Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézését kérem, nem akartam az előbb erőszakos lenni, csak korábban úgy volt, hogy egy körben egy frakcióból egy ember szólal meg, és ezért hittem azt, hogy következem, tehát elnézését kérem.

ELNÖK: Semmi gond.

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Elsőként is Le­gény Zsolt képviselőtársamra szeretnék reagálni, aki felölelte egy picit a művelésiág-megkülönböztetési lehetőséget. Képzeljék el, hogy a világ civilizált részében, ahol mondjuk, a távérzékelést nem lefele építik, mint Magyarországon, ahol volt egy FÖMI nevezetű, ezzel foglalkozó szakmai szervezet, és most azt sem tudom, hogy melyik fővárosi kor­mány­hivatalba kerültek be lefokozva. Tehát a távérzékelés lehetőségei légifelvételeken túlnyomó többségében már lehetőséget teremtenek arra, hogy például megkülönböztessünk művelési ág alapján erdőket és ültetvényeket. Tehát olyan szintű a technika, hogy ezt némi szándékkal minden további nélkül meg lehetne valósítani, és a földhivatalokban való nyíl­vántartás-megkülönböztetés nem lenne több, mint egyéb művelési ágak megkülönböztetése.

Egyben Magyar Zoltán képviselőtársamat sze­ret­ném megnyugtatni, mert úgy vettem észre jó néhányszor, hogy Bitay Márton Örs államtitkár úr néha nemhogy nem kerüli a vitát, kifejezetten ked­veli a vitát, és olyat, hogy a vitában ne vegyen részt, csak nagyon gyáva, felkészületlen államtitkárok szoktak tenni, akik nem akarják, hogy reagáljanak nekik, és nem tudnak érveket. Miután államtitkár úr nem ilyen, ezért gondolom, hogy a vitában részt fog venni, mert csak a gyávák és a felkészületlenek, akik nem tudnak érvelni, azok nem szoktak élni a vita lehetőségével, és azok hagyják utoljára a zárszóban. Tehát bízunk benne, hogy ez most is így lesz.

De igazából akkor nyomtam gombot, amikor Hörcsik Richárd képviselőtársam szólalt fel. Ugyanis mondott két nagyon kedves kifejezést. Egyik a fe­les­le­ges célú természetvédelmi előírások voltak. Na­gyon szeretném tőle megkérdezni itt a vitában, hogy mire gondolt. Tehát hogy ott a Zempléni Tájvédelmi Körzetben túl sok már a hiúz, vagy az urali bagoly elszaporodott, vagy mi az a felesleges célú ter­mé­szetvédelmi előírás, amire így konkrétan ott a saját tapasztalatai alapján utalt? Azért mókás ez, mert az Országgyűlés itt egy szép nagy körben megtárgyal különböző jogszabályi szinteket, mint egy törvényt, országgyűlési határozatot, elfogadja, majd idekerül valami, ami szöges ellentétben van a korábban elfogadottakkal, és itt komoly képpel vitázunk róla, mintha előzőeket nem mondtunk volna.

Mondok konkrét példát, a Fidesz-KDNP elfo­gadása, 2015-2020 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi program, ez a 4. NKP, felhívja a figyelmet arra, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítják az emberi társadalom, a gazdaság fenn­ma­ra­dásához szükséges javakat és feltételeket, pél­dául a tiszta víz, levegő, talaj termékenysége, élel­mi­sze­rek, genetikai erőforrások. Ezen alapelvek jelen­nek meg ‑ csak azért idéztem, mert ennek a része megjelenik a különböző miniszteri értekezleteken, és az egyik ilyen kedves szakmai helyszín, ahol Fazekas Sándor miniszter úr is tudtommal jelen volt, az európai erdők védelmének miniszteri konferenciája Helsinkiben, ahol gyakorlatilag az elfogadott ha­tá­rozatban, illetve a H1-es határozatban ez szerepel: „A fenntartható erdőgazdálkodás általános alap­irány­elvei Európában”, illetve a 2-es határozat: „Az európai erdők biológiai sokfélesége megőrzésének általános irányelvei”. Ez a két európai határozat nagy­jából irányelvként megfogalmazza ugyanazt, amit az NKP 4. megfogalmaz magyarországi jog­szabályként.

