Felszólalás adatai

Vélhetően az a két törvényjavaslat, amely most a Ház asztalán fekszik, és amelynek az általános vitáját megkezdtük, a benyújtás óta eltelt pár napban a sajtóban olvasható vélemények, különböző álláspontok megjelenése miatt, úgy gondolhatnánk, hogy komoly érdeklődésre tart számot, azonban vélhetően az állampolgárokat sokkal jobban érintik és érdeklik a rezsicsökkentéssel kapcsolatos és a mindennapi életükre kihatással lévő országgyűlési döntések. Jómagam azt gondoltam, hogy ugyanakkor itt a parlamentben a képviselőtársaimat és a pártokat ez a téma fel fogja ajzani, és érdeklődnek eziránt; csodálkozom is, hogy a bizottsági beszámolóknál a kisebbségi vélemények sorra hiányoznak, leginkább az alkotmányügyi bizottságot illetően csodálkozom, hiszen az alkotmányügyi bizottságban a tegnapi nap során komoly vita alakult ki, amikor az általános vitára való alkalmasságról tárgyaltunk.

Az is biztos, hogy ez a két javaslat, ha talán országos érdeklődést nem is fog hosszú ideig kiváltani, de arra nagyon alkalmas, hogy egyrészről azokat a problémákat megpróbálja kezelni, amelyek a kampányfinanszírozással kapcsolatosak, másrészt a pártok által az országgyűlési választásokon, illetőleg az önkormányzati választásokon elköltött pénzek átláthatóságát bizonyítsa, illetőleg jobbá tegye. Ez egy komoly elmaradása a mindenkori magyar Országgyűlésnek, azt lehet mondani, a rendszerváltoztatás óta minden egyes országgyűlési választáson felmerültek olyan kérdések, amelyek a pártok és a jelöltek által elköltött pénzeknek a származását, mennyiségét, a szabályok közötti elkölthetőségét kérdőjelezték meg, illetőleg ezzel kapcsolatos kritikákat vagy aggályokat vetettek fel.

Én azt gondolom, hogy épp ideje volt, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltoztatás után ez a téma a Ház asztalára kerüljön, és megpróbáljuk közösen, az adófizető állampolgárok számára is megnyugtató módon ezeket a kérdéseket rendezni. Bár a magyar adófizető állampolgár talán nem annyira öntudatos, és nem alakultak ki benne azok a reflexek, amelyek a polgári demokráciát régebb óta művelő országokban az adófizető állampolgárok részéről kimerültek, azt szerettem volna ezzel a bonyolult körmondattal kifejezni, hogy talán még nem elég érzékenyek a közpénzek elköltésére a magyar állampolgárok, de biztos vagyok abban, hogy az a lépés, amellyel most ez a törvényjavaslat a Ház asztalára került, talán ezt az érzékenységet is fokozni fogja.

Az előterjesztő, illetőleg a kormány részéről felszólaló Répássy államtitkár úr is a fontosabb jogszabállyal, a választási eljárásról szóló törvényjavaslat módosításával kezdték. Ez valóban így van, magára a választás lebonyolítására, menetére, átláthatóságára, tisztaságára vonatkozó, akár korábban, tehát évekkel, évtizedekkel ezelőtt felvetett aggályokat próbálja kezelni, de kezeli azokat a kérdéseket is, amelyek akár az Európai Unió különböző intézményei, akár az Alkotmánybíróság, illetőleg a különböző magyar egyesületek, civil szervezetek részéről, akár a pártok részéről is megfogalmazódtak. Ugyanakkor nyilvánvalóan politikai értelemben a másik törvényjavaslatnak van nagyobb súlya, ez pedig az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslat. Ha megengedik, képviselőtársaim, én talán ezzel kezdeném, hiszen az átlag állampolgárt sokkal jobban érdekli az, hogy az ő adófizető pénzei, amelyet az állam a törvényjavaslat alapján és eddig is a gyakorlatban nagyrészt a pártok, illetőleg az egyéni választáson részt vevő jelöltek számára biztosított, milyen módon kerülnek felhasználásra, mennyire ellenőrizhető ez, és vajon a szabályok átláthatóbbá, biztonságosabbá, korrektebbé teszik-e ezeket a pénzfelhasználásokat.

A képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy minden választás során felmerült, hogy melyik párt mennyi pénzt költött plakátokra, televízióban, rádióban történő megjelenésre, kampányolásra, és folyamatosan szembesítették a jelölteket, a pártokat azzal, hogy egyes vélemények szerint ez a törvényben meghatározott összeget meghaladó volt vagy nem meghaladó volt, tehát erről egy komoly vita alakult ki. A másik oldalról az is mindig vitát váltott ki, hogy vajon esélyegyenlőség van-e a választásokon induló jelöltek, illetőleg szervezetek között. Többször felmerült, hogy a jobb anyagi lehetőséggel, nagyobb támogatottsággal, mármint támogatói körrel rendelkező pártok jóval többet tudnak költeni, hiszen több a pénzük, a politikai palettán megjelenő új szervezetek vagy egyéni jelöltek pedig gyakorlatilag minimális összeggel tudnak ennek a kampánynak nekivágni. Én azt gondolom, hogy a javaslat ezt megfelelő módon támogatja, ugyanakkor a garanciákat is megadja, ahogy erről az államtitkár úr beszélt.

Megint csak egy példát hoznék fel. A képviselőtársaim talán emlékeznek, hiszen többen régóta vannak a politikai életben, hogy 1990-ben, az első választásokon, a rendszerváltoztatás utáni átmenetben egy olyan döntés született, hogy azok a pártok, amelyek bejegyeztetik magukat - ez új szabályozás volt, hogy politikai pártok is a szocialista rendszer után alakulhattak és elindulhattak -, épp azért, hogy valamilyen módon pénzügyi lehetőséget biztosítsunk nekik, ha jól emlékszem, milliós nagyságrendű támogatást kaptak automatikusan csak azzal, hogy politikai pártként nyilvántartásba lettek véve. Az egyik eset úgy szólt, hogy egy család, aki megfelelő létszámmal rendelkezett, tíz fővel pártot alapított, felvette ezt a több millió forintos támogatást, és gondosan a házuk bútorzatára költötték el. Eszük ágában nem volt politikai szerepet vállalni, viszont ezt a támogatási összeget okosan, saját elképzeléseik szerint felhasználták.

Nyilván az ilyen lehetőségeket ki kell zárni, ez a törvényjavaslat erre kísérletet tesz, és szerintem megfelelő módon próbálja kezelni, ugyanakkor az is fontos, hogy annak, aki valóban el szeretne indulni a következő, 2014-es általános országgyűlési választásokon, és nincs benne abban a körben, amely évtizedek óta a politika színpadán van, megfelelő anyagi lehetőséget biztosítson az állam. Ez úgy néz ki, hogy a javaslat szerint minden egyes regisztrált képviselőjelölt egymillió forintos támogatást kap az államtól, ezt a Magyar Államkincstár biztosítja, nem készpénzben kapja, tehát nem merülhet fel az a helyzet, ami 1990-ben volt, hogy elköltötték a kézhez vett összeget arra, amire akarták; bankkártyával erről készpénzt nem lehet felvenni, tehát bankkártyával készpénz kivétele nem engedélyezett.

(9.50)

Ezt meghatározott, a kampánnyal kapcsolatos dologi költségekre lehet fordítani.

Az egyéni jelöltek mellett a pártok finanszírozását is szabályozza ez a javaslat. Azt gondolom, hogy talán ebben is átláthatóbb, érthetőbb és korrektebb szabályozás lép be, ha majd a parlament el fogja fogadni a törvényjavaslatot. A lényege, hogy a pártok a választás évében gyakorlatilag nem jogosultak kétszeres támogatásra. Ez nyilván az adófizető állampolgárok számára egy fontos információ, hiszen vagy kampányfinanszírozás és kampány van, vagy pedig pártfinanszírozás és pártműködés van.

Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy az alkotmányügyi bizottságban egyik ellenzéki képviselőtársunk felvetette, hogy vajon a Fidesz pénztárosait ki fogja majd fizetni. Én azt gondolom, hogy a felvetés komolytalan. Egy olyan pártnak, és azt mondom, itt a parlamentben azért többségben vagyunk, akiknek jelentős párttagsága van a háta mögött, és ezek párttagdíjat fizetnek, a párttagdíj bizonyos fedezetet a párt működtetéséhez szolgáltat. Én azt is merem állítani, hogy ha egy párt ténylegesen gazdálkodik azokkal a forrásokkal, amelyet évente a költségvetésből a választási eredményei alapján támogatásként kap, és felkészül erre a választási időszakra, abban az esetben talán tud annyit tartalékolni és megfelelő gazdálkodással félretenni, ami a párt kampányidőszak alatti működtetését, az apparátus működtetését biztosítja.

