Felszólalás adatai

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is csodálkozom az államtitkár úr megjegyzésén, válaszán, hiszen az a javaslat, ami előttünk áll, gyakorlatilag a Bajnai-programban is, Bajnai miniszterelnök úr programjában is szerepel. Tehát ezt furcsa helyzetnek tartom, hogy két ellenzéki párt képviselője - a beadók: Pettkó András részéről, MDF, és az SZDSZ-es beadók - részéről kell védeni a miniszterelnök által is meghirdetett programot a kormány egyik képviselőjével szemben.

Ez csak egy politikai érdekesség, azonban semmilyen ésszerű érv nem szól amellett, hogy amikor Magyarország válságban van, és a források szűkösek, akkor ezeket a forrásokat ne lehessen racionálisan felhasználni. Valóban, ez a javaslat bizonyos érdeket sért. Sérti azokat az érdekeket, amelyek lényegében nem akarják elfogadni azt, hogy a felnőttképzés eredményei és hatékonysága átláthatóan értékelhető lehessen, és nyomon lehessen követni a felnőttképzésben részt vevők életútját, hogy valójában egyesek már hányadik képzésben vesznek részt, és még adott esetben mindig munkanélküliek-e, és valójában meg kell nézni, hogy ezek a képzések hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ez az átláthatóság elemi követelménye, ezt valójában a kormányzatnak kellene szorgalmaznia, hogy a közpénzek felhasználása átláthatóan történjen.

A másik eleme ennek a javaslatnak, ami a digitális írástudás elterjesztését illeti. Nem tudom, az internet megjelenése után hány évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy a politikai elit számára világos legyen: a hátrányos helyzetű csoportokon való segítés nem a kosárfonást és a teknővájást jelenti, hanem azt, hogy azokkal a legelemibb, XXI. századi írásbeliséghez tartozó készségekkel felruházzuk őket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ne gyerekként bánjanak velük, hanem hogy tájékozódni tudjanak a társadalomban, és a saját maguk életét könnyebben kézbe vehessék, és pályájukat formálhassák.

Harmadrészt pedig minden olyan intézmény bekapcsolása ebbe a rendszerbe - és itt a közoktatás intézményeire gondolok -, ahol a csökkenő gyermekszám mellett jelentős humán erőforrás van jelen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és eközben a fizikai infrastruktúra is rendelkezésre áll, természetesen ez megint a nemzet javát szolgálja, hogy a felnőttképzésben ezek az eszközök - legyenek azok a humán tőke vagy a fizikai tőke oldalán jelentkezők - hatékonyabban tudjanak érvényesülni.