Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Először is szeretném megindokolni azt  részleteibe nem belemenve , hogy miért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Az ellenzéki elhajlással elég kevéssé vádolható Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének az álláspontjából idéznék pár mondatot. A MEOSZ nem látja biztosítottnak, hogy a tervezett változások valóban az érintett tanulók érdekeit szolgálják, ráadásul a fogyatékos tanulók esetében a magántanulói státusz kényszer, és nem a választható alternatívák egyike. A MEOSZ azt kéri, hogy halasszák el a törvénymódosítás parlamenti vitáját.

Továbbmegyek. A MEOSZ sérelmezi, hogy nem volt társadalmi egyeztetés ennél a törvénynél, ezért azt kérik, hogy az Országos Fogyatékosságügyi Tanács tagjaival vitassák meg a törvényt, és utána terjesszék be újra, tehát már a törvény beterjesztésének a módja sem engedi azt, hogy azok az emberek, akik komolyan gondolják a társadalmi részvételt, támogassák ezt a törvényt.

Mire is gondol itt a MEOSZ, amikor azt mondja, hogy a fogyatékos gyermekeknél a magántanulói státusz kényszer és nem egy választható alternatíva? Szeretném erre két konkrét, Magyarországon valóban létező embernek  a propagandán túl, akik valóban manifeszt léteznek Magyarországon  elmondani a gyermekükkel kapcsolatos történetét.

Az egyik Vas megyében egy 13 éves autista kisfiút nevelő hölgy története. Azt mondja, hogy miután megkapta az autizmusdiagnózisát a gyermeknek  valószínűleg ez is egy komplexebb procedúra, mint ahogy ezt szeretnénk , befogadó iskolába irányították. A megyeszékhelyen van ilyen általában, a legtöbb megyében egy. 32 fős osztályban helyzeték el. Nem kell részletesen kifejteni, hogy egy autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyereknél egy ekkora osztálylétszám pontosan mit jelent. Ő egy nagyon jó értelmi képességekkel bíró gyermek, de a befogadó iskolában csekélyebb értelmi képességekkel bíró gyermekekkel volt együtt. Ez azt jelentette, hogy nem tudott speciálisan fejlődni, ezért magántanulói státuszt ajánlottak fel ennek a gyermeknek, így heti egy alkalommal megy iskolába, emellett pedig fejlesztéseket oldanak meg, nagyon nehezen, nagyon drágán.

Most azt nem is fogom kifejteni, hogy a szülők semmilyen szakmai támogatást nem kaptak, meg hogy milyen hihetetlen adminisztratív hókamóka volt, míg ezt el lehetett intézni. Az a helyzet, hogy egy ilyen gyermeknél lehet, hogy az egyéni tanrend egy jó dolog lenne, de ahhoz, hogy egyéni tanrendben ne heti egyszer, hanem többször legyen az iskolában, biztosítani kellene gyógypedagógiai szakasszisztenst  nem tudom, hogy vidéken, Budapesten kívül hol tudtak ilyet biztosítani, alig , biztosítani kéne a fejlesztést, a specifikus fejlesztést  nem tudom, hogy a jelenlegi infrastruktúrával hol gondolják Magyarországon a maga valóságában, hogy biztosítani tudják , és biztosítani kéne azt, hogy legyen egy olyan terem abban az iskolában, ahová el tud vonulni nyugodtan, mondjuk, fél órára, ezt sem tudják biztosítani. Tehát ezek nincsenek meg a maguk valóságában. Tehát hiába írja le egy törvényben, ha a törvényben alapvetően elvártakat sem tudják a legtöbb helyen betartani.

Gyógypedagógus rettentő kevés van. Hiába vezették be az utazó gyógypedagógus rendszerét, egyszerűen a legtöbb olyan magyar településen, amely nem megyei jogú város, nem tudnak hozzáférni az érintett szülők a gyógypedagógiai fejlesztésekhez; egyszerűen nem tudnak.

A másik, amit mondanék, egy fővárosi példa, itt az EGYMI-be jár a gyermek. Azt mondta, hogy olyan szakemberhiány van, hogy az ápolásin lévő szülőket megkérték, hogy 13 órakor el kell vinni a gyermeket, ugyanis délelőtt kettő, de délután egyetlenegy fejlesztőpedagógust tudnak biztosítani.

Amikor a valóságban ezeknek a szülőknek ilyen nehéz a gyermekük oktatását megoldani, akkor a magántanulói státusz folyamatosan egy kényszer, amivel valamilyen módon meg tudják oldani, hogy a gyermeküket oktassák.

