Felszólalás adatai

MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy országgyűlési határozati javaslatot tárgyal a parlament, amely nagyon tömören, néhány pontban kívánja összefoglalni, hogy hogyan tovább, Magyarország. Nyilvánvalóan egy ilyen határozati javaslat akkor lehet eredményes és sikeres, ha megfelelő bizalmi légkör veszi körül, ha a partnerek el tudják hitetni, hogy tényleg őszintén és hitelesen gondolkodnak és tervezik az együttműködést. Egy ilyen javaslat nyilvánvalóan akkor hiteles és őszinte, ha az éppen hatalmon lévő felek azt a cselekedeteikkel hitelessé teszik, ha az eddigi történések és a jövőre vonatkozó tervek összhangban vannak azzal, amit jövőbeni irányként konszenzussal meg akarnak fogalmazni. Azt gondolom, ha megnézzük ezeket a feltételeket, akkor nagyon súlyos problémák, feszültségek vannak e feltételek teljesülése kapcsán.

Nagyon szerencsétlen az a helyzet, amikor valaki bort iszik és vizet prédikál. Itt van például a jövő évi költségvetés ügye, amely be van terjesztve a Ház elé, ugyanúgy, mint ez az országgyűlési határozati javaslat, a kettőt lényegében párhuzamosan tárgyalja a tisztelt Ház. Felolvasnék egy mondatot a Népszabadságból - tehát igazából egy kormány közeli médiáról van szó -, azt írja az illető újságíró: “Ha a kormányfő ilyen költségvetési helyzetben ötéves adócsökkentési program mellé ötéves bérfelzárkóztatási programot, jelentős minimálbér-emelést hirdet és a nyugdíjasoknak mindenféle kiegészítéseket ígér, az nem a józan belátás politikája. Igaz, az sem, hogy az ellenzék ekkor nem hívja fel a figyelmet, hogy felelőtlenül ígérget, hanem azt mondja, a miniszterelnök tegyen még rá egy lapáttal.ö

Ez a költségvetési helyzet vajon mennyire van összefüggésben azzal a beterjesztett határozati javaslattal, amely a Ház előtt fekszik? Azt kell mondanunk, nemhogy összhangban nincs, hanem ellentmondásban van egymással. Kérdezem az SZDSZ politikusát - aki maga is így aposztrofálta magát -, vajon ha a magyarországi közgazdász szakértők azt mondják, hogy a beterjesztett költségvetés teljes mértékben ellentmondásban van az eurózónába való 2010-es belépéssel, akkor az SZDSZ támogatja-e ezt a költségvetést. Világosan meg kellene mondani itt és most; vagy pedig azt mondja, hogy Magyarországon a közgazdasági szakértők szakmailag felkészületlenek, nincs igazuk, és teljesen elhibázott a véleményük. Mert ők azt mondják, hogy ez a költségvetés nem a 2010-es belépés irányába vezet. Amíg nem öntünk tiszta vizet a pohárba, addig, azt gondolom, nem lehet továbblépni.

Nézzük végig tételesen a beterjesztett javaslat különböző célkitűzéseit! Az első célkitűzés a gazdaság és a társadalom versenyképességének a javítása. Ez egy kicsit nehezen megfogható fogalom, mert mi is az a versenyképesség. Vannak különböző gazdasági mérőszámok, amelyek alapján ezeket a világban is, Magyarországon is mérik. E tekintetben az elmúlt időszak bizony nem hitelesíti a kormány eltökéltségét. Itt van például a World Economic Forum, amely minden évben versenyképességi rangsort hirdet. Itt látjuk egy kisebb ábrán (Felmutatja.) Magyarország versenyképességét 2002-től 2005-ig. Sajnos, ez a növekmény azt jelenti, hogy egyre hátrább csúszunk ezen a listán. Huszonkilencedikek voltunk 2002-ben, 2005-ben harminckilencedikek! Tíz pozíciót romlott az ország! A helyzetet igazából úgy is fel lehet fogni, hogy baj van és változtatni kell dolgokon, de fel lehet úgy is fogni, hogy az elmúlt időszak cselekedetei a szóbeli megnyilatkozásokkal és deklarációkkal teljesen ellentétes, ellenkező és egymásnak ellentmondó viszonyban vannak.

