Felszólalás adatai

Felszólalások:   124-139   140-189   190-242      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A módosító javaslatok beadására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Most soron következik a szakképzésről szóló 2019. évi … törvény hatálybalépésével összefüggő módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/8014. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Elsőként megadom a szót Schanda Tamás János úrnak, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének.

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mintegy két hete kezdte meg a parlament a szakképzési rendszer új alapokra helyezését célzó törvényjavaslatnak a tárgyalását, amellyel összefüggésben dinamikus, változatos, és azt gondolom, hogy színvonalas vitára került sor, tegnap pedig ezen csodálatos vitát követően a tisztelt Országgyűlés el is fogadta a szakképzési törvényt. A javaslat átfogó céljaival, azt gondolom, hogy mindenki azonosulni tudott, a célok megvalósításának választott irányai tekintetében viszont természetesen voltak közöttünk nézetkülönbségek. A vita során több hozzászólás keretében is elhangzott, hogy a tervezett változások a szabályozási rendszer sokkal szélesebb területét érinthetik a törvényjavaslat által lefedettnél. Valóban, a szakképzésről szóló törvény tervezete olyan jelentős fogalmi, jogállási, szervezeti változást jelentett, amely elengedhetetlenné teszi a jogszabályi környezetnek a nagyarányú hozzáigazítását is. Ezért miközben előkészítettük a szakképzés átalakítását megalapozó törvényt, párhuzamosan készült a jelen törvénycsomagnak az előkészítése is. Ugyanakkor indokoltnak tartottuk a két törvényjavaslatnak az elkülönítését annak érdekében, hogy külön-külön minél jobban körül lehessen járni a szakképzési rendszer megújításával járó közvetlen és a másodlagos szabályozási változásokat.

Tisztelt Országgyűlés! A szakképzés rendszerének változása széles körben érint további jogszabály-módosításokat, ezért az önök előtt fekvő törvényjavaslat 80 törvény módosítását tartalmazza. Ezek elsődleges célja a jogrendszer harmonizálása az új szakképzési törvénnyel, továbbá olyan kapcsolódó jogszabály-módosítások megalkotása, amelyek elősegítik, biztosítják az átalakult szakképzési és felnőttképzési rendszer hatékony működését, lehetőségeinek teljes körű kihasználását.

A módosítások között jelentős számban szerepel, mintegy 60 törvényt érint, és technikai módosításnak tekinthető a köznevelés rendszerétől elkülönülő, az oktatási rendszeren belül önálló ágat képviselő új szakképzési fogalmak, elnevezések átvezetése. Ezek közül a következőket emelném ki.

A törvényjavaslat a szakképzés szabályozási rendszerének átalakításával összhangban pontosítja a szakképzésért felelős miniszter feladatait a szakképzés finanszírozásának alapvető forrását jelentő Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprésze vonatkozásában. A szakképzés új rendszerében megváltozik a tanulók, illetve a képzésben részt vevők számára biztosítható ösztöndíjak, juttatások és támogatások rendszere. A törvényjavaslat erre való tekintettel tartalmazza a szakképzéssel összefüggő egyes tanulói tevékenységekhez kapcsolódóan meghatározott adómentességek körének ez irányú módosítását is. Ennek megfelelően adómentessé válik a személyi jövedelemadó tekintetében a szakképzési törvény alapján meghatározott mértékben kifizetett ösztöndíj, az egyszeri pályakezdési juttatás, a rászorultsági helyzetre és a jó tanulmányi eredményre tekintettel pályázat útján nyújtott támogatás, valamint a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásban részt vevő személynek kifizetett munkabér és a minimálbért meg nem haladó mértékű más pénzbeli és nem pénzbeli juttatás.

(17.40)

Szintén a duális képzés megváltozott szakképzési, foglalkoztatási struktúrájához  tanulószerződés helyett szakképzési munkaszerződés   kapcsolódik az a módosítás, amely a szakirányú oktatásban részt vevő tanuló számára kifizetett pénzbeli és nem pénzbeli juttatás szociális hozzájárulásiadó-mentességét állapítja meg. Továbbra is a duális képzés körében maradva, egy következő módosítás biztosítja a szakképzési munkaszerződés alatti képzési idő szolgálati időbe való beszámítását.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat értelmében a családok támogatásáról szóló törvény módosításával kiterjesztésre kerül a családi pótlékra való jogosultság a köznevelési rendszertől elváló szakképzési rendszerben tanulókra is. A megújuló szakképzés érinti köznevelés rendszerét is. A tervezet a szakképzési rendszer kialakításához kapcsolódóan újraszabályozza a köznevelési feladatok és intézmények rendszerét, megteremti a művészeti szakgimnáziumok működésének és a művészeti szakképesítések megszerzésének új törvényi hátterét. Módosításra kerülnek a szakiskolák szakképzéssel összefüggő tevékenységeinek szabályai, valamint megvalósul a törvényi háttere a 8. évfolyamos tanuló számára a megfelelő középfokú továbbtanulási irány kiválasztását segítő kompetenciavizsgálatnak.

A törvényjavaslat egyszerűsíti az alternatív köznevelési intézményekre vonatkozó szabályozást is. Jelenleg a miniszter közzéteszi az egyes alternatív kerettanterveket, illetve a kormányhivatal egy komplex eljárást követően adja meg a működési engedélyt. A jövőben ez egyszerűbb lesz. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egy eljárás keretében végzi majd az engedélyezést, és megnő a miniszter mozgástere az egyedi megoldások engedélyezése terén, deregulálásra kerülnek ugyanis a törvényből azok a bonyolult szabályok, amelyek jelenleg a legkülönfélébb kísérleti iskolákra együttesen vonatkoznak, és amelyek körül számos vita volt az elmúlt évek törvényhozása során, amikor a köznevelés egészére vonatkozó szabályokat ezekkel folyamatosan összhangba kellett hozni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Az új szakképzési rendszer kialakítása és a vállalatok átalakult képzési igényei, elvárásai meghatározó módon befolyásolják a felnőttképzés rendszerét is. Ezért a törvényjavaslat keretében szükségessé vált a felnőttképzésről szóló törvény harmonizálása és módosítása is. A felnőttképzés rendszerét erősítő új elemként jelenik meg, hogy a programkövetelményeken alapuló szakmai képzések esetén  akkreditált vizsgaközpontokban letett képesítő vizsga esetén  állam által elismert szakképesítés szerezhető. Kibővül a felnőttképzési tevékenységek köre minden olyan oktatásra és képzésre, amely kompetenciakialakításra és -fejlesztésre irányul, és szervezetten valósul meg.

A javaslat értelmében felnőttképzési tevékenység a jövőben bejelentés vagy engedély alapján lesz folytatható. Engedély kell az olyan felnőttképzési tevékenységhez, amihez kapcsolódóan vizsga tehető, továbbá, ha részben vagy egészben költségvetési támogatásból vagy európai uniós forrásból megvalósuló oktatás vagy képzés megszervezésére kerül sor. Az engedély alapján végzett felnőttképzési tevékenység során a hatályos szabályozáshoz hasonló, szigorúbb működési követelményeknek kell megfelelni. Ehhez képest a bejelentéshez kötött felnőttképzési tevékenység esetén csak néhány egyszerűen teljesíthető szabályt kell majd alkalmazni.

Ezen új struktúrához igazodik a felnőttképzők ellenőrzésének a jelenlegihez képest rugalmasabb rendszere, valamint módosul, egységessé válik a felnőttképzési szakértői rendszer is. Az új feltételrendszernek megfelelő szakértők pedig a korábbinál szélesebb területen, összetettebb tevékenységet is végezhetnek. A felnőttképzési támogatásokkal összefüggésben pedig jelzem, hogy bővül a felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódóan nyújtható állami támogatások köre.

Az új szabályozás szerinti felnőttképzési tevékenység folytatására 2020. július 1-jétől lesz lehetőség, ugyanakkor a régi szabályok szerint a felnőttképzők 2022. december 31-éig még jogosultak lesznek a korábbi, már meglévő engedélyeik alapján felnőttképzési tevékenységet folytatni. Ezen határidők biztosítják a megfelelő felkészülési lehetőséget a változásokra, valamint a rugalmas átmenetet, továbbá biztosítják a még folyamatban lévő és állam által támogatott képzések lefolytatását, illetve befejezését.

A mai modern oktatási rendszerek nélkülözhetetlen elemét képezik az információk rögzítését, továbbítását, feldolgozását biztosító és segítő nyilvántartási rendszerek. Ezt szem előtt tartva a törvényjavaslat az oktatási nyilvántartásról szóló törvénybe is beépíti, és önálló szakrendszerként határozza meg a szakképzés információs rendszerét, a felnőttképzés adatszolgáltatási rendszerét és a pályakövetési rendszert, meghatározva ezek adatszolgáltatási szabályait, valamint az új szakrendszerek személyes adatainak körét.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő törvényjavaslatból kiemelt részletek is megerősítik, hogy a szakképzés rendszerének megújítása, a felnőttképzés elemeinek korszerűsítése átgondolt, a kor kihívásait maximálisan szem előtt tartó, széles körű szakmai folyamat eredménye. Az új szakképzési és felnőttképzési keretek minden képzésben érdekelt és érintett számára számos új lehetőséget és ezek előnyös kihasználásához megfelelően erős és stabil jogszabályi hátteret nyújtanak.

A kíváncsiság, a tudásvágy egyidős az emberrel, és nekünk fontos feladatunk, ennek az igénynek szervezett kiszolgálása, a tudás szabályozott keretek közötti megszerzésének minél szélesebb körben történő biztosítása. A törvényjavaslat elfogadásával lehetőség nyílik arra, hogy a szakképzés új és a felnőttképzés megerősített, magas színvonalú rendszere révén elmondhassuk, hogy jelentős előrelépést tettünk ezen a területen is. Ennek érdekében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Vinnai Győzőnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a szakképzési törvény hatálybalépésével összefüggő módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekről szól, nagyon lényeges, mintegy 80 törvényt érint, ahogy államtitkár úr is mondta expozéjában is, és stabil jogszabályi hátteret akar adni az új szakképzési törvénynek.Mint ismeretes, tavasszal a kormány elfogadta a szakképzés 4.0 című stratégiát, amely a szakképzés és a felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája. Ezután most ősszel benyújtásra került a szakképzési törvény, október 29-én, és ennek az általános vitáját két héttel ezelőtt tartottuk meg a parlamentben. A vitában elmondtuk, hogy egy átgondolt koncepció mentén készült el a stratégia, amely mélyreható és véleményem szerint pozitív változásokat indított el a szakképzésben. Ha a kulcsfogalmakat kellene kiemelnem, akkor keresletvezérelt oktatásról beszélhetünk, a gazdasági és munkaerőpiaci igényeket figyelembe vevő törvényről és egy gyakorlatorientált képzésről.

Nem véletlen, hogy tegnap a parlament 119 igennel, 15 tartózkodás mellett…  szeretném felhívni, hogy az ellenzéki padsorokban is voltak, akik az általános törvényjavaslati vitában átgondolt koncepcióról beszéltek és mélyreható változásról, tehát azt gondolom, hogy ezen a nyomvonalon el lehet indulni, tehát 15-en úgy gondolták, hogy tartózkodnak, tehát nem nemet nyomtak.

A mostani előterjesztést, amely november 12-én került benyújtásra, a szakképzési törvény részeként és mégis külön tárgyaljuk, mert ahogy említettem, mintegy 80 törvényt érint, melyeket módosítani kell, vagy bizonyos részeket hatályon kívül kell helyezni. Az egyeztetések megtörténtek a tárcák között. De fel kell tenni a kérdést, hogy miért kellett külön benyújtani. Véleményem szerint azért, mert a szakképzési törvény olyan jelentős fogalmi, jogállási, szervezeti változást jelent, hogy szükséges a jogszabályi környezet hozzáigazítása, sőt, ahogy államtitkár úr mondta, stabil jogszabályi környezetet kell kialakítani, amely a tartalmi kérdéseket is meghatározza.

(17.50)

Úgy véljük, hogy külön-külön jobban körül lehet járni a szakképzési rendszer megújításával járó közvetlen és  idézőjelben mondom  másodlagos szabályozási változásokat, megvizsgálni az új szakképzési rendszer harmonikus illeszkedését biztosító, széles törvényi kört érintő rendelkezéseket.

Engedjék meg nekem, hogy lényegretörően fölhívjam a tisztelt Ház, a képviselők figyelmét arra, hogy miért van szükség ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására. A köznevelés egységes rendszerétől elszakadó önálló szakképzési szabályozási és intézményrendszer megteremtése új feladatokkal és hatáskörökkel. Aztán: a központi irányítással összefüggő feladatok és hatáskörök megosztása a kormány és a kormány adott ágazatért felelős tagja között  világos viszonyok vannak. Aztán: a tanulói jogviszony mellett megjelenik a felnőttképzési jogviszony, illetve a duális képzőhelyeknél folyó szakirányú képzés szakképzési munkaszerződés alapján történő folytatása  tehát ez is egy új elem, nem tanulószerződés, hanem szakképzési munkaszerződés.

Tisztelt Ház! Államtitkár úr már említette a fontosabb változásokat. Nagyon sok jogtechnikai, nyelvi, pontosító rendelkezés van, de emellett van néhány tartalmi intézkedés is. Engedjék meg, hogy én is szóljak egy-kettőről! Az egyik, ami nagyon fontos, és erről államtitkár úr is szólt, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása, az adómentességek körének módosítása, mivel a szakképzési törvény keretein belül tanulók, illetve a képzésben részt vevők számára biztosítható ösztöndíjak, juttatások és támogatások rendszere jelentős átalakításon ment keresztül, és ennek megfelelően adómentessé válik.

Hadd húzzak itt valamit alá: akik ide jelentkeznek, a szakképzésbe, akár majd technikumba vagy most szakgimnázium, szakközépiskola, szakiskola, az új rendszerben technikum és szakképző iskola, az én véleményem az, hogy nagyon fontos, hogy ösztöndíjat kapnak. Éspedig kapnak ösztöndíjat az ágazati alapozó képzésnél, mindenki kap ösztöndíjat. Kapnak egyszeri pályakezdési juttatást, kapnak rászorultsági helyzetre és jó tanulmányi eredményre tekintettel  Apáczai-ösztöndíj  pályázat útján ösztöndíjat, és kapnak szakképzési munkaszerződés alapján a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásban részt vevők bért, mondhatom azt, hogy munkabért vagy a minimálbért meg nem haladó, más mértékű pénzbeni és nem pénzbeni juttatást, illetve a Klebelsberg képzési ösztöndíj is itt található. Ez nagyon lényeges, amikor pályaválasztásról beszélünk, pályaorientációról beszélünk, és természetesen a munkaerőpiacnak is szüksége van minél több szakemberre.

Hadd említsem meg, már államtitkár úr szólt a családi pótlékra való jogosultságról. Ez természetesen a szakképzési rendszerben tanulókra is igaz. Vagy az 1999. évi CXXI. törvény, amely a gazdasági kamarákról szól, és a gazdasági kamarák által eddig is végzett mesterképzés és mestervizsga szervezésének feladatait a kamarákra bízza, és ezt meg is erősíti.

Aztán megemlítenék még egy módosítást, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény módosításával a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy közérdekű önkéntes tevékenység keretében fogadó szervezet a szakképző intézmény is lehessen. Ezt éppen Földi László kollégám, a KDNP vezérszónoka mondta el a szakképzési törvény általános vitájában. Ő tette ezt a javaslatot, és gyakorlatilag a tárca is gondolt erre, és ez beépült.

Befejezésül röviden szeretnék szólni a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosításáról és a felnőttképzésről. Nem megismételni akarom, hanem ennek egyes elemeit kiemelni, hogy milyen fontos ez, hiszen a felnőttképzés rendszere új elemekkel is fog bővülni. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CIX. törvény módosításával az új, önálló szakképzési rendszer kialakításához kapcsolódóan újraszabályozza a köznevelési feladatok és intézmények rendszerét. Ez, ahogy hallottuk államtitkár úrtól, például megteremti a művészeti szakgimnáziumok működésének és a művészeti szakképesítések megszerzésének új törvényi hátterét. De természetesen a szakképzési rendszer változásaihoz igazodóan módosításra kerülnek a szakiskolák szakképzéssel összefüggő tevékenységeinek szabályai, és a törvényjavaslat megteremti a törvényi hátterét a 8. évfolyamos tanulók számára a megfelelő középfokú továbbtanulási irány kiválasztását segítő kompetenciavizsgálatnak.

Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy ágazati alapozó képzések is lesznek az új szakképzési törvény szerint. Nagyon fontos három dolog: a továbbtanulás, az ágazati alapozó képzés és az, hogy a lemorzsolódást csökkentsük. Erről az általános vitában már beszéltünk korábban, van egy Dobbantó-program, és van egy műhelyiskola, amely ezt hivatott szolgálni. Sőt, van egy módosító indítvány is, amely a szülők felelősségét is előírja, hogy szakma vagy részszakképesítés nélkül akár a tankötelezettség fölött, tehát 16 éven túl is bent maradhassanak az oktatásban a tanulók.

Befejezésül a felnőttképzésről néhány gondolatot, mert én is csak aláhúzom és kiemelem, hogy miért fontos ez, hiszen a felnőttképzésről 2013-ban született egy törvény, a felnőttképzési törvény, és most ennek a harmonizálása és módosítása történik meg. Lényeges elem, hogy az új szakmastruktúrában megjelenő, hosszabb képzési idejű és széles alapismereteket tartalmazó szakmák oktatása felnőttképzés keretében nem lehetséges. A felnőttképzés keretében szakmai képzések tehetők, és ugyanakkor ez a képzési forma dinamikusabbá, rugalmasabbá válik a programkövetelmények meghatározásával.

Új elemként jelenik meg, hogy a szakmai képzések esetén az állam által elismert szakképesítés szervezhető akkreditált vizsgaközpontokban. A szabályozás személyi hatálya is megjelenik, a szakmai képzések mellett kiterjesztésre kerül valamennyi oktatásra és képzésre. A felnőttképzést felnőttképző végezheti, pontosan jogilag meghatározzák, hogy ki lehet az, és államtitkár úr is említette, hogy bejelentés vagy engedély alapján végezhető felnőttképzési tevékenység. Nagyon lényeges, hogy szigorúbb működési követelményeknek kell megfelelni, gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy miért tettük ezt; mivel kell rendelkezni: minőségirányítási rendszerrel, képzési programmal, meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel. A képzésben részt vevő személlyel felnőttképzési szerződést kell kötni, illetve átalakul a felnőttképzési törvény szabályozásában a felnőttképzők ellenőrzésének rendszere is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt lehet mondani, hogy egy olyan szakképzési törvény, amelyet elfogadtunk, illetve a módosító és hatályba léptető és hatályon kívül helyező rendelkezések, amelyek tartalmilag is egy új szintet hoznak, és egy stabil jogszabályi hátteret, ami azt jelenti, hogy fölébreszti a diákok tudásvágyát. Államtitkár úr beszélt a tudásvágyról. Nekem eszembe jutott befejezésül egy idézet, hadd mondjam el, hogy mire való az iskola, és ebben egy kicsit szakképzés is benne van, és utána megmondom, hogy kitől való ez az idézet, mert én mélységesen egyetértek vele, és illik erre a szakképzési törvényre.

„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” Véleményem szerint azokat a diákokat, akik a szakképzést választják, ez az idézet vagy ez a hozzáállás, ez a gondolkodásmód segíteni fogja abban, hogy sikeres emberek legyenek, és ha ők sikeresek, akkor a közvetlen környezetük is sikeres, tágabb környezetük, egy település is sikeres lehet, sőt egy egész ország, egy egész nemzet is sikeres lehet.

Az idézet pedig Szent-Györgyi Alberttől való, egyetlen Nobel-díjasunktól, aki Magyarországon szerezte a Nobel-díjat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Csányi Tamásnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának, aki a pulpitusról fogja elmondani a vezérszónoki beszédét.

(18.00)

CSÁNYI TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Megtisztelem azzal, hogy innen, szemtől szemben és nem a tarkójának fogom mondani a vezérszónoki felszólalásomat. Ígérem, nem lesz hosszú, de azért a kritikai észrevételeimet nem titkolom el. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ennek a törvénymódosító javaslatnak a kapcsán visszakanyarodhatok az eredeti törvényhez, amelyről kedden is szavaztunk a tisztelt Házban. A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tudott a kormány mellé, önök mellé állni a szakképzés átalakításáról szóló törvényben, mi azok mellé a pedagógusok mellé álltunk, akik úgy gondolták, hogy a közalkalmazotti jogviszony elvétele túl nagy ár egy biankó csekkért.

Tényleg, államtitkár úr, ha már közalkalmazotti jogviszony: még nem teljesen világos számunkra, hogy a státusz elvétele kiket is érint konkrétan. Szakoktatókat és/vagy közismereti tárgyakat tanító kollégákat is? A hétfői interpellációmra adott válaszában a gyurcsányozás közben erre elfelejtett kitérni (Derültség az ellenzék soraiban.), pedig egy nagyon lényeges kérdés volt. Megteszi most, hogy ezt újra elmondja számunkra, vagy tisztázza ezt a kérdést?

Mi nem tudtunk önök mellé állni a szakképzési törvény kapcsán, mert a divide et impera elvét, az oszd meg és uralkodj elvét sokkal súlyosabbnak gondoljuk annál, hogy bármikor is elfogadhatónak tekintsük. Beszéltünk már a pedagógustársadalom sajnálatos megosztottságáról, amellyel önök is tisztában vannak, ennek ellenére kiemelnek egy szeletet ebből a közösségből, és azt mondják, hogy a ti munkátok számunkra kedvesebb, ezért több pénzzel jutalmazunk benneteket. Önök szerint mit fog érezni egy nem a szakképzésben tanító pedagógus 2020 szeptemberétől? Vannak sejtéseim, államtitkár úr, gondolom, önnek is. A béralku lehetőségével sikerül majd úgymond házon belül is tovább mélyíteni az árkokat, hiszen ugyanazért a munkáért az a pedagógus, aki ügyesebben tárgyal, majd többet kaphat, mint a kevésbé talpraesett, bár a munkáját mindkettő megfelelően és hiba nélkül végzi el.

Attól tartok, államtitkár úr, hogy önök trükköznek ebben a kérdésben, úgy vélem, nem azért kerülnek ki az érintett tanárok a közalkalmazotti státuszból, hogy nagyobb mozgástér legyen a bérek tekintetében, hiszen azt ön is jól tudja, hogy a bértábla csak egy minimumösszeget határoz meg, attól fölfelé el lehet térni, mint ahogy erre van számtalan példa is, ez lefelé szab korlátokat. Akkor mégis miért kell ezt? Úgy gondolom, azért, hogy a többi pedagógust ne érintse a bérnövekmény, mert önök nem akarnak többet beletenni a rendszerbe annál, mint amennyi égetően fontos, márpedig ez valóban égetően fontos.

Mennyivel korrektebb és nagyvonalúbb lett volna, államtitkár úr, a 2014-es vetítési alapot a mindenkori minimálbérhez igazítani, és így egy előre tervezhető, folyamatos bérfejlesztést biztosítani a pedagógusok számára, e gyönyörű hivatás minden területén dolgozó kollégának. Önök ezt elmulasztották. Vajon miért?

Ön, államtitkár úr, a hétfői interpellációmra válaszként azt mondta, hogy 32 ezer pedagógus bérére 35 milliárd forintot tesz a rendszerbe a kormányzat. Az ön által említett ajánlat azt is jelentheti, hogy 32 ezer pedagógusra bruttó 90 ezer forint bérfejlesztés jut havonta. Ez jó hír, államtitkár úr, számolhatnak tehát a kollégák ezzel a megemelt fizetéssel 2020 nyarától?

A szakképzés megreformálása elengedhetetlen volt, ezt be kell látnunk. Önök is jól érzékelték, hogy kormányzásuk alatt mintha egy tornádó söpört volna végig Nyíregyházától Pécsig, Szegedtől Sopronig, és ez a forgószél az összes szakembert kivitte magával Ausztriába, Németországba, Angliába. A folyamat eleddig megállíthatatlan, a magyar szakemberek által itt hagyott vákuum pedig főként Ukrajnából szívja be kis hazánkba az olcsó, szakképzetlen munkaerőt. Ezt önök is tudják, ezért erősítik a hátteret  egyébként helyesen , igyekeznek mind tanulói, mind oktatói oldalról vonzóvá tenni a szakképzést, hogy legyen majd szakember is Magyarországon a közeli jövőben. Törekvésük dicséretes, de sajnos ahhoz a szakihoz hasonlatos, aki a vállán viszi a létrát, és amikor szólnak neki, akkor úgy fordul a hang irányába, hogy a vállán levő létra mindenkit és mindent lever a környezetében. Nem kétlem, hogy önök jót akarnak, viszont a megvalósítás nem támogatható, hiszen ön is jól tudja, hogy a szakszervezetek sem állnak önök mellett ebben a kérdésben. De mindegy is, az önök vállán lévő létra viszi őket is és viszi a többi, a törvény hatálya alá nem tartozó pedagógust is.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mi ezért nem támogattuk a törvényjavaslatot. Vállaltuk az államtitkárok mindenkori reakciójának ódiumát is, hiszen nincsen kétségünk afelől, ha innentől egy jobbikos politikus a pedagógusbérek emeléséről fog e Ház falai között felszólalni, és követelni fogja azt annak elodázhatatlan volta miatt, akkor önök papagájkommandóként harsogják tele e többre érdemes Ház falait azzal, hogy mi nem szavaztuk meg, pedig megtehettük volna.

Ezért szeretném itt elmondani összességében azt, hogy a Jobbik álláspontja szerint a szakképzés kiemelése és ilyetén gyógyítása pusztán tüneti kezelés, amely nem oldja meg az oktatásban tapasztalható problémákat, nem oldja meg a többezres pedagógushiányt, nem oldja meg a tanárok leterheltségének problematikáját, nem teszi sokkal vonzóbbá a pedagógus-életpálya választását a fiatalok számára. Amint erre nyújtanak be javaslatot, én leszek az első, aki támogatásomról fogom önöket biztosítani. De addig árokásásra, feszültségkeltésre, a pedagógustársadalom megosztottságának növelésére nincs szükség, így ezt a módosító törvényjavaslatot sem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK : Amint látják (Az elnöki széket a Terembiztos Szolgálat munkatársa megfelelő helyzetbe hozza.), éppen a törvényhozás stabilitása a kérdés. (Derültség.) Tudniillik csak olyan elnöki székbe érdemes beleülni, ami stabil. Ahol a labilitás nyoma van, ott jobb, ha kellő tapasztalattal rendelkezve az elnök ezt a helyzetet stabilizálja. Amint látják, az önök támogatásával, kormánypárti és ellenzéki támogatással stabilizáltuk a helyzetet. Ez az önök dicsősége, úgyhogy nagyon köszönjük. Kérem szépen, ezek után Móring József Attila képviselő úr, a KDNP képviselője, az Országgyűlés jegyzője a következő felszólaló. Parancsoljon!

MÓRING JÓZSEF ATTILA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az már korábban elhangzott, nemrégiben nagy jelentőségű törvényjavaslatot, a szakképzésről szóló T/7843. számú törvényjavaslatot tárgyalta, majd fogadta el az Országgyűlés. A törvény célja az volt, hogy a szakképzés egy folyamatosan, sőt egyre gyorsuló ütemben változó munkaerőpiac érdekeinek próbáljon megfelelni, a jövő globális kérdéseire a jelenben próbáljon választ adni. A szakképzés fejlesztése össztársadalmi érdek. A szakképzés hatékonysága, eredményessége pedig közvetve vagy közvetlenül minden magyar állampolgár életére alapvető hatással van. Nemzetközi példák igazolják, hogy a duális képzési forma hozzájárulhat a korai iskolaelhagyás csökkentéséhez, éppen ezért ösztönöznünk kell, hogy minél több szakiskolai tanuló szerezzen érettségit, mert az ő munkaerőpiaci kilátásaik jobbak.

A kormányoldal három fontos célt állított a középpontba a szakképzés területén: kitűzni magunk elé a karrierlehetőség megteremtését, ideértve egy széles körű ösztöndíjrendszer és egy vonzó technikusképzés kialakítását; a modern tanulási és oktatási környezet létrehozását, ideértve a tanműhelyfejlesztést és a folyamatosan korszerűsített digitális oktatási tartalmakat; továbbá a naprakész oktatói tudás biztosítását. Kiemelten fontos célunk, hogy a fiatalok valódi és  hangsúlyozom  magyarországi karriercélt lássanak a szakképzésben. A gazdaság minőségi szakembereket keres, és azt csak egy minőségi, minden tekintetben vonzó szakképzés képes biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzésről szóló törvény olyan jelentős fogalmi, jogállási, szervezeti változást jelent, hogy szükséges a jogszabályi környezet hozzáigazítása. Most erről a törvényjavaslatról vitázunk, és ez a javaslat ennek az igénynek tesz eleget mintegy 80 törvény módosításával.

Bár előttem szóló képviselőtársaim már elmondták a törvényjavaslat elsődleges célját, mindenképpen újra hangsúlyoznám, hogy a törvényjavaslat a szakképzés és felnőttképzés rendszerét érintő törvényi rendelkezéseknek az új szakképzésről szóló törvénynek megfelelő módosítása.

Ez az alábbiakban foglalható össze: a köznevelés egységes rendszerétől elszakadó, önálló szakképzési, szabályozási és intézményrendszer, intézményi struktúra megteremtése a kapcsolódó új feladatokkal és hatáskörökkel; a szakképzési rendszer központi irányításával összefüggő feladatok és hatáskörök megosztása a kormány és a kormány adott ágazatért felelős tagja között; a módosuló oktatási, képzési struktúrához igazodóan a tanulói jogviszony mellett a felnőttképzési jogviszony statuálása; duális képzőhelynél folyó szakirányú képzés, szakképzési munkaszerződés alapján történő folytatása; a törvényhez kapcsolódó adatszolgáltatási, adatkezelési rendszer bevezetése.

(18.10)

Ezek alapján jelentősebb törvényi szintű átalakításra a köznevelésről szóló törvény és a felnőttképzésről szóló törvény tekintetében volt szükség.

Amit még mindenképpen kiemelnék, hogy a javaslat tartalmazza továbbá a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben az egyes tevékenységekhez kapcsolódóan meghatározott adómentességek körének módosítását, mivel a vonatkozó törvény keretein belül a tanulók, illetve a képzésben részt vevők számára biztosítható ösztöndíjak, juttatások és támogatások rendszere jelentős átalakításon ment keresztül. Ennek megfelelően adómentessé válik a személyi jövedelemadó tekintetében a törvény alapján meghatározott mértékben kifizetett ösztöndíj, a törvény alapján meghatározott mértékben kifizetett egyszeri pályakezdési juttatás, a rászorultsági helyzetre és a jó tanulmányi eredményre tekintettel pályázat útján nyújtott és a törvény alapján meghatározott mértékben kifizetett támogatás, a szakképzési munkaszerződés alapján a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásban részt vevő személyeknek a törvény alapján meghatározott mértékben kifizetett munkabér és a minimálbért meg nem haladó mértékű más pénzbeli és nem pénzbeli juttatás, továbbá a Klebelsberg képzési ösztöndíj.

A számos módosítás között utolsóként még a családok támogatásáról szóló törvény módosítását emelném ki. A javaslat kiterjeszti a családi pótlékra való jogosultságot a köznevelési rendszertől elváló szakképzési rendszerben tanulókra, és az ehhez szükséges adattovábbítás törvényi szabályait is meghatározza.

Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP-frakció a benyújtott törvényjavaslatot az új szakképzési törvényhez hasonlóan támogatni fogja, és erre kérem önöket is. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, MSZP, parancsoljon!

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az az igazság, hogy úgy lobogtatják ezt a szakképzési törvényt, mintha, hogy is mondjam, feltalálták volna a… (Dr. Vinnai Győző: Spanyolviaszt!) spanyolviaszt. Pedig, hát azt már feltalálták, méghozzá nem is olyan régen, mondjuk, tíz évvel ezelőtt. Tehát most azt látom, hogy tulajdonképpen nem történik más, mint korrigálni próbálják azt az elmúlt kilenc és fél évet, ami sehova nem vezetett, csak tragédiához nagyon sok gyerek életében a szakképzésben. Hibát hibára halmoztak. Nem véletlen, hogy ez már, nem tudom, hányadik, harmadik vagy negyedik stratégia; és az sem véletlen, hogy maga az MNB tanulmányai és nagyon sok kiszivárgott tanulmány is elismerte azt, hogy nem jó irányba mentek eddig a szakképzés dolgai. Tehát most lényegében úgy viselkednek, mint hogyha tényleg feltaláltak volna valamit, pedig csak egyfajta visszatérést látunk, vagy egyfajta próbálkozást látunk a visszatérésre ahhoz a szemlélethez, ami 2010 előtt volt.Hirtelen önöknek az érettségi érték lett. Hirtelen önök is elismerik azt, hogy több közismereti óra kell, és az érettségire a szakképzésben tanuló gyerekeket is, hacsak lehet, minél többet, fel kell készíteni. Én azt kell hogy mondjam, az érettségi az új általános iskolai végzettség, ez a minimum minden gyereknek, sőt lehetőleg kéttannyelvű iskoláknak kéne csak lenniük Magyarországon.