(13.20)

Mi ez az egyéni tanrend? Lehet arról egy szakmai vitát folytatni, és meg lehetne hagyni a magántanulói státuszt, és lehetne külön egy ilyen státuszt létrehozni. De hogy ez konkrétan mi, azt senki nem tudja, mert egy rendeletben fogják szabályozni, az érintett szervezeteknek nem volt elmondva, mi a rendelet, még  hogy mondjam  az EMMI-vel elég közeli viszonyt ápoló AOSZ is kifogásolta, nem lehet tudni, mi lesz ebben a rendeletben. Tehát nem lehet tudni, hogy mi ez. Pedig eleve az, hogy ennyi SNI-s diák van magántanulói rendszerben, már önmagában az oktatási rendszer hiányosságait és azt mutatja, hogy a költségvetésben milyen kevés pénzt adnak erre, de ezt nem fogják tudni itt törvényileg megváltoztatni. Ezt forrással tudnák megváltoztatni.

Amíg ilyen a szociális bértábla, amíg 15 százalék a gyógypedagógiai pótlék, addig hozhatnak bármilyen törvényt, lehet hívni ezt egyéni tanrendnek, át lehet bárminek nevezni, de az lesz a probléma, hogy a vidéki Magyarországon diagnosztizálni nem tudja a gyermekét, fejleszteni nem tudja a gyermekét, illetve nem tudja, mondjuk, egy 32 fős létszám alatt elvinni. Ha már valamivel akarnának foglalkozni, ami ezeknek a gyermekeknek segít, ajánlom azt, hogy szabályozzuk például, ha valaki beírja, hogy autizmus spektrumzavarral lévő diákot oktathat, mondjuk, egy iskolában, mert benne van az alapító okiratban, hogy mi alapján írhatja ezt be, szabályozzuk mint törvényhozás ennek a feltételeit. Az egy megoldás lenne erre a helyzetre és utána erre megadni a kellő pénzt. De ez nem oldja meg azok helyzetét, akik kényszerből magántanulói státuszba adják a gyermekeiket, mert egyszerűen nem tudnak mást csinálni.

Azt mondta Pósán képviselő úr, és államtitkár úr is utalt erre, hogy a magántanulói státusz nem jó, mert szocializálni kell ezeket a gyermekeket is. Igen, valóban az a szakmai konszenzus, hogy egy jelentős részüket szocializálni kell, mert ez mindenkinek jót tesz meg felkészít az iskola utáni életre. De 32 fővel egy autizmus spektrumzavarban lévő gyermeket nem tud az ember szocializálni. Az nem a neki megfelelő szocializáció. Ilyen osztálylétszámokkal, ilyen pedagógushiánnyal nem tud szocializálni. Akkor tudna egy akár tizenvalahány fős létszámban szocializálni egy autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermeket, ha ott van mellette a gyógypedagógiai szakasszisztens, aki ezzel foglalkozik és semmi más dolga nincs. Lehet, hogy ez benne van a törvényben, de a magyar valóságban ez nincs, tehát jobb lenne, ha ezzel foglalkoznának.

Még a törvény SNI-s részéhez azt mindenképpen elmondanám, hogy önmagában az, hogy a kimeneti követelményeket emiatt megváltoztatják, vagy a kimeneti követelményekben egy flexibilitást helyeznek el, az nem lenne egy rossz dolog. De ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, ismételten, ahhoz az ellátórendszert kéne megerősíteni. Tehát akármilyen törvényt hoznak, ameddig nem adnak erre több pénzt, addig lényegtelen, hogy mit írnak bele a törvénybe, mert mindenki a személyes boldogulását fogja keresni azon a rendszeren kívül, amiben adófizető magyar emberek nem tudnak amúgy részt venni.

Még egy dolgot mondanék, mert Arató képviselőtársammal nagyjából egyetértek, de egyvalami szerintem fájóan kimaradt. Pósán képviselő úr említette, hogy milyen szörnyű, hogy az iskolákban dolgozó nem pedagógusoknak van beleszólásuk, mondjuk, egy igazgatói kinevezésbe. (Dr. Pósán László: Nem mondtam!) De említette az iskolában dolgozó nem pedagógusokat. Ők jelenleg a garantált bérminimumot szinte nem haladják meg a fizetésükkel, az a helyzet. Úgyhogy, ha már róluk beszéltünk és véleményeztük, hogy nekik milyen beleszólásuk van az iskola jövőjébe vagy az iskola vezetésébe, akkor el lehetne mondani, hogy ezek az emberek nem kaptak az elmúlt kilenc évben semmilyen béremelést. Ők azok, akik kimaradtak az életpályamodellből, ők azok, akik a garantált bérminimum emelkedésén kívül nem kaptak béremelést. Ha már hozzányúlnak ehhez a bérezéshez, akkor ezeknek az oktatási rendszerben nagyon becsületesen dolgozó, több ezer nem pedagógus embernek a bérezését is javítani kellene.

Az, hogy ismét enyhítettek a képzettségi felvételeken (sic!) a pedagógushiány miatt, mutatja, hogy nagyon alacsonyak a pedagógusbérek. Ez ezt mutatja, mert különben ezt nem kellene megtenni. Az szintén egy érdemleges vita lehet, hogy mondjuk, a brit rendszerhez hasonlóan a természettudományos tantárgyaknál az alapdiploma járjon egy pedagógusvégzettséggel is, mint például az én esetemben Skóciában ez így történt, ez egy érdekes vita, ezt le lehet folytatni, de az a helyzet, hogy ezzel nem fogják megoldani azt, hogy hányan jelentkeznek egy évben kémiatanár mesterszakra vagy földrajztanár mesterszakra. Ez az egyik legalulfizetettebb szakma ma Magyarországon.