A versenyképesség egyik fontos momentuma a kiszámítható, stabil és átlátható környezet, az alacsony adóterhek. E tekintetben sajnos nem sikerült előrelépni. A mai vitanapon elhangzott, hogy 33 adóemelés és 3 új adónem fűződik a kormány nevéhez, valamint a munkavállalói terhek is nőttek. Ezért sem nőhet a foglalkoztatás, hiszen ha büntetjük a foglalkoztatás bővítésével járó lehetőségeket, ha magasak a foglalkoztatási terhek, akkor az egyszerű magyar vállalkozó el fogja kerülni ezeket a lehetőségeket, és vagy a szürkegazdaságba megy, vagy pedig tőkeberuházást tesz, és nem új embert fog felvenni. Ezenkívül bevezették a szakképzési hozzájárulást 2003-tól 1,5 százalékos szinten, bevezették a vállalkozói járulékot 4 százalékos szinten 2005-től, ami egyértelműen ellenérdekeltté teszi, ellenösztönzi a vállalkozókat, a magyar kis- és középvállalkozásokat a munkaerő-felvételre. És nem lehet különböző ilyen-amolyan fenyegetésekkel, ellenőrzésekkel rávenni a magyar vállalkozókat arra, hogy több embert alkalmazzanak, ha ez a gazdasági érdekük ellen való.

Magyarul: olyan környezetet kell teremteni, ahol alacsonyak az adóterhek, kiszámítható a környezet, és ebben az esetben ő a bővülő foglalkoztatást a saját példáján és lehetőségein keresztül segíteni fogja.

(15.30)

A munkavállaló által fizetett teher is nőtt: megemelték az egészségbiztosítási járulékot 3 százalékról 4 százalékra.

A liberális politika, amelyet maguk olyan büszkén hangsúlyoznak, azt jelentené, hogy az állam visszaszorul tevékenységében. Sajnos, ez egyáltalán nem igaz, hiszen a különböző ilyen mértékek, az újraelosztás, a centralizációs hányad mind növekményt jelentenek 2002-höz képest, amely növekmény jelentős.

Az állam eladósodása is igen jelentős: 8280 milliárdról 14 000 milliárd fölé nő az államadósság. Itt van egy ábra (Grafikonokat tartalmazó táblázatot mutat fel.), amely a magán-nyugdíjpénztári kifizetések hatása nélkül mutatja, hogy 2001-hez képest 10 százalékkal nőtt az eladósodottsága az országnak, ami nem a liberális és takarékos gazdálkodást, hanem az ország eladósodásának és kiszolgáltatottságának növekedését jelenti egyúttal.

Az államháztartási hiány 7 százalék körül alakul, és bizony a maastrichti kritériumok mindegyikétől távolodunk. Az infláció tűnik a legkedvezőbbnek, de az adósságállomány és a költségvetési hiány tekintetében akut gondokat fedezhetünk fel.

Itt van egy másik ábra (Felmutatja.), ami azt mutatja, hogy a kormány teljesen megbízhatatlan és következetlen volt a korábbi vállalásai tekintetében: vállalt mindig egy alacsonyabb államháztartási hiánytervet, 2003-ban 4,5-et, végül aztán 7,4 százalékig jutott el két lépcsőben, 2004-ben 3 százalékról 6,5 százalékra, 2005-ben 2,5 százalékról 7,4 százalékra, ahogy a tervek vagy a várható adatok szerint történik. Tehát a kormánynak semmilyen stabil, világos, egyértelmű elkötelezettsége nincsen, mindig utólagosan korrigálgatja teljesen kiszámíthatatlanul a különböző gazdasági paramétereket, ezáltal bizalomhiányt és megbízhatatlanságot gerjeszt az ország megítélése tekintetében.

De nézzük az állami bürokrácia csökkentését! Itt is megint a szavak nincsenek a tettekkel párhuzamban. 2002-ben 783 ezer ember dolgozott a közszférában, most pedig 816,5 ezer; ez 33 500 fős növekmény. Lehet persze azt mondani, hogy ez véletlen, lehet azt mondani, hogy a jövőben nem így lesz, de könyörgöm, szinte minden területen ez a helyzet. Tehát a kormány a saját maga által vállalt dolgokat nem tartja be, aztán amikor már maga nem tartja be a múltra nézve, akkor próbál a jövőre nézve legalább valami szépet mondani, csak a jövőre nézve sem valósulnak meg ezek, legalábbis amikor beterjesztenek egy költségvetést, akkor máris világossá válik, hogy nem abba az irányba halad, mint ahogy elvben deklarálták.

Az európai uniós felhasználások tekintetében megint csak egy idézetet olvasnék fel, a kormányhoz közel álló Magyar Narancsból. (Olvassa:) A vitát eldöntötte a bizottsági jelentés - az európai bizottsági jelentés -, Magyarország 176 millió euró pozitív egyenleggel zárta a 2004. évet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bruttó nemzeti összjövedelem arányában a mienk a legszerényebb nyereség a tíz új EU-tag közül. Márpedig a versenyképességünknek, Magyarország felemelkedésének az egyik központi tényezője, hogy vajon sikerül-e az európai uniós forrásokat minél nagyobb mértékben, minél nagyobb arányban Magyarországra bevonzani, ezek megfelelő helyre kerülnek-e, és az állam biztosítja-e a pályázati feltételeket és az önrészt mellé, hogy ezzel a fejlődés a különböző szférákban, a vállalkozói, illetve az önkormányzati szférában minél magasabb szinten meg tudjon valósulni.

