A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A miniszterelnök úr expozéjában megütötte a fülemet egy mondat: említette, hogy a nemzeti fejlesztési tervet széles társadalmi egyeztetés előzte meg, például a történelmi egyházakkal is. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg néhány rövid megjegyzést!

A történelmi egyházakkal való találkozóra szeptember közepén került sor. Önmagában az a tény, hogy az a találkozó létrejött, egy pozitív dolog, mert azt sugallja, hogy az említett párbeszéd olyan mélységekig halad, hogy, lám, még az egyházakat is megszólították, hiszen, ha jól megnézzük, a történelmi egyházak ma Magyarországon a legnagyobb civil szerveződések, amelyek minden településen jelen vannak, de jelentős szerepet játszanak az oktatási vagy éppen a szociális szférában is.

A találkozón azonban a kommunikáció leginkább egyirányú volt: az egyházak pontosan megfogalmazták saját kritikai véleményüket, amit talán Bölcskei Gusztáv egyik mondata fejez ki a legfrappánsabban, idézem: "A fejlesztési terveknek nemcsak a pénz elköltéséről, hanem az emberekről is szólnia kell." Úgy tűnik, hogy a tervekben a gazdaságpolitikai vonulatok egyértelműen háttérbe szorítják a társadalompolitikai hangsúlyokat. Nem véletlenül hangsúlyozták az egyházi vezetők a partnerség elvének a komolyan vételét.

Az egyházakat mint a legnagyobb civil szerveződéseket eddig kihagyták a tervezés bizonyos szakaszaiból. A találkozó után azonban úgy tűnt, hogy ezt a kormány valójában nem is akarja igazán, mert az egyeztetés inkább formai, mint érdemi volt. Azt ígérték, hogy az egyeztetés után majd szakértői szinten tovább folynak a tárgyalások, mindez azonban elmaradt. Úgy vélem, hogy érdemes lenne komolyabban megfogalmazni az egyházakkal való partnerséget, ami sajnos kimaradt itt a mellékletekből, akiket megjelenítenek bizonyos társadalmi partnerekként. Nos, úgy vélem, hogy fontos lenne a közeljövőben, hogy ez a partnerség jobban működjön az egyházak és a kormányzat között.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "Ó boldog asszony, ó csodálatos feleség, ó kedves Erzsébet, akit Isten kegyelmével betöltöttnek mondanak..." - kezdte bulláját 1235-ben IX. Gergely pápa, amikor II. András magyar király leányaként Árpád-házi Erzsébetet halála után alig négy évvel az egyház szentjei közé fogadta. Magyarország történetében kevés olyan személyiség van, akinek emlékezete 800 év óta nemcsak egy ország, hanem egy egész kontinens, sőt egy egész világ keresztyénjei emlékezetében elevenen él.

Nos, Erzsébet azok közé tartozik, akiknek sugárzása ma sem csökkent. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az a pár sor, amit II. János Pál pápa Erzsébet halálának 750. évfordulóján a magyarokhoz írott levelében megfogalmazott: "Legyetek büszkék arra, hogy a magyar földből sarjadt Erzsébet Európa, sőt világszerte ismert és szeretett szent lett! Korát meghaladó távlatokban gondolkodott, zseniális szívvel megérezte a szeretet egységesítő erejét és az egység mély igényét."

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2007-et Szent Erzsébet évévé nyilvánította, aminek kezdete a november 19-én, a budapesti Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros prímás által bemutatott szentmise volt. Egyébként a Szent Erzsébet-évet a világ több országában megtartják.

Tisztelt Elnök Úr! Egyrészt mint Árpád-házi Szent Erzsébet szülővárosának, Sárospataknak a polgármestere, másrészt mint keresztyén politikus engedje meg, hogy itt, a tisztelt Ház falai között is röviden megemlékezzek e jeles alkalomról.

Tisztelt Képviselőtársaim! 800 évvel ezelőtt, 1207-ben Sárospatakon született Árpád-házi Erzsébet, II. András magyar király leányaként. Még kislányként került ki Türingiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához, akivel később egyébként boldog házasságot élt, és három gyermekük is született. Erzsébet korán elkezdte jótékony életmódját: menedékhelyet létesített, kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. Amikor férje hadba vonult, Erzsébet vette át a kormányzást, igyekezett az éhínséget, a járványok sebeit orvosolni; például egyik alkalommal kinyittatta Wartburg éléstárát a szegényeknek. Mindezt persze a rokonai Türingiában rossz szemmel nézték. Fiatal férje halála után az alig 20 éves özvegyet megfosztották minden vagyonától. Azonban a kitaszított, szegénységbe jutott grófnő csodákat művelt, hogy legyőzze környezete gonoszságait. Megmaradt javaival Marburgban ispotályt rendezett be, királyi öltözetét felcserélte a ferencesek szürke ruhájára, még halálos ágyánál is elajándékozta meglévő holmiját, és vigasztalta a mellette lévő nővéreket.

Tisztelt Elnök Úr! Úgy hiszem, hogy Szent Erzsébet példája ma is élő számunkra; először is az élet szemléletében. Válságban élünk, fiataljaink félnek házasságot kötni, gyermeket vállalni és nevelni, mert megfogyatkozott az erősítő példa, a tapasztalat. Szükségünk van arra az egyszerűségre, amely Szent Erzsébetet a világhoz, Istenhez kötötte.

Másodszor: az életvitelében. Az igazi szerelem, a házasság, a család felette nagy titok, ahogy mondja a szentírás; ugyanakkor bátorság is. Szent Erzsébet 800 év múltán is arra szólítja a közélet felelőseit: közös felelősségünk mindent megtenni az életért és a családért.

Harmadszor, a szeretet fontosságára hívja fel a figyelmünket Erzsébet. Erzsébet vallásossága sohasem lett önmagába forduló élménykeresés, hanem abból a szolgálat lelkülete fakadt. Nemes egyszerűséggel azt is mondhatnám, hogy Erzsébet a szolgálatra és szeretetre hív bennünket.

És végül Szent Erzsébet alakja olyan személy, aki példát, aki fogózót adhat az értékválsággal küszködő Európának. Olyan személy, aki szorossá fűzi a lelki kötelékeket az Unió országai között. Hiszen gondoljunk csak bele: Erzsébet alakja összeköti Sárospatakot Kassával, Pozsonnyal, Erfurttal, Wartburggal, Perugiával és mindazon városokkal az Unióban, ahol ma Szent Erzsébet tisztelete él.

Mi, Sárospatak, Szent Erzsébet szülővárosának polgárai készülünk erre a jubileumi évre. Szeretnénk, ha városunk helyt adna egy európai Szent Erzsébet kulturális központnak, és egy egész Európát átszelő kulturális útvonal kezdőpontja lehetne. Ehhez kérjük a kulturális kormányzat kiemelt támogatását, hogy méltóképpen emlékezhessünk 2007-ben Európa közös kincséről, Árpád-házi és türingiai Szent Erzsébetről.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt évtized során akár az orosz vagy a magyar parlamentben, akár szakmai konferenciákon vagy diplomáciai tárgyalások alkalmával, ha szóba kerültek a Sárospataki Református Kollégiumból hadifogságba került könyvek, mindig rossz érzése támadt az embernek, mert legtöbbször a háború borzalmait és igazságtalanságait, a háborúban elhurcolt kincsek és kulturális értékek hányatott sorsát és megoldatlan kérdések sokaságát idézték föl. Még a könyvek február végi hazaszállítását is vegyes érzelmek kísérték itthon és Oroszországban egyaránt.

Ezért is keltett némi feltűnést a könyvek történetét jól ismerők szakmai köreiben, hogy a 2006. november 14-15-én Moszkvában megrendezett "Kulturális örökségvédelem: az orosz-európai együttműködés aktuális kérdései" című nemzetközi konferencián nemcsak központi témaként, hanem követendő pozitív példaként szerepeltek a pataki könyvek. Úgy vélem, elnök úr, hogy itt a tisztelt Ház falai között is érdemes figyelmet szentelni a konferencián történteknek, ahol nemcsak részvevőként, hanem előadóként is képviseltem a magyar törvényhozást, a Magyarországi Református Egyházat és Sárospatak városát.

Tisztelt Elnök Úr! A második világháború során Európában 11 millió kötetnyi könyv, levéltári dokumentum tűnt el, amiből jelenleg Oroszország területén megközelítőleg 4,5 millió kötet található. Ezért sem véletlen, hogy a moszkvai Rudomino Idegennyelvi Könyvtár hetedik alkalommal megrendezett úgynevezett restitúciós konferenciáját élénk kultúrdiplomáciai figyelem kísérte, tíz ország csaknem száz szakemberének részvételével. A konferencia fő témáját a sárospataki könyvek visszaszármaztatásának a példája szolgáltatta, amit Jekatyerina Genyijeva asszony, az Idegennyelvi Könyvtár főigazgatója megfogalmazásában az úgynevezett sárospataki folyamat jelentett.

A restitúciós konferenciák sorában ez volt az első, amikor a részvevők egy lezárt pozitív esetet tanulmányozhattak, mert ez alapját szolgáltathatja egy olyan európai kooperációs modell elveinek a kidolgozására, ami megoldást hozhat Oroszország és az Európai Unió tagországai között régóta rendezetlen restitúciós kérdésekben. Ennek jelentősége pedig az, hogy végre a visszaszármaztatásra jogosult kulturális kincsek kérdését vonatkoztassák el az egyedi politikai szándékok és szövevények hálójából, és próbálják beépíteni az EU-orosz kooperáció stratégiai főirányába. Úgy vélem, hogy ez egy nagyon tiszteletre méltó orosz kezdeményezés.

A sárospataki könyvek tehát áttörést hoztak, mi több, jelképpé váltak nemcsak a két ország kapcsolatában, hanem Oroszország és az Unió vonatkozásában is. Hadd idézzem ismét Jekatyerina Genyijeva asszonyt, akinek egyébként nagyon sokat köszönhetünk a könyvek visszaadásáért, aki szerint a könyvek jogi precedenst teremtettek, hiszen Magyarország az első, amely nem pusztán a jó szándék alapján kapta vissza jogos tulajdonát. Többek között igenis a pataki könyvek kellettek ahhoz, hogy az orosz parlamentben elinduljon az úgynevezett restitúciós törvény tárgyalása, és ennek a törvénynek a megszületésével vált igazán lehetővé nemcsak a pataki, hanem minden más, a közeljövőben hasonló eset további jogi kiindulása.

A sárospataki könyvek egyébként - a törvény megszületése után - abban is alkalmat teremtettek, hogy bebizonyosodjon, ez a törvény kiállja az első gyakorlati próbáját, aminek köszönhetően 2000-ben megújították, illetve pontosították azt, és ami végül is lehetővé tette a pataki könyvek visszaadását. De fontos ennek a törvénynek a hangsúlyozása az orosz törvényhozás legújabb kori történetében is, mert eddig csak egyéni méltányosságból adtak vissza tárgyakat az egykori tulajdonosoknak. Sárospatak esetében alkalmazták először a restitúciós törvényt. Oroszország ebben a vonatkozásban adott vissza első ízben a második világháborúban elszármazott kulturális értékeket egy külföldi országnak.

Tisztelt Elnök Úr! A konferencia eredménye az is, hogy a pataki folyamat folytatásaként egy orosz-magyar együttműködési megállapodás került aláírásra, miszerint akadálytalan és korlátozásmentes hozzáférést élvezhetnek kutatóink a jövőben. Ez a még kint lévő és lappangó pataki könyvek - mint például a legértékesebb, a lengyel biblia - és más értékek felkutatására ad lehetőséget.

A konferencia rangját emelte az orosz ortodox egyház magas rangú részvétele és a Debreceni Református Kollégium Kántusának igen sikeres szereplése is. Itt köszönöm meg a Külügyminisztérium, Fekszi Márta államtitkár asszony segítségét, valamint Székely Árpád nagykövet úr, Kiss Ilona kulturális attasé és Horváth Iván munkáját. A sárospataki folyamat folytatása lehet egy, a jövő ősszel Sárospatakon megrendezendő orosz-magyar kulturális és református-ortodox-katolikus ökumenikus konferencia megszervezése, ami méltán vált ki európai uniós kultúrdiplomáciai érdeklődést.

Tisztelt Elnök Úr! Így válhat a pataki könyvek szomorú múltja a jövendő európai uniós restitúciós értékek pozitív példájává.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(22.30)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 1987 óta nyolc magyarországi helyszín nyerte el a világörökség kitüntető címet, legutoljára, mint hallottuk, 2002-ben nyolcadikként a tokaji történelmi borvidék a kulturális kategóriában mint kultúrtáj kapta ezt a lehetőséget.

Mint Tokaj-Hegyalja egyik választott képviselője, engedjék meg, hogy az előttünk lévő jelentéssel kapcsolatban először arról szóljak, hogy Tokaj-Hegyalja számára milyen előrelépést hozott ez a lehetőség. Ugyanakkor szót kell ejtenünk arról is, hogy az elmúlt négy év során milyen megoldatlan kérdések nehezítették a világörökségből adódó előnyök kiaknázását.

Tisztelt Elnök Úr! Végigtekintvén a magyarországi világörökség helyszínein, és nem lebecsülvén a többi tájegység jelentőségét, úgy vélem, hogy 2002-ben Tokaj-Hegyaljára, a legjobb helyre esett a döntőbírák választása. Hiszen gondoljunk csak bele, a nagyvilágban két olyan dolog van, amelyet Magyarországgal bármikor beazonosítanak: Puskás Öcsi és a tokaji. Persze nem ezért kapta a kiválasztást a térség, hanem azon egyedülálló természeti adottsága miatt, ami végül is egyedivé teszi Hegyalját. Hadd idézzek az indoklásból: "amely a tájjal összeforrottságban élő ember sok évszázados kapcsolatrendszere, amely ma is tovább él". Tehát, azt is mondhatnánk, hogy a tényezők páratlan együttállása adja ezt a csodát. Az őshonos szőlő, a gazdag vulkáni örökség, az egyedi mikroklíma, az aszúsodást előidéző nemes penész, aztán az itt élők sajátos borkészítési eljárása és érlelése, a természet és az ember együttes csodája ez. Nem véletlen, hogy a világon Tokaj-Hegyalja volt az első zárt történelmi borvidék.

Talán sokkal egyszerűbben is lehet fogalmazni, hogy mi ez a csoda, egyszóval is, ez a tokaji aszú, amit itt tartok a kezemben. (Felmutat egy palackot.) Mert ebben az üveg aszúban benne van mindaz az indoklás, ami a világörökség védelmére való felvétel alapjául szolgált. Benne van a szőlőkultúránk, a földtörténeti örökség, a klíma a szőlőben, a klíma a pincében, a zempléni tölgy, ami a hordók anyagát adja, aztán a föld alatti mennyország, ahogy szoktuk mondani, a történelmi pincék, az itt élők hagyománya, a szüreti szokások és hozzáteszem, az ünnepek. Vagyis, tisztelt képviselőtársaim, ez az üveg aszú nem más, mint a hely, a táj és az ember évezredes összetartozásának ma is élő tanúja. A tokaji borvidéken a szőlőművelés és a borkultúra évszázados tapasztalatai ma is élők. Tehát történetileg folytonosság a jellemzője.

Tisztelt Elnök Úr! A világörökséghez való csatlakozás, úgy hiszem, első kézzelfogható eredménye Hegyalján az összefogás volt. Nem kis dolog. Ugyanis a hegyaljaiak csakhamar rájöttek arra, hogy a világörökség rangjának a megőrzése érdekében kemény összefogásra van szükség. Ennek első jele a Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesületének létrejötte Mayer János tokaji polgármester elnökletével.

A második eredmény a céltudatos tervezés volt. Ugyanis az egyesület tüstént elkészítette a fejlesztés további zálogaként a világörökség kezelési tervét. Mindezt alig fejezték be, máris a borvidékhez tartozó 13 település egy turizmusfejlesztési programot dolgozott ki, egyrészt a tokaji borhoz, másrészt az aktív és kulturális turizmus témákhoz kapcsolódva a ROP l.1-es pályázat keretében nyújtották be sikerrel. Meggyőződésem, hogyha nincs világörökség, akkor kevésbé lett volna esélyes az említett pályázat elnyerésére, sőt az itt elnyert kétlépcsős, közel 1,7 milliárdos pályázat, támogatás a világörökség rangjához méltó beruházásokkal nagymértékben fogja segíteni a térséget. Csak néhányat említek: a Tokaji Borok Háza Tokajban, a sárospataki várbástya és a Bodrog-parti szabadtéri színpad, Széphalomban a Magyar Nyelv Múzeuma. Nagyon remélem, hogy az újabb uniós pályázatainknál ez a világörökségi rang segíteni fogja nyerési esélyeinket.

Tisztelt Elnök Úr! A sikerek mellett azonban szólnom kell a nehézségekről és azokról a megoldandó jogszabályi rendezésekről is, amelyek még előttünk vannak. Elsőbben is arra az ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Tokaj-Hegyalját, emlékezzünk csak, amikor 2002. június 29-én az UNESCO Világörökség Bizottsága felvette a listára, ezzel párhuzamosan nem került sor a területnek a magyar jogszabályok szerinti védelmére. Így tehát, a védelem hivatalosan nem lett kihirdetve. Nem tudni tehát, hogy pontosan mely településekre vonatkozik ez az előírás, hiszen a közvélemény csak a sajtóból tájékozódik. Nincsenek a jogszabályban hivatalosan megfogalmazva a terület, ezen belül tehát a magterület és a pufferzóna pontos határai. Nem tudjuk, hogy milyen előírások érvényesülnek a területen. Azt sem, hogy kinek milyen felelősségei és jogai vannak, az államtól az önkormányzatokig, a lakosságtól az egyes hatóságokig. De az sem tisztázódott egyértelműen, hogy mikortól érvényes a világörökségi védelem. Az építési hatóság hol, milyen előírások alapján intézkedik, hogyan tudja az intézkedéseit megvalósítani vagy megvédeni? A többi világörökségi helyszínnel ellentétben, amelyek hazai természeti vagy műemléki védelemben részesültek, Tokaj-Hegyalja a magyar védelmi kategóriák szerint nem védett terület.

Ennek a jogszabályi bizonytalanságnak bizony a hátrányait máris tapasztaljuk a térségben. Hadd említsek egy nagyon érdekes példát: amikor egy mobiltelefonos szolgáltató cég, amelyik a pufferzóna területén adótornyot kívánt építeni, és az elsőfokú építési hatóság a világörökség védelmére való tekintettel megtagadta az engedélyt, a cég jogilag jártas képviselői jelezték máris, hogy a magyar jogszabályok szerint védelem hiánya miatt a bíróságon ők lesznek a nyertesek.

Hasonló problémát vet fel például az is, hogy a tervtanácsokról szóló 252/2006-os kormányrendelet értelmében a központi tervtanács előtt kell bemutatni a világörökségi településekre készülő rendezési tervet, illetve az e területen építendő jelentősebb, 20-30 ezer négyzetméteres épületek terveit. Azonban a kisebb, 2000 négyzetméter alatti építésű, engedélyköteles épületek terveire a rendelet nem ír elő semmilyen tervtanácsi kontrollt. Majdnem minden épület, jól tudjuk, ezek alatt a küszöbértékek alatt van. Így tehát indokolt lenne gondolkodni a küszöbértékek csökkentéséről és az építészeti kontroll erősítéséről.