Nem tudom, hogy mit csináltak kilenc évig! Pontosabban tudom, mert elég sok minden rosszat az oktatásban, de például az önök szájából elhangzik a tudásalapú társadalom vagy az élethosszig tartó tanulás, csak lehet, hogy ezeket mondogatták  nem olyan sűrűn , de a feltételeit nem teremtették meg.

Beismerés például az is, hogy a 18 éves korig tartó tankötelezettséget megpróbálják egy módosítón keresztül így-úgy megemlíteni, és elismerni azt, hogy egy gyereknek 18 éves koráig tanulni kellene. Lehet, hogy most ezt a szülők nyakába varrják. Hozzáteszem, addig az állam, egy állam sem és egy kormány sem kérhet a szülőktől, amíg az állam, ami egyébként a polgárok összessége, nem teszi meg a saját feladatát. Tehát nem így kellene mókolni és visszacsempészgetni ilyen módosítókon keresztül a 18 éves korig tartó tankötelezettségre való utalást, hanem generálisan kellene szabályozni ezt a kérdést. És egyébként az, hogy önök is a nap végén végiggondolták, hogy azért a fene egye meg, túl sokan morzsolódtak le az időszakunkban, mert akárhonnan nézem, növekedett ez a szám, azt is bizonyítja, hogy ennek a szakképzési tervezett 4.0 stratégiának az egyik előzményébe a 17 évet önök is beleírták, ami fájdalmunkra kimaradt most, de önök is látják azt, hogy ez a legerősebb eszköz arra, hogy a mindenkori kormánynak, legyen az jobb- vagy baloldali, de ha az a célja, hogy a gyerekek bennmaradjanak az iskolában, és aztán majd megpróbálunk olyan közoktatást csinálni, amely aztán akár ki is vezetheti a tankötelezettség korhatárának az eszközét, mert ez csak egy eszköz… Nem azért papolunk a tankötelezettség korhatárának felemeléséről, mert nekünk, szocdemeknek ez a mániánk, sőt legyen 20 éves vagy 21 éves, dehogy! Ez csak egy eszköz a mindenkori kormányok kezében arra, a legerősebb eszköz, hogy ne veszejtődjenek el gyerekek, és valamilyen szakmai végzettség nélkül ne jöjjenek ki a közoktatásból.

A kereslet-kínálati szakképzést is nagyon sokszor elmondják, mert a piac, a piaci szereplők is elmondják, hogy félanalfabéta gyerekeket ne küldjetek nekünk a műhelyekbe. A XXI. századi szakmák már sokkal komplexebb képességeket igényelnek a gyermekektől, ahogy ezt korábban a szakképzési törvény vitájában is elmondtam. Nem fogadom el azt a fideszes érvelést, mert sajnos elhangzott korábban, évekkel ezelőtt, hogy egy autószerelőnek elég egy kalapács meg egy csavarkulcs, de nem Wartburgokat meg Trabantokat szerelünk, hanem Audit meg Mercedest. Ezek a gyerekek (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból.), bizony,  és itt jön a következő kérdés  hogyan jutnak el a szakképzésbe. Egyébként a hátrányos helyzetű családok választják, mert a középosztálybeli családok gyermekei mennek a gimnáziumok felé. De mi azt szeretnénk, hogy mondjuk, a halmozottan hátrányos helyzetű családokban, ahol szakmunkás volt az édesanya, édesapa, mondjuk, jó szakma felé menjenek, de már más képességekre van szüksége, mint a szüleinek; vagy mondjuk, azok, akik nem szereztek képességet, és édesapa, édesanya közmunkán volt vagy a putriban nevelkedtek, azoknak a gyerekeiből az állam segítségével legyen valami, legyen egy jó szakmája.

Egyébként maga az integráció is erről szól. Mellettem az általános iskolában Kiskunmajsán nyolc év alatt egy cigány lány ült az osztályban. Én középosztálybeli, alsó középosztálybeli vidéki családból származom, és láttuk, láttam a saját példámon, hogy azokból a gyerekekből, akik velünk jártak, abból a három-négy cigány gyermekből, főnővér lett a kórházban, vállalkozók tudtak lenni, és ma már a gyerekeik közül az egyik el is jutott főiskolára. Szóval, a középosztálytól tanulnak a legerősebben, a gyerekek egymástól tanulnak leginkább. Már nem a tanár a tudás elsődleges forrása, és ahogy bonyolódik a technológia, fejlődik a világ, ez egyre inkább így van. A tanárnak egyfajta menedzserszerepe van, és a humánum mindenek feletti képviselete, az összetartó társadalom képének a kialakítása a legfontosabb ebből a szempontból.

Visszakanyarodva a szakképzéshez. Nem látom tehát, hogy a Dobbantó-program… És most nem is tudom megmondani, hogy a Híd-programok egyébként kivezetésre kerülnek-e… (Dr. Vinnai Győző: Igen.) Ugye, akkor megszűnnek a Híd-programok, és helyettük lesz a Dobbantó. (Dr. Vinnai Győző közbeszólása.) Itt nem látok mélyreható garanciákat arra, hogy nagyobb erőfeszítést tenne a kormány azért, hogy a leghátrányosabb helyzetű gyerekekből is adófizető polgárok válhassanak  a polgárok nagybetűvel írandóak, ha még ez a szó mond önöknek valamit a regnálásuk miatt.

Nagy hibának tartjuk továbbá azt is, hogy elszakították a közoktatástól a szakképzést. Ott a helye. Az egyik képviselőtársuk, akivel beszélgettem, fideszes kolléga, négyszemközt azt mondta nekem, mert világosan látszódott, hogy ebben nincs egyetértés, de azt mondta: Ágnes, ha a szakképzés szempontjai érvényesülni fognak  ez akkor volt, amikor áttették a minisztériumból, elvitték onnan , akkor viszont nem baj az, ha a gazdaság szerepe fontosabb, de a közoktatás szempontjai érvényesülni fognak.

Ezt most látom először egyébként az elmúlt években, hogy esetleg ez irányba ellépnének, de ez egy kerettanterv… (Derültség.) Nem kerettanterv, hanem kerettörvény, és majd a rendeletekben  az ördög a részletekben rejlik  fogjuk meglátni azt, hogy valójában lesze elég közismereti óra, lesze ehhez megfelelő mennyiségű, minőségű képzés, idő, ráfordítás és energia.

(18.20)

És hát a közalkalmazotti státusz elvétele számunkra egy nagyon fájdalmas dolog. Egyetértek jobbikos képviselőtársammal, nem is ismételném meg, szerintem meg tudta volna oldani a kormányzat egy speciális szakképzési pótlékon keresztül, hogy ne vegyék el a közalkalmazotti státuszt, ellenben emeljenek bért azért, hogy sokan a pályán maradjanak, és ne alacsony bérért dolgozzanak ezek a tanárok. Általában ennyit erről. Ezt megbeszéltük egyébként a törvény általános vitájában. Reméljük, hogy egy picivel jobb lesz, mint amit az elmúlt kilenc évben láttunk.

Amire a maradék hátralévő időmben rá szeretnék térni, az a magániskolák helyzete. Azt mondja a szabály, hogy a magán köznevelési intézmény akkor vehető nyilvántartásba, és a nyilvántartásba vétele akkor módosítható, ha az oktatásért felelős miniszter szakvéleménye alapján alkalmas a köznevelési alapfeladat-ellátás megszervezésére. S itt egyfajta egyszerűsítésről beszél államtitkár úr a bonyolult bürokratikus szabályok miatt. Énszerintem a legegyszerűbb nem adni, akkor aztán azzal nincs semmi probléma.

Szóval, ha csak a miniszter dönti el, hogy ki kaphat engedélyt és ki nem, az szerintünk nem jó, mert az bizony alkalmat ad arra, hogy egy személy tudása, még csak nem is a jóindulatáról vagy a rosszindulatáról van szó, hogy a miniszter akare valamelyik magániskolának adni valamilyen engedélyt, hanem nem jó soha az, hogy ha egyetlenegy személy tudása vagy képessége dönti azt el, hogy fölismeri, hogy mire van szükség vagy mire nem. Arról meg már nem is beszélve, hogy mazsolázni fognak a hazai magánintézmények. Ez módot és lehetőséget ad arra, hogy mazsolázzanak, és csak a nekik kedves, esetleg politikailag megfelelő magánintézmények kapjanak lehetőséget a további működésre.

És úgy folytatódik, hogy az alternatív kerettanterv szerint működő köznevelési intézmény fenntartója később 2020. április 1-jéig kezdeményezi a szakképzési törvény 9. § (8) bekezdése szerinti eljárást, ennek elmulasztása esetén a köznevelési intézmény működési engedélye 2020. augusztus 31-én hatályát veszi. Tehát mindenkinek újra kell engedélyeztetni. Ez bizony szelektálásra is módot ad, és ezt nem tartjuk jónak. Még egyszer mondom, egyszerűbb nem adni. Tehát amikor egyszerűsítésre tetszik hivatkozni, az szerintem nagyon veszélyes.

S itt beszélni kell arról, hogy az alapítványi és magániskolák túlnyomó többsége Magyarországon azokat a feladatokat látta és látja el, amelyekre az állam nem tud vagy nem akar gondot fordítani. A speciális módszereket igénylő gyerekeket a szüleik azért íratták be ezekbe az iskolákba, mert az állami iskolarendszer esetükben valami miatt csődöt mondott.

Ezek a gyerekek sajátos tanmenet kialakításával igenis fejleszthetők lennének, és nagyon sok szülőben felmerül az, hogy mi lesz akkor, ha a gyermekeik alól kihúzzák ezeket az iskolákat. Merthogy most ki lehet húzni. Azért is felháborító ezeknek az iskoláknak a vegzálása, mert látjuk, hogy eközben az állam adóforintokból folyamatosan magániskolákat alapít. Ebben az a legszomorúbb, legcinikusabb és legfelháborítóbb, hogy miközben a politikai elit, a fideszes jobboldal látja azt, hogy az állami iskolákban sokszor nem képződik annyi mennyiségű és minőségű tudás, mint a magánintézményekben, kiviszik a saját gyerekeiket is, sőt állami adóforintokból magánintézményeket hoznak létre; elég, ha csak Debrecent említem.

Tehát önök tudják és tisztában vannak azzal, hogy az nincs. De más van. S majd megvárom én, hogy lesz-e, mondjuk, magánszakképző. (Dr. Vinnai Győző: Biztos lesz.) Bár a gazdag gyerekek nem a szakiskolákba mennek, ezt korábban mondtam, tehát itt nem éri meg megcsinálni. Tehát lehet ilyet bekiabálni, képviselőtársam, csak azt lássuk be, hogy önök valójában tudják, és az elit tudja, hogy mi kell egy gyereknek a XXI. században, milyen képességeket kellene fejleszteni. De ott tartunk, hogy ha van pénzed, kapsz normális egészségügyet, ha nincs, nem kapsz, ha van pénzed, el tudod a gyerekedet vinni normális oktatási intézménybe, ha nincs, akkor meg imádkozzál érte, hogy megtanul írni, olvasni meg szöveget értelmezni. Ez nem a helyes államfelfogás. Ezzel mi egyenes gerinccel, de szemben állunk, mert szerintünk nem ez az állam feladata.

S azt is látni kell, hogy az elmúlt években a közoktatási innováció túlnyomó többsége ezekben a magánintézményekben  csúnya szóval  képződött meg vagy jött létre. Ezekre figyelni kellene, és sok jó módszert inkább általában az állami iskoláknak is át kellene tőlük venni. Nem lehet azt mondani, amit Rétvári államtitkár úr mondott, hogy egy meghatározott protokoll szerint fogják ezek után a gyerekeket oktatni. Ezt ugyan a hatéves iskoláztatásra mondta, de ugyanilyen protokoll szerint tekintenek önök a gyerekekre. A gyerekek sokfélék. Gazdag gyerek és gazdag gyerek között is van különbség. Én a II. kerületben voltam önkormányzati képviselő, és láttam, hogy néha nagyon sok problémával küzdenek, és nagyon kellenek a speciális intézmények, mert a hiperaktivitástól egyéb más problémákig sok minden jelen van. És nem pénz kérdése. Akkor mekkora különbség van, mondjuk, egy II. kerületben született gyerek meg a putriban született gyerek között? És az államnak kell tudnia mit kezdeni ezzel, és lehetőleg úgy, hogy ne az legyen a cél, hogy ezeket a gyerekeket egybetereljük, külön rakjuk, mert szegény a szegénytől nem tud fejlődni. A nyomor nyomort szül, egymást kell segíteni.

Azt látom ebben a szakképzési törvényben is, és ma már az önök hozzászólásai abba az irányba mutatnak számomra, hogy amit én itt elmondtam az elmúlt 14 perc 11 másodpercben, önök azt tudják, és tisztában vannak vele, még ha az elmúlt években nem is ezeket a szólamokat mondták. De világosan tudják, mert 1998 és 2002 között nem ezt csinálták, és az sokkal jobb volt. Én csalódtam szocdemként, szocialistaként, mert azt hittem, hogy ekkora felhatalmazással önök majd sokkal jobb dolgokat fognak tenni legalább ezen a területen. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Demokratikus Koalíció vezérszónoka Arató Gergely képviselő úr. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Hadd kezdjem azzal, hogy Vinnai képviselő úr segítségére sietek, aki jól láthatóan már két hete nem tud szabadulni attól a dilemmától, hogy az ellenzéknek mégiscsak mi a véleménye erről a törvényjavaslatról, és miért van az, hogy van olyan képviselőtársunk, aki végre koncepciót fedez fel ebben a javaslatban, én meg azt mondom, hogy még mindig koncepció nélküli ez az egész átalakítási elképzelés. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert attól függ, hogy milyen mélységű átgondoltságot várunk el egy törvényjavaslattól. Abban az értelemben igaza van képviselőtársaimnak, akár Kunhalmi Ágnes képviselő asszonynak, akár képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy itt micsoda klassz koncepció van, hogy végre látunk valamilyen olyan irányt, ami megfelel az európai trendeknek, ami végre úgy néz ki, ahogy egy korszerű szakképzési elképzelésnek ki kell néznie. Mindannyiunk szívéből szólt a képviselő úr által felhozott idézet. S egyáltalán azt mondjuk, hogy végre valami olyasmi történik a szakképzés területén, amire már régóta vágyunk, ami nem arról szól, hogy minden rossz, ami 2010 előtt volt, és nem arról szól, hogy most térjünk vissza valahova, a régmúlt sikereibe, hanem végre előretekint, és azt keresi, hogy merre van a szakképzés jövője, merre lehet előrefelé haladni.

De hogy még mindig hiányzik a megfelelő koncepció, az előkészített, átgondolt stratégia, azt éppen ez a törvényjavaslat bizonyítja számomra. Hadd kezdjem a legegyszerűbb dologgal. Azt kifogásoltuk többen, amikor a szakképzési törvényjavaslat vitája zajlott, hogy a kormány elfelejtette benyújtani hozzá azokat a törvényjavaslatokat, amelyekből kiderült volna az, hogy milyen kapcsolatban lesz a továbbiakban a köznevelés és a szakképzés, hogy milyen módon érinti ez a diákok, tanulók jogállását, a képzésben részt vevő diákokét is, és egy sor hasonló kérdés volt nyitva akkor a törvényjavaslat vitája során.

Ehhez képest a kormány nagyon furcsa megoldást választott. Mert megtehette volna azt, és ez lett volna a szerencsésebb és a valóban átgondolt koncepciózus megoldás, hogy kidolgozza a teljes modellt, és aztán egységben nyújtja be a törvényjavaslatot. Még jobb lett volna persze, de ezt már csak mellékesen említem, ha ehhez egy olyan indoklás is készült volna, amely érdemben bemutatja az új rendszer működését, kapcsolatait, amiből érdemben kiderül az, hogy miért van szükség az egyes intézkedésekre.

De ha már ezt nem tették meg, drága államtitkár úr, akkor meg elegáns lett volna megvárni a törvény elfogadását.

