A felszólalás szövege:

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzott a Pénzügyminisztérium képviselője részéről legfőbb érvként és indokként, hogy ez a törvényjavaslat a versenyképességet van hivatva növelni, továbbá a foglalkoztatottság bővülését. A törvényjavaslat megítélésünk szerint ezt a két célt egyáltalán nem szolgálja, hiszen az adó- és járulékterhek nem csökkennek olyan mértékben és arányban, amely a hazai vállalkozások helyzetét javítaná, és lehetővé tenné számukra, hogy új munkahelyeket teremtsenek, illetve a meglévőket megőrizzék.

Miért baj ez? Azért, mert a foglalkoztatás mértéke, aránya, a foglalkoztatottak száma az Európai Unió tagországait figyelembe véve rendkívül alacsony, a 25. helyen áll Magyarország. A tavalyi adatok már figyelmeztetőek voltak ebben a tekintetben, hiszen a 2006-os választásokat követően az adó és járulékok jelentős emelésére került sor, ami természetszerűleg visszahatott arra, hogy hogyan tudnak a vállalkozások ebben a helyzetben megkapaszkodni, hogyan tudják a versenyképességüket akár csak megőrizni, nem pedig növelni.

Az a bejelentés, ami már a nyáron több ízben elhangzott, különböző nagyságrendű adómérséklésről, adócsökkentésről szólt. Szinte hetente hallottunk új meg új összegű bejelentést, amelyet hol a pénzügyminiszter, hol a miniszterelnök jelentett be, hol egymást megerősítve, hol egymást cáfolva. Most végre kiderült, hogy ez az adómérséklés vagy -csökkentés végül is olyan arányú, olyan mértékű, ami alapjaiban nem fogja megváltoztatni a jelenlegi helyzetet, és nem fogja a hazai vállalkozások, különösen a mikro-, kis- és közepes vállalkozások terheit csökkenteni, nem fogja elősegíteni a munkahelyek megtartását vagy az új munkahelyek létrehozását, bővítését. Nem fog a foglalkoztatás növekedni, továbbra is ugyanilyen alacsony szinten marad, ha nem lesz még ennél is rosszabb, hiszen közben itt van egész Európa nyakán a pénzügyi válság, még akkor is, ha tegnap a szocialista képviselők többsége ezt cáfolni igyekezett.

Ami a rehabilitációs járulék emelését illeti, ez sem a tehercsökkentést jelenti, mert a háromszorosára akarják emelni ebben a törvényjavaslatban, azzal az indoklással, hogy büntetni kell azokat, akik nem foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű embereket. Nem a büntetés kellene, hogy célként lebegjen a pénzügyminiszter szeme előtt, hanem annak elősegítése, hogy hogyan lehet megoldani nemcsak az egészséges, de a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását és alkalmazását. Ez nem fogja azt a célt szolgálni, ha háromszor annyi rehabilitációs járulék fizetésére kényszerítik, kötelezik a kisvállalkozókat, akik húsz főnél több embernek adnak munkát, mert ez nem segíti elő azt, hogy munkája legyen azoknak, akik ma még csak szeretnének munkába állni, legyen az egészséges vagy megváltozott munkaképességű ember.

Végül még szeretném megemlíteni azt, hogy nagyon sajnáltuk, hogy nem ismerhettük meg a foglalkoztatási bizottságban az SZDSZ-es képviselő véleményét, Magyar Bálint ugyanis helyettesítési megbízást adott az egyik szocialista képviselőtársának, így kapta meg a többségi támogatást a benyújtott törvényjavaslat.

A mi álláspontunk következetesen és változatlanul az, hogy ez a törvényjavaslat nem szolgálja sem a foglalkoztatás bővülését, sem pedig a versenyképesség javítását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vita során már többször szó volt a foglalkoztatásról, a munkanélküliségről, az ezzel kapcsolatos járulékfizetés mértékéről, nagyságáról. Úgy gondolom, ez nem véletlen, hiszen a foglalkoztatás az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai, foglalkoztatáspolitikai feladat. Hiszen ha valakinek van munkája, akkor biztonságban érezheti magát, van a családnak jövedelme, bevétele, amiből fel tudja nevelni a gyermekét, amiből ki tudja fizetni a távfűtés díját, ki tudja fizetni a többször emelt gázárakat is. De természetesen fontos a költségvetésnek is, hogy minél többen dolgozzanak, minél több legyen a foglalkoztatottak száma, mert minél többen dolgoznak, annál több járulékot és adót fizetnek be a munkavállalók, és annál több adót és járulékot fizet be a munkáltató.

Sajnos, ez egyelőre csak vágyálom, mert a foglalkoztatási adatok és a munkanélküliséggel kapcsolatos adatok nem adnak okot derűre, nem adnak okot arra, hogy azt gondoljuk, javulni fog a helyzet. Ha a tavalyi adatokat megvizsgáljuk, akkor az egész éves adatokat figyelembe véve azt láthatjuk, hogy a foglalkoztatottak száma gyakorlatilag stagnál, a munkanélküliség ugyanakkor az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján növekedett. És minden régióban növekedett, tisztelt képviselőtársaim. Ez azért megdöbbentő, mert még a közép-magyarországi régióban is, amelyik az ország egyik legfejlettebb régiója a foglalkoztatást, az iparosodást, a szolgáltatást és a kereskedelmi, pénzügyi szolgáltatásokat is figyelembe véve, ott is nőtt a munkanélküliség.

A tavalyi adatok alapján 427 ezer fő volt a regisztrált munkanélküliek száma, ez 33 ezer fővel több, mint az előző évben volt. Ha az ez évi adatokat figyelembe vesszük - és ne felejtsék el képviselőtársaim, hogy minden egyes adat mögött egy ember, egy család áll, az ő helyzetükről, az ő jövőjükről beszélünk akkor, amikor a törvényjavaslatot megvitatjuk -, a nyár kellős közepén jelentek meg azok a legelképesztőbb és aggodalomra okot adó adatok, amelyek az újságok címoldalán szerepeltek, méghozzá olyan szalagcímekkel, hogy 10 éves csúcsot döntött a munkanélküliség. Bizony ez így volt, hiszen elérte a 8 százalékos rátát sajnos a munkanélküliség, és ez legutoljára 1998-ban történt, mielőtt a polgári kormány átvette az ország irányítását. Innen a 8 százalékos munkanélküliségi rátáról sikerült 5,6 százalékra levinni a munkanélküliséget, sikerült 174 ezerrel több embernek munkát adni abban a négy évben.

Azóta eltelt hét év, és sajnos semmilyen javuló tendenciát nem látunk. Ahogy azt már más képviselő is elmondta, az Európai Unió tagországait tekintve mindössze a 25. helyet foglaljuk el, már ami a foglalkoztatást illeti. Nagyon alacsony, nagyon kevés ez, hiszen nagyon kevés embernek, aki aktív korban van, tudnak ma a vállalkozók munkát biztosítani. Miért van ez? Azért, tisztelt államtitkár úr és kormánypárti képviselőtársaim, mert amit a szakma is évek óta mond, és a képviselőink is évek óta mondanak, nagyon magas az az adó- és járulékteher, amelyik a bérköltségeket, az élőmunkát terheli. Félreértés ne essék, nem a bérek magasak, mert abban is nagyon hátul kullogunk az Európai Unió átlagát tekintve. Nem a bérek magasak, hanem azok a járulék- és adóterhek, amelyek a bérekre rakódnak.

Engedjék meg azok a képviselőtársaim, akik ritkán vagy egyáltalán nem foglalkoznak a járulékbefizetések összegével, illetve ennek nagyságával, hogy elsoroljam, milyen címen fizetnek a vállalkozók járulékot a Munkaerő-piaci Alapba. Fizetik a munkavállalói járulékot, fizetik a vállalkozói járulékot, a rehabilitációs hozzájárulást, fizetik a szakképzési hozzájárulást. És természetesen a munkaadók is fizetik a járulékokat. A tavalyi egész évet tekintve ebből a járulékbefizetésből 367 milliárd forint folyt be. Ugye, nem kevés összeg, tisztelt képviselőtársaim? Most, amikor erről a hihetetlenül nagy összegű adó- és járulékcsökkentésről beszélünk, ami ennek kevesebb, mint a fele. Nem kevés összegről beszélünk. Ennyit fizettek be a munkaadók és a munkavállalók.

Mit kaptak ezért cserébe? A befizetett összeg háromnegyedét a munkaadók fizetik. Nos, ezért cserébe a munkaadók az aktív foglalkoztatási eszközökből, amivel a foglalkoztatást lehetne segíteni, kaptak annyit, hogy még az 50 milliárdot sem éri el az összeg. Ami pedig a munkahelyteremtés támogatását, a munkahelyteremtő beruházások támogatását illeti, a számukra pályázat alapján megítélt összeg alig haladta meg a 2 milliárd forintot. Jól hallották képviselőtársaim, ez még a Munkaerő-piaci Alap bevételének 1 százalékát sem érte el. Nem érte el! Mit kapnak most a munkaadók? Hát sok jót nem. Sok beszédet, káprázatos megnyilatkozásokat, derűs megnyilvánulásokat kormánypárti képviselőktől, minisztertől, államtitkártól, de ez nem lesz elég ahhoz, tisztelt képviselőtársaim, hogy elősegítsék, támogassák a hazai vállalkozásokat, hogy részükre olyan adózási és járulékfizetési környezetet vagy körülményeket teremtsenek, amelyek érezhetően csökkentik ezeket a terheket. Mert ez, amiről ma itt tárgyalunk órák óta, amiről órák óta hangzik el pró és kontra az érvelés, nem hoz olyan eredményt, ami érdemben, érezhetően csökkenő terheket jelent, elősegíti a foglalkoztatás növelését, és elősegíti a munkanélküliség csökkentését.

(14.20)

A rehabilitációs hozzájárulást már említettem - mint a járulékfizetés egyik jogcímét -, amit a munkáltatók befizetnek. Nos ebben a törvényjavaslatban a rehabilitációs hozzájárulás mértékét a jelenlegi háromszorosára emelik. Az eddigi évi 177 600 forint helyett 532 800 forint lesz a rehabilitációs hozzájárulás mértéke. Államtitkár úr, nagyon fontosnak tartom, hogy a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztassák, tudom, hogy az Európai Unióban az ő foglalkoztatásuk eléri a 40-50 százalékos mértéket, tudom, hogy nálunk ez csak 8 százalék körül alakult, szükségesnek és fontosnak tartom, hogy az ő foglalkoztatásukban is változás legyen, méghozzá az ő javukra, de azzal nem tudok egyetérteni, hogy ez a vállalkozások tönkretételéhez vezessen, vagy ahhoz, hogy az eddig 60 fővel működő kft. átalakuljon, és legyen belőle három 20 vagy 19 főt foglalkoztató kft., mert ezt a terhet a jelenlegi adó- és járulékmértékek mellett nem fogják tudni kifizetni a kisvállalkozások. Nem fogják elősegíteni a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását, sőt megnehezítik, ugyanakkor a vállalkozásokat is rendkívül nehéz helyzetbe fogják hozni. Nem jó ez így, ezen mindenképpen változtatni kell, mert nem jó az sem, ha az egészséges embereknek nincs munkalehetőségük, és nem jó az sem, ha a megváltozott munkaképességű embereknek nincs munkalehetőségük.

Az sem jó, államtitkár úr, hogy úgy vezették be ebben az évben január 1-jétől a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációját, hogy erre gyakorlatilag az égvilágon senki sem volt felkészülve. Nem voltak felkészülve az állami foglalkoztatási szolgálatnál, de nem voltak felkészülve azok az orvosok sem, akiket az új szakértői bizottságba bevontak. És a legkevésbé sem volt felkészülve arra se a vállalkozói szféra, se a szolgáltatásokat nyújtó munkaügyi központok, hogy azoknak az embereknek, akikről úgy döntöttek, hogy innentől kezdve képesek és alkalmasak munkavégzésre, jóllehet évek óta rokkantnyugdíjasként éltek otthon, megfelelő munkát találjanak.

Felteszem a kérdést, államtitkár úr, ha önök ilyen rendkívül szigorúan fordulnak a vállalkozói szféra felé, és ilyen magas rehabilitációs járadékot varrnak a nyakukba, akkor tessék nekem megmondani, hogy az állami szervek, a kormányzati szervek, a minisztériumok, a különböző államigazgatási hatósági feladatot ellátó szervezetek vajon hány megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak. Ha ezt olyan nagyon fontosnak tartják, s mivel a rehabilitációs járadék csak a vállalkozókat sújtja, az állami szervezeteket nem, akkor legalább járjanak elöl jó példával. Azt kellene tenni, tudja, államtitkár úr, hogy mondjuk, a munkaügyi központokban, ott, ahol ilyen emberekkel foglalkoznak, ezeknek az embereknek legalább olyan képviselői legyenek, akik értik és segítik az ő problémájuk megoldását.

Tisztelt Államtitkár Úr! Röviden összegezve: ez a benyújtott törvényjavaslat nem segít sem a foglalkoztatás növelésében, sem a munkanélküliség csökkentésében, sem az egészséges emberek, sem a megváltozott munkaképességű emberek munkához jutásában, ezért számunkra ez a törvényjavaslat nem elfogadható.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az előttem szóló két képviselő úr mondandójára szeretnék reagálni. Nagy László képviselő úrnak igaza van abban, hogy nemcsak az adó- és járulékpolitika oldja meg a foglalkoztatást, ebben teljesen egyetértünk.

(14.30)

Kellene ehhez gazdaságpolitika, adó- és járulékpolitika, foglalkoztatáspolitika, oktatáspolitika, családpolitika, népesedéspolitika. Tessék már mondani, hét év alatt miért nem sikerült mindezt valahogy egységes egészbe összehozni?

Start-kártya? Igen. És hogyha nem lenne, akkor? (Török Zsolt: Annyival kevesebb ember dolgozna.) Annyival kevesebb ember dolgozna. Na most akkor a Start-kártya alapján nem gondolja azt, képviselő úr, hogy esetleg ezt a járulékcsökkentést kellene mégiscsak meglépni, és akkor nemcsak ez a néhány társadalmi csoport jutna munkához, hanem azok is, akik ma azt az egymilliós tábort alkotják, akik nem tudnak elhelyezkedni.

Megváltozott munkaképességűek. Képviselő úr, tudja ön azt, hogy 2007-hez képest az akkor regisztrált, nyilvántartott megváltozott munkaképességűeknek a száma a felére csökkent? Azért, mert olyan törvényt fogadtak el, ami gyakorlatilag a megváltozott munkaképességű embereket a visszahívott ellenőrzések során kilöki az utcára, és nem tudnak nekik munkát adni. Hogy három évig mi lesz? Igen. Ki az a vállalkozó ma, aki bevállalja azt, hogy három évig ezt meg tudja oldani akkor, amikor az egészséges emberek sem jutnak munkához?

És végül: meg tudja ön mondani, hogy ma Magyarországról hányan dolgoznak külföldön? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha ők itthon lennének, és nem találnak munkát, akkor mennyi lenne vajon a munkanélküliek száma? Erre válaszoljon, képviselő úr! (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban többször is áldozatvállalásra szólította fel a miniszterelnök az embereket. A két éve tartó adó- és járulékemelés és megszorítás után újabb megszorító csomag készül, amely munkáltatót és munkavállalót egyaránt érinteni fog. Sújtani fogja azt a több mint 700 ezer embert is, aki ma még a közszférában dolgozik. Áldozatvállalást várnak el azoktól, akiknek az átlagkeresete jó, ha eléri a 80-90 ezer forintot. Attól a szférától várnak el újabb áldozatot, ahol megszűnt 120 ezer álláshely, és elbocsátottak mintegy 90 ezer embert. Pedig az itt dolgozóktól egyszer már elvették a 13. havi juttatásukat, és csak öt év múlva, akkor is két részletben kapták ismét kézhez.

A szociálisan érzékeny kormány úgy gondolja, hogy az ápolónő, a szociális gondozó vagy a tűzoltó elég gazdag ahhoz, hogy éveken át várjon jogos járandóságára, éveken át hitelezze meg a kormány működését. De ez még nem volt elég: két éve befagyasztották a béreket, és a 13. havi fizetést havi részletekben fizették ki, ezzel a trükkel leplezve az elmaradt béremelést. Erre azonban természetesen, mint tudjuk, semmilyen pótlék nem jár, így az ott dolgozókat kétszeresen is veszteség érte; veszteség érte, amiért nem kapták meg a béremelést, és veszteség érte, mert a 13. havi juttatásra semmilyen pótlék nem jár.

A szakszervezet és a kormány 2007 februárjában kötött egy megállapodást. Ennek a megállapodásnak az értelmében visszatérnek 2009 decemberében az egyösszegű kifizetéshez, vagyis a közszférában dolgozók 2009 decemberében kapják meg a 13. havi juttatást. De ezzel az a probléma, hogy januárban a dolgozók mintegy 10 ezer forinttal kevesebb bérhez fognak hozzájutni, hiszen mint említettem, a 13. havi fizetést mintegy beépítették a fizetésükbe.

Az elmaradó béremelés nehézséget fog okozni a családoknak, hiszen bejelentésre került már, hogy a családi pótlékot sem fogják emelni. Nem látszik a költségvetésen az a megtakarítás sem, amelyet a 90 ezer dolgozó elbocsátásával, bérmegtakarításával el kellett volna érni. Vajon hol van ez az összeg? És vajon hol van az az összeg, amely biztosítani fogja a közszférában dolgozók számára a 13. havi juttatást, illetve azokat a pótlékokat, amelyek jogosan megilletik őket?

Egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat hallunk kormánypárti képviselőktől, illetve kormánytagoktól. Nem tudjuk, hogy vajon a 13. havi juttatás megmarad-e, és azt sem tudjuk, hogy a megállapodásban kikötött egyszeri félhavi keresetkiegészítéshez hozzájutnak-e a dolgozók. A szakszervezeti vezetőknek vagy azt válaszolja a kormánytag, hogy ne aggódjon, mert a költségvetésben meglesz erre a fedezet, majd pedig másnap olyan kijelentések hangzanak el a szocialista képviselők részéről, hogy kérdésessé válik a 13. havi fizetésnek a puszta léte is.

Vajon mikor tudjuk meg az igazságot? Vajon mikor kerül teljes kibontásra az igazság? Vagy pedig továbbra is létbizonytalanságban élnek azok az emberek, akik gondoskodnak az egészségügyben a betegekről, gondoskodnak az idős emberekről a szociális otthonokban, illetve gyermekeinket, unokáinkat nevelik az oktatási intézményekben? Vajon igaz-e még mindig Horn Gyulának az az állítása: a kormány szava nem úri becsületszó?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Ámulva hallgattam Botka képviselő asszony felszólalását. Őt hallgatva az emberben az az érzés alakult ki, hogy Magyarország a létező világok legjobbika. (Dr. Magda Sándor: Mint ahogy úgy is van!) Holott az embereknek a mindennapi életben, a megélhetést illetően, a munkahelyet illetően egyáltalán nem ez a tapasztalata. És ez a tapasztalat nem most kezdődött a pénzügyi válság során, és nem csak akkor érezték vagy érezhetik az emberek, amikor ez bekövetkezett, hanem ez az érzés, ez a kiszolgáltatott bizonytalanság, az, hogy lesz-e munkám, megmarad-e a munkahelyem, tudok-e a gyermekemnek vásárolni, el tudom-e tartani a családomat, ez az érzés évek óta ott munkál az emberekben, tisztelt képviselőtársaim.

Ha önök nem találkoznak a választóikkal, és nem kapnak tőlük ilyen jelzéseket, amit egyébként erősen kétlek, hiszen a képviselőnek kötelessége meghallgatni azokat a választókat, akik megtisztelték a bizalmukkal, sőt azokat is, akik nem őrá adták a voksukat; de ha ez mégis elkerülte volna a figyelmüket, ugyan nézzék már meg a Statisztikai Hivatal vagy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatait. Ugyanis ha fellapozzák ezeket az évente kiadott évkönyveket és adatokat, akkor azt fogják tapasztalni, hogy a munkanélküliség 2006 óta folyamatosan nő. 2006-hoz képest a legfrissebb adatok szerint 46 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, tisztelt képviselőtársaim. Több mint 424 ezer embernek nincs ma munkahelye hazánkban. Megszűnt a legutolsó hónap adatai szerint több mint 43 ezer munkahely, ez az előző hónaphoz viszonyított adat. A tartósan munkanélküliek száma a 424 ezer munkanélküli között eléri, sőt meg is haladja a 140 ezret. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliek egyharmada legalább egy éve nem jut munkához.

Ezek azok az adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy az a probléma, amivel ma itt a költségvetési törvényjavaslat során szembesülünk, és amelyről vitatkozunk, nem új keletű probléma. Ne tessék azt mondani, hogy ez is a pénzügyi válság következménye! Nem annak a következménye, tisztelt képviselőtársaim, hanem annak az elhibázott gazdaságpolitikának a következménye, amelyet ez a kormány folytatott.

(13.10)

Hiszen a sok-sok ígéret, bejelentett program ellenére gyakorlati érdemi változás a munkahelyteremtésben, a munkahelymegőrzésben nem történt. A hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások egyre nehezebben tudnak talpon maradni. Önök adó- és járulékcsökkentést ígértek a választások előtt. A választások után pedig egy olyan megszigorító csomagot hoztak be a parlament elé, amelyet a kormánypárti többség természetesen el is fogadott, amely nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozta a hazai vállalkozásokat.

Miért fontos az, hogy a hazai vállalkozásokról beszéljünk, és az ő helyzetüket is itt felvessük? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ezek a mikro-, kis- és közepes vállalkozások biztosítanak a munkavállalók kétharmadának, 70 százalékának munkát. Ha az ő helyzetük megrendül, ha az ő versenyképességük romlik, akkor ezt azt jelenti, hogy munkahelyek szűnnek meg, mert a vállalkozások vagy felszámolásra vagy pedig csődeljárás alá kerülnek.

Mit kellene tenni? Azt kellett volna már eddig is tenni, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ezeknek a vállalkozásoknak olyan európai uniós forrásokat biztosítani, amelyekkel meg tudják őrizni a munkahelyeket. Sőt, nemcsak hogy meg tudják őrizni a munkahelyeket, hanem olyan beruházásokat és fejlesztéseket valósítanak meg, amelyek segítségével növelik a munkahelyek számát, növelik a foglalkoztatottak számát. Mert az sem új keletű probléma, az sem a pénzügyi válsággal függ össze, hogy Magyarország a foglalkoztatást tekintve az Európai Unió 27 tagországa közül a 25. helyet foglalja el. Ez így volt néhány nappal ezelőttig, de az Eurostat legújabb, legfrissebb adatai szerint már erről a helyről is lecsúsztunk, és nem a 25., hanem a 26. helyre kerültünk a 27 tagországból, mögöttünk már csak Málta van. Helyes ez, képviselőtársaim?

Nem sikerült elérni 2002 óta önöknek azt, hogy a foglalkoztatottság növekedjen, hogy több embernek legyen munkája, hogy minél több család éljen biztonságban. Ezt nem sikerült elérni, függetlenül attól, hogy különböző programokat indítottak el. A Start-programok egyike sem hozott olyan jelentős változást, amely segítette volna például a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését. Hiszen ma is ott tartunk, ahol évekkel ezelőtt, hogy minden ötödik pályakezdő fiatal úgy kezdi el az életét, hogy munkanélküli. Helyes ez, képviselőtársaim?

Nagyon remélem, hogy legalább ebben egyetértünk, hogy ez bizony nagyon-nagyon rossz dolog. Különösen azoknak kellene erre érzékenynek lenni, akik a fiatalokkal foglalkoznak, akik a fiatalokat oktatják, mint például az előttem szóló Botka képviselő asszonynak.

