Felszólalás adatai

Elég sokat beszéltünk arról, hogy mennyiben változtatja a javaslat a mostani hatályos törvényt, összességében azt látjuk, hogy vannak jó és támogatható elemei, de sokkal több olyan elem van, ami nem elégséges vagy nem kellően hatékony. A felszólalásom következő részében ezekkel kívánok foglalkozni.

Marad az a fő szabály, hogy magánszemély szabadon adhat el fémkereskedőnek fémet, azonban ehhez a kormányrendeletben meghatározott, felismerésre alkalmas jellemzővel rendelkező anyagoknál külön előzetes hatósági engedélyt kell kérni. Nyilvánvaló, hogy itt például a kábel, szobor vagy egyéb ilyen vonalra találták ki ezt a szabályozást. Sok szó esett még arról, hogy természetes személy ingatlanán 3 köbméternél több fémet nem lehet tárolni. Alapvetően ez ötletnek nem rossz, de itt egy törvényjavaslatról van szó, sajnos ez kevés. Mert ki fogja ezt ellenőrizni, hogyan lesz ez végrehajtható konkrétan? Ugye, említették már képviselőtársaim, hogy mi a szankció, hogyha 3 köbméternél több fémet találnak valakinek az udvarában. Jelenleg semmi, tehát ez egy nagyon komoly probléma. Ugye, még ha jó is a javaslat, ha nem ellenőrizhető, nem végrehajtható, akkor semmire se lesz jó, úgyhogy ezzel mindenképpen érdemes továbbfoglalkozni.

Van itt még egy olyan vonal, amit fontos megemlíteni. Egyrészt beszélünk nagyon sokat az illegális színesfém-kereskedelemről, de ott van a lomizás mint kérdés. Ahogy megvizsgáltam ezt a törvényt, látható, hogy itt a lomtalanításra vonatkozóan is lesznek különböző módosítások. Bekerül az a szabály, hogy ilyenkor a közszolgáltató értékesíthet a fémkereskedőnek. Ebből ugyan nem következik, hogy tilos lenne lomizni, de egy végrehajthatatlan tiltást látunk, amivel igazából egy ilyen szürkezónába tolják be a lomtalanításban részt vevő embereket. Tehát körülbelül azt látom most, hogy ebből az következik, hogy jogszerűen nem lehet lomizni, cserébe önmagában a kirakott fém begyűjtése nem lesz egyértelműen törvénysértő, és ez azt az alapvető problémát, amit sokan érzékelnek egy lomtalanítás környékén, nem fogja megoldani. Hogyha erre a problémára is választ szerettek volna adni ebben a törvényjavaslatban, az biztos, hogy nem fog sikerülni.

Szeretném azért megjegyezni, hogy itt a dilemmának nemcsak egy bűnözési vagy bűnüldözési, de egy nagyon komoly szociális vetülete is van. Ebben az országban jelenleg megélhetési lehetőség híján családoknak a sora próbál minimális egzisztenciális biztonságot a fémgyűjtésből szerezni, de nyilvánvalóan semmilyen anyagi szükséglet nem adhat felmentést az emberéleteket és anyagi javakat egyaránt veszélyeztető cselekmények ellen. Ilyen például, amit már sokat emlegettünk, a vasúti biztosítóberendezések kábeleinek az elvágása vagy a fémsorompó akkumulátorának az ellopása. De nyilvánvalóan azt látni kell, hogy ezeknek a cselekedeteknek a büntetése, amit ebben a törvényben kiszabnak rá, az kevés. Tehát mi is szigorítanánk a szabályozáson. Ugye, említették a kormánypárti képviselők, hogy maximálisan egy-két milliós, kivételes esetben ötmilliós büntetésekkel lehetne számolni. Tehát álláspontunk szerint máshogy kellene ezt a tételt megközelíteni.