(18.30)

Maguk úgy nyújtották be ezt a törvényjavaslatot, hogy nem tudhatták, hogy mit fog elfogadni a parlament. Ezt csak azért hozom föl, mert éppen ma beszélgettünk az Országgyűlés tekintélyéről. Mennyire tiszteli az a kormány az Országgyűlés tekintélyét, amelyik úgy nyújt be egy törvényjavaslatot, hogy egyébként még nem tudja, hogy el fogjáke fogadni az előzőt és milyen módon. Ez világosan mutatja, hogy minek tekinti ez a kormány parlamentet: szavazógépnek, pecsétnyomó gépnek és nem érdemi törvényhozásnak.

Még egyszer mondom, lehetett volna úgy, hogy egyben, és akkor persze egységesen lehetett volna módosítani, de ha már nem egyben nyújtották be, akkor tetszett volna kivárni azt, amíg elfogadja az Országgyűlés a törvényt. Hát, nagyon nem kellett izgulni, mert a szavazógép működött, és persze elfogadta, és persze nem fogadott el semmi olyan módosítót, ami a tanárok, a diákok vagy éppen az intézményrendszer stabil működése érdekében megváltoztatta volna az eredeti elképzelést.

Van egy alapvető kérdés tulajdonképpen ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, amire nem szeretnék egyébként elhamarkodottan szélsőséges választ adni. Ez az a kérdés, hogy elválaszthatóe egymástól a szakképzés és a közoktatás rendszere. Magyarországon hagyományosan, most ne menjünk bele, mondjuk, legalább a ’60-as évektől ez alapvetően egy jogi kereteiben, szabályozásában egységes rendszer volt, és a rendszerváltás után is ilyenfajta módon folytatódott. Tehát a rendszerváltás után úgy épült föl ez a rendszer, hogy alapvetően az iskolarendszerű szakképzés intézményeinek működését is a köznevelési törvény vagy közoktatási törvény szabályozta, és a szakképzési törvény ehhez képest lényegében kiegészítő módon működött.

Ezt rengetegen bírálták, főleg a szakképzés világából, mert úgy érezték, hogy nem kellőképpen alkalmazkodik az ő igényeikhez ez a törvényi megoldás. És kétségkívül, ha körbenézünk Európában, mindenféle megoldás elképzelhető, nem egy, jól működő közoktatási és szakképzési rendszer van, ahol ezek az intézmények egymástól jogi értelemben is elkülönítve működnek.

Mi a probléma azzal a megoldással, amit önök most választanak? Legalább kettő. Egyrészt egy ilyen súlyú változásra hosszú szakmai vita, tervezés és megfelelő átmeneti idő után kerülhet csak sor normális esetben. Ez az, ami hiányzik. Most lehet látni, hogy a kormány hogy rohan saját maga után. Mert persze arról van elsősorban szó, hogy hoztak egy törvényt, január 1-jén már hatályba akarják léptetni, de egyébként közben még a másik törvényen is át kell vezetni. Ahelyett, hogy egy normális tempóban hozták volna meg az eredeti törvényt, és akkor bőségesen lett volna idő arra, hogy akár további jogszabályi változásokat végig lehessen gondolni, most ez az őrült, rohanó tempó van. De ez azért van, mert maguknak minden nagyon sürgős; mert olyan mértékben szúrták el ezt a dolgot az elmúlt évtizedben, hogy a lehető legsürgősebben kell a károkat kezelni.

Hozzá kell tennem, miután szerintünk elszúrták, ezért mi a károk csökkentésében biztosan partnerek lennénk, csak akkor beszéljünk már erről a dologról őszintén, és azért ne zúdítsunk rá úgy egy újabb kanyart, egy újabb változást, egy nagyon alapvető változást a szakképzésre, a közoktatás világára, hogy egyébként nincs idő arra, hogy normálisan elő legyen készítve a változás és normális idő legyen a végrehajtására.

Szóval, azt mondtam, hogy elvileg elképzelhető vagy lehet úgy működtetni egy rendszert. Attól még, hogy a ’90-es évek elején azt a szabályrendszert erősítette meg az akkori oktatási kormányzat, amelyik a közoktatási törvényt érvényben tartotta a szakképzés rendszerére is, és ez kettős szabályozást hozott létre, nem szükségképpen kell hogy így legyen.

Van azonban egy nagyon fontos probléma ezzel a fajta történettel. Azokban az országokban működik jól ez a típusú szétválasztás, ahol az alapfokú oktatás, beleértve az alsó középfokot is, megfelelő alapokat nyújt a szakképzéshez. Szerintem egyetlen olyan képviselőtársam sincs, aki nyugodt szívvel merné állítani, hogy mondjuk, a szakiskolába kerülő gyerekek esetében ők olyan alapokkal jönnek a közoktatás alapfokából, ami biztosan megalapozza a szakképzést; hogy velük már nem kell ebből a szempontból foglalkozni, ott már nincs oktatási feladat, ott valójában már csak a szakképzésre van szükség.

Ennek többfajta oka van. Egy része pedagógiai, más része azonban egyszerűen abból következik, hogy túl rövid az alapfok és az alsó középfok. Ez nagyjából Magyarországon elég bonyolult módon, de a felső tagozatnak felel meg. Mindkét iskolafok túl rövid. Tehát lehetett volna abba az irányba elmenni, hogy leválasztjuk a szakképzést. Ugye, azért voltak a szakközépiskolák és a hagyományos szakiskolák ebben a sajátos kettős rendszerben, mert közoktatási hiánypótló, felzárkóztató funkcióik is voltak. Ezt önök leépítették, tönkretették, különösen a szakiskolák esetében  szakközépiskolák jelenlegi nevük szerint. Most szeretnék visszacsinálni, de közben meg kiveszik őket a törvényi szabályozás alól. Azzal egyetértünk, hogy csinálják vissza, hogy hozzák vissza a hiánypótlást, a képességek fejlesztését a szakiskolába, mert látjuk azt, hogy anélkül nem működik. És ebben például képviselő úr szavaival mélyen egyetértek. De akkor meg az úgy nem fog működni, hogy közben egyébként megszüntetjük a közoktatással való szerves kapcsolatát ennek az intézményrendszernek.

Lehetett volna itt mindenféle megoldást találni, és tudom, hogy a kormány ilyeneken gondolkozott is, hogy előre nulladik évfolyam, hátra kilencedik évfolyam, hogyan lehetne ezt a rendszert fejleszteni. Nézzék, az nem nagyon működik…  majd biztos mondanak nemzetközi példát, ahol működik. Ha szakmai konferencián lennénk, akkor elvitatkoznánk azon, hogy ez miért van így vagy miért nincs így. Magyarországon minden tapasztalat szerint 14 éves korra a gyerekek jó részét nem lehet arra a szintre hozni, ahol egyébként a szakképzés igényeinek és utána a szakmában való megmaradás igényeinek meg tudnának felelni.

Ha ez így van, akkor vagy a szakképző intézménynek kell lennie közoktatási funkciójának, akkor ilyen jogi szabályozás is kell, ezt kidobták most a törvényből, vagy pedig meg kell nyújtani a közoktatás keretébe tartozó, általánosan képző iskolarendszert. Mind a kettő jó megoldás, mindegyiknek van előnye és hátránya, de önök egyiket sem teszik, és különösen hiányzik az, hogy elemezték volna azt, hogy az egyes megoldásoknak milyen előnyei és hátrányai vannak.

Ennek következtében a mostani törvénymódosítás lényegében az érdemi kérdésekkel nem foglalkozik. Nem oldja meg a problémát. Egyetértek államtitkár úrral, meglepő fejlemény, ez valóban egy technikai törvénymódosítás. Az a baj, hogy a probléma nem technikai. A probléma alapvetően szakpolitikai és stratégiai. És ezt a stratégiai problémát nem oldják meg. Ahol eddig a köznevelési törvény szerepelt, oda beírták, hogy a köznevelési és a szakképzési törvény. Ezzel nem oldottak meg semmit. Ettől nem tudjuk, hogy ilyen szabályozás van, nem tudjuk, hogyan működik a rendszer.

Általánosságban azt szeretném még ehhez elmondani, hogy egyébként én azt egy téves felfogásnak tartom a mostani kormány logikájában, hogy mindenféle tárcaharcok és minisztériumi harcok okán elválasztja egymástól a közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás irányítási rendszerét. Vonatkozhatnának erre külön jogszabályok, még egyszer mondom, ennek van jó megoldása, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egységes ágazati irányítás kell az egész rendszer fölött, szívem szerint azt mondanám, hogy még a felnőttképzés fölött is, ami egyébként a mi kormányunk idején sem volt így, de szerintem akkor is tévedés volt.

Azt kell tehát mondanom, hogy csak elképesztő szükség lenne ebben az országban egy egységes, jól működő oktatási tárcára, amelyik az oktatás egészét átfedi. Most is látjuk, hogy milyen problémákat okoz az, hogy a két tárca különböző irányba rángatja a szekeret. Most persze értjük, hogy éppen az Innovációs Minisztérium van nyerő helyzetben a bonyolult technológiai összefüggések miatt, és ő húz magához mindent. Államtitkár úr ezzel elégedett, ezt nem csodálom, de az a helyzet, hogy esetleg jön majd egy új EMMI-miniszter, aki jobb viszonyban lesz a miniszterelnökkel vagy felszálló sztár lesz, és akkor majd esetleg megint visszarángatják az egész rendszert.

Ez nem nagyon jó az oktatásnak, és szakmailag sem jó. Tudják, van egy alapvető probléma: a gyerek az ugyanaz. Onnantól kezdve, hogy tulajdonképpen már bekerül a bölcsibe vagy akár lejjebb, a csecsemőkori ellátásokba, minimum odáig, amíg befejezi a szakképzést vagy megkapja a diplomáját, ugyanaz a gyerek. És az nem nagyon tesz neki jót, ha különböző szemléletű, széteső rendszerekben próbáljuk őt képezni.

Két konkrét ügyről szeretnék szólni, az egyikkel nem fogok meglepetést kelteni: ez az alternatív iskolákra vonatkozó szabályozás. Drága államtitkár úr, én mindent értek. Csak azt mesélje már el nekem, hogy mi köze van ennek a szakképzési törvényhez. Megmondom: az égadta világon semmi.

(18.40)

Maguk le akarnak számolni az alternatív iskolákkal. Már nyáron bevezettek egyfajta szabályozást, az nem jött be, mert kiderült, hogy a Waldorf-iskolák érdekérvényesítő ereje elég nagy ahhoz, hogy ne lehessen velük olyan simán kitolni, most pedig megpróbálnak egy másik szabályozást. Tudom, most megint megígérték a Waldorf-iskoláknak, hogy de ők kivételek lesznek. Csak van még rajtuk kívül is egy sor alternatív iskola. Azt mondja államtitkár úr, hogy majd itt az fog történni, hogy itt most már nem lesznek bürokratikus szabályok. Aha! Magyarul: nem lesz semmilyen garancia, nincs semmilyen szabályozás arra, hogy milyen módon engedélyezik az iskolákat és milyen módon nem. Innen kezdve ez főúri keggyé válik, majd eldönti az adott tárca, adott miniszter  most éppen ez a miniszter, máskor másik miniszter, ki tudja , hogy mi a jó alternatív iskola, mi nem. Egyben biztos vagyok: az Erdoğan-féle török iskola mindig jó iskola lesz, amíg önök vannak kormányon, akármit csinálnak és akármilyen terrorista kapcsolatai vannak. De ezen kívül, hogy ki lesz a jó iskola, majd azon múlik, hogy a miniszternek éppen ki rokonszenves, meg hogy a fideszes képviselőknek hova járnak a gyerekei, és hol lobbiznak vagy kiért lobbiznak hatékonyan.

Még nagyon röviden szeretnék szót ejteni a felnőttképzési törvényről és annak módosításáról. Miután attól félek, hogy már képviselőtársaim türelmét is kellően igénybe vettem, csak annyit szeretnék kiemelni, hogy a felnőttképzés területén van egy sor olyan szabály, amely ugyan szintén nem a szakképzési törvényhez csatlakozik, tartozik vagy kapcsolódik, de egyébként jó szabályok, rendeznek bizonyos kérdéseket, rendezettebbé, szabályosabbá teszik a felnőttképzés világát, ami nem csak a felnőtt szakképzésből áll, árulom el csendben képviselőtársaimnak, mert el szokták felejteni. De akkor nem kell ezt begyümöszkölni ebbe a jogszabályba, hanem dolgozzanak ki és hozzanak be egy felnőttképzésitörvény-módosítást, rakjuk rendbe ezt a területet, szerintem mindenkinek lenne erre hajlama! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Az LMP vezérszónoka, Hohn Krisztina képviselő asszony következik. Parancsoljon!

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Talán nem is olyan könnyű ez után a felszólalás után megszólalni, hiszen Arató Gergely sok mindent elmondott, amit én is szerettem volna elmondani, de mégis ráerősítenék néhány dologra.Ez a salátatörvény több tucat törvénymódosító javaslatot tartalmaz, és amennyiben elfogadásra kerül, akkor az fogja a szakképzési törvényt, amelyet már elfogadtunk  illetve mi nem, de önök igen , a jogrendszernek megfeleltetni. Ugyan tudjuk, hogy közben a Waldorf-iskolák aggályai szertefoszlottak, mert sikerült egy államtitkárral megegyezniük, és emiatt rájuk nézve ez már nem olyan aggályos, mint korábban gondolták, de a többi magániskola szempontjából, azt gondolom, még mindig az. Mégpedig azért, mert törli az alternatív intézmények működésére vonatkozó, 2003 óta törvényben deklarált megfelelő felhatalmazást, amelynek alapján a magánintézmények a pedagógiai tevékenységüket az általánostól eltérő szabályok szerint végezhették és végezhetik.

A javaslat elfogadása esetén a köznevelési törvényben egyáltalán nem jelennek meg, említés szintjén sem, az alternatív pedagógiák, kerettantervek és óvodapedagógiai programok. A javaslat a tanszabadság, a tanítás szabadsága, a nevelés szabad megválasztása alapjogának sérelmét okozhatja. A javaslat a magánintézmények létét alapjaiban kérdőjelezi meg az alábbiak miatt. Törvényi felhatalmazás hiányában nem garantált, hogy intézményeik megőrizhetik a kerettantervükben meghatározott specifikumokat, mint sajátos tananyag, önigazgatás, sajátos működési alapelvek, sajátos oktatásszervezés, eltérő tanulói kötelező órák. Nincs biztosítva sem az eddigi sajátosságok megőrzése, sem jövőbeni bővítésük lehetősége.

A javaslatban továbbá az alternatív szakasz helyetti miniszteri engedélyezés bevezetése is rossz, a továbbiakban a szövetségbe tömörült magyar Waldorf-közösség nem tud egységesen fellépni, hiszen az egyes intézményeknek egyedileg kell a miniszteri engedélyt megszerezniük. Nekik ez volt az egyik legfőbb aggályuk ezzel a törvénnyel kapcsolatban. A javaslat szerint a miniszter csak a nevelés-oktatás tartalmi kérdéseire vonatkozó egyedi megoldások alkalmazását engedélyezheti, amelybe lényegében csak az oktatott anyag és óvodai nevelési tartalmak férnek bele. A javaslat szövege mellett a miniszter nem jogosult egyedi megoldás engedélyezésére. A javaslat szabályozása alapján tehát a nevelés-oktatás tartalmi kérdésében is kizárólag a miniszter belátásán múlik az engedélyezés, hiszen csak „engedélyezheti”. Így komoly aggály, hogy a magánintézmények teljesen kiszolgáltatottá válnak az aktuális, illetve a mindenkori miniszteri vagy kormányzati akaratnak.

A javaslat 77. §-ának értelmében az érettségi vizsga részletes követelményeinek meghatározása kikerül a miniszteri rendeleti szabályozás köréből. Ehelyett miniszteri hivatalos kiadvány formájában lesz kihirdetve, honlapon közzététellel. A jogszabályi forma mellőzése a jogalkotásra vonatkozó törvényes garanciális szabályok mellőzését jelenti lényegében, hiszen közvetlen miniszteri kézi vezérlés alá kerülnek az érettségi vizsgakövetelmények, ezek tartalma, hatályba léptetésük, megismerhetőségük s a többi. Évtizedek óta megszilárdult közoktatási, köznevelési szabályozási gyakorlatot rúg fel a javaslat, amely a jogbiztonság sérelmét jelenti az érettségi vizsga mint kiemelt állami vizsga területén is.

