Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy egy Szent Teréz-idézettel folytassam! Azt hiszem, a parlament minden képviselőjéhez szólhat ez: „Cselekedeteket kell végrehajtani, mindig csak cselekedeteket, hiszen nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni.” Azt hiszem, pártállástól és világnézettől függetlenül Avilai Szent Teréznek, ennek az igencsak harcias személyiségnek ez a mondata mindnyájunkhoz szólhat. Ahogy itt elhangzott, egy misztikus szentről van szó, aki igencsak erősen kapott indíttatást a Jóistentől, hogy harcos természetét az egyházon belül is folytassa. Tizennyolc éves volt, amikor titokban, szülei akarata ellenére hagyta el a családi házat. Nyilván ez számára is rendkívül fájdalmas volt, ahogy ő is elmondta, de a Megtestesülés kolostorba vezetett az útja, és ezt erősebbnek érezte, mint a családi ház visszatartását. Már az elején is betegeskedett nagyon sokat, egyszer már a sírját is elkészítették, de ő magához tért, és a saját kezével szedte le azt a viaszt, megszentelt viaszt, amit ekkor a halottak szemére tettek.

Sok más csodajelenség is köthető a nevéhez. Azt mondták, hogy arcából különleges fény sugárzott, a templomban imádság közben egy méter magasan lebegett a padló felett is, ezért is mondják, hogy misztikus szent volt. Teljes megtérését ő maga 40 éves korára mondta, akkortól szentelte magát teljes mértékben az egyház szolgálatára. Nagyon sok kolostort alapított a kármelita élet szigorúságában. Egyik kolostoralapítás követte a másikat. Összesen 17 női és 15 férfi kolostor köthető az ő nevéhez, mindezt természetesen sokszor akár csak egy dukáttal a zsebében kezdte el, és amit egyes építőmesterek fél évre vállaltak, mégis meggyőzte őket, hogy két hét alatt végezzék el ezeket a munkákat, feladatokat. Azt is elmondhatjuk, hogy nagy diplomáciai érzéke volt, sokszor maga irányította ezeket az építkezéseket. Egy püspök mondta nekem, amikor jelentették róla, hogy engedélyt kért ahhoz, hogy új kolostort alapítson, határozottságára példa, hogy azt mondták, hogy ha Teréz ezt mondta, akkor az a kolostor már meg is van alapítva, nincs szükség püspöki jóváhagyásra. De harciassága akár más rendfőnökök irányában is volt. Itt is idéznék egy leveléből: „Már régóta esett olyan nehezemre valami, mint kegyelmed sorait olvasni, és soha nem esett olyan jól széttépnem a levelet.” ‑ írta a rendfőnöknek. Tehát kérlelhetetlen volt a céljaiban ötszáz évvel ezelőtt Szent Teréz, ezért is az első tanító, egyháztanító, akit az egyház is elismert.

Fontos emellett a magyar kármelitákról is megemlékeznünk, méghozzá Marton Marcell atyáról, aki Marton Boldizsárként született 1887-ben, hiszen Szent Terézt már az egész egyház szentként tiszteli, de Marton Marcell atyának még csak elindult az idevezető eljárása. Ő maga itt, Budapesten a bölcsészkaron tanult, és a kor divatos ideológiáit követve el is hagyta a vallását, 16 évig nem gyakorolta katolikus hitét, magyar-latin-görög szakos gimnáziumi tanárként többek között Zalaegerszegen és máshol is tevékenykedett. A világháború kitörésekor azonban azt vállalta, hogy egy nála fiatalabb kétgyermekes tanár kollégája helyett ő maga megy ki a frontra, és ő maga vállalta a katonaságot és az életveszélyt. Ezt meg is tette, már csak ezért is mindnyájan büszkék lehetünk rá. De visszatért épségben a háborúból, és 38 évesen, már meglett felnőttként, középkorú emberként lépett be a kármelita rendbe. 1930-ban szentelték pappá, 13 évig élt Győrben, és országos hírű prédikátor volt Magyarországon, országos hírű gyóntató volt. Lelki gyermekei közé tartozik Boldog Apor Vilmos, Mindszenty József, akiknek a boldoggá avatása megkezdődött, illetőleg Boldog Apor Vilmos esetében meg is történt. 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, de ő folytatta a feladatát, folytatta a küldetését. Halálakor azt mondták róla sokan, hogy nem érte kell imádkozni a sírjánál, hanem hozzá, ezzel is mutatván azt a fajta misztikus erőt, ami belőle sugárzott, sőt 1973-ban maga Mindszenty bíboros személyes ismertség alapján is kérte a boldoggá avatásának az elindítását. Ez azonban ‑ bár a tanúságtételek beszerzése a hetvenes években megtörtént ‑ csak a rendszerváltás után valósulhatott meg. Akkor indult el ez az eljárás, és 2006-2008-ban készült el az a pozíció, amelynek alapján elindulhatott a boldoggá avatási eljárás. 2013. december 9-én pápai döntés alapján a „tiszteletre méltó” címet viselheti az egyházon belül.

Azt hiszem, felekezetre való hozzáállás nélkül büszkének kell lennünk azokra a magyarokra, akik ilyen példák voltak mindenki számára, akik a saját életüket akár mások életéért is áldozták volna, és egész életükben a nemzetet és a hitet kívánták szolgálni. Bízunk benne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy hamarosan majd őt is a boldogok sorában köszönthetjük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)