Ez azért fontos, mert ezt mondja, „az európai er­dők biológiai sokfélesége megőrzésének alapvető fel­té­tele a biológiai sokféleség elsődleges ren­del­te­té­sé­nek figyelembevétele az Európai Unió erdőgaz­dál­ko­dá­sában”. Azért lennék kíváncsi, hogy mi szerinti ez a fölösleges természetvédelmi beavatkozás, amire céloz. Foglalkoznak továbbá a mindezeket biztosítani ké­pes erdészetpolitikai eszközökkel, és ezeket fog­lalta össze Csóka Péter-Somogyi Zoltán: A tartamos erdőgazdálkodás európai követelményei és indiká­torai című publikációjában. Ez azért érdekes, mert a mostani gyakorlat néhány dologban ezt sérti, ezt veszélyeztetheti.

Ez azért gond konkrétan, mert nagyon-nagyon apró törekvésekben ez megjelenik. És csak azért, hogy nehogy azt mondja államtitkár úr, hogy itt véleményt mondunk, és nem is kell rá reagálni, akkor teszek fel konkrét kérdéseket.

(19.00)

A tarvágási tilalom alkalmazási köre szűkül, korábbi védelmi és közjóléti rendeltetésű erdők helyett annak már csak egy részére írnák elő. Miért? Ez hogyan fogja szolgálni akár a klímavédelem, akár a közjóléti funkciók, akár a biológiai sokféleség érdekeit?

A korábbi átalakító üzemmód mellett cél nem kifejezetten folyamatos borítás elérése. A közigazgatási egyeztetést követően még fel is emelték azt a mérethatárt, ahol a véghasználat történhet, fél hektárról másfél hektárra. Miért jó a véghasználatos módnak ilyen mértékben teret engedni? A jogszabály 29. § (3) bekezdése konkrétan ezt említi. Ez egy régi rossz, öreg soproni beidegződés, hogy a tarvágás jó, mert nem kell rajta gondolkodni, nem kell az erdőhöz érteni, ki kell vágni. Miért kell feltétlenül emelni? Sopron képes arra, hogy jó szakembereket képezzen, csak az erdészeti gyakorlatban ezt meg kell jeleníteni. Igenis lehet a szálaló erdőgazdálkodás gyakorlatát mindennapi tevékenységgel erősíteni.

Az állam százszázalékos tulajdonában nem álló ingatlanokkal körülvett, természetben összefüggően 3 hektárnál nem nagyobb kiterjedésű… ‑ a jogszabály a) pontja szerint itt természetességi állapotú erdők vagy erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület állami tulajdonból történő kikerülésére a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint kerülhet sor. Tisztelettel kérdezem megint, ez hogyan fogja szolgálni akár a klímamegőrzés, ami az indoklásban szerepel, a tartalmas erdőgazdálkodás, a biológiai sokféleség, a közjóléti funkció fenntartásának az érdekeit, mert látszólag nem tűnik ez ki. Jelen pillanatban az egyben művelt területek esetében az erdőgazdaságok körébe tartozó ingatlanok esetében közpénzen, nagyon sokszor európai uniós támogatásokkal megépített vadászházakkal és egyéb javakkal mi lesz, tehát azokkal az infrastruktúrákkal, amelyek esetleg kivett területként fognak megjelenni? Ezek innentől kezdve akkor megint a privatizáció nevezetű szabad rablás eszközei lehetnek? Mert ha megszűnik az erdő művelési mód, onnantól kezdve a vonatkozó szereplők számára ez értékesíthető lesz. Nyilvánvalóan ez bennünk aggályokat kelt, mi az, ami kivédi ezt, hogy ez az állami vagyon megmaradjon, hiszen idáig az elidegenítési tilalom az, ami miatt láttuk a biztosítékot arra, hogy ez megmaradjon.

Nyilvánvalóan abba meg különösen rossz belegondolni, hogy mi lesz a nem százszázalékos állami tulajdonban lévő erdők sorsa, hisz ennek a tulajdonba adása alapvetően veszélyeztetheti a közvagyont, csakúgy, mint ezt korábban a termőföldek esetében tettük. Az önök véleménye szerint miért nem az a cél, hogy ezekben az esetekben százszázalékos tulajdonra törekedjen az állam?