Ha megnézzük azt, hogy a területi munkanélküliség hogyan alakul az ország régióiban, a különböző megyékben változott-e, javult-e a helyzet az elmúlt években, erre a válasz az, hogy nem. És ez sem a pénzügyi válsággal függ össze, tisztelt képviselőtársak, mert a legutolsó adatok azt bizonyítják, ezek az októberi adatok, hogy Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön az eddigiekhez képest is magasabb lett a munkanélküliség, szinte az országos átlagnak a kettő és fél-, háromszorosára növekedett.

Változott-e bármi ezen a téren az országban? Azt kell hogy mondjam, nem változott az égadta világon semmi, legalábbis ami a jó értelemben vett változást illeti, hiszen csak romlott a helyzet. És akkor, képviselőtársaim, még nem is beszéltünk arról, hogy ha valóban a pénzügyi válság áthatol, begyűrűzik a reálgazdaságba, akkor mi fog történni. Megjósolható előre, hogy a munkanélküliség fog növekedni. Hogy milyen mértékben? No, ez az, amire nem tudjuk a választ. Szűcs Erika munkaügyi miniszter asszony úgy becsüli, hogy 45-50 ezer ember fogja elveszíteni a munkáját. De különböző gazdasági kutatóintézetek és a gazdaság vezető személyiségei 100-300 ezer közöttire becsülik azoknak a számát, akiknek meg fog szűnni a munkahelye, és ez még a versenyszféra, tisztelt képviselőtársaim, az a szféra, amelyiknek tulajdonképpen olyan adó- és járulékbevétellel kellene rendelkeznie, amivel a költségvetési hiányt le tudja faragni. Ha ők nem kerülnek olyan helyzetbe, sem a munkáltatók, sem a munkavállalók, hogy a jövedelmük növekedjék, akkor ugyan mégis mitől remélik azt, hogy a költségvetési hiány csökkenni fog? Mitől remélik azt, hogy gazdasági növekedés lesz? Nem lesz!

Hiába hangzott el itt egy-két képviselőtől, hogy a mínusz 1 százalékos gazdasági csökkenés majd pozitív lesz. Pozitív gazdasági növekedés, 1 százalékos gazdasági növekedés, az nem gazdasági növekedés, képviselőtársaim. Ahhoz, hogy munkahelyek szülessenek meg, ahhoz, hogy az embereknek munkája legyen, ahhoz, hogy a foglalkoztatottak száma növekedjék, ahhoz bizony legkevesebb 3 százalékos gazdasági növekedést kellene elérni. Ezzel a költségvetéssel ez nem fog megvalósulni.

A közszféráról is szeretnék néhány szót elmondani, emlékeztetni önöket arra a napirend előtti felszólalásomra, amely október 20-án hangzott el. Ebben a felszólalásomban felvetettem azt a kérdést, hogy vajon a 13. havi bér kifizetésére megvan-e a költségvetésben a fedezet, vajon betartják-e a 2007-es megállapodást, amelyet a kormány képviseletében Csizmár Gábor írt alá, és amely arról szólt, hogy kifizetik a 13. havi béreket 2009-ben egy összegben, továbbá arról szólt, hogy a kieső jövedelem fedezetére kétheti, azaz félhavi béreket fognak biztosítani. Ezek voltak azok a kérdések, amelyeket akkor felvetettem. Ugyanis nagyon fontos volt az, hogy vajon a közszférában dolgozók hogyan fognak jövőre a családjukkal együtt abból a fizetésből, amelyet kapnak, megélni.

Nos, akkor a pénzügyminiszter úr, Veres János megtisztelt azzal, hogy személyesen válaszolt erre a felszólalásra. A következőket mondta: "2007-ben a kormány a közszféra szakszervezeteivel kötött egy megállapodást. Ezt a megállapodást mindeddig pontosan végrehajtotta, e megállapodás feltételeinek megfelelő kifizetések forrása szerepel a 2008. évi költségvetésben. Meg is fog történni ez a kifizetés, és a 2009. évre benyújtott új változatú költségvetésben sem szerepel más, mint az, ami a 2007-es megállapodás tartalmát jelenti."

Felszólalásomban azt is felvetettem, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak a közszférában dolgozók, és bizony nehezen fognak megélni abból a fizetésből, amiből hiányozni fog az eddig havonta kifizetett 13. havi juttatás, mert ez mínusz 10 ezer forintot jelent, és ez nagyon sok, nagyon jelentős csökkenés, ha azt nézzük, hogy a közszférában dolgozók 70 százalékának a nettó keresete körülbelül 80-90 ezer forint. Mit mondott erre a miniszter úr? A következőt válaszolta: "A képviselő asszony olyan létbizonytalanságról beszél, amely őszintén szólva elég távol van a valóságtól. Éppen hogy a közszférában dolgozók létbiztonsága a legstabilabb. Éppen hogy a közszféra az, amelyiknél úgy gondolom, teljesen megalapozatlan a képviselő asszony aggályoskodása."

Vajon igazat mondott-e akkor a pénzügyminiszter? Úgy tűnik, hogy a válasza nem fedte a teljes valóságot, hiszen egy hét múlva bejelentésre került, hogy mégsem lesz 13. havi fizetés, mégsem kapják meg a közszférában dolgozók törvényben biztosított juttatásukat.

(13.20)

Arról nem szól ez a költségvetés, hogy mi fog történni, hogyha mondjuk bíróságokhoz fordulnak a munkavállalók, hiszen a törvények módosításáról ez idáig nem tudunk.

És akkor nézzük meg, hogy a költségvetési törvényjavaslatban vajon hogyan készül fel a tárca arra, hogy a nehéz helyzetbe jutott, kiszolgáltatott munkavállalók, akik olyan helyzetbe kerültek, hogy megszűnt az a munkahely, ahol eddig dolgoztak, azért, mert felszámolás alá került például, az ő bérüket hogyan kívánják majd biztosítani, hiszen a jogos járandóság megilleti a munkavállalót. Ha megnézzük az erre biztosított fedezetet, akkor nagy meglepetéssel láthatja bárki, hogy ez az összeg a tavalyihoz képest kevesebb. És erre az nem válasz, hogy ez az összeg felülről nyitott. Kérem, azoknak a munkavállalóknak, akiknek megszűnik a munkahelye, akiknek nem lesz hónapokig vagy esetleg évekig újra munkájuk, és kénytelenek lesznek munkanélküli segélyből, rendszeres szociális segélyből vagy közmunkából megélni, azoknak a számára, azoknak a részére ezt biztosítani kell.

Ez a költségvetési törvényjavaslat erre sem alkalmas, mint ahogy nem alkalmas arra sem, hogy megoldja a munkahelyek teremtését, megőrzését, a foglalkoztatottság növelését, illetve a munkanélküliség csökkentését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kökény Mihály képviselő úr szót ejtett az egészségügyben dolgozók helyzetéről, a 13. havi juttatás elmaradásáról, illetve arról, körülbelül azt mondta, hogy jól tudjuk, mi várható a foglalkoztatásban, és hogy az egészségügyi járulék is csökkenni fog. Valóban tudjuk azt, hogy jövőre a munkanélküliség növekedni fog, és tovább csökken a foglalkoztatottak száma. Reményt keltő volt a szocialista politikusok részéről elhangzott többszöri kijelentés, miszerint védjük meg a munkahelyeket, és meg kell oldani, hogy a meglévő munkahelyek megmaradjanak, ezért különböző programokat kell indítani.

A céllal teljes mértékben egyetértünk, tisztelt képviselőtársaink, hiszen a munkahelyek megőrzése rendkívül fontos, ebben a gazdasági válságban talán még ennek is örülni kell, hogyha nem csökken a foglalkoztatottak száma. Nos, ez nem így lesz, hiszen maga a munkaügyi miniszter asszony is azt mondta, hogy legalább 45-50 ezerrel nő a munkanélküliek száma, vagyis azoknak, akik elveszítik a munkahelyüket. A munkahelyek megőrzése érdekében javasoljuk azt képviselőtársainknak, hogy a Munkaerő-piaci Alapon belül azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek lehetővé teszik az aktív foglalkoztatási eszközök felhasználását, következésképpen a munkahelyek megőrzését, szíveskedjenek az ezzel kapcsolatos indítványunkat, módosító javaslatunkat támogatni. Hiszen hogyha komolyan gondolják ezt, hogy őrizzük meg a munkahelyeket, és tegyünk meg mindent azért, hogy a lehető legkevesebb ember veszítse el a munkáját, illetve a lehető legalacsonyabb legyen a munkanélküliség, akkor arra kérjük önöket, hogy ezt a módosító javaslatunkat támogassák.

Köszönöm szépen.

BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Egy ország helyzetét, a világban elfoglalt helyét különböző adatokkal, számokkal fejezhetjük ki. Lehet ez az emberek átlagos életkora, lehet az egészségügyi ellátás minősége, lehet az oktatás színvonala, a főiskolai-egyetemi végzettséget megszerzett hallgatóknak a száma. De talán az egyik legfontosabb mutató vagy adat, amely alapvetően meghatározza az emberek életét, a családok biztonságát és megélhetését, az, hogy egy adott országban a lakosságnak, az ott élő embereknek milyen a munkahelye, milyen a foglalkoztatottsága, és milyen mértékű, milyen arányú a munkanélküliség. Hiszen a munka az, ami a gyermekek neveléséhez, a számlák kifizetéséhez, egyáltalán a megélhetéshez szükséges jövedelmet biztosítja; legalábbis akkor, ha a tisztességesen végzett munkát tisztességesen meg is fizetik. Az, hogy ma Magyarországon a kereseti arányok hogyan alakulnak, illetve hányan dolgoznak vagy hányan vannak minimálbéren bejelentve, az is egy külön vita tárgya lehetne, de ez a benyújtott törvényjavaslat ezt most nem érinti.

Hazánkban mi a jelenlegi állapot? Sajnos a jelenlegi helyzet, mind a munkanélküliséget, mind pedig a foglalkoztatást illetően rossz. Nemcsak most, ebben a hónapban alakult ez így ki, hanem sajnos évek óta van egy növekvő tendencia a munkanélküliséget illetően, és van egy csökkenő arány a foglalkoztatást illetően.

Ha az Európai Unió 27 tagországa között elhelyezzük hazánkat, akkor sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a foglalkoztatás az előző egy vagy két évhez képest is romlott, mert most már az utolsó előtti helyen állunk. A különböző statisztikai felmérések és adatok azt tükrözik vissza, hogy ma körülbelül 420-430 ezer ember tartozik a regisztrált munkanélküliek közé, és ehhez társul körülbelül 200 ezer olyan ember, aki rendszeres szociális segélyből él, és ehhez tartozik még körülbelül 300 ezer olyan ember, aki semmilyen nyilvántartásban, regisztrációban nem szerepel. Mintegy egymillió ember az, akinek teljesen kiszámíthatatlan és bizonytalan a jövője, mert nincs munkahelye, nincs tisztességes jövedelme, amiből meg tudna élni.

Emellett még az is nehezíti a helyzetet és az emberek munkába állását, hogy a régiók között jelentős, mondhatni, óriási a leszakadás. Ha Észak-Magyarország, az Észak-Alföld vagy a Dél-Dunántúl régióit hasonlítjuk össze az országos átlaggal, akkor azt láthatjuk, hogy sajnos az ott élő emberek munkanélkülisége az országos munkanélküliségi átlagnak a kétszerese-háromszorosa.

(19.10)

Ez bizony nagyon elkeserítő, mert ez az olló is egyre jobban nyílik, egyre kevésbé látszik az, hogy valamilyen pozitív változás történne, vagy lenne erre lehetőség.

Itt meg kell azt is említenem, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak a munkanélküliségről és a foglalkoztatásról kell ebben a helyzetben beszélni, hanem azt is ajánlom szíves figyelmükbe, hogy a vállalkozások sűrűsége, illetve a vállalkozások száma ezekben a régiókban bizony jóval, de jóval kevesebb, mint egyébként az országos átlag vagy a közép-magyarországi régió. Ez nyilván nem véletlen.

Hogyan függ ez a két dolog össze, a foglalkoztatás, a munkanélküliség és a vállalkozások sűrűsége? Számomra teljesen egyértelmű és világos, hogy ahol a vállalkozások száma alacsony, kevés, ott nyilvánvalóan kevesebb embert tudnak foglalkoztatni, mert hiszen ezekben a régiókban a megszűnt iparvállalatok helyett sem a kis-, sem közepes vállalkozások olyan mértékben nem tudják felvenni a munkavállalókat, mint amilyen arányban a munkára szükség lenne.

Ez a törvényjavaslat említést tesz a Start Régió kártya bevezetésére. A Start-kártyák bevezetésére évekkel ezelőtt került sor. A legutolsó adat szerint, ami a bevezetéstől a tavalyi év december 31-ig tart, 65 ezer fő az, aki a különböző Start-kártyákkal el tudott helyezkedni. Nem vitatom ennek a szükségességét, de ez nem lesz elég. A régiós Start-kártya bevezetése, miniszter asszony, nem fogjuk megoldani mondjuk, a Miskolc környéki települések ez irányú problémáját, mert hiszen a vállalkozások az eddiginél is jóval rosszabb helyzetbe kerültek, mert ne felejtsük el, hogy ebben a nagyon rossz foglalkoztatási és munkanélküliségi helyzetben érte el az országot és a vállalkozásokat is természetszerűleg a pénzügyi és gazdasági válság.

Többször elmondtuk különböző vitákban, már itt is elhangzott: az nem engedhető meg, hogy úgy nőjön fel a második vagy talán most már a harmadik generáció, hogy nem látja a szüleit reggel felkelni munkába menni, márpedig ha a szülő nem kel fel, és nem megy munkába, akkor a gyerek sem kel fel, és nem megy iskolába. Ez az egyik súlyos probléma, amit nem hiszem, hogy ez a törvényjavaslat orvosolni tudna. Ha megnézzük az erre vonatkozó adatokat, 8 általános iskolánál kevesebb iskolai végzettséggel körülbelül 10 ezer ember rendelkezik, és csak 8 általános iskolai végzettséggel pedig 94 ezer ember.

Ha utólag akarja ez a törvényjavaslat orvosolni az általános iskolának, illetve a képzettség megszerzésének a hiányát, ez nem fog sikerülni. Véleményem szerint sokkal hasznosabb és eredményesebb lenne, hogyha a gyermek akkor járna iskolába, amikor annak ideje van, és akkor kerülne sor ennek a kötelességnek a teljesítésére, amikor az életkorának ez megfelel. Azt nehezen tudom elképzelni, miniszter asszony, hogy egy 35 éves fiatal embert ennek a rendelkezésreállási díjnak az ösztönzésével most be fognak csalogatni az iskolába. Igenis, a szülő kötelessége, hogy a gyereke iskolába járjon, és igenis, a Fidesznek az a rendelkezése vagy iskolalátogatáshoz kötött támogatási rendszere, amit alkalmaztunk, sokkal hatásosabb és eredményesebb volt, mint ez, amit most megvalósítani terveznek.

Ez a törvényjavaslat véleményünk szerint elsősorban azt a célt szolgálja, hogy azt a társadalmi feszültséget, amit az okoz, hogy vannak olyan emberek, vannak olyan családok, akik berendezkedtek arra, hogy segélyből élnek... - és ezt a média nem egyszer, nem kétszer, különböző riportok kapcsán be is mutatta. Vidáman, derűsen mondták azt a meginterjúvoltak, hogy nem fognak elmenni minimálbérért dolgozni, amikor, ha itthon vannak segélyen, ennél jóval többet kapnak. Ez a törvényjavaslat ezt a problémát sem fogja megoldani, és nem fogja arra ösztönözni azokat, akik erre rendezkedtek be, hogy dolgozzanak, és nem fog segíteni azoknak sem, miniszter asszony, akik akarnak dolgozni, el akarnak helyezkedni, de mivel nincsen munkahelyük, ezért ez nem fog megoldódni, és ez a törvényjavaslat sajnos ezt sem tudja orvosolni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az SZDSZ padsoraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 2007 júliusában támogatási programot indított "Integrált szolgáltatási rendszer fejlesztése a 45 év felettiek foglalkoztatásának bővítéséhez" elnevezéssel. (Folyamatos, nagy zaj. - Az elnök csenget.) A kérdéses pályázat meghívásos jellegű volt, amelyen kizárólag a Vadász János vezette Szenior Foglalkoztatási Szövetség vehetett részt. Az egyedüliként pályázó Szenior Foglalkoztatási Szövetség 90 millió forint összegű támogatást nyert. A program várt eredményei közé tartozik többek között az, hogy száz városban hozzanak létre szenior foglalkoztatási klubot, valamint ami ennél talán sokkal fontosabb, a jelenleg regisztrált 129 ezer 45 év feletti munkanélküli legalább 10 százalékának aktív kereseti lehetőséghez és legális munkahelyhez való juttatása.

(14.30)

A pályázati kiírás szerint a projekt eredményességét mérhető módon jelzi az, hogy hányan voltak a programba bejelentkező munkaadók és munkavállalók, valamint a munkaerő-közvetítések száma hogyan emelkedett.

Államtitkár Úr! Évek óta nő a tartós munkanélküliek száma, annak ellenére, hogy komoly összegeket osztanak ki személyre szabott pályázatok meghirdetésével. Ma már minden harmadik munkanélküli több mint egy éve keres magának munkát. A pályáztatási rendszer emellett átláthatatlan, számos olyan esetről hallani, hogy a már megítélt támogatásokat nem vagy nem a meghirdetett módon kapják meg a nyertesek. Így például a gyermekvédelmi szakellátásból kikerült fiatalok otthonteremtési támogatásához sem kapták meg azt a támogatást, amelyet a pályázaton elnyertek. Hozzám fordultak, hogy magánemberként és képviselőként is segítsek a probléma megoldásában.

Mindezt figyelembe véve kérdezem államtitkár úrtól, hogy miért csak meghívásos pályázaton és miért csak a Vadász János vezette egyesület, alapítvány vehetett részt, amelynek eredményeképpen 90 millió forintot nyertek el. Hány városban jött létre az említett klubhálózat, és hány 45 év feletti munkanélküli jutott tartós munkahelyhez, legális foglalkoztatáshoz, településenként és szakmánként? Mi az oka a kaotikus állapotoknak?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Államtitkár Úr! Ön az itt elhangzott interpellációra, a konkrét kérdésekre ugyanúgy nem válaszolt, mint ahogy az írásbeli kérdésemre nem válaszolt a miniszter asszony, Szűcs Erika. Annak ellenére nem válaszoltak, hogy ő a válaszában azt írja, hogy 2008. június 26-án és 2008. szeptember 25-én ellenőrizték a program szakmai megvalósulását. Ha ez igaz lenne, akkor ön most válaszolt volna azokra a kérdésekre, amelyeket feltettem. Közpénzekről döntöttek így, azokról a járulékokról, amelyeket a munkavállalók és a munkáltatók befizettek, abból osztottak ki 90 millió forintot anélkül, hogy ennek bármilyen eredménye, látszata lenne. Ezért a pénzért, 90 millió forintért 1300 minimálbéres ember dolgozik egy hónapig.

A válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Képviselőtársaim itt már elég hosszasan ecsetelték és érintették a rendszeres szociális segélyből élők és az önkormányzatok közötti kapcsolatot, illetve azokat a terheket, amelyek az önkormányzatokat fogják nyomasztani a következő évben, esetleg években. A rendszeres szociális segélyből élőknek a száma ugyanis folyamatosan emelkedik. Addig, amíg 2003-ban még 80 ezer volt az ebből élőknek a száma, 2006-ban már 138 ezer, most pedig már 230 ezer a rendszeres szociális segélyből élőknek a száma. Tehát egy drámai növekedés alakult ki az elmúlt két évben, és ez a következő egy-két évben egész biztos, hogy nem fog javulni, hiszen minden előrejelzés azt mutatja, hogy növekedni fog a munkanélküliség, és azok, akik kikerülnek már a munkanélküli-ellátó rendszerből, és nem tudnak elhelyezkedni, értelemszerűen ott fognak kopogtatni az önkormányzatoknál, hogy kapjanak valamilyen támogatást a lakásfenntartáshoz, a gyerekneveléshez, a gyerekek oktatásához.

A tervek szerint vagy a törvényjavaslat szerint körülbelül 66 ezer embernek a munkába állását kívánják ezzel segíteni, úgy, hogy éves szinten ennyien dolgozzanak 6 órában. De ez nem fogja sem megoldani a tartós foglalkoztatást, a munkaerőpiacra való kilépést, sem pedig annak a 100 ezer embernek a foglalkoztatását, akit eleve ez a törvényjavaslat megcélzott. Ezek a nehézségek ott fognak mind megjelenni az önkormányzatoknál, és ez egy komoly feszültség forrása lesz, az eddigieknél is jobban megviseli az önkormányzat pénzügyi lehetőségeit és az emberek tűrőképességét. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az ajánlás 22., 23., továbbá a 27. és a 44. pontjához kívánok rövid indoklást fűzni. Az előttem szóló Czomba képviselő úr már említette, hogy a közcélú munkavégzés ne kizárólag 30 napos legyen, hanem ennél több. Szeretném a segélyezettek vagy a munkavállalók oldaláról ezt a kérdést megvilágítani, egyben kérem államtitkár urat, hogy fontolják meg, amikor majd a támogatott javaslatokról dönt a kormány, a következőt. Ha valaki csak egy hónapig dolgozhat a közcélú munkavégzésben, az égadta világon semmire nem jogosítja, azon túlmenően újra visszakerül a segélyezetti körbe. Ha viszont 180 napot dolgozhat valaki, az azt jelenti, hogy bekerülhet a munkanélküli-ellátórendszerbe, és ez a számára sokkal kedvezőbb, mintha ismét csak a szociális ellátórendszerbe kerülne vissza.

Ez az ott dolgozóknak mindenképpen a javát szolgálná, és egészen biztos, hogy ennek több értelme lenne, mint annak, hogy havonta új és új emberek kerülnek be ebbe az ellátásba, ugyanakkor semmiféle olyan munkaviszonyuk nem keletkezik, ami jogosulttá tenné őket különböző ellátásokra. Ugyanezt a célt szolgálja a 23. ajánlási pontban Béki Gabriella javaslata is, csak ő 90 munkanapot javasol. Azt kérem az államtitkár úrtól, hogy fontolják meg, és a 180 napos javaslatot támogassa a kormány.

A 27. ajánlási pontban azt javasoljuk képviselőtársaimmal együtt, hogy a településeken működő kisebbségi önkormányzatokat is vonja be a közfoglalkoztatási feladatok ellátásába, illetve a közfoglalkoztatási terv elkészítésébe. Hallatlanul fontos dolognak tartanánk, ha erre sor kerülhetne, hiszen ne ellenük készüljön ez a terv, hanem az ő segítségükkel, javaslataikkal, együttműködésükkel, mert ebben az esetben sokkal könnyebben megoldhatók azok a neuralgikus problémák, amelyek évek óta sújtják azokat a településeket, ahol tömeges a munkanélküliség, és ahol tömegesen élnek az emberek rendszeres szociális segélyből.

A javaslatunk arra is kiterjed, hogy ez a közfoglalkoztatási terv maradjon az önkormányzat képviselő-testületének hatáskörében, ne kelljen ezt megküldeni az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak. Képzeljék el, képviselőtársaim, azt a helyzetet, amikor mondjuk, 3 ezer önkormányzat rázúdítja ezt a tömegű dokumentációt az Állami Foglalkoztatási Szolgálatra, amelyik ha hallgat, akkor gyakorlatilag jóváhagyja. Eleve nem értek egyet azzal, hogy miért kell egy ilyen tervet bármilyen szervezetnek megküldeni. Egy önkormányzat képviselő-testülete fel van hatalmazva arra, hogy vagyoni ügyekben járjon el, hogy a saját költségvetéséről rendelkezzen, hogy önálló rendeleteket alkosson, és ezt semmiféle jóváhagyásra nem kell megküldenie sehová. Kizárólag a közigazgatási hivatalnak van arra jogosítványa, hogy törvényességi szempontból ezt felülvizsgálja.

