Felszólalás adatai

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Remélem, több rombolást nem fogok elkövetni. (Derültség.)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan gyakorló, lakásügyekkel foglalkozó voltam, aki úgy kerültem be a '93-as szakmai háttércsapatba, hogy egy fővárosi kerület lakásügyeivel foglalkozó cégének voltam a jogásza, tehát tudom, mit javasoltunk akkor, és mi az, ami nem került bele az 1993. évi LXXVIII. törvénybe. Tudom, hogy mit javasoltunk, mik azok, amelyek kompromisszumok árán eltűntek a törvényből, vagy bekerültek a törvénybe, és azt is tudom, mi lett a sorsa az 1993. évi LXXVIII. törvénynek, különös tekintettel a helyiségekre vonatkozóan.

A helyiségek elidegenítését a törvény előírta, de utóbb ezt az Alkotmánybíróság megszüntette, hatályon kívül helyezte. Az önkormányzatok megkísérelték a helyiségbért is önkormányzati rendeletben szabályozni, bár ezt a törvény nem írta elő. Erről kiderült, hogy alkotmánysértő, mondta az Alkotmánybíróság, és megtiltotta kvázi az önkormányzatoknak, hogy helyiségbérlő-rendeletet alkossanak. Ezért erről ne is beszéljünk, hogy a helyiségbér és a lakásbér azonos kategóriájú, kedves Kosztolányi képviselő úr. Nem lehet, mert ma még olyan helyzetben vagyunk, hogy a lakások bérleti díját kénytelenek vagyunk rendeletben szabályozni, mert különböző kategóriába sorolható bérlők vannak - szociálisan rászorulók, nem szociálisan rászoruló, de viszonylag kevesebb jövedelemből élők és olyanok, akik szabadon is tudnak bérleti díjat fizetni -, tehát ezért el kell mondanunk az önkormányzatoknak, akár törvényi szabályozással, hogy tessék helyi rendeletbe iktatni azt, hogy milyen lakbért alkalmaz, és ettől eltérni nem lehet a szerződésben. Ez egy fontos garanciális elem az önkormányzati bérlakásban lakók számára. Ezt olyan fontosnak tartom, hogy talán még egy picit kevésnek is tűnik az a szabályozás, amely a mostani rendeletben megjelenik.

Beszéljünk egy másik elemről, amelyről feltétlenül szólni kell, ez pedig az, hogy az önkormányzat hogyan gazdálkodhat a legjobban a bérlakásállományával, azzal a bérlakásállományával, amelyről az előbb már említettem, a maradékelv alapján maradt nála. Akkor gazdálkodhat jól, ha tudja, hogy minden lakásban olyan bérlő lakik, aki arra - bocsánat a kifejezésért, hogy ezt használom - érdemes. Az érdemeset nem azért mondom, mert szociálisan rászorult, hanem azért mondom, mert azt a lakást fenntartja, megbecsüli, fizeti a lakbérét, fizeti a rezsijét, nem tekinti lakásmaffiatárgynak, nem akarja eladni, nem akarja más módon és jogszabályellenesen hasznosítani.

Ezeket az ügyeket nagyon fontos kérdésnek tartom. Azért támogatom ezt a lakástörvény-módosítást, mert ebben a törvénymódosításban ezekre az ügyekre jól válaszolhat az önkormányzat, ha jól alkotja meg a helyi rendeletét. Ez a lakástörvény-módosítás, utalva éppen a lakásmaffia-albizottság javaslataira, azt mondja, ha ilyent tapasztalsz, akkor alkoss rendeletet, és abban ezt meg ezt szabályozd.

Mi kértük - tisztelettel emlékeztetem a kedves képviselőtársaimat -, a mi jelentésünkben benne volt, hogy a lakástörvény adjon eligazítást a helyi önkormányzatoknak a helyi rendeletek megalkotására vonatkozóan.

(17.30)

Íme, megtesszük, hát akkor viszont fogadjuk is el!