Tisztelt Elnök Úr! A hegyaljai világörökség kihirdetése óta majdnem öt év telt el, és itt bizony felvetődik az állami felelősségvállalás kérdése. Tudniillik az 1985. évi 21. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény 5. cikk d) bekezdése alapján az államnak a hatékony védelem érdekében törekednie kell többek között a megfelelő jogi, igazgatási intézkedések megtételére, és ez az, ami Hegyalján öt éve várat magára. Úgy vélem, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a magyar jogszabályok szerint is hivatalosan kerüljön kihirdetésre a terület világörökségi védelme, kerüljenek pontos meghatározásra az ezzel járó kötelezettségek, jogosítványok, a védett terület pontos hivatalos lehatárolása.

(19.00)

Tisztelt Elnök Úr! A szakemberek szerint azt is minél hamarabb el kellene érni, hogy a kultúrtáji védelemnek legyen mielőbb felelős szakhatósága. Végül: a települések rendezési terveinél célszerű lenne egységes metodikát alkalmazni, legalább a külterületek vonzásában ezt mindenképpen szükséges lenne megtenni. A helyi építészeti értékekről pedig értékvédelmi katasztert kellene készíteni, tehát szorgalmazni kellene a falumegújítási tervek készítését. El kell készíttetni a terület pincekataszterét például Hegyalján. A tokaji világörökségi terület minden településén végül biztosítani kellene önkormányzati települési főépítésszel a főépítészi kontrollt, akár egységes, mondjuk, kistérségi főépítész kinevezésével - egyébként érdemes lenne Tokaj világöröksége egy állami főépítésznek a beállítására.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezt a jobbítás szándékával említettem, hogy Tokaj-Hegyalja a nehezen megnyert világörökségi rangot nehogy elveszítse, hanem fejlődésének egy fontos motorja legyen. Úgy vélem, hogy közös a feladatunk, és van még jó néhány tennivalónk, ami az elkövetkezendő négyéves ciklusban, úgy hiszem, mindnyájunk feladata.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2007. április 1-jén történelmi jelentőségű rendelet lépett életbe az Európai Unióban, ugyanis ettől a naptól kezdve teljes védelmet élvez a tokaji bor. Többé sem az olaszok, sem az elzásziak nem használhatják a tokaji nevet.

A tokaj-hegyaljai borászok öröme azonban mégsem felhőtlen, mert ezzel egyidejűleg sajnos nem rendeződött a régóta húzódó, úgynevezett szlovák tokaji kérdés. Ez ügyben bizony súlyos mulasztás terheli elsősorban a szlovák kormányt, ami alól a magyar kormány sem húzhatja ki magát. Ugyanis 2004-ben háromoldalú megállapodás rögzítette a feltételeket, melyek betartásával Szlovákia jogosult a tokaji név használatára, vállalták a terület lehatárolását, a bortörvényük és -rendeletük harmonizálását, egy borvidéki szabályozás és ellenőrzés felállítását és a tokajibor-készletük felmérését. Ez utóbbi két esetben semmi sem történt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az egyik fő gond az, hogy míg Hegyalján a szabályozásnak és az ellenőrzésnek egyik nagyon fontos része a hegyközségi rendtartás, Szlovákiában csak hírből ismerik azt. Így fordulhat elő, hogy ott nincs meg a tokaji aszúbor készítésének helyi ellenőrzése és nyilvántartása, csak névleg próbálják meg azt biztosítani. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, tisztelt államtitkár úr, hogy a három éve megkötött megállapodásban hibásan 300 hektárnál nagyobb terület került elismerésre, s ezzel olyan községek kerültek be a szlovák tokaji területbe, ahol a történelem folyamán eddig nem lehetett tokaji borokat készíteni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs külön magyar tokaji! Nincs külön szlovák tokaji! Csak egy tokaji van, amit itt tartok a kezemben (Felmutat egy üveg bort.), és ezért kérdezem, államtitkár úr: a tokaji bor védelmében mikor hajlandó a magyar kormány végre a sarkára állni? Mikor teszi meg a lépéseket az Unió illetékeseinél, hogy végre három év után Szlovákián kérjék számon, miért nem tartotta be a megállapodást? És ha nincs más mód, tisztelt államtitkár úr, akkor kezdeményezze a tokaji név használatának visszavonását a szlovákoktól.

Köszönöm, és várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő törvényjavaslat mellékletében felsorolják azokat az útszakaszokat, amelyeket a közeljövőben támogatni, illetve négysávosítani kívánnak. Sajnálattal tapasztaltam azt, hogy a 37-es út nem szerepel a felsorolásban, annak ellenére, hogy a 37-es út M30-ast összekötő négysávosítása már folyamatban van a gesztelyi partig. A következő etap, nem tudjuk pontosan, hogy mikor lesz, az is kérdéses, hogy a tokaji elágazásig mikor lesz négysávosítva. Azonban én arra szeretném felhívni a kormányzat figyelmét, hogy utána tovább folytatódik a 37-es út Sátoraljaújhelyig, és ennek a négysávosítása maradt ki ebből a tervezetből. Sajnos a legújabb felmérések szerint már közel 15 ezer kamion lépi át a határt Sátoraljaújhelynél, dübörögnek végig a lengyel és a szlovák kamionok Miskolcig, és ez lassan már elviselhetetlenné teszi az ott élők és az ott közlekedők forgalmát. Éppen ezért szeretném felhívni a kormányzat figyelmét, hogy a továbbfolytatása is szükséges ennek a négysávosításnak, nemcsak a lengyel észak-déli közlekedési útvonal miatt, hanem a turizmust érintően is Hegyalján.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság, az elmúlt heti ülésén megtárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatot. A bizottságunk kompetenciájának megfelelően a Washington és Brüsszel között még 2003-ban elkezdődött tárgyalásokat az elmúlt évek során folyamatosan figyelemmel kísérte. Így tehát megnyugtató volt számunkra, hogy a 11 fordulót követően március 2-án ezek a tárgyalások lezárultak. Az ennek eredményeképpen megszületett egyezmény minden korlátozást eltöröl az Unió és az Egyesült Államok közötti transzatlanti útvonalakon és azon túl is.

Azonban a bizottságunk raportőre néhány dologra felhívta a figyelmet, különösen az egyezmény néhány aszimmetrikus pontjára, nevezetesen arra, hogy a megállapodás értelmében a jövőben az amerikai légitársaságok is repülhetnek két európai célpont között, de ugyanez a jog nem adatik meg egyelőre az európai légitársaságoknak Amerikában. Ugyancsak aszimmetrikus az említett egyezmény a légitársaságok feletti ellenőrzési és tulajdonjogszerzés tekintetében, amit megint csak a későbbiek folyamán feltétlenül ki kell küszöbölni.

Tisztelt Elnök Úr! A bizottságunk - összhangban az Európai Bizottság elemzésével - azonban azt is megállapította, hogy a rendelet a transzatlanti légi forgalom liberalizálását hozza magával, ami pedig egyértelműen szélesíti a kínálatot az utasok számára, és számunkra a lényeg, hogy le fogja vinni a jegyek árát. A becslések szerint a következő öt évben ez a piacnyitás megközelítőleg mintegy 6,4-12 milliárd euró gazdasági hasznot hoz, és közel 80 ezer új munkahelyet teremthet az óceán két partján.

Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk lévő törvényjavaslatot, ami tartalmazza a már említett megállapodást, minden hiányossága ellenére is a bizottságunk egyhangúlag támogatta, remélve, hogy az új megállapodás erősíti és egyben intenzívebbé teszi az euroatlanti együttműködést, így ennek elfogadása Magyarországnak is fontos érdeke.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat mellékletének 28. pontjához módosító javaslatot nyújtottam be, erről szeretnék néhány szót szólni.

Az M3-as autópálya és az ehhez kapcsolódó M30-as hihetetlen nagy forgalmat bonyolít le, és úgy vélem, meglepő, hogy erre rácsatlakozó gyorsforgalmi útként, amelyeket a kormány támogatni tervez a törvényjavaslat mellékletében, pusztán két ilyen, az M3-ashoz csatlakozó gyorsforgalmi útról van tudomásunk, az egyik Nyíregyháza-Vaja, a másik Vaja-Vásárosnamény között.

Ha megnézzük az M3-as és a 30-as út forgalmát, indokolt, hogy az erre ráhordó utak négysávosítása is szóba jöjjön. Történetesen arról van szó, hogy a 37-es utat kellene négysávosítani. Egyrészt szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ennek az útnak a négysávosítása már elindult. Aki naponta utazik Szerencs és Miskolc között, most kicsit lassabban tud menni, hiszen földgépek vannak, tehát folyamatban van az a munka, amely az M30-asra rácsatlakozva már Gesztelynél tart. Tehát valószínűleg ebben az évben befejeződik a 37-esnek Miskolctól Gesztelyig történő négysávosítása. Azonban tovább is tart a 37-es út, és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei fejlesztési tervben korábban szerepelt a négysávosítás Gesztelytől egészen Mezőzombor és Tokaj leágazásáig, most a legújabb fejlesztési tervben már csak Mezőzomborig szerepel. Ez is rendkívül fontos, hiszen ha megnézzük Szerencs ipari vonzáskörzetét, nagyon nagy forgalom bonyolódik le, tehát a megyei fejlesztési terv második lépésében mindenképpen ott találjuk a 37-es négysávosítását.

Amiről külön szeretnék szólni, hogy Mezőzombor és Sátoraljaújhely között található egy olyan útszakasz, amely rendkívül megterhelt. Elsősorban Románia uniós csatlakozásával a Lengyelország felé haladó kamionforgalom terheli meg hihetetlenül ezt az utat. A legújabb mérések szerint Sátoraljaújhelynél körülbelül 10-13 ezer kamion lépi át a határt, és ez mind itt dübörög végig, el egészen Szerencsig, illetve Miskolcig. Egyszerűen már nagyon nehéz közlekedni; a másik probléma pedig az, hogy Sárospataknál Cigánd - Ukrajna - felől érkezik az ukrán kamionforgalom. Tehát az elmúlt évek során mintegy megduplázódott az itt dübörgő kamionok száma. Ezért rendkívül fontos lenne, hogy legalább a tervbe vegyék fel, és legyen teljes az M37-es négysávosítása Miskolc és Sátoraljaújhely között, egészen az országhatárig.

Arról nem is szólva, hogy ez a régió a világörökség része, tehát számunkra fontos lenne, hogy a kisebb útjainkat megőrizzük a kamionforgalomtól, hogy egyáltalán a turisztika szempontjából hasznosítható legyen a térség. Éppen ezért tartom szükségesnek, hogy a kormány az M37-esnek a Miskolc és a Sátoraljaújhely-országhatár közötti szakaszát legalább a tervekbe felvegye, hogy a közeljövőben mindez megvalósítható legyen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tompa Sándor képviselőtársamhoz szeretnék kapcsolódni. Ő említette azt, hogy a 37-es út forgalma miatt Szerencsig mindenféleképpen indokolt a négysávosítás. Szólt arról is, hogy ezzel párhuzamosan fontos az elkerülő utak megépítése. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy Szerencstől Sátoraljaújhelyig legalább olyan fontos a 37-es négysávosítása, mint Szerencsig, tudniillik az alapvető probléma az, hogy Sátoraljaújhelynél meg fog épülni az elkerülő út reménységünk szerint még ebben az esztendőben, itt tehát kikerüli majd a várost az a hihetetlen nagy forgalom.

Azonban a nagy probléma Sárospatakon jelenik meg, ahol a Bodrog-hídon át - megmértük - naponta 650-700 kamion között van a forgalom. Hihetetlen, lassan nem bírja el az a híd, ami 40 vagy 50 éve készült, ezt a forgalmat. Amíg nem épül meg valójában a Sárospatakot elkerülő út, ami 3,8 milliárd forint lenne, Sárospatak alatt - erre reménységünk sincs, hiszen erre tavaly beadtam egy módosító javaslatot, és egyszerűen nincs rá pénz a közeljövőben -, éppen ezért lehetne kiváltani Pataknak ezt az irtózatos forgalmát azzal, hogy a négysávosítás tovább történik. Ha ez megtörténik Sátoraljaújhelyig, akkor biztos vagyok abban, hogy valamivel csökken a Sárospatakon átmenő irtózatos kamionforgalom.

Tisztelt Ház! Arra szeretném rábírni a kormányzatot, hogy legalább az M37-es négysávosításának tervezetét vegye fel egészen Sátoraljaújhelyig. Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország 2004. május 1-jén tagja lett az Európai Uniónak. Úgy hiszem, hogy a rendszerváltás óta szinte minden demokratikus parlamenti erő erre készült. Tudjuk azt is, hogy gazdaságunk már korábban harmonizált a 400 milliós piachoz, azt is tudjuk, hogy törvények tucatjait igazítottuk a közösségi joghoz, és 2004-re úgy gondoltuk, hogy kiismertük az Uniót, megtanultuk a klub játékszabályait, sőt a tagság első két évében lettek európai parlamenti képviselőink, és felkészült uniós köztisztviselőink elfoglalták brüsszeli pozíciójukat.

De úgy vélem, mintha valamit figyelmen kívül hagytunk volna a csatlakozásban. Tudniillik azt, hogy uniós tagságunk egy megváltozott politikai dimenziót hozott számunkra, egy olyan közeget, ahol a politikai bizalomnak súlya van és a hitelesség létkérdés, egy olyan világot, ahol a politikai hazugságoknak és félrevezetéseknek súlyos következményei vannak, hiszen erről szól az Unió negyvenéves története. Úgy vélem, ebben a vonatkozásban szinte az uniós tagságunk második évfordulóján elhangzott őszödi beszéd fordulatot hozott a magyar és az európai politikában. Azt is mondhatnám, hogy keserű tanulságot, azt, hogy nem lehet többé véka alá rejteni a kicsinyes politikai praktikákat, hogy idézzem a klasszikusokat: nem lehet böszmeségekkel tartós sikereket elérni az Unióban, s úgy vélem ezért kell különösen az ország jövőbeni uniós szavahihetőségének érdekében végigelemezni, ha kell, akkor itt a tisztelt Ház falai között, hogy milyen reakciókat váltott ki, hol és milyen formában verte ki a biztosítékot ez a történelminek mondott beszéd.

Tisztelt Elnök Úr! Megszokhattuk már, hogy ha egy politikai, belpolitikai eseménnyel kapcsolatos uniós reakcióról beszélünk, a kormány - talán a régi beidegződések alapján is - azonnal megvádolja az ellenzéket, hogy bizony az kürtölte szét a híreket a nagyvilágban, mert fontosabb számára a kormány ostorozása, mint hazánk jó híre.

Az őszödi beszéd kapcsán nehéz lenne ezt állítani, hiszen hetekig Magyarország folyt a csapból az Unióban, és egyes külföldi politikusok bizony hamarabb reagáltak az eseményre, mint a hazai ellenzéki vezetők, és valljuk be őszintén, Gyurcsány Ferenc kapott hideget, meleget nemcsak jobbról, hanem balról is.

Engedjék meg, hogy az idő rövidsége miatt pusztán néhányat említsek meg mintegy kiegészítésül, amit Szabó Zoltán képviselőtársam az előbb említett. Az európai politika nagy öregjei közül Wilfried Martens, a Néppárt elnöke reagált talán az elsők között az őszödi beszédre: "50 éve politizálok, 12 évig vezettem a belga kormányt, ilyen obszcenitásokkal terhelt szöveggel mind ez idő alatt nem találkoztam. Ha a belga államfő egy olyan kormányfővel dolgozna együtt, aki így hazudik és ilyeneket mond, egyetlen percnél tovább sem maradhatna hivatalában." Azt is tudjuk, hogy az Európai Néppárt nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a nemrégiben megválasztott magyar kormány ezen nyilatkozatokkal mindenfajta hitelét és politikai legitimitását elveszítette, és ezért lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet.

Úgy vélem, hogy a néppárti határozat példa nélküli mind a párt, mind az Unió történetében, hiszen eddig még soha senkit, uniós kormányt nem szólítottak fel lemondásra. Úgy hiszem, ez jól mutatja a brüsszeli felháborodás komolyságát. Persze azt is elismerem, hogy lehet ignorálni az Európai Parlament legnagyobb frakciójának álláspontját, mondjuk, csak azért, mert ennek a pártnak az alelnöke Orbán Viktor. De hasonló figyelmeztető véleményeket megfogalmaztak a másik oldalon is, persze olyan országokból jövő szocialista politikusok, ahol a demokrácia elég régóta virágzik egy egészséges politikai kultúra közegében. Így Ségol ne Royal, a Francia Szocialista Párt 2007-es elnökjelöltje szintén úgy vélte, hogy Gyurcsánynak le kell mondania:

(19.10)

"Úgy gondolom, hogy a helyezet Magyarországon robbanásig feszült. A megmozdulás egyben tisztelet megkövetelése is. Van egy közös pont a demokratikus országokban: az államnak az igazat kell hirdetnie, és a demokráciáknak pedig a tisztelet demokráciáinak kell lenniük." (Dr. Magda Sándor: Royalt nem is választották meg.)

Aztán a tekintélyes német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint "Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek meg kellett tanulnia, hogy sem az országban, sem külföldön nem talál jó fogadtatásra, ha egy kormányfőnek be kell ismernie, hogy nem az igazat mondta". (Babák Mihály: Kevesen vagytok!) És meg kell még tanulnia azt is, hogy "a parlamentben megnyert bizalmi szavazás nem jelent egyenértelmű szolidaritási garanciát, továbbá, hogy egy pártnak az elnöki tisztségére pályázó politikustól tiszta mellényt kell megkövetelnie, még akkor is, ha foltok estek a kormányzáson".

Tisztelt Elnök Úr! A hazai média elnéző együttérzéséhez szokott Gyurcsány Ferencnek, azt hiszem, nem kis meglepetést okozhatott, amikor a CNN egyik sztárriportere vonta kérdőre. Nemcsak az egész világ, hanem Európa is láthatta, hallhatta azt a miniszterelnököt, aki nem tudott igazán mit kezdeni a helyzettel, hogy egyszer végre nem elnézően kérdezik, hanem úgy keményen, félrebeszélést nem ismerő módon. Ekkor valahogy nem sikerült megmagyarázni a miniszterelnöknek, hogy a hazugsággal és gazdasági adatok hamisításával elért választási eredmény tulajdonképpen erényes cselekedetnek számít.

De az is igen komoly diplomáciai bonyodalmat jelentett, amikor németországi látogatását kihasználva megpróbálta az őszödi böszmeségeit a német kancellárral legitimálni, Angela Merkel szájába adva, hogy bátor kezdeményezésnek tartja a balatonőszödi beszédet. A német kancellária természetesen - mihelyt tudomást szerzett erről - cáfolta Gyurcsány Ferenc állítását. Az őszödi beszéd azonban nemcsak azért rendkívül sajnálatos, mert hetekig a hazugság szóval együtt emlegette hazánkat a világ, hanem mert egy elég kényes helyzetben, kritikus helyzetben került sor erre a beszédre. Tudniillik a konvergenciaprogram elfogadásának az idején. És itt már nemcsak egy politikus erkölcsi megítéléséről van szó tehát, hanem arról is, hogy hogyan folynak majd az uniós milliárdok, és vajon hinni fognak-e a magyar konvergenciaprogramnak.

Jól mutatja az ezzel kapcsolatos uniós aggályokat Constanze Krehl, az Európai Parlament német szociáldemokrata képviselőjének éles bírálata, tudniillik Krehl asszony hangoztatta: "Magyarország azért lett az Európai Unió tagállama, hogy az emberek számára jobb életviszonyokat teremtsen, nem pedig azért, hogy a lakosságot még elégedetlenebbé tegye." Mint mondta, az EU azért invesztált milliárdokat az országba, hogy segítse a kormányt a felemelkedés megteremtésében, és nem a választók csalárd félrevezetésére és gazdasági káosz okozására.

