Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja azt az álláspontot képviseli, hogy a közhatalmat gyakorló állami szervek kapják meg a feladataik ellátásához szükséges jogköröket és hatásköröket. Ezek hiányában vagy korlátozása közepette ugyanis nem képesek megfelelően ellátni társadalmi rendeltetésüket és a köz szolgálatát.

Az ügyészségnek a társadalomban betöltött szerepkörét a MIÉP-frakció kulcsfontosságúnak tartja. Ezen intézmény hatékonysága, a helyes irányok növelése fontos részét képezi a törvényesség, a közrend és a jogbiztonság megerősítésének. A jelenlegi helyzet szabályozásához képest ez a törvényjavaslat előremutató tartalmú, hiszen vitathatatlanul pontosítja az ügyészi kar lehetőségeit a bűnözés visszaszorításában és a társadalom általános közigazgatása törvényességének fenntartásában.

Teljesen természetesnek tartjuk, hogy azokban az esetekben, amikor az ügyészség a törvény által megjelölt esetekben nyomoz, akkor rendelkezzen minden olyan nyomozati eszközzel, amellyel a többi nyomozó szerv egyébként rendelkezik a törvényes feltételek megléte esetén. Ilyen eszköz a tervezet 5. §-ában javasolt titkos információgyűjtés az ügyészségi nyomozás során. Ennek a lehetőségnek a beemelése az ügyészségről szóló törvénybe indokolatlanul okoz vitákat, hiszen ha formálisan új is, ténylegesen azért nem új dologról van szó. Az ügyészségnek eddig is volt joga ilyesmire, ha annak a törvényi feltételei és szükségességei fennállottak. Ez a lehetőség azonban ez idáig nem volt beleszövegezve az ügyészségi törvénybe, de más jogszabályok alkalmazása során jogszerűen és több alkalommal is sor került már az alkalmazására.

Az ügyészség széles körű feladatkörének egyike ugyanis a nyomozásfelügyeleti tevékenység. E feladatkörében eljárva az ügyészség jelenleg is nyomozást vagy pótnyomozást rendelhet el, egyes nyomozási cselekményeket maga végezhet vagy azok lefolytatására a nyomozó szerveket utasíthatja. Egyes bűnügyeket a nyomozati szervektől pedig magához vonhat. Bizonyos törvényben meghatározott elkövetői kör, például országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek, vagy bizonyos bűncselekmények esetében csak az ügyészség nyomozhat. Ennek a részletes felsorolását az ügyészségi törvény melléklete tartalmazza.

Nem szakmaidegen tevékenység tehát az ügyészség vonatkozásában a nyomozás; ha az lenne, akkor nem létezne az ügyészségi nyomozó hivatal, és nem lennének nyomozó ügyészek. A nyomozás egy kriminalisztikai szakfogalom, amelynek a módszertana jogilag is szabályozott tevékenységet takar. Vannak tiltott módszerek - például kínzás vagy verés -, és vannak megengedett módszerek, például, jogszabályok keretei között, a titkos információgyűjtés. Ez utóbbinak a részletes szabályait a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény tartalmazza, meghatározva azt, hogy az ilyesmit hogyan, milyen feltételek mellett lehet folytatni. Ha erre szükség van, akkor az ügyészség ezt nyomozásfelügyeleti jogkörében eljárva alkalmazza. Ha nincs rá szükség, akkor mellőzi a nyomozati eljárásnak a módszertanából.

(12.40)

Csak emlékeztetőül jegyzem meg mellékesen: amikor egy képviselőtársunkat egy 20 millió forintos vesztegetési érték ügyében nyomozta az ügyészségi nyomozó hivatal, akkor senki nem tiltakozott az ellen, hogy a titkos információgyűjtés eszközeit - titkos hangfelvételt, titkos bekamerázást, előkészített beazonosítható bankjegyeket s a többi - alkalmazta mint törvényes módszert az eljárása során, holott az ügyészségi törvény ezt még nem tartalmazta.