Nem hatóság, és még egy fontos dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Nem hatóság, nem fog soha hatósági feladatokat ellátni az önkormányzat, nem dolga, nem feladata, ne is tegye. Viszont vannak olyan önkormányzatok, és szeretném jelezni, hogy elég sok ilyen önkormányzat van, amelyek szeretnének élni azzal a lehetőséggel, hogy rangsorolják valamilyen módon a náluk jelentkező lakásra várókat. Ez a névjegyzék, amiről most beszél a lakástörvény-módosítás, ez a névjegyzék nem lesz kötelezően megalkotandó. Az önkormányzat maga dönti el helyi rendeletben, hogy alkot ilyen szabályt vagy nem alkot ilyen szabályt, ha akar, akkor névjegyzéket vezet, ha nem akar, akkor nem vezet névjegyzéket. De nem tilalmazott, mert korábban úgy tűnt, mintha ez egy szentségtörés lenne - bocsánat a kifejezésért -, ha valaki névjegyzéket vezet. Egyébként korábban nem volt tilalmazva, csak senkinek nem jutott eszébe, hogy lehet.

Most még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A szociális bérlakásról vallott tévhiteink között van az, hogy a lakást kell támogatni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem a lakást kell támogatni, hanem a benne lakó bérlőt. Ezek a szabályok, amelyeket most a törvényjavaslat beiktatni javasol, pontosan ezt szolgálják. Azt mondja, hogy ha szociális alapon adták bérbe a lakást, de egy év múlva a viszonyok úgy alakulnak, hogy már nem a szociálisan rászorultak közé sorolható az adott bérlő, akkor kvázi egy rangsorral feljebb - mondjuk, a költségelvűbe - lehet sorolni a bérlőt. Kérem szépen, végre eljutottunk odáig, hogy nem lesz olyan helyzet, hogyha egyszer valaki beköltözik egy önkormányzati bérlakásba, akkor mindig azt a támogatott lakbért fizeti, ha már közben egyébként esetlegesen három családi háza van egy adott térségen belül. Ismerünk ilyen példákat is, ne mondják azt, hogy nincsenek ilyen példák, vannak. Láttunk már olyan szociálisan bérbe adott lakást, amelyből szinte kizuhannak a régiségek, a festmények és a nagy értékű műtárgyak, és mégis szociális bérlakásban lakik a bérlő. Hát nem igazságtalan ez a megoldás? Hát nem igazságosabb az, ha azt mondjuk, hogy tessék felülbírálni a szociális rászorultságot, és tessék újragondolni ezt a dolgot? Persze mondhatják, hogy ebből számos vita lesz. Tudom. De egyszer végre el kell indulni azon az úton, hogy a bentlakót támogassuk, és ne a lakást, mert ez az elv nem helyes.

A távozás bejelentése, két hónapnál hosszabb időre, ez is egy régi szabály. Nem akarom emlegetni, hogy az 1971. évi, mit tudom én, milyen, hányas kormányrendeletben volt ez benne, hogy két hónapnál hosszabb időre való lakásból eltávozás esetén ezt be kell jelenteni, és ilyen feltételek esetén lehet. Én meg vagyok róla győződve, hogy ha tudjuk, hogy az adott lakás üres, akkor egészen másképp foglalkozunk vele, mint ha azt hisszük arról a lakásról, hogy az lakott. És én ezt nem akarom tovább ragozni, csak szeretném újból azt a példát elmondani, hogy ha én bérbe adok egy lakást, a magántulajdonomat, akkor szeretném tudni, hogy ki lakik benne, szeretném tudni, hogy használják-e a lakást, szeretném tudni, hogy rendeltetésszerűen használják-e a lakást, hányan vannak benne, esetleg nem folytatnak-e benne olyan tevékenységet, ami nem a rendeltetésszerű lakáshasználathoz kapcsolódik. Tessék nekem megmondani, nem az önkormányzat érdeke, hogy ő is tudja? Nem az önkormányzat vagyonát védi, ha egyrészt ő is tudhatja, hogy elmentek a lakásból két hónapnál hosszabb időre, vagy éppen a rendeltetésszerű használatot tudja ellenőrizni?

Ezek önkormányzati vagyont védő lakástörvény-javaslatok. Aki ezekkel nem ért egyet, annak egy picit azt ajánlom, hogy gondolja végig, mi lenne, ha ő lenne a magántulajdonosa ennek az adott lakásnak. Mindjárt másképp állna az adott ügyhöz!

Összességében szeretném azt mondani, hogy lehet módosító indítványokat benyújtani ehhez a lakástörvény-módosításhoz, lehet, és lehet, hogy jók is. Ha jók, természetesen a mi részünkről is támogatni fogjuk, és gondolom, a kormány is befogadja. De egy fontos dolog van: ez a lakástörvény-javaslat segíti az önkormányzatok lakásgazdálkodását.

Köszönöm a szíves figyelmüket.