Tisztelt Elnök Úr! Hadd idézzek egy mondatot az őszödi beszédből én is. "Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk." Erre, úgy tűnik, nemcsak itthon, hanem lassan az Unióban is rájöttek. Mert a konvergenciaprogram kapcsán hiába próbálkozott a kormány az itthon már jól ismert, bevált őszödi módszerekkel, Brüsszel keményebb diónak bizonyult.

Miről is van szó? Brüsszel 2004 júliusában deficiteljárást indított Magyarország ellen, majd ismételten visszadobta a magyar konvergenciaprogramot, és újra és újra felszólította Magyarországot, hogy tegyen végre eleget a vállalt kötelezettségeinek.

Mint ismeretes, az Európai Unió pénzügyminisztereinek tanácsa 2005 januárjában megállapította, hogy Magyarország nem tett eleget a 2004. júliusi ajánlásnak, ezért 2005 márciusában a Tanács újabb ajánlással kötelezte hazánkat a deficit kiigazításához szükséges lépésekre. Csakhogy! A kormány ezt sem volt képes teljesíteni, így 2005 novemberében a Tanács másodszor is kénytelen volt megállapítani, hogy Magyarország ismét nem tett eleget az ajánlásnak. A 2005 decemberében menetrend szerint benyújtott magyar konvergenciaprogram láttán pedig a Tanács már egyenesen arra kötelezte Magyarországot, hogy legkésőbb 2006. szeptember 1-jéig nyújtsa be a program módosítását. Tehát a rendes eljárástól eltérően 2006-ban két konvergenciaprogramot kellett készítenünk.

Hadd tegyek egy külön említést arról, hogy a kormány egyéves uniós tevékenységéről szóló jelentéséből ez a tény - hogy, hogy nem - kimaradt. Az európai ügyek bizottságában Göncz Kinga külügyminiszter asszony ezt a kis csúsztatást leleményesen helyhiánnyal, terjedelmi korlátokkal magyarázta.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, a Tanács 2006 októberében egy harmadik ajánlást fogadott el, amelyben a túlzott hiány azonnali kiigazítására szólította fel Magyarországot, és egy év haladékot adott Magyarországnak az államháztartási hiány lefaragására. Felkérte továbbá a kormányt, hogy 2007. április 10-éig számoljon be arról, milyen intézkedéseket tett ennek érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy nem igazán tekinthetjük a bizalom jelének, hogy Magyarország az egyetlen tagállam az Unióban, amely félévente jelentést kell hogy adjon Brüsszelnek a konvergenciaprogram végrehajtásáról.

A kormány itthon is elhallgatta, hogy van lehetőség a kohéziós pénzek felfüggesztésére, az uniós pénzügyi biztos azonban nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarországgal kapcsolatban igenis felmerült a kohéziós alapok egy részének elvonását lehetővé tevő eljárás elindítása. Ezért érdemes továbbra is óvatosan kezelni a mai hírt, miszerint megfelelőnek minősítette az Európai Bizottság a rendkívül magas államháztartási hiány leszorítására Budapest által eddig megtett lépéseket. Ugyanakkor továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a túlzott hiány nem szűnik meg 2009-ig.

Tisztelt Elnök Úr! Függetlenül attól, hogy milyen trükkökkel próbálta elleplezni a kormány a valós helyzetet Magyarországon, illetve hogyan próbálta a költségvetési számadatokat manipulálni, Brüsszelben ez a technika nem vezetett és nem fog sikerre vezetni. Ez mindnyájunknak komoly tanulság. Sőt az Európai Parlament a közelmúltban, 2007 áprilisában állást foglalt arról, hogy súlyosan meg kell büntetni a Brüsszelnek hamis adatokat szolgáltató tagállamokat. Ez a döntés jól mutatja a brüsszeli hangulatot, noha ez nem kötelező érvényű a tagállamokra.

Tisztelt Elnök Úr! Az a bravúr, hogy valaki éllovasból sereghajtóvá váljon alig másfél esztendő alatt az Európai Unióban, szinte példátlan. Az őszödi beszéd évfordulóján, úgy vélem, nem ártana végre tanulni ebből a történelmi leckéből. Magyarországnak ma mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy Brüsszelben szavahihető partnerként, komolyan veendő tárgyalófélként tekintsenek rá.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha körbenézek a tisztelt Ház üléstermében, azt látom, hogy csak néhányan vagyunk itt e mostani törvénymódosítás vitájában, akik az alaptörvény, tehát a 2004. évi LIII. törvény kimunkálásában és vitájában vettünk részt. Jó néhányan pedig ma már az Európai Parlament padsoraiban ülnek, mint Szájer József, Tabajdi Csaba vagy Szent-Iványi István. Úgy hiszem, ez a névsor is jelzi, hogy három évvel ezelőtt a 2004. évi LIII. törvényt egyfajta politikai és szakmai konszenzus övezte. Hiszen az akkori politikai helyzet és szükségszerűség formálta ilyenné ezt a törvényt.

Három évvel ezelőtt egy soha addig nem tapasztalt helyzetbe került Magyarország, mint mindnyájan tudjuk, a kihívást akkor Magyarország európai uniós tagsága jelentette. Jól emlékszem a parlamenti vitára és a különböző társadalmi vitákra. Voltak ott optimista és kevésbé optimista vélemények és hangok. De itt, a parlamentben, noha vita volt, de egyvalamiben kevésbé. Egyvalamiben egyetértés alakult ki, tudniillik abban, hogy próbáljunk meg minél jobban élni a helyzettel, minél jobban megfelelni ennek a történelmi pillanatnak, Magyarország európai uniós elvárásainak, ami a jogharmonizációs feltételek teljesítési folyamatában tükröződött leginkább. Ezek közül volt egy olyan elvárás, ami a mi parlamenti munkánkat is közelről érintette, egy olyan uniós joggyakorlatnak a meghonosítása, ami tisztán és világosan szabályozza a mindenkori kormány és a parlament együttműködését az európai uniós ügyekben.

Most azt már látjuk, három év elteltével az uniós csatlakozás után, hogy az uniós jogharmonizáció a csatlakozással nem fejeződött be, sőt bizonyos területeken egyfajta új dimenzió nyílt. Ez pedig nem volt más, mint az integrációs folyamat parlamenti dimenziója. Akkor, és többször elmondtam azóta is, hogy az uniós integráció folyamata parlamenti dimenzió nélkül csak nehezen képzelhető el. Persze azt is látnunk kell, hogy a kormány nem mindig nézte jó szemmel a parlament beleszólását az európai uniós ügyekbe, mert látszott ez jó néhány alkalommal, különösen, ha például a kormány éves uniós beszámolójáról volt szó vagy bizonyos jelentéstételekről.

(19.40)

Tisztelt Elnök Úr! A 2004. évi LIII. törvényhez tehát illik konszenzusos alapon hozzányúlni. Szerencsére, ahogy Eörsi elnök úr is mondta, e mostani módosítás akarata ezzel a szándékkal történt, amit jelez az öt frakcióvezető aláírása, hiszen a helyzet bizonyos vonatkozásaiban hasonlít a három évvel ezelőttihez. Magyarország most is egy újabb kihívás előtt áll, három évvel ezelőtt ez a kihívás az uniós tagságot jelentette, most pedig a 2011-es magyar európai uniós elnökséget jelenti, pontosabban, az erre való felkészülés adja a kihívás lényegét. E felkészülési folyamat apró, de fontos részét adja az előttünk fekvő törvény módosítása, tehát ezért fontos, hogy mindez a konszenzus jegyében történik.

Mint három évvel ezelőtt, úgy a mostani törvénymódosításnak is van egy rendkívül fontos üzenete. Ez pedig nem más, mint amit akkor is elmondtam, hogy nincs parlament nélkül sikeres európai uniós integráció. Ez pedig magával vonja a 2004. évi LIII. törvény komolyan vételét. Jól emlékszem, hogy az európai ügyek bizottságában, különösen az első Gyurcsány-kormány időszaka alatt sokszor folytattunk szélmalomharcot a kormánnyal szemben, hogy vegyék, vegyük komolyan a 2004. évi LIII. törvényt; például az éves uniós beszámolókkal, illetve a tájékoztatók esetében, vagy ilyen volt Románia uniós csatlakozása, vagy a Verespatak ügye.

Tisztelt Ház! Van egy másik jól ismert közmondás: nem lehet elég korán kezdeni. Úgy vélem, hogy ez a mi esetünkben is igaz. Nem lehet elég korán kezdeni az európai uniós elnökségre való felkészülést. Mert ha van történelmi kihívás egy uniós tagország esetében, ha van igazi megmérettetés, akkor ez a 2011-es uniós elnökség az, hogy Magyarország sikeresen és maradéktalanul tudja teljesíteni az elnökséggel járó feladatokat. Úgy vélem, ez mindannyiunk érdeke, kormányé és ellenzéké egyaránt. Éppen ezért kell egyfajta konszenzust kialakítani a kormány és a parlament, a kormány és az ellenzék között. Mi ezért támogatjuk ezt a módosítást. Uniós tagország, esetünkben Magyarország érettségét mutatja meg, hogy mennyire képes közösségi szempontból közelíteni a napirenden lévő uniós témákhoz, mennyire képes a tagállamok közötti megegyezést kompromisszumos javaslatokkal előmozdítani.

Egy elnökség féléves időszaka alatt hihetetlen munka hárul az elnökség lebonyolítójára, a kormányra s mellette, hozzáteszem, a parlamentre is. De elsősorban itt a kormányról van szó, amely elnökli az Európa Tanács és más, a Tanács döntéseit előkészítő bizottságok és munkacsoportok formális és informális üléseit, az egyes üléseken szereplő témákat és az ülések napirendjét, meghatározza annak eszközeit, módszereit - nem sorolom tovább. De gondoljunk csak bele: egy-egy elnökség lebonyolítása több mint kétezer ülés levezénylésével jár. A finn elnökség esetében 2114 ilyen ülésről volt szó. Úgy vélem, hogy a 2004. évi LIII. törvény megszületése, illetve közel hároméves működése azt mutatja, hogy ahogy 2004-ben nem volt sikeres európai uniós tagságunk parlament nélkül, úgy esetünkben még inkább erősíti, nem lehet sikeres európai uniós magyar elnökség parlamenti háttér, parlamenti együttműködés nélkül.

Így ebben a vonatkozásban a 2004. évi LIII. törvény módosítása annak a lehetőségét teremti meg, hogy a kormány bevonja a felkészülés folyamatába a parlamenti pártokat, és ahogy képviselőtársaim már elmondták, rendszeresen magas szinten adjon tájékoztatást a felkészülés állásáról. Ez, hölgyeim és uraim, egy törvény adta lehetőség lesz, ami bevonja a parlamentet, hogy az Európa Tanács ülései előtt ülésező, az úgynevezett nagybizottság hatáskörét kiterjeszti a magyar EU-elnökséggel kapcsolatos kérdések megtárgyalására is.

Mi abban a reményben támogatjuk ezt a javaslatot, hogy a gyakorlat is működni fog, vagyis nemcsak az eredeti, 2004. évi LIII. törvényt vesszük komolyan, hanem a módosítást is, hogy valóban a kormány bevonja az ellenzéket, tájékoztatást ad a bizottságon keresztül.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A hegyközségi törvény 1994-ben lépett hatályba. Az azóta eltelt 12 év, úgy vélem, bebizonyította, hogy szükség volt erre a törvényre, és betöltötte a szerepét. De az elmúlt 12 év hosszú idő, különösen - ahogy államtitkár úr említette - a gazdasági körülmények megváltozása, közöttük is Magyarország 2004-es uniós csatlakozása, s aztán magának a hegyközségi szervezetnek az evolúciója, illetve hatósági tevékenységének átalakulása miatt. Nos, úgy vélem, hogy valóban megérett a helyzet a változtatásra. Megjegyzem, hogy a törvény módosítását egyébként a hegyközségi szervezet 2005-ben már kezdeményezte.

A törvényjavaslat általános indokolása megfogalmazása szerint a változásra azért is van szükség, hogy a kormányzat kiadásait csökkenteni tudja a gazdaságnak ebben a szegmensében is. Változtatásra, illetve felülvizsgálatra szükség van. Úgy érzem, ebben nincs vita köztünk. De abban már lehet, hogy vajon a törvénymódosítás eléri-e a célját abban a vonatkozásban, hogy további költségeket akar elvonni a hegyközségek normális működésétől. Ugyanis azt látnunk kell, hogy a hegyközségi szervezet finanszírozása 2004-ig megfelelően funkcionált. Tudjuk, hogy az FVM 1997 óta folyamatosan a közigazgatási feladatok jelentős részét a hegyközségekhez telepítette, idézem: "a hegyközségi szervezetek által ellátott közigazgatási feladatok költségeit az állam megtéríti".

2004-től a költségvetés azonban már csak a hazai kötelezettségekből fakadó feladatok ellátására adott fedezetet. 2006-ban az FVM jelentős késéssel kötötte meg a szerződéseket, és a hegyközségi szervezet forrásait 120 millió forinttal csökkentette. Jelenleg pedig azt látjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2007-es költségvetés mindössze 135 millió forintot biztosít a közigazgatási feladatok ellátására. Tehát egy erősen csökkenő tendenciát látunk a hegyközségek állami finanszírozásában, miközben egyre több jogosítványt kívánunk adni nekik, és egyre nagyobb elvárásokat fogalmazunk meg velük szemben.

(23.30)

Mint Tokaj-Hegyalja választott képviselője azt látom, hogy térségünkben egyre fontosabb szerepet tölt be a hegyközség. Azt is látom, hogy a jövőbeni hatékonyabb működése érdekében szükséges és elkerülhetetlen annak reformja. Mi azt várjuk, hogy Hegyalján tartson rendet minden vonatkozásban a hegyközség, de ehhez, úgy hiszem, megfelelő anyagi háttér szükséges, urambocsá, megfelelő állami támogatás kell, legalábbis az átmeneti időszak első időszakában. Meggyőződésem, hogy az állam nem vonulhat ki a hegyközségek mögül, amelyek a magyar mezőgazdaság zászlóshajójaként tartott szőlő- és borágazat felügyelői.

Tisztelt Elnök Úr! Éppen ezért a törvénymódosítással kapcsolatban én egy sajátos aspektusára, annak költségvetési kihatásaira szeretném röviden felhívni a földművelési kormányzat figyelmét.

1. Az önálló hegyközségek alakításának határát 500 hektárra kívánja emelni a törvény, ami magával vonja, hogy jelentősen csökken a hegyközségek száma, tehát 306-ról 180-ra. Ebben nincs is probléma. Ennek hatása valóban csökkenti a költségeket. Kevesebb lesz az irodabérlet, a rezsiköltség és a potenciálisan tiszteletdíjban, költségtérítésben részesülő tisztségviselők száma.

Ezzel szemben viszont éppen ellentétes hatást vált ki, hogy az 500 hektáros hegyközségi főállú hegybírót és adminisztrátort feltételez, amelynek jelentős bérköltség- és járulékvonzata lesz. Ez azt jelenti, hogy egy összevont hegyközség esetében akár több tíz millió forint növekedés is jár. Vagyis a módosítás nem költségcsökkentéssel fog járni. Viszont a források koncentrálódása, a profi hegybíró alkalmazása színvonalasabb, pontosabb, ellenőrizhetőbb és jobban számon kérhető, hatékonyabb munkavégzést jelent.

A koncentrálódó feladatot nem lehet részmunkaidősként ellátni, nagyobb területen végzett ellenőrzés pedig megnöveli például a gépkocsifutást vagy a kiszállási díjakat.

2. A bírságról. A bírság alapvető célja nem lehet a működési költségek fedezése, hanem inkább a fegyelem fenntartásának eszköze. Hegyközségi szinten a bevételeknek csak 1-2 százalékát teszi ki a bírságokból származó bevétel. A behajtás egyébként mindig hosszadalmas és bizonytalan kimenetelű, a hegyközség nem rendelkezik az APEH vagy a VPOP eszközeivel, jogosítványaival. Így tehát a bírságban nem lesz számottevő bevétel.

3. A minimumjárulék önmagában szintén nem jelent bevételnövekedést, ennek célja inkább a tervezhetőség és az ellenőrizhetőség javítása. Meggyőződésem, hogy a minimumjárulék-részen nem több, hanem csak inkább biztosabb, kalkulálhatóbb bevétele lesz a hegyközségnek.

4. A szolgáltatási díjak: hegyközségenként változó mértékű lehet, 5-10 százalékos részesedése lehet a bevételei között. A rendezés mértékétől függően ennek az intézkedésnek talán a legnagyobb bevételnövelő hatása lehet a hegyközségeknek, ezt el kell ismerni.

5. Az államtól átvett költségvetési feladatok ellentételezése. Mivel a törvénymódosítás nem csökkenti a hegyközségek feladatainak számát, így 2008-ra továbbra is éves szinten 300 millió forintra tehető ezek ellátásának forrásigénye.

6. Végül az átalakulással kapcsolatos költségekről: minden átszervezés kezdetben költségnövekedéssel jár. Az átalakulás kapcsán azonban számolni kell jó néhány költségnövekedéssel, ami 100-120 millió forintnyi költségigényt foglal magában.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahhoz, hogy sikeres legyen a hegyközségi törvény módosítása és konszenzuson alapuljon, hogy az ágazat irányítása és kvázi felügyelete megfeleljen az előttünk álló európai borreform okozta változásoknak, ehhez nem forrást kell elvonni, hanem segíteni kell őket. Erre kérem a földművelési kormányzatot, hogy legyen figyelemmel a hegyközségeknek erre az igényére.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy szokatlan módon köszönettel kezdjem a felszólalásomat. Köszönöm, hogy - amint az a mai napi napirend előtti felszólalások egyikéből kiderült - Fodor Gábor miniszter úr teljes mellszélességgel segíti küzdelmünket a szlovákiai Tőketerebesre, Hegyaljától alig 15 kilométerre tervezett széntüzelésű erőmű ellen, amit a határ mindkét oldalán élők elleneznek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, nem kell a határ másik oldalára menni, hogy a világörökség részét képező Tokaj-Hegyalja térségét veszélyeztető beruházásra bukkanjunk. Arról a borvidékről van szó, amely 1737 óta védelem alatt áll, 2002 óta pedig a világörökség része lett. A Szerencsre tervezett szalmaerőmű ellen a hét végén több százan tüntettek, akik feltették a kérdést: Tokaj világörökségi borvidék vagy energiatermelő iparvidék lesz-e a jövőben? Mert szerintük is az erőmű káros lehet az aszúra, a pátria mikroklímájára, a világörökségi összképre, a beszállító kamionok pedig Zemplén turizmusára, közútjaira.

Államtitkár úr, az itt élő szőlészeknek nem a megújuló energiával, nem az erőmű építésével van bajuk, hanem azzal, hogy az éppen itt, Hegyalján valósulhat meg, mert aszút csak itt, de energiát bárhol lehet termelni. Érvek százai hangzottak el a lakossági fórumokon. A vállalkozó Hujber Ottó az önkormányzattal karöltve munkahelyteremtésről, világszínvonalról, maximális körültekintésről beszélt.

A másik oldalon meg ott van az ICOMOS nyilatkozata, amelyben jelzi a problémát: nem felel meg a város rendezési tervének, tájidegen lesz a térségben a 34 méteres magasság, a növekvő kamionforgalomról nem is szólva.

