Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző kétperces felszólaláshoz kapcsolódóan most nyugodtan mondhatnám azt, én nem a dajkaanyaságról kívánok szólni, hanem a bérhalászatról - és máris e törvényrész mellett is lehet érvelni.

A törvényjavaslat egyik része a halászati törvényt kívánja módosítani, mint ezt mindannyian tudjuk. A halászatban széles körben használatos elektromos eszközök betiltásáról szóló törvénymódosító javaslatunkat két kormánypárti képviselőtársammal még valamikor a tavalyi év nyarán nyújtottuk be. Hosszú egyeztetések és bizottsági tárgyalások után megszületett a végleges szövegtervezet. Örömmel tölt el most bennünket, hogy ez a tervezet itt van, hogy végre itt szerepel ez a módosítás, amely azt gondolom, sok polgár szórakozását, sportolását, kikapcsolódását zavaró tevékenységet tilt meg.

Öröm, hogy itt szerepel az általunk végzett munka gyümölcse, de talán nem lett volna nagy baj, ha élhettünk volna képviselői lehetőségünkkel, de végül is talán nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez a módosítás megszületik - reméljük.

Tisztelt Ház! Ez a javaslat, mint említettem, nagyon fontos korrekciókat végez el. Az 1997. évi XLI. törvény helyesen fogalmaz, amikor megtilt minden olyan eszközt, amely a halállományt és az élőhelyet károsítja. Csupán az az érthetetlen, hogy ebbe miért nem vonta be a váltóáramú és az egyenáramú elektromos halfogó eszközt. Véleményem szerint ezek a halfogó eszközök sokkal nagyobb kárt okoznak a halállományban, mint mondjuk, a szúrószerszám vagy a búvárszigony, amit egyértelműen tilt a törvény, és ami, mondjuk, csak egy-egy egyedet sért meg úgy, hogy belepusztul.

A váltóáram ezzel szemben olyan drasztikus beavatkozás a vízi élőlények életébe, amely semmihez nem hasonlítható; elég ha megemlítem, hogy hatására a halak gerince eltörik. Ezért ezt a halászati eszközt, nagyon helyesen, a törvény teljesen megtiltja. Tilos ezen kívül a javaslat szerint az egyenáramú eszközök használata is, de itt néhány indokolt esetben kivételt lehet tenni. A kivétel zömében szaporítási, tudományos tevékenységhez kötött, illetve rendkívüli károk elhárítása és állományszabályozás esetén lehetséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elektromos eszközök használatát illetően a halászatban alapvetően két táborra oszthatjuk a vitatkozókat, egyrészt azokra, akik mellette vannak, másrészt azokra, akik ellene vannak. Ezeket röviden úgy is lehet mondani, hogy a horgászok és a halászok - a horgászok ellene vannak, míg a halászok mellette vannak.

Véleményem szerint és valamennyi horgász véleménye szerint is - én egyébként nem vagyok horgász -, ez a halászati mód rendkívül durva és agresszív beavatkozás a természet rendjébe. Igazat adok azoknak, akik azt állítják, hogy a halállomány csökkenése, ezenkívül a fajok sokféleségének a beszűkülése is e tevékenységnek köszönhető. Ha valamire igaz a rablógazdálkodás kifejezés, akkor azt hiszem, erre a tevékenységre igen.

Miért mondom mindezt? Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány gondolatot megosszak önökkel! Először is, véleményem szerint, egyetlen élőlénynek sem kedvez az, ha a testén elektromos áram halad át. A tudomány egyes képviselői szerint ugyan egyáltalán nincs hatása, míg mások szerint igenis nagy hatása van. Annál az egyszerű megközelítésnél maradnék, hogy ez nem természetes megoldás, ezért erre azt mondani, hogy nincs hatása, talán nem szerencsés és nem is tudományos.

Másodszor: tudnunk kell, hogy itt nem egy állatra hatunk, mint a szúróeszközök esetében, hanem az összesre, amely az érintett területen éppen akkor tartózkodik. Vagyis a kicsikre, a közepesekre és a nagyokra, ha szabad egyáltalán ilyen megosztást tenni, és csak ez utóbbiakat szedik ki, vagyis azokat, amelyek éppen érettek arra, hogy az adott vízterületről kifogják őket, ha ívás van, ha nincs - és ez a másik nagy probléma. Egyes szemtanúk szerint, akik már láttak ilyen elektromos halászatot, szörnyű látvány, amikor ikrával és tejjel van teli a halászok csónakja.

(21.20)

Az otthagyott halak - mondják ők - majd észhez térnek a kapott sokk után, csak azt felejtik el a halgyűjtők, hogy ezek az elkábult halak a madarak táplálékává válnak, tudniillik ezek az állatok megtanulták - ösztönösen megérzik -, hogy hol történik elektromos halászat. A víz felületén rendkívül sok elkábult halat lehet találni, amit egyébként nem tudnának kifogni, és a madarak ezeket összegyűjtik. Azt gondolom, ez is egy lehetséges válasz arra, hogy miért néptelenedtek el a vizek.

A fajok beszűkülésére, azon kívül, hogy ez egy eléggé drasztikus beavatkozás, magyarázat lehet az egyoldalú visszatelepítés is, de az is, hogy nem egyformán hat minden fajra az áram.

Harmadszor, ami szerintem szintén ok lehet az elnéptelenedésre: jelentős beavatkozás ez a természet rendjébe, annak hierarchiájába, a természetes kiválasztódásba. A halgyűjtők - hadd nevezem a halászokat egyszerűen csak így - előszeretettel érvelnek azzal, hogy így olyan helyről is kifogható a hal, ahová nem érnek el a hagyományos eszközökkel, és jól alkalmazható akkor is, ha elbújik az állat. Pontosan ez a baj! Azt gondolom, ezért is tiltani kell, és nem szabad ezt az eszközt használni. Így el lehet érni azt, hogy azon állatokat is kifogják, amelyeknél a törzsfejlődés során kialakult egy természetes rejtőzködőképesség. Véleményem szerint ennél az érvelésnél lehet leginkább tetten érni a rablógazdálkodást, mert nekik minden kell, előlük egy se bújjon el, majd ők betelepítenek olyat, olyan fajtákat, ami szerintük jó, és nem az a fontos, hogy az adott vízterületen mi a természetes, mi a természetre jellemző.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány érv mellett arra kérem önöket, hogy ezt a módosítást támogassák, és véleményem szerint így egy hosszú, áldatlan vita megoldódik. Természetesen ehhez az is kell, hogy a halászati hatóság a helyzet magaslatán legyen, és csak a legszükségesebb esetben adjon engedélyt, illetve szigorúan ellenőrizze és szankcionálja a törvény megszegőjét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)