Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, az előttem szólóhoz csatlakoznom kell: olyan szintű nemzeti összefogásra van szükség, amilyet az elmúlt 30 év során talán nem tapasztalt ez az ország, és azt kell mondjam, hogy sajnos az egész világ, de Európa mindenképpen ebben a helyzetben van most, és nyilván most egyfajta vizsgázásra kényszerülünk mind összefogásból, mind összetartásból, mind összekapaszkodásból.Éppen ezért szeretném kiemelni azt, hogy közös felelősségünk, itt a parlamenti képviselőket értem és a különböző frakciók tagjait, hogy olyan nemzetiminimum-megoldásokat dolgozzunk ki, amelyeket mindannyian fel tudunk vállalni, és amelyek birtokában mindannyian a saját szimpatizánsi körünket, a bennünket megbízókat meg tudjuk nyugtatni, és adott esetben elő tudunk idézni egy olyan helyzetet, hogy bár az elkerülhetetlent nem tudjuk elkerülni, de a kezelhető szituációkat mégiscsak kezelni tudjuk.

Éppen ezért szeretném jelezni, hogy frakciónk részéről Rig Lajos volt az, aki elsőként visszavonult a csatasorba, pontosabban csatasorba állt, hiszen parlamenti képviselői létét átmenetileg feladva, végzett mentőápolóként visszaállt a csatárlánc legelejére, és azt a szolgálatot teljesíti, amely előtt, úgy gondolom, tisztelettel adózhatunk mindannyian.

Azt is látom, hogy más frakciókhoz tartozó képviselőtársak közül is többen megmozdultak már ilyen vagy olyan formában, és minden tiszteletem az övék ezért, hiszen ezekben az időkben, ezekben az órákban a különböző pártlogóknak és -jelvényeknek nem lehet helye, helyük közöttünk az együtt gondolkodás tekintetében. Egészen biztos, hogy mindannyian meg tudjuk találni azt a műfajt, azt a formát, amely tekintetében ki tudjuk venni a részünket ebből a nagy összekapaszkodásból. És ha csak annyit teszünk, hogy mindenki az idézőjeles, saját szekértáborához tartozó szimpatizánsokat meg tudja nyugtatni, és a reális lehetőségeket fel tudja vázolni előttük, már nagyot léptünk előre. Éppen ezért kérem azt kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy három területen jussunk el a konszenzusig. Ezt a konszenzusos minimumot pedig mindenki tudja ezt követően képviselni.

Láthatjuk azt, hogy számtalan ágazatban, a vendéglátóiparban, a turizmusban álláshelyek tömkelege lehetetlenül el a közeljövőben.

(16.30)

Hogy milyen műfaj, milyen pántlikázás mentén, abban folyhat közöttünk vita, de az biztos, hogy a magyar munkahelyvédelmi alapot fel kell állítanunk, és a lehető legrövidebb időn belül szavatolni kell az érintett honfitársaink számára, hogy igenis nyárig a fizetésükhöz hozzá tudnak jutni valamilyen formában, a teljesen ellehetetlenült iparágak dolgozói pedig valamilyenfajta kiszámítható bevételre kell hogy szert tehessenek, hiszen habár a hiteltörlesztési moratóriumra vonatkozó, többek között jobbikos javaslat szerencsére keresztülment, és ilyen nemzeti minimummá válhatott, azért itt számos egyéb olyan mindennapi költség  jellemzően a lakhatási költségekre gondolok  áll az érintettek előtt, amelyeket ki kell fizetni.

Nyilván egy másik vitás terület lehet közöttünk a rezsiszámlák kérdése, ahol egy tömeges ellehetetlenülés, talán nem ezen a héten vagy nem a következő héten következik be, de azt is láthatjuk, hogy nem lehet az alapból meglévő bizonytalanságon felül bizonytalanságban tartani a honfitársainkat a tekintetben, hogy a családtagok egészségének féltése mellett még az ellehetetlenüléstől való félelemmel is szembesülni kelljen. Ennek tehát elejét kell venni. Egy, a rezsiszámlákat érintő moratórium a nehéz helyzetben lévők számára mindenképpen segíthet ezen. Bárhogy is alakul a járványügyi helyzet, nyilván rosszabbnál rosszabb forgatókönyvek jelennek meg nemcsak a sajtóban, de a képviselők többségének lelki szemei előtt is, azért ne felejtsük el, hogy számosan rettegnek Magyarországon a tavasszal lejáró kilakoltatási moratórium utáni helyzettől. Tehát ha eljutottunk oda, és szerintem ez az ország példás gyorsasággal jutott el oda, hogy hiteltörlesztési moratóriumot hirdethet ki a magyar nemzet felhívása nyomán, akár a Bankszövetség érintettségével, Magyarország Kormánya, vagy bárki más, de ezt az épeszű lépést meg kell tenni, innen jussunk el oda, hogy egy végrehajtási moratóriumot és egy kilakoltatásit hosszabb formában csapunk mindezekhez, hiszen akkor van értelme ennek az egésznek.

Összességében azt látom a legfontosabb feladatunknak, bármely frakcióban ülünk most, és akár kormányon, akár ellenzékben vagyunk, hogy ezen sorskérdések mentén konszenzusokat találjunk, nemzeti minimumot hirdessünk, és ezt mindenki hitelesen tudja képviselni a sajátjai irányába. Én nagyon bízom tehát abban, hogy a hitelek törlesztési moratóriuma mentén, ha ennek a végleges megoldása kialakul, akkor egy valódi csatárláncot tudunk alkotni, és ezen nemzeti sorskérdések tekintetében meglesz az a közös nevező, amire 30 éve vár ez a nemzet. Márpedig ez a nemzet most egy veszélyzónába került. Együttesen fogunk vizsgázni a tekintetben, hogy ki tudunke ebből lábalni, pontosabban milyen gyorsan, milyen hatékonyan lábalhatunk ki. Ezen közös vizsgához én a saját munkámat nagy tisztelettel felajánlom. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)