Államtitkár Úr! Bízom benne, hogy a terebesi erőművel kapcsolatban tett lépéseikhez hasonlóan ezt a kérdést is környezetvédelmi kérdésként fogják kezelni a tárcánál. Tokaj-Hegyalja magyar és szlovák részének közel 10 ezer kistermelője - szőlésze, borásza - várja a kérdésre a választ, hogy a tárca milyen lépéseket tesz az ügy megnyugtató kezelése érdekében.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az Új Magyarország fejlesztési tervben a világörökségi helyszínek, a turisztikai csomópontok és az ezekhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése mind-mind kiemelt helyet kapott. Büszkék vagyunk, akár Aggtelekre, akár Tokajra, akár Sárospatakra terelődik a szó, fennen hirdetjük megannyi értékeinket, és várjuk a turistákat. Gyakran hallani és olvasni a kormány különböző megnyilatkozásaiban, hogy az ország integrált fejlesztése mennyire fontos, és mennyire támogatják az infrastrukturális fejlesztéseket. Bár tudom, hogy ezt a kormányzati idillt nem illő elrontani a részletekkel, mégis ezt kell tennem, mert - ahogy mondani szokás - az ördög mindig a részletekben bújik meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sátoraljaújhely városában figyelemfelhívó demonstrációra került sor december elején. Nem véletlenül, hiszen a város életét gyakorlatilag lehetetlenné teszi a napi közel 2200 kamion, amely elkerülőút hiányában inkább átrobog a településen a belváros épített örökségét rongálva, és a levegő minősége mellett hihetetlen zajártalmat okozva az ott lakóknak. Enyhíteni fog a helyzeten a 2007 júniusára ígért, a keleti városrészt átszelő tehermentesítő út. Kérdés persze az is, hogy mikorra fejeződik be pontosan a beruházás. Enyhíteni fog, de a város problémáit sajnos, nem oldja meg.

A várost a trianoni békediktátum kettészelte. Az elkerülőutat a város polgármestere már megpróbálta a szlovákiai Slovenské Nové Mesto polgármesterével közösen a 2007-2013-as uniós költségvetésből megépíttetni, hiszen a rendezési tervekben is szereplő öt kilométer hosszúságú új út kétharmad része szlovák területen futna.

(16.30)

Azonban a szlovák közlekedési miniszter arról tájékoztatta a település vezetőit, hogy ez egyelőre nem aktuális 2013-ig. Ezért adódik a másik lehetőség, a 37-es útból leágazó négy számjegyű, rudabányácskai út részbeni bővítésével - egy 9 kilométeres szakasz - becsatolható lenne a várostól északra található (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) határátkelőhely, amelynek forgalma Románia uniós csatlakozása után megnövekedett.

Kérdezem öntől, államtitkár úr: mikorra tervezik Hegyalja északi részének közlekedési problémáját orvosolni? Tervezik-e az újhelyi elkerülő út megvalósítását?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A MÁV-Start Zrt. képviselői 2007. augusztus 13-án Sárospatakon ígéretet tettek arra, hogy decembertől a vasárnapi Desiro intercityn kívül napi egy intercity vonatpárt indít Budapest-Sátoraljaújhely vonalon. A múlt havi kérdésemre az államtitkár úr azonban azt a választ adta, hogy a naponta közlekedő IC-vonatpár nem gazdaságos, és ezért mégsem illeszthető az új menetrendbe.

A kérdés az, hogy egy ilyen döntés lehet-e csak gazdaságosságon alapuló. A zempléni térségben élők joggal igénylik, hogy a főváros felé gyors, kényelmes és színvonalas eljutási lehetőségük legyen. Úgy vélem, hogy a két, napi egy pár IC-vonat közlekedése szerény igénynek tekinthető. A jelenlegi átszállási kényszer sok problémát jelent, például az idősebb, nehezebben mozgó emberek számára nagyobb fizikai igénybevételt okoz, és nem egy egyetemi vizsgát kellett elhalasztani a gyakori csatlakozásmulasztás miatt. Való igaz, hogy a gyorsvonatoknál nincs szükség átszállásra. De milyen gyorsvonat az, amely a két végpont közötti utat több mint 4 óra alatt teszi meg, majdnem minden állomáson és megállóhelyen megáll?

A térség számára csak jó vasúti összeköttetés adhat jó eljutási lehetőséget, és ennek hiánya Zemplén fejlődését is akadályozhatja. A távlati közútfejlesztési terv szerint a térség még 2030-ban sem lesz abban az izokron sávban, ahonnan egy autópálya 30 perc alatt elérhető. Így, ha nincs közúti fejlesztés, csak egy korszerűsített, jó eljutási időt biztosító vasút adhat megoldást. Ha a térség nehezen elérhető, ki akar itt befektetni, fejleszteni, egyáltalán ki fog idelátogatni?

Tisztelt Államtitkár Úr! A MÁV Zrt. döntése azért is sérelmes, mert a körforgalmú IC-k közlekedéséhez kapcsolódóan van precedens arra, hogy ebből kinyúló összeköttetés is működjön, például Nyíregyháza-Záhony viszonylatában 3-3 pár közlekedik. Úgy vélem, hogy ennek analógiájára a napi egy pár IC szerény igény. A kérdés az, tisztelt államtitkár úr, van-e kormányzati akarat a térség felemelkedésének segítésére, ki tudja valójában eldönteni, hogy az itt élő embereknek mire van szükségük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ők maguk vagy valaki a távoli fővárosból, valamilyen hivatalból fogja ezt jobban tudni?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! A pálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvényjavaslat 2., illetve 3. §-ához benyújtott módosításokkal szeretnék röviden foglalkozni. Az előttünk lévő törvényjavaslat 3. § (2) bekezdése foglalkozik az aszútörköly-pálinka definíciójával, miszerint ez az a fajta törkölypálinka, amely igazolhatóan 100 százalékos mértékben kizárólag tokaj-hegyaljai történelmi zárt borvidék magyarországi termőhelyéről származó aszúbor készítéséhez felhasznált szőlő törkölyéből készült. Mint a képviselőtársaim tudják, számunkra, Tokaj-Hegyalja szőlő- és bortermelő polgárai számára nagyon fontos a pálinkatörvénynek ez a definíciója, hiszen emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy a tisztelt Házban már korábban elfogadott bortörvényünk pontosan szabályozta és külön nevesítette az aszúbor készítésének az eljárását.

Az is közismert, hogy Hegyalja kincse az aszúbor. Sokan a szakirodalomban is úgy nevezik, hogy a folyékony arany. Hadd tegyem hozzá, hogy magának az aszúbornak az alapanyaga is ilyen védett kategóriába sorolható, ezért megnyugtató számunkra, hegyaljaiak számára, hogy az előttünk lévő pálinkatörvény a törkölypálinka mintegy különleges kategóriájú fajtájának nevezve külön foglalkozik az aszútörköly-pálinkával. Ha az aszúbor folyékony arany, akkor annak az alapanyagának másodlagos hasznosításából származó aszútörköly-pálinkát nyugodtan nevezhetjük folyékony ezüstnek. Így tehát az aszútörköly-pálinka alapanyaga, az aszútörköly is különleges védelmet igényel. Tokaj-Hegyalján egyébként az aszútörköly-pálinka, különösen az úgynevezett muskotályos aszútörköly-pálinka már sikeresen bevezetett termék.

Tisztelt Ház! A szőlő- és borágazat szempontjából tehát ez a törvény üdvözlendő, amennyiben az figyelembe veszi a borok megnevezésére vonatkozó hazai, illetve a védett eredetű és a földrajzi árujelzővel ellátott termékek megnevezésére vonatkozó EU-s szabályozást. Ezért például a törkölypálinka esetében nem elegendő az a szabályozás, hogy a szőlő termőhelyének megnevezését viselheti a termék, ha kizárólag arról a termőhelyről származik. Így tehát, tisztelt Ház, véleményem szerint kapcsolni kell a szabályozást a bortörvény származási bizonyítványra vonatkozó rendelkezéseihez, és védett eredetű bortermőhelyi megnevezésének esetében - például Tokaj vagy Tokaj-Hegyalja - külön szabályozás indokolt. Borvidéki és bortermelőhelyi megnevezések esetén tehát a borjognak kell prioritást adni, hiszen ugyanaz a termőhelyi megnevezés nem biztos, hogy korlátozás nélkül felhasználható más-más termékhez.

Tisztelt Ház! A borpárlatok és szőlőpárlatok vonatkozásában az MGSZH Központi Borminősítési Igazgatóság meglévő jogosítványait nem célszerű korlátozni. Tehát véleményem szerint mindenképpen gondoskodni kell a rendelkezés hatálybalépése előtt készült termékek számbavételéről és kifuttatásuk lehetővé tételéről.

Tisztelt Ház! Reméljük, hogy a körültekintő szabályozás esetén a célok maradéktalan megvalósítása segíti a termékpálya szereplőit a kívánt célok elérésében.

Tisztelt Elnök Úr! Végül tehát szeretném megismételni, hogy az aszútörköly-pálinka külön definíciója számunkra, tokaj-hegyaljaiak számára megnyugtató, és reménységünk szerint ez a termék, amit folyékony ezüstnek is nevezhetünk, nemcsak a tokaji bor, hanem kiegészítésképpen mint aszútörköly-pálinka is megjelenhet nemcsak a hazai, hanem az európai uniós piacon.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): (Mikrofon nélkül.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Gyenesei képviselőtársam hozzászólása késztetett egy rövid... (Közbeszólás: Fel kellene tenni a mikrofont. - Megtörténik.)

Köszönöm a szót, elnök úr. Gyenesei képviselőtársam hozzászólása késztetett egy rövid megjegyzésre. Képviselőtársam azt említi, hogy ő támogatja azt, hogy a 3. §-ból vegyük ki a pálinkamegnevezésekből az aszútörköly-pálinkát, és tegyük át a 2. § (3) bekezdésébe a törkölypálinka elnevezések alá.

Véleményünk szerint teljesen mindegy, hogy hol szerepel, csak legyen külön definíciója, ez a lényeg. Egyébként szeretném megjegyezni, hogy az aszútörköly, maga az alapanyag csak Hegyalján található, míg általában véve törköly Magyarországnak mind a 22 borvidékén található, tehát ez teszi speciálissá, és ezért indokolta volna az eredeti 3. §-ban, hogy külön foglalkozzunk az aszútörköllyel, de egyébként számunkra teljesen mindegy, az a lényeg, hogy külön legyen nevesítve, mert ezt csak Tokaj-Hegyalján, zárt borvidéken lehet alapanyagként használni.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament asztalán fekvő területrendezési terv kapcsán úgy vélem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy az országos területrendezési tervnek az az elsődleges célja, hogy hangolja össze a területfejlesztés társadalmi-gazdasági céljaival egyeztetett, országos szinten és érdekekből megfogalmazott irányelveket és szabályokat. A törvénynek van másodlagos célja is, mégpedig az, hogy alacsonyabb szinten is jelölje ki a térségek és megyék területrendezési terveinek kereteit. S végül harmadsorban, úgy is fogalmazhatnék, a láncolat végén - úgymond közvetve - a települések rendezési terveinek és helyi építési előírásainak a mozgásterét is egyértelműen ki kell hogy jelölje.

A területrendezési terv feladata tehát, ahogy azt az előterjesztői expozéban és az általános vita első körében is hallhattuk, a fejlesztés, fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak meghatározása, a természetes és épített környezet értékei védelmének a biztosítása. Azonban ahhoz, hogy az országos léptékű területrendezési terv előírásai a megfelelő szintű elfogadásukat és pontosításukat követően a láncolat végén, tehát a végrehajtás szintjén, vagyis döntő részben a települések rendezési terveiben és helyi építési előírásaiban érvényre jussanak, meggyőződésem, hogy olyan minőségű és használati értékű kerettervet kell megalkotni, amely tisztán és világosan határozza meg a szakmai elvárásokat és előírásokat. Úgy vélem, csak ezek megléte esetén várható el a területrendezési feladatok végrehajtásában, tehát az utolsó láncszemként megjelenő, de a terv megvalósításában döntő szerepet játszó települési önkormányzattól a természetes és épített környezetének értékeit, védelmét szolgáló, az országos, mondhatni, európai elvárásoknak megfelelő tartalmú és színvonalú településrendezési tervek megvalósítása.

(12.30)

Tisztelt Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy nemcsak Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10. választókerületének képviselője, hanem Sárospatak polgármestere is vagyok, a törvény módosításának az előbb említett vonatkozásait szeretném kiemelten kezelni, mert egyrészt egész Zemplén térségében, másrészt Sárospatakon is gyakran szembesülök a témát érintő problémákkal, amelyek megoldásra várnak, és amelyekre ez a törvény, úgy hiszem, megfelelő megoldást is hoz.

Az előttünk lévő törvénymódosítás az alaptörvényhez képest nagyon helyesen megnövelte az országos övezetek számát, így bekerült az országos jelentőségű tájképvédelmi terület, valamint a kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendő terület övezete is. Ez utóbbit a kiemelt térségi és megyei területrendezési tervekben a világörökség és világörökség-várományos terület vagy történeti települési terület övezetbe kell sorolni.

Nos, képviselői választókörzetem egy része, a híres tokaji történelmi borvidék a világörökség területéhez tartozik. A világhírű Tokaj-Hegyalja 2002-ben méltán kapta meg ezt a kitüntető címet. Mégis azt kell mondjam, úgy tűnik, hogy a tokaji történelmi borvidék, kultúrtáj, világörökségi helyszín magterületén fekvő településrészek és az úgynevezett ütközőzónába eső települések egyelőre nem tudnak egységes elvek, előírások és elvárások alapján érvényt szerezni a térség történeti, tájképi, építészeti értékeinek a védelmében. Az érintett települések szinte kivétel nélkül az elmúlt öt-hét évben, tehát 2002-t követően készítették el a területrendezési tervüket, a helyi építési szabályzatukat, de az egységes szabályozás hiányában nagyon tarka képet mutatnak az ugyanazon elemre vonatkozó műszaki előírások a különböző településeknél.

Például arra gondolok, hogy Tokaj-Hegyalja történetileg jellemző tetőformája a magas tető. De nem mindegy, hogy milyen hajlásszöggel és tetőfedő anyaggal készül. Így fordulhat elő, hogy ha végigmegyünk a világörökségi területen, akkor az alpesi tájakra jellemző nagy hajlásszögű tetőtől egészen a mediterrán tengerparti világ alig 15-20 százalékos lejtésű tetőmegoldásaival vegyesen találkozunk. Meggyőződésem, hogy ezeknek az épületeknek a tekintélyes része 2002 után épült. Márpedig egy adott táj épületei külső megjelenésükben egységesen kell hogy megőrizzék a tájra jellemző építészeti hagyományokat, a történeti térség építészeti értékeit, a tájszerkezetbe illeszkedő beépítési módot még Hegyalján is.

A területi építéshatósági feladatokat ellátó munkatársaimtól tudom, hogy az ugyanazon a tokaj-hegyaljai világörökségi területen lévő egyes települések vonatkozásaiban a településrendezési tervek és helyi építési szabályzatok milyen különbségeket mutatnak a szabályozás tekintetében. Márpedig ezen tervek és szabályzatok mérlegelési lehetőség nélkül kötelezően betartandók az építési engedélyezési eljárás során. És szomorúan kell megállapítani, hogy az elmúlt évek során az egységes előírások és szabályozások hiányában településenként más-más előírások alapján felépült épületek tekintélyes része bizony évtizedekre megbontja a hegyaljai táj építészeti, tájképi harmóniáját. Ez is a történethez tartozik.

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az országos területrendezési terv egy keretszabályozás, amelynek előírásai döntően az alacsonyabb szintű területrendezési, valamint a településrendezési terveken keresztül érvényesülnek. Ettől függetlenül úgy vélem, az új törvény módosításától elvárható lenne, hogy egyértelműen rendelkezzen az UNESCO által meghatározott előírásokra és elvárásokra épülő, a magyarországi világörökségi helyszínek szabályait rögzítő törvény mielőbbi életbe léptetéséről. Egyébként javaslom ennek beemelését a törvénymódosítás tervezetébe.

Tisztelt Elnök Úr! A következőkben röviden szeretnék foglalkozni a zempléni, elsősorban a tokaj-hegyaljai térséget érintő olyan közlekedési témákkal, amelyek megoldása elkerülhetetlen. A korábbi, a 2003. évi XXVI. törvény I/1. számú mellékletében a főutak főútvonal-hálózati elemei között a 2/b. pontban új főúti kapcsolatok megnevezéssel még szerepel a Sárospatak-Kisvárda-Vásárosnamény útvonal. Ez viszont a mostani törvény módosításában nincs benne, ami számunkra, zempléniek számára azt jelentheti, hogy a régóta tervezett Sárospatakot elkerülő útvonal egy új Bodrog-híddal együtt maradna ki, ami bizony érzékenyen érintené az egyre fokozódó kamionforgalom miatt a város lakosságát. Ez jelentené a végső megoldást.

Miről is van tehát szó? A Sárospatak-Kisvárda útvonal egy négy számjegyű út, a 3814-es, amelyen a korábban megépült cigándi Tisza-híd átadását követően, különösen Románia európai uniós tagsága óta nagyon jelentős teherforgalom bonyolódik le. Nos, a most tárgyalt törvény módosításában az I/1. melléklet 2/b. pontjában a főutak tervezett településelkerülő szakaszai címmel a 37-es főútvonalon a Szerencset és Sátoraljaújhelyt elkerülő út terve szerepel, a sárospataki azonban nem. Pedig az előbb említett 3814-es számú Sárospatak-Kisvárda-Vásárosnamény útvonal éppen Sárospatak város központján keresztül csatlakozik rá a 37-es főútvonalra. Ezzel kapcsolatban egyébként módosító javaslatot is benyújtottam a tisztelt Ház elé.

Megjegyzem, hogy Sárospatak város önkormányzata már több éve együttműködik a Magyar Közút Kht. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Igazgatóságával az elkerülő út és a Bodrog-híd megépítése érdekében. Egyébként szakmailag ők is alátámasztják annak jogosságát, hogy Sárospatak polgárainak életét megnehezíti a város központján áthaladó kamionforgalom. A forgalomszámlálási adatok és a Bodrog folyót keresztező közúti híd romlott műszaki állapota egyértelműen indokolják az elkerülő út mielőbbi megépítését.

A törvényjavaslat I/3. számú mellékletében a vasúti törzshálózat elemei kerültek feltüntetésre, nagyon helyesen. Egyéb országos törzshálózati vasútvonalak között szerepel a Mezőzombor-Sátoraljaújhely-Slovenské Nové Mesto vasútvonal. Több éve kérik az érintett települések a vasútvonal villamosítását, amelynek a terve már elkezdődött, és kérjük a közvetlen Intercity-járatok közlekedtetését Sátoraljaújhely és Budapest között, hogy a tényleges besorolásnak megfelelően egyéb országos törzshálózati vasútvonalként funkcionálhasson. A térség közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése - úgy vélem, ebben mindenki egyetért - halaszthatatlan feladat, mert ennek hiányában a zempléni régió teljesen kiesik az ország vérkeringéséből.

A tervezet I/7. számú mellékletében az országos kerékpárút-törzshálózat elemei között az északkeleti határ menti kerékpárút és a Tisza menti kerékpárút elnevezés alatt szereplő fejlesztési elképzelésekkel teljes mértékben egyetértek. Az elnevezéssel ugyan vitatkoznék, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy bekerült az anyagba, és remélem, hogy ennek megvalósítása minél hamarabb megindul.

