Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azért nem kétpercest kértem, mert több olyan észrevétel is volt, amire, azt gondolom, muszáj reagálni. Először engedtessék meg, hogy a Kulturális bizottság ülésével kapcsolatos észrevételemet tegyem meg.Tisztelt Ház! A következőről nem beszéltek az ellenzéki képviselőtársak, arról nevezetesen, hogy az Akadémia szóban forgó beszámolóját illetően jó néhány adattal kapcsolatban felmerültek kételyek. Ennek apropóján az akadémiai beszámolóban megfogalmazott állítások valóságtartalmát illetően is felmerültek kételyek. Ilyen sommás megállapítások szerepeltek abban a jelentésben, hogy például a felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók száma folyamatosan csökken, közben mind a személyes egyetemi tapasztalatom, mind a KSH-adatok, mind a Rektori Konferencia adatai ennek az ellenkezőjéről számolnak be.

Olyan megállapítások szerepeltek abban, hogy a tudományos fokozatot szerzettek száma folyamatosan csökken, és közben a rendelkezésre álló KSH-adatok, az Oktatási Hivatal adatai, gyakorlatilag az egyetemi adatok mind az ellenkezőjét mutatják. Én nem állítom, hogy ez nagyon gyors növekedés, de maga a tendencia mégis egy másik irányt mutat, és ami ennél még  mondjuk azt  fájóbb volt, az az, hogy az akadémiai beszámolók között volt komoly ellentét. Az Országgyűlésnek benyújtott beszámolóban vagy az Akadémia közgyűlésén a főtitkár által elmondott beszámolóban például a foglalkoztatotti keretszám között ezerfős különbség mutatkozik. Azért az nem kevés, valljuk be őszintén.

Egész egyszerűen az az ügyrendi javaslat volt az elnök részéről, hogy az Akadémia számára teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy ha akarja, a beszámolójához kiegészítéseket fűzzön, vagy korrigáljon benne adatokat, mert ezt más nem tudja megtenni, csak az, aki beterjesztette ezt a bizonyos javaslatot. Nem kiküldtük az Akadémia elnökét, hanem az adott napirendi pontot lényegében felfüggesztettük, és az ősz folyamán valamikor erre vissza fogunk térni. Tehát azért jó, ha ezekről ilyen értelemben objektíven beszélünk.

No de elhangzott jó néhány olyan felvetés, amire, azt gondolom, illene észrevételt tenni. Szabó Szabolcs azt mondta, hogy mit tesz a Bölcsészettudományi Kutató Intézet akkor, ha az innováció és egyebek vannak terítéken. Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslatban van kétféle alap, amiből különböző típusú kutatásokat lehet finanszírozni. Az egyik kifejezetten arra vonatkozik, amely az ilyen természetű kutatásokat tudja finanszírozni.

Az is világos a törvényjavaslatból, lényegében lehet valamiféle modellként, ilyen szempontból mintaként hozni, ez a Max Planck intézet logikáját követi. Aki azt gondolja, hogy a Max Planck intézetben nincsenek társadalom- vagy bölcsészettudományi, régészeti vagy egyéb kutatások, akkor az téved, mert nagyon is komoly ilyen kutatások vannak. Ha valaki megint csak azt gondolja, amit egyébként az MTA közleménye is tartalmaz, és személy szerint ezen meglepődtem, hogy a szervezet átalakítására, mármint a kutatási szervezet átalakítására vonatkozó törvénytervezet sérti a tudományos kutatás szabadságát, hát, kérem szépen, Franciaországban az akadémiának nincsen kutatási hálózata. Ott a kutatási hálózat gyakorlatilag a felsőoktatási kutatási és innovációs minisztérium felügyelete alá tartozik, és köszönik szépen, véletlenül se mondja senki, hogy sérül a kutatás szabadsága. Sőt, ha jól tudom, akkor ott mintegy 6500 szabadalom és 1200 élő licenc is jelent saját bevételt ennek a kutatási hálózatnak, a költségvetésének nem kevés része persze állami támogatás, a 3,5 milliárdos euróból 2,7, de a többi saját bevétel ebből adódik. Ott senki nem gondolja azt, hogy azért, mert nem az akadémiához tartozik a kutatóhálózat, akkor innentől kezdve világvége lenne.

