Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megint ehhez az életvitelszerű ottlakás előírásával kapcsolatos vitakérdéshez szólnék hozzá, mert tudniillik, amit Devánszkiné képviselő asszony elmondott, azok a célok, hogy például mi lenne célszerű és mi lenne jó, ha azt tudnánk egy lakás tekintetében - a használatát, az ott-tartózkodókat és a többi, amit említett képviselő asszony -, ezeknek a szempontoknak a megítélésében köztünk nincs vita, fontos, hogy ezt tudjuk. Csak az a baj, hogy a törvényjavaslat nem erről szól e tekintetben, hanem arról, hogy az életvitelszerű ottlakás mellett a távollétet be kell jelenteni - mondja a törvény -, és utána azt mondja ez a javaslat, hogy ha ezt a távollétet bejelentették, akkor a távollét okából már nem lehet felmondani a lakásbérleményt. Akkor nem értjük, hogy miért, mert amiről ön beszél, az más kérdés. Arra nézve mi tettünk is módosító javaslatot, mert mi is azt gondoljuk, hogy a bérbeadónak elemi érdeke, hogy a bérlővel - hogy így mondjam - kapcsolattartásban legyen, és mindezeket a kérdéseket, amit ön fontosnak tart, hogy tudjunk egy lakásról, azt tudjuk, de ezt ez a javaslat nem valósítja meg.

Ez a javaslat azt mondja, hogy a rendelet előírja, előírhatja az életvitelszerű ottlakást, de ha a bérlő bejelenti, hogy távol van, akkor mégsem kell életvitelszerűen ott laknia, mert ez ezt jelenti, mert nincs szankciója. Azt mondja, hogy kérem szépen, én most két évig vidéken tartózkodom személyes okok miatt. A törvény nem mondja azt, hogy akkor fel lehet mondani a bérleményt. Akkor mi értelme van az egésznek? Erről van itt szó. Ez a rendelkezés itt úgy rossz, ahogy van; amiről pedig ön beszél, arra mi a módosító javaslatunkat előterjesztettük.