Az I/8. számú mellékletben a nemzetközi és országos jelentőségű vízi utak, közforgalmú kikötők elnevezés alatt harmadik osztályú víziút-besorolással találkozunk a Bodrog folyó 051 folyamkilométer szakaszával. A Bodrog folyó által biztosított vízi közlekedés lehetősége, úgy hiszem, hogy a térség idegenforgalmára nagy hatást gyakorolhat, azonban a jó hajózhatóság érdekében fontos feladat a medermélyítés. Egyébként a folyó kezelője ennek érdekében néhány beavatkozást már elvégzett, több-kevesebb sikerrel. Egy biztonságos vízi út kialakítása a Bodrog menti települések részéről rendkívül fontos igényként jelentkezik, elsősorban a turisztikai szempontok miatt, és a Bodrog folyó hajózhatóságának biztosításával a Tisza folyó is eggyel magasabb víziút-besorolást kaphatna. Esetlegesen megfontolásra érdemes a teherszállítás jelentősége és lehetősége is.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem, hogy az alaptörvény megalkotását követően eltelt időszak - három-négy esztendő - indokolja ennek a törvénynek a felülvizsgálatát és a szükséges módosítások elvégzését. Úgy vélem, hogy az általam elmondottak egyrészt választókörzetem, Zemplén igényeit tartalmazzák, de a világörökségi törvény vonatkozásában országos jelentőséggel bíró égető hiányosság mielőbbi pótlására van szükség. Úgy hiszem, hogy ennek a törvénynek az elfogadása keretet ad nemcsak Zemplén, hanem több vidék, térség fejlődésének, és egyfajta rendet teremt az önkormányzatoknál akár az építési engedélyek kiadásánál, akár más vonatkozásban.

(12.40)

Én úgy hiszem, hogy ennek a törvénynek előremutató szerepe van számunkra, vidéken élők számára; rajtunk, önkormányzatokon nem fog múlni ennek a törvénynek a harmadik szintű végrehajtása.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gyenesei képviselőtársam említette, hogy az elkerülő utak problémája valóban égető probléma, és a probléma másik oldaláról közelített, hogy egyfajta bekerítése a városoknak. Valóban problémát vet fel, hogy mi lesz akkor, ha egy városon keresztül nem megy a forgalom, hanem elkerüli azt, akkor mi lesz a kereskedőkkel, mi lesz az útforgalommal s a többi. Azonban mint városvezető, én naponként szembesülök egy nagy problémával: például a Sárospatakot elkerülő út hiánya felveti azt a kérdést, hogy meddig megy el az a kamionforgalom, ami megnövekedett. Naponta a Bodrog-hídon 500-700 kamion megy át, pontosan az általános iskolánk előtt. Tessék mondani: meddig tűrjük ezt? Amíg az első katasztrófa nem történik meg, hogy belemegy az iskolába a kamion, vagy elüt egy gyermeket urambocsá'?! Tehát itt alapvetően a polgárok érdekeit kell figyelembe venni.

Az a probléma például Sátoraljaújhely tekintetében is, hogy a határt napi kétezer kamion lépi át, és ez elviselhetetlen az ott lakók számára. Tehát itt elsősorban a városi polgárok érdekeit kell figyelembe venni, és ez nem körülkerít bennünket, hanem éppen eltereli azt az irgalmatlan forgalmat. Vannak városok, akik úgy reagálnak erre, hogy kiteszik a "behajtani tilos" táblát; egy fő közlekedési úton ezt nem lehet megtenni. Mi a megoldás? Demonstráljunk? Félpályás útlezárással hívjuk fel erre a figyelmet? Mi ezt is tettük, de ez nem vezet teljes megoldáshoz. Úgy hiszem, ezért fontos, hogy ebbe a tervbe belekerüljenek az elkerülő utak, mert különben élhetetlen lesz egy város.

Az egy más kérdés, hogy technikailag ezt hogyan fogjuk lebonyolítani, hogy azért a forgalom egy része a városon keresztül menjen, mert ez várospolitikai érdek. De itt nem körbekerítésről van szó, hanem arról van szó, hogy egyszerűen a polgárok ne meneküljenek el a városból, hanem érdeküket figyelembe véve tudjuk ezt az elkerülő utat elkészíteni. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Baráth Etele képviselőtársamnak szeretném válaszolni: arra, hogy a készülő területrendezési tervet az önkormányzatok harmadik láncolataként, alulról nézve próbáltam megfogalmazni, az bátorított föl, hogy az államtitkári expozéban elhangzott, hogy majd lesznek olyan javaslatok, amelyek ugyan a terv műfajába illenek, de mivel csak helyi jelentőségű hálózati kapcsolatokra és létesítményekre vonatkoznak, megoldásukat a megyei vagy a kiemelt térségi területrendezési tervek keretébe fogjuk utalni.

Nos, én erre azt válaszolom, hogy ez rendben van, csak mi óvatosabban közelítünk. Mi, önkormányzatok, szeretnénk, ha magasabb jogszabály már eleve kijelölné azokat a kereteket, nem nekünk kellene küszködni a helyszínen. Ez a problémám például Tokaj-Hegyalja világörökségi problémájával is, hogy szeretnénk egy világörökségi főépítészi hivatalt fölállítani az önkormányzatok társulásával, hogy legyen egy ember, aki megmondja, milyen tetővel, hol építsenek s a többi. Tudniillik itt az derül ki, hogy minden önkormányzat saját maga próbálja meg alakítani ezeket a jövőbeni terveket, és 16-, 25-felé megyünk.

Valóban visszautalok Baráth Etele képviselőtársam korábbi felszólalására, hogy rendnek kell lenni. Azt hiszem, hogy ennek a törvénynek alapvetően funkciója, hogy rendet teremtsen, de mi szeretnénk megelőzni, hogy ne a megyei területfejlesztési tervtanáccsal vitatkozzunk, hogy legyen-e elkerülő út. Ők esetleg arra hivatkoznak, hogy az országos törvény ezzel nem foglalkozott, mi sem foglalkozunk. Mi óvatosabbak vagyunk, képviselőtársam, mi azt szeretnénk látni, hogy végre ez a terv kijelöli azokat a kereteket, nekünk, a jogalkalmazóknak sokkal könnyebb legyen a dolgunk, mondjuk, városi vagy térségi szinten. Ezért próbáltam a felszólalásomat az önkormányzatok felől megközelíteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert mi azt látjuk, hogy ennek van haszna és eredménye.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(13.00)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden, Domokos képviselőtársam egy új fogalmat említett, a határ menti együttműködés fogalmát.

Úgy hiszem, hogy ez rendkívül fontos, különösen azon térségek számára, ahol jelentős határ húzódik, még akkor is, ha Schengennel ezek megnyíltak, mert korábban elzártak egymástól bennünket. Például a Bodrogköz egy része hagyományosan Királyhelmechez csatlakozott, azonban a határ elvágott bennünket tőlük.

Most, amikor kinyíltak a határok, akkor szembesülünk azzal, hogy a két térség alapvető lételeme, úgy a magyar, mint a szlovák részről, hogy a területrendezési terveket harmonizáljuk. Ezt konkrétan látom a választókörzetemben is, hogy megépült magyar oldalon az út, és nincs szlovák folytatása.

Arra kérem államtitkár urat, abban tegyen lépéseket - ahogy tudomásom szerint az Interreg III. programban ez benne szerepelt, például Sátoraljaújhelynél is -, hogy a szlovák féllel konzultációkat folytassanak az ügyben, hogy a két térség területrendezési terveit harmonizálják - ez nyilván nem a minisztérium, hanem a megyei közgyűlések egyik feladata -, elkerülvén azt, hogy olyan beruházásokba kezdjenek a másik oldalon, ami nálunk nem folytatódik, például az útépítésben.

Azt hiszem, hogy ebben én pozitív példákat is tudok említeni Zemplén térségében, akár például a kerékpárút vonatkozásában, ami szlovák oldalról folytatódik, csak össze kéne kötni.

S még egy dolog. Számunkra nagyon fontos, hogy a térségben például repülőtér legközelebb csak Debrecenben vagy Miskolcon van. De van Kassán, ami 45 kilométerre van. Csak egy 20 kilométeres utat kéne felújítani, amelynek a fele magyar, a másik fele pedig szlovák. Erről már tárgyalunk, benne van a két megye fejlesztési tervében. Úgy vélem, ez egy pozitív olvasata annak, amit Domokos képviselőtársam említett.

Köszönöm szépen. (Dr. Salamon László tapsol.)

HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem ez az első alkalom, hogy a tisztelt Ház falai között szót ejtünk a tokaji borról, hiszen mint Hegyalja választott képviselője, többször hívtam fel magam is a figyelmet a tokaji borok minősége és neve védelmének a jelentőségére. Teszem ezt abban a hitben, hogy nemcsak szűkebb pátriámat, hanem az egész országot érintő témáról van szó, hiszen a név egybeforrt Magyarországgal. Így gondolta az Európai Unió is, hiszen a földrajzi eredetvédelem alatt álló "tokaji" elnevezést Magyarországnak ítélte meg 1993-ban, Szlovákia és Magyarország pedig 2004-ben aláírt egy megállapodást, amelyben a szlovák fél önként vállalta az Unió illetékes biztosa előtt, hogy a névhasználat fejében a határon átnyúló borvidéki területet pontosan lehatárolja, és bevezeti a magyar szabályozási, ellenőrzési rendszert. Ezt az ígéretet egyébként Pozsony megerősítette abban a nyilatkozatban is, amelyet az uniós borreform tavalyi elfogadásakor csatoltak a dokumentumhoz. Négy éve már, hogy nemcsak ezeket a javaslatokat nem teljesítette a szlovák partner, de a magyar fél kompromisszumjavaslatait is sorra-rendre leseperték.

Azóta magam is többször kérdeztem a tisztelt Ház falai között, hogy a magyar kormány végre mikor hajlandó a sarkára állni, mikor teszi meg a lépéseket - ha kell, akkor az Európai Bíróságon - a szlovák fél érthetetlen magatartása miatt. A napokban viszont arról kaptunk hírt, hogy a magyar agrártárcánál elfogyott a türelem, és kezdeményezni fogják az Európai Unió illetékes szerveinél, vonják meg Szlovákiától a "tokaji" név, valamint a származtatott elnevezések, így a "tokajszki" márkanév használatát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésemet kezdhettem volna azzal is, hogy ugye, megmondtam már majd' négy évvel ezelőtt. De most nem ezt teszem, hanem inkább azt szeretném megköszönni, hogy az agrártárca végre elszánta magát erre a lépésre, és kiállt az egységes tokaji borvidék érdekeiért.

Kérdezem az államtitkár urat: valóban megtette-e az említett lépéseket az Európai Unió illetékeseinél? Hogyan látja az egységes tokaji borvidék esélyét az Unióban? Mit vár ezek után a szlovák partnertől?

Várom szíves válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvény 2. §-ához szeretnék rövid megjegyzést tenni, ami egyébként kapcsolódik az ajánlás 1. pontjához is. A 2. § 40. pontja a világörökségi és világörökség-várományos terület definícióját fogalmazza meg.

Mint Sárospatak város polgármestere és Tokaj-Hegyalja választott képviselője, a táj, a hegyaljai történelmi atmoszféra alapján a magyar kultúra fontosságát és védelmét szeretném hangsúlyozni. Ezt figyelembe véve megnyugvással állapíthatom meg, hogy az előttünk lévő törvénymódosítás végre megjeleníti a kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendő terület, aztán a kiemelt térségi és megyei területrendezésekben alkalmazott tájképvédelmi, a történelmi települési terület, valamint a világörökségi és világörökség-várományos területek fogalmait; szeretném megismételni azt, hogy végre - amit már régen meg kellett volna tenni törvényben, vagy esetleg alsóbb szinten, kormányrendeletben kellett volna tisztán és világosan szabályozni.

Tokaj-Hegyalja világörökségi területét tekintve fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy végre ez a törvény foglalkozik a világörökségi területek konkrét lehatárolásával, és intézkedéseket fogalmaz meg az e területeken történő beavatkozásokra, ami, megjegyzem, Tokaj-Hegyaljára különösen ráfér.

Nem véletlen, hogy a hiátus pótlásaként Tokaj-Hegyalja másik választott képviselőjével, Szabó György képviselőtársammal együtt, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara egyetértésével a közelmúltban közösen kerestük meg a térség érintett polgármestereit. Levélben hívtuk fel a figyelmüket Tokaj-Hegyalja rendkívül érzékeny táji, építészeti adottságaira, és az igényes és a kultúrtáj adottságaira támaszkodó kontrollált építészeti tevékenység fontosságára. Itt elsősorban az igényességre teszem a hangsúlyt, amit, úgy vélem, hogy akár a világörökségi tervtanács vagy a települési főépítészek garantálhatnak számunkra. Talán a kerettörvény, ha megkésve is, de ráirányítja a figyelmet a világörökség helyszínének fokozottabb védelmére.

De azt is el kell mondanom - megint csak szűkebb pátriámat hozom fel példának -, hogy a törvénymódosítás ugyan már előrelépés ebben a tekintetben, de még nem pótolja teljesen azt a hiátust, amit alacsonyabb jogszabályokkal, akár kormányrendeletekkel kellene szabályozni a világörökségi területek védelmének ügyében. Ezért kapcsolódó módosító indítvány benyújtásán is gondolkodom az 1. §-t illetően.

Esetünkben a hegyaljai világörökség kihirdetése óta lassan már hat év eltelt, és még mindig nincsenek a kezünkben azok a magyar jogszabályok, amelyek pontosan meghatározzák a terület világörökségi védelmét, és az ezzel járó kötelezettségeket, jogosítványokat, a védett terület pontos és hivatalos lehatárolását.

A jogszabályban nincsenek hivatalosan megfogalmazva például a magterület és a pufferzóna pontos határai. Nem tudjuk, hogy milyen előírások érvényesülnek a területen; azt sem, hogy kinek milyen felelősségei és jogai vannak az államtól egészen a önkormányzatokig, a lakosságtól az egyes hatóságokig. De az sem tisztázódott egyértelműen, hogy például mikortól érvényes a világörökségi védelem; az építési hatóság hol, milyen előírások alapján kell hogy intézkedjen, honnan tudja az intézkedéseit megvalósítani vagy megvédeni. Azt is szeretném hozzátenni, hogy a többi világörökségi helyszínnel ellentétben, amelyek hazai természeti vagy műemléki védelemben részesülnek, Tokaj-Hegyalja a magyar védelmi kategóriák szerint nem védett terület.

Úgy hiszem, hogy itt jócskán van mit tennünk ezzel kapcsolatban. Remélem, hogy ez a kerettörvény egy újabb lépést ad afelé, hogy például Tokaj-Hegyalját tekintve és a világörökség szempontjából pontos definíciókat határozzunk meg. Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az országos területrendezési terv módosításáról szóló törvényjavaslat 1/1. mellékleteihez, a 2/a és a 2/b pontjaihoz - ami a főútvonal-hálózat elemeinek és új főúti kapcsolatainak, illetve a főutak tervezett településelkerülő szakaszainak felsorolását tartalmazza - szeretnék hozzászólni.

Magam is módosító indítványt nyújtottam be ezzel kapcsolatban, mintegy ráirányítva egy olyan megoldásra váró problémára a figyelmet, ami az elmúlt évek során egyre több gondot okoz Sárospatak polgárainak mindennapi életében.

(22.20)

Miről is van itt szó? A 37-es fő közlekedési út éppen hogy csak érinti Sárospatakot, de a Kisvárda felőli 3814-es számú útvonal a belvároson keresztül áthaladva csatlakozik rá a 37-es főútra. Ezen az alsóbbrendű úton azonban egyre elviselhetetlenebb forgalom zúdult rá a városra, különösen Románia európai uniós csatlakozása után, ugyanis a tiszai cigándi hídon áthaladva Románia felől kimutathatóan megugrott a teherforgalom. A 2/b mellékletben, amely a főutak tervezett településelkerülő szakaszait sorolja fel, a 37-es főút esetében két város elkerülő szakasza van megemlítve, úgymint Szerencsé és Sátoraljaújhelyé. Első pillanatra hiányérzetem támadt, amikor elolvastam, hogy kimaradt Sárospatak neve. Ugyan a 37-es éppen hogy csak érinti a városunkat, de a már említett 3814-es Kisvárda felőli útvonal, amely a belvároson keresztül áthaladva csatlakozik rá a 37-es főútra, annál több problémát okoz, mert a Kisvárda felől érkező kamionok néhány kilométert úgymond megspórolván nem Sátoraljaújhely felé veszik az útirányt, hanem Sárospatakon át közelítik meg a 37-es fő közlekedési utat. Így tehát azt is mondhatnám, hogy városunk mintegy áttételesen esett áldozatává a 37-es főútvonal irtózatos kamionforgalmának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt év áprilisában egy hónapon keresztül forgalomszámlálást végeztünk. Az eredmény senkit sem lepett meg, tapasztalván a nap mint nap elhaladó irtózatos kamionforgalmat. Volt olyan nap, amikor hétszáz kamion haladt át a város Bodrog-hídján és természetesen a szűk belvárosi utakon. Egy hét átlagát tekintve napi ötszáz darab 7,5 tonna feletti szállítójármű megy át rajtunk, és csatlakozik rá a 37-es főútra. A helyzetet súlyosbítja, hogy mindez a forgalom az ötvenöt-hatvan éve épített és eléggé amortizálódott Bodrog-hídon át halad, aztán a szűk és éles kanyarokkal tarkított belvárosi utakon. S úgy hiszem, talán a legnagyobb problémát, illetve a legnagyobb veszélyt azzal okozza, hogy ez a forgalom a város egyetlen saját általános iskolája előtt dübörög el. Isteni szerencse, hogy eddig még nem történt tragédia.

Önkormányzatunk megpróbált minden törvényes eszközt, hogy ezt a veszélyforrást megszüntesse vagy enyhítse. Például próbálkoztunk a havi egy-két alkalommal elvégzendő tengelysúlyméréssel. Aztán próbálkoztunk a megyei rendőrkapitányságtól kölcsönvett traffipaxos sebességméréssel. Ez sem vezetett sikerre. Hétszáz gyermekünk van állandó napi veszélynek kitéve. Azt is megpróbáltuk, hogy állandó rendőri jelenléttel csökkentsük, illetve lassítsuk a forgalmat. Ez sem hozott igazán megnyugtató megoldást, mert elsősorban a külföldi rendszámú kamionok fittyet hánynak a 30 kilométeres sebességkorlátozásnak, és továbbra is száguldoznak. Ráadásul rontja Sárospatak turisztikai vonzerejét is, az említett kamionok nemegyszer okoztak közlekedési dugót például egy-egy nevesebb turisztikai rendezvényünk lebonyolítása közben.

Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslat egy másik melléklete, a 2/a, amely az új főúti kapcsolatokat sorolja fel, megemlíti a Sárospatak-Cigánd-Kisvárda-Vásárosnamény-Tivadar-Fehérgyarmat útvonalat, ez pedig magában foglalja az említett 3814-es Sárospatak-Kisvárda útvonalat. Konzultálva a törvény előterjesztőivel, az elegendő garancia számomra arra, hogy a Sárospatakot elkerülő út a Bodrog-híddal együtt a későbbiekben megépülhessen, annak ellenére, hogy a 2/b mellékletben nem nevesíti meg Szerencs és Sátoraljaújhely mellett a sárospataki elkerülőt. Így tehát a módosító indítványom ezennel visszavonom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt szombaton Sárospatak város önkormányzata és a Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma szervezésében az 1708-ban Sárospatakon tartott országgyűlés 300. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottunk az egykori színhelyen, a pataki vár "Öreg Palotájában". Erről az évfordulóról, úgy vélem, a tisztelt Ház falai között nemcsak kötelességünk szót ejteni, hanem nagyon is hasznos dolog, mert az utolsó kuruc országgyűlésnek a múlt és a jelen mérhetetlen távolsága ellenére is - ahogy fogalmazott kiváló előadásában az ünnepségen Várkonyi Ágnes professzor asszony - az akkor elhangzott elveknek, érveknek és elhatározásoknak komoly megszólító ereje van, különösen a válsággal küszködő jelenünkben.