Téved tehát a törvényjavaslat 5. §-ához fűzött indoklás abban, hogy az ügyészségnek ez idáig nem volt egyáltalán jogköre titkos információgyűjtésre. A helyes megállapítás az, hogy ezt a jogkörét hosszú évtizedek óta gyakorolja, mint azt legutóbb is tette; legfeljebb ez a joga nem az ügyészségi törvényben volt megfogalmazva, hanem a nyomozást szabályozó más törvényekben. Erre tekintettel a kialakult törvényes valóság beszövegezését az ügyészségről szóló törvénybe helyesnek tartjuk.

A törvénytervezet feljogosítja a legfőbb ügyészt, hogy bármilyen ügyben a nyomozást ügyészségi hatáskörbe vonja, és ezek során más nyomozó hatóságok tagjait is igénybe vegye. Erre a legfőbb ügyésznek eddig is lehetősége volt a beosztottjain keresztül, ezért tehát egy olyan hatáskör került belefogalmazásra a törvénybe, amely eddig is megillette a beosztottakat. Ha pedig a beosztottakat megillette ez a jogosultság, teljesen logikus, hogy a legfőbb felettest is megillesse az. Tehát ez egy eddigi hézagot pótol, amellyel egyetértünk.

A törvényjavaslat technikai jellegű módosításokat is tartalmaz. Ilyen például az a módosítás, hogy a helyi bíróságokon, tehát első fokon, az ügyészségi titkár is képviselheti a vádat abban az esetben, ha a terheltet nem tartják előzetesen fogva, vagyis szabadlábon védekezik. Mint az a tényleges jogi gyakorlatot folytató ügyvéd képviselőtársaim előtt is ismert, az ügyészek nem képesek minden esetben személyesen is képviselni az általuk előterjesztett vádindítványokat, egyszerűen a létszámhiány miatt. Nagy számban jelentik be a tárgyalásról való távolmaradásukat, hiszen sokszor azonos időben, de más-más helyen kellene megjelenniük. Emiatt a vádképviselet nagyon sok esetben nélkülözi az ügyész személyes részvételét. Kisebb súlyú esetekben igen gyakori az ilyesmi.

Az ügyészségi titkár vádképviseleti jogosultsággal történő felruházása csökkentő hatást gyakorolhat az ügyészségi vádképviselet elmaradásának az arányaira, ezért helyeseljük annak megjelenítését a tervezetben. Technikai jellegű módosítást jelent az is az előterjesztésben, hogy az önálló bírósági végrehajtó-helyettesek, közjegyzőhelyettesek, ülnökök által elkövetett, igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények nyomozását az ügyészség hatáskörébe utalja. E tisztségek az igazságszolgáltatás szerkezetében újak, amelyek nevesítése az ügyészségi törvény mellékletében szükséges, hiszen tevékenységük az igazságszolgáltatás részét képezi.

Ha ezen személyek hivatalos eljárásuk közben, azzal kapcsolatban vagy helyszínén bűncselekményt követnek el, akkor cselekményük nyomozása az ügyészség kizárólagos hatáskörébe tartozik, amit természetesnek tartunk. Erre tekintettel az ügyészségi törvény melléklete bővül bizonyos vesztegetési ügyekben, és bővül a legfőbb ügyész hatásköre a korrupciós cselekmények vonatkozásában, amivel szintén egyetértünk.

Ugyancsak egyetértünk azzal az új szabályozással, amely kiterjeszti az ügyésznek az iratokba való betekintési jogát mindazokra az esetekre, amelyekben az ügyésznek keresetindítási vagy jogorvoslati joga van. Nem kifogásoljuk, csupán kétségeinket fejezzük ki annak a megvalósíthatósága iránt, amit az indokolás szerint a házi őrizetnek a rendőrségi folyamatos őrzéssel történő ellátásával kapcsolatban fogalmaz meg a tervezet. Hangsúlyozom, hogy a kételyeink e téren nem jogi aggályok, hanem a létszámlehetőségek ismeretéből fakadnak, hogy ez végrehajtható-e vagy sem.

