonatkozó beszámolót ebben a formájában nem tartja elfogadhatónak, kéri a kiegészítését az említett módon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)