Árulják már el nekem, mi indokolja ezt a bürokratikus eljárást, miközben folyamatosan azt a szándékot mondják el nekünk a kormány különböző tagjai vagy a miniszterelnök, hogy a bürokráciát csökkenteni kell, le kell építeni, egyszerűbbé kell tenni a feladatok megoldását. Ha ezt komolyan gondolják, akkor kérem, vegyék fontolóra a javaslatunkat, és a kormány szíveskedjék azt támogatni.

A 44. ajánlási pontban arra teszünk javaslatot, és ezt rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ne kapjon segélyt az a szülő, akinek a tanköteles korú gyermeke a tankötelezettségének nem tesz eleget.

(21.20)

Tisztelt Államtitkár Úr! Évek óta súlyos probléma az, hogy vannak olyan gyermekek, akik a szülői felkészületlenség vagy felelőtlenség miatt nem fejezik be az általános iskolai tanulmányaikat. Megengedhetetlen, hogy évente ezrek és ezrek kerüljenek úgy ki az iskola falai közül, hogy nem fejezik be a nyolc általános iskolai tanulmányt, nincsen, amire alapozhatnának, nincs, amire építhetnék akár a szakmunkásképzésben való részvételt, akár a középiskolai tanulmányaik folytatását. Hogyha ezen változtatni akarunk, akkor ennek a módosító javaslatnak a támogatását kérjük a kormánytól és a képviselőtársainktól. Köszönöm a figyelmet.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Visszatérve a gyermekek tanulására, ezzel kapcsolatban szilárd az álláspontunk, és ettől nem tántorít el bennünket más képviselők javaslata vagy kritikája sem. Képviselő asszony, szent meggyőződésünk az, hogy jobb a bajt megelőzni, mint utólag korrigálni.

Az nem megy, hogy a gyerek megteheti azt, hogy nem megy el az iskolába, vagy azért, mert a szülő nem elég felkészült arra, hogy a szülői feladatait ellássa, és ezzel gyakorlatilag a gyermekének okoz kárt. Azt nem állítom, hogy ez tudatos lenne, egész egyszerűen nem érzi át annak a súlyát, hogy a gyereknek az iskolában van a helye, és a gyereknek tanulni kell.

Hogyha időben közbelépünk, és ezzel - ha másként nem megy, anyagi ösztönzéssel - rábírjuk a szülőt arra, hogy a kötelességét teljesítse, vagyis a gyermekét járassa iskolába, akkor ezzel a gyermeknek teszünk jót, és lehetőséget adunk arra, hogy a nyolc általános iskolát befejezve továbbtanulhasson. Ha nem fejezi be a nyolc általános iskolát, ugyan már nehogy azt képzelje bárki, hogy a 35 év alattiakat, akiket most ez a törvényjavaslat be akar iskolázni, azokat könnyű lesz majd az iskolapadba visszaültetni. Hát hogyha valaki nem fejezte be 16 éves koráig a nyolc általános iskolát, az nem fog beülni oda 32 évesen, hogy majd most akkor befejezi.

A javaslatunk ennek a célnak a megvalósítását szolgálná.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Különböző kritikák hangzottak el szocialista és szabad demokrata képviselők részéről is azokról a módosító javaslatokról, amelyek mellett megpróbáltunk érvelni Czomba Sándor képviselő úrral.

Tisztelt szocialista Képviselők! Ha az a cél, hogy minél többen dolgozzanak azok közül, akik ma rendszeres szociális segélyen élnek, és hogy a segélyek és a különböző támogatások ne legyenek magasabbak, mint annak az embernek a jövedelme, aki minimálbérért dolgozik esetleg három műszakban, esetleg hajnali 4-kor kel, hogy 6-ra beérjen a munkahelyére, ha ez a törvényjavaslat erről szólna, akkor minden további nélkül támogatni tudnánk és egyetértenénk vele. De ez a törvényjavaslat ezeket a célokat így, ebben a benyújtott formájában nem fogja elérni. Beszélgethetünk mi itt akár hajnalig is arról, hogy ösztönözzük vagy büntessük azt a szülőt, aki nem tesz eleget a szülői felügyeletnek.

Képviselő Úr! Képzelje el azt a helyzetet - bizonyára, ahol él és abban a körzetben, amelyet képvisel, biztos, hogy találkozik olyannal -, ahol a család egyik vagy mindkét tagja minimálbérért dolgozik, hajnalban felkel, elmegy, hazajön. Törődik azzal, hogy a gyereke óvodába járjon, iskolába járjon, hogy mindig tiszta, pontos legyen, tanuljon. Ott van mellette a másik család, aki ugyanezt nem csinálja.

Ha annak adnak támogatásösztönzést, hogy hordja iskolába a gyerekét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mit fog szólni ehhez az a család, amely minimálbérért dolgozik, és minden ösztönzés nélkül eleget tesz annak, ami egy szülőtől elvárható? (Taps a Fidesz padsoraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ha a jövő évi költségvetést abból a szempontból vizsgáljuk, hogy vajon a munkahelyek megmaradnak-e, vajon több lesz-e a lehetősége a munkavállalóknak arra, hogy elhelyezkedjenek, munkát vállaljanak, akkor azt kell válaszolnunk erre a kérdésre, hogy nem.

A munkanélküliség évek óta folyamatosan növekszik. A foglalkoztatottság évek óta alacsony. Az Európai Unió 27 tagországa között Magyarország a 26., az utolsó előtti helyen áll. Ez nagyon rossz a családoknak, nagyon rossz a dolgozni akaró, dolgozni szándékozó embereknek, és nagyon rossz az állami költségvetésnek, hiszen minél kevesebben dolgoznak, annál kevesebben fizetnek járulékot, annál kevesebben fizetnek adót. Viszont az adó- és járulékterhek egyre emelkednek, egyre magasabbak, a kormány minden előzetes ígérete ellenére, és egyre kevesebben fizetnek egyre több adót és járulékot.

2006-ban már minden 13. családot sújtotta a munkanélküliség. Ez jövőre ennél sokkal súlyosabb helyzetet fog okozni. Megítélésünk szerint a munkanélküliség drámaian meg fog ugrani, hiszen ez a költségvetés, amelyről a vitát folytatjuk, semmi olyan intézkedést nem tartalmaz, semmi olyan programot nem vázol fel, amely segítené a meglévő munkahelyek megtartását, illetve lehetővé tenné a hazai kis- és középvállalkozások számára a beruházásokat, a munkahelyek számának a gyarapítását. Márpedig a hazai kis- és középvállalkozások, illetve a mikrovállalkozások nélkül ez a helyzet nem fog változni, nem fog javulni, csak romlani fog. Már az eddigi előzetes információk, illetve a naponta történő bejelentések mind azt bizonyítják, hogy akár nagyvállalat, akár kisvállalat, egyformán létszámleépítéssel próbálja megtartani azt a kevés munkahelyet, ami ezek után itt marad még ma Magyarországon.

Gondoljanak csak arra, képviselőtársaim, hogy a hét végén, a pénteki napon 3100 embert bocsátottak el. Ezzel több mint tízezer ember veszítette el a munkáját október óta, és ez nem áll meg a mai nap; ha kinyitják bármelyik napilapot vagy a gazdasági szaklapokat, újabb hírekről fognak olvasni, és nem látjuk azt, hogy ez a költségvetés bármilyen lehetőséget nyújtana arra, hogy megakadályozza a munkahelyek felszámolását, megakadályozza, hogy az emberek az utcára kerüljenek, megakadályozza, hogy újabb és újabb ezrek váljanak munkanélkülivé.

A versenyszférában, nyugodtan kijelenthetjük, drámai a helyzet. Egyetlenegy olyan módosító indítványunkat nem támogatta a kormánypárti többség, amely azt szolgálta, hogy javítsunk a kis- és közepes vállalkozások helyzetén, kapjanak olyan lehetőséget pályázat útján, amellyel a beruházásokat meg tudják valósítani. Egyetlenegy olyan javaslatunkat nem támogatták, amelyek a foglalkoztatottság megtartását vagy annak a bővülését szolgálták volna. De a közszférában is ugyanilyen lesújtó a helyzet, hiszen a közszférában dolgozók szombaton tartottak demonstrációt itt a Parlament előtt, a Kossuth téren. Több mint tízezer ember vonult ide, ápolónők, tűzoltók, szociális gondozók, pedagógusok azért, mert az ő jövedelmüket is megkurtítja a kormány, és emellett újabb elbocsátások réme fenyegeti őket, pedig a közszférában már megszüntettek 120 ezer álláshelyet, és elbocsátottak 80 ezer embert.

Arról sem hallunk kormánypárti képviselőinktől, hogy vajon ezen a helyzeten akarnak-e és tudnak-e változtatni. Csak azt tudjuk, hogy a mi módosító javaslatainkat, amelyek ezen változtatnának, elutasítják.

Ez a költségvetés csak a jövő évben tovább rontja az emberek biztonságát és megélhetését. Ezért ezt mi nem tudjuk támogatni. (Taps a Fidesz soraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Az évek óta tartó, folyamatos színjátéknak, a trükkök százainak és a blöffök sorozatának az a következménye, hogy a kormány egyre nagyobb károkat okoz az országnak, és családok százezreinek életét teszi egyre bizonytalanabbá és kiszolgáltatottabbá. A lelkiismeretes szakmai munka hiánya egyre súlyosabb következményekkel jár. Az ön mulasztása az oka annak a botránynak, amely már hetek óta tart.

Mi történt? Az történt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a munkanélküliek, az a több mint 500 ezer ember, aki elveszítette a munkáját, december 20-a óta nem kapta meg jogos járadékát, illetve segélyét. Van olyan család, ahova még a mai napig sem ért el hozzájuk, ami jogosan megilleti őket. Ez nem elég, emellett egész januárban, illetve még februárban is a munkaügyi kirendeltségeken hosszú-hosszú, több száz méteres sorokban ácsorogtak az emberek, azok, akiknek az alkalmi munkavállalói könyvét kellett volna január 15-ig a törvénynek megfelelően érvényesíteni. Mínusz 10 fokban álltak ott, miniszter asszony, és nem jutottak el még odáig sem, hogy az ügyintéző szóba álljon velük.

Amikor én megkérdeztem azokat, akik ezzel a témával foglalkoznak, hogy mi az oka ennek, azt a választ kaptam, hogy új adatbázist állít fel az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, és az új számítógépes program még nem jól üzemel. Felháborító, hogy azoknak az embereknek, akik teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, ilyen körülmények között kell az ügyeiket intézni.

Kérdezem öntől, miniszter asszony: ki a felelős azért, hogy ilyen megalázó helyzetbe kerültek az amúgy is kiszolgáltatott emberek? Mennyibe került ez a program az adófizető polgároknak, és melyik céget bízták meg ezzel? Szeretnék még arra is választ kapni, hogy hogyan kívánja kárpótolni azokat az embereket, akik nem jutottak hozzá még a mai napig sem jogos járandóságukhoz.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Ma február 23-a van, és igen, nem egy olyan család van, nem egy olyan munkanélkülivé vált édesanya, édesapa van, aki még mindig nem kapta meg a számára jogosan járó munkanélküli-ellátást. Miniszter asszony, ez nem segély, ez nem tetszik vagy nem tetszik, adom vagy nem adom kérdése. Ez jár annak a munkanélkülinek, aki hosszú éveken át fizette azokat a járulékokat, amelyekből most az ő munkanélkülivé válásához szükséges, ámde minimális összeget ki kellene fizetni.

Nem elfogadható a válasza, hiszen amikor ön azt mondta, hogy az ügyfelekre nem hatott az új számítógépes program bevezetése, ez egész egyszerűen nem igaz. Pontosan azokra a munkanélkülivé vált és igen nagyon nehéz helyzetbe került családoknak az életére hatott ki az a kísérlet, amelyet most végeznek, és amelynek még hónapok múlva sem lesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) olyan eredménye, hogy az működőképes legyen.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Igen, elnök úr.

ELNÖK: Igen, köszönöm. Öné a szó, képviselő asszony.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nap mint nap újabb és újabb bejelentésekről hallunk a híradásokon keresztül arról, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain zárnak be olyan vállalkozások, amelyek hosszú évek óta működnek, vagy akár olyan kisvállalkozások, amelyek nemrég kezdték meg működésüket. A különböző szaklapok előrejelzése szerint soha nem látott csődhullám éri el a gazdaságot, mintegy 17 ezer cég megszűnésével számolnak. Ezzel együtt sajnálatos módon nő azoknak az embereknek a száma, akik elveszítik a munkájukat, és nem is tudnak ismételten elhelyezkedni.

Ha a legfrissebb adatokat nézzük meg, akkor azt láthatjuk, hogy félmilliónál többen kerültek a munkanélküliek közé, mint a korábbi időszakban, magyarul: több mint 543 ezer ma a regisztrált munkanélküliek száma. Ezen belül is megnőtt a tartósan munkanélküliek száma és aránya, minden negyedik ember gyakorlatilag több mint egy éve nem talál magának munkát, és hasonlóan rossz helyzetben vannak a pályakezdő fiatalok is.

Miközben ilyen katasztrofális a helyzet, családok megélhetése kerül folyamatosan veszélybe, és kilátástalan a helyzetük a tekintetben, hogy el tudnának ismételten helyezkedni akár a gyermeket nevelő szülők, akár a pályakezdő fiatalok, nem hallunk a kormány képviselőitől, akár a miniszterelnöktől, akár a miniszter asszonytól olyan konkrét intézkedést, amely ezt a helyzetet, ennek a kialakulását megakadályozná, illetve a kialakult helyzetet valamilyen módon megoldaná.

Kérdezem államtitkár úrtól, hogy mi a tárca elképzelése. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Államtitkár úr, a válasza egyrészt nem igaz, másrészt pedig felháborító. Ne haragudjon, ezzel akarják azokat az családokat megnyugtatni, ahol elveszítették a munkájukat, hogy máshol is ugyanez történik!? Máshol más kormányok azért ennél többre képesek, nem kizárólag arra, amit mondjuk, a miniszterelnök, illetve a miniszter asszony előad naponta háromszor-négyszer-ötször, éppen mikor mennyire érnek rá, bejelentik azokat a programokat, amelyek gyakorlatilag nem oldják meg a problémát. Attól, hogy ötször elmondják, hogy 6 milliárd áll az egyik program rendelkezésére, 10 milliárd a másikra, az nem lesz ötször több.

Gyakorlatilag az egyik programra biztosított forrás egy hónap alatt elfogyott, és például a közép-dunántúli régióban Veszprém megyében összesen egy cég kapott ebből támogatást. Ez nem fogja megoldani 543 ezer ember problémáját. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A bizottsági vita során azt az álláspontot fejtettük ki, miszerint a törvényjavaslat valóban olyan problémára kívánja ráirányítani a figyelmet, illetve javasol megoldást, amely az egész képzési rendszert, szakmunkásképzést, szakképzést, képzést érinti, illetve ezzel összefüggésben nagyon fontosnak találjuk, hogy szülessen egy olyan megoldás, amely mind a képzésben részt vevő diákoknak, hallgatóknak, mind pedig a képzést nyújtó vállalkozásoknak megfelel. Való tény, hogy azok a szakmák, amelyeket korábban fizikainak, ilyen besorolásúnak ismertünk és neveztünk, ma nem fejtik ki azt a hatást, amit nagyon szeretnénk, nevezetesen azt, hogy a fiatalok érdeklődése ezek felé a szakmák felé irányuljon.

Nagyon jól tudjuk, hogy ma az egyetemekre, főiskolákra olyan sok fiatal jelentkezik, mint ahányan körülbelül egy-egy évben megszületnek a gyermekek. Ebből az következik, hogy egyre kevesebb fiatal van, aki olyan szakma tanulását választaná vagy olyan szakképzést választana, amivel valóban hiánypótló feladatokat láthatnának el. Ennek nagyon sok oka van, többrétegű ez a probléma, de nyilvánvalóan majd képviselőtársaim is kifejtik erről a nézetüket az általános vita során.

A benyújtott törvényjavaslat tulajdonképpen a tavalyi ülésszakon benyújtott és akkor el nem fogadott törvényjavaslatot ismétli meg, némi változással, olyan változásokkal, amelyeket korábban is kifogásoltunk, és ami miatt az akkor benyújtott törvényjavaslatot nem támogattuk. Most az álláspontunk annyiban módosult, hogy ha azokat a módosító javaslatainkat, amelyeket a törvényjavaslathoz be kívánunk nyújtani, önök is elfogadják és támogatják, akkor készek vagyunk ezt a törvényjavaslatot is támogatni és megszavazni.

Egy-két dolgot szeretnék megemlíteni konkrétan is, hogy melyek voltak azok, amelyekhez módosításokat kívánunk benyújtani, és kérjük a támogatásukat; így például az eszközátadás. Gyakorlatilag arról van szó jelen esetben, hogy ha egy vállalkozás megszűnik, amelyik egyébként részt vesz a hallgatók képzésében, akkor azokat az eszközöket, amelyeket birtokolt, elsősorban ott helyben kelljen felkínálnia átadásra, illetve a megyében vagy ezt követően a régióban. Tehát ne történhessen meg az, hogy mondjuk, egy veszprémi vállalkozás eszközei az ország egészen más területére kerüljenek.

Fontosnak tartanánk még azt is, hogy a szakmacsoportos, illetve a szakmára irányuló képzésben a regionális fejlesztési bizottságok szerepe mennyire meghatározó, illetve mennyire veszi figyelembe azokat az igényeket, amelyek akár a vállalkozások részéről vagy a kamarák közvetítésével jelennek meg. Amennyiben a módosításainkat támogatni fogják a szocialista frakció képviselői, akkor a zárószavazásnál mi is megadjuk a támogatást, de addig tartózkodással szavaztunk a bizottsági ülésen.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Igen, elfogadom, elnök úr.

ELNÖK: Akkor öné a szó.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Elkeseredett szülők és érdek-képviseleti szervek felháborodott képviselői kerestek meg az elmúlt napokban az üdülési csekk miatt.

Április 15-én járt le a szociálisan rászorulók számára az a pályázati lehetőség, amely elvileg lehetővé tenné bizonyos társadalmi csoportok számára, hogy részt vehessenek az üdülésben. Azért mondom, hogy csak elvileg, mert a pályázati kiírás olyan, hogy eleve kizár nagyon sok olyan szülőt, aki ugyan szeretne a gyermekével együtt üdülni, erre mégsem lesz lehetősége.

Kik ezek? Ilyen kizárt például az, aki gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesül, tehát azok a kisgyermekes szülők, akik otthon nevelik a gyermeküket. Kizárják azokat a családokat is, akik fogyatékos gyermeket nevelnek, de az egyik gyermek tavaly már részesült ebben az üdülési formában. És kizárják azokat a családokat is, azokat a gyermekeket is az üdülésből, akiknél az egy főre eső kereset meghaladja a bruttó 100 ezer forintot.

Tisztelt Miniszter Úr! Mi az ön véleménye arról, helyesnek tartja-e ezt a pályázati kiírást és ezt a lehetőséget, hiszen a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány honlapján a cél egészen másról szól? Ön szerint valóban olyan gazdagok ezek a családok, ahol a 100 ezer forintot meghaladja a bruttó kereset, hogy nem részesülhetnek ebben az üdültetési formában? Valóban olyan gazdagok azok a családok, amelyek fogyatékos gyermeket nevelnek, és nem vehetnek részt ebben az üdülési formában?

Kérem, válaszoljon a kérdésre. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Miniszter Úr! Felolvasnám önnek, hogy mi szerepel a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány honlapján, többek között ez is: "Célunk, hogy az önálló jövedelemmel nem rendelkezők, valamint a különböző okokból hátrányos helyzetben lévő személyek szociális üdültetését továbbra is biztosíthassuk." Nos, ha ez a cél, akkor a válaszát nem igazán tudom elfogadni. Annál is inkább nem, mert, tisztelt miniszter úr, a tavalyi évben három és annál több gyermeket nevelt több mint 444 ezer házaspár, és három, illetve annál több gyermeket pedig nevelt egyedülálló szülőként több mint 107 ezer édesanya vagy édesapa. Az ő gyermekeikről van szó, továbbá arról a közel 40 ezer fogyatékos gyermekről, akik családjának háromnegyed része mélyszegénységben él.

Ők soha, de soha más segítséggel nem tudnak nyaralásban részt venni, legfeljebb csak képeslapon láthatják a Balatont vagy valamelyik másik üdülőkörzetet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság ülésén a kormány képviselője kijelentette, hogy megítélése szerint kifejezetten a foglalkoztatás elősegítését szolgáló javaslatról tárgyalunk. A járulékcsökkentés úgy valósítható meg, hogy a fogyasztási adókat emelik, és egyéb más, az adórendszerbe épített kedvezményeket, illetve adómentességeket megszüntetik, ez fog fedezetet biztosítani az élőmunka terheinek a csökkentésére.

Nos, ezt képviselőtársaimmal erősen vitattuk, hiszen a járulékcsökkentés egyrészt nem elég nagyságú vagy mértékű ahhoz, hogy elérje azt a célt, amelyet megfogalmaztak, másrészt pedig az adókedvezmények megszüntetésével, amelyek a munkahelyek megőrzéséhez, illetve a foglalkoztatás bővítéséhez kapcsolódtak, végképp nem tudunk egyetérteni. Ilyen adókedvezmény-megszüntetés például, ami egyelőre még hatályos, hogy az a munkáltató, aki munkanélkülit foglalkoztat, adókedvezményben részesülhetett, illetve ugyanez történt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása esetében, illetve a mikrovállalkozások létszámnövekedéséhez kapcsolódó kedvezmény is meg fog szűnni, illetve csökkenni fog.

Megítélésünk szerint ezek a megvonások, megszorítások egyáltalán nem fogják azt a célt szolgálni, hogy a munkahelyeket megőrizzék, illetve a foglalkoztatottak száma ne csökkenjen. Volt olyan képviselőtársunk, aki mint polgármester felvetette azt a problémát, hogy miért van az, hogy cégautók esetében az adóalanyok körébe bekerültek a falugondnoki, illetve tanyagondnoki buszok is, ugyanakkor az egyesületekre ez a szabály nem vonatkozik. Miért van ez, mi szükség van erre? Hiszen ezek a járművek beteget szállítanak, szociális célra szolgálnak, miért kell ezek után cégautók módjára adót fizetni?

Amikor ezt a benyújtott törvényjavaslatot tárgyaltuk, akkor még csak a februári adatokat ismertük, ami szerint 543 ezer ember volt munka nélkül, nos, azóta ez 21 ezerrel növekedett, jelenleg 564 ezer munkanélküli ember él az országban a márciusi adatok szerint. Mennyiben fogja ez a törvényjavaslat az ő helyzetüket javítani, mennyiben fogja elősegíteni a munkahelyek megőrzését, illetve a foglalkoztatás bővítését? A törvényjavaslat erre semmilyen lehetőséget nem nyújt, különösen megismerve azóta az újabb kormányzati elképzeléseket, ezek nem fogják elősegíteni a munkába állást, illetve a munkahelyek megőrzését.

A jövedéki adó emelését is kifogásolták ellenzéki képviselőtársaim, hiszen az üzemanyagok utáni jövedéki adó emelése... - most nem beszélve az üzemanyagárak emeléséről is, hiszen most is bejelentették a napokban, hogy ismét emelkedni fognak az üzemanyagárak, plusz a jövedéki adó emelése, ez gyakorlatilag bekerül minden termék, illetve szolgáltatás árába. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak hogy az áfa emelkedik, nemcsak hogy az üzemanyagárak emelkednek, de a jövedéki adó is emelkedik, ez pedig nem fogja elősegíteni sem a fuvarozók helyzetét, sem pedig azokat a szolgáltatásokat, amelyeket emberek százezrei vesznek igénybe. Éppen ezért ezek az emelések ismét oda fognak vezetni, hogy nem a munkahelyek megőrzésére, hanem munkahelyek elveszítésére kerül sor.

Ezért a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára nem tartottuk alkalmasnak, és ezt nem támogattuk. (Babák Mihály és Tállai András tapsol.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az előbb felszólított bennünket, hogy válaszoljunk egzakt módon arra, amit ön az előbb elmondott. Igyekszem eleget tenni, remélem, hogy a számok ön szerint is elég egzaktak.