A javaslat 79. §-a megszünteti a nyilvántartásba vételről szóló határozattal szembeni fellebbezési jogot, amely hátrányosan érintheti az intézményalapítás folyamatát, amennyiben az intézményalapítás jogát azzal szűkíti, hogy fellebbezés megvonásával bírósági útra tereli a jogorvoslatot. A fellebbezés a köznevelés rendszerén belül gyors jogorvoslatot biztosít, ellentétben a bírósági perrel, amely köztudottan sokkal lassúbb.

A javaslat újabb kötelező kompetenciamérést vezet be a nyolcadik osztályosok pályaválasztást segítő kompetenciáinak mérésére. A javaslat azért is sérelmes, mert teljesen felesleges, ugyanis a középiskolai felvételi eljárás, tehát a jelenlegi szabályozás a tanulók számára a választási lehetőséget már biztosítja, pedagógiailag pedig kifejezetten káros a tanulók állandó, különféle jogcímeken, most épp továbbtanulást segítő kompetenciáik oldalán való méregetése, hiszen az ilyen mérésekkel a tanulói jogok, mint továbbtanulás megválasztása, befolyásolt lesz.

Mivel nem szeretnék hosszú lenni és visszaélni képviselőtársaim türelmével, annyit még elmondok, hogy az LMP-frakció, mint ahogy a szakképzési törvényt sem, ezt sem fogja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Párbeszéd frakciójának vezérszónoka, Tordai Bence képviselő úr következik. Parancsoljon!

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Azt hiszem, ez a törvény a Fidesz-kormány inkompetenciájának az egyik legjobb bizonyítéka, annak az alkalmatlanságnak a napnál világosabb bemutatása, amit tapasztalunk egyébként hétről hétre itt, akik az Országgyűlés munkáját követni próbáljuk. Önmagában már az, hogy egy olyan törvényről beszélünk, ami egy gyakorlatilag még el sem fogadott törvény módosítását teszi meg sok-sok tucat paragrafuson keresztül, önmagában is nevetséges. De ha megnézzük, hogy miért alakult ez így, és milyen konkrét, tetten érhető nyomai vannak ennek, akkor látjuk, hogy a Fidesz-kormány elfelejtett kormányozni, már olyan szinten nem érdekli önöket a közpolitikai munka, az emberek valós problémáira való reflexió, ne adj’ isten, megoldások keresése, hogy a végén ilyen jogi szörnyszülöttek jönnek ki az önök kezei közül. Ha már szóba jöttek az utolsó felszólalásokban az alternatív iskolákkal kapcsolatos megszorítások, az újraszabályozásuk, aminek egyébként valóban semmi keresnivalója nincs egy szakképzési törvényben, akkor hadd oszlassak el néhány félreértést, ami teljesen érthető módon van itt még az ellenzéki képviselőtársak között is. Azért érthető, mert tegnap próbálta tisztázni magát a kormány, pontosabban Maruzsa államtitkár azok alól a teljesen jogos és megalapozott vádak alól, azok alól a félelmek alól, amelyek egész hétvégén izgalomban tartottak több tízezer családot Magyarországon. Jelesül, hogy tényleg el akarjae lehetetleníteni a Fidesz-kormány az alternatív iskolák működését.

Maruzsa szerint, ahogy Arató képviselőtársam megtippelte, nem, Maruzsa államtitkár azt mondta, hogy nem, ez egy teljes félreértés, kinyilvánította a találkozó emlékeztetője szerint a minisztérium szándékát, miszerint sem a már működő alternatív iskolák  tekintet nélkül arra, hogy milyen tanterv, milyen pedagógiai megközelítés szerint működnek , sem a most akkreditációt szerezni próbáló iskolák ellehetetlenítésére nem szolgál ez a törvény. Ez, mondjuk, azért is sajátos mondás, mert láttuk, hogy pont a héten utasították el egy nagyon jó hírű új kezdeményezés, egy alternatív iskolahálózat akkreditációját az illetékes szerveknél.

(18.50)

De most tegyük félre a kellemetlen valóságot! A szakmai képviseletet meggyőzte az államtitkár afelől, hogy nincs miért aggódni, és azzal sikerült meggyőzni őket, hogy gyökeresen átírják ezt a törvényjavaslatot. Tehát pontosan erről szól, hadd idézzem akkor önnek szó szerint ezt az emlékeztetőt, amely a találkozóról készült. Úgy fogalmaznak  nem akarom untatni önöket minden részlettel, de megtalálják egyébként megint csak a Waldorf Szövetség honlapján, gyakorlatilag az államtitkárság mindenben visszavonulót fújt. Az látszik, hogy egy teljesen fogalmatlan jogalkotás zajlik, hozzá nem értők barkácsolják a törvénytervezeteket, amelyek egymással versengve kerülnek be a jogalkotás rendszerébe.

Elmondom, hogy ezzel mi a probléma. Az, hogy nem tartják be azt a jogalkotási törvényt, azt a társadalmi egyeztetésről szóló jogszabályt, amely előírja, hogy minden rendelet, minden kormány- és miniszteri rendelet és elsődlegesen minden törvény társadalmi egyeztetésre kell hogy bocsátva legyen. Most ehhez képest megnéztem a kormany.hu-nak az erre a célra szánt felületét: miközben csak ezen a héten több tucat törvényjavaslatot tárgyalunk, ehhez képest idén ősszel, tehát szeptember, október, november hónapokban egy, azaz egyetlen olyan törvényjavaslat került ki erre a honlapra, amelynél valóban megvalósulhatott a társadalmi egyeztetés az érintettek, a civil szervezetek, a szakmai érdekképviseletek vagy ebben az esetben például a pedagógus-szakszervezetek vagy akár a szülői szervezetek között. Itt most akkor a Belügyminisztériumnak jár egy darab dicséret.

Nem tudom, hány esetben mulasztották el ők is ezt a kötelezettséget, de az biztos, hogy az összes többi minisztérium, tehát itt az államtitkár úr által képviselt ITM sem tett eleget a törvényi kötelességének, ha úgy tetszik, mulasztásos jogszabálysértésben vannak.

Nem véletlen egyébként, hogy törvény írja elő, hogy egyeztetni kell az érintettekkel, különösen egy ilyen kiterjedt jogszabály-módosítás esetében, hiszen akkor az ilyen amatőr hibák, hogy az állítólagos jogszabályalkotói szándékkal tökéletesen szembemegy az a tervezet, amelyről aztán itt az Országgyűlés tárgyalni kénytelen, akkor elkerülhetők lennének.

Úgyhogy javaslom, hogy a hölgyek és urak egy kicsit több szerénységet, szakmai alázatot és munka iránti elkötelezettséget tanúsítsanak a következő időszakban, akkor talán majd lesz lehetőség, és lesz érdembeli értelme annak, hogy önökkel szakmai vitába bocsátkozzunk. Addig pedig ilyen típusú törvényjavaslatokkal, nem is saláta-, hanem tényleg ilyen lecsótörvénycsomagokkal, vagy ha úgy tetszik, a Frankenstein-jogalkotás újabb és újabb szörnyszülöttjeivel, kérem, ne terheljék a tisztelt Házat, ne rombolják az Országgyűlés tekintélyét, és ne fárasszák se az állampolgárokat, se a képviselőtársakat. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiban.  Dr. Vinnai Győző: Ülj le, egyes!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi szószóló felszólalása következik. Megadom tehát a szót Paulik Antal szlovák nemzetiségi szószóló úrnak, aki nemzetiségi nyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Parancsoljon!

PAULIK ANTAL, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Ďakujem za slovo, pán predseda! Köszönöm a szót, elnök úr.Vážený pán predseda, poslanci, hovorcovia, vážený pán štátny tajomník! Vo svojom príhovore informujem Vás o stanovisku Výboru národností Maďarska, ktoré sme si vytvorili na zasadnutí národnostného výboru 18. novembra k návrhu zákona číslo T/8014 o modifikácii niektorých nariadení v súvislosti s novým zákonom o odbornom školstve.

Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Mint a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért szószóló röviden szeretném ismertetni önökkel a szakképzésről szóló törvény hatálybalépésével összefüggő módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekről szóló tervezettel kapcsolatosan bizottságunk november 18-ai ülésén kialakított véleményét.

Ahogyan arról a szakképzésről szóló törvény tervezetének általános vitájában már szóltam, a nemzetiségi oktatásnak, ezen belül a köznevelésnek és a szakképzésnek is kiemelt figyelmet szentel a Magyarországi nemzetiségek bizottsága. Akkori felszólalásomban jeleztem, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényben már meglévő, a nemzetiségek kulturális autonómiáját biztosító oktatási jogosítványoknak a szakképzés most folyamatban lévő átalakítása kapcsán történő korlátozása nem fogadható el a hazai nemzetiségek számára.

Államtitkár úr akkori válaszában jelezte, hogy a kormánynak nem célja a nemzetiségi jogok bárminemű korlátozása. Mivel ezt a kijelentést bizottságunkban teljes körű egyetértés fogadta, ezért a most tárgyalt tervezetben ennek megerősítését kerestük elsősorban. A tervezetet részletesen áttekintettük, értelmeztük, már csak azért is, mivel jó néhány jogszabályt megváltoztat, miközben meglehetősen sok rendelkezést hatályon kívül helyez.

Természetesen, ahogyan a szakképzésről szóló törvény vitájában, most is a nemzetiségi szempontokat mérlegeltük a tervezet bizottsági tárgyalásakor. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy a hatályos köznevelési törvényben megnyugtató részletességgel jelentek meg azok a jogosultságok és garanciális elemek, amelyek biztosítják számunkra, hogy a nemzetiségek anyanyelvi neveléshez-oktatáshoz fűződő jogai ne sérüljenek. Ezeket a rendelkezéseket kerestük a szakképzési törvény tervezetében, és ezek meglétét vizsgáltuk ebben a tervezetben is, abból a szempontból, hogy mennyiben maradtak biztosítottak a nemzetiségek korábbi jogosultságai a mostani módosítások elfogadását követően.

A kormány képviseletében az innovációs és technológiai miniszter által beterjesztett módosító csomag, ahogyan már többször elhangzott, összesen nyolcvan törvényt változtat. Ezek túlnyomó része tulajdonképpen technikai módosítás, a szakképzési törvény immár elfogadott fogalmainak, rendelkezéseinek átvezetéséről szól, és közvetlenül nem érintik a nemzetiségi oktatást, illetve a szakképzést, így bizottságunk a nyolcvan jogszabály között a nemzetiségek szempontjából releváns törvények áttekintésére összpontosított. A tervezet két ilyet tartalmaz: módosítja a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvényt, valamint a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény nemzetiségi köznevelésre vonatkozó egyes pontjait.

A most előttünk lévő törvénytervezet 51. pontja tartalmazza a nemzetiségek jogairól szóló hatályos törvény több rendelkezésének módosítását. Ezek eleget tesznek a nemzetiségi bizottság szakképzési törvénnyel kapcsolatos elvárásainak, mivel a szakképzésre vonatkoztatva tartalmazzák a korábban a nemzetiségi törvényben megjelenő előírásokat, jogosultságokat. Valamennyi, korábban a nemzetiségi köznevelési intézményekre vonatkozó pont intézményi felsorolásában megjelennek a nemzetiségi szakképzési intézményekre és tanulóikra is érvényes előírások, amit egyetértéssel nyugtáztunk.

A javaslat a nemzetiségi program szerint működő szakképzési intézmények vonatkozásában is megtartja a nemzetiségi önkormányzatok általi átvételének és működtetésének lehetőségét, továbbá annak feltételeit is azonos módon szabályozza, ahogyan a köznevelés egészének intézményeire vonatkozó elvárásokkal korábban találkozhattunk, ami nemzetiségi szempontból az egyik legfontosabb vívmánya az elmúlt évek nemzetiségi oktatásra vonatkozó jogszabály-módosításainak. Éppen ezért megelégedéssel nyugtáztuk e rendelkezések átvezetését a szakképzési intézményekre is.

A tervezet következő, nemzetiségi szempontból is releváns pontja az 54., amely a köznevelési törvény rendelkezéseit módosítja annak érdekében, hogy a szakképzési törvény új elemei e jogszabályban is megjelenjenek. E célból a tervezet a köznevelési törvényt 31 esetben módosítja érdemben, 30 pontban egészíti ki, illetve módosítja a hatályos szöveget, továbbá 46 pontban sorolja fel azokat a részeket, amelyeket hatályon kívül kíván helyezni a minisztérium. Ezek egyrészről a nemzetiségi intézményekre, illetve oktatási formákra közvetlenül vonatkozó rendelkezéseket nevesítve nem tartalmaznak, másrészről pedig az új szakképzési törvény rendelkezéseinek megfelelő megfogalmazásokat, törvényi utalásokat vezetik át, éppen ezért bizottságunk ezek többségére vonatkozóan nem fogalmazott meg észrevételt.

A fentiek miatt a nemzetiségi bizottsági ülésen leginkább a tervezetnek azt a részét vizsgáltuk, amely a köznevelési törvény rendelkezéseinek egész sorát helyezi hatályon kívül, ezek több pontban is érintik a nemzetiségi köznevelés egészének rendszerét. A változások nagyobbik része elfogadható számunkra, azonban a tervezet egyik pontjában az előterjesztő hatályon kívül kívánja helyezni az emberi erőforrások miniszterének a köznevelési törvényben korábban megjelenő jogosultságát arra, hogy egyéb irányelvek mellett, a nemzetiségek óvodai nevelésének irányelvét és a nemzetiségek iskolai oktatásának irányelvét is rendeleti formában fogadja el és adja ki.

Az említett köznevelési törvényi rendelkezés nem a hatályon kívül helyezés ténye miatt váltott ki aggodalmat bizottságunkban, hanem azért, mert az említett miniszteri rendeletek kiadásának korábbi előkészítése során főszabályként a miniszter kikérte az országos nemzetiségi önkormányzatok egyetértését is. És mivel a mostani tervezet nem tartalmaz utalást arra, milyen formában valósulhat meg a jövőben a nemzetiségi irányelvek módosítása, ami egyébként rendszeresnek mondható, nem látjuk biztosítottnak a vonatkozó egyetértési jog jövőbeni alkalmazásának formáját, lehetőségét.

(19.00)

A nemzetiségi bizottság egyhangú véleménye e ponttal kapcsolatosan az, hogy amennyiben nem kapunk megnyugtató választ az említett irányelvek jövőbeni sorsával kapcsolatban, annak szabályozása érdekében módosító indítványt készítünk elő, illetve nyújtunk majd be a tervezethez.

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága hétfői ülésén az említetteken kívül a beterjesztett tervezettel kapcsolatosan megfogalmazódott egy olyan további kérdés is, amelyet véleményem szerint célszerű szintén most, az általános vitában felvetni. A tervezet a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény jelenleg hatályos szövegével dolgozik, annak hatályos rendelkezéseit idézi, illetve terjeszti ki az új szakképzési törvény által létrehozandó rendszerre. Ugyanakkor a köznevelési törvény legutóbbi módosításakor már elfogadásra kerültek egyes, szintén a nemzetiségi oktatási jogokat, a nemzetiségi köznevelés rendszerében a nemzetiségi egyetértési, véleményezési jogokat érintő módosítások, amelyek 2020 januárjától lépnek hatályba. A bennünk felmerült kérdés az, hogy mi lesz ezeknek a módosításoknak a sorsa, miként kezeli a szakképzési törvény és a most előttünk fekvő tervezet ezeket a januárban hatályba lépő rendelkezéseket.

Zárásképpen elmondható, hogy a jelen tervezet sok, a szakképzésről szóló törvény általános vitájában felmerült kérdésre, illetve vitás pontra ad részletes és nemzetiségi szempontból kielégítő választ. A mi szempontunkból ez azt jelenti, hogy a szakképzési törvény vitája során bizottságunk által megfogalmazott, a nemzetiségi és köznevelési törvény nemzetiségi oktatási jogokat szabályozó rendelkezéseinek sorsára vonatkozó felvetéseink túlnyomó részére választ kaptunk a mostani előterjesztésből, így a jogszabálytervezetet bizottságunk elfogadásra fogja javasolni.