Tisztelt Elnök Úr! A XVIII. század háborúkkal köszöntött ránk. Fegyverben állt egész Európa, elég, ha csak a spanyol örökösödési vagy az északi háborúra gondolok. 1708-ra a kontinensen egy általános válság bontakozott ki, amit jeleztek a kiürült államkasszák, a pestis, az éhező katonák és a kiábrándult polgárok sokasága. Akkor itthon már öt éve, jól vagy rosszul, de küzdöttünk a Habsburgok ellen. Azután 1708. augusztus 3-án Trencsénnél súlyos vereséget szenvedtek a kuruc seregek. A magyar konföderációt a bizalmi, pénzügyi és gazdasági válság mellett egy újabb sújtotta, sajnos, mondhatni, a katonai válságok sorozata. És ekkor mindenki Rákóczira figyelt: vajon képes lesz-e ebből a szorult helyzetből kivezetni az országot? Vajon képes-e válaszolni a krízishelyzetre? Ha igen, akkor hogyan? Hiszen a bécsi Burgban Savoyai Jenő már a győzelem ünneplésére készült.

Nos, e válságokkal terhelt hónapok után a fejedelem 1708. november 19-ére Sárospatakra országgyűlést hirdetett meg, hogy - idézem - "mindazoknak, melyek édes hazánknak megmaradására, mégpedig hadakozásunk szükségére valók, egyenlő szívvel, akarattal végezhessük, s elősegélésére jó rendet tehessünk".

Rákóczinak a válságra adott első válasza a gazdaság rendbetétele volt. A fejedelem megnyitó szavai megadták az egész országgyűlés alaphangját, miszerint a szegények érdekeit hangsúlyozván, gazdasági intézmények vezetőitől nyilvános elszámolást kívánt. Rákóczi a nyilvánosságot követelő politikáját így fejezte ki, idézem: "hogy az egész ország tudhassa, a törvényes kivetések és egyéb jövedelmek hova lettek!" Tudniillik ekkor két álláspont vitázott. Az egyik, hogy az ország szegény, nem elég a jövedelme. A másik viszont azt mondta, hogy az ország eredendően gazdag, csak rosszul gazdálkodnak, és egyenlőtlen a terhek elosztása.

Ekkor a jobbágyportára rendelt adóról áttértek a jövedelemadóra, és a nemeseket is adóra kötelezték. Rákóczi úgy vélte, hogy a bajok oka, hogy sokan csak a saját maguk hasznát keresik, és a szegényekre hárítják a terheket, kibújnak a kötelességeik alól. Nem csoda, ha a visszaélések, a korrupció, az önzés és az ügyeskedés Rákóczit olyan kijelentésekre ragadtatta, mint: "Az Isten inkább irtsa ki közülünk mindazokat, kik a szegénység vérében és prédálásában, s nem a szabadság keresésében fáradoznak, s csak erszényeiket tölteni igyekeznek." A megoldást a szigorú ellenőrzés és a nyilvános zárszámadás megvalósításában látták. S ennek Patakon érvényt is szereztek! Mert a pataki országgyűlésen történt először a nyilvános zárszámadás!

A válságra adott másik választ a szociális döntések tartalmazták. Igenis történelmi jelentőségű volt a jobbágykatonák felszabadítása, gondoskodás a katonák özvegyeiről, és a szabad föld lehetősége, a földesurak sérelme nélkül. "Bárki, aki a jobbágyok közül fegyvert fog, és áldozatot hoz a hazáért, az szabaduljon föl a földesúri joghatóság alól, telepítsék le őket, és kapják meg a hajdúvárosok kiváltságait." Talán kevesen tudják, hogy a pataki országgyűlés alatt sokan mélyen a zsebükbe nyúltak, például az eperjesi kollégium számára jelentős alapítványt tettek.

Az országgyűlésnek a válságra adott harmadik válasza egy határozott és aktív külpolitika megfogalmazása volt, ami ellensúlyozni kívánta Bécs hatalmi túlsúlyát, s egyben stabilizálni az ország nemzetközi tekintélyét. Döntöttek, hogy csak külső hatalmak garanciájával lehetséges a békekötés.

Tisztelt Elnök Úr! A sárospataki országgyűlés harminc napja alatt ismét bebizonyosodott, hogy Rákóczi Ferenc egy rendkívüli uralkodó, aki korszerű államférfi, akinek képességei és morálja képes kivezetni az országot a súlyos válságból. Van mit tanulnunk tőle, csakúgy, mint a háromszáz évvel ezelőtti kuruc országgyűlés tagjaitól.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

(9.40)

DR. HÖRCSIK RICHARD, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/6950. számú törvényjavaslatot az európai ügyek bizottsága ma délelőtti ülésén megtárgyalta, és azt egyhangúlag támogatta, azaz alkalmasnak tartotta az általános vitára.

Ez a törvényjavaslat valójában a 2004. évi LVII. törvény módosítását teszi lehetővé. Talán sokakban felmerül a kérdés, szükség van-e arra, hogy egy alig három és fél, négy éve hozott törvényt módosítsunk, akkor milyen törvénykezés folyik ebben a tisztelt Házban. Nos, a válasz, úgy hiszem, egyértelmű és világos, hogy igen, hiszen ahogy hallottuk államtitkár úrtól is, az európai jogszabály változása, azaz az európai parlamenti képviselők díjazására és juttatására vonatkozó uniós jogszabályok változása miatt kell módosítani az alig négy éve meghozott magyar törvényt.

Azt is mondhatnám, hogy e törvény esetében is a jogharmonizáció munkáját szükséges elvégezni a már korábban éppen az uniós jogszabályok alapján meghozott magyar törvényen, hiszen az uniós csatlakozásunk előtt kezdődött a harmonizációs joggyakorlatunk folyamata, aminek köszönhetően az elmúlt években több száz magyar jogszabályt módosítottunk itt a tisztelt Ház falai között. Ez a folyamat a csatlakozásunkkal nem állt meg, hanem tovább folytatódik, mint a jelen esetben e törvény módosítása is mutatja, mégpedig azért, hogy az európai jog minden tekintetben érvényesüljön Magyarországon ugyanúgy, mint más európai uniós tagállamban.

Tisztelt Elnök Úr! E törvény módosítását az előbb elmondottakon túl azért is érdemes elvégezni, mert a 2009-es parlamenti ciklustól kezdődően a magyar európai parlamenti képviselők tiszteletdíját az Európai Parlament fogja fizetni, vagyis a képviselők fizetése a nemzeti büdzsé helyett az uniós költségvetést terheli.

Végül fontosnak tartjuk azt is, tisztelt elnök úr, hogy ezentúl ne tegyünk különbséget az adózás tekintetében sem a különböző uniós intézmények dolgozói között. Ezért támogatjuk azt is, hogy a közösségi adószabályok vonatkozzanak ezekre a juttatásokra is.

Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk tehát egyhangúlag támogatja a beterjesztett törvényt, amely az említett 2004. évi LVII. törvényt módosítja.

Köszönöm türelmüket. (Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.)

DR. HÖRCSIK RICHARD, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő T/6750. számú törvényjavaslatról az első helyen kijelölt európai ügyek bizottsága nevében az alábbi véleményt kívánom ismertetni.

Az európai ügyek bizottsága 2008. december 1-jei ülésén megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

Tisztelt Elnök Úr! Egy rövid, de annál jelentősebb törvényjavaslatot kell most megvitatnunk, ugyanis azt minden iskolás tudja, hogy az áruk szabad mozgása, vagyis a vámoktól és a mennyiségi korlátozásoktól mentes szabadkereskedelem az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve. Azt is mondhatnám, hogy ez több mint egy alapelv, hogy ez az egyik legfontosabb, a mindennapi emberek, az állampolgárok és a cégek által megtapasztalható olyan előny, amit az európai uniós tagságunk biztosít. De ez az alapelv sem érvényesülhet azonban önmagában, mert az érvényesülés feltételeit bizony a tagállamok jogrendszerében meg kell teremteni. Ebből a szempontból tehát kiemelkedően fontos szerepet játszik az úgynevezett kölcsönös elismerés elve.

Miről is van itt szó? Arról, hogy a különböző tagállami műszaki szabványok, címkézési, csomagolási és hasonló előírások alkalmasak arra, hogy a gyakorlatban akadályozzák vagy egyáltalán megakadályozzák az áruk szabad mozgását, amire rengeteg példát tudnék mondani az Európai Unió közelmúltbeli történetéből.

Ez az akadály a legkönnyebben úgy hidalható át, ha elismerjük, hogy a származás helye szerint törvényesen forgalmazott áruk minden tagállamban eladhatók. Az Európai Bíróságé az érdem, hogy elsőként ismerte fel ennek az elvnek a jelentőségét. Tulajdonképpen a tagállamok közötti bizalom egymás iránt való megnyilvánulásáról van szó, vagyis hogy elfogadjuk, hogy senki nem akar a saját állampolgáraira nézve veszélyes, káros termékeket látni a kereskedelemben, és ilyen indokokkal nem emelünk fölösleges korlátokat az áruforgalom előtt. Ez a kölcsönös elismerés elve, amit most ez a tervezet Magyarországon ismételten megerősít és törvényerőre emel.

Tisztelt Elnök Úr! Azonban azt is szeretném megjegyezni, hogy a javaslat ugyanakkor lehetőséget teremt - mint ahogy hallottuk államtitkár úrtól - bizonyos korlátozások bevezetésére is fontos közérdekből, ami, úgy hiszem, hogy mindnyájunk által üdvözlendő, például környezetvédelmi vagy fogyasztóvédelmi okokból, ezek az úgynevezett feltétlen érvényesülést igénylő követelmények. Azt hiszem, hogy izgalmas a mostanság folyó vita az ír fertőzött húsról.

A javaslat jelentőségét azonban nem csak ez adja. Felhívom a képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy ez voltaképpen egy deregulációs javaslat. A közösségi elvek alapján el kell ismerni a más tagállamokból származó árukat, vagyis tartalmi kifogások nem támaszthatóak, de ez az elismerés viszont nemzeti eljárási szabályok alapján történik 27 tagállamban 27-féleképpen. Ez viszont már ellentétes a szabad áruforgalom céljával és szellemével. Nos, ez a paradox helyzet jövő májustól végleg megszűnik, akkor lesz alkalmazandó az az uniós rendelet, ami az eljárási kérdéseket kimerítően szabályozza.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezzel annyiban függ össze, hogy megszünteti a fölöslegessé váló magyar szabályozást. Talán érdemes hangsúlyozni, hogy az egységes szabályozás tehát segít lebontani az export előtt álló adminisztratív akadályokat, ami rengeteg van. Ez általában is fontos cél, de különösen fontos cél most, ebben a gazdasági helyzetben, amikor a magyar cégek fokozottan érdeklődnek az exportlehetőségek iránt, és azt hiszem, ez elősegíti elsősorban azon magyar cégek importját és exportját, amelyek külföldre, főleg a német piacra termelnek.

Befejezésül tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy a korábban elhangzottakra, valamint az általam elmondottakra való tekintettel támogassák a javaslat elfogadását.

Köszönöm türelmüket. (Taps.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága 2009. február 17-ei ülésén megtárgyalta a módosított európai szociális karta kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

Az Európa Tanács a szociális jogok érvényesítésében tehát úttörő szerepet vállalt, amikor 1961-ben megalkotta az európai szociális chartát. Ennek a szerződésnek a fontosságát jól mutatja, hogy ma már ez alapvető jogforrásként szolgál az Európai Közösség számára, ugyanis az EK-szerződés kimondja, hogy szociális tárgyú cikkeit a karta rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni. A karta hazánk számára is kiemelt jelentőséggel bír, hiszen az 1991-ben aláírt dokumentum 1999-ben történt megerősítése mintegy előfeltétele volt Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának.

A chartát a szociális jogok fundamentumaként is szokták emlegetni, a szakma azt is szokta volt mondani, hogy mint egy élő anyag, élő joganyag, amely maga is fejlődik, hiszen a karta megalkotása óta több kiegészítő jegyzőkönyv is elfogadásra került. A fejlődés lehetőségét adja a tagállamok számára, mivel a meglevő, meghatározott kemény maghoz - úgymond - tartozó rendelkezés kötelező elfogadása mellett lehetővé teszi azt, hogy az adott tagállam maga határozza meg, hogy melyek azok a cikkek, amelyek teljesítésére a jövőben vállalkozik. Természetesen ez a ratifikáció bizonyos kötelezettségeket is jelent, mert a vállalások teljesítését az Európa Tanács igen szigorúan ellenőrzi, és részletes beszámolótételi kötelezettséget is előír az aláírók számára.

A karta fejlődésének tehát most előttünk egyfajta természetes eredménye ez a módosított európai szociális karta, amely úgymond egységbe foglalja a majd negyven év során elfogadott rendelkezéseket, illetve azokat újabbakkal kiegészíti.

Tisztelt Elnök Úr! A módosított karta ratifikálásával Magyarország számára tehát nem jelentkezik újfajta kötelezettség, de egyelőre a már korábban elfogadott cikkek teljesítésére vállal hazánk kötelezettséget, ami egy jó kiindulási pontként szolgálhat ahhoz, hogy a jövőben a még át nem vett rendelkezéseket is ratifikáljuk.

Tisztelt Elnök Úr! Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslatot az európai ügyek bizottsága általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Április 1-jétől becslések szerint a közel félezer fémdetektoros kincskereső már nem a vakszerencsében bízhat, hanem a közpénzen készített bedekker segítségével, egy precíz nyilvántartás alapján indulhat neki a magyar vidéknek, hogy kirabolja. Meglepő, hogy mindezt a Magyar Köztársaság kormánya támogatásával tehetik, aki ugyanis előírta, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapján kell közzétenni a régészeti lelőhelyek teljes listáját.

Azt, hogy a hathatós védelem érdekében szükség van pontos és hozzáférhető adatbázisra, senki sem vitatja. Az is érthető, hogy egy-egy beruházás tervezése előtt az építtető szeretné gyorsan felmérni, hogy az általa kinézett telek régészeti lelőhely-e vagy sem. Ez a rendelet azonban teljes mértékben átgondolatlan, és szakmailag előkészítetlen. A régészek értetlenkednek, mert az építkezési beruházók, akiknek az érdekeire hivatkozva született meg ez a döntés, eddig is minden információt megkaptak arról, hogy kell-e régészeti leletekre számítani a kiszemelt területen vagy sem. Eddig is voltak olyan könyvek, amelyekből az illegális kincskeresők információhoz jutottak a mintegy 59 ezer ismert lelőhelyről. Most mindezt állami támogatással tehetik, az internet segítségével.

(16.00)

A szakemberek külföldi és hazai régiségkereskedőknél egyre gyakrabban bukkannak olyan leletekre, amelyekről nem tudják, hogy honnan és mikor került elő. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a Seuso-kincsek így kerültek ki az országból.

Tisztelt Államtitkár Úr! A szakmának meggyőződése, hogy a helyzet egyáltalán nem érett meg egy ilyen nyilvános adatbázis közzétételére. Erről azok a méteres gödrök tanúskodnak leginkább, amelyeket a szabadrablásra szakosodott kincskeresők ástak például az elhagyatottabb helyeken fekvő római táborban a Duna mentén.

Államtitkár Úr! Ehhez kívánnak önök asszisztálni? Kérem, intézkedjenek, amíg nem késő, hogy az említett kormányrendeletet módosítsák vagy vonják vissza.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemzeti évfordulóink sorában 2009-ben kiemelt hangsúllyal emlékezünk meg a 250 évvel ezelőtt született Kazinczy Ferencről. Mint Zemplén országgyűlési képviselője fontosnak tartom, hogy a tisztelt Ház falai között mi is emlékezzünk arról a nyelvújítóról, aki a felvilágosodás korának nemcsak a szellemi, hanem a közigazgatási és politikai életében is meghatározó szerepet játszott.

1759. október 27-én nemesi családból született a bihari Érsemjénben. Az abaúji Alsóregmecen az apai ház, majd egy évig a szepességi Késmárk, s tíz éven keresztül pedig a Sárospataki Református Kollégium jelentette számára az életpályára való felkészülés keretét. Irodalmi pályafutása, pályaindulása legjelentősebb eseményei Kassához kötődnek, ahol hivatalt vállalt és művei megjelentek. Az első két magyar nyelvű, önálló irodalmi folyóirat, a Magyar Museum és az Orpheus megindításánál bábáskodott, s tanfelügyelőként az iskolaügy modernizálásán is munkálkodott.

Az 1790-es években került kapcsolatba Kazinczy a szabadkőművesek társaságával, valamint Martinovicsék mozgalmával. Az utóbbi miatt szenvedett hat és fél éven keresztül rabságot a Habsburg-birodalom börtöneiben, Budán, Brünnben, Kufsteinben, Munkácson. Az embertelen körülmények között sem engedett szellemi igényességéből, hiszen olvasott, fordított, feljegyzéseket készített. A börtönévek alatt nem volt könnyű az írás feltételeit megteremteni, tőle tudjuk: "Minthogy az országlás rabjainak tintát nem engednek, vasdarabokat hánytam ecetbe, a papírost pedig Kufsteintől Munkácsig tartó utunk alatt lopva szereztem."

De amikor 1801 júniusában szabadult, sajnos akkor sem vártak rá nyugodt évek, hiszen családja kirekesztő szándékaival kellett szembenéznie. Csak amikor feleségül veszi Török Zsófiát, akkor teremtheti meg igazán saját otthona és irodalmi műhelye feltételeit Széphalomban, ahol 1806 nyarától haláláig épp negyedszázad adatott meg neki a vállalt küldetése teljesítésére. A széphalmi kúriából indultak szerte az országba levelei, amelyekkel új témákat vitt az írói világba, innen vitázott, itt írta esztétikai epigrammáit és episztoláit, amelyek a nyelvújítási harc kirobbanásához vezettek.

Kazinczy életművének kiemelkedő jelentőségű része a 23 kötetnyi levelezése. Benedek Marcell írja: "25 esztendeig Széphalom a magyar irodalom központja, a szív szerepét tölti be a szónak élettani értelmében. Levelek áradnak szét a kis házból az ország minden részébe, s többnyire nemcsak a címzett olvasta, tovább keringenek írók és irodalombarátok között, folyóiratokat pótolnak, irodalmi köztudatot teremtenek, nyelvet újítanak."

Tisztelt Elnök Úr! Sokan bizony tragikus színezettel festik meg Kazinczy sorsát. Kölcsey Ferenc "borzasztólag szépnek" mondja pályáját, mint írja: "Félszázadig küzdött a pusztában, s egy messze pillantás az ígéret földjébe lőn minden jutalma." Való igaz, hogy Kazinczy élete utolsó évtizedében megtapasztalhatta egy őt ugyan tisztelő, de elveivel teljesen szembeszegülő új nemzedék térnyerését. Ő azonban sohasem vonult remeteségbe, nem tért ki az új feladatok vállalása elől, ott volt a Tudós Társaság megalakításának előkészítő bizottságában, maga is az Akadémia választott tagja lett, odaállt Széchenyi mellé, kezét nyújtotta az ifjú tehetségek vezéralakjának, Kisfaludy Károlynak.

1831. augusztus 23-án sajnos a felvidéki kolerajárvány áldozata lett. Sírja zarándokhellyé vált. Azóta nemzedékek fordultak meg ott, köztük elsőként Petőfi Sándor, aki szerint: szent ez a hely, szent az öreg miatt, kötelessége volna minden emelkedett lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia, mint a mohamedánok Mekkába - írja Petőfi. S egykori gyümölcsöskertje helyén végre 2008-ban felépülhetett a Magyar Nyelv Múzeuma, ékes bizonyítékául annak, hogy 200 év távlatában is mennyire ösztönző Kazinczy életpéldája.

