Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Én is köszöntöm a szakma megjelent képviselőit, és köszönöm a szép szavakat is, amelyek kormánypárti, illetve előterjesztői oldalról az erdővel kapcsolatban eddig elhangoztak. Természetesen maximálisan egyetértek ezekkel a szavakkal. Jó lett volna, ha ezt akkor is megfogadják, amikor 2010 óta a szakma részéről gyakorlatilag folyamatosan érkeztek a jelzések, hogy bizony elavult a korábbi erdőtörvény és érdemes lenne egy átfogó újragondolása. Azért jó néhány év eltelt már azóta, hogy ezt a lehetőséget meglebegtettük itt.

(18.00)

Én is mondhatom azt, hogy hónapról hónapra visszatérően, vagy írásban, vagy szóban érdeklődtem miniszter úrnál, hogy mikor is várható végre a beterjesztés.

De nézzük magát a jogszabályt! A kétharmados résznél a privatizáció lehetőségét emelném ki. Meg kell mondanom, hogy egyébként egy tisztességes kormány esetében szakmailag abszolút elfogadható lenne, hogy olyan esetben, amikor 3 hektár alatt vagyunk, nincs 1/1-es állami tulajdon és nem természetvédelmi érték, felmerüljön a lehetőség, hogy a térségben gazdálkodók, erdőgazdálkodással foglalkozók részére gyakorlatilag eladhatná az állam. Azonban ilyen előzmények után, amelyeket tapasztalhattunk az elmúlt években az önök részéről, nem szívesen adjuk a nevünket ehhez. Gondolok itt az állami földek szinte teljes privatizációjára, és éppen a mai vitánkra államtitkár úrral, amikor is Bábolna térségében termőföldet úgy játszottak ki a Mon­san­tó­nak, hogy fogtak egy, talán 87 hektáros állami földterületet, termőföldet, kivágtak belőle háromszor három hektárt, azt megvette egy fideszes helyi kiskirály, majd egyesítette, kivetette, és szépen a Mon­santo tulajdonába került így ez az állami föld. Ezért gondolhatják, hogy ilyen előzmények után nem szívesen adjuk a nevünket ehhez a ‑ még egyszer mondom ‑ szakmailag tisztességes kormány esetén akár még indokolható privatizációs lehetőséghez sem.

A feles részeknél engedjék meg, hogy segítséget hívjak, hiszen nem vagyok erdészeti szakember, azonban érkeztek be hozzám javaslatok, ezekből szemezgetnék. Ha olyan sok fontos funkciója van az erdőnek, és össztársadalmi érdek az erdő léte, akkor miért maradt ki a legtöbb erdőtulajdonos és erdőgazdálkodó a különböző támogatásokból? Mezőgazdasági támogatásokról van itt szó. Olyan információink vannak, miszerint a hétéves európai uniósköltségvetési ciklust megelőző tárgyalásokon jó néhány esetben kérhette volna Magyarország, hogy bizonyos támogatásoknál lehetőségük legyen a tulajdonosoknak és a gazdálkodóknak is részesedni ezekből a támogatásokból.

Miért vonták meg a magánerdők, szakirányítók állami normatív támogatását? Csekély összeg, de ezáltal az erdőtulajdonnal rendelkező nem szakemberek teljesen szakmai segítség nélkül maradtak.

Az erdészeti szakhatóság által benyújtott módosító javaslatok közül mennyi került be a törvénybe? Jó lenne, ha felsorolást is kaphatnék, mert itt olyan információk jutottak el hozzám, hogy nem sok minden.

