Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: 1943-ban (Az elnök csenget.) Szárszón a magyar nemzet színe és virága tanácskozást tartott arról, hogy merre is tovább. (Dr. Balsai István: Te is ott voltál?)

Veres Péter egy beszédében azt mondta itt, Szárszón, hogy a magyar néphez való viszonyunkban két lehetséges változat van, az egyik - és innen idézem -: “Szeretem a magyar népet, ha azt akarja, amit én, vagy legalábbis belenyugszik abba, amit én akarok. Ez a tekintélyuralmi, ha úgy tetszik, fasiszta népiesség. A másik: szeretem a népet, a magyar embert, és ennek nincsen semmi feltétele, se világnézeti, se felekezeti, se politikai, se gazdasági feltétele. Ez a demokrata népiesség. (Taps az MSZP soraiban.) Ennek a népi nacionalizmusnak az lehetne a parancsa: ha valóban a népet szereted, és nem csupán a benne rejlő uralmi lehetőséget, akkor szolgálatára tedd fel az életedet, még akkor is, ha nem ért meg a nép, sőt még akkor is, ha megkövez érte.ö

Veres Péterrel persze, hogyha ma idézem ezt a pár mondatot, egy ponton pörölve, de nem értek egyet (Dr. Balsai István nevet.): a fasiszta népiesség ma nyilván mást jelent, és nyilván ma ez, anélkül, hogy ne bántanék oktalanul politikustársakat, nem mondható ki; ’43-ban, értem, miért mondta ezt Veres Péter. Ezért azt mondanám én az ő fasiszta népiessége helyett, hogy ez az önző, tekintélyelvű és felsőbbrendű népiesség (Közbeszólások a Fidesz és a függetlenek soraiból: Ez te vagy! Magadról beszélsz!), amely akkor szereti a magyar népet és akkor szereti a polgárokat, ha ők ugyanazt gondolják, mint amit én. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Nem jó az, ha mindőnk közös nemzeti érzelmeivel egy népszavazáson kívánnak visszaélni, és az sem jó, hogyha azok, akik, Orbán elnök úr, közös nemzeti megegyezésről beszélnek, azok fölállítják a magyar parlamentet (Derültség a Fidesz soraiban.), akik úgy gondolják, hogy úgy lehet közös megegyezést találni, hogy most ismételten a felállítással bizonyítom (Balogh László: Akkor maradj ülve!), hogy ki is az igazi tiszteletadója a magyar nemzetnek. (Balogh László: Maradj ülve!)

(14.10)

Aki keresi a közöset, aki keresi a megegyezés lehetőségét, az nem felállást diktál, hanem kezet nyújt. Az elgondolkodik azon, hogy vajon jól tette-e, amikor összeállt a Magyarok Világszövetségével. Az nem egyszerűen a határon túli magyarokért kéri, hogy közösen álljunk fel, hanem apáinkért és anyáinkért, gyermekeinkért és a nyugdíjasokért, mindazokért, akik ma aluljáróban alszanak, és mindazokért, akik dolgoznak, határon belül és határon túl, az egész magyar nemzetért, akik konzervatívok, akik liberálisak és akik szociáldemokraták, akik az ön politikáját támogatják, és akik önnel pörölnek a magyar nemzetért. Őket mindet kell tisztelni, nem egymás érzéseit csapdába ejteni, nem diktálni; nem diktálni népszavazással, nem diktálni felállítással! Nem azt állítani, és nem úgy viselkedni, hogy én vagyok a vezér, és én vagyok az, aki felállítja a népet (Balogh László: Akkor maradj ülve!), felállítom a parlamentet (Közbeszólások. - Az elnök csenget.), aki diktálom Magyarországon a tempót!

Belátás kell, nyugalom kell, egymás kölcsönös tisztelete kell. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Az kellene, hogy mindazok, akik a nemzetet kívánják egyesíteni, képesek azzal is megbékélni, hogy 10 vagy 15 millió magyar a maga sokfajtaságában érték, hogy 15 évvel a rendszerváltás után éppen abban rejlik demokratikus meggyőződésünk leglényege, hogy elfogadom pártelnökként, egy párt tagjaként és - csak négyévenként - választópolgárként is, hogy nagyszerű és csodálatos dolog, hogy sokfajták vagyunk, és lemondok arról az önhitt jogról, hogy majd én diktálom, hogy mi kell a nemzetnek.

Mert tudják, ki diktál? Az istenadta nép. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) És az az igazság, hogy ha már valakit tisztelni kell, akkor tiszteljük azt az istenadta népet határon belül és határon kívül, aki ebből a fajta álságos nemzetpolitikából, tavaly bebizonyította, hogy nem kér, köszöni szépen, megvan enélkül, mert bízik magában az álságos, csapdaejtő javaslatok nélkül is. (Moraj a Fidesz padsoraiban.)

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti padsorokban.)