Kazinczy Ferenc kivívta a szépirodalom önértékének rangját - írja mai méltatója, Mezei Mária irodalomtörténész. Nála a nyelv ápolása, a nemzeti literatúra gyarapítása egyet jelentett az európaisághoz, a legműveltebb nemzetekhez való kapcsolódással, az újat teremtés parancsával, az együttes munkálkodás szükségességével. Kölcsey egykor nemcsak kortársait, hanem bennünket is figyelmeztet, amikor ezt írja: "Ha Kazinczy nem lett volna, bizony most sem egyikőnk, sem másikunk nem állnánk ott, ahol." Hajtsunk fejet Kazinczy emléke előtt!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném folytatni, ahol képviselőtársam abbahagyta a felszólalását, nevezetesen a tokaji borral.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bortörvény mindenkori módosítása - úgy vélem - mindig kellő izgalmat vált ki azon szőlő- és bortermelők között, akik ebből az ágazatból élnek, legyen az 800 négyszögöles kistermelő vagy 3 hektáros családi gazdálkodás, vagy éppen nagyobb multinacionális birtok. Gondolom, ez az izgalom érvényes mind a 22 magyarországi bortermelő vidékre.

De úgy vélem, Tokaj-Hegyalján még nagyobb az izgalom, még nagyobb figyelemmel kísérjük és kísérik, hogy vajon számunkra milyen változást hoz a bortörvény mindenkori - jelenleg újbóli - módosítása. Még akkor is figyelemmel kell kísérnünk, ha mondván technikai jellegű változtatásról van szó. Hiszen mi, hegyaljaiak megtanultuk, hogy a tokaji bornak speciális helyzete van, nemcsak Magyarországon a 22 bortermelő vidék között, hanem - talán büszkén mondhatom - az egész Európai Unióban. Mert mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az Európai Unió azon vitái, amelyek a tokaji borról lezajlottak az elmúlt évtizedben, arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ébereknek kell lennünk, még akkor is, ha technikai jellegű módosításról van szó.

Gondolok itt azokra az áldatlan vitákra például, amelyek az elzászi tokajiról zajlottak le vagy éppenséggel a Friuli tartomány úgynevezett olasz tocaijáról. Ez utóbbiak még mindig nem nyugodtak bele, még mindig próbálkoznak azon, hogy tocait tudjanak eredetvédelemként megjelölni az olasz palackokra, hiszen ez bevételnövekedést jelent számukra. És természetesen vannak az Unión kívül is problémáink, az ausztrálokkal is folyik ez a vita.

Azonban hiába döntött az Európai Bíróság a tokaji bor eredetvédelméről a franciákkal vagy éppen az olaszokkal kapcsolatban, de még van egy nyitott vita, és ez bennünket nyugtalanít. Gondolok itt arra a vitára, ami jelenleg is áldatlanul folyik a magyar kormány és a szlovák kormány között. Nem kívánom ennek a történetét elmondani; remélem, hogy a bortörvény eme módosítása talán segíteni fogja, hogy ezt a vitát minél hamarabb lezárja a két kormány, és talán a szlovák partner is el fogja olvasni, és talán alkalmazni fogja ezt a bortörvényt a sajátjára, ami a szlovák tokajit illeti.

Tisztelt Elnök Úr! Mi Hegyalján tudomásul vettük, hogy mivel a bor eredetvédelmének a szabályai lényegesen módosulnak ez év augusztusától az Európai Unióban, tehát ezért kell a nemrég meghozott bortörvényünket módosítani. Azt mindnyájan tudjuk, hogy ugyan az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőket automatikusan tovább védi az uniós jogszabály, azonban az előbb elmondottak fényében mégsem lehetünk mi, tokaj-hegyaljaiak nyugodtak, csak akkor, ha ennek a bortörvénynek a módosítása is külön szól a tokaji borról. Úgy hiszem, ez nem a tinta pocsékolása, hogy ismét a tokaji borról emlékezünk, hanem figyelmeztetően nagyon lényeges, hogy ismételten mindazt hozzuk a bortörvény módosításába egyrészt a saját biztonságunk, másrészt pedig az európai uniós partnerek felhívása érdekében.

Nos, örömmel nyugtáztuk, hogy a bortörvény módosítása igenis szól a 22. és 23. §-ban a tokaji borról. Számunkra ezért megnyugtató, hogy a tokaji borokra vonatkozó alapvető törvényi szabályozást ez a módosítás fenntartja, figyelembe véve az eredetvédelemre vonatkozó közösségi szabályok változását. Tehát az új eredetvédelmi szabályok alapján a tokaji borok szabályait azok termékleírása fogja tartalmazni, de a termékleírás lehetőségeinek kereteit a "tokaji" név előbb általam is említett kiemelt fontossága miatt szükséges megőrizni, és ebben a kerettörvényben megemlíteni; megemlítem: remélem, azért is, hogy a szlovák partner ismételten el tudja olvasni.

(18.40)

Nos, azzal is egyetértünk, hogy szükséges volt a módosításban pontosítani a tokaji névhasználat engedélyezésére vonatkozó szabályt, miszerint a névhasználatot a hegyközségi tanács csak abban az esetben engedélyeztetheti, ha a tokaji bort kizárólag palackozás céljából szállítják ki a borvidékről. Egyébként emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy ezt mi már korábban, még a korábbi bortörvény módosításakor is próbáltuk volna érvényesíteni. Ez ugyan bele is került, hogy a különleges minőségű tokaji borokat csak Hegyalján lehessen palackozni, mi szerettük volna elérni azt, hogy minden tokaji bort csak Tokaj-Hegyalján lehessen palackozni. Volt egy átmeneti helyzet, amiben azért nem fogadták el az utóbbi módosításunkat, hogy majd a hegyközség saját maga szabályozza ezt.

Nos, jelentem, ez úgy-ahogy működik, de mindenféleképpen termelői biztonságot nyújt számunkra Hegyalján az, ha a tokaji bort csak Tokaj-Hegyalján lehet palackozni, illetve ha a tokaji bort kizárólag palackozás céljából szállítják ki a borvidékről, és hozzáteszem, hogy ezt megfelelően igazolják. Csak így lehet ennek a hamisításnak - aminek sajnos tanúi lehetünk nemcsak magyar, hanem ukrán és szlovák viszonylatban - véget vetni.

Nos, más esetben tehát a névhasználat nem engedélyezhető. Ezzel, úgy hiszem, a borvidék eredetvédelmi szempontból zárttá tehető más borvidékekhez képest, ahol a borkészítés más területen is történik. Itt egyetlenegy megjegyzést engedjen meg, elnök úr, ezzel a 22. §-sal kapcsolatban: a tokaji borvidék területéről történő bejelentési kötelezettség alól a minőségi pezsgő készítéséhez felhasználandó bort kivonni nem indokolt a szakértőink szerint.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát úgy érzem, hogy Tokaj-Hegyalja számára a bortörvény módosítása megnyugtató, nem hoz nagyobb változást, sőt inkább afelé változik a törvény, hogy mivel ismételten szól a tokaji borokra vonatkozó eredetvédelemről például, ezzel ismételten felhívjuk a figyelmet azon uniós partnereinknek - gondolok itt a szlovák partnerre -, hogy számukra is fontos lesz, ha egyáltalán meg kívánnak egyezni velünk, ezen európai bortörvények betartása. Így mi maximálisan támogatjuk ennek a bortörvénynek a módosítását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítására tett indítványunk célja az volt, hogy az eredeti törvény elfogadásával bevezetett egyes adományok utáni áfafizetési kötelezettséget megszüntessük.

(17.10)

A javaslat számos civil szervezet és egyház kezdeményezésére került benyújtásra. Velük együtt mi is nagyon fontosnak tartjuk, hogy különösen a hazánkat sújtó válság idején próbáljuk meg fenntartani a gazdasági társaságok adományozó kedvét, ugyanis, ahogyan hallottuk Balog Zoltán képviselőtársamtól, kimutatható, hogy az új áfatörvény hatálybalépése óta lényegesen visszaesett a cégek adományozási kedve. További teherként nyomasztja őket a gazdasági visszaesés, amelynek végső elszenvedői a legszegényebbek, nem csupán azért, mert a kormány megszorításai leginkább a legszegényebbeket sújtja, hanem azért is, mert az őket segítő szervezetek nem jutnak elegendő pluszforráshoz. Tehát a törvénymódosítás lényege, hogy az egyes adományok után fizetendő áfa megszüntetése, ezáltal az adományozási kedv erősítése ezekben a válságos hónapokban megtörténjen.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy elsődlegesen nem az egyházak vagy a civil szervezetek érdekében emeltünk szót, ugyanis nem közvetlenül nekik van szükségük az adományokra, hanem a teljes ellehetetlenülésben, a kilátástalanságban élő emberek ezreinek jelentheti az életet az a többlettámogatás, ami a törvényjavaslat eredményeképpen eljutna hozzájuk. A napi megélhetési gondokkal küzdő polgárok ezrei számára ez sajnos nem elegendő érv, amellyel a kormány indokolja az elutasító álláspontját, hogy nevezetesen az európai uniós jogharmonizáció kötelezővé teszi a közcélú adományok áfamentességének a megszüntetését.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, kérem, hogy szavazzák meg javaslatunkat. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Mint Sárospatak város polgármestere én is szeretném megerősíteni a Szakács képviselőtársam által elmondottakat, hogy milyen nagy szükség van a polgárőrségre.

Sajnos, azt tapasztaljuk vidéken, Zemplénben, Abaújban, hogy a közbiztonság egyre romlik, és a rendőrség nem igazán ura a helyzetnek. Nem azért, mert nem akarják, hanem bizonyos tekintetben anyagi limitáció miatt nem áll rendelkezésre minden lehetőség. Gondolok arra például, hogy a kistérségben, a sárospataki többcélú kistérségi társulásban mi azzal próbáljuk segíteni a rendőrséget anyagilag, hogy minden hónapban benzinpénzzel támogatjuk őket, mert ennek is hiányában vannak.

A másik dolog: a nyári idegenforgalomra tekintettel a tourist police-t szerettük volna bevezetni ez évben is, és ebben is a térség önkormányzatainak támogatását kértem.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nagyon lényeges a rendőrséggel, a helyi rendőrséggel való együttműködés. Mi ezt Sárospatakon megtettük. Egyetlen problémát szeretnék megemlíteni: az éjszakai járőrszolgálatot. Tudniillik a bűnelkövetésnek vannak bizonyos periódusai, és ez különösen az éjszakai órákra tehető. Ebben sajnos még nem tudtuk teljes mértékben kiépíteni a hálózatot, de úgy érzem, a rendőrséggel közösen az erőket és a pénzt koncentrálva talán eredményt tudunk felmutatni.

Összefoglalva: én tehát nagyon fontosnak tartom, hogy az anyagi eszközeit megteremtsük a polgárőrségnek, tehát nemcsak a rendőrségnek, hanem a polgárőrségnek is, hogy hatékonyan tudjunk fellépni a bűnüldözésben.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hét végén történelmi pillanatokat éltünk át azzal a több ezer református honfitársunkkal, akik 2009. május 22-én Amerikából és a Kárpát-medence négy égtája felől érkeztek a Debreceni Református Nagytemplom előtti térre, hogy 16 órakor emelt fővel hallgassák a nagytemplom évszázados harangjait, amik egyszerre kondultak meg a Kárpát-medence összes református templomának harangjával együtt.

A harangok most azt a lelki egységet hirdették, ami ezen a napon a történelmi határok megváltoztatása miatt szétszakított Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az amerikai földrész, valamint az anyaország reformátusai, a nagytemplom ódon falai között Bölcskei Gusztáv püspök úr vezetésével összeült alkotmányozó zsinat történelmi jelentőségű határozatával született meg, ahol elfogadták az egységes Magyar Református Egyház alkotmányát.

Tisztelt Elnök Úr! Történelmi jelentőségű ez a dokumentum, mert egyszerre lezárja a múltat, szól a jelenről, és felmutatja a jövendőt is. Először is történelmi jelentőségű magának a református egyháznak félévezredes történetében, mert a magyar reformátusság a reformáció korától kezdődően mindig több ország területén és több államszervezeti keretek között élt.

(14.00)

Az addigi kényszerű szervezeti széttagoltságban élő egyházrészek 1881-ben Debrecenben létrehozták a Magyar Református Egyház teljes szervezeti egységét, azonban ez a folyamat többször és komolyan megtört. A legfájdalmasabb a trianoni döntést követő határrendezés volt. Mégis a magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére tanúságtételében és szolgálatában mindvégig megőrizte hitbeli és teológiai egységét. 2009. május 22-én ez vált nyilvánvalóvá.

Másodszor, azért is történelmi jelentőségű, mert egyfajta lelki gyógyírt jelent a Kárpát-medence magyarságának az életében. A magyarság állapotát két történelmi dátum viszonyában lehet jól kifejezni. 1920-ban Versailles-ban a győztes hatalmak az ország kétharmadának elcsatolásával kilátástalan helyzetbe hozták Magyarországot. Trianon ma is megkerülhetetlen trauma és kérdés a magyarok számára. Nyolcvannégy évvel ezután a 2004-es magyarországi népszavazás eredménye szintén sokkolta a nemzeti egységért aggódó magyarokat. Mindkettő rövidlátó és felelőtlen döntés volt. Az első külső kényszer volt, a másik a magyarországi demokrácia szülte politikai akarat. Az egyesülő Magyar Református Egyház ezeket az örökségeket hordozva azt szeretné, hogy 2009. május 22-e evangéliumi felelet, vigasz és remény legyen; egyszerre mondunk nemet a múltra és igent a jövőre, amely csak Krisztusban van, ahogy évszázadokon át, most is kinyilvánítjuk azt a hitünket, hogy semmilyen nagyhatalmi politikai érdek nem veheti el a kevesek hitét, szeretetét és közösségvágyát, nincs az az összetöretettség és botránkoztatás, amit Isten kegyelme, Jézus Krisztus szeretete és békessége ne gyógyítana meg.

Harmadszor, ez az alkotmány elősegíti azt az európai jövőt, amit mi mindnyájan szeretnénk, Európa egységét. Meggyőződésem, hogy az egységes Magyar Református Egyház helyreállítása az európai integráció újabb lépése, tudniillik az Európai Unió 50 éves története e páneurópai gondolat megvalósításának a keretét adja. Tehát így válik természetessé, hogy a reformátusok egyesülése ezt az integrációs folyamatot erősíti meg.

Egyébként ebben a szellemben üdvözölte Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája is a magyar református egységet, mert az egységes Református Egyház nem állami politikai szervezet, hanem olyan emberek alkotják, akikkel a békés hétköznapokban a Kárpát-medencei országok állampolgáraiként találkozhatunk, akik egy szívvel kijelentik, hogy az állampolgári identitásuk mellett és felett él bennük egy másik történelmi hagyomány, egy aktuális igény a vallások alapjait hitvallásaiban képviselő Magyar Református Egyházra.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Végül engedjék meg, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr méltató szavait idézzem: "Osztom a magyar reformátusok örömét. Az egység, amelyért ma a magyar reformátusság hálát ad, egyszersmind a magyar nemzet egységét erősíti. Ezért nemcsak a protestánsok ügye, nem is csak a vallásos embereké, hanem mindnyájunkat, minden magyart érint, és megerősítésünkre szolgál. Fogadják ezért nagyrabecsülésemet és köszönetemet."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek soraiból.)

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Veszélyben van a zempléni hegyköz egyetlen nagyobb létszámot foglalkoztató munkahelye, a többségében állami tulajdonú Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt. A gyár évek óta több száz millió forintos adósságot görget maga előtt; ez a helyzet, valamint a gazdasági válság, amely a porcelánipart különösen mélyen érintette, gúzsba kötötte a céget, az elmúlt évek során létszámleépítésekről lehetett hallani a társaság környékéről. De úgy tűnik, hogy az előbbiekhez párosul a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. halogató válságkezelése is. Tudniillik, ha marad a jelenlegi helyzet, nemsokára Magyarország egyetlen, 1777 óta folyamatosan működő gyára, a hungarikumot jelentő hollóházi porcelángyártás végérvényesen eltűnhet.

A válságból való kilábalás reményét eddig az jelentette, hogy Pálfi József volt igazgató munkájának köszönhetően egy sikeres osztrák cég kőedénygyártását Hollóházára telepítenék, ami évente körülbelül 600 millió forint árbevételt hozna a porcelángyárnak akkor, amikor jól tudjuk, hogy a porcelán értékesítése csaknem a felére esett vissza. Vagyis az osztrák megrendelés jelenthet biztos jövőt a porcelángyárnak, véleményem szerint enélkül összeomlik gazdálkodása. Néhány héttel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felelősen gondolkodik a márkanév, a dolgozók sorsa, egyáltalán a gyár jövőjét illetően. A sajtóban olvasható információk szerint az MNV Zrt. egy új, százszázalékos állami tulajdonú céget hozott volna létre, Hollóházi Finomkerámia és Porcelán Kft. néven, amely gyakorlatilag 850 millió forintért megvásárolta volna a régi gyár termelőeszközeit, ingatlanait, árukészletét és magát a márkanevet. Ebből az összegből kifizethették volna az adósságot, és elindíthatták volna az új céget, amely immár tiszta viszonyok között, a jelenlegi 220-ból körülbelül 160 munkahelyet megőrizve tudott volna működni, mindenféle teher nélkül.

Az apadó, de még mindig jelentős porceláneladásokból, valamint az osztrák cég várható megrendeléseiből hosszú távon elindulhatott volna a gyár. De nem így történt. A vagyontárgyakat ugyan meghirdette a gyár, ám az új cég létrehozásának, bejegyzésének késlekedése miatt az első és a második pályázat is sikertelen volt. Ráadásul a helyi szocialista politikusok beletenyereltek a folyamatba, így július 1-jétől igazgató nélkül maradhat a gyár. A napokban pedig az is kiderült, hogy mégsem lesz új cég, mert a gyár jövőjét hosszabb távon biztosító projekt lejárt. Helyette a tulajdonos mégis a jelenlegi, egyre kevésbé életképes konstrukciót tartja életben, ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy az MNV Zrt. költségvetését a Pénzügyminisztérium jelentősen visszafogta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy szabad-e a fűnyíróelvet alkalmazni egy olyan nehéz helyzetű térségben működő cég esetében is, mint az ipari hungarikumot jelentő Hollóházi Porcelán Manufaktúra. A gyár menedzsmentje, amely Pálfi József vezérigazgató elmozdítása után még kérdéses, hogy miként is áll fel, azt a feladatot kapta, hogy egyezzen meg hitelezőivel az adósság egy részének elengedéséről, átütemezéséről.

(18.30)

Mivel nagyrészt állami hitelezőkről van szó, ez a megegyezés valószínűleg megszületik majd. De sajnos az örökölt konstrukció marad, mint ahogyan a hitelek egy része is. Ez pedig tovább súlyosbítja a gyár jövőbeni esélyeit egy olyan időszakban, amikor a porcelánipart többszörösen sújtja a válság. Tessék mondani: kinek áll ez érdekében?

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérem az ügyben érintett minisztériumoktól, valamint a tulajdonos MNV Zrt.-től, hogy gondolják át újra a napokban megszületett döntést. A térség választott képviselőjeként arra kérem önöket, vegyék elő az új cég alapítását célul tűző projektet annak érdekében, hogy ne folytatódjék a porcelángyár vesszőfutása, hanem egy friss, modern, gazdaságos és versenyképes alapokra helyezett, adósságoktól mentes állami cég vegye át a porcelángyártást, valamint a biztos árbevételt jelentő kőedénygyártást. Az időhúzás ugyanis elbizonytalaníthatja az osztrák partnert is, aki akár vissza is léphet az együttműködéstől, vagy saját maga hozhat létre kőedénygyártó üzemet Hollóházán.

