Felszólalás adatai

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 21. és 22. sorszáma alatt találhatjuk meg a Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársammal együtt beadott módosító javaslatainkat. A 21. sorszámú a nyilvánosság kérdéskörével, a 22. sorszámú pedig a kutathatóság kérdéskörével foglalkozik.

Ezen túlmenően az ajánlás több témakörével kívánok foglalkozni, nevezetesen: a szaklevéltári jogállással, a Történeti Hivatal elnökének államtitkári besorolásával, a kutathatóság nyilvánosságra hozatali szabályaival, a 150 éves moratóriummal, a megfigyelt személyek, hálózati személyek kérdéskörével és nem utolsósorban a Történeti Hivatalnak átadható vagy átadandó állambiztonsági iratok köréhez szeretnék hozzászólni és ehhez néhány gondolatot fűzni.

Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a Történeti Hivatal 1996-ban jött létre, az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) számú alkotmánybírósági határozata alapján. Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy az Országgyűlés alkotmányellenességet idézett elő mulasztásával, amikor törvényben nem szabályozta az információs önrendelkezési jog gyakorlását. A határozat a törvény egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és meghatározott körben jogalkotási kötelezettséget írt elő az Országgyűlés számára.

A mulasztás pótlására, az információs kárpótlás végrehajtására hozta létre az Országgyűlés a Történeti Hivatalt. A mostani módosítás heves ellenzői és támadói azonban elfelejtik vagy elhallgatják, hogy a Történeti Hivatal alapfeladata az 1996-ban megfogalmazottakhoz képest nem változik. A múlt megismerhetővé tétele az alkotmányban garantált és minden polgárt megillető információs önrendelkezési jog biztosítása marad továbbra is, ez az elsődleges funkció.

A hivatal feladatait tekintve eddig is speciális levéltári feladatokat látott el. A létrehozásáról szóló törvény szerint is a feladatai ellátása során a levéltári törvény rendelkezései szerint kell eljárni. Tartalmát tekintve tehát már eddig is levéltárként működött, a törvényből csak az hiányzott, hogy egyértelműen kimondja a Történeti Hivatalról, hogy ez tulajdonképpen egy speciális levéltár.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat egyértelműen rendezi a hivatal kimondatlanul már most is fennálló jogi helyzetét. Álláspontom szerint azok az okok, amelyek a létrehozáskor indokolták a hivatal többi levéltártól történő kiemelt státusát, most is ugyanúgy fennállnak, mint akkor. Ebben a tekintetben véleményem szerint változás nem történt.

Ha ellenzéki oldalról mégis kritizálják a hivatal speciális jogállását, és azt mondják, hogy nincs szükség erre, akkor ez azt jelenti, hogy 1996-ban rossz döntés született. Abban az esetben pedig, ha már van egy drága pénzen létrehozott, megfelelő technikai felszereltséggel rendelkező és évek óta jól működő, gyakorlatilag levéltárnak minősülő intézmény, akkor mindenképpen indokolt, ha ehhez kerül valamennyi, maradandó értékű állambiztonsági és nemzetbiztonsági irat.

Hosszabb távon tehát mindenképpen célszerű ezeknek az iratoknak az egységes kezelése, egy helyen történő tárolása. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyenlőségjelet teszünk a nem jogállami és a jogállami tevékenységet végző nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége közé, és nem jelenti azt sem, hogy újraértékeljük a jogellenesen működő állambiztonsági szervek munkáját.

Legtöbbször a Történeti Hivatal elnökének államtitkári besorolásával, valamint a kutatási szabályokkal kapcsolatos aggályokat hallottuk tulajdonképpen a bizottsági ülések során is. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaink olyan dolgokat kérnek számon ezen a most beterjesztett törvényjavaslaton, amelyekért nem a mostani kormány a felelős.

A Történeti Hivatal elnökének államtitkári besorolására vonatkozó rendelkezést és a jelenleg hatályos iratmegismerési, kutatási, nyilvánosságra hozatali szabályokat az előző kormány idején a Kuncze Gábor által beterjesztett és főképp SZDSZ-es képviselők által és módosításával fejre állított törvényjavaslat elfogadásával éppen azok alkották meg, akik most ezeket a rendelkezéseket kritizálják.

(0.00)

Lehet álláspontom szerint egy törvényjavaslatot kritizálni, sőt a mindenkori ellenzéknek ez is a feladata, de nem azokat a rendelkezéseket szokás a parlamenti vita során kritikával illetni, amelyeket éppen az önök támogató szavazataival fogadtak el az előző parlamenti ciklus idején. Ezek szerint most tisztelt képviselőtársaink az általuk előterjesztett és elfogadott szabályok helyességét vitatják.