Azt mondja a Magyar Európai Üzleti Tanács a 2005. évi jelentésében: be kell látni, hogy a jelenlegi bürokrácia alkalmatlan ilyen jellegű, EU-forrásokat hatékonyan használó feladatok kezelésére. Tehát megint csak azt látjuk, hogy nincsenek összhangban a vágyak és a tények.

A közlekedési infrastruktúra vonatkozásában - itt megint a liberális párt felelősségéről van szó -: kilométerenként 1,5 milliárd volt a mi időnkben az autópálya-építés, most 2,5 milliárd átlagosan, és nagyon sok esetben korrupció lengi körül a közbeszerzéseket, mint Budapesten, ahol megint csak liberális vezetés van, ilyen típusú óvások és összejátszások bizonyságot nyertek. Tehát sajnálatos módon nem átlátható és nem költségtakarékos az a típusú autópálya-építés, ami zajlik, ami egyébként megint csak egy rossz dilemma. Megint csak közgazdász szakértők fogalmazzák meg, hogy nem az autópálya-építés és a euróövezethez való 2010-es csatlakozás a két alternatíva; a kettőt párhuzamba lehetne vonni, ha az államháztartás egyéb alrendszerei tekintetében a kormány előrelátóan és takarékosan viselkedne.

Visszatérve az újraelosztási rátára, még egy mondat: a polgári kormányzás utolsó teljes évében ez az arány 45,6 százalék volt, 2005-ben 50 százalék körüli szintre vagy 50 százalék fölé fog menni. Itt mutatja az ábra (Felmutatja.): 2001 volt ilyen értelemben az állam szempontjából a legkevésbé beavatkozó év, 2005-ben pedig 50,2 százalék a várható teljesülés; majdnem 5 százalékos növekmény, az állam egyre fokozottabb szerepvállalása történik.

Itt van egy nagyon árulkodó ábra (Felmutatja, dr. Kóka János felé fordulva.), amelyen nem tudom, a miniszter úr meg tudná-e mutatni, hogy melyik vajon Magyarország. Ez a 25 európai uniós állam tavalyi évi - 2004-es - gazdasági növekedése. Segítek: az utolsó előtti. E tekintetben van nálunk szegényebb ország és gazdagabb ország, tehát ha a miniszter úr arra gondol, hogy mi már jobb helyzetben vagyunk és ezért nehezebb fejlődnünk, akkor azt kell mondanom, hogy Dánia, amely itt van a névsor elején, sokkal kedvezőbb helyzetben van; bennünket csak Görögország múl alul az államháztartási egyenleg GDP-arányos százalékában, tehát nagyon nagy a lemaradásunk. (Dr. Kóka János: Az előbb a gazdasági növekedésről beszélt.)

A gazdasági növekedés tekintetében sem állunk jól - elnézést, ez most az államháztartási egyenlegre vonatkozik; az egyenleg a tavalyi évben 5,4 százalékos volt. A gazdasági növekedés tekintetében mutattam egy másik ábrát, ott is utolsó előttiek vagyunk, miniszter úr; az első féléves adatok alapján csak Lengyelország van mögöttünk a tíz újonnan csatlakozott ország közül. Itt vannak a tíz újonnan csatlakozottak között gazdagabbak és szegényebbek. Tehát ez megint csak egy olyan összehasonlítás, amely kielégíti a szakmai megítélés tekintetében az elvárható követelményeket.

Összességében tehát azt kell mondani, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokon és a munkahelyteremtésen sajnálatos módon, a kormány eddigi cselekvéseinek megfelelően nincsen megfelelő hangsúly. Megint csak lehet mondani véleményeket ezzel kapcsolatosan. Nyilatkozott Parragh László, nyilatkozott Széles Gábor, akik elmondták, hogy a kis- és középvállalkozások fejlődése tekintetében ez a terv igazából nem nyújt előrelépést; meg sem beszélték velük egyébként. Elvárható lenne, hogy ha egy nemzeti közös megegyezést komolyan gondolna a kormány, akkor ezt az üzleti világ különböző partnereivel egyeztetni kellene, és már a konszenzussal behozott véleményt kellene ide a parlament elé hozni.

A kormány sajnos ezt is elmulasztotta. Ez is mutatja, hogy itt egy kampányszerű intézkedésről van szó, nem igazából végiggondolt érdemi párbeszédről és megegyezésről, hanem ez egyes politikusok vagy politikai pártok egyéni politikai érdekeinek hangsúlyosabb képviseletére és az ő személyes presztízsük emelésére szolgál. Ebben a Fidesz nem partner.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)