Ďakujem Vám za pozornosť! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most kétperces felszólalások következnek, ezek sorában elsőként Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Dakujem, že ste krátke, pán prezident. Fordítanám: nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen rövid volt, elnök úr. Én egy problémára szeretném felhívni a figyelmet ebben a két percben  erről már volt itt szó, de talán érdemes még egyszer megemlíteni , nevezetesen: a nemi szegregációra a szakközépiskolákban vagy a szakképzésben. Minden felmérés azt mutatja, a legutóbbi, amit én olvastam, az egy kicsit korábbi, egy 2017-es felmérés volt, amely arról szólt, hogy vannak tipikusan férfi és női szakmák, és bizony ezáltal az is meghatározódik vagy meghatározásra kerül a választással tulajdonképpen, hogy ki milyen módon tud elhelyezkedni, ráadásul ilyen módon általában az is meghatározottá válik, hogy milyen fizetést tud kapni az adott illető, aki elvégezte a szakközépiskolát. Na most, ebből a felmérésből az derült ki, hogy a szakközépiskolát végzett nőknek jelentősen kisebb az esélye a foglalkoztatottságra, és nagyobb a munkanélküliségre, mint a szakközépiskolát végzett férfiaknak, illetve az átlagos fizetésük is alacsonyabb, ráadásul ugye, ehhez hozzájárul az is, hogy a nők jóval nagyobb arányban választanak kevésbé piacképes szakmákat.

Éppen ezért erre szeretném felhívni az államtitkár úrnak a figyelmét, hogy bizony ezzel a kérdéssel érdemes foglalkozni, hiszen ez hosszú távon határozza meg a nők munkaerőpiaci helyzetét és lehetőségét, és talán már itt is érdemes küzdeni az ellen az egyenlőtlenség ellen, amit minden felmérés mutat, hogy egyébként szinte bármilyen szakmában is kevesebbet keresnek a hölgyek, a nők, mint a férfiak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Pósán László képviselő úr, Fidesz, két percben!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én legelőször is szeretném megköszönni a nemzetiségi szószóló úrnak azt a szakmai hozzászólását, amely valóban arról szól, ami be volt terjesztve, nem pedig az előző szakképzési törvény újbóli általános vitájára kívánt reflektálni, mint ahogy nagyon sokan mások tették.Én egyetlenegy dolgot szeretnék csak pontosítani. Kunhalmi Ágnes azt mondta, hogy Debrecenben magániskola van. Szeretném jelezni, hogy egy nemzetközi iskoláról beszélünk, annak a legfőbb fenntartója a Debreceni Egyetem. Ha ön szerint ez magániskola, akkor az összes egyetemi gyakorlóiskolát annak kell tekinteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő úr, DK!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Rendkívül nyugtalanítónak tartom azt, amit Pósán képviselő úr mondott, mert ezek szerint számíthatunk arra, hogy a többi egyetemi gyakorlóiskolában is olyan nagyon-nagyon magas tandíjak lesznek, mint amit a debreceni iskolában önök létrehoztak. (Taps az ellenzék soraiban.  Dr. Pósán László közbeszól.)

ELNÖK: Csak szeretném tájékoztatni azokat a kétperces felszólalásra jelentkezett képviselőket, akik olyan frakcióban vannak, amelyből társuk már ebben a körben szólt, hogy felszólalásukat a következő körben tehetik meg. Ezt részben azért is mondtam, hogy sajátosan kedvet csináljak felszólalásuk elhagyásához. (Derültség.  Dr. Brenner Koloman: Köszönjük!  Taps az ellenzék soraiban.)Most pedig visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Nagy Csaba képviselő úr, Fidesz, parancsoljon!

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megpróbálok a törvényjavaslathoz hozzászólni, hiszen az  felolvasom  a szakképzésről szóló 2019. évi törvény hatályba léptetésével összefüggő módosító és a hatályon kívül helyező rendelkezésekről szóló törvényjavaslat, és itt végighallgattam a vitát, és nekem az volt az érzésem, hogy nyilván ez a törvényjavaslat egy másik törvényjavaslathoz kapcsolódik, amelyet már elfogadtunk. De mind a két törvényjavaslatnak van egy alapja, ez a „Szakképzés 4.0  A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája, a szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira” címet viseli. Az innovációért és technológiáért felelős miniszter úr és csapata, szakértő csapata dolgozta ki ezt az anyagot, amely, azt gondolom, egy nagyon szép szakmai anyag, nagyon fontos, a magyar társadalompolitika szempontjából aztán végképp fontos megállapítással, statisztikai adatsorral. Én javasolnám képviselőtársaimnak, hogy ha van idejük, akkor olvassák el, mert szembesít egyébként a valósággal, és talán nagyon sok magyarázatot ad arra, hogy miért szükséges ennek a két törvényjavaslatnak a megtárgyalása és elfogadása. Hogyha az ember ebbe beleolvas, akkor nagyon sok mindent tud meg Magyarországról, a magyar társadalomról, az oktatásnak, a szakképzésnek a helyzetéről, és rá is térnék azokra a jogszabály-módosításokra, amelyeknek a szükségszerűségét viszont ez a stratégia talán alátámasztja. Több képviselőtársam beszélt már arról, hogy a köznevelés egységes rendszerétől elszakadó, önálló szakképzési szabályozási és intézményrendszeri struktúrát vázolt fel és alakított ki ez a jogszabályi rendszer. Ha megengedik, akkor én mégiscsak egy ilyen gyakorlatias megközelítésben beszélnék erről, a hároméves szakképzési, illetve az ötéves technikumi képzésről, amit egyes szakemberek a mérnökképzés előszobájának tartanak. (Arató Gergely: Ez sincs benne ebben a törvényjavaslatban! Csak mondom!) Én azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy egy olyan intézményhálózati rendszer jöjjön létre, tisztelt képviselőtársam, amelyben ezeket a szakmai, oktatáspolitikai reformokat meg lehet valósítani, és azt gondolom, hogy ezek már hozzátartoznak, gyakorlati értelemben tartoznak hozzá a jogszabály-módosításhoz. Azt is gondolom, hogy az elmúlt időszakban egyszerűen az élet kényszerítette rá Magyarországot és a minisztériumot és a kormányt arra, hogy próbálja meg azokat a szakmai kompetenciákat az oktatási rendszeren, a szakképzésen keresztül az állampolgároknak biztosítani, amelyek a piaci elhelyezkedést tudják biztosítani.

2010 óta 800 ezerrel többen dolgoznak az országban, most már négy és fél millióan, és a munkanélküliség is az egyharmadára esett vissza. Ezért tartom fontosnak nagyon, hogy a szakképzési rendszer irányítása, a feladatok, a hatáskörök megosztása a kormány és az ágazati minisztérium között, illetve az ott felelős végrehajtó személyzet között most már precízen meg van fogalmazva, hogyha lehet így mondani.

Nagyon fontos, hogy a jogszabályban végre a tanulói és a felnőttképzési jogviszonyok is tisztázásra kerültek. (Arató Gergely közbeszól.) Az egyik legnagyobb gond az volt talán az elmúlt 10-20 évben e tekintetben, hogy itt nem volt egy teljesen átlátható és tiszta rendszer. (Arató Gergely közbeszól.) Fontos a duális képzés során a munkaszerződések alapján folyó szakmai képzések szabályozása, és nagyon fontos az is, hogy egy olyan adatbázis fog létrejönni, amelyben ezeket a képzéseket nyomon lehet követni.

És hogy megbecsüljük azokat, akik szakmát választanak, illetve az életüket egy olyan irányba viszik, ahol munkából, szakmai munkából szeretnének megélni, én nagyon fontosnak tartom, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény, illetve az áfa vonatkozásában is olyan kedvezményeket biztosítunk ebben a jogszabályhalmazban, amelyek a szakmai oktatást és a szakmai képzést, illetve azoknak a vizsgáztatását, illetőleg a vizsga díjának az elszámolását fogják segíteni a személyi jövedelemadó-, illetve az áfatörvény vonatkozásában.

(19.10)

Nagyon fontos, hogy a bejelentett felnőttképzés, a jogszabály alapján és az engedély birtokában végzett felnőttképzés ide fog tartozni, illetve a vizsga is. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy a nyelvek tanulását is ösztönözzük azzal, hogy az általános forgalmi adó alól kivesszük majd a vizsga vonatkozásában a költségeket.

Azt kell hogy mondjam, hogy a szakmát tanulók megbecsülésének egyik nagyon fontos része  és szintén fontosnak tartom ennek a jogszabályhelynek a megváltoztatását  az, hogy a tanulmányi és a tehetséggondozó versenyek szervezése és lebonyolítása is áfamentes lesz.

És hogy magát a képzést, illetve azokat, akik tanulnak, hogyan és mi módon tudja egy kormányzat egy rendszeren keresztül támogatni, erről szól a személyijövedelemadó-törvénynek az a módosítása, ami az ösztöndíjat, az egyszeri pályakezdési hozzájárulást, a rászorultsági helyzet miatti támogatást, a szakképzési munkaszerződések vonatkozásában azokat a juttatásokat, bér szerinti juttatásokat és nem bérhez kapcsolódó juttatásokat teszi jövedelemadó-mentessé, amiket azok a tanulók kapnak, akik a szakképzésben részt vesznek.

Ez mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy maga a szakképzési rendszer megújuljon. Nyilván a törvényjavaslat számos jogszabályhelyet módosít, illetve pontosít a tekintetben, hogy az új szakképzési törvény életbe tudjon lépni. És talán, amiről azt gondolom, hogy nagyon fontos, és ha elolvassák majd ezt a 4.0-s stratégiát, akkor látják azt, hogy nemcsak a szakképzés vonatkozásában készült el ez a koncepció, hiszen itt, ebben a stratégiában már olvashatnak arról, hogy kik, hol, hányan, hogyan, mi módon szakadnak le az oktatási rendszerünkből. És bár itt önkritikusan egyébként mindig el szoktuk mondani, hogy azok a számok, amik vannak, azokat nyilván csökkenteni kell. De én megnéztem azt, hogy például az én megyémben, ahol én képviselő vagyok, az elmúlt két évben ez a lemorzsolódás 14 százalékról 8 százalékra csökkent, úgyhogy azt gondolom, hogy az az irány, amit a kormány ezekkel a jogszabály-módosításokkal elindított, nagyon jó irány.

Végül még egy zárógondolat  és azt kérem mindenkitől, hogy majd ezt a törvényt is fogadják el, remélem, hasonló egyetértésben, mint ennek a törvényalkotásnak az előző szakaszában , hogy jó szakembereket, jó megbecsülést kell adni azoknak a kollégáknak, akik ebben a rendszerben dolgoznak, és ebben olyan kompetenciákat tudnak majd behozni a piacról, amiket talán a mostani időszakban nem, és egyre jobban képzett, és jobban felkészült fiatalokat tudunk kivinni majd a munkaerő világába, mert ennek a törvényjavaslatnak és az előző törvényjavaslatnak is talán ez a lényege. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, MSZP, két percben!

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látszik, hogy Nagy Csaba képviselőtársammal ugyanabba a bűnbe fogunk esni (Derültség és közbeszólások.)  az időm megy , általánosságban fogunk beszélni egy kicsit a törvényről.(Nevetve:) Nagy Csaba azt mondta, Csaba, Nagy Csaba azt mondta, hogy az élet kényszerítette ki ezt a törvényt. Azt kell hogy mondjam: az elmúlt években hol volt az élet? Az elmúlt években az élet nem kényszerítette ki, hogy egyébként a gyerekeknek érettségire van szüksége, képességfejlesztésre, közismereti órák fejlesztésére? Ja, akkor még munkaalapú társadalom volt, nyilván most már megyünk a tudásalapú társadalom felé. Szóval, ez a probléma.

De az idő rövidsége miatt azt kell hogy mondjam, hogy a szakképzés közoktatási funkciójára szeretnék egypár mondatot pazarolni. Itt felröppent önöknél az elmúlt időszakban a kilenc évfolyamos általános iskola. Ezért is mondta Arató Gergely képviselőtársam, hogy ezért nem látunk koherens koncepciót, mert hol felröppen itt egy ilyen elem, hol felröppen egy olyan elem, de egyvalamit, ha már szóba hoztam, hozzá szeretnék tenni.

Mi, MSZP-sek ezt támogatni tudjuk, de csak akkor, ha nem egy nulladik, szegregáló évfolyam születik, és csak akkor, ha egy egységes, koherens kilenc évfolyamban az általános iskola alsó tagozatát hosszabbítanák meg, az nagyon jó lenne. Mert akkor tényleg a képességfejlesztés, az alapozás lenne, mert utána, ugye, onnan megyünk felső tagozatba, ami szét van esve, meg a gyerek is szétesik a felső tagozatban  ezen is változtatni kéne , és onnan mennek tovább szakiskola vagy érettségi és felsőoktatás irányába. Ez lenne nagyon jó, ha az alsó tagozatot hosszabbítanák meg.

Végezetül: itt elhangzott Arató képviselőtársam részéről, hogy a szakképzést, közoktatást, felsőoktatást egy egységes irányítási rendszerbe kellene, véleményem szerint, véleményünk szerint egy önálló minisztériumba, külön oktatási minisztériumba kellene rakni. (Egy hang az MSZP soraiból: Úgy van!) Elnök úr a korábbiak miatt kérek 10 másodpercet. Ugyanis találtam egy ilyet… (Közbeszólások.) Miért, nem két percem van? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Nem.  Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Lejárt! Lejárt!) Óóó! Szóval, akkor találtam egy ilyet…

ELNÖK: Hát, akkor most az a helyzet (Derültség.), hogy teljesen megértve a bűnbeesés és a kérés dolgát, a legközelebbi kétpercesnél mindent meg tudunk hallgatni, de a házszabályt be kell nekem tartanom. Bármennyire is próbáltam segíteni a bűnbeesését, ennél többet nem tehettem. (Zaj, derültség.)Így aztán most Vinnai Győző képviselő úr gondolja meg, hogy hogyan folytatja! (Zaj.)

DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A bűnbeesést most elkerüljük, szeretnék viszont Kunhalmi Ágnes és Arató Gergely szavaira reagálni, elsősorban arra, hogy Kunhalmi Ágnes azt mondta, hogy katasztrofális a szakképzés helyzete, és 2011-től nem csináltunk semmit. (Arató Gergely: Azt nem mondta.  Kunhalmi Ágnes közbeszól.  Zaj.) Én meghallgattam önt, képviselő asszony. Szeretném elmondani, hogy 8,5 százalékkal többen választották a szakgimnáziumot és szakközépiskolát, mint a gimnáziumot. Nem akarom szembeállítani  félreértés ne történjen  a gimnáziumba jelentkezést és a szakgimnáziumba, szakközépiskolába, szakiskolába  most ez a terminus technicus van , a lényeg az én véleményem szerint  és ezért kértem szót , hogy továbbtanuljon a gyerek. Hogy továbbtanuljon, hogy ne nyolc általánossal rendelkezzen, vagy még az sincs meg nagyon sok helyen. Én olyan helyről jövök, Szabolcs megyéből, ahol sok embernek még a nyolc általánosa sincs meg, és éppen ezért a korai iskolaelhagyás is magasabb ezeken a területeken. Márpedig most, az új szakképzési törvényben ez az új műhelyiskola, a Dobbantó-program véleményem szerint vagy reményeim szerint hatékonyabb lesz, mint a szakképzési Híd-program, amelyben nem sikerült érdemben  ezt is el merem önöknek mondani  csökkenteni a korai iskolaelhagyást vagy a végzettség nélküli iskolaelhagyást.

De annyit szeretnék mondani, nem visszafelé mutogatva, hogy megnéztem az adatokat, a 2008-as Eurostat-adatot: 11,7 százalék volt az önök kormányzása idején, és 2020-ra vállaltuk azt, hogy ezt 10 százalék alá csökkentjük. Nem vagyunk még ott, de talán ezzel az új lépéssel csökkenteni tudjuk a korai iskolaelhagyást. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Szívesen visszaadnám a szót jelentkezett képviselőtársaimnak, de a kormány nevében államtitkár úr jelentkezett, úgyhogy most Schanda államtitkár úré a megszólalás lehetősége, parancsoljon!

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gondolkodtam, hogy a vita ezen szakaszába bekapcsolódjak-e, de azt gondolom, hogy attól lesz vita (Mesterházy Attila: Ez egy új megközelítés.  Arató Gergely: Így!), hogyha én is megszólalok. Ezért aztán engedjék meg, hogy néhány mondattal reflektáljak az eddig elhangzottakra, és aztán folytassuk a vitát.Egyrészt kezdeném én is azzal, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitája kísértetiesen emlékeztet a törvényjavaslat néhány héttel ezelőtti, talán két héttel ezelőtti általános vitájára, és egy csomó olyan kérdést megnyitunk, amiről akkor is beszéltünk egymással.