1998 és 2002 között a foglalkoztatottak száma 174 ezer fővel emelkedett. Ezt az adatot - ha még emlékszik rá - itt a parlamentben kiosztott kis összeállításból ismerhettük meg, és ha emlékszik rá, a miniszterelnököt akkor Gyurcsány Ferencnek hívták; éppen az 523. nagyívű bejelentését alátámasztandó mutatták be, hogyan alakult a foglalkoztatottság, illetve a munkanélküliség. Ennyit a '98 és 2002 közötti foglalkoztatottak számáról. A munkanélküliek száma pedig mintegy 90 ezerrel csökkent. Hogyan néz ki ez most, 2002 óta napjainkig? Úgy néz ki, tisztelt képviselő úr, volt gazdasági miniszter úr, hogy a munkanélküliek száma emelkedett meg több mint 195 ezerrel, a foglalkoztatottak száma pedig mintegy 75 ezerrel nőtt.

Remélem, ezek a számok elég egzakt módon mutatják be a polgári kormány és a szocialista-SZDSZ-es kormány működésének a hatását, legalábbis ami a foglalkoztatottakat, a munkahelyek számát, illetve a munkanélküliek létszámának az alakulását illeti. Nem egyedi kormányzati döntésekkel kell a különböző, önök szívéhez közel álló cégeknek kivételezett adókedvezményeket... (Dr. Szabó Zoltán: Széchenyi-terv.) Az nem egyetlenegy szervezetnek szólt, tisztelt Szabó képviselő úr, hanem a Széchenyi-terv keretében különböző fejlesztési programokhoz lehetett pályázni, és elsősorban a hazai kis- és középvállalkozásoknak. Mellesleg akkor még nem tartoztunk az Európai Unió tagországai közé, azért ezt se felejtsük el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hol vannak most az EU-s források? Ki kapták meg? Nem a hazai kis- és közepes vállalkozások, mert ők csak 3 százalékkal részesültek az egészből. (Kovács Tibor: Nem, csak Debrecen és társai. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Sajnálom, hogy Szabó képviselő úr éppen elhagyta az üléstermet, mert a hozzám címzett megjegyzésére kívánok reflektálni, de majd utólag elolvassa a jegyzőkönyvet. Az egész egyszerűen nem igaz, amit a képviselő úr állított az adatszolgáltatással kapcsolatban. Én tényadatokat említettem, amelyek bárki számára hozzáférhetőek az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatbázisából. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig: az önök miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc volt az, aki hírhedt őszödi beszédében ismerte el, hogy hazudott éjjel, nappal, délben, és trükkök százait alkalmazta, amelyekről jobb, ha önök nem tudnak; ugyanezt tette Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszterük. Úgyhogy jó lenne, ha a saját házuk táján söprögetnének mindenekelőtt. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt elmondanám az előre eltervezett hozzászólásomat, engedje meg, hogy a maga kétpercesére reagáljak.

Először is: az, hogy a herendiekkel nem kötötték meg a szerződést, nem kizárólag a herendiek hibája. Már ne haragudjon: hogyha egy pályázathoz benyújtották azokat a szükséges dokumentumokat, amelyek alapján elnyerték a támogatást, akkor vajon még mi kell ehhez? Vagy pedig újabb és újabb adatokat és dokumentumokat kérnek. Ezt a játékot már egyszer és mindenkorra el kellene felejteni, mert Herenden több mint 840 ember kenyeréről van szó - ez az egyik.

A másik az Ajka Kristály ügye. Igen, nem tudott benyújtani pályázatot. És vajon miért nem? Azért nem, tisztelt képviselő úr, mert nem felelt meg annak a törvényi előírásnak, amelyet ma este szeretne a parlament módosítani, az úgynevezett rendezett munkaügyi kapcsolatoknak. Egy egészen egyszerű dolog történt: valaki megbetegedett, aki azt a munkát ellátta, folytatta. Ugyanis, ha nem tudná, az üveggyártás folyamatos üzemmódban történik. Az éjszakai munkás helyére nem érkezett meg a délelőttös műszak, ő folytatta tovább a munkát, hogy ne álljon le a termelés, ezért megbüntették őket, és kizárták minden pályázati lehetőségből. Úgyhogy ne vonja kétségbe Ékes képviselő úr szavahihetőségét, anélkül, hogy nem tudja, mi ennek a történetnek a háttere.

Egyébként pedig az, hogy itt az előző másfél órában ilyen szenvedélyes vita bontakozott ki a foglalkoztatásról és a munkanélküliségről, nem véletlen. Azért nem véletlen, mert ma a munkanélküliek száma meghaladja az 563 ezret. 101 ezer emberrel több ma a munkanélküli, mint egy évvel korábban volt. Minek köszönhető ez? Annak, hogy az önök kormányzása alatt a gazdasági növekedés nemhogy stagnált volna, hanem visszaesett.

Az új miniszterelnökük mit jelentett be? Azt jelentette be, kérem tisztelettel, hogy a gazdasági visszaesés várható mértéke 5,5-6 százalék lesz. De ha meghaladja a 6 százalékot - mert ez sem kizárt -, akkor is még lehet, hogy lesznek tartalékok a költségvetésben, ami ezt elbírja. Miről beszélünk itt akkor? Milyen adótörvény- és járuléktörvény-javaslatról beszélünk, aminek már a fele sem igaz? - az sem, ami itt van, az sem, ami lesz. Ha a gazdaság nem működik... - ez közgazdasági alapvetés, tisztelt képviselőtársaim, hogy 3 százalékos gazdasági növekedés hoz létre 1 százalékos foglalkoztatottságnövekedést. Addig, amíg a gazdaság visszaesik, addig, amíg a gazdaság nem működik, addig, amíg a gazdaság zsugorodik, nem fog itt a munkahelyek száma gyarapodni, de még megőrizni sem fogják tudni ezekkel a feltételekkel, mint amit itt beterjesztettek, illetve már az újságokban és a televíziócsatornák segítségével a tudomásunkra hoztak, hogy mi várható.

A bejelentett új munkahelyek száma az 563-564 ezer munkanélkülivel szemben: mindössze 51 ezer új munkahelyről van szó, ami betölthető lenne, ennek pedig több mint a fele támogatott. Akkor miről beszélnek a képviselőtársak, hogy milyen nagyszerű kilátások lesznek itt, hogyha már ma is egy bejelentett új munkahelyre több mint tizenegy munkanélküli vár? Mit akarnak önök megőrizni? Ezt a munkanélküliséget? Ha nem működik a gazdaság, akkor milyen munkahelymegőrzésről és milyen új munkahelyek létesítéséről beszélünk?

Az Európai Unió 27 tagországa közül Magyarország az utolsó előtti helyen áll, ami a foglalkoztatottságot jelenti, és ha ez nem változik, a költségvetés bevételei nem fognak növekedni, hiszen sem a munkaadó, sem a munkáltató nem fog sem adót, sem járulékot fizetni. Minél több a munkanélküli, annál több a kifizetés a költségvetésből, hiszen az emberek, azok, akik hosszú éveken át fizették az adókat és a járulékokat, jogosultak arra, hogy legalább szabott ideig munkanélküli-ellátásban részesüljenek.

Egyébként, ha nem tudnák, ma már több mint 190 ezer ember van mindenféle ellátás nélkül, és akkor nem beszélünk azokról az emberekről - több százezer emberről -, akik semmilyen létező statisztikában vagy regisztrációban nem mutatkoznak meg. A tartós munkanélküliek száma, azok, akik már több mint egy éve nem találnak maguknak munkát, közelít a 160 ezerhez.

Kérdezem ezek után: a benyújtott törvényjavaslat tükrében tessék már megmondani, mi lesz ezeknek az embereknek a sorsa? Hol lesz számukra munkahely? Mit akarnak önök megőrizni? Ezt a jelenlegi állapotot? Ugyanis ez a benyújtott törvényjavaslat sem az, amit már újra meg újra bejelentenek, nem fognak változtatni ezen a helyzeten pozitív irányban, legfeljebb csak még rosszabb lesz. Miért lesz még rosszabb? Azért lesz még rosszabb, tisztelt szocialista képviselők, mert a ma még adómentesen adható természetbeni juttatásokat megadóztatják, így például az üdülési csekkekkel is ez az elképzelésük.

(13.40)

Mihez fog ez vezetni? A turisztikai ágazat az egyik legsikeresebb ágazata volt hazánknak. Tavaly 1700 milliárd forint volt a bevétele a turisztikai ágazatnak, ebből 41 milliárd forintot biztosított a belföldi turizmus az üdülési csekkek segítségével. 2007-2008-ban ebbe az ágazatba 67 milliárd forint fejlesztési támogatást pumpáltak be, 2009-2010-re a tervek szerint mintegy 100 milliárd forint várható. Most mit akarnak? Azt, hogy ott pusztuljon el az a beruházás, ami eddig már létrejött? Szűnjön meg az, ami eddig működőképes volt? Mert ha az üdülési csekkek adókötelesek lesznek, ugyan mondják már meg, hogy melyik munkaadó lesz az, amelyik még ez után adózni fog, és melyik lesz az a család, amelyik ezek után el tud majd menni legalább évente egy hétre nyaralni, pihenni e nélkül az üdülési csekk nélkül! Az áfát felemelik 25 százalékra. Ez az áfaemelés az európai uniós átlagnak a 2,5-szerese, 10-12 százalék körül van az Unió országaiban. Mire jó ez? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hogy jött ki ez a szám?)

De nézzük meg az építőipart, milyen hatása lesz a szocpol támogatás, a kamattámogatás megszüntetésének. Az lesz a hatása, hogy az építőipari ágazat, amelyik amúgy is már a padlón van, még sokkal, de sokkal rosszabb helyzetbe fog kerülni, ha nincsenek beruházások a vállalkozások részéről. A hazai kis- és közepes vállalkozások évek óta jelzik, hogy probléma van, nem tudnak beruházni, nem tudnak fejleszteni, nem férnek hozzá sem a hazai, sem az uniós forrásokhoz, nem lesz lakásépítés. Akkor ugyan mit fognak csinálni az építőiparban? Mit fog csinálni az ott dolgozó 300-400 ezer ember? Ugyanígy a turisztikai ágazatban, ha csak a 10 százalékuk munkanélkülivé válik, és ez egy óvatos és optimista becslés, akkor mennyivel fog vajon emelkedni a munkanélküliek száma?

Önök azt tervezik, hogy a nőket, a kisgyermeket nevelő édesanyákat vissza kell vezetni a munkaerőpiacra. Végiggondolták, hogy ennek mi lesz a következménye? Eddig sem volt egyetlenegy édesanya sem odaláncolva a konyhaasztal lábához. Ha úgy gondolta, hogy a gyermeket most már beadhatja bölcsődébe vagy óvodába, vagy talált esetleg egy nagymamát, aki vigyázott a kicsire, és feltéve, hogy megvolt a munkahelye, akkor visszament dolgozni. De miért akarják arra kényszeríteni a nőket, az édesanyákat, hogy a gyermeküket hagyják otthon?

Először is, nincs munkahely. Statisztikai adat, tény, nem lehet kétségbe vonni, hogy addig, amíg az édesanyák otthon vannak gyermekgondozási segélyen, illetve gyermekgondozási díjat vesznek igénybe, a munkahelyek 37 százaléka megszűnik ez alatt az idő alatt. Ha nem lehet ezeket a munkahelyeket pótolni, mondják már meg, hova megy a nő dolgozni?! Hova? Ez az egyik. De tegyük fel, hogy olyan szerencsés, hogy talál magának munkát. Mi lesz a gyermekkel? A bölcsődés korú gyermekek körülbelül 300 ezren vannak, 0-3 éves korosztályról van szó. Összesen 32 ezer gyermek számára van bölcsődei férőhely. A barcelonai irányelv szerint 2010-re el kellene érni, hogy az ilyen korú gyermekek 33 százaléka részére legyen bölcsőde. El fogjuk érni? Kizárt, hogy ezt elérjük, a jelenlegi helyzetben ezt teljesen kivitelezhetetlennek tartom. Ráadásul a bölcsődéknek mintegy 90 százaléka itt van a fővárosban. A vidéki nő mit csinál? Arra kényszerítik, hogy megkurtítsák a gyes, illetve a gyed időtartamát. Mit fog csinálni a gyerekével? Ezt komolyan gondolja ön, pénzügyminiszter úr, hogy valaki, aki mondjuk, 112 ezer forintos nettó bérért dolgozik, képes lesz kifizetni 70-80 ezer forintot magánbölcsődére? Teljesen kizárt, akkor, amikor egyébként nemcsak a bölcsődei díjat kellene kifizetni, hanem kellene fizetni a lakástörlesztést, a lakásfenntartás költségeit és a megélhetés költségeit, amelyek nyilvánvalóan emelkedni fognak. Ma az egyetemre könnyebb bejutni, mint egy bölcsődébe. Ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim.

Száz szónak is egy a vége, ennek a törvényjavaslatnak semmilyen olyan része nincs, amely a foglalkoztatás növekedését elősegítené, illetve elősegítené, hogy a munkanélküliek helyzete javuljon, és a számuk csökkenjen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat meglehetősen széles körű módosítást tartalmaz abban az értelemben, hogy több törvényt módosít. Így módosítani kívánja az államháztartásról, a közbeszerzésekről, a munkaügyi ellenőrzésről, az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről, az adózás rendjéről és a munkavédelemről szóló törvényeket. Ezen túlmenően pedig a javaslat módosítást tartalmaz a munka törvénykönyvéről, illetve a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényekről is.

Meglehetősen széles az a terület, amelyet a benyújtott törvényjavaslat módosítani kíván, elsődleges célként azt jelölve meg, hogy a korábbi rendkívül rigorózus és kemény korlátos szabályokat, amelyek a feketefoglalkoztatást lettek volna hivatva kiszűrni, illetve azt megakadályozni, ezeket a szabályokat az élet által produkált és bemutatott esetekhez igazítva, kissé, azt nem mondom, hogy fellazítja, hanem inkább mérlegelés vagy vita tárgyává teheti, hogy bizonyos esetekben kell avagy pedig lehetséges bírságot kiszabni.

(16.00)

A törvényjavaslatnak ezzel a céljával, hogy ne büntessék és ne zárják ki a pályázati lehetőségekből azokat a vállalkozásokat, amelyek ma még talpon vannak, és szeretnék megtartani piaci helyzetüket, és ebből adódóan szeretnék megtartani a munkavállalókat is, megtartani a munkahelyeket, ezzel teljesen egyetértünk, mert ebben nincs közöttünk vita. Ezt a bizottsági tárgyalás során is elmondtuk, elhangzott.

Vita legfeljebb abban lehet közöttünk, hogy a tervezett szabályok valóban úgy szólnak, mint ami a cél eléréséhez elegendő. Ebben a témában azért már van közöttünk némi vita, ezt az általános vita során el is fogjuk mondani, és azokat a javaslatainkat is, amelyek megítélésünk szerint ésszerűbben, a jogalkalmazók, ez esetben mind a vállalkozók, mind pedig az ellenőrzést gyakorló hatóságok számára teljesen egyértelművé teszik az eljárás során, az ellenőrzések során, hogy mikor mit kell és mikor mit nem kell, illetve mikor mit lehet megtennie. Úgy véljük, hogy ezekkel a szabályokkal talán egyszerűbbé válik az élete és a működése a vállalkozóknak, és talán akkor nem éri annyi kritika az ellenőrzést lefolytató hatóságok munkatársait sem, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nem egy esetben akár a képviselőkhöz - pártállástól függetlenül -, akár pedig a felügyeleti jogkört gyakorló hatósághoz gyakran fordulnak panasszal az érintettek.

Bízva abban, hogy javaslataink meghallgatásra találnak, a törvény elfogadásánál, a zárószavazásnál úgy fogunk szavazni, ha ezeket a javaslatokat a kormánypárti többség elfogadja. A céllal, mint említettem, egyetértünk, a megfogalmazásban van közöttünk különbség, ezért a bizottsági tárgyalás során az ellenzéki képviselők szavazataikkal tartózkodtak.

Köszönöm a figyelmet.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat - mint ahogy már a bizottságban elhangzott kisebbségi vélemény ismertetése során is elmondtam - több, még jelenleg hatályos törvényt kíván módosítani azzal a céllal, hogy a vállalkozások számára érthetőbbé, a jogalkalmazók, az ellenőrzést gyakorló szervezetek számára pedig egyértelművé tegye, hogy az ellenőrzések során milyen szempontokat kell, lehet figyelembe vennie.

(16.20)

Az a cél, hogy a szubjektív megítélés, az ellenőrök szubjektív megítélése korlátozottabb legyen, mint ez idáig volt, ez jó dolog, ezt nagyon fontosnak tartjuk. A súlyos jogsértés - gondolok itt elsősorban a feketefoglalkoztatásra és az ehhez kapcsolódó jogsértő magatartásokra - továbbra is automatikusan kizárja az állami támogatásokból és a közbeszerzési eljárásból azokat a szervezeteket, amelyeknél ez tapasztalható. A kevésbé súlyos esetekben viszont - és itt is változás van a jelenlegi törvényhez képest, ami meglehetősen keményen és nagyon egyoldalúan szabályozta ezeket a mulasztásokat - lehetőség nyílik arra, hogy ne kerüljenek azonnal, azonmód kizárásra a gazdálkodó szervezetek a pályázati lehetőségekből.

Miért van erre most szükség, vagy miért tartjuk ezt fontosnak? Egyértelmű a helyzet, hiszen a mai napon lefolytatott vita során többször elhangzott az, hogy a munkahelyek száma erősen fogyatkozik, nő a munkájukat elvesztettek, a munkanélküliek száma, és sajnos nagyon alacsony azoknak a ma még dolgozó embereknek a száma, akiknek megmaradt a munkahelye.

Felesleges tehát olyan bírságokkal, olyan szankciókkal sújtani a vállalkozásokat, amelyek megakadályozzák a vállalkozások számára azt, hogy részt vehessenek például a munkahelymegőrző támogatásokra kiírt pályázatokon. Hiszen azokat, akiknél kisebb súlyú mulasztásokat állapítottak meg az elmúlt években, két évre kizárták, lehet, hogy még most is ilyen kizárás alatt áll egy-egy vállalkozás, jóllehet a piaci helyzet, a piaci környezet jóval jelentősebben megváltozott körülette, mint az előző években. Ezért fontos lenne az, hogy ezek a vállalkozások is, amennyiben egyébként megfelelnek akár az Országos Foglalkoztatási Alapítvány, akár a minisztérium, akár a regionális munkaügyi központok által kiírt pályázatok feltételeinek, ezeken részt vehessenek, hiszen nem lehet annál fontosabb cél, mint hogy megmaradjanak a még meglévő munkahelyek, és az emberek ne kerüljenek az utcára.

Tudom, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban elég változatos volt a munkavállalókat képviselő szakszervezetek álláspontja, magyarul: nem volt egyöntetű támogatás, mert attól tartanak, hogy ezek a módosítások lehetővé teszik, hogy a feketefoglalkoztatás még szélesebb és kiterjedtebb legyen, mint amilyen eddig volt. Tegyük hozzá, az aggodalmuk nyilvánvalóan megalapozott, és nem légből kapott. Ha megnézzük, mondjuk, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség beszámolóját - amelyben meglehetős részletességgel arról ír, hogy a munkavédelmi, illetve a munkaügyi ellenőrzések során milyen tapasztalatokra tett szert -, akkor bizony azt látjuk, hogy az egyik legtöbbször elkövetett mulasztás az, amikor a dolgozót, a munkavállalót nem jelentik be, nem tesznek eleget a vállalkozások a bejelentési kötelezettségüknek.

Természetesen érthető, hogy emiatt az érdek-képviseleti szervezetek aggódnak, én ezzel teljesen egyetértek, hiszen az, hogy valakinek bejelentett, legális munkahelye van, nemcsak jövedelmet biztosít számára, hanem egyfajta szociális biztonságot. Hiszen a bejelentett munkahely ad lehetőséget arra, hogy egészségügyi ellátásban részesüljön, ha megbetegszik, akkor táppénzt kapjon, ha eléri a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjszerző időnek számítson a munkaviszonya, illetve nők esetében, vagy ha az édesapa megy gyermekgondozási díjra, akkor az ő esetében is a gyermekgondozási díj mértékében is - a plafonig természetesen - szerepet játszik a jövedelem mértéke és nagysága.

Azt is tudjuk a különböző beszámolókból, jelentésekből, hogy vannak olyan iparágak, ahol a feketemunka bizony elég jelentős mértékben tetten érhető. Ilyen például az építőipar - sajnos azt kell mondjuk, klasszikusan ilyen terepe a foglalkoztatásnak -, ilyen például a feldolgozóipar, a mezőgazdaság, a vendéglátás. Ami meglepő ebből a jelentésből, legalábbis számomra, hogy az eddig már ismert ágazatokhoz felzárkózott a vagyonvédelmi vállalkozásoknak is egy jelentős része, itt is dinamikusan megnőtt a feketén foglalkoztatottak száma.

Arra, hogy a feketefoglalkoztatásnak mi az oka, én most nem kívánok kitérni, hiszen jószerével délelőtt fél tíztől egészen fél négyig, háromnegyed négyig arról szólt a vita, hogy vajon a foglalkoztatás mértékének a növelése elérhető-e azokkal az adó- és járulékkulcsokkal, amelyeket még alkalmaznak, illetve amelyeket alkalmazni kíván majd a törvény elfogadását követően a kormány. Megítélésünk szerint az adóelkerülésnek vagy a feketefoglalkoztatásnak az egyik alapvető oka változatlanul az, hogy magasak azok az adók és járulékok, amelyek az élőmunkát, magyarul, a bérköltséget terhelik. Amíg ebben valamilyen radikális változás nem lesz, nehéz lesz a feketegazdaságot visszaszorítani.

Ezzel együtt nekem az az álláspontom - és ezt frakciótársaim is osztják velem -, hogy a változásokkal, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek, egyetértünk. Nevezetesen: egyetértünk azzal, hogy minél kisebb lehetősége legyen, minél kisebb teret kapjon az ellenőrzést végző személyek szubjektivitása, hiszen ha most a munkaügyi felügyelő kimegy egy ellenőrzésre, akkor a tapasztalatok birtokában maga döntheti el, hogy kiszab bírságot vagy nem szab ki bírságot, de a felügyelőség vezetőjét is ugyanilyen szubjektivitás jellemzi, mert ő maga dönthet arról, hogy a felügyelő javaslata alapján eltekint a bírság kiszabásától, illetve ha nem tesznek erre javaslatot, akkor ő maga is dönthet arról, hogy mégiscsak ki fogja szabni a bírságot.

A munkavédelmi szabályok betartása vagy be nem tartása is egy nagyon fontos szempont, hiszen az érdeklődők általában csak akkor kapják fel a fejüket, amikor valamilyen szörnyű és halállal végződő balesetről szólnak a híradások. Legutóbb például az Üllői úton volt egy nagyon súlyos helyzet, szerencsére halálos áldozatot nem követelt, amikor egy épület összedőlt.

(16.30)

De a szabálytalan állványozások és a munkavédelmi előírások be nem tartása is gyakran okoz maradandó testi károsodást, vagy pedig sajnálatos módon halálos végződésű is lehet. A javaslat itt nem tesz olyan kézzelfogható különbséget, mint a munkaügyi ellenőrzések tekintetében. Egyértelműen azt mondja ki, hogy akkor zárható ki vagy akkor kell kizárni egy vállalkozást az állami támogatások köréből, illetve a közbeszerzési eljárásból, ha a bírság összege meghaladja a minimálbér 15-szörösét. Nos, hogy ennek milyen visszatartó hatása lesz, arra most nem tudjuk a választ. A gyakorlatból fog kiderülni, hogy ennek lesz-e elég visszatartó ereje.