Örülünk annak, hogy az előterjesztés eleget tesz az Alkotmánybíróság egy évvel ezelőtti határozatának az ügyészségi óvás terén. Ezáltal tisztább helyzet állhat elő ezen az igazán kényes területen. Kétségeink vannak egy új elemet illetően, miszerint az ügyész mérlegelheti, hogy elutasítja vagy elbírálja az ismételten benyújtott panaszt, vagy pedig a határozat közlésétől számított egy éven túl benyújtott panasz lehetőségét. Ez a mérlegelési lehetőség szubjektív okokra ad lehetőséget, és mint ilyen mindig támadható. Nagyon jónak találtuk volna, ha például a határozat egy éven túli közlése, elutasítása akkor lenne lehetséges, ha a panaszos a késedelmét alapos indokkal nem tudná kimenteni. Erről sajnos nincs szó, hogy milyen kimentési lehetősége van az egy éven túli benyújtás esetén a panaszosnak.

A törvénytervezet módosítani javasolja az ügyészségi szolgálati viszonyról és az adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt is. Az ilyen jellegű módosításokat hasznos lenne egységes koncepció alapján közelíteni. Jelenleg ugyanis módosítás alatt áll a köztisztviselői jogállásról szóló 1992. évi XXIII. törvény, amelynek keretében az az előterjesztés szintén módosítani javasolja ezt a jogszabályt számos ponton. Ebben a kérdésben az összehangolt jogszabályalkotás folyamatosságát szeretném kihangsúlyozni. Tudom, hogy azt az előterjesztést más tárca készítette, mint ezt az előterjesztést, de amikor ugyanarra a körre vonatkozó szabályozás kerül néhány hetes eltéréssel a parlament elé, akkor ezt, úgy gondolom, célszerű lenne egyeztetni, tekintettel arra, hogy ezek esetleges átfedése vagy esetleges ütközése, gondolom, nem csak az országgyűlési képviselőknek okoz gondot, hiszen ahhoz, hogy ebben véleményt nyilvánítsunk, ismét meg kell nézni a köztisztviselői törvény módosításának vonatkozó részeit, és annak alapján kell majd kimondanunk a végső döntésünket.

Ugyanígy gondot okozhat majd a jogalkalmazóknak is az, hogy a jogszabályalkotás nem veszi figyelembe, ha egy részre vonatkozóan több tárca is előterjesztést készít. Ez a fajta gyakorlat egy felfokozott törvénygyártási folyamatot eredményez, és az Országgyűlést is, úgy gondolom, amúgy is elég nagy leterheltsége mellett feleslegesen terheli tovább.

Ha már az összehangoltságnál tartunk, megjegyzem, hogy a magyar jogrendszer általánosságban egy nehezen alkalmazható és nem kellően kodifikált jogrendszer. A témánál maradva, például az ügyészséget is két törvény szabályozza. Ez szinte minden jogterületen így van, sőt van, ahol ennél sokkal nyomasztóbb a helyzet. Célszerűbbnek tartanánk a sok kis apró törvény és törvénymódosítás helyett átfogó, távlatokat is figyelembe vevő, összefüggéseket is szem előtt tartó kódexek előkészítését.

A kodifikáció, tudom, túlságosan nagy léptékű és elmélyült ismereteket igénylő feladat. Szerintem jelenleg az ügyészségi törvény és egy ügyészségi szolgálati törvény vonatkozásában, és akkor már az említett köztisztviselőkről szóló törvény idevonatkozó részében célszerű lenne átgondolni, hogy ne legyen ennyire szétszórt ez a jogterület.

E kis kitérővel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a most tárgyalt előterjesztésre nincs szükség - nagyon is szükség van rá -, hiszen más jogszabályok változása kötelezően maga után vonja az e területre vonatkozó szabályozás gyors változtatásának szükségességét is, hiszen a végrehajtó-helyettesi és közjegyző-helyettesi tisztségek megjelenésével például nem lehetett szabályozatlanul hagyni a velük szemben vagy az általuk elkövetett bűncselekmények ügyészségi vonatkozásait. Az időnkénti gyors szabályozás szükségessége azonban nem pótolhatja a kodifikációs munka iránti igényt.

(12.50)

De a jelen előterjesztésnél maradva összességében nagyon hasznosnak, előremutatónak tartjuk, és a MIÉP-frakció egyértelműen támogatja ezt az előterjesztést, és annak elfogadását képviselőtársaimnak is javasoljunk.

Köszönöm figyelmüket.