A ma hatályos iratmegismerési, kutatási és nyilvánosságra hozatali szabályok - egészen pontosan utána lehet nézni - a Mécs Imre, Halda Aliz és Kőszegi (sic!) Ferenc által beterjesztett és a képviselőcsoportjuk által is támogatott T/1805/125. számú módosító javaslat elfogadásával kerültek be a törvény szövegébe. Ugyanennek a módosító javaslatnak az elfogadásával korlátozták a tisztelt képviselők a volt III/III-as ügynökök személyes adatainak kutatását és nyilvánosságra hozatalát is. E módosítás alapján sikerült az ügynököknek olyan többletjogokat biztosítani a megfigyelt személyekhez képest, hogy azt még az Alkotmánybíróság is eltúlzottnak tartotta és alkotmányellenesnek nyilvánította.

A legnagyobb vihart kétségkívül a 150 éves moratórium kavarta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenzék félremagyarázta a 150 éves moratóriumra vonatkozó szabályozást. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a 150 év nem a III/III-as, az állampárt támaszát jelentő csoportfőnökséggel kapcsolatban álló, azt kiszolgáló személyek személyes adataira vonatkozik. Mindezek ellenére a 150 évet én is túlzottnak tartom, mint ahogy azt már a vezérszónoklati felszólalásomban is elmondtam és utaltam rá. Ennek kiküszöbölése érdekében adtunk be Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársammal módosító indítványt.

A módosító javaslat egyik része arra irányul, hogy a jelenleg már a Történeti Hivatalban lévő iratokban, tehát a III/III-as csoportfőnökség irataiban, valamint a III-as csoportfőnökség többi csoportfőnökségének azon irataiban, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok jogállami feladataihoz nem kapcsolódnak, szereplő tisztek és hálózati személyek adatainak kutatására és nyilvánosságra hozatalára a jelenlegi hatályos szabályok vonatkozzanak. A módosító javaslatban foglalt megoldás megfelel az Alkotmánybíróság 23/1999. számú határozatában foglalt döntéseknek is.

Külön kell azonban választanunk, más szabályok kell hogy vonatkozzanak a jogállami keretek között működő nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársainak, illetve kapcsolati körének adataira, valamint azon személyek adataira, akik kapcsolatban álltak ugyan a '90 előtt működő titkosszolgálattal, de jogállami keretek között is vállalható tevékenységet végeztek, mint például a terrorelhárítás. Módosító javaslatunk értelmében az ilyen személyek adatainak kutatására, nyilvánosságra hozatalára a levéltári törvény általános rendelkezései vonatkoznának. Ez azt jelenti, hogy az ilyen iratokban szereplő személyes adatok az érintett halálozását követő 30 év múlva, ha a halálozás időpontja nem ismert, akkor a születését követő 90 év múlva, ha ez sem ismert, akkor az irat keletkezésétől számított 60 év múlva válnak kutathatóvá.

Még a megfigyelt személy és a hálózati személy témaköréhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. A megfigyelt személy és a hálózati személy fogalmának említett módosításai - amik itt is elhangzottak - beszűkítenék a volt állambiztonsági szolgálatokkal szorosan együttműködő, azokat kiszolgáló személyek körét.

Kikerülne például a hálózati személy fogalmából az úgynevezett társadalmi kapcsolat, amely tartalmát tekintve ügynöki feladatokat látott el, de az ügynökké válás valamilyen formai eleme, például beszervezési nyilatkozat aláírása hiányzott. Az sem indokolt, hogy beemeljük a megfigyelt személy fogalmába a szervezet fogalmát is, hiszen ez jogilag számos problémát vet fel; nekem ez a véleményem róla.

Eleve olyan szervezetekről van szó, amelyek a jelenleg hatályos jog, de sok esetben még az irat keletkezésekor hatályos jog szerint sem kezelhetők szervezetként, így a fogalom beemelése a törvény végrehajtását tenné lehetetlenné és rendkívül nehézkessé. Ugyanis megítélésem szerint a szervezetek adatainak megismerése egyébként ma sem jelent problémát, hiszen ezek a szervezetek mindig személyhez kötődtek. Tehát nem szükséges a megfigyelt személy fogalmának ilyen irányú bővítése.

Utoljára, de nem utolsósorban az iratátadás határidejéről még egy-két gondolatot. A Történeti Hivatalról szóló törvény 25/H. §-ának (2) bekezdése alapján 2000. február 28-án lejárt levéltári iratok levéltárba adását pedig egyértelműen szabályozza a levéltári törvény. Így erre a módosításra, én úgy ítélem meg, hogy nincs szükség.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)