Nem az illegális fémfelvásárlással elérhető hasznot kellene a bírságolás alapjának tekinteni, hanem pontosan fordítva, a potenciálisan okozott kárt, például, hogyha egy vasúti balesetről van szó vagy egy híd leszakadásáról. Egyszerűen fontos az, hogy a bírságmaximum ezzel legyen arányos, mert csak akkor van valódi visszatartó ereje. Tehát önmagában ez az emelés ezt a kérdést nem fogja kezelni, sokkal inkább egy másfajta szemléletet javaslok. Nem annak kellene megszabnia az irányt, hogy mennyi haszonra lehet ezzel valakinek szert tenni, hanem pontosan ellenkezőleg: hogy mekkora kárt okoz ezzel az, aki elköveti ezt a tolvajlást, ezt a lopást, ezt a bűncselekményt.

Talán látszik abból is, amit az eddigiekben elmondtam, hogy itt egy nagyon körültekintő szabályozásra van szükség. Itt van társadalmi, szociális, létesítménybiztonsági, gazdasági és környezetvédelmi szempont is, és most utóbbi kapcsán szeretnék igazából egy kérdéssel élni a miniszter úrhoz vagy ahhoz, aki most figyeli azt, amiről beszélek, kormányoldalról, mert ha jól látom, most nincs itt a teremben. De ez egy nagyon fontos kérdés, és erről még senki nem ejtett szót. A 2. § (1) bekezdésének az 1. pontja tartalmaz egy olyan kitételt, ami azt jelzi, hogy az előterjesztők a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok sorából, idézem: "csak a csomagolóanyagként betöltendő funkcióját még őrző csomagolást" emelik ki kivételként. Ha én jól értelmezem, és ugye kérdés, hogy én ezt vajon jól értelmezem-e, ez nagy valószínűséggel ellehetetleníti azt a gyűjtést, ami iskolákban, óvodákban és közintézményekben zajlik. Itt konkrétan a fém italosdoboz gyűjtéséről beszélek, hiszen ezek az anyagok önmagukban nem őrzik a csomagolóanyag-funkciójukat. Itt nem egy többutas csomagolásról van szó, és az is nagyon valószínű, hogy az óvodák, iskolák és egyéb közintézmények nem a fémkereskedőkhöz fognak menni ezekkel a csomagolóanyagokkal.

Jól értem-e én ezt a dolgot? Mert ha igen, akkor ezen változtatni kell, hiszen a környezeti nevelésnek egy nagyon fontos kérdése az, hogy a szelektív hulladékgyűjtés kapcsán már iskolákban, óvodákban zajlanak az ilyen gyűjtések. Ha most ez a törvény így átmegy, és én ezt jól értelmezem, akkor emellett el lehet menni, ami nagyon fontos, nagyon nagy probléma lenne, és nyilvánvalóan azt gondolom, hogy ez nem szándékolt a kormányzat részéről, hiszen, ha a színesfémtolvajlásról van szó, akkor nem gondolom, hogy egy ilyet szeretnének benne hagyni a szövegben.

A másik, ami szintén problémás, az egy olyan rendelkezés, amely szerint nem minősül fémkereskedelmi tevékenységnek a vállalkozónak a hulladékká vált gépjárművek, motorkerékpárok megvételére, átvételére irányuló tevékenysége. Na most, ez nyilván sokak kérését teljesíti a szakmában, de megint felvet egy problémát, mert Magyarországon az autólopások egyik fő tényezője a használt autók alkatrész-utánpótlásának a biztosítása, vagyis ezeket az autókat ellopják, darabokra szedik, és utána így-úgy értékesítik. Ugye, 50 százalék körül van a szürke- és a feketebontók aránya. Én azt gondolom, hogy itt nem kevesebb, hanem erősebb hatósági kontrollra van szükség, és ebben a törvényjavaslatban nem ezt látom visszaköszönni.