Egy mindenképp biztos: a magyar adófizető állampolgárok ezzel a szabályozással jobban járnak, mert kevesebb pénzt fizetünk ki a pártoknak és a jelölteknek, mint a korábbi időszakban. Azt gondolom, hogy abban a helyzetben, amelybe Magyarország 2010-ben került - pontosabban: a 2010-et megelőző 8 év tevékenysége alapján bekerült -, ez a parlament és a kormány azt kérte az emberektől, hogy próbáljuk meg az államadósságot csökkenteni, próbáljuk meg azokat a rendszereket, amelyek pazarlóak és fenntarthatatlanok az adott pénzügyi környezetben, megváltoztatni, ezért áldozatot kér tőle, a politikának is meg kell tennie ezt az áldozatot. Egyébként a lépés beleillik abba a sorozatba, ami úgy kezdődött, hogy a politikusok létszámát csökkentette a parlament, hiszen már a 2010-es önkormányzati választásoknál megfelezte az önkormányzati testületek számát, ezzel is jó pár milliárd forintot megspórolva egy-egy választási ciklusban. 2014-től magának a parlamentnek a létszáma is jelentősen csökken, az eddigi 386-ról 199 főre. Ez is a megtakarításokat célozza, és ezzel a magyar állampolgárok döntő többsége egyetért és ezt helyesli. Ebbe a sorozatba tartozik, hogy a kampányköltségeket is csökkenteni kell.

Az ellenőrzés egy nagyon fontos dolog, államtitkár úr is elmondta, illetőleg Cser-Palkovics András képviselőtársam az előterjesztők nevében; valóban, az állam által nyújtott támogatásokkal el kell számolni. Ennek az ellenőrzési menete a törvényjavaslatban pontosan rögzítve van, hogy hány napon belül, 60 napon belül - a Kincstár, illetőleg az Állami Számvevőszék közreműködésével - el kell számolni. Az is elhangzott, hogy próbálja a javaslat kiszűrni a már korábban általam említett 1990-eshez hasonló lehetőséget, amikor valaki csak a pénz érdekében próbál elindulni a választásokon. Az a jelölt, amelyik nem éri el a 2 százalékos irányadó küszöböt, vissza kell hogy térítse ezt a kampánytámogatást. Ez is arra vonatkozik, hogy az adófizetők pénzével az állam megpróbál gondosabban és odafigyelőbben bánni.

A szabályra valóban újként jellemző, hogy a 2014-es országgyűlési választásokon már az országos nemzetiségi önkormányzatok is állíthatnak országos listát. Ezért valamennyi nemzetiségi listát állító országos nemzetiségi önkormányzat jogosult az arányos mértékű költségvetési támogatásra. Mivel az új választási rendszerben a nemzetiségi listák a pártok alternatívájaként jelennek meg, tehát versenyeznek a választók szavazataiért, ezért a nemzetiségi választók szavazataival akár parlamenti képviselőt is tudnak állítani. Indokolt, hogy a nemzetiségi önkormányzatokra is azonos szabályok vonatkozzanak, tehát ez esetben a támogatások elszámolásában rájuk is ugyanazok a szabályok vonatkoznak.

Fontos szabály, hogy limitálva van a listát állító jelölő szervezetek támogatása is. Gyakorlatilag ennél a majdnem 600 millió forintnál több támogatást nem kaphat az adott szervezet, és a javaslat egy százalékos szintet elérő javaslatot tesz le, amely úgy néz ki, hogy az a jelölő szervezet, amely minden választókerületben tud jelöltet állítani, az a kapható összegnek a 60 százalékát, az ennél kevesebbet állító jelöltek pedig bizonyos táblázat alapján ennél kevesebb összeggel tudnak gazdálkodni.

A Fidesz részéről azt gondolom, hogy ez a javaslat - ahogy egy korábbi sajtónyilatkozatban talán Cser-Palkovics András képviselőtársamtól elhangzott - egy méltányos ajánlat, hiszen a választás évében ez azt jelenti, hogy a Fidesz durván ezt a hatszázvalahány millió forintos állami támogatást kapja, ellentétben azzal, amikor nem választási évben a jelenlegi szabályok szerint a költségvetésből 1,3 milliárd forintos párttámogatást kap a 2010-es választásokon elért eredmény tekintetében. És az is bizonyos, hogy a kisebb, tehát talán anyagilag nehezebb körülmények között lévő pártok, jelölő szervezetek pedig az éves állami támogatásuknál, hogyha megfelelő számú képviselőjelöltet állítanak, talán még magasabb összeget is kapnak. Én azt gondolom, hogy ezt is, azokat a kommunikációs csapásokat kivédendő tettük meg, és tették bele a javaslattevők a törvényjavaslatba, hogy bizonyítsuk, hogy igenis lehet demokratikus értékek mentén az Európai Unió és a világ demokratikus játékszabályainak megfelelő választásokat lényegesen olcsóbban is lebonyolítani úgy, hogy az esélyegyenlőséget biztosítjuk mindenki számára.