Itt, Magyarországon mégiscsak az a helyzet, hogy komoly szellemi tulajdon, tehát szabadalom vagy licenc az akadémiai kutatóhálózathoz pluszforrásokat nem allokál. Ellenben, ha arra keressük a választ, hogy vane jó példa arra, hogy alkalmazott kutatás és alapkutatás, egyik a másikból hogy következhet vagy hogy nem következhet, vagy egyáltalán ezek kizáró tényezők lennének, szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mai egyetemi világban már jó néhány jó példát találhatunk erre. Alapkutatás is van, alkalmazott kutatás, és ebből pénzbevétel is van. Jó néhány egyetemnél erre tudunk példát találni. Jó néhány esetben ez más törvény apropóján már előjött, és ezt nem kívánom újra felhozni. De kétségtelenül igaz, hogy hosszú az út. A gyógyszerkutatók nagyon tudják, hogy durván tízezer molekulából lesz egy-kettő, amit utána majd érdemben tudnak használni, meg amíg abból gyógyszer lesz, az jó hosszú idő, de ezek mégiscsak valahol működnek. Ha van megfelelő ipari, gazdasági kapcsolódási pont, márpedig jó néhány egyetem ezt már megteremtette, akkor az bizony számos inspirációt is ad, és többletbevételt is jelent, amiből lehet finanszírozni egyébként olyan dolgokat is, amik, ha úgy tetszik, az alapkutatás részei.

Innentől kezdve jön az a kérdés, hogy az alapkutatások szempontjából, amit mindig hangoztattam, hogy az Akadémiának ez a fő feladata lehet, én most nem akarok ebbe a vitába belemenni, de egy szempontból el kellene gondolkodnunk. A főtitkári beszámolók, az akadémiai közgyűléseken elmondott főtitkári beszámolók, amelyek a kutatói hálózat tevékenységére vonatkozó számadatokat is tartalmazzák, ezek egyébként az Országgyűlésnek benyújtott javaslatokban nem mindig köszönnek vissza, hát, arról szólnak, ha a 2010-es évektől kezdve végignézzük, hogy milyen ütemben csökken a publikációs tevékenység. Nem mindegyik területen egyforma, és nem minden egyetem egyforma abban, de a tendenciája az volt, hogy csökken. Most az utóbbi időben van egy lassú felívelési szakasz.

Mellár képviselő úrnak javaslom, hogy tanulmányozza az MTA közgyűlésére beterjesztett főtitkári… (Dr. Mellár Tamás: Én ott voltam az ülésen!) Olvassa el! Olvassa el! Ott vannak benne elég világosan a számok, tudom, területre lebontottan. Innentől kezdve, ha pedig azt végiggondoljuk, és összehasonlítjuk, mondjuk, az egyetemi kutatási területekkel, akkor azt látjuk, hogy megint csak nem belemenve különböző tudományterületekbe, de körülbelül forma-forma teljesítmény van egyik vagy másik oldalon úgy, hogy az egyik esetben a főfoglalkozása a kutatás, az egyetemi világban pedig a főfoglalkozás az oktatás, a vizsgáztatás, a kutatás is természetesen. A KSH kimutatása szerint az egyetemi világban az oktatók a munkaidejüknek körülbelül 35 százalékát tudják kutatásra fordítani. Az akadémiai világban ennek normál esetben 100 százaléknak kellene lennie. Az akadémiai világ is ebből a szempontból úgy működik, hogy nagyon sokan átmentek az egyetemekre is oktatni, ami önmagában persze nem baj, ha ezt a tudást át tudják adni, de azt is tegyük hozzá, hogy gyakorlatilag az ottani oktatási tevékenység egy külön díjazást jelent, ami viszont az egyetemi szférában természetesen nincs meg, mert ott a kettőt együtt kell művelni. Ezeket csak azért mondom, hogy jó, ha ezeket szintén ismerjük és tudjuk.

Természetesen azt sem lehet szó nélkül hagyni, amit Szél Bernadett mondott, hogy ez egy kétszáz éves intézmény, és borzasztó, hogy ennek a felszámolása zajlik. Kérem szépen, nem ez a helyzet. Kétszáz éves a Magyar Tudós Társaság. Ez így van. A Magyar Tudós Társaság létét ez a törvény semmilyen szempontból nem vonja kétségbe. Az a kutatóhálózat pedig, amelyről most  ha úgy tetszik  egy vita van, ez pedig 1949-57 között épült ki. Ez nem a Széchenyi által alapított akadémia. A Széchenyi által alapított akadémia egy tudós társaság. Még egyszer mondom, hogy lehet persze a kutatói hálózatnak a mikéntjéről, teljesítményéről is vitatkozni, de annak a kérdésnek az eldöntése vagy annak a kérdésnek a megválaszolása, egyáltalán a szervezeti hovatartozás érintie a tudomány és a kutatás szabadságát akkor, amikor a Nyugaton bevált modellek szerint próbáljuk ezt felépíteni, én azt gondolom, ez messze áll a valóságtól, és kifejezetten, egyértelműen a politikai elvakultság mondatja ezt. Érdemes lenne végiggondolni.

Amit Mesterházy Attila mondott, hogy konszenzuskeresés és tárgyalás, és csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy durván egy éven keresztül zajlottak a különböző tárgyalások. Arra is jó emlékeztetni, hogy azok a megállapodások vagy ha úgy tetszik, konszenzusos javaslatok, amelyeket az elnökséggel a tárcának sikerült megkötni, azokat pontosan az akadémiai közgyűlés rúgta fel. Számos esetben találhatunk erre példát. Tehát nem árt, ha ezeket mind-mind szem előtt tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)