Nagyon fontos az is, hogy - ugye, miniszter úr is megemlítette pár szóban - itt van munkahely-teremtési lehetőség. Én azt gondolom, hogy ebben az országban a mostani állapotban minden alkalmat meg kell arra ragadni, hogy munkahelyeket teremtsünk. A kormány ebben sajnos egyáltalán nem jeleskedik, de azért próbálok egy tippet adni, hogy itt mit lehetne tenni. Ha a fémkereskedőket érdekeltté tennénk abban vagy akár a lomtalanítást szervező közszolgáltatókat, hogy legálisan alkalmazzák a lomizó embereket, akkor már egy lépést lépnénk a fehérítés irányába, és sokkal inkább ellenőrizhető lenne ez a tevékenység, jobban kontrollálható lenne, ráadásul kikerülne ebből a most már egyre inkább a szürkezónába tolt helyzetből, és azok az emberek, akik nagyon komoly szociális, egzisztenciális problémával küszködnek, talán egy kicsit jobb helyzetbe kerülnének. És még egyszer mondom, hogy kontrollálhatóbb lenne az egész tevékenység ilyen módon.

Szeretnék még egy nagyon fontos szempontot behozni, mert azt gondolom, bár ez ellenzéki oldalról már előkerült, hogy papíron ezt az egész jelenséget, amit a színesfémtolvajlással kapcsolatban érzékelünk, ezt a tragikus helyzetet papíron nem elég megoldani, hanem kint kell lenni a terepen, és a terepen kell tenni azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Egyszerűen papírmunka alapján nem lehet lebuktatni például azt a hulladékfeldolgozót, aki ha lát egy lopott vasúti kábelt, akkor nem a feljelentést teszi meg, hanem azt javasolja a kuncsaftnak, hogy vágja 30 centis darabokra, mert úgy már nem ismerhető fel, hogy miből származik.

(15.20)

Azt gondoljuk, hogy jelentős forrásokat kellene biztosítani a terepmunkára. Jelenleg erre nincs elegendő kapacitás, pedig ez létfontosságú lenne egy jó törvény mellett ahhoz, hogy ez valóban végrehajtható legyen.

A másik, ami szintén nagyon fontos lenne, hogy megvalósuljon - már utaltam rá az előbbi kétperces felszólalásomban is -, hogy csak összefogással, szomszédainkkal és nemzetközi szervezetekkel uniós szinten tudjuk ezt az egész kérdést hatékonyan kezelni. Kérdezem a kormányt, hogy tett-e lépéseket ebben az irányban, gondolkodik-e ebben. Az expozéban hallottam egy fél mondatos utalást arra, hogy uniós egyeztetések kellenek, vagy hasonló megfogalmazást. Vajon arra gondolt-e a beterjesztő, hogy felismerték ezt a helyzetet, és kezdeményeznek egy uniós régiós, a szomszédokkal együttműködő szabályozást ebben a kérdésben. Ez azért is nagyon fontos, mert minden más szakismeretet nem igénylő bűncselekmény közül messze a fémlopás éri meg a legjobban, hiszen ezek a fémhulladékok külföldi kohókban kötnek ki. Több ország is ismert mint jelentős felvásárló. Egész egyszerűen akkora haszon van ennek a rendszernek a végén, hogy a bűnözői láncnak megéri ezt működtetni, a lebukás kockázatát csak uniós szintű szabályozással lehet növelni. Ezért nagyon fontos kérdésnek tartom, hogy a nemzeti szabályozáson túlmutatóan egy uniós szintű együttműködés tudjon kialakulni, pontosan azért, hogy ezt a tragikus helyzetet, ami jelenleg Magyarországon van, meg tudjuk változtatni.

Összességében tehát nagyon fontosnak tartom, hogy beszélünk erről a kérdésről. Ez egy hatalmas társadalmi probléma. Ez a törvény így egy szál magában azonban nem lesz elég ahhoz, hogy ezt a helyzetet kezelje, viszont a jelenlegi felszólalások többsége azt célozza, hogy hatékonyabban és eredményesebben tudjunk küzdeni az illegális színesfém-kereskedelem ellen, és önmagában én ezt a szándékot értékelni tudom.

Köszönöm. (Taps a Fidesz mögött ülő függetlenek soraiban.)