A bejelentés fontosságával kapcsolatban még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a munkavállaló szempontjából már elmondtam, miért fontos ez. A munkáltató szempontjából pedig nyilvánvalóan azért fontos, hogy ne kerüljön kizárásra, és ne bírságolják meg. Gondolt-e a jogalkotó arra, hogy mi van abban az esetben, amikor mondjuk, eleget tesz a munkáltató a bejelentési kötelezettségének, megvannak a munkaszerződések, megvannak a jelenléti ívek, megvan a bérszámfejtés, a járulékbefizetés, tehát minden megtörtént, esetleg elektronikusan elmulasztotta ezt a bejelentést, vagy nem ő, hanem mondjuk, a bérszámfejtő. Ez az egyik helyzet.

A másik pedig az, emlékezzenek vissza a képviselőtársaim arra, talán amikor a tb-járulékról volt egy nagy parlamenti vita, akkor említettem azt az esetet, hogy nem egy munkavállaló keresett meg nemcsak engem, hanem nyilvánvalóan a szocialista képviselőket is azzal a panasszal, hogy be van jelentve, elküldték elektronikusan a bejelentését, elküldték papíron a szerződését, már 15-ször bemutatták a hivatalnak, mégsem szerepel a nyilvántartásban. Ez akkor derült ki, amikor elment egy egészségügyi vizsgálatra, és közölte vele az orvos, hogy járjon utána, mert nem található a nyilvántartásban, nem fizetnek utána járulékot.

Ebben az esetben vajon mi a teendő? Az mégsem állapot, hogy magának az érintettnek kell szaladgálnia egyik hivatalból a másikba. Azt az álláspontunkat képviselem, hogy a törvényjavaslatnak azzal a céljával egyetértünk, hogy ezeket a rendkívül szigorú és értelmetlen szabályokat, amelyeket korábban elfogadott a parlamenti többség, módosítani kell azért, hogy a munkahelyeket meg tudjuk menteni, és az emberek ne kerüljenek az utcára. Természetesen nagyon fontos, hogy az a cél vagy az az elképzelés, amely megfogalmazódott, a törvény szövegében is tetten érhető legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben példátlan eset történt Veszprém városban. A gyámhivatal munkatársai megdöbbenéssel hallgatták a szülőknek azt a kérését, illetve bejelentését, hogy gyermeküket állami gondozásba szeretnék adni. Ennek pedig az volt az oka, hogy a szülők elveszítették a munkájukat, nem találtak helyette másik munkát, még esélyük, reményük sem volt arra, hogy akár a városban, akár a környéken munkát szerezzenek maguknak, emellett pedig az albérletben is felmondtak nekik. Volt olyan szülő, akinek két nap múlva kellett elhagyni az albérletét, volt, akinek egy hónap állt rendelkezésére. Ugyanakkor a rokonsági körben nem találtak a gyámhivatal munkatársai olyan rokont, aki a gyermek gondozását, nevelését átvállalta volna.

Tisztelt Miniszter Úr! Azért mondtam, hogy ez példátlan eset, mert ez idáig, 12 év alatt, amióta a gyermekvédelemről szóló törvény hatályba lépett, a városban ilyen eset nem fordult elő. Olyan előfordult már természetesen, hogy a gyermeket veszélyeztetettség miatt a családból kiemelték, de ez idáig ez még nem történt meg. A munkahelyek elvesztése nem csak veszprémi specialitás, az egész országban hétről hétre, napról napra szűnnek meg munkahelyek.

Mi történik azokkal a gyermekekkel, akiknek a szülei nem tudják biztosítani a neveltetésüket, nem tudják biztosítani azokat az anyagi feltételeket és anyagi körülményeket, amellyel a gyermek nevelését meg tudják oldani? Mi történik azokkal a szülőkkel, akiket kilakoltatnak tartozásaik miatt? Mi lesz a gyermekek sorsa?

Várom válaszát, miniszter úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Miniszter úr, Magyarország csatlakozott az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményéhez. Ebben az egyezményben többek között a következő is szerepel: minden gyermeknek joga van olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Miközben ez elsődlegesen a szülő joga és kötelessége, de bizonyos esetben a szülőt, illetőleg a gyermek más gondviselőit segítsék e jog érvényesítésében, mármint a csatlakozó államok, és szükség esetén anyagi segítséget nyújtanak, valamint segítő programokat hoznak létre különösen az élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban.

Miniszter úr, ön azt mondta, hogy átmeneti otthon, nevelőszülő, illetve gyermekotthoni elhelyezés lehet az, ami ezt a problémát, ezt a nagyon súlyos, nyomorúságos helyzetet megoldja.

(16.20)

Mindegyik arról szól, hogy a gyereket (Az elnök csenget.) el kell venni, ki kell szakítani a családból. Ez elfogadhatatlan a gyermekek szempontjából (Az elnök csenget.), hiszen olyan családokról, szülőkről van szó, akik azért kerültek ilyen helyzetbe...

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony...

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): ...mert a munkájukat veszítették el, ezt követően pedig a lakhatást. (Taps a Fidesz soraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Ki fog válaszolni? (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Zaj.)

ELNÖK: Varga István miniszter urat kérjük, hogy foglalja el a helyét. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Elmenekült a miniszter! - Varju László elfoglalja államtitkári helyét.) Egy kis türelmet kérek, Bernáth Ildikó képviselő asszony.

Először megkérdezem a képviselő asszonyt, mivel úgy tűnik, hogy a miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Varju László államtitkár urat jelölte ki, kérdezem a képviselő asszonyt, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Igen, elnök úr. (Egy hang a Fidesz soraiból: Elmenekült! - Derültség.)

ELNÖK: Köszönöm, öné a szó, képviselő asszony.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tizenöt éves csúcson van a munkanélküliség. Tizenöt évvel ezelőtt, az előző szocialista kormányzat működése során érte el a munkanélküliek száma azt a mértéket, azt a nagyságot, amit a napokban tettek közzé a hivatalos adatok. Gyakorlatilag már nem lesz olyan család ebben az országban, amelyet ne sújtana a munkanélküliség.

Ehhez képest mit tesz a kormány? Milyen pályázatokat írnak ki, amelyeket többször, nagy hanggal meghirdettek, arra való hivatkozással, hogy százezer munkahelyet fognak megőrizni? Ha valaki megnézi a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapját, a következő pályázatokra bukkan.

Néhányat ízelítőül ismertetnék: központi szociális információs fejlesztések 1,4 milliárdért, a jó kormányzás ágazati megalapozásához; az önkéntesség elterjesztésének népszerűsítése, 486 millió forint; a pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése, 2,1 milliárd forint; kísérleti foglalkoztatási program, 500 millió forint; érdek-képviseleti szervezetek kapacitásainak fejlesztése, 2 milliárd forint; helyi és határon átnyúló foglalkoztatási megállapodások létrehozása, népszerűsítése, 900 millió forint. Ez összesen 7,2 milliárd forint. Valamivel több, mint amennyit az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány munkahelymegőrzés címén kiírt.

Mit tartalmaznak ezek a pályázatok? Néhány dolog: tanulmányutak külföldön minimum két országban, tanulmányok készítése, sajtófigyelés, módszertani útmutatók készítése, szakmai napok szervezése, helyzetfeltárás, -elemzés, menedzsment fizetése, adminisztrációs költségek, szakértői díjak, rendezvények, és a többi, és a többi. Amit nem tartalmaz, az a munkahelyek létrehozása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Mit kíván tenni, tisztelt államtitkár úr, a kormány azért, hogy betartsa ígéretét, és megőrizze a munkahelyeket? (Az elnök ismét csenget.)

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Államtitkár úr, ezeket a számokat, ezeket az adatokat már sokadszor halljuk. 2007. augusztus 24-én dr. Lamperth Mónika akkori szociális és munkaügyi miniszter, valamint Bajnai Gordon akkori önkormányzati és területfejlesztési miniszter együtt ismertették a 2008 végéig elérhető foglalkoztatási és képzési projekteket, 35 milliárd forint értékben. Aztán ismertette Gyurcsány Ferenc, aztán ismertette Szűcs Erika, az éppen aktuális munkaügyi miniszter vagy államtitkár szinte hetente jelentette be ezeket a programokat.

A programok ellenére munkahely továbbra sincs. A klientúra építése, a baráti kör támogatása zajlik. Ha ez nem így lenne, akkor nem ilyen címmel jelennének meg az újságok, államtitkár úr, ha idevet egy pillantást (Varju László a felszólaló felé fordul.), láthatja a kormány közelinek nem nevezhető Népszabadságban: "Majd' hatszázezren keresnek állást" (Felmutatja.), vagy a Napi Gazdaság címlapján (Felmutatja.): "Már feketén sem lesz munka".

Ez van, államtitkár úr. Hiányzik a munkahely (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a munkanélküliek száma növekszik. Nem programot hirdetni kell, hanem végre tenni valamit! (Taps a Fidesz padsoraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A szocialista kormány előszeretettel nevezi magát hol szakértőinek, hol szociálisan érzékenynek, a munkanélküliség okát pedig kizárólag a dolgozók képzetlenségében, lustaságában, legújabban pedig az anyák túlzott gyermekszeretetében látja. Emiatt döntöttek úgy a szocialista frakció támogatásával, hogy a családok juttatásait drasztikusan csökkentik: a kormány befagyasztotta két évre a családi pótlékot, és két évre csökkentette a gyes és a gyed időtartamát, amit szintén megszavazott a szocialista frakció.

Az önök véleménye szerint az édesanyák otthon csak lógatják a lábukat, túlságosan kényeztetik a gyermekeiket, ahelyett, hogy már lehetőleg néhány hónaposan beadnák őket az amúgy is túlzsúfolt bölcsődékbe, és mennének lélekszakadva dolgozni. Önök szerint tárt karokkal várja őket a munkaerőpiac, csak úgy tülekszenek a munkáltatók, hogy újabb munkavállalóknak, lehetőleg kisgyermekes anyáknak adjanak munkát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban úgy gondolja, hogy ez ma a realitás, ez ma a helyzet Magyarországon? 15 éve nem volt ilyen magas a munkanélküliség, mint most. A napokban megjelent friss adatok szerint 569 ezer ember nem talál magának munkát, az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest 139 ezerrel több ember veszítette el a munkáját, mint korábban.

Államtitkár úr, ön szerint miért jobb az, ha a gyes és a gyed helyett az édesanyák ezentúl a gyermeknevelés helyett munkanélküli-segélyért fognak sorban állni? Államtitkár úr, már most sem lehet a gyermekeket a bölcsődékben elhelyezni, mindenki tudja, hogy milyen túlzsúfoltak a bölcsődék, hogy milyen kevés van belőlük, és abban a kevés bölcsődében is milyen sok gyermeket helyeztek már el. Az önkormányzatok nem tudják a bölcsődei férőhelyeket bővíteni, a kormányzat semmit nem tesz azért, hogy ebben változás legyen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök családellenes politizálása miatt már most is évek óta egyre kevesebb gyermek születik. Egy évvel ezelőtti adatokhoz képest is 30-40 ezerrel kevesebb gyermek született meg, mint amennyit a családok, a fiatalok egyébként szeretnének, ha megszületne.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért akarják megfosztani a családokat a gyermekvállalás örömétől és lehetőségétől? Kérem, válaszoljon a kérdésekre. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az édesanyák eddig sem voltak a konyhaasztal lábához láncolva. Szabadon választhattak, választhatnak, hogy mikor kívánnak visszamenni: a három év letelte előtt, vagy kivárják a három évet. Miért fáj önöknek az, ha egy édesanya otthon akar maradni, és részese akar lenni a gyermeke első bátortalan lépéseinek vagy az első kimondott szavának? (Korózs Lajos: Most is ott van, és ezután is ott lesz, képviselő asszony! - Közbeszólások, zaj az MSZP soraiban.) Miért akarják, miért kényszerítik a nőket arra, hogy otthon hagyják a gyermeküket, és beírassák egy olyan bölcsődébe, ami nem létezik?

Ma, államtitkár úr, az egyetemre könnyebb bejutni, mint a bölcsődébe. Ezt igazán önnek is tudnia kellene. A bölcsődék 90 százaléka Budapesten van. Önök csak Budapest közigazgatási táblájáig látnak el, és fogalmuk sincs arról, hogy vidéken hogyan élnek az anyák, hogyan élnek az emberek.

Ezen túlmenően pedig, államtitkár úr, az önök kormánya és az előbb emlegetett Orbán-kormány között, tudja, sok különbség volt, de az egyik legfontosabb az, hogy akkor nőtt a foglalkoztatottak száma. 200 ezer emberrel többnek volt munkája, mint most; ezen túlmenően pedig az anyákat nem kényszermunkára vitték, nem kényszerítették őket, hogy otthon hagyják a gyermeküket (Moraj, közbeszólások. - Az elnök csenget.), és munkanélküliként tengjenek-lengjenek a világban. (Felzúdulás az MSZP soraiban.)

Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényt a parlament 2006. december 11-én fogadta el elsöprő többséggel.

A köztársasági elnök úr előzetes normakontrollt kért a törvénnyel kapcsolatban, mert úgy ítélte meg, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvény egyes rendelkezései alkotmányos aggályokat vetnek fel. Ezért az alkotmányban rögzített jogkörében eljárva a törvényt 2006. december 28-án megküldte az Alkotmánybíróságnak.

A köztársasági elnök az Országos Érdekegyeztető Tanács közhatalmi jogosítványait kifogásolta, azaz a jogszabályalkotás során gyakorolt egyetértési jogát, amit a törvény biztosított. A köztársasági elnök szerint, ha egy szervezet közhatalmi jogosítványt kap, akkor e szervezetnek demokratikus legitimációval kell rendelkeznie, de az Országos Érdekegyeztető Tanács nem választott szerv, mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalnak olyan képviselői ülnek az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, akik ezeket a szervezeteket képviselik. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a köztársasági elnök indítványa megalapozott. Az indítvány szerint a hatásköröket megállapító rendelkezések azért alkotmányellenesek, mert az egyetértési joggal az Országos Érdekegyeztető Tanács valamennyi választópolgárra kiterjedően gyakorolna közhatalmat.

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság mai ülésén tárgyalta meg az ehhez kapcsolódó módosító törvényjavaslatot, és egyhangúlag elfogadásra javasolja azt a parlamentnek, mivel a törvényjavaslat az alkotmányellenes egyetértési jogot konzultációs jogra módosította.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány hónappal ezelőtt az MSZP akkori frakcióvezetője, Lendvai Ildikó azt mondta egy hozzászólásában, hogy megvédjük az Európában példátlanul hosszú idejű gyermekgondozási segély és gyermekgondozási díj vívmányát.

Ma délelőtt a miniszterelnök napirend előtti felszólalásában már azt mondta, hogy elősegítjük a fiatal hölgyek gyors visszatérését a munkaerőpiacra. Nos, a két állítás között lényeges különbség van. Úgy látszik, hogy most már nem akarják megvédeni sem a gyermekgondozási segélyt, sem a gyermekgondozási díjat igénybe vevő édesanyákat, sőt a gyermekeket sem. Nem veszik figyelembe a köztársasági elnöknek azt a véleményét, megjegyzését, amelyet mi már a parlamenti viták során korábban kifejtettünk, hogy meg kell hagyni az anyák szabad választásának lehetőségét.

Hiszen államtitkár úr, ön is nagyon jól tudja, 1967-ben vezették be a gyermekgondozási segélyt. 1967 óta megadták az édesanyáknak azt a lehetőséget, hogy eldönthessék, hogy meddig kívánnak a gyermekükkel otthon maradni: ha hároméves koráig, akkor otthon maradhatott hároméves koráig; ha úgy döntött az édesanya, hogy korábban visszamegy dolgozni, akkor visszamehetett dolgozni.

De mi ma a helyzet? Akkor, amikor tragikus méreteket ölt a munkanélküliség - a '90-es évek közepén volt ilyen magas a munkanélküliek száma, mint ebben az évben -, mi indokolja önök szerint a gyors visszatérést a munkaerőpiacra, hiszen azt is tudniuk kell, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy addig, amíg az édesanya otthon van gyermekgondozási segélyen, vagy gyermekgondozási díjat vesz igénybe, a munkahelyeknek körülbelül 40 százaléka szűnik meg. Ehhez képest önök ebben a most benyújtott javaslatban folyamatosan korábbi munkahelyekről beszélnek; majd ott igénybe lehet venni a Start-kártya újabb kedvezményét, vagy részmunkaidőben lehet dolgozni a korábbi munkahelyen.

Ugyan, mondják már meg, hogy mi van azzal a korábbi munkahellyel, ami megszűnt! És mi lesz azokkal az édesanyákkal, akik szeretnének továbbra is a gyermekük 3 éves koráig otthon maradni és nevelni? Miért kell őt arra kényszeríteni, hogy munkanélkülivé váljon? Kinek jó ez? Miért jó ez a költségvetésnek? Miért jó ez az édesanyának, és legfőképpen: miért jó ez a gyermeknek?

Arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy fontolják meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk, illetve ezt a módosító javaslatot, amelyet az MSZP-frakció benyújtott, ne támogassák. Az anyák eddig sem voltak sem a konyhaasztal, sem a gyermekágy lábához láncolva. Dönthettek szabadon arról, hogy otthon akarnak-e maradni a gyermekükkel, részesei akarnak-e lenni annak, hogy a gyermekük megteszi első bátortalan lépéseit, vagy kimondja az első szavakat. Miért kell ezt az örömet elvenni az anyáktól?

Kérem, ne támogassák a javaslatot! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Helyes! - Taps ugyanott.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nyáron, augusztus végén a Bajnai-kormány két olyan döntést hozott, két olyan rendeletet léptetett hatályba, amely alapvetően megváltoztatja azoknak az embereknek a munkavállalását és ezzel együtt a megélhetését, akik egyébként is a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak.

Ma hazánkban az egészséges emberek is nehezen találnak maguknak munkát. Ma is elhangzott a parlament ülésnapján, hogy több mint félmillió a munkanélküli, de azok az emberek, akik rokkantsági nyugdíjat kaptak vagy annak várományosai, vagy azok, akik valamilyen fogyatéktól szenvednek, még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, és még nehezebben találnak maguknak munkát.

Az egyik kormányrendelet értelmében új támogatott munkahelyek gyakorlatilag az év hátralévő szakaszában, illetve addig, amíg ez a rendelet hatályos, nem jöhetnek már létre, ezzel nehezítik vagy lehetetlenné teszik azok munkavállalását, akiknek megváltozott a munkaképességük.

Ugyanez történt a szociális foglalkoztatás területén is, hiszen féléves előzetes foglalkoztatáshoz kötik a támogatás folyósítását, ezen túlmenően pedig az 55. életévüket betöltött embereket, fogyatékosokat, szenvedélybetegeket, pszichiátriai betegeket teljesen kizárnak a munkavégzésből.

Tisztelettel kérdezem a miniszter urat, hogy mi ennek a döntésnek az oka. Igaz-e, hogy jövőre az ez évi támogatásnak csak az egyharmadát szánja erre a kormány? Mi indokolja azt, hogy ezek az emberek még nehezebb körülmények közé kerüljenek?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

(17.30)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Miniszter úr, valóban vannak olyan foglalkoztatók, amelyek speciális pályázati feltételekkel megkapták már eddig is az állami támogatást. 21 ilyen védett szervezet van, és ők azok, akik azt a bizonyos 31,2 milliárd forint összegű támogatást megkapták. De én nem róluk beszéltem, bár ez is megérdemelne egy interpellációt vagy azonnali kérdést, hogy hogyan létezik az, hogy ezeknél a szervezeteknél - állítólag - a vezetők többmilliós fizetést vesznek fel, miközben a foglalkoztatottak még a minimálbért sem kapják meg.

De most nem ez volt a kérdés tárgya. Azt kérdeztem, hogy azokat az új szervezeteket, amelyek foglalkoztatnának olyan megváltozott munkaképességű vagy fogyatékos embereket, akik erre képesek és alkalmasak, miért zárják ki ebből a lehetőségből.

Miniszter Úr! Augusztus 26-án jelent meg az új pályázati feltételekről szóló rendelet, és szeptember 1-jével lépett hatályba. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ön szerint ez természetes, és ez valóban ezeknek a kiszolgáltatott helyzetű embereknek a javát, érdekét szolgálja? (Taps a Fidesz padsoraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Megvárom, amíg a miniszterelnök úr személyesen válaszol a kérdésre.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Megvárom, amíg a miniszterelnök úr válaszol a feltett kérdésre.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Cinikus az olyan ember, aki mindennek ismeri az árát, de semminek nem ismeri az értékét - szól a híres mondás. Ez jellemzi a szocialista kormány több mint hétéves tevékenységét. Mindent kiszámol, néha jól, de legtöbbször rosszul, rombolásának mértékével azonban nem hajlandó szembesülni.

Tisztelt Miniszter Úr! Remélem hallja, amit mondok. (Dr. Herczog László Kiss Péterrel konzultál.) Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét, a számok mögött emberek, családok vannak. Hazánkban tartósan több mint félmillió embernek nincsen munkája. Az augusztusi adatok szerint 564 ezer ember hiába keresett munkalehetőséget. Ilyen körülmények között valóban minden munkahely kincs. Ezért érthetetlen, hogy ahelyett, hogy állások ezreit segítenék létrehozni, intézkedéseikkel állások tízezreit sodorják veszélybe.

A kormányzat a legújabb rombolást a vasút területén szándékozik elvégezni. Szárnyvonalakat zárnak be, városokat, falvakat fosztanak meg attól, hogy a vasút segítségével továbbra is bent maradjanak az ország vérkeringésében. Ma még a MÁV-csoportnál 40 600 ember dolgozik - és mi van e mögött a szám mögött? Vasúti pályamunkás 80 ezer forint nettóért, pénztárosok, kalauzok, gépészek, mozdonyvezetők, fizetésük nettó 70 ezertől 130 ezer forintig terjed. És akik döntenek róluk? Azok azok az emberek, akiknek a végkielégítése is több, mint amit ezek az emberek valaha az életben nyugdíjba vonulásukig kereshetnének.

A szocialista kormányzás alatt már többször megtanulhatták a vidéken élő emberek, hogy másodrendű állampolgárok, hiszen addig, amíg 56 milliárd forint elúszhat a 4-es metró gondatlan építése kapcsán, addig a meggondolatlan vasúti bezárások miatt tízezrek munkába járása és tanulási lehetősége lehetetlenül el.

Kérdezem öntől, miniszter úr: miért nem küzd azokért az emberekért, akiknek még van munkahelyük, azokért, akik a vasútnál dolgoznak? Miért választják önök a rombolást az építés helyett? Miért nem küzd azért a százezer emberért, akiknek a vasúti közlekedés ma még lehetővé teszi, hogy eltartsák önmagukat és családjukat? Magyarországon egymillió munkahely hiányzik. Ne növeljék már a munkanélküliek számát, és csökkentsék a munkahelyek számát!

Miniszter úr, kérem, válaszoljon. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban annyit hadd mondjak: rendkívül meglepett az, hogy a kormány munkaügyekért felelős minisztere úgy gondolja, a munkahelyek, a foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség nem az ő területe. Ennyit is ér a szocialista kormány működése.

Ami az ön válaszát illeti, miniszter úr, arról nem nyilatkozott, hogy a fizetések, a végkielégítések hogyan néznek ki. A napokban jelentek meg azok a sajtóhírek, amelyekből értesülhetett arról a közvélemény, hogy a humán erőforrás vezérigazgató-helyettese 67 millió forint, a pályavasúti főigazgató 87 millió forint, a forgalmi igazgató 60 millió forint végkielégítéssel távozott. Ez azért felháborító, miniszter úr, mert azok az emberek, akik ott dolgoznak (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.) Záhonyban, 15-20 éves munkaviszonyuk után nem kapják meg a jogos járandóságukat.

A válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi hozzászólásból úgy tűnt, mintha a jövő évi költségvetés másról sem szólna, mint a foglalkoztatás bővítéséről, több százezer új munkahely teremtéséről. Jóllehet a benyújtott költségvetési törvényjavaslat egyáltalán nem erről szól, hiszen a kormány feketén-fehéren leírta, hogy jövőre is a munkanélküliség további növekedésével számol. Katasztrofális az a helyzet, ami jelenleg is az országban éri az embereket, akik nap mint nap azt tapasztalják, hogy sorra szűnnek meg a munkahelyek, és sorra veszítik el a munkájukat. Elég, ha képviselőtársaim megnézik azokat a közzétett statisztikai adatokat, amelyek erről szólnak. Egyelőre még csak az augusztusi adatot ismerjük, aszerint 564 ezer a nyilvántartott munkanélküli, 32 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor csökkent a foglalkoztatottaknak, azaz a még munkában állóknak a száma is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a munkanélküliek száma 102 ezerrel nőtt, a foglalkoztattak száma pedig 112 ezerrel csökkent.

Mi az, ami a jövő évi költségvetésben a reményvesztett embereknek valamilyen segítséget nyújthat? Gyakorlatilag semmi, hiszen a gazdaság növekedése nem következik be. Erről is feketén-fehéren azt írja le a kormány, hogy továbbra is a gazdaság csökkenésével számol. Márpedig ha a gazdaság nem növekedik, ha a gazdaság nem működik, akkor munkahelyek sem lesznek, továbbra is nő a munkanélküliség, és egyre több ember fogja elveszíteni a munkáját. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a szocialista képviselők felszólalását, az a benyomása támad az embernek, akár itt ül a Parlament falai között, akár a tévé előtt hallgatja, nézi a vitát, hogy tulajdonképpen nincs itt semmi baj, nagyjából minden rendben van, kisebb javításokkal még jobbá is tehető az a költségvetés, amit benyújtottak; aki dolgozni akar, annak van munkája, van egy nagyszerű program, az "Út a munkához", ami majd mindenkinek biztosítani fogja a megélhetését.

Én megértem, hogy önök nem szívesen hallgatják azokat az adatokat, amelyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják, hiszen nemegyszer ígértek 400 ezer új munkahelyet a választóknak; ígérte ezt már a Medgyessy-kormány, ígérte a Gyurcsány-kormány. Kétszer ígértek 400 ezer új munkahelyet, amivel szemben az áll, hogy a munkanélküliek száma ezt már lényegesen meghaladja, hiszen nem 400 ezer, hanem 564 ezer az augusztusi adatok szerint a munkanélküliek száma.

De nemcsak ilyen ígéretek voltak, hiszen akárhányszor megszólalt akár Gyurcsány Ferenc, akár az őt követő Bajnai Gordon, folyamatosan a munkahelyekről, a munkahelyek bővítéséről, a munkahelyek megőrzéséről beszéltek. Engedjék meg, hogy egy nagyon rövid idézettel felfrissítsem az emlékezetüket, az idézet a következőképpen szól: "A kormány foglalkoztatásbarát gazdaságpolitikával biztosítani kívánja, hogy az elkövetkező évek gazdasági fejlődése, a hatalmas fejlesztések eredményeképpen növekedjen azok száma, akik a munkájukból tudják eltartani családjukat."

Elhangzott itt ma már, nem tudom én, hány szocialista képviselő részéről, hogy hol milyen csatornákat avattak, hol milyen buszmegállóhelyeket adtak át, és milyen fantasztikus eredményeket értek el. Kérem, ha ez így van, akkor miért nő folyamatosan a munkanélküliek száma? Ha ez így van, miért csökken folyamatosan a munkahelyek száma? Ha ez így van, miért csökken a munkában álló emberek száma? Azért, mert ez nem így van.

Nem vonom kétségbe, amit az előbb Rózsa képviselő úr mondott, hogy felavattak iksz számú buszmegálló-várakozó helyet. Na de ez hogyan fogja megoldani, kérem, azoknak az embereknek, azoknak a családoknak a problémáját, akik elveszítették a munkájukat, és azoknak a problémáját, akik már több mint egy éve munkanélküliek?

Ha nem tudnák, tisztelt szocialista képviselőtársaim, a munkanélküliek közel 50 százaléka több mint egy éve tartósan munkanélküli, több mint egy éve nem talál magának munkát. Ezt minden adat visszaigazolja. Nézzék meg bármelyik hivatalos statisztikai jelentést, akár a KSH-ét, akár az Állami Foglalkoztatási Szolgálatét, ezt fogják látni!

De nem hiszem, hogy csak adatok felidézésére van önöknek szükségük. Én nagyon jól tudom, ahogy engem megkeresnek az emberek azzal a problémával, hogy nincs munkájuk, elveszítette vagy a férj, vagy a feleség, vagy a gyermek, vagy a gyermek el se tud helyezkedni, fiatal pályakezdőként ott áll munka nélkül; ahogy minket megkeresnek a választók, ugyanígy nyilván önöket is megkeresik ugyanezzel a problémával. Hát mikor lesznek hajlandóak odaállni az emberek elé, és elismerni, hogy borzasztó nagy a baj, hogy katasztrofális ez a helyzet?

Ez a benyújtott költségvetési törvényjavaslat, tisztelt szocialista képviselők, nem ad választ arra, hogy ez a probléma hogyan fog megoldódni, hogyan lesz az embereknek munkája, hogyan tudja a gyermekét nevelni, hogyan tudja oktatni, iskolába járatni, öltöztetni, etetni. Igen, hogyan fogja etetni, amikor ma már nemegyszer elhangzott, hogy még a gyermekétkeztetési normatívánál is brutálisan leveszik az eddigi támogatás mértékét. Erre nekem ne válaszolja egyetlenegy szocialista képviselő se és egyetlenegy kormánytag se azt, hogy majd annak az 1000-1500 hátrányos helyzetű önkormányzatnak segítünk, a jómódúak meg oldják meg a problémájukat, mert nem tudnak jómódú önkormányzatot mutatni akkor, amikor a jövő évi költségvetésben 120 milliárddal akarják megkurtítani az önkormányzatok finanszírozását!

Kérdem én: csak az a gyermek van hátrányos helyzetben, amelyiket olyan településen nevelnek, amelyet a kormány hátrányos helyzetűnek minősített? Nem, tisztelt képviselőtársaim, jómódú, önök által jómódúnak minősített településeken is élnek nagyon-nagyon nehéz sorsú gyermekek, olyanok is, akik valamilyen fogyatékkal születtek, és bentlakásos intézményben laknak. Még ezeknek a bentlakásos intézményeknek a normatíváját is megfaragják, azt is csökkenteni fogják. Hát hogy képzelik el ezt, mi lesz ezekkel a családokkal a jövőben?

Arra már gondoltak, tisztelt szocialista képviselők, hogy ha a gyermekétkeztetést ilyen brutálisan megszorítják, ilyen jelentős mértékben csökkentik ennek a normatíváját, mi lesz azokkal a cégekkel, amelyek a gyermekétkeztetéssel, közétkeztetéssel foglalkoznak? Nyilvánvalóan létszámot kell csökkenteniük, mert nem lesz annyi megrendelés, mint ez idáig volt. Mihez fog ez vezetni? Ahhoz fog vezetni, hogy ott is csökkenni fog a foglalkoztatottak száma.

De nézzük meg, hogy mi is történt a különböző régiókban! Vannak olyan régiói ennek az országnak, amelyekben a munkanélküliség évek óta elképesztően magas: Észak-Alföld, Észak-Magyarország - hogy csak két régiót említsek. Mi történt azóta, amióta gazdasági válság van? - amit most már önök is elismernek, sőt mit több, ebbe kapaszkodnak, ezt emlegetik folyamatosan, hogy csak ezért van itt baj, semmi másért, mert itt egyébként ragyogóan működne minden, csak hát a gazdasági válság... Na persze, én arra emlékszem, amikor Gyurcsány Ferenc azt mondta Varga Mihálynak, amikor a napirend előtti felszólalásában arra figyelmeztette a kormányfőt és a szocialista kormányt, hogy baj lesz, mert itt van a gazdasági válság, a pénzügyi válság; először jön a gazdasági válság - mit mondott erre Gyurcsány Ferenc? Hogy a válság lovagjai, akik itt megszólalnak, mert ilyen nincs. Na, azóta itt van, most már elismerik, sőt erre hivatkoznak, nem a saját tehetetlenségükre.

Nézzék meg, hogy mi történt, mondjuk, a közép-dunántúli régióban! 71 százalékkal nőtt a munkanélküliség, abban a régióban, amely korábban a körülményekhez és az országos átlaghoz képest jobban prosperált, és nemcsak az volt a döbbenetes, hogy ilyen óriási mértékben megnőtt a munkanélküliség, hanem egy új jelenség van: a képzett munkaerő is munkanélkülivé vált. És mi történt? Semmi nem történt.

(17.00)

Az történt, hogy a kormány - édes mindegy, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon a kormányfő - ölbe tett kézzel nézte, hogy emberek tízezrei veszítik el a munkájukat. Meghirdették a munkahelymegőrző támogatásokat, 10 milliárd forintot szántak erre a programra. Mi történt? Először is késve írták ki, másodszor pedig, mire kiírták, addigra már olyan igények jelentkeztek, hogy a 10 milliárd forintra több mint 30 milliárd forint igény érkezett. Mi történt? Vagy rosszul mérték fel, vagy pedig szándékosan alábecsülték a lehetőségeket, illetve az igényeket. Most, szeptember 14-én azt a megoldást választotta a kormány, hogy egész egyszerűen felfüggesztette a pályázatot.

Na, így néz ki munkahelymegőrzés szocialista módra, így néz ki a foglalkoztatottság bővülése szocialista módra. Ez a költségvetés veszélyes, a legveszélyesebb irányokat tartalmazza azoknak a családoknak, azoknak az elkeseredett embereknek, akik nem találnak maguknak munkát. Ez a költségvetés így elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Én nem csodálkozom, főleg azon nem, amit ön mondott, hiszen ön volt az, aki szintén államtitkári mivoltában, amikor a munkanélküliségről ejtettünk szót a parlamentben, azt mondta, hogy a munkanélküliség mértéke éppen megfelelő. Tehát amit ön mond, azon én nem csodálkozom.

Egyébként a gyermekétkeztetésre visszatérve, többször felrótták nekünk, hogy miért nem nézzük meg a költségvetést. Hát, egynéhányan, akik itt ülünk - minden bizonnyal mindenki -, megnéztük. Feketén-fehéren azok a számok vannak leírva, amit én is elmondtam, és hogy mi fog történni, az majd akkor válik el, amikor itt lesz a parlament előtt. Egyébként egészen addig önöknek senki nem fogja elhinni, hogy ebben változtatni akarnak.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A digitális táblákra kiszórtak, isten tudja, hány milliárd forintot. Na, majd a digitális tábla előtt fog az éhező gyermek félájultan álldogálni, vagy megpróbálkozik a tábla használatával. Igen, vagy a tanító néni azzal kezdi a napot, hogy cukros vagy zsíros kenyeret ad a gyereknek, mint a húszas években. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Ön azzal vádolta meg Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonyt, hogy riogat. Ez nem igaz, ő a tényeket mondta. Felhívnám államtitkár úr figyelmét arra, hogy a megváltozott képességű, munkavégzésre kevésbé alkalmas, illetve a fogyatékos emberek foglalkoztatását két nagyon súlyos döntés fogja meghatározni. Két kormányrendelet már életbe lépett, amelyek gyökeresen megváltoztatták és megváltoztatják az eddigi finanszírozás rendszerét a megváltozott munkaképességű, illetve a fogyatékos emberek rovására. Azt pedig nézze már meg, hogy a költségvetési törvényben az önkormányzati normatívánál választhat az önkormányzat, hogy vagy az intézményi finanszírozást fogja igénybe venni, mert ha dolgozik az ellátásban részesülő fogyatékos fiatal vagy idősebb ember, akkor az után nem kaphatja meg a finanszírozást. Akkor ki az, aki riogat, államtitkár úr? Nem Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony, hanem önök próbálják meg a tényeket eltagadni, és ismételten, újra és újra becsapni a választókat.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Megvárom, amíg a miniszterelnök úr válaszol a kérdésemre.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a héten október 17-én emlékezik meg a világ azokról a nyomorban, szegénységben élő emberekről, akiknek szinte kilátástalan a sorsuk. A világnap célja az, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a nyomorban élő emberek sorsára, és természetesen felhívja a politikusok, a kormányok figyelmét is a szükséges tennivalókra. Magyarországon is egyre nő a szegények, a szegény sorban, nyomorban élő emberek száma. 2002 óta folyamatosan nő minden korosztályban, de ami a legdöbbenetesebb, az ilyen sorban élő gyermekek aránya duplázódott meg, az ilyen családban élő 15 év alatti gyermekek sorsa egyre kilátástalanabb. 850 ezer gyermek él ma a létminimum alatt. Őket fogja legjobban sújtani az a tervezet, az az elképzelés, amely a jövő évi költségvetésben szerepel, így a gyermekétkeztetési normatíva brutális, 65 ezer forintról 22 500 forintra történő csökkentése. (Korózs Lajos: Ez nem igaz!) Államtitkár úr, ez van a költségvetési törvényjavaslatban. (Korózs Lajos: Nincs benne!) Ugyanígy a diáksportra és a művészeti oktatásra fordított támogatások csökkentése is mind-mind a létminimum alatt élő szegény gyermekek helyzetét fogja nehezíteni, hiszen a gazdag szülő mindezek pótlására meg tudja teremteni a forrást.

A szegénységhez, a kilátástalan helyzethez a munkanélküliség vezet. A szeptemberi adatok szerint ma már 566 ezer honfitársunk veszítette el a munkahelyét. Mit mond erre a kormány? Folyamatosan a munkahelyek megőrzéséről beszél mind a miniszterelnök, mind a kormánytagok, ugyanakkor szeptember 14-én felfüggesztették a munkahelymegőrző támogatásokra fordítható pénzügyi forrásokra a pályázati lehetőséget. Mást ígérnek, mást mondanak, mint amit tesznek. Azok az emberek, akik egészségesek és munkaképesek, nehezen találnak maguknak munkát, hiszen említettem, hogy milyen magas ma a munkanélküliség.

De ehhez képest a fogyatékos, megváltozott munkaképességű emberek sorsa még keservesebb, hiszen ők csak úgy találnak maguknak munkát, ha ehhez valamilyen támogatást kapnak a munkáltatók. Mit tervez a kormány? Azt tervezi, hogy a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásához megvonja vagy brutálisan csökkenti a bértámogatást, a szociális intézményi foglalkoztatásban dolgozóktól is elveszi ezt a lehetőséget, mert választás elé állítja az intézményt fenntartó önkormányzatokat, hogy melyik támogatást veszik igénybe. Ugyanígy csökkenteni fogják a tartós bentlakásos intézmények támogatását, az átmeneti ellátást biztosító bentlakásos intézmények támogatását. S hadd ejtsek még szót a fogyatékos emberek támogató szolgálatairól, amire ebben az évben már nem normatív támogatás járt, hanem pályázati úton vehették igénybe ezt a lehetőséget, kevesebb pénzért, mint korábban, jövőre pedig ez az összeg is körülbelül a harmadára fog csökkenni. Ennek az volt a célja, hogy a fogyatékos emberek a családjukban maradva, azokkal a lehetőségekkel élve, amelyek számukra megadattak, együtt lehessenek. Ezt kívánják önök még továbbra is megszorítani és csökkenteni.

Mire van pénz? Van pénz százmilliós nagyságrendű végkielégítésekre. A fogyatékosszervezetek működéséhez nyújtott támogatást csökkentik, a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének például a százmilliós végkielégítés lehetővé tenné, hogy 45 ezer látássérült részére legalább fél évig folytassák a szolgáltatásokat. Ezt kívánják tőlük is elvenni. Van pénz kutyawelnessnesz létrehozására, van pénz olyan luxuskiadásokra, mint az irodabútorok beszerzése, van pénz az informatikai rendszer bővítésére, de nincs pénz a gyermekek étkeztetésére, nincs pénz a munkahelyek teremtésére.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat valóban több, jelenleg hatályos törvényt kíván módosítani. Módosítani kívánja a közalkalmazottak, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényeket, a munkaügyi törvényt, az ügyészekre, igazságügyi alkalmazottakra, valamint a hivatásos állományok tagjaira vonatkozó jelenlegi szabályokat. A benyújtott törvényjavaslat gyakorlatilag a teljes közszférát, illetve a közszférában dolgozókat érinti, mintegy 700 ezer embert.

A törvényjavaslat több ponton kíván a jelenlegi szabályokhoz képest változást elfogadtatni, bevezetni, így például az összeférhetetlenségi szabályokat, a pályáztatási feltételeket is módosítani kívánja, ugyanakkor talán a legjelentősebb változás, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, az valóban a részmunkaidős foglalkoztatás lenne, ami tulajdonképpen elsősorban az édesanyák munkába állását, illetve a gyermek gondozását érinti.

Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy ezzel kapcsolatban - bár nagy horderejű változást kívánnak elérni - semmilyen háttértanulmányt, hatásvizsgálatot nem kaptunk a bizottsági ülés kezdetéig, sőt azóta sem. Így úgy tárgyalunk erről a törvényjavaslatról, hogy senki nem tudja vagy legalábbis nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy hányan kívánnak élni vajon ezzel a részmunkaidős foglalkoztatási lehetőséggel, milyen pénzügyi forrásokat igényel ez elsősorban az önkormányzatokat érintően, miközben tudjuk, hogy a jövő évi költségvetésben az önkormányzatoktól jelentős forráskivonás történik, 80 és 120 milliárd forint közötti összegekről van szó az eddig elhangzott vitákban. Nem tudjuk, hogy a részmunkaidős foglalkoztatást választó szülők - jellemzően édesanyák - a gyermeküket hol, milyen feltételek között tudják vajon elhelyezni, megoldható-e a gyermekek napközbeni ellátása, gondozása, felügyelete. Mindezekre a kérdésekre nem kaptunk választ, mint ahogy most az államtitkár úr expozéjából sem derült ki, hogy ez a változás hogyan fog a valóságban megvalósulni, hogyan fogja érinteni a szülőket, hogyan fogja érinteni a gyermekeket, mi lesz ennek a következménye.

Kisebb változásokat is tartalmaz még a benyújtott törvényjavaslat, amely a gyakornokok, illetve a fiatalkorúak foglalkoztatását vagy a prémiumévekbe tartozó, ott foglalkoztatott alkalmazottak helyzetét érinti. Ezek nem olyan nagy horderejű ügyek, mint amiről az előbb beszéltem, illetve amiről már az előttem szólók is szót ejtettek, azaz a részmunkaidős foglalkoztatás.

Mivel ezekre a kérdésekre sem a bizottsági ülésen, sem most nem kaptunk választ a minisztériumtól, nem kaptuk meg írásban sem a kérdésekben felvetett jogos észrevételekre a választ, ezért a frakciónk a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára nem tartja alkalmasnak, és ennek elfogadását nem is támogatja.

Köszönöm a figyelmüket.

BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan az előbb már a bizottsági vélemény elmondása során ismertettem, az alapvető probléma és vita a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetéséről zajlott. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani, és érveket felhozni a mellett, hogy miért rossz ez az elképzelt szabályozás, ez az elképzelt módosítás.

Nos, ha csak szigorúan munkajogi szempontból, munkaügyi és foglalkoztatási szempontokból nézzük a javasolt módosítást, az nagyon röviden arról szól, hogy ha valaki ma a közszférában dolgozik, legyen az pedagógus, dajka a bölcsődében, legyen bíró, ügyész vagy legyen köztisztviselő, ha úgy dönt, hogy vissza kíván térni gyermekgondozási segélyről a munkájához, illetve a munkahelyére, abban az esetben egyoldalú nyilatkozata alapján a munkáltató köteles őt alkalmazni, legkevesebb heti húsz órában.

Nos, mi ezzel a probléma? Sok probléma van, de a bölcsődei elhelyezés ügye és egyáltalán a foglalkoztatás mint olyan ebben a tekintetben a legsúlyosabb probléma, amelyre a későbbiekben vissza fogok térni.

Most nézzük meg azt, hogy abban az esetben, ha valaki elment gyermekgondozási segélyre, illetve gyermekgondozási díjat vett igénybe, és otthon maradt a gyermekével, mert úgy találta, hogy számára és az egész család számára az a legfontosabb, hogy a gyermeket otthon nevelje, örülhessen a növekedésének, örülhessen annak, hogy együtt töltheti az időt az édesanya és az édesapa, akkor mit tesz a munkáltató? Meg kell oldania, hogy a távol lévő dolgozót hogyan helyettesítse. Nyilvánvalóan, ha valaki otthon marad iksz évig, akkor az ő pótlásáról a munkáltatónak gondoskodnia kell. Azok a köztisztviselők, akik szoros, szigorú határidőhöz kötött feladatokat látnak el, ott a hivatal vezetője nem engedheti meg azt a luxust, hogy ezek a határidőhöz kötött feladatok ne készüljenek el, tehát helyettesítésről fog gondoskodni.

Hogyan történik a helyettesítés megoldása? Jellemzően úgy, hogy határozott idejű alkalmazásra kerül sor. Ez így van a közalkalmazottaknál, a pedagógusok helyettesítésénél, így van a teljes közszférában, mert a közfeladatokat el kell látni. Tehát valakit felvesznek, azért, hogy helyettesítse, pótolja a távol lévő dolgozót. Ez természetesen nem ingyen történik, ezért illetményt kell fizetni. Amennyiben ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, nincsen válasz arra, mi történik abban az esetben, amikor van egy teljes munkaidőben dolgozó közalkalmazott, köztisztviselő, bíró vagy ügyész, és vissza kíván jönni a törvény adta lehetőséggel vagy kötelezettséggel élve dolgozni az, aki eddig gyermekgondozási segélyen otthon volt. A munkáltatónak lesz egy teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozója, és lesz egy részmunkaidőben dolgozó alkalmazottja.

Hol lesz meg erre a pénzügyi forrás? Ugyanis a határozott idejű munkaszerződéseknek az a tulajdonságuk, a munka törvénykönyve is így szabályozza, hogy ha felmondásra kerül, akkor a határozott idejű szerződés szerinti munkavállalási határidőig köteles kifizetni a munkáltató az erre az időre eső illetményt.

Kérdezem az államtitkár urat: amikor a törvényjavaslatnak ezt a részét megfogalmazták, vajon gondoltak-e arra, hogy ez nem kevés pénzügyi forrást igényelne? Készültek-e ezzel kapcsolatban bármilyen felmérések? Készült-e ezzel kapcsolatban akár a létszámot, akár a pénzügyi forrásokat illető felmérés?

Emellett természetesen még az is problémát okoz - itt látok ellentmondást a benyújtott törvényjavaslatban -, ami a munka törvénykönyve hatálya alá eső, közszférában dolgozó, de fizikai munkát végző munkavállalókra szól. A javaslat indokolása szerint a fizikai dolgozókra ez a lehetőség azért nem terjed ki, mert ezzel a dolgozók indokolatlan előnyt élveznének a versenyszférában foglalkoztatottakkal szemben. Ez az indokolás megítélésem szerint nem valós, hiszen azok a nem fizikai dolgozók, akikről már az előzőekben beszéltem, szintén előnyt élveznének a versenyszférában foglalkoztatott minden dolgozóval szemben, hiszen a versenyszférában foglalkoztatottakra ez a kötelező részmunkaidős foglalkoztatás nem terjed ki. Ez az indokolás nem állja meg a helyét, ugyanúgy, mint ahogyan az sem, hogy vezető állású munkavállalókra sem terjed ki a részmunkaidős foglalkoztatás igénybevétele; a vezetőket azért zárják ki ebből az elvileg lehetséges kedvezményből, mert a vezetői feladat megosztása a gyakorlatban nem valósítható meg. Úgy gondolom, a vezetői feladatokon kívül is van számos olyan munkakör, ahol ugyanezt az indokolást el lehetne mondani, de arra mégsem vonatkozik ez a tilalom.