Tehát amíg ilyen alacsonyak a fizetések, addig tulajdonképpen lehet folyamatosan csökkenteni a bemeneti követelményeket, meg igazából lehetne azt csinálni, hogy kicsit flexibilisebb legyen a munkaerőpiac, hogy nem feltétlenül kell külön mesterszakra menni azért, hogy az ember tudjon tanítani, de ez még mindig nem oldja meg, hogy ilyen kezdő pedagógusfizetéssel nem fognak menni olyan emberek tanárnak, akiket szeretnénk, hogy az önök gyermekeit tanítsa  nem az enyémet.

Az, hogy önmagában a tankönyv  és ez egy filozófiai kérdés  ingyenes, az rendben van. Az, hogy van egy alaptanterv, amit valamennyire be kell tartani, ez is rendben, ez mindig így volt.

De például történelemtankönyv területén vagy mondjuk, magyar irodalom tankönyv területén miért nem adják meg a választási lehetőséget? Ez nem egy konzervatív gondolat a világról. Azt gondolni, hogy maguk itt kétharmados többségben jobban tudják, mi kell, mint egy családban az anyuka vagy az apuka, vagy mit akar a gyermekének tanítani, és hogy az államnak nagyobb beleszólása van a gyermek ideológiai nevelésébe, mint a gyermek szüleinek, ez nem egy konzervatív gondolat. Sok jelzőt lehet használni, hogy ez milyen gondolat, de kétségtelenül nem konzervatív. Ugyanis, ha már a család a magyar társadalom alkotóeleme, ahogy ezt önök körülbelül kéthetente el szokták itt mondani, akkor a családban a szülők azok, akik elsősorban felelnek a gyermek életéért. Nem önök! Nem azért választották meg önöket, hogy Pósán Lászlótól az államtitkár úrig felneveljék az összes magyar gyermeket, erre megvannak a szüleik. Ők vannak erre!

Az a helyzet, hogy ezért nem értem, a választást folyamatosan miért csökkentik. A tankönyvek választása ráadásul nem feltétlenül egy társadalmi egyenlőtlenségre vonatkozó kérdés, mint például a szabad iskolaválasztás kérdése, amit ebből a szempontból meg lehet nézni, vagy ezer másik oktatással kapcsolatos kérdést. A tankönyv arról szól, hogy valaki szeretné, hogy a gyermeke ugyanazt gondolja a világról, mint ő  ez legtöbbször nem sikerül , de ha valaki ezt szeretné, akkor próbálja meg nyugodtan, járjon konzervatív iskolába. Ha már az egyházi iskolákba ilyen sok pénzt adnak, és ennyi plusztámogatást kapnak, hogy ott ugyanúgy ideológiai szempontból másként neveljék a gyermekeket, akkor ezt engedjék meg a nem egyházi iskolákban is.

Még ehhez kapcsolódik nagyon az igazgatóválasztás. Arról, hogy egy tantestületet ki tud vezetni, a legtöbbször azok tudnak valószínűleg, akik a tantestületben vannak. Mert mi innen nem fogjuk megmondani Szombathelytől Nyíregyházáig, hogy ki a legalkalmasabb. Hacsak nem az van, amit Arató képviselőtársam mond, hogy az a legalkalmasabb, aki mondjuk, a fideszes választókerületi elnököt a legjobban ismeri, vagy járt vele sörözni, vagy nem tudom, miket csinálnak ezek az emberek. De az a helyzet, hogy alapvetően nagyon kevés európai példa van arra, hogy ez így lenne. Ahol van, az amúgy rossz. Például Ausztriában ilyen van, ahol nagyon nagy a párttagság aránya is az iskolaigazgatóknál, de ez nem egy követendő példa. Tehát erre azt tudnám mondani, hogy attól, mert valaki nyugatabbra van és önök az SZDSZ ifjúsági tagozata voltak, attól még nem kell minden nyugati példát mindig követni; bár ez a nyugati példák között is kisebbségben van.

Úgyhogy összességében azt szeretném mondani, hogy ez a törvény már a benyújtásának módja miatt sem elfogadható, hiszen az elején felolvastam a MEOSZ állásfoglalását arról, hogy velük ez nem volt részletesen egyeztetve. Tartalmilag nem tartom helyesnek, filozófiailag pedig sem nem kereszténydemokrata, sem nem konzervatív, hanem arról szól, hogy önök a besserwisserek, akik mindenkinél jobban tudnak mindent, minden családban el tudják dönteni, ki milyen tankönyvből tanuljon, milyen iskolába járjon, és mit gondoljon a világról.

Szerintem ez nem a polgári értékrend alapján van. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)