Az adományok kérdése egy fontos kérdés volt. Az elköltött pénzek mentén a korábbi választások során a másik vitatéma, illetőleg polémia az adományok körül jelent meg. Ugyan a hatályos jogszabályok szerint minden pártnak közzé kell tennie évente a Magyar Közlönyben a költségvetéséről szóló jelentést, amit az Állami Számvevőszék is ellenőriz, ebben megjelenik az adományozók bizonyos köre, de ez mindig felvetette, főleg, hogyha üzleti körből vagy külföldről érkező adomány volt. Ez a mostani javaslat megpróbálja kezelni ezeket a helyzeteket, nevezetesen: a javaslat a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény megfelelő módosításával megtiltja, hogy a pártok külföldről, nem Magyarországról származó támogatást fogadjanak el, megtiltja a belföldi jogi személyektől, tehát vállalkozásoktól, cégektől való támogatást, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek által nyújtott adományok elfogadását.

(10.00)

Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak magánszemélyektől lehet adományokat elfogadni, ezeket viszont az érvényes törvény szerint egy bizonyos összeghatár felett közzé kell tenni, tehát nyilvános az adományozók személye. A javaslat azt próbálja kiszűrni, hogy akár külföldi, akár belföldi bankok, nagy cégek ne tudjanak a pártokon belül az adományokkal olyan befolyást szerezni, ami később a parlamenti munkában előnyt jelenthet nekik. Lehet, hogy a törvényjavaslatot majd ügyes személyek megpróbálják kiskapukkal kijátszani, de én azt gondolom, hogy lényegesen jobb ez a javaslat, mint a most hatályban lévő.

A javaslatról összességében el lehet mondani, hogy jórészt megalapozott, a rendszer hatékonyságát javító rendelkezéseket vezetne be, az egyéni jelöltek közvetlen állami támogatásának a rendszerét azonban talán érdemes továbbvizsgálni és finomítani. Ha a rendszer bevezetésre kerül, akkor a 2 százalékos komolysági küszöb ésszerű mértékű rugalmassá tétele merülhet fel a beterjesztett elképzelés továbbfejlesztéseként. Képviselőtársaimtól ezzel kapcsolatos módosító indítványok nyilván majd érkezni fognak.

Ha elnök úr is megengedi és képviselőtársaim is, akkor a választási eljárásról szóló törvényjavaslatról is szeretnék elmondani egy-két gondolatot. A törvényjavaslat maga három részre osztható fel, egyrészt az önkormányzati választások eljárási rendszere kerül olyan részekben szabályozásra, amelyek vagy nem voltak egyértelműek, vagy kifogásolhatók voltak. S ahogy az az expozéban is elhangzott és államtitkár úr hozzászólásában is, próbáltuk befogadni azokat a javaslatokat, amelyek ellenzéki oldalról vagy más részről érkeztek, és azt célozták, hogy átláthatóbbak és tisztábbak legyenek a választási eljárások szabályai.

Az önkormányzati választásokon túl vannak az országgyűlési választásokat szabályozó része, az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos szabályok, de a legnagyobb részt a választási eljárás tisztasága feletti kontroll hatékonyabbá tétele jelenti. Az önkormányzatokat érintő szabályozásnál érdemes kiemelni, hogy a törvény szerint jelen pillanatban a közalkalmazottak nem vehetnek részt a választási szervek munkájában. Ez azt a problémát vetette fel - gyakorlati problémának mondhatjuk -, hogy a pedagógusok, a tanárok egy jelentős része a jelenlegi összeférhetetlenségi szabályok miatt nem lehetne tagja a választási bizottságoknak. Viszont az eddigi gyakorlat szerint a helyi választási bizottságokban jelentős számban vettek részt pedagógusok. Ez hagyományként jelent meg, nyilván a helyi sajátságok figyelembevételével, és komoly problémát jelenthetne a következő választásokon, ha ezt így hagynánk. Ezért a javaslat kiveszi a pedagógusokat, a közalkalmazottakat azok köréből, akik nem vehetnek részt a választási bizottságok munkájában. A jövőben ezt a javaslat szerint, amennyiben a parlament majd elfogadja, megtehetik, azaz főleg a kisebb településeken a választási bizottságok korábban bevett gyakorlata tovább mehet, azaz a pedagógusok részt vehetnek a választási szervek munkájában.