Azt azonban tudomásul kell venni: ha ez a láb is kicsúszik a porcelángyár alól, akkor már hiába hoznak különböző döntéseket a több évszázados hollóházi porcelángyártás megmentése érdekében, a gyárat előbb-utóbb be kell zárni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon meghallják-e Magyarország egyetlen, 232 éve működő ipari létesítményének, a hungarikumot gyártó hollóházi porcelángyárnak és 220 dolgozójának a segélykiáltását? Kérem, adjanak esélyt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azok az országgyűlési képviselők, akik olyan választókerületben élnek és dolgoznak, amelyek közvetlenül a határ közelében fekszenek, terülnek el, nos, azon képviselők, azt is mondhatnám, a saját bőrükön érzik a fontosságát a határ menti együttműködésnek.

Hiszen a rendszerváltás óta számtalan alkalom és lehetőség nyílott - például szlovák-magyar viszonylatban Északkelet-Magyarországon -, hogy az együttműködésnek bizonyos formái valósuljanak meg. És az elmúlt húsz évben, azt látom, akik először léptek a határ menti együttműködésben, az önkormányzatok voltak. Azok az önkormányzatok, amelyek korábban a határ két oldalán - rossz magyarsággal szólva - el voltak vágva egymástól, és sokszor 80-100 kilométert kellett menni ahhoz, hogy 3-4 kilométerre lévő települések egymásra rátaláljanak. Tehát ezért tartom fontosnak mindig, hogy az önkormányzatok szava ott legyen a határ menti együttműködésben.

De úgy gondoltuk, hogy a több és egyre nehezebb kapcsolatrendszerrel, ami a rendszerváltás óta kialakult, 2004. május 1-je után mindez könnyebbé válik, és kvázi megszűnik; egyrészt azért, mert légneművé válnak a határok, másrészt pedig a környező országok nagyobb része is tagja lesz az Európai Uniónak, tehát abból forrásokhoz juthatnak.

Nos, szlovák-magyar viszonylatban azt tapasztaltam, hogy az a váradalom, ami 2004. május 1-je után megfogalmazódott bennünk, nos, az elmúlt öt évben bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Azok a programok, amiket közösen kidolgoztunk, bizony nyögvenyelősen mentek, és úgy hiszem, itt az együttműködésnek van egy kulcsszava, az együttműködés hiányának: a koordináció. Azért gondolom, hogy az elkövetkezendő időszakban, ha előretekintünk, például a 2011-13 utáni uniós forrásokban - akár Szlovákiában, akár Magyarországon - van egy kulcsszó: az intézményesített koordináció. Ezért üdvözlöm ezt az országgyűlési határozatot, amely, legalábbis magyar részről mankót, segítséget ad a kormánynak. Hadd mondjam el, hogy ez az az országgyűlési határozat, aminek a folytatását a jövő évi választások után az új, felállandó kormánynak is folytatnia kell, hiszen közös az érdekünk és közös céljaink vannak.

(18.20)

Ezért szükséges az, hogy ez legalábbis magyar részről ne csak ad hoc legyen - akár szlovák-magyar viszonylatban a vegyes bizottságban mindig felsorolják, hogy mik az aktuális témák, és mik az aktuális teendők -, ne mindig ad hoc jelleggel változzanak, hanem legyen legalábbis egy középtávú fejlesztési koncepció. Azért is mondom ezt, mert az elmúlt időszakban ennek a hiányát láttam például nemcsak önkormányzati, hanem megyei vagy regionális szinten. Alapvetően fontos, hogy a megyei fejlesztési terveket koordinálják, amire már volt korábban példa - de nem kellő mértékkel -, akár az északkelet-magyarországi Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vagy például az abaúji vagy a zempléni régióban. Tudniillik azt látjuk, hogy nagyon sokszor két nyelven beszélünk, és nem sikerül a kiemelt projekteket úgy befejezni, hogy mind a két fél megelégedésére szolgáljon.

Tisztelt Elnök Asszony! Szűkebb pátriámat érintve mi az elmúlt húsz évben valójában nem csinálunk mást, mint hogy a Zemplén-Zemplín régióját, a régi Zemplén vármegyét megpróbáljuk átjárhatóvá tenni. Bizony, nagyon sok tervünk volt, de nagyon sok tervünk még megvalósulandó.

Ezért örülök például annak az anyagnak, annak az összefoglaló anyagnak, amit a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma gazdasági albizottsága 2008. október 16-ai kiadással jelentetett meg, és tett le az Országgyűlés asztalára, mert ez egyfajta fogódzót ad. Idáig mindig az volt a problémánk, hogy elvekről beszélgettünk, de konkrét projektek megvalósulásáról már keveset. Úgy látom, hogy itt nagyon fontos, hogy magyar-román, szerb-román, szlovén, s a többi, tehát a határszakaszok konkrét projektjeit veszi elő. Nagyon fontos az is, hogy nemcsak a vasúti, hanem a vízi közlekedést és például a buszközlekedést is megfogalmazza.

Szűkebb pátriámat érintve szomorúan számolok be arról, hogy Sátoraljaújhely és Kisújhely - a határon fekszik - között korábban 4-5 pár vonat működött. Manapság már csak egy vonat hozza át a polgárokat. Régen dédelgetett álmunk az, hogy mint ahogy Kassa és Miskolc között Budapest összeköttetéssel működik az intercity nyáron, mi is szeretnénk ezt megcsinálni Terebes-Sátoraljaújhely-Miskolc-Budapest vonatkozásában is. Sajnos, mindez terv maradt. Ugyancsak tervbe volt véve az, hogy átrakóállomás épül, hiszen a lengyel gazdaság átdübörög rajtunk az észak-déli korridoron, kamionok garmada jön. Mi szeretnénk elérni azt, hogy a sátoraljaújhelyi átrakóállomáson egy kamion-átrakóállomás lenne, ami megkönnyíti például a személyi forgalmat. A másik a vízi közlekedés. A Bodrogon szeretnénk üzemeltetni olyan hajókat, amik egyelőre csak tervbe vannak véve, de ez az idegenforgalmat nagymértékben segítené.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. Ódor elnök úr említette a Kassa kiemelt kulturális projektet, a 2013-as programot. Mi Zemplén és Abaúj résszel szeretnénk csatlakozni ehhez a programhoz. Ennek van egy alapvető hiánya, az infrastruktúra. Éppen ezért számunkra, a Zemplén-Abaúj régiónak rendkívül fontos, hogy el tudjuk érni záros határidőn belül Kassa repülőterét. Éppen ezért fontos az, hogy a Hollóháza-Szkáros, a határon fekvő, mintegy 3, illetve 10 kilométeres útvonalat meg tudjuk újítani. Nos, erre ígérvényünk van.

Úgy vélem, hogy ez az országgyűlési határozat mindenféleképpen elősegíti azt a határ menti együttműködést, amit mi például szlovák-magyar vonatkozásban Északkelet-Magyarországon az önkormányzatok, a megyei önkormányzatok egymás között már évek óta folytatunk. Ezért támogatom, és remélem, hogy a partneri határozati javaslatok terén is talán egyszer sikerül elérni, hogy a szlovák parlament vagy az osztrák parlament is meghozza a hasonló, kiemelt projekteket, hogy ez ne csak egy embernek a beszéde, hanem két vagy három partner közötti párbeszéd legyen.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps.)

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kérdés fontosságára való tekintettel megvárjuk, amíg a miniszterelnök úr adja a választ a kérdésünkre. Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten megjelent menetrendi koncepcióból a mintegy százezer zempléni polgár számára az derült ki, hogy a Budapest-Miskolc-Szerencs-Sátoraljaújhely nemzetközi fővonal mintegy 41 kilométernyi, Mezőzombor-Sátoraljaújhely vonalszakaszát kihagyták az országos megrendelésű személyszállítási hálózatból. Ugyan még szerepel a szakmailag javasolt országos jelentőségű vasúthálózatban, de már nem kapna országos megrendelésű személyszállítást, amely hátrányosan érintené a Zemplénben élőket, mert például a fővárosba és Miskolcra sem lenne közvetlen, átszállások nélküli személyszállítás, így az országos megrendelésű személyszállítási hálózatba csak Szerencsen lehetne bekapcsolódni.

Tisztelt Miniszter Úr! Vonalunkon a személyszállítást jelenleg is a rossz komfortérzet és hosszú eljutási idő jellemzi. Néhány éve pedig azzal büntetik az itt lakókat, hogy megvonták a rendszeres intercityjáratokat és a közvélemény tiltakozása ellenére sem állították vissza.

(16.20)

Most pedig, a vonalak besorolásakor arra hivatkoznak, hogy azért nem kerülhet az országos megrendelésű személyszállítási hálózatba, mert nincs rendszeres intercity-közlekedés. A 37-es főút pedig nem biztonságos a rendszeres autóbuszos személyszállításra. Ráadásul az említett vonalon gőzerővel folyik, hála istennek, a villamosítás és a pálya-korszerűsítés előkészítése. A tervek már elkészültek, az engedélyek is hamarosan kiadásra kerülnek. Eddig közel negyedmilliárd forintot költöttek rá. A szakértők szerint viszont, ha ez megvalósul, része kell hogy legyen az országos megrendelésű személyszállítási hálózatnak a Mezőzombor-Sátoraljaújhely vonalszakasz is. Ugyanakkor az új besorolás veszélyezteti ennek a tíz év óta várt beruházásnak a megvalósítását.

Kérdezem miniszter urat, miért akarják ismét megnehezíteni a zempléni polgárok vasúti közlekedését. Van-e rá lehetőség, hogy az országos megrendelésű személyszállítási hálózatba tartozzunk ismét? Mikorra szervezik meg a regionális vasúti közlekedést? Hogyan történik a finanszírozás? Mennyi vagyont kapnak a regionális vasutak?

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Felkutatni, megőrizni és megmutatni a Zempléni-hegység és környéke csodálatos értékeit, mindezt egy nemzeti park égisze alatt - ezzel a gondolattal jött létre 2006 októberében a Zempléni Nemzeti Park Szövetség. Úgy hiszem, ez olyan cél, amivel első hallásra minden természetet szerető és tisztelő zempléni polgár egyet kell hogy értsen. Sőt, önmagában az a tény, hogy immáron a több mint 25 éve védett Zemplén és a 23 éve védett Bodrogzug most végre a Zempléni Nemzeti Parkkal egy önálló igazgatóságot kaphat, és többé nem a messzi Egerből vagy Aggtelekről irányítják, nos, ki az, aki erre nemet mondana a zempléniek közül.

Azonban az ördög mindig a részletekben bújik meg, tartja a közmondás. Nos, sajnos ebben az esetben is úgy látszik, igazolódik ez a mondás. Tudniillik az említett egyesület megkeresésére mi, zempléni országgyűlési képviselők - Szabó Györggyel együtt - magával a gondolattal szimpatizálva többek között azt kértük, hogy a részletek tisztázása érdekében az érintettek, vagyis az önkormányzatok, egyesületek bevonásával kezdjék el az egyeztetéseket, és őket feltétlenül bevonva végezzék el az alapvető tájékoztatás feladatát. Adtam ezt a tanácsot abból az okból kifolyólag, mert azt tapasztaltam, hogy egyre több a bizonytalanság a természetvédelemmel kapcsolatban Zemplénben.

Ugyanis a térség polgármesterei már korábban a Natura 2000 területeivel és programjaival éppen elég negatív tapasztalatot szereztek ahhoz, hogy igen óvatosan kezeljék ezt az újabb ötletet. Így például a Natura 2000 területek alkotmányellenes védetté nyilvánításai - ahogy ők nevezik -, ahol a korlátozások szigorúan élnek, a kompenzációs lehetőség pusztán a gyepterületekre korlátozódott; nem is szólva az új munkahelyteremtő beruházások végtelennek tűnő engedélyezési procedúráiról. Nos, többek között ezért javasoltam Bihari Zoltán elnök úrnak, hogy óvatosan járjon el, nehogy a zempléniek úgy érezzék, megint a fejük felett döntenek. Készítsenek egy kérdés-feleleteket tartalmazó kiskátét, küldjék el mindenkinek, és járják körbe a településeket, az egyesületeket, tartsanak lakossági fórumokat, és csak ezután érdemes a megalakulásról beszélni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kezdetben a 75 önkormányzatot tömörítő Zempléni Települési Szövetség támogatta ezt a kezdeményezést, azonban a részletek megismerése után több érintett kistérségi társulás és a térséget lefedő úgynevezett LEADER Plusz csoporttal egyetemben mégis elutasították.

(21.00)

Miért és hogyan történhetett ez? Ugyanis számukra elmondásuk szerint az lett világossá, hogy a térség vállalkozásai számára ez hátrányos következményekkel járna mind gazdasági szempontból, mind pedig hatósági oldalról. Senki sem nyugtatta meg őket ezzel kapcsolatban. Elmaradtak a lakossági meghallgatások.

A zempléni polgárokat legitimen képviselő polgármesterek nagyobb része éppen ezért úgy érzi, hogy a Zempléni Nemzeti Park olyan horderejű ügy, ami nemcsak egy egyesület pár száz tagját érinti, hanem ennél sokkal több és sokkal többet érdemel. Ezért tartanak rá igényt, hogy minél többen megismerhessék ezt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi az oka ennek az óvatosságnak, illetve az elutasításnak? Talán a bizonytalanság? Talán az információk hiánya? A szakmai egyeztetések megkérdőjelezése? Mert vannak kérdések, hogy valóban csak névtáblacseréről van szó? Ez az önkormányzatoknak tényleg előnyös? Új európai uniós pénzek jöhetnek? Félreértés ne essék, a ZTSZ, a kistérségek és az önkormányzatok nem a tervezett önálló nemzeti park megalakítása ellen szólnak, hanem elsősorban a végrehajtás jogszerűtlen módja ellen, amelynek során nem veszik figyelembe a Zemplénben élők véleményét és érdekeit. Hiányoznak a tervezett védetté nyilvánításhoz a jogszabály által előírt kezelési tervek, valamint a társadalmi egyeztetés mellőzéséből adódó hatáselemezések. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezért tartom fontosnak, hogy miniszter úr ezt Zemplénben jelentse be, és ne a messzi Debrecenben. Félreértés ne essék, én nem a miniszter úr tisztességét, hozzáállását kérdőjelezem meg, de szerintem az ügy fontossága arra kell hogy ösztönözze a minisztériumot, hogy az említett egyeztetéseket folytassa le, ne hagyja ezt az egyesületre, hanem önmaga szervezze meg. Úgy vélem, még nem késő, hogy a minisztérium kezébe vegye a Zempléni Nemzeti Park ügyét, és kellő súllyal adjon választ a zempléni önkormányzatok és vállalkozók számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 500 éve született Kálvin János. E jeles évforduló kapcsán nemcsak a világ reformátusságának, így a magyarországi református egyháznak van oka megemlékezni, hanem úgy vélem, nekünk, politikusoknak is itt, a tisztelt Ház falai között, mert Kálvin ugyan az európai reformáció alakja volt, de munkásságával olyan mélyreható egyházi változásokat indított el, amelyeknek igen-igen komoly társadalmi, politikai és gazdasági kihatásai voltak.

Jean Calvin, azaz Kálvin János a franciaországi Noyonban, 1509-ben született, Párizsban dialektikát, teológiát, majd Orléans-ban jogot tanult, 1533-ban jogi doktorátust szerzett. A francia protestánsok üldözése miatt Baselba menekült, ahol 1535-ben jelenteti meg élete egyik fő művét, az Institutiót. Azért jelentős ez a munka, mert nemcsak a hitélet reformációjára tér ki, hanem összefoglaló rendszerét adja a társadalmi és állami életnek. A hagyományokat, a fanatizmust, a bigottságot elítélte, és harcolt az avult tekintélyrendszer ellen. Felfogása szerint, idézem: "Aki nem uralkodik Isten dicsőségére, az nem király, hanem rabló." Kálvin egyébként azt fogalmazta meg, amire az új korba belépő Európának szüksége volt.

1536 júliusában Genfbe ment, ahol hozzákezd a város reformációjához. Két év múlva Strasbourgba érkezik, majd 1541-től haláláig ismét Genfben dolgozott. 12 kötetnyi műve között meghatározó jelentőségű volt az Egyházi rendtartás. Kálvin felújította a Biblia szerinti presbitériumot, és ő léptette először életbe a zsinat-presbiteriánus egyházalkotmányt. Ez azt jelenti, hogy az egyház tagjai minden törvényhozó és kormányhozó hatalmat a presbitereken keresztül gyakorolnak, minden felsőbb testületet a presbitériumok választanak; egyébként ez az alkotmányos politikai élet kálvini gondolatának a gyökere.

Aztán kidolgozta a város egyházi szervezetét és a polgári törvénykönyvet. A polgárság erkölcsének megjavítása céljából szigorú törvényeket fogadtatott el: nincs kocsma, kártyabarlang, felvirágzik az ipar és a tisztes kereskedelem, nincs úri pazarlás, van csendes, biztos polgári gyarapodás Genfben. Európa gazdasági életében is fordulópontot hozott Kálvin törvényes és méltányos, 5 százalékos kamat jogosságát meghirdető bibliamagyarázata. Ezzel a modern gazdasági élet indult útjára az öreg kontinensen, hiszen a pénzforgalom már akkor is az ipar és a kereskedelem legfőbb feltétele és a gazdaságfejlődés elindítója. Kálvin halála után sem szűnt meg hatása, hanem az úgynevezett kálvinizmus gondolatkörében évszázadokon keresztül a progresszív változás, a semper reformandi jegyében a fejlődést eredményezte.

Tisztelt Elnök Úr! Nekünk magyaroknak pedig különösen sok okunk van a megemlékezésre, hiszen Európában ma is az egyik legnépesebb kálvinista egyház tagjait a Kárpát-medence reformátussága adja. A XVI. században egy emberöltő alatt tanításai olyannyira meghódították a magyar népet, hogy már a kezdetekből fogva a református vagy kálvinista hitet, illetve egyházat magyar vallásnak, magyar egyháznak nevezték, mi több, az egyszerű nép gyakran vélte őt jó magyar embernek.

Igen, Magyarországon a társadalmi életnek szinte nincs olyan területe, ahol ne lenne kimutatható a kálvinizmus progresszív hatása. Például a nemzet függetlenségéért vívott évszázados harcok mozgatójaként a korábban sajnos feledésbe merült Ius Resistendit a kálvini zsarnokölés elmélete váltotta föl. A reformátor szerint, aki túllépi jogait, Isten ellen cselekszik. A magyarországi rendek például Bocskai Istvánt 1605-ben ezek alapján választották meg Isten elhívottjaként, a magyarok Mojzesaként, aki népét megszabadítja az idegen uralom alól. Tehát ennek egyik példája az, hogy Kálvin és a kálvini reformáció hogyan lett megtartóerővé a Kárpát-medencei magyarság számára.

Aztán a kálvinizmusnak a magyar polgári gondolkodás térnyerésében is elvitathatatlan szerepe volt, különösen a kiegyezés utáni gazdasági fejlődésben, amikor a szociális piacgazdaság mintáját szorgalmazta. A kultúra és az oktatás területén is gyökeres változás történik. A kálvinista oktatási rendszer minőségi és mennyiségi változást hozott. A kollégiumi rendszert kitágította a korábban szűkre szabott tanulni vágyók számára.

Nem sorolom tovább, elnök úr. Úgy vélem, végül ideillenek Illyés Gyula, a reformáció genfi emlékművéről szóló közismert versének sorai: "Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs - Kálvin? Nem hiszem."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)