Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Ilyen fontos kérdésre feltétlenül szükséges a kormány nevében reagálni. Elnézést kérek, hogy nem a Kulturális Örökség Minisztériuma teszi ezt, hanem én a Pénzügyminisztérium államtitkáraként reagálok erre a kérdésre, amit ön elmondott. Ígérhetem, hogy sok számot fogok mondani az államtitkári pozíciómból eredően.

Azonban mielőtt ezt elsorolnám, engedje meg, hogy meglepetésemnek adjak hangot, hiszen úgy gondolom, hogy 1996-ban, a honfoglalás 1100 éves megünneplésekor ezekre az ünnepekre lett volna lehetőség, hiszen az ön pártja akkor a kormányban volt, és akkor ezeket a problémákat ugyanúgy illett volna felvetni, illetve ezeket a kérdéseket az Országgyűlés elé hozni ilyen szempontból is.

Az ön kérdésében tapasztalható, önöktől szokatlan és újszerű hang, azt gondolom, mindenféleképpen figyelemre méltó, hiszen jelzi, hogy a millennium, ez a nemzeti közösségi ünnep valóban képes olyan integráló funkciót betölteni, amelyben még a kiadásokat ellenzők vagy sokallók is olykor megtalálják a valódi párbeszéd hangját.

A velünk élő nemzetiségek akkor válnak jó polgáraivá Magyarországnak, akkor lesznek jó polgárai nemzetünknek, ha megmaradnak azok, amik: a románok románnak, a ruszinok ruszinnak, a szlovákok szlováknak, a szlovének szlovénnek. Mert valóban igaz, hogy nemcsak mi adtunk a környezetünknek, mi adunk Európának, hanem mi tanultunk és kaptunk is tőlük, és nem érdemes ezt különválasztani, és ezt nem mástól kell eredeztetni, mint attól a Szent István királytól, aki fiának, Imre hercegnek írt intelmeiben így szólt a nemzetiségi kérdésről: "Mert amiként külön-külön tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy külön-külön nyelvet és szokást, külön-külön példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő."

Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy rátérjek néhány konkrétumra, hiszen nyilván a kérdés felvetésekor önben is ez merült fel.

A 2000. és 2001. esztendőben a szomszédos országokban megrendezésre kerülő, millenniumhoz kapcsolódó kulturális programok költségmegoszlása a következő volt: Ausztriában 13 millió, Horvátországban 0,5 millió, Romániában 1,3 millió, Szlovákiában 7,5 millió, Szlovéniában 3,3 millió forintot költöttünk ilyen kulturális rendezvényekre. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyar államiság ezer esztendeje természetszerűleg nem korlátozódott kizárólag a Kárpát-medencére.

(1.00)

Szoros kötődésünk alakult ki többek között Csehországgal, ahol 5,3 millió forintot, Finnországgal, ahol 7 millió forintot, Lengyelországgal, ahol közel 6 millió forintot és Németországgal, ahol több mint 22 millió forintot költöttünk ezekre a megemlékezésekre.

Külön említésre érdemes, hogy 35 millió forint értékben több országot érintő programokat is finanszírozott a tárca. Néhány kiragadott példát hadd említsek: címerkiállítás 40 országban, vándorkiállítás az Európa Tanács strasbourgi székházában. A Kárpát-medencei szomszéd államokban a felsoroltakon túl a következő beruházások, projektek valósultak meg: az ön által is említett Királyhelmec, ahol millenniumi emlékmű és park létrehozására közel 10 millió forint támogatást adott Magyarország; vagy a Lendva városában felállítandó Szent István szobor közel 5 millió forint összeggel került támogatásra.

Úgy gondolom, képviselő úr, ez a felsorolás még sokáig folytatható lenne. És ha ön úgy gondolja, hogy szükséges a minisztérium részéről ezt folytatni, kérem, hogy tegye föl kérdését írásban, és részletes tájékoztatást kívánunk önnek adni ebben a kérdésben, hogy melyik ország mennyi összeget kapott Magyarországtól ezen millenniumi ünnepségek kapcsán.

Köszönöm megtisztelő figyelmét.