A levélcsomagokról és az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokról államtitkár úr a garanciális szabályokat elmondta, Cser-Palkovics András képviselőtársam pedig ismertette a szabályozást. Azt gondolom, hogy ez is az átláthatóbb, a tisztább, az ellenőrizhetőbb választási eljárás érdekében nyújt be változtatásokat.

A képviselő-testületek és a közgyűlések létszámát mindig az általános önkormányzati választás évében kell meghatározni a javaslat szerint. Ez a létszám lesz aztán irányadó a következő ciklus időközi választásain is. Továbbá a javaslat helyi egyéni választókerületeinek kialakítására vonatkozó részletes szabályokat is megállapítja. Ez szintén elhangzott, ezért részletezni talán nem kell, de fontos szabályokat jelenít meg.

Az országgyűlési választásokkal kapcsolatos változás legjelentősebb része, ami szintén jelentős kiadásokat csökkenthet, a 2013. szeptember 1-jét követően megüresedett mandátumoknál az időközi választások megszüntetése, pontosabban az a javaslat, hogy ne kelljen választani. Azt gondolom, hogy az expozéban az indoklás megfelelő módon elhangzott. Ez mind az anyagi megfontolásokban, mind pedig az új átmeneti időszakban a választókerületek nagysága, elosztása és a kapott mandátum tekintetében indokolt lehet.

Az európai parlamenti választásoknál - erre európai uniós szabályok is vonatkoznak - ezek pontosítása vált szükségessé. Ennek megfelelően a javaslat ezeket próbálja átvezetni a hatályos törvényen. Külön rendelkezik arról az esetről, ha az országgyűlési képviselők választására és az európai parlamenti választásokra ugyanazon a napon kerülne sor. Ebben az esetben az európai parlamenti választás eljárási szabályai a lehetséges mértékben az országgyűlési választás eljárási szabályaihoz igazodik. Nyilván össze kellett hangolni az európai uniós választási szabályokat és a hazaiakat erre az esetre. Egyébként megjegyzem, jelentős anyagi megtakarítást jelentene és a választópolgárok vegzálását csökkentené, ha ez a szabály átkerülne a hatályos joganyagba.

A választás eljárásának tisztasága mindannyiunk számára nagyon fontos. Nincs olyan politikus, aki azt szereti hallani a választások után, hogy megkérdőjelezik a választási eljárás tisztaságát. Ennek megfelelően a javaslat egyik legnagyobb horderejű újítása, hogy széles körű ellenőrzési lehetőséget biztosít a Nemzeti Választási Iroda tevékenysége felett, a szavazati iratok ellenőrzését a Nemzeti Választási Bizottság tagjai, a listát állító pártok által megbízott 5-5 megfigyelő - tehát megfelelő számban tudnak a pártok is megfigyelőket küldeni az eljárás során -, nemzetközi megfigyelők - mert természetesen nemzetközi megfigyelők is részt vehetnek az eljárásban -, valamint értelemszerűen az adatvédelmi előírások betartásával a sajtó is folyamatosan figyelemmel kísérheti. Ez utóbbi külön kérés volt, nyilván nincs semmi akadálya annak, hogy a sajtó ezekben az eljárásokban részt vegyen. Ugyanakkor a személyes adatok biztonsága - amit a választási szervek tagjai az esküjükkel biztosítottan megtartanak; a sajtó munkatársai számára ez az eskü nincs meg - miatt ezeket megfelelő módon zárni kell előlük, de az egész folyamatot és az eljárás részleteit is figyelemmel kísérhetik.

Összességében a választási eljárásról szóló javaslatról el lehet mondani, hogy döntő többségében technikai jellegű szabályokat tartalmaz, amelyek segítik a választások lebonyolítását, döntő változást azonban nem eredményeznek. Ez alól kivételt képeznek a választási eljárás nyilvánosságát kiszélesítő rendelkezések, amelyek a teljes folyamat átláthatóságát segítik elő.

(10.10)

A javaslat támogatható, bizonyos passzusai pedig kifejezetten előrelépést jelentenek a hatályos választási eljárás normáihoz képest. A képviselőtársaimnak meleg szívvel merem ajánlani az előttünk fekvő két javaslat megvitatását. Tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz frakciója támogatja a törvényjavaslatok elfogadását. Mindannyiunk közös érdeke, hogy Magyarország 2014-ben és 2014 után is az európai uniós demokráciaelveknek megfelelően, az adófizető állampolgárok elvárásainak megfelelően olcsóbb, átlátható pénzköltéssel és egy, a korszellemnek megfelelő választási rendszerrel és pénzfelhasználással rendelkező ország legyen.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, köszönöm elnök úrnak is a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)