A természetvédelmi korlátozásokról is mondanék pár gondolatot, és szeretném, ha nem forgatnák ki a szavainkat. Tehát teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy az erdőnek nagyon fontos természetvédelmi szerepe van, és korlátozások is szükségesek ahhoz, hogy fenntartsuk ezeket az életközösségeket. Ugyanakkor például a pisze orrú denevér vagy a fekete gólya és jó néhány más példa esetében egy magánerdő-tulajdonosnál komoly pluszköltségek jelennek meg. Olyan információk jutottak el hozzánk, hogy jó néhány európai országban ilyenkor kompenzációt kapnak az erdőtulajdonosok azért, hogy ezt a nagyon fontos közérdeket fenntartsák, és a jövő generációi számára is olyan életteret hagyjanak hátra, ahol ezek az élőlények élhetnek, szaporodhatnak. Jó lenne, ha ez állami feladat lenne, és nem a magánemberekkel fizettetnék ki az egyébként közjó szempontjai szerint valóban hasznos jelenlétet, tevékenységet.

Nem találom az „őshonos” és „idegenhonos” szavak mellett a „meghonosodott” kifejezést. Ez az akác ügyét és még néhány esetet megnyugtatóan képes lehetne rendezni. De ha ebben nem értünk egyet, akkor erre is örömmel várom a választ.

Miért mérik fel jelenleg is a magyar állami erdővagyont magáncégekkel? Ebben is már volt több csörténk miniszter úrral, illetve államtitkár úrral amiatt, hogy elég aggasztóak ezek a jelek. Ezt megelőzték a Kehi-vizsgálatok, amelyek szintén tártak fel bizonyos hiányosságokat, amelyek egy részében lehet, hogy egyetértünk, de mégiscsak eléggé a privatizáció irányába mutató légkört alakítottak ki a magyar erdővagyon környékén.

Sok állampolgári panasz érkezik hozzánk az évek során az országos tűzifahelyzettel, -hiánnyal kapcsolatban. A faanyagot késő ősszel adják ki a rászorulóknak, amikor az nedves, nyers fa, és csak elég rossz hatékonysággal ég el. Az erdőgazdaságok kifutó készletei nem elégségesek a lakossági igények kielégítésére, a sáros talajon ‑ az őszi esők miatt mondom ‑ nem tudnak a szállító gépek megfelelően mozogni, az erdészeti szakszemélyzet egyéb lekötöttsége ráadásul ősszel jelentős. Az erdősítés, illetve a vadásztatás az, amit, azt hiszem, meg kell említenünk. Egy jelentős, körülbelül egymillió köbméter erőművi tűzifa felhasználása vajon milyen hiányt okoz vagy árnövekedést eredményez a lakossági tűzifa esetében? Jó lenne, ha megnyugtató választ kapnánk arra is, hogy a jövőben milyen formában lehet itt előrelépés.

A klímaváltozás szóba került. Nagyon fontos, és itt az erdők szerepe is hatványozott. Nagyon érdekes tanulmányokat lehetett olvasni arra vonatkozóan, hogy őshonos fafajták balkáni változataival hogyan lehetne felvenni a versenyt, és hogyan lehetnének az erdők ez ügyben strapabíróbbak, ha szabad így fogalmaznom, a környezeti, természeti változásokkal szemben. Az autópályák, megművelt termőföldek jelentős mértékben elvették, mondhatni, lenullázták annak az esélyét, hogy természetes módon ezek a típusok kerüljenek túlsúlyba az olyan területeken, ahol ez indokolt. Ez ügyben maximum olyan kormányzati felelősséget várunk el, de azt viszont fokozottan, hogy az ilyen jellegű kutatásokat az egyetemeken segítsék, támogassák nagyobb összegekkel, hiszen itt is konkrét oktatói, kutatói panaszok érkeztek hozzánk, hogy magukra maradtak ebben a kérdésben, miközben a következő évtizedeknek, sajnos, úgy tűnik, ez egy hangsúlyos kérdése lesz.

Mindezek után azt tudom mondani tehát, hogy a kétharmados részt semmiképpen nem tudjuk támogatni. Ilyen kormánynál és ilyen előzmények után ez szerintem mindenki számára érthető. A feles résznél pedig, ami a szakmai részét jelenti a törvénynek, a most felvetett és hasonló problémák kezelésére benyújtott módosító javaslataink elfogadásához fogjuk kötni, hogy tudjuk-e támogatni ezt a jogszabályt vagy nem. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)