Rögtön itt kezdenem kell Csányi képviselő úr felszólalásával, akinek, azt gondolom, hogy az interpellációra is válaszoltam, az ön interpellációjára is válaszoltam hétfőn, illetve a legutóbbi törvényi vita kapcsán is ezt a kérdést kiveséztük a munka törvénykönyve és a közalkalmazotti jogviszony változása kapcsán. Mindenkit érint. Aki szakképzésben tanít és a szakképzési törvény hatálya alá tartozó intézményben dolgozik, ott mindenkit érint természetesen. Nem fordulhat elő, hogy egy intézményben két típusú jogviszony jöjjön létre.

Alapvetően többször előfordult és több hozzászólásban fölmerült a munka törvénykönyvére való átállás. Ez olyan, mint hogyha valami furcsa dolgot hoznánk létre, miközben a szakképző intézmények jelentős részében most is a munka törvénykönyve alatt vannak foglalkoztatva a pedagógusok, hiszen az egyházi vagy alapítványi intézmények esetében most is a munka törvénykönyve alá tartoznak az ott dolgozó és tanító kollégák.

(19.20)

Ráadásul mégiscsak egy furcsa helyzet lenne, hogy a diákok duális képzésben vesznek részt, munkabért kapnak, és a tanáraik pedig nem a munka törvénykönyve alá tartoznak. Tehát itt, azt gondolom, hogy ez is alátámasztja azt, hogy ez a változás szükséges.

Felmerült a béralku kérdése, mi hiszünk abban, hogy az egyéni teljesítmény alapján érdemes a pedagógusok bérét megállapítani, és jelentősen megemelni, hiszünk az autonómiában, és hiszünk abban, hogy a szabadság és a felelősség együtt jár, és a béralku keretében jelentős szabadságot kapnak az intézmények és egyébként a pedagógusok, hogy egy korrekt megállapodás születhessen. Ráadásul ez lehetővé teszi, hogy a bérek a piaci viszonyokhoz közelíthessenek, és a lehető legjobb szakembereket is a piacról be lehessen vonni az oktatás világába. Én azt gondolom, hogy ez már önmagában is szintén kellő érv ahhoz, hogy ezt a változást elvégezzük.

Szintén elhangzott, hogy nem teszünk bele pénzt. Hát, azt gondolom, hogy 35 milliárd forint jelentős mennyiségű forrás és jelentős mennyiségű pénz. Ez átlagosan, ahogy ez már többször elhangzott, 30 százalékos emelést tesz lehetővé.

Jól mondta képviselő úr, ha nem szavazzák meg ezeket a törvényeket, akkor valóban nem járulnak hozzá a béremeléshez, nem járulnak hozzá egy rugalmas és XXI. századi szakképzési rendszer kialakításához, és nem járulnak hozzá egy, a fiatalok jövőjét biztosító és elősegítő intézkedésnek a meghozatalához, és nem járulnak hozzá ahhoz, hogy míg idén 33 500 diák kap ösztöndíjat, addig ez 2021-ben már 110 ezer fő felett legyen. Erre mondtak és erre mondanak nemet a két szakképzési törvénynek a nem támogatásával.

A szocialista frakció esetében is jelentős kérdések merültek föl. Kunhalmi képviselő asszony azt mondta, hogy ez a törvény visszatérés a 2010 előtti időszakhoz, valami hasonlóan fogalmazott. Ehhez két kommentem lenne: egyrészt remélem, nincsen igaza, mert akkor valamit elrontottunk volna, ha ez így lenne, másrészt pedig  és ilyen szándékunk nem is volt , másrészt pedig akkor miért nem támogatják. Tehát én itt ezt most nem teljesen értem. Valószínűleg az állítás önmagában nem fedi teljesen a valóságot.

Tankötelezettség kérdése merült fel. Én azt gondolom, hogy nem a tankötelezettség időpontja a fontos, nem a kor számít, hanem a végzettség. Erről szól az a javaslat, ami egyébként a szakképzési törvénybe be is került. Azt gondoljuk, hogy szakképzettségre van szükség, és eziránt nemcsak az államnak, hanem egyébként a családnak, a szülőknek is van felelőssége. Éppen ezért jó az a szabályozás, amit a tisztelt Ház már egyébként el is fogadott.

Ráadásul itt még felmerült egy kérdés a szakképzés minőségével kapcsolatban. Az a helyzet, hogy vannak olyan technikumok, ahonnan 90 százaléka a diákoknak az egyetemen tovább tud tanulni. Most jelenleg ezek, ugye, még szakgimnáziumok, erre büszkék vagyunk, és éppen ezért azt gondoljuk, hogy egy megszólalásban sem jó irány egyébként a szakképzést vagy akár a technikumokat a leszakadással azonosítani.

Híd-programok kapcsán valóban kivezetésre kerülnek a Híd-programok, de ez azért történik, mert a Dobbantó-program hatékonyabb és eredményesebb, ez viszont bevezetésre és megerősítésre kerül.

A magánintézmények kapcsán is sok félreértést hallhattunk. Itt még egyszer el kell mondanom, hogy az egyszerűsítés volt a cél, volt egyeztetés, ahogyan ez ma már itt el is hangzott a Waldorffal és az alternatív intézményeket képviselőkkel. Megállapodás is született, és ma ez meg is jelent a sajtóban, hogy mindenki megnyugodhatott, és nincs itt semmifajta probléma, és nincs itt semmifajta kockázat. A törvényhez még lehet, hogy két apró technikai módosítás, hogy megnyugtatóbb legyen, benyújtásra kerül, de alapvetően most sincsen érdemi kockázat semmilyen intézmény számára. Ezt már csak az is megerősíti, hogy nemcsak a Waldorf Szövetség vett részt ezen a megbeszélésen, hanem az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete részéről Horn György szintén jelen volt, aki mondjuk, azért nem vádolható konzervatív elhajlással. És ő is megnyugtatónak nevezte egyébként a kialakult helyzetet.

Azt is vissza kell utasítanom, és meg kell védenem az állami intézményeket, hogy nem csak a magánintézményekben lehet megtanulni írni és olvasni, és nem is hiszem, hogy ezt bárki komolyan gondolta.

Arató képviselő úr is sok kérdést feltett, és érdekes megjegyzései voltak. Az a helyzet, hogy a kormány tiszteli az Országgyűlést, itt vitatkozunk ma este is önökkel, és ha szükséges lett volna, hogy módosítsuk ezt a javaslatot, akkor ezt is megtettük volna. Őrült rohanó tempóról pedig nem beszélnék, hanem inkább arról, hogy szeretünk és tudunk is dolgozni.

A szakképzés leválasztása is felmerült, ezt versenyképességi szempontok indokolják, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a szakképzésben nemcsak 18 év alatti diákok, hanem például évente több mint 50 ezer felnőtt is tanul a szakképzés rendszerében. Tehát azt gondolom, hogy a köznevelés rendszeréről történő leválasztás mögött komoly szakmai indokok is felsorakoztathatóak. Illetve azt is vissza kell utasítanom, hogy bármifajta tárcaharc lenne az egyes tárcák között. (Derültség az ellenzék soraiban.) Látszódik a szoros együttműködés, amikor egyébként a köznevelési területtel együttműködve nyújt be egy közös előterjesztést az innovációs tárca. Tehát én azt gondolom, hogy itt nincsen semmifajta olyan dologról szó, amit képviselő úr vélelmez. És már csak azért sem lehet tárcaharc, mert utána a következő pontban, amit jelzett, ott pont az EMMI miniszterének hozunk létre abban a javaslatban, ami most az Országgyűlés előtt fekszik, újabb jogköröket.

A szakképzés, felnőttképzés és felsőoktatás pedig köszöni szépen, jó helyen van egy helyen, merthogy ezek a területek szorosan kapcsolódnak a gazdaság területéhez, a „hogyan tudjuk versenyképesebbé tenni Magyarországot” kérdéshez, és éppen ezért azt gondolom, hogy jó helyen van annál a tárcánál, amelyik az innováció és technológia mellett a gazdasági kérdések jelentős részéért is felel.

Hohn Krisztina képviselő asszonyt is mindenképpen meg szeretném nyugtatni. Itt már szó volt az alternatív és magánintézmények helyzetéről. Ha megnézzük az ame.hu weboldalt, ott fönt van az egyesületnek a közleménye, idézném: „Minden fél részére megnyugtató megállapodás született.” Akkor rendben vagyunk, azt remélem.

Alapvetően a többi részre a hozzászólásában, arra még egy-két reakciót engedjen meg! A felnőttképzési törvény és a szakképzési törvénnyel való erőteljes kapcsolódás miatt szükséges az egyszerre történő módosítás. Emiatt került ide a felnőttképzési törvénynek a módosítása is a szakképzési törvény mellé, másrészt pedig a kompetenciamérés kapcsán szeretném azt csak gyorsan elmondani, hogy itt ez egy segítő szándékú történet, anonim és mindenféle ajánlatot ad a diákoknak, nemcsak technikumot, nemcsak szakképző intézményt, hanem gimnáziumot is akár. Tehát ez egy ajánlás, és alapvetően támogatási szolgáltatás a diákok számára.

Az a helyzet, hogy Tordai képviselő úr felszólalására nehéz reagálni, merthogy mégiscsak próbáljunk a szakmai kérdéseknél maradni egy szakmai javaslat vitájánál. Egy kicsit furcsán éreztem magamat, hogy miközben ócsárol bennünket  mondjuk, szokásától ez nem áll távol , aközben utána mintha elkezdene minket védeni a többi ellenzéki képviselőtől azzal kapcsolatban, hogy mi is van a pontos szabályozásban, és az a javaslatom, hogy azokat a személyeskedő jellegű vitákat pedig hagyjuk máskorra, amik még itt megjelentek a felszólalásában.

(19.30)

A mi javaslatunk, ami arra vonatkozott, hogy hogyan tudjuk az alternatív intézmények számára a jogszabályi környezetet megteremteni, az egyszerűsít, nagyobb mozgásteret biztosít és deregulál, ezt, ahogy a kezdő felszólalásomban is elmondtam, újra csak megerősíthetem.

Amikor pedig egy törvényt módosítunk, és itt ugye, ebben a törvénymódosítási csomagban megjelenik a köznevelési törvénynek a módosítása, akkor rendszeresen megnézzük azt, hogy az adott területen milyen más módosításra van szükség, megnézzük, hogy milyen egyéb kérdéseket érdemes kiemelni. Ezért kerülnek ide ilyenkor a köznevelési törvényhez kapcsolódó módosítások is annak érdekében, hogy például önt is megkíméljük a fölösleges munkától, ahogyan ezt a felszólalásában is kérte.

A nemzetiségi szószóló úr felszólalását köszönjük, értékes gondolatokat hallhattunk, és annyit szeretnék csak jelezni, hogy amennyiben nem is jogszabály lesz az irányelv, attól még ki fogjuk kérni a nemzetiségek véleményét természetesen. Ezt most nem jogszabályi szinten fogjuk tartani, deregulálni szeretnénk ezt is, mint sok egyéb kérdést is. Ugyanakkor viszont ugyanúgy számítunk a nemzetiségek véleményére, mint ahogy az eddig is megtörtént.

Mesterházy képviselő úr felszólalására csak egy mondattal reagálnék. Itt a lányok pályaválasztásához kapcsolódó kérdést hozta elő, erről Gurmai képviselő asszonnyal folytattunk legutóbb egy érdekes…  nem is vitát, mert alapvetően egyetértettünk, ahogy én azzal is egyet tudok érteni, hogy fontos, hogy egyébként a lányok számára vonzóvá tudjunk tenni olyan szakmákat is, amiknél jelenleg kevesebben jelentkeznek. Erre számos programunk van, egyébként ezt múltkor is elmondtam: „TEK-csajok” rendezvénysorozat, „Lányok Napja”, robotika szakkör lányok részvételével, „Mi a pálya?” Tehát számtalan olyan intézkedésünk van, amelyik pontosan ezt a kérdést akarja kezelni.

Kunhalmi képviselő asszonynak pedig csak annyit mondanék válaszul, hogy változik a világ, ugyanakkor most is, mint mindig, munka- és tudásalapú társadalomról beszélünk, egész egyszerűen azért szükséges hozzányúlni a szakképzés rendszeréhez, mert megváltozott a gazdasági környezet, javultak a munkanélküliségi adatok, gyakorlatilag munkaerőhiány van, a foglalkoztatási helyzet egészen más ma Magyarországon, mint korábban. Ehhez kell idomítani az oktatási rendszerünket, és ennek megfelelően kell a szakképzési rendszert is tovább erősíteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Visszatérünk képviselői hozzászólásokhoz. Normál szót kérő képviselők sorában Mesterházy Attila képviselő úr az első, MSZP. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Örvendezzünk, mert egy új stílust hozott be államtitkár úr: részt vesz a vitában. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ezt nem először csinálja. Megvédem!) Én csak örvendeztem, és üdvözlöm, hogy államtitkár úr részt vesz a vitában, mert hozzászólt, és valóban köszönjük szépen, hogy valóban tartalmi válaszokat is adott a felvetésekre. Vinnai Győzőnek felolvasnék egypár adatot; ön azt mondta, hogy annyira sikeres az önök munkája, hogy most már sokkal többen mennek a szakképzésbe, mint gimnáziumba: A különböző középfokú iskolatípusok vonzóságát jól mutatja, hogy hogyan alakulnak a diákok jelentkezési preferenciái. Az Oktatási Hivatal adatai  adatigénylés 2019 szeptembere  szerint a gimnázium, ideértve a nyolc- és hatévfolyamos képzéseket is, a legnépszerűbb képzési forma. A 2018-19-es középiskolai jelentkezés során a tanulók 50 százaléka ezen iskolatípust jelölte meg első helyen.  Tehát magyarul, vagy 100-nál több a 100 százalék, vagy nem igaz az, amit mondott ebben a tekintetben. Tehát nem választották többen ezt a képzést.

A hozzászólásomhoz jó fölvezetés lett volna, amit Nagy Csaba mondott, ő azt mondta, hogy szép ez a módosító javaslat, én mondanám, hogy szép, mint egy traktor vagy a rántott hús (Derültség az ellenzék soraiban.), merthogy ez a mostani módosítás nem szól másról, mint hogy, államtitkár úr, beismerték azt, hogy eddig rosszul csinálták. Nem arról van szó, hogy megváltozott egy év alatt a munkaerőpiaci helyzet, meg hirtelen felismerték, hogy mi történik Magyarországon, ez egy sokkal hosszabb trend, amit itt lehet látni, mintsem hogy arra lehetne hivatkozni, hogy pusztán azért kell most a módosítást csinálni  most már azt hiszem, a harmadikat, tehát lassan önök ilyen permanens reformban vannak a szakképzést illetően, pedig ez korábban ránk volt jellemző, amikor kormányoztunk , tehát magyarul, én úgy látom, hogy önök beismerik azt, hogy rosszul csinálták, és most valamilyen változtatást akarnak csinálni ebből a szempontból.

Ön is említette, és itt viccelődtek a kollégák vele, itt hallottam a fideszes sorokból, amikor Kunhalmi Ágnes azt mondta, hogy munkaalapú társadalomról beszéltek. Hát, én emlékszem arra, amikor a miniszterelnök úr folyamatosan arról beszélt, hogy munkaalapú társadalmat akar, és ehhez ajánlottak is egy villáskulcsot meg egy csavarhúzót. Akkor még, azt hiszem, volt munkástagozatuk, nem tudom, most van-e, és igaz, hogy nincsen ellentmondás a tudásalapú társadalom és a munkaalapú társadalom között, ebben teljesen egyetértek, csakhogy önök nem arról beszéltek. Kunhalmi Ágnes pedig arról beszélt, hogy bizony változott a hozzáállásuk ezzel kapcsolatban.

Na de azt azért el kell ismerni, hogy nehéz a feladat a mai világban, ha az ember hozzá akarja rendelni a gazdasági igényekhez, a kereslethez azt, hogy milyen képzésekre kell költeni, és milyen képzéseket kell szervezni. Ezt úgy szokták önök is fogalmazni, hogy keresletvezérelt szakképzésre van szükség, csakhogy nagyon nehéz kitalálni, ez tény és való, hogy mi az a kereslet, aminek meg kell felelni egy három-, öt- vagy akár tízéves távlaton belül, hiszen az automatizálás és a robotika, erről már volt szó, teljesen új munkaköröket hoz létre, vagy bizonyos munkaköröket egyszerűen megszüntet és szükségtelenné tesz.