Most nézzük meg, mennyire reális ez az elképzelés, mennyire élhetnek vagy akarnak élni ezzel azok az édesanyák, akik a részmunkaidős foglalkoztatást felkínálva vajon mit tudnak ezzel a lehetőséggel kezdeni. Véleményünk szerint ez az elképzelés, ez a lehetőség rendkívül kevesek számára fogja a részmunkaidős foglalkoztatást lehetővé tenni.

Nem olyan régen vitattuk meg egy másik törvényjavaslat kapcsán a bölcsődei elhelyezés problémáját, hiszen nagyon jól tudja mindenki, azok, akik itt ülnek, de leginkább azok a szülők, akiknek bölcsődés korú gyermekük van, hogy milyen nehéz ma a gyermekeket bölcsődében elhelyezni. Tegyük fel, hogy az édesanyának megvan még a munkahelye, tegyük fel, hogy visszavárják őt. Mit tehet ilyenkor? Hiszen nagyon jól tudja mindenki, hogy ma a bölcsődékbe bejutni gyakran nehezebb, mint egyetemi felvételt nyerni, mert a bölcsődék túlzsúfoltak. Ma körülbelül 300 ezer bölcsődés korú gyermek van a családoknál, erre a körülbelül 300 ezer bölcsődés korú gyermekre 26 ezer férőhely jut, és a 26 ezer férőhelyre 33 ezer gyermek jut, akik ténylegesen bölcsődébe járnak.

(11.40)

Nagy az igény a bölcsődei elhelyezésre, hosszú a várakozás, és nem látjuk, nem tudjuk, hogy hol lesz új bölcsődei férőhelyek létesítésére pénzügyi forrás, illetve amennyiben a bölcsődei normatívákat tovább csökkentik a jövő évi költségvetési javaslatban leírtak szerint, akkor a bölcsődék fenntartását mennyiben tudják az önkormányzatok biztosítani. Hol lesz arra valós lehetőség, hogy a felkínált részmunkaidős foglalkoztatással élni tudjanak az édesanyák?

Nagyon jól tudjuk azt is, hogy ma Magyarországon rendkívül alacsony a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek nemcsak a bölcsődei férőhelyek hiánya az oka, hanem az alacsony fizetések is, hiszen, ha az átlagfizetést nézzük a közszférában, akkor senki sem mondhatja el azt, hogy olyan magas fizetések vannak, amelyek kapcsán, ha részmunkaidőben való arányos foglalkoztatásra kerül sor, akkor ez vajon eleget nyújt-e a család számára a gyermekneveléshez és a megélhetéshez.

Úgy gondolom, és az az álláspontunk, hogy ez a törvényjavaslat elsősorban a gyermekgondozási segély megkurtításával függ össze - mint ahogy ez az államtitkár úr expozéjában el is hangzott -, ezen túlmenően pedig igyekszik azt a munkanélküliségi növekedést valamilyen módon kozmetikázni, amire feltehetően sor kerül abban az esetben, ha lejár a két év, munkahely nincs - mint ahogy ezt ma már napirend előtti felszólalásomban is elmondtam, hogy a munkanélküliség riasztóan emelkedik, 566 ezer ma a munkanélküliek száma -, akkor vajon mi lesz azokkal az anyákkal, akiknek lejár a kétéves gyese. Igaz, hogy felmondási tilalom alatt állnak a törvényjavaslat szerint, de ez mennyiben fogja megoldani, hogy valóban dolgozni tudjanak? Erre a kérdésre a törvényjavaslat nem ad választ.

A munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatban kívánom még azt megjegyezni, hogy nem értünk egyet a jelenlegi szabályozással, azzal, amit elfogadni terveznek, mert nem tesz különbséget a munkaügyi ellenőrzés során megállapított hibák között. Tehát azonos súlyúnak értékeli azt is, ha csak egy adminisztrációs hiba történik, és azonos súlyúnak azt is, ha súlyosan megszegik a munkaügyi, munkavédelmi szabályokat. Nem jó ez a gondolat, mert emlékeztetném önöket arra, hogy nemegyszer olyan példákat hoztunk ide a parlament elé, a döntéshozók elé, amikor munkahelyek azért szűntek meg, azért szűnt meg egy egész vállalat, mert apró hibát követett el, és emiatt nem indulhatott el semmilyen pályázaton, ami például a munkahelyeket megőrizhette volna.

A legutóbb éppen Ékes József képviselő úr említette a miniszterelnöknek az Ajka Kristály ügyét, ahol egy egészen elképesztő dolog miatt szabtak munkaügyi bírságot a cégre. Az történt, hogy valaki a műszakváltásra nem érkezett meg betegség miatt, és aki ott dolgozott éjszaka, az folytatta a délelőttös műszakot is, mert ellenkező esetben leállt volna a termelés. Ezért bírságot szabtak ki rájuk, ezért elesnek mindenféle munkahelymegőrző pályázati lehetőségtől, és meg fog szűnni több mint háromszáz ember munkahelye. Ezt a mérlegelés nélküli szigorítást elfogadhatatlannak tartjuk.

Végül, de nem utolsósorban még szeretném azt is elmondani önöknek, ami a felszámolásokkal kapcsolatos. Ha valaki már látta, vagy megkeresték valamelyik képviselőtársamat azzal kapcsolatban, hogy mi történik egy vállalkozásnál, ha a felszámolás, illetve a végelszámolás elindul, akkor az nagyon jól tudja, hogy a legnagyobb probléma eleve a felszámolóbiztos kijelölésénél van; nem a biztos személyével, hanem azzal az idővel, ameddig erre végre sor kerül. Mert ezek hónapokig eltartó huzavonák, miközben az ott dolgozók teljes bizonytalanságban élnek, hiszen elkezdődik a felszámolási, végelszámolási eljárás, és ennek kapcsán fel kell mérni a cégnek még megmaradt vagyonát, kötelezettségeit, illetve követeléseit, és amikor ez megvan, ezután kerülhet sor arra, hogy az ott dolgozók megkapják jogos járandóságukat, ha erre még van lehetőség, ha nincs, akkor pedig a Bérgarancia Alaphoz fordulhatnak, és az is hetekig eltart, amire végre ezzel történik valami.

Az, hogy be kell jelenteni a végelszámolás, felszámolás várható időpontját, véleményem szerint illuzórikus elképzelés, mert előre nem lehet megmondani pontosan, hogy ez a határidő mikorra várható, hiszen nagyon jól tudja államtitkár úr is és az itt ülő képviselők, hogy sokszor évekig eltartó folyamatról van szó. Helyesebb lenne, ha egy ütemezést kellene a felszámolás, végelszámolás alatt álló cégnek küldeni a munkaügyi központba, akár a regionális központba, akár valamelyik kirendeltséghez, azért, hogy lássa a munkanélküliek ellátásával, elhelyezésével foglalkozó szolgálat, hogy mit kell tennie, és milyen feladatok várnak rá is. Ezért ez a javaslat ebből a szempontból erősen kifogásolható.

Természetesen vannak még a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban egyéb kifogásaink is, amelyeket majd a legközelebbi vitanapon kívánok folytatni, lévén, hogy a felszólaláshoz biztosított időkeret hamarosan lejár. Azt kérem az államtitkár úrtól, aki most a tárcát képviseli, hogy az elhangzottak alapján, és amikor a vita zárására kerül sor, akkor szíveskedjék a konkrét kérdésekre és kifogásokra válaszolni, mert így ez a törvényjavaslat ezekkel a súlyos problémákkal nem támogatható, elfogadását nem is támogatjuk, sem mi, sem pedig a KDNP frakciója.

Köszönöm a figyelmüket. (Kontur Pál tapsol.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Önnek igaza van, sem alapjaiban, sem részleteiben nem értünk egyet ezzel a törvényjavaslattal, ugyanis mi nem értettünk egyet és most sem értünk egyet a gyermekgondozási segély idejének a megkurtításával. Véleményünk azóta sem változott, és határozottan az, hogy az anyák számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy a gyermek hároméves koráig otthon maradhasson, biztosítani kell azt, hogy ha az édesanyának, a családnak az a jó, az a megfelelő - nem beszélve a gyermekről -, hogy az édesanya otthon maradhat a gyermek hároméves koráig, akkor ezt a lehetőséget sem elvenni, sem megkurtítani nem szabad.

Képviselő Úr! Az anyának most is lehetősége van arra, hogy ha megvan a munkahelye, és úgy dönt, mert ez a család érdeke, mondjuk a megélhetés miatt, mert nem tudja egyébként kifizetni a gázszámlát, a távhőszámlát, nem tudja a gyermekét tisztességesen nevelni, gondozni a fizetése nélkül, akkor most is visszamehet dolgozni. Ön azt komolyan gondolja, hogy ha valakinek nettó 80 ezer forintos fizetése van - mert azért a közszférában, ugye, képviselő úr, ön is tudja, hogy nem milliós fizetésekről van szó, most tekintsünk el a BKV vezetőitől -, akkor majd 40 ezer forintért vissza tud menni egy anya akkor, amikor még a gyermek elhelyezését sem tudja megoldani? És erre ne mondja azt nekem, hogy családi napközi, mert az egy teljesen szakmaiatlan és teljesen homályos dolog.

Igen, nem értünk egyet azzal, hogy kényszerítik a nőket arra, hogy visszamenjenek dolgozni.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Amit az imént képviselő úr elmondott, az egész egyszerűen komolytalan, és akkor most visszafogottan fogalmaztam. Ugyanis "az óvodákba kerüljenek a bölcsődések" című nagyszabású program ön szerint mit jelent, képviselő úr? Mert szerintem azt jelenti, hogy ha bölcsődés korú gyermeket óvodába visznek, akkor az óvodás korú gyermeknek lesz kevesebb a hely. És az az anya, akinek most már azért kell visszamenni dolgozni, mert lejárt a hároméves gyermekgondozási segély, vajon mit fog akkor csinálni? Elhiszem, hogy vannak olyan családok, olyan gazdag, jómódú emberek, akik meg tudják oldani, hogy magánbölcsődébe, magánóvodába vigyék a gyerekeiket, de higgyék el, hogy a közszférában dolgozók nem tartoznak ide.

Egyébként van egy jó hírem a kedves tévénézőknek, illetve a választóknak: amennyiben a Fidesz megnyeri a következő választást, abban az esetben a gyermekgondozási segélynek az időtartamát vissza fogjuk állítani három évre, hogy az anya választhasson, hogy neki vagy a gyermekének mi a megfelelőbb, mi a jobb: az, ha otthon van vele, vagy pedig az, ha a gyermek hároméves kora előtt visszamegy dolgozni.

Képviselő Úr! Az édesanyák eddig sem voltak odaláncolva a gyermekágy lábához. Eddig is választhattak, ha volt rá lehetőség. De ha nincs lehetőség, akkor ne kényszerítsék őket arra, ami megoldhatatlan!

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Képviselő Úr! Önök folyamatosan kétségbe vonják azt, hogy egy ellenzéki képviselő, jelen esetben én, vajon elolvasta-e a törvényjavaslatot. Ne legyenek álmatlan éjszakái! - elolvastam. És mivel elolvastam, ezért említettem azokat a kifogásokat, amelyeket elmondtam. A részmunkaidős foglalkoztatás az a foglalkoztatás, aminek itt, a közszférában csak akkor és csak úgy van meg a feltétele, ha olyan az édesanya fizetése, ami mellett ezt megteheti, és ha a gyermek elhelyezéséről gondoskodni tud. Ellenkező esetben ez a foglalkoztatás így nem fog megvalósulni, képviselő úr. Majd nézze meg, legyen szíves, ha még lesz itt néhány hónapjuk rá, hogy hogyan is változik meg ez a dolog, hányan fognak lelkesen jelentkezni, hogy ezentúl 30 vagy 40 ezer forintért akar dolgozni.

Azt gondoltam, hogy elég érthetően és világosan mondtam el a kifogásaimat, ismételni nem akarom, mert úgy hiszem, hogy a jegyzőkönyvben rögzítésre került, úgyhogy akárhányszor is elolvashatja majd, képviselő úr. Ismétlés a tudás anyja; még egyszer mondom, az kényszerítés, igenis kényszerítés, hogy 3 évről 2 évre csökkentették le a gyermekgondozási segélyt. (Korózs Lajos: Hála istennek!) És kényszerítik a nőket arra, hogy akaratuk, meggyőződésük ellenére korábban álljanak munkába, mint ahogy 1967 óta erre lehetőségük volt az anyáknak. (Korózs Lajos: Mindent vissza kell állítani.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Megvárom, amíg a miniszterelnök úr válaszol a kérdésre.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Megvárom, amíg a kérdésemre a miniszterelnök úr válaszol.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy ország gazdaságának állapotát különböző mutatószámokkal lehet mérni, ezt meg is teszik a szakemberek. De az, ami egyaránt érint mindenkit, ami a legjobban foglalkoztatja az embereket, és ami valóságosan kifejezi azt, hogy egy gazdaság milyen állapotban van, nem más, mint hogy az emberek közül kinek van munkája, kinek sikerül megtartania a munkahelyét, illetve hogyan alakul, hogyan nő a munkanélküliség. Nos, ha az elmúlt évekre visszatekintünk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy hazánk gazdasága nagyon rossz állapotban van, a gazdasági növekedés gyakorlatilag veszteségbe csapott át, a munkanélküliség pedig drasztikusan és folyamatosan, szinte megállíthatatlanul növekszik.

Édes mindegy, hogy a szocialista kormány miniszterelnökét Gyurcsány Ferencnek vagy Bajnai Gordonnak hívják, a helyzet hónapról hónapra csak romlik. Ezt érzékelik az emberek folyamatosan, hiszen több mint félmillió ember veszítette már el a munkáját, azok a vállalkozások, amelyek a munkavállalók kétharmadának adnának munkalehetőséget, alig jutnak állami támogatáshoz, illetve olyan pályázati forráshoz, amellyel a munkahelyeket megőrizhetnék, illetve bővíthetnék.

Elég, ha erre egy példát hozok fel az idő rövidsége miatt. Szeptember 14-én felfüggesztették a 10 milliárd forinttal meghirdetett munkahelymegőrző programot. Kérdezem miniszterelnök úrtól, mit kíván tenni a munkanélküliség csökkentéséért, mit kíván tenni azért, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások megőrizhessék versenyképességüket, illetve helyzetüket.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Miniszterelnök Úr! Az az adat, amit az előbb említettem, vagyis hogy több mint 566 ezer ma a munkanélküliek száma, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat hivatalos adata, amelyet ön is megtekinthet a honlapjukon. Ez szeptemberi adat.

Egyébként pedig nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy mi történik a munkahelymegőrző támogatásokra fordított pénzügyi forrás felfüggesztésével. Miniszterelnök úr, tudja ön azt, hogy erre a tízmilliárdos pályázatra több mint háromszoros igény érkezett, és szeptember 14-e óta lezárták a pályázatot azért, mert nincsen forrás? Ha valóban olyan fontosnak tartja a munkahelyek megőrzését, mint ahogy ezt minden nyilatkozatában újra és újra elmondja, akkor miért nem intézkednek azért, hogy ez a pénzügyi forrás újra megnyíljon, és lehetőség legyen a munkahelyek megőrzésére? Egyébként pedig 2002-ben önök 5,6 százalékos munkanélküliségi rátával vették át az ország irányítását, ami mostanára megduplázódott. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kormány benyújt egy olyan törvényjavaslatot, amely címében nagyon sokat ígérő, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról, akkor azt reméljük és abban bízunk minden egyes alkalommal, hogy valóban olyan módosításról fogunk vitatkozni, olyan módosítást terjeszt be a kormány, amely lehetővé teszi végre, hogy a foglalkoztatási mélypontról elmozduljunk, és arról a csúcsról, amelyet a munkanélküliség növekedésével állított be ez a kormány, erről is pozitív irányban tudjunk elmozdulni.

Hiszen ma már többször elhangzott a parlamenti ülésnapon, hogy a munkanélküliség 13 éve nem volt ilyen magas, mint most, az 1996-os csúcsokat döntögeti a munkanélküliségnek mind a mértéke, mind pedig a munkájukat elvesztett emberek száma, hiszen az lassan közelíti a 600 ezret. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy milyen sokan vannak azok, akik olyan térségeiben, olyan régióiban élnek az országnak, ahol a helyzetük szinte reménytelen. Ugyanakkor a régiók között vannak olyan régiók is, amelyekben a munkanélküliség az elmúlt évben több mint 70 százalékkal emelkedett, ilyen például a közép-dunántúli régió, és ezen belül is van olyan megye, ahol a munkanélküliség több mint 100 százalékkal emelkedett.

Joggal várja el minden munkavállaló, akár munkában áll még, akár elveszítette a munkáját, hogy olyan szabályok szülessenek meg a parlamentben, amelyek megőrzik a munkahelyeket, illetve a munkanélkülivé vált emberek számára valamilyen segítséget nyújt az újbóli elhelyezkedéshez, hiszen mindig ezt halljuk a kormány tagjaitól, illetve a miniszterelnöktől, hogy ez a legfontosabb, a munkahelyek megőrzése és a munkanélküliség csökkentése. Ön is elmondta most az expozéban, tisztelt államtitkár úr, hogy milyen fontosnak tartja ezt, hiszen ön szerint ez a törvényjavaslat összhangban van a kormány célkitűzéseivel és a munkahelyek megőrzésével. Nos, én bármennyire is figyelmesen olvastam el ezt a törvényjavaslatot, a legkevésbé sem találtam olyan utalásokat vagy olyan jogszabályi megfogalmazásokat, amelyek ezt a célt valósítanák meg, hiszen ha csak néhány pontját végignézzük, akkor abból egyáltalán nem ez következik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét például arra a megszigorításra, amelyet ön nagyon pozitívan emelt ki a törvényjavaslatból, ez történetesen az akkreditációra vonatkozik, a civil szervezeteket érintené ez a változás, ez a szigorítás. Ez azért nagy baj, államtitkár úr, mert ha önök fontosnak tartják a civil szervezetek közreműködését - gondolok itt az egyesületekre, alapítványokra, közhasznú társaságokra, a nonprofit kft.-kre, amelyek olyan szegmensein dolgoznak a munkaerőpiacnak, ahol a profitorientált szervezetek egyáltalán nem vagy csak nagyon csekély mértékben jelennek meg -, akkor mi értelme, mi szüksége van ennek a megszorításnak, hiszen egy akkreditáció lebonyolítása több száz ezer forintba kerül, akkor, amikor ezek a szervezetek napról napra próbálják meg túlélni a jelenlegi helyzetet, és igyekeznek megtartani a pozíciójukat és segíteni azoknak az embereknek, akiknek egyébként is nagyon nehéz a dolga.

(18.50)

Hiszen kik ők, akikre ezek az egyesületek, alapítványok gondot fordítanak? Elsősorban megváltozott munkaképességű emberek vagy valamilyen sérüléssel, fogyatékossággal bíró emberek, akik nagyon nehezen találnak maguknak munkát. Miért baj az, ha civil szervezetek ebben közreműködnek és segítenek, hiszen talán a legkiszolgáltatottabb munkavállalói rétegről van szó? Arról meg már nem is beszélek, nem is értem, hogy mit keres ebben a törvényjavaslatban ez a szabályozás, ami a kormányt hatalmazza fel arra, hogy a munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetek akkreditációjának, valamint az akkreditált szervezetek ellenőrzésének szabályait alkossa meg, továbbá a minisztert is felhatalmazza arra, hogy milyen feltételekkel nyújtható támogatás ezeknek a szervezeteknek.

Államtitkár Úr! A munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetek akkreditációját felesleges újraszabályozni, ugyanis ezt már szabályozza egy gazdasági miniszter által kiadott rendelet, a 30/2000. (IX. 15.) rendelet. Ha ön azt mondja, hogy az intézmények működésének a hatékonyságát van hivatva növelni ez a törvényjavaslat, akkor talán nézzék meg és vizsgálják felül, hogy ez a szabályozás hogyan teszi hatékonyabbá az intézmények működését, és hogyan csökkenti a bürokráciát. Ez tulajdonképpen nem másról szól, mint hogy hogyan lehet a lukas állami költségvetést valamilyen módon befoltozni, akár a legkiszolgáltatottabb munkavállalói rétegeknek a kárára.

Azt is elmondta államtitkár úr az expozéjában, hogy többek között ez a törvényjavaslat majd most összhangba hozza a statisztikát, merthogy kettő van, egy, amelyiket a Központi Statisztikai Hivatal készít, és nagyon jól tudjuk, hogy ez a 25 ezer háztartásban történő adatfelvétel alapján készül, és van az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által készített statisztika, ami havonta jelenik meg, igaz, most már sajtótájékoztató nélkül, szép csöndesen felkerül az ÁFSZ honlapjára, amióta ilyen brutálisan emelkedik a munkanélküliség. Most választ várnék én arra: milyen összhangot kell a kettő között teremteni, tessék már mondani? Olyat, amelyik elkendőzi a valós állapotokat?

Láttunk mi már ilyet, 2002 óta nem ez lenne az első eset; most nem váltják le a KSH elnökét, mert a saját maguk által kinevezett ember vezeti - hát, ha őt nem váltják le, akkor majd változtatnak a statisztikai módszereken. Ettől természetesen a probléma megoldódni nem fog. Ha nem történik változás a munkahelyek megőrzésében, illetve a munkahelyek bővítésében, akkor ez az egész csak egy írott malaszt, és nem fogja segíteni az emberek elhelyezkedését.

Ön azt is mondta, államtitkár úr, milyen fontos az, hogy aki nem tud elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, annak biztosítsanak más munkát közcélú foglalkoztatás keretében. Ezzel akár egyet is érthetnénk, államtitkár úr, de a probléma az, hogy ez a megoldás - mindnyájan nagyon jól tudjuk - csak átmeneti, néhány hónapig tart, nem ad biztonságot és kiszámíthatóságot, és ráadásul jellemzően a kampányidőszakra időzítik ezeknek az embereknek a foglalkoztatását, bízva abban, hogy amikor szavazásra kerül a sor, elfelejtik mindazt a 8 évet, amit eddig önöknek köszönhettek.

Ez a törvényjavaslat így, ebben a formában számunkra nem elfogadható, ezért nem is támogatjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlás 20. pontja alatt nyújtottam be azt a módosító javaslatot, amelyet az előbb Velkey képviselő úr is említett. Államtitkár úr, engedje meg, hogy emlékeztessem arra a tavaszi ülésszakon lefolytatott vitára, amely a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal, a törvényjavaslattal kapcsolatosan hangzott el. Ennek az volt a lényege - bizonyára emlékszik rá -, hogy kisebb súlyú szabálytalanságért is olyan súlyos büntetésben részesültek a vállalkozások, ami odavezetett, hogy a munkahelyteremtő, illetve munkahelymegőrző pályázatokon nem indulhattak. Hosszú vitát folytattunk erről, több képviselőtársam, így például Ékes József képviselő úr is konkrét példákkal szolgált ehhez a témához, és azt vártuk, azt kértük, hogy ha differenciálás bevezetésre kerül, az orvosolni fogja ezt a nagyon egyoldalú, nagyon merev és nagyon szigorú szabályozást. Ez gyakorlatilag meg is történt. Két esetben kerül kizárásra valaki a pályázatból: egyszer, ha feketefoglalkoztatást folytat, a másik eset pedig az, amikor az érdek-képviseleti szerv munkáját végző szakszervezeti megbízottal vagy titkárral szemben követnek el mulasztást. Ez így nagyon rendben is van.

Egyszerűen érthetetlen a számomra, hogy mi indokolja, hogy ezt a differenciálatlan és nagyon merev, nagyon kirekesztő szabályozást most visszaemelik, és ismételten végigvezetik ezt az államháztartásról, a közbeszerzésekről, az adózás rendjéről, a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényeken. Ha figyelmesen elolvassa az államtitkár úr, illetve a kormánypárti képviselők az eredetileg benyújtott törvényjavaslatot, abból egyértelműen kiderül, hogy erről van szó.