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Elmondta Hörcsik Richárd képviselőtársam is, és pont ezért szerettem volna neki reagálni arra, hogy ha az állam komolyan gondolja azt, hogy az erdőgazdálkodásban érdemi foglalkoztató potenciál rejlik, és a vidékfejlesztési szempontokban azt figyelembe kell venni, akkor nem kifelé kell adni a kezünkből az erdőt, hanem megtartani és gyarapítani. Egy gondos állam, egy jó állam ezt az erdővagyont gyarapítja. Ha valami nincs százszázalékosan a tulajdonában, akkor megszerzi azt, hogy azzal tudjon felelősen gazdálkodni; nem úgy, mint a mostani erdőgazdaságok, Isten ments, tehát szó nincs erről.

Ugyanakkor az erdőtörvény számos dologra, ami a módosítások, számomra nem jelentenek biztosítékot. Tessék nekem megmondani, államtitkár úr, hogy a kérdéseknél maradjunk, hogy mi fogja erősíteni az erdővagyon megőrzésének a politikáját. Gondolom, hogy azért ön a saját posztján tisztában van azzal, hogy mondjuk, idén télen mennyi erdő tűnt el illegálisan. Tudom, hogy a Fidesz-KDNP nem bírja a konkurenciát, ha más is lop, de ennek ellenére az erdők egy részét ellopják konkrétan. Az a kérdés, hogy az erdőtörvénynek ön szerint melyik módosítása az, amely ezzel a problémával foglalkozik. Mert mindig az a kérdés, hogy a gyakorlatban ennek az alkalmazhatósága miben fogja szolgálni azokat a célokat, ami, mondjuk, indoklásként szerepel.

Az erdei legeltetés kérdésköréről ‑ amit remélem, nem visznek majd azért túlzásba az állattartók ‑, amit Hörcsik Richárd képviselőtársam örömmel üdvözölt; azt mondom, hogy néhány helyen, nem tudom, a Duna-Dráva mentén meg ilyen helyeken, ahol hagyományos állattartási módok makkoltatással meg ilyenekkel, tájfenntartási funkcióval korábban megvoltak, ott, azt hiszem, hogy van létjogosultsága, de azért az általános elterjedésére, bízom benne, hogy nem fog az erdőújulat megőrzése érdekében erre sor kerülni.

Viszont ha már itt tartottunk, hogy az ő konkrét választókerületében van ilyen gond, egyetlenegy tényleg jelentéktelennek tűnő szociális kérdés maradt bennem. Beletették az erdőtörvénybe azt, hogy a saját célra történő gyümölcsgyűjtés, gombagyűjtés engedélyezett. Nincs benne sehol a gallygyűjtés. Hörcsik Richárd képviselő úr választókerületében nem merült fel idáig? (Dr. Bitay Márton Örs: Milyen gyűjtés?) Gally, tehát hulladék száraz fáról beszélünk, aminek természetvédelmi szempontból én nem szeretem a gyűjtését, ha túl nagy arányú, hiszen a bogárfaunának egy jelentős része hasznosítja a fakorhadékot szaporodóhelyként, tehát én nem mondom azt, hogy gyűjtsenek össze, csak érdekes módon sok szempontból úgy tűnik, hogy a törvény néhány szociális szempontot igénybe vett, a gombagyűjtés lehetőségét ilyen szempontból örömmel láttam benne, de például ebben egyetlenegy szó sem esik, ami miatt egy nagyon picit aggódtam.

És akkor még egy dolgot hadd mondjak! Tudom, hogy államtitkár úrnak vág az esze, ezért gyorsan meg fogja érteni, ugyanis konkrétan a mostani eljárásrendben önök teremtenek még osztatlan tulajdonú erdőket, képzelje el. Jelen pillanatban, ha bárhol szántóterületen vagy gyepterületen egy természetes beerdősülés következik be, egy akácos megjelenik és elkezd benyomulni, és ott mondjuk, egy osztatlan közösben felosztanak helyrajzi számokat, akkor a jelenlegi eljárásrendben kötelező ezt önálló művelési ágként kiszedni a területből. Volt egy osztatlan közös helyrajzi szám, abban van 2300 négyzetméter erdő, és ezt külön művelési ágba ki kell venni. Képzelje el, hogy ott az eredeti tulajdonosi szerkezetnek megfelelően osztják szét a területet.