Ezzel kapcsolatban is olvastam egy érdekes számot, amit talán már itt a vitában egyszer elmondtam, de az ismétlés a tudás anyja, hogy Magyarországon a magyar munkavállalók a munkaidejük 49 százalékában, tehát majdnem az 50 százalékában automatizálható tevékenységet folytatnak. Magyarul: a probléma, amit szeretnének, szeretnénk megoldani, sokkal nagyobb a következő időszakban, mint amit talán gondolnánk erről. Éppen ezért egészen biztosan az egyik legfontosabb jellemzőnek a rugalmasságnak kell lennie a munkaerő szempontjából, viszont a munkaerő rugalmasságához mindenféleképpen hozzátartoznak az alapvető képességek, tehát az alapkészségek. Hozzátartozik a nyelvoktatás, hozzátartozik az informatikai képzés, és nem véletlen, hogy érettségivel könnyebb elhelyezkedni, hiszen számos anyagban, statisztikában azt lehet olvasni, és talán itt Vinnai képviselő úrnak a beszédében is elhangzott, hogy ha van valakinek érettségije, akkor nagyobb az esélye elhelyezkedni és nagyobb fizetésre szert tenni.

Épp ezért mondjuk mi is azt, hogy bizony teljesen káros és téves volt eltörölni a 18 éves korhatárt a tanulmányi kötelezettség szempontjából. Szerintünk egyszerűbb lenne világosan és egyértelműen elismerni és visszaállítani a korábbi helyzetet, nem pedig ilyen lopakodó megoldásokkal tulajdonképpen ugyanazt a célt elérni.

(19.40)

Na de e mellett a rugalmasság mellett egészen biztosan szükség van arra is, hogyha duális képzésről beszélünk, hogy legyen egy támogató vállalati kultúra. Én nagyon sok szülővel, diákkal beszéltem, és bizony, miközben elméletileg jól hangzik, és helyes is ez a gyakorlatorientált, duális képzési rendszer, viszont nagyon sok helyütt a cégek úgy gondolják, hogy nekik ez egy nyűg, ez egy púp a hátukon, és inkább nehézségekbe ütközik valamilyen jó munkahelyre elmenni a gyerekeknek, miközben egyébként adott esetben az, ha elmennek egy munkahelyre dolgozni gyakornoki képzés keretében, akkor bizony ez a munkahelyszerzési lehetőségét is megnöveli az adott fiatalnak.

Tehát magyarul, valahogy a magyar vállalati szektort is arra kellene ösztönözni, hogy ha már megfogalmazzák az elvárásaikat, ha már elmondják azt, hogy szerintük milyen szakképzésre van szükség, akkor a másik oldalról segítsenek abban, hogy ez a támogató vállalati kultúra ki tudjon alakulni.

Köszönöm szépen, elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Kunhalmi képviselő asszonytól kérdezem, mivel minden kategóriában ő jön, hogy két percben vagy normál felszólalóként kíván most megszólalni. (Kunhalmi Ágnes: Kettő percben.) Kettő percben Kunhalmi képviselő asszonyé a szó.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm, elnök úr. (Dr. Vinnai Győző közbeszólására:) Minden létezőt, csak hogy szóhoz jussak. (Derültség.) Két dologra szeretnék reagálni. 10,5 volt a lemorzsolódás valóban 2010-ben, most 12,5 százalék. 2020 itt van a nyakunkon, növekedett és iszonyatosan… (Dr. Vinnai Győző közbeszólására:) Igen, az ön megyéjében a szakképzésben közel 30 százalékos. Hogy a francba fogjuk ezt ilyen nagyon gyorsan lecsökkenteni, amit ön is mondott?! Nem kellett volna ezt tovább növelni. (Az elnök csenget.  Közbeszólás: Ne beszélj csúnyán!) Elnézést kérek. Nem gondoltam, hogy ez ebbe a kategóriába tartozik, de megértem és bocsánatot kérek.Viszont azt szeretném megkérdezni, hogy a szakképzés, a közoktatás és a felsőoktatás egy egységes irányítási rendszer alá kellene hogy tartozzon, azt mondtam, hogy egy minisztérium, egy külön oktatási minisztérium alá kellene hogy tartozzon. Én találtam itt elbújtatva egy módosítást, amely úgy szól, és a kérdésem is ehhez kapcsolódik, hogy a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény 14. § (2) bekezdés f) pontjában „a kultúráért és oktatásért felelős miniszter” szövegrész helyébe „a kultúráért felelős miniszter és az oktatásért felelős miniszter” szöveg lép. Ez esetleg azt jelenti, hogy ellépünk annak az irányába, hogy lesz önálló oktatási és önálló kulturális minisztérium? Örülnénk neki. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő úr, DK!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Kezdünk a lényegi kérdésekről beszélni, bár attól tartok, hogy ezek csak áttételes módon csatlakoznak a mostani törvényjavaslathoz, de miután államtitkár úr megengedte magának, hogy szélesebb kitekintésbe és kontextusba helyezze a törvényjavaslatot, így magunk is megtesszük ugyanezt.Azt kell tehát elmondanom, hogy ha egyetértünk abban, hogy a korai iskolaelhagyás probléma, ha jól értem, ebben mindannyian egyetértünk, akkor mondják el nekem, hogy ezt miért a „jobb kezemmel megvakarom a bal fülemet” módon akarják megoldani. Miért úgy oldják meg? Mert azt értem, amit államtitkár úr mond, hogy nem a 18 év a lényeg, hanem az első szakképzettség megszerzése. Egyébként ez egy tárgyalási alap lenne, hogy azt mondjuk, hogy a tankötelezettség az első szakképzettség megszerzéséig tart, de önök nem ezt mondják. Önök azt mondják, hogy a szülő oldja meg. Hogy oldja meg a szerencsétlen, amikor egyébként a tankötelezettség nemcsak arról szól, hogy a szülőnek iskolába kell járatni a gyerekét, hanem arról is szól, hogy van kötelező ellátást nyújtó iskola?! Arról is szól, hogy nem lehet kirakni a gyereket az iskolából. Ez bizonyára elkerülte az önök figyelmét.

Most elárulom, hogy benyújtottunk egy olyan módosító indítványt ellenzéki képviselőtársainkkal közösen, amely pontosan ennek az intézkedésnek a másik oldalát tartalmazta. Pontosan azt tartalmazta, hogy egyébként hogyan lehet biztosítani az első szakképzettség megszerzéséig azt, hogy a gyerekek bent maradhassanak ebben a szakképzőiskola-rendszerben. Ezt a kormány nem támogatta, fideszes képviselőtársaim meg leszavazták. Innen kezdve meg, már bocsássanak meg, de az, hogy még a szülőkre egy terhet megpróbálnak rárakni, ez nem a megoldás, hanem a probléma része. Mondhatnám azt is, hogy egy álságos megoldás, de ez talán sértő lenne, és igyekszem megfelelni az önök magas elvárásainak.

Másodszor: őszintén szólva, az egy értelmetlen vita, hogy Palkovics miniszter úr mondott egy  hogy mondjam?  jól hangzó, de a valóságot nem kibontó állítást a szakgimnáziumba és a gimnáziumba való jelentkezésről. El kell árulnom ugyanis önöknek egy nagyon egyszerű tényt. (Dr. Vinnai Győző: A tények makacs dolgok.) A tények bizony makacs dolgok, és a tények szerint bizony mindig többen kezdték meg a tanulmányaikat szakközépiskolában, majd szakgimnáziumban, mint általános gimnáziumban 9. évfolyamon. (Sic!) Mindig többen jártak gimnáziumba, mint szakközépiskolába vagy szakgimnáziumba. Azt is elmondom, miért, mert abból van 6 osztályos meg 8 osztályos is.

Ennek következtében aztán ez a helyzet, amire most rácsodálkozott miniszter úr, én értem, mert most kapta meg a szakképzést, megörült neki, evvel nincs semmi probléma, ez mindig is így volt. Ez nem bizonyítja ugyanakkor azt, hogy a szakképzés vonzóbbá vált, sőt csökkent ugyanis evvel egy időben a szakiskolába  most éppen szakközépiskolának hívják, de persze nem az  járó gyerekek száma. A szakképzésbe jelentkezők aránya nem növekedett, az ott tanulmányaikat kezdők aránya nem növekedett. Nőtt egyébként az érettségit adó középiskolába járók aránya, ennek meg örüljünk együtt, merthogy abban egyetértünk, elmondta képviselőtársam is a Fidesztől, hogy az egy cél, mert a munkaerőpiac ezt értékeli.

Tehát pontosan fogalmazok, hogy ne legyen félreértés, pontosabban ez úgy van, hogy nőtt a szakgimnáziumban, és nőtt a normál gimnáziumban tanulmányaikat kezdők aránya is, de nem borultak föl az arányok, nem változott semmi lényegesen ezen a területen. Hogy mondjam, ez nem politikai kérdés, szerintem mindannyian örülnénk, ha sokan járnának érettségit adó középiskolába, azt meg már bízzuk a szülőkre, hogy eldöntsék, hogy melyik gyereknek való a szakképzés, és melyiknek nem való a szakképzés. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tordai Bence képviselő úr két percben, Párbeszéd!

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr. Azért kértem szót, mert ellenzéki képviselőtársaim túldicsérték kicsit az államtitkár urat. (Derültség.) Igazán megtisztelő, hogy szóba elegyedik velünk egyáltalán és vitába bocsátkozik, de érdemi válaszokkal nem szolgált, úgyhogy egyetlen konkrét kérdést szeretnék feltenni.Ha felmegy az ember a kormany.hu honlapra, azon belül is a dokumentumok menüpontra, ott pedig szűrés a dokumentum típusa szerint, tevékenységre vonatkozó adatok, azon belül pedig a jogszabálytervezeteket választja, akkor miért van az, hogy az ITM a 2019. évben 3, azaz három darab jogszabálytervezetet volt képes kirakni társadalmi véleményezésre bocsátva? Tehát ha ennyire nagy terjedelmű, sok érdeket, sok érintetti csoportot érintő szabályozásra vállalkoznak, és ha erre az önök képességei, mondjuk úgy, visszafogottan teszik képessé önöket…  érti, ugye, hogy mire gondolok? (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Nem értik. Tehát, ha továbbra is a kormányzásra való alkalmatlanságukat tudják csak bizonyítani, akkor miért nem kérdezik meg előre a szakszervezeteket, a szakmai szervezeteket, a szülői szervezeteket és általában mindenkit, aki a szakképzés rendszerében érintett, ne adj’ isten, a hallgatói szervezeteket, diákok képviseleti szervezeteit?

Tehát adjanak lehetőséget erre, és ne utólag toldozzák-foldozzák, ne kelljen a szakszervezetek segélykiáltásait vagy éppen az alternatív iskolák segélykiáltásait hallgatnunk, ha önökben valóban nincsen rossz szándék. Tehát kérdem még egyszer: miért nem történt meg ez a társadalmi egyeztetés?

ELNÖK: Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP, két percben!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Csak Tordai képviselőtársam miatt mondom a jegyzőkönyv végett, hogy irónia érződött hangomban, amikor dicsértem államtitkár urat. Köszönöm szépen. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Látják, milyen, amikor Mesterházy képviselő úr megdicsér valakit? (Derültség.) Arató Gergely képviselő úr, DK, két percben!

ARATÓ GERGELY (DK): Én viszont azt szeretném elmondani, hogy rossz néven vettem Tordai képviselő úr bírálatát, és azt kell neki mondanom, hogy mivel én pedagógus vagyok alapvető végzettségem szerint, én a legkisebb eredménynek is örülök, a legkisebb előrelépésnek is, és tudom, hogy a dicséret mindig sokkal jobban motivál, mint a szidás, úgyhogy köszönöm, hogy államtitkár úr szóba áll velünk. (Derültség és szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) Még akkor is, ha sajnos, és alapvetően ezért kértem szót, ténybeli hiányosságokkal küzd, de ezeket nyilván pótolni fogja a következőkben.Ugyanis az egyházi és alapítványi iskolában dolgozó pedagógusok ugyan formailag a munka törvénykönyve alatt állnak, ámde a köznevelési törvény szerint, ami eddig rájuk is vonatkozott, ugyanakkor azonos jogokat élveznek az állami rendszerben tanító pedagógusokkal. Köszönjük, hogy fölhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak az állami intézményrendszerben dolgozó pedagógusok vesztik el a közalkalmazotti státuszukat evvel a törvénymódosítással, hanem az egyházi és az ezen kívüli alapítványi szférában, szakképzésben dolgozó pedagógusokkal és oktatókkal is kitoltak, nemcsak az állami rendszerben oktatókkal.

Másrészt azt mondja, hogy abszurd az, hogy a diákok majd munkaviszonyban lesznek, és a pedagógusok meg közalkalmazotti státuszba kerültek volna, vagy maradtak volna. Ez tényleg abszurd, de azért abszurd, mert mi az ördögért kell munkaviszonyba helyezni a diákokat? Az nem arra való, hogy a képzés abban folyjon. Volt erre vonatkozó státusz eddig is, megfelelő jogi forma, azon lehetett volna farigcsálni.

(19.50)

Ez egy ilyen formális izé, hogy most bemutassák, hogy tényleg de nagyon duális képzés van. Ettől még semmi köze nem lesz a munkaviszonyhoz, csak arra jó, hogy ezzel lehessen dicsekedni. És mellesleg arra  és ez a nagyobb baj , hogy csökkenjen a diákok védelme a munkahelyeken. Ez pedig nagyon nem jó.

Végül pedig: dehogy abszurditás, elárulom, ma is egy sor közintézményben dolgoznak közalkalmazottak és munkavállalók együtt, ez nem okoz semmilyen drámai problémát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Normál szót kérő felszólalóként Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, MSZP.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nem, nem normál lesz. (Derültség.)

ELNÖK: Ne bírálja önmagát, még mielőtt megszólal! (Derültség.)

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, azt tetszett mondani, államtitkár úr, hogy mindenki meg fogja kapni a béremelést, akár szakmai tantárgyat tanít, akár közismereti órát tanít, mi van akkor, ha egy közismereti órát átmegy tanítani egy gimnáziumból egy olyan tanár, aki egyébként a pedagógus-életpályamodell alá tartozik, ideig-óráig a szakiskolába vagy egy-két évre, akkor mi fog történni. Köszönöm.

ELNÖK: Kedves Képviselőtársak! Most kell megkérdeznem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nem érkezik jelzés.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, államtitkár urat, hogy kíváne reflektálni. (Jelzésre:) Schanda államtitkár urat illeti a szó. Parancsoljon!

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már-már aggódtam, hogy Mesterházy Attila képviselő úr komolyan gondolja a dicséretet; megnyugodtam, hogy nem ez a helyzet. És köszönöm az értem való szíves aggódását. Hálás vagyok, maradjunk ennyiben. (Derültség.) Kunhalmi képviselő asszonynak szeretném elmondani, hogy a lemorzsolódás, végzettség nélküli iskolaelhagyás valóban egy kiemelten fontos problémakör. Pont ezért fontos az a megoldás, amit az elfogadott szakképzési törvény tartalmaz, és amivel kapcsolatban aztán Arató képviselő úr is megfogalmazott állításokat, azaz, hogy a szülők felelősségét is megjelenítjük a törvényben, fontossá tesszük és kiemeljük azt, hogy a családnak mint a társadalom legfontosabb egységének igenis van felelőssége a gyermekek taníttatásában és oktatásában, és hogy ezzel a felelősséggel legalább az első szakma vagy részszakma megszerzéséig élni szükséges. Azt gondolom, hogy ez a változtatás önmagában jelentősen csökkenteni fogja a végzettség nélkül az iskolából kikerülő gyermekek számát. Bízom abban, hogy néhány év múlva, amikor vitatkozunk majd itt a parlamentben, akkor önök is belátják, hogy jó volt az a szabályozás, amit a Fidesz-KDNP-többség megszavazott a szakképzési törvény elfogadásával.

Oktatási minisztérium felállításáról én nem tudok. Itt csupán a hungarikumtörvényben egy felelősségi kör tisztázására teszünk javaslatot. Képviselő asszonynak, gondolom, már lenne javaslata miniszterre is, de egyelőre ezzel semmiképpen nem szükséges élnie, az a kormányzati szerkezet, amit most látunk, az kiválóan teljesíti a szakmai elvárásokat.

Arató képviselő úr felszólalása kapcsán azért azt hadd mondjam el, hogy a szakgimnáziumba felvettek száma az előző évhez képest nominálisan és százalékosan is nőtt. (Arató Gergely: Fél százalék. ) Ez a helyzet, nőtt. (Arató Gergely: Fél, azaz fél százalékkal.)

Azért azt is aláhúznám és hangsúlyoznám, hogy kirakni most sem lehet az iskolából egyetlenegy 16 éves fiatalt sem, nincs olyan jogcím, hogy a