(19.40)

Azért kértem szót, hogy ismét felhívjam erre a figyelmet, hogy ne hozzák vissza ezt a szabályt, bármennyire is kevés a pénz, kevés a forrás, akár az állami, akár az európai uniós. Nem értelmezhető, és nem is elfogadható egy ismételt ilyen szigorítás, mert ez olyan lehetetlen helyzetbe hozza a vállalkozásokat, hogy egyszerűen ebben a nagyon-nagyon súlyos gazdasági helyzetben, amikor néhány munkahely megmentéséért próbálnak meg pályázatokat benyújtani, úgy kapaszkodnak ebbe, mint az utolsó szalmaszálba. Ha újra ilyen szigor kerül bevezetésre, akkor nemhogy néhány ezer, de néhány munkahely megmentésére sem kerülhet sor.

Köszönöm szépen.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Valóban egy súlyos problémát kellene ennek a törvényjavaslatnak orvosolnia.

Ahogy már a bizottsági ülésen is elhangzott, illetve most elmondta Filló Pál képviselő úr is, mintegy másfélmillió alkalmi munkavállalói könyv van a munkavállalók kezében. Ez természetesen akkor is brutálisan nagy szám, ha tudjuk azt, hogy nem minden munkavállaló dolgozik kizárólag alkalmi munkavállalásban, vannak jó néhányan, akik a főállásuk, munkaviszonyuk mellett vállalnak olykor alkalmi munkát, jövedelmük kiegészítésére. De ezzel együtt a szám önmagában is azt jelzi, hogy olyan problémát kellene orvosolni, ami megfelelne elsősorban a munkavállalók érdekei védelmének, másodsorban pedig a munkáltatók érdekeit is figyelembe veszi.

A törvényjavaslat megítélésünk szerint ennek a két feltételnek nem felel meg, több oknál fogva. A munkavállalók érdekeinek a védelmét semmiképpen nem szolgálja az, hogy a mezőgazdasági munkáknál, a növénytermesztésnél elegendő a jelenléti ív vezetése, mert ez gyakorlatilag ugyanúgy kiszolgáltatott helyzetben tartja azokat, akik ilyen jellegű alkalmi munkát vállalnak, mint ahogy most is kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nem érthető számunkra az, hogy mi az oka ennek a kivételnek. Hogyha elektronikusan meg lehet oldani a munkavállalók bejelentését, sőt meg lehet oldani azt is, hogy amennyiben nem jelenik meg a munkavállaló, ez esetben le lehet mondani a bejelentést, akkor egyszerűen érthetetlen, hogy mi ennek az oka. Nem tudjuk, hogy az agrárlobbi nyomására történt ez, vagy valami más a magyarázata.

A munkáltató érdekeit sem szolgálja az, hogy július 12-én előre be kell jelentenie, hány munkavállalót fog alkalmi munkásként felvenni a meghatározott munkákra, hiszen így előre befizet egy bizonyos összeget az államkasszába, ugyanakkor majd januárban fog elszámolni az állammal, és ha többet fizetett, mint amennyi alkalmi munkást ténylegesen alkalmazott, akkor tudja csak visszakapni a többletet, tehát gyakorlatilag 6-7 hónapig meghitelezi a magyar állami költségvetést.

Az elektronikus bejelentésre visszatérve: ez az egyetlen olyan pozitív eleme a törvényjavaslatnak, amelyet teljes mértékben támogatni tudunk. Emlékeztetném a képviselőtársaimat és államtitkár urat is arra, hogy milyen szörnyű jelenetek zajlottak le ez év januárjában, amikor a foglalkoztatási szolgálat áttért egy új integrált nyilvántartási rendszerre, ami nem működött. Arról most ne is beszéljünk, hogy ez mibe került; viszont az emberek napokon át kint álltak több száz méteres sorokban a kirendeltségek előtt, mert érvényesíttetniük kellett az alkalmi munkavállalói könyvet. Ha ettől megkíméljük a munkavállalókat, és nem kell a jövőben ezt a tortúrát végigjárniuk, ezt teljes mértékben támogatjuk, és nagyon helyesnek tartjuk. Reméljük, hogy a rendszer működni fog, bár elhangzott, hogy még nem volt üzemszerű próba, tehát még nem ismeretes, hogyan fog ez működni. Egyébiránt az adófizetőknek újabb 106 millió forintjába kerül a változás.

Összefoglalva röviden az elhangzottakat: több fenntartásunk van a benyújtott törvényjavaslattal; ezen túlmenően, amit elmondtam, magasnak tartjuk az új adó- és járulékfizetési kötelezettséget, ezért nem támogatjuk a törvényjavaslat általános vitáját. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az alkalmi munkavállalói könyv vagy az alkalmi munkavállalás - mint egy új típusú, a hagyományos munkavállalástól eltérő foglalkoztatási forma - első szabálya 1997-ben született meg, egy mezőgazdasági tüntetést követően terjesztette be a kormány a parlament elé.

Ekkor az alkalmi munkavállalást kizárólag magánszemély részére engedélyezte a törvény, és szabályozta természetesen az így elvégezhető munkanapok számát, valamint a kifizetett munkadíjat is. Tehát hangsúlyozom: első alkalommal kizárólag magánszemély lehetett a munkáltató alkalmi munkavállalással kapcsolatos feladatok szerződésbe foglalására, illetve megállapodásra. A változás ezt követően 2000-ben következett, amikor az alkalmi munkavállalást kiterjesztette a már elfogadott törvény a munka törvénykönyve hatálya alá tartozókra, a közalkalmazottak jogállásáról, illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatókra, de csak kizárólag az alaptevékenységen kívüli tevékenységre. A kifizetett munkadíj is változott, az akkori összegek közül a legalacsonyabb 1200 forint volt, a legmagasabb pedig 4000 forint.

(11.50)

Szeretném megjegyezni, hogy 2002-ben a munkavállalók kezében levő alkalmi munkavállalói könyveknek a száma 40 ezer volt. Még egyszer hangsúlyozom: 40 ezer, hiszen most már közelíti a másfélmilliót az alkalmi munkavállalói könyvek száma.

Ezután ismét változás következett, kormányváltást követően, amikor az új szabályok szerint csökkentett mértékű közteherjegy alkalmazása vált lehetővé abban az esetben, ha munkanélkülit foglalkoztattak.

Ezután 2005-ben ismét változás következett, ekkor jelentette be az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc a kék könyv bevezetését - bizonyára emlékeznek rá -; ez lett volna az a csodafegyver, ami lehetővé teszi majd a foglalkoztatás bővítését és a munkanélküliség csökkentését. Nos, ami azt illeti, valóban bővült, de nem a foglalkoztatottak száma, hanem az alkalmi munkavállalói könyveknek és az alkalmi munkavállalásból élőknek a száma. Elhangzott már többször, hogy milyen magas a kézben levő alkalmi munkavállaló könyvek száma, de ehhez még hozzátársul az is, hogy így 2009-ben a 2007. évihez képest is több mint 40 százalékkal nőtt az alkalmi munkavállalás mértéke, és több mint 3 millió munkaórával dolgoztak többet így az emberek. Nos, ez együtt jár megítélésünk szerint a munkanélküliség növekedésével és azzal, hogy a munkavállalók nagyon nehéz helyzetben vannak, ha el akarnak helyezkedni.

A benyújtott törvényjavaslat egyik célja a feketemunka-vállalás, illetve a feketegazdaság visszaszorítása vagy kifehérítése lenne. Ennek a célnak így ebben a formában ez a törvényjavaslat nem fog megfelelni, különböző okok miatt, amelyekből szeretnék néhányat megemlíteni.

A törvényjavaslat a hatályos szabályozással ellentétben egyáltalán nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy kik lehetnek a most egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonynak nevezett foglalkoztatási formában akár a munkáltatói, akár a munkavállalói oldalon, mert csak néhány korlátozó rendelkezést fogalmaz meg a javaslat. Így például azt, hogy természetes személy munkáltató kizárólag háztartási munka esetében lehet foglalkoztató, illetve nem létesíthető egyszerűsített foglalkoztatási munkaviszony olyan felek között, akik között a szerződés megkötésekor a munka törvénykönyve hatálya szerint történt már meg a foglalkoztatás. Ezzel teljesen egyetértünk, államtitkár úr, mert ez egyértelműen a munkavállaló érdekeit szolgálja, vagyis azt szolgálja, hogy ha valakit már alkalmaznak egy feladat ellátására, ne legyen oka és joga a munkáltatónak felmondani akár a határozott idejű, akár a határozatlan idejű munkaszerződést, és helyette alkalmi munkavállalóként foglalkoztatni tovább a dolgozóját. Ezzel teljesen egyetértünk.

De hadd mondjam el, hogy mely dolgokat látjuk aggályosnak. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a természetes személy kizárólag és csakis háztartási munkára vehet fel valakit egyszerűsített foglalkoztatási viszonyba. Ezzel akkor van probléma, ami itt már elhangzott, a mezőgazdasági bizottság tagjai is emlegették, és korábbi vitáinkban is sokszor felmerült, amikor szüret van. Tehát innentől kezdve természetes személy csak akkor vehet fel valakit, mondjuk szüretkor, alkalmi munkára, bocsánat, egyszerűsített foglalkoztatási munkaviszonyra, ha vagy mezőgazdasági őstermelő, vagy pedig egyéni vállalkozó. Ellenkező esetben nem teheti meg. Most kérdem én: mit fog tenni, mondjuk, a munkaügyi ellenőrzés, ha az őszi szüretkor elindul a hegyoldalba akár a kommandósok vagy a vám- és pénzügyőrség alkalmazottaival együtt? Mi fog akkor történni?

A másik aggályunk pedig az, hogy a ma még hatályos törvény szabályozza, hogy egyrészt a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltató, illetve - mint említettem - a köztisztviselők jogállásáról, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató csakis és kizárólag alaptevékenységen kívüli tevékenységre foglalkoztathat valakit ebben az alkalmi jogviszonyban. Ez a szabály most hiányzik a törvényjavaslatból. Aggályosnak tartjuk ezt. Csak nem olyan cél fogalmazódik meg vagy olyan koncepció, hogy esetleg az állami vagy önkormányzati intézményekben, óvodákban, iskolákban, egészségügyi, szociális intézményekben alkalmi munkavállalóként foglalkoztassák ezentúl azokat, akik eddig hivatásszerűen látták el munkájukat? Ezzel egyáltalán nem tudunk egyetérteni, mert ha ez a szándék, akkor ez egyáltalán nem szolgálja a munkavállalók érdekeit, dolgozzanak akár polgármesteri hivatalban, akár óvodában. Továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy a törvénynek ez a szabálya az új törvényben is elfogadásra kerüljön.

A törvénytervezet szerint, ha végignézzük, hogy milyen időket vagy időtartamokat dolgozat valaki az egyszerűsített foglalkoztatási formában, akkor itt eltérő szabályok vannak. Ezzel így önmagában nem is lenne probléma. A probléma azzal van, hogy a szabályok időnként ellentmondanak egymásnak. Szeretném felhívni, mondjuk, arra a figyelmet, hogy mi van a szabadság ügyében. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy a törvényjavaslat szerint szabadságot kell biztosítani a munkavállalónak, de ha a törvényjavaslatban az szerepel, hogy legfeljebb öt egymást követő naptári napon lehet alkalmi munkát végezni, akkor valaki magyarázza már meg nekem, hogy ezután milyen szabadság illeti meg a munkavállalót. Ugyanis a munka törvénykönyve jelenlegi szabályai szerint a szabadság a következőképpen néz ki: 25. életévétől 21 nap szabadság jár a munkavállalónak, háromévenként ugrik egy napot, a 31. életévétől pedig kétévenként egy napot. Tehát mondjuk, a legmagasabb szabadságot veheti igénybe az, aki már betöltötte a 45. életévét, neki jelen esetben már 30 nap szabadság járna.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Figyelembe véve az arányokat, ez azt jelenti, hogy öt napra vonatkozóan 0,4 nap illetné meg a munkavállalót. 0,4 napot még csak felkerekíteni sem lehet a munka törvénykönyve szabályai szerint. Lehet, hogy a törvényalkotónak nem ez volt a szándéka, de a benyújtott törvényjavaslat szerint ez következik a szabályokból. Ezen változtatni kell, mert így semmi értelme nincs, ez a tipikus esete a "nesze, semmi, fogd meg jól" elvének.

És akkor a közteherfizetésre visszatérve. Amint azt már a bizottsági ülésen is elmondtam, nagyon magasnak találjuk azt a köztehermértéket, amit a törvényjavaslat bevezetni és elfogadtatni kíván. Ez nem fogja megoldani a feketefoglalkoztatással kapcsolatos problémákat, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy milyen trükkökkel vagy szabálytalanságokkal éltek eddig is a munkáltatók.

(12.00)

Nagyon jól emlékszünk arra az esetre, amely nagy port vert fel, amikor az állami beruházásból épülő, közpénzekből megvalósuló sztrádaépítésnél olyan varázsceruzát alkalmaztak a munkáltatók, amely csak egy adott ideig volt látható, utána eltűnt, ezzel visszaélve alkalmazták a kiszolgáltatott munkavállalókat, és megrövidítették a költségvetést.

Az is ismeretes, hogy amikor még a bélyeget kellett beragasztani, akkor vagy beragasztották, vagy nem. Megváltoztatták a munkaviszonyt, alkalmi munkaviszonnyá alakították át. Tehát tudjuk nagyon jól, hogy milyen visszaélésekre volt ez idáig példa, amit egyáltalán nem támogattunk. De azt, hogy most a jelenlegi köztehermértékhez képest kettő-, majd közel négyszeresére emelik fel a közterheket, ezzel aztán végképp nem tudunk egyetérteni, mert ez a változás pontosan ellenkező hatását fogja kifejteni, vagyis akik eddig még eleget tettek ebbéli kötelezettségüknek, azok sem fogják ezek után ezt a terhet kifizetni.

Még egyszer megismétlem, hogy szintén nem a munkavállalók érdekeit szolgálja az a lehetőség, hogy az elektronikus módon történő bejelentés a növénytermesztésben nem kötelező, ott elegendő, megelégszik ezzel a törvényjavaslat benyújtója, hogy jelenléti ívet vezessenek. A jelenléti ív vezetése nem felel meg az egyébként koncepcionálisan megfogalmazott, a munkavállalók érdekeit szolgáló célkitűzéseknek, ezért ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk.

Összefoglalva a frakciónk álláspontját, az esetben tudjuk ezt a törvényt támogatni, ha az elhangzott észrevételeinket figyelembe veszik, és a módosító javaslatainkat támogatni fogják, ellenkező esetben ezt a törvényt ebben a formájában nem támogatjuk, és nem szavazzuk meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A munkanélküliség növekedése hónapról hónapra egyre aggasztóbb méreteket ölt. A KSH adatai szerint 13 éves csúcson van a munkanélküliség. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kirendeltségein 570 ezer munkanélküli próbál magának munkát keresni. A kormányzat pedig teljes tehetetlenséggel szemléli az eseményeket, ahogy teszi ezt a mélyrepülésben lévő hazai gazdasággal, a bajba jutott hitelesekkel, és a sort még folytathatnám.

A tehetetlenség és a nemtörődömség ellen időről időre fel kell emelni szavunkat. Ezt tettem egy évvel ezelőtt is, amikor arra próbáltam választ kapni az akkori szakminisztertől: miért egy volt szocialista politikus jutott egyedüli meghívottként pályázati forráshoz az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál? A pályáztatás körülményei és a megismert részeredmények már akkor is felháborítóak voltak. Azóta a Vadász János által vezetett Szenior Foglalkoztatási Szövetség tevékenysége és ezzel együtt a pályázati időszak lezárult. Az akkori kritikák pedig beigazolódtak.

A volt kormánybiztos által vezetett szervezet 90 millió forint pályázati támogatás fejében vállalta, hogy országosan száz helyen hoz létre, és működtet klubokat a 45 év feletti álláskeresők számára, rendezvények és munkaerő-közvetítés segítségével pedig 13 ezer szenior, azaz 45 év feletti álláskeresőt juttat fix kereseti lehetőséghez.

Az ígéret és a valóság között azonban óriási a szakadék. A százas klubhálózat nem jött létre maradéktalanul, a működő klubhelyiségek döntő részét is közintézmények, munkaügyi központok tartják fent. További rendezvények szervezésére már nem kerül sor, a szövetség munkatársai pedig szétszéledtek. És ami a legszomorúbb és a legfelháborítóbb, mindezek eredményeként a szövetség vezetőjének állítása szerint is összesen ezer - hangsúlyozom: ezer - 45 év feletti munkanélküli helyzete változott meg, de csak átmenetileg. Ez messze elmarad a vállalt 13 ezertől, és vajmi keveset segít az idősebb munkakeresők rohamosan növekvő, százezer feletti táborán.

Mindezek ismeretében kérdezem miniszter úrtól: még mindig helyesnek tartja-e, hogy kizárólag egy volt szocialista politikust juttattak forráshoz ezen a pályázaton? Meddig tart még a közpénzek elherdálása, miniszter úr? Mikor számoltatják el a volt szocialista kormánybiztost a 90 millió forint felhasználásáról?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Miniszter Úr! Ezek az adatok, amelyeket ön az előbb ismertetett, ezek is csak bemondás alapján vannak, dokumentációk nem támasztják alá ezt a teljesítést. 570 ezer munkanélküli, azok, akik nézték a kérdést és az erre adott választ, velem együtt értetlenül hallgatták azt, amit ön most elmondott.

Miniszter Úr! Hogy lehet az, hogy munkahely megőrzésére nincs pénz, munkahelyteremtő beruházásokra nincs pénz, bukott szocialista politikusok kistafírungozására, támogatására, arra van pénz, még akkor is, ha börtönben ülnek.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jövőre a Bajnai-kormány mintegy 9 milliárd forinttal csökkenti a fogyatékos emberek foglalkoztatásához nyújtott támogatást. Ez azt jelenti előzetes becslések szerint, hogy közel tízezer ember kerül az utcára, ismételten közel tízezerrel nő a munkanélküliek száma. Köztük olyan emberek veszítik el a munkájukat, akik egyébként is kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen látássérültek, hallássérültek, mozgáskorlátozottak vagy értelmi fogyatékosok.

Ők azok, akiknek egészséges embertársaikkal kellene felvenni a versenyt, feltéve, hogy van munka, vagy elegendő a munkahely. Ők azok, akik helyzetüknél fogva kiszolgáltatottabbak mindenki másnál. Ők azok, akiknek a foglalkoztatását minden eszközzel támogatni kellene, hiszen munkájukkal önbecsülést szereznek, megélhetést biztosítanak maguknak, hozzájárulnak a családi kasszához, fizetnek adót, fizetnek járulékokat, ugyanígy az őket foglalkoztató cégek is adót, illetve járulékot fizetnek a központi költségvetésbe. Azzal, hogy a munkájukat elveszítik, az önbecsülésüket is elveszítik, és elveszítik azt a biztos megélhetést, amit eddig a foglalkoztatás nyújtott nekik.

Államtitkár Úr! Szíveskedjék válaszolni arra, hogy mi indokolja ezt a brutális csökkentést. Miért van erre szükség? Kinek jó ez a döntés? Miért emelik újra a munkanélküliek számát?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Államtitkár Úr! A költségvetésben 2010-re a költségkompenzációt körülbelül 5 milliárd forinttal csökkentették, az intézményi foglalkoztatás támogatását mintegy 2 milliárd forinttal és a rehabilitációs célú munkahelyteremtő támogatást 3 milliárd forinttal. Ne mondja már ezt, államtitkár úr, hogy minden változatlan, sőt jobb lesz, mint az idén volt.

Annál is inkább meglepett a válasza, mert ön azt nyilatkozta a hét végén, amikor az egyik televíziócsatorna számon kérte öntől, hogy miért csökken a fogyatékosok foglalkoztatásának a támogatása, ön azt mondta, annyival csökken, amennyivel a Szociális Minisztériumnak a költségvetése csökken. Érdekes módon arra nem tért ki, hogy például az ön fizetése vagy a miniszter fizetése vajon csökkent-e. Ez a válaszában nem hangzott el. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az önmagát előszeretettel hol szociálisan érzékenynek, hol szakértőinek kinevező szocialista kormányok alatt, hogy, hogy nem, mindig elszabadul a korrupció, az erőszak, és erősödik a tömeges megfélemlítés. Nem kell másra gondolnunk, csak a BKV-botrányokra, tisztelt szocialista képviselők, a 4-es metró elfolyt milliárdjaira, a MÁV privatizációs ügyleteire, a Hunvald-botrányra vagy a Zuschlag-perre. Privatizációs ügyletek persze nemcsak a MÁV háza táján történtek, hanem számos más állami tulajdonú cégnél. A közvagyon elherdálása, valamint magánosítása már szinte a szocialista és szabad demokrata politikusok védjegyévé vált. Mindent eladnak, ami mozdítható, és kíméletlenül megfélemlítik azokat, akik fel merik emelni a szavukat annak érdekében, hogy a vagyoneladásból a dolgozók is részesüljenek.

Ez történt a Postánál is, mint ahogy az előbb hallották Nógrádi képviselő úrtól. A Kézbesítők Szakszervezetének 29 tisztségviselőjét bocsátották el rendkívüli felmondással, közöttük a veszprémi posta dolgozóit is. Többségük évtizedek óta becsületesen, komoly szakmai tudással a háta mögött dolgozott a vállalatnál. A kirúgott postások csupán azt akarták, hogy a Posta eladott vagyona ne tűnjön el a láthatatlan süllyesztőben, hanem azok is részesüljenek belőle, akik nap mint nap munkájukkal biztosítják a szolgáltatás zavartalanságát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem öntől, mire vélhető ez a rendkívül szigorú és igazságtalan intézkedés, amellyel tovább duzzad a 653 ezer munkanélküli elkeseredett tábora. Az elbocsátott postások 3 hónapig még munkanélküli-segélyt sem kapnak, de más szocialista politikusok, mint például Hunvald György még letartóztatása után is hónapokig kapta a fizetését. Amíg Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes felügyelte a BKV-t, több száz millió tűnt el a közvagyonból, de ő még mindig élvezi a Szocialista Párt bizalmát, hiszen mindmáig országgyűlési képviselő.

Mi az oka ennek a kettős mércének? Kérem, válaszoljon. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A válaszát nem fogadom el. Ön azt mondta, hogy szembeállítottam 29 postást több ezer másik postással. Nos, az én interpellációm nem őket állította egymással szembe, hanem a tisztességes, becsületes munkát végző postásokat állította szembe azokkal a becstelen szocialista politikusokkal, akiknek a kezéhez pénz tapad.

Azokról az emberekről beszéltem, akik tisztességesen végezték el a munkájukat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több száz aláírást gyűjtöttek a veszprémiek azért, hogy ezeket az embereket vegyék vissza a munkahelyükre, és spontán tüntetést tartottak a Posta épülete előtt, mert azt várják, hogy aki becsületesen dolgozik, azokat vegyék vissza, biztosítsák számukra a munkát és azt a tisztességes bért, amiből megélhetnek.

Erről volt szó, államtitkár úr, nem pedig arról, amit ön a válaszában elmondott. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslatot nem támogatjuk, mert azt az alapvető problémát, hogy miből, milyen összegben fogjuk ezt finanszírozni, illetve milyen szakmák kerülnek bevonásra ebbe a körbe, a benyújtott törvényjavaslat nem tisztázza, nem tartalmazza. Szakmailag megalapozatlan, pénzügyileg pedig finanszírozhatatlan.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. A benyújtott törvényjavaslatot nem támogatjuk (Zaj. - Az elnök csenget.), pénzügyi forrásként a Munkaerő-piaci Alapot jelöli meg úgy, hogy a Munkaerő-piaci Alapban erre a képzésre nincsen meg a fedezet. Ezt elmondta a tárca képviseletében jelen levő főosztályvezető is, ennek ellenére nem kívántak változtatni ezen. A pénzügyi források hiánya abszolút nem teszi lehetővé azt, hogy ez a képzés bevezetésre kerüljön, különösen nem abban a formában, ahogy a benyújtott törvényjavaslat azt tartalmazza.

Ezért nem javasoljuk a benyújtott törvényjavaslatot elfogadásra. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)