Tudok olyan 2300 négyzetméteres erdő művelési ágú területet, ahol század aranykorona mértékben nem lehet kifejezni a tulajdoni mértékeket, olyan pici töredékrészletben jelentek meg. És ez csak egy hibás eljárásrend. Ez egy ostoba eljárásrend eredménye, hogy ez megteremtődik, és a mai napig, tehát a mai napi gyakorlatban. Nem mondom, hogy nagyon szorgalmasak ebben az osztatlan közös kimérésekben, tehát, hogy túlságosan sokat azért nem tesznek ebben, de ennek ellenére, ahol van konkrét tapasztalatom erről, többek között itt is magánerdő-gazdálkodó vagyok és magánerdő-tulajdonos, hogy így is keletkezik erdő és osztatlan közösben lévő erdő, aminek rettenetesen nehéz lesz a kezelése, hiszen gyakorlatilag pár ezer négyzetméteren akár több száz tulajdonosról beszélhetünk.

Hörcsik Richárd képviselőtársamra még visszahivatkozva, hiszen ő ihlette a második felszólalásomat, nagyon-nagyon fontos, hogy a gazdálkodási szempontok ne gyengüljenek. Teljes mértékben egyetértek. Tehát alapvetően egy jó, fenntartható erdőgazdálkodás egy természetes tájhasználat része. Jó, bölcs erdőgazdálkodásra szüksége van az országnak és elengedhetetlen. Hogy ez nem így történt az elmúlt időszakban az országban, vagy nagyon sok esetben nem erről szólt az erdőkezelők kérdése, ez egy olyan konfliktus, ami a Fideszre most azért nehezül, mert nem a Fidesz teremtette ezt a problémát, hanem a kárpótlási rendszer eredményétől kezdődően egy halom más társadalmi folyamat a kilencvenes évektől kezdődően.

De egy biztos, hogy a felelősséget azért abban, ami az állami erdőkben zajlik és zajlott, az, hogy az erdőgazdálkodásnak egy jelentős része úgy van kitalálva, hogy az állami erdőgazdálkodás tisztségviselői magánvállalkozással hogyan tudnak bedolgozni, azért probléma, mert pont azt a teret szűkíti, amit Hörcsik Richárd képviselő úr kívánatosnak tartana, mégpedig a tisztességes vidéki foglalkoztatás lehetőségét.

Olyan településeken, akár a Bükkben, akár az Északi-középhegység más hegyeiben, ahol mondjuk, állami erdők vesznek körbe teljes településeket ‑ bocsásson meg, mindig szoktam hozni kedves kis falunak az emlékét, Répáshutának, nagyon-nagyon szeretem azt a helyet, amelyet gyakorlatilag csak állami erdő vesz körbe, ott az egész foglalkoztatás és a település sorsa múlik azon, hogy jó erdőgazdálkodást folytat az állam vagy sem. Az elmúlt időszak törekvései azt bizonyították, hogy az állam nem tud jó gazdálkodó lenni. Emiatt a jogszabályban megjelenő törekvések nyilvánvalóan érthetőek, hogy ilyen szempontból néhány gazdálkodási szempontot esetleg enyhítenek. De a megoldás szerintem nem ez lenne, hanem az állami felelősségvállalás és szerepvállalás növelése, egy felelős, jó állami erdőgazdálkodóval, egy lényegesen nagyobb társadalmi igazságossággal, ami azt jelenti, hogy nem ötmilliós állami erdészeti vezetői fizetések és 80 meg 110 ezres kitermelői fizetések, hanem egy jó vidékfejlesztési szemponttal, a vidéki foglalkoztatás figyelembevételével ebben a bizonyos tartalmas erdőgazdálkodás megvalósításában rejlene a jövő.

Mint mondottam, néhány pozitív elem van a jogszabályban, amit szívesen támogatnánk, ha önmagában lenne, de miután többségében vannak az olyanok, amelyek nemcsak hazánk biológiai sokféleségét, hanem alapvetően pont ezeknek a vidékfejlesztési szempontoknak a céljait is veszélyeztethetik, emiatt nem fogjuk támogatni, de azt gondolom, hogy az építő vita ezekről a kérdésekről a közeljövőben még hasznos lesz. Mindössze arra kérem az államtitkár urat és a szaktárcát, hogy ebbe lehetőleg ne az állami erdészeteket, hanem mondjuk, az összes érintett önkormányzatot, társadalmi kérdésekkel foglalkozó önkormányzatokat, természetvédelemmel foglalkozó szervezeteket érdemi súllyal vonjanak be, hiszen az erdő valamennyiünk ügye, nem pedig csak az állami erdőgazdálkodásoknak meg néhány erdőgazdálkodónak az ügye. Erre kérem tisztelettel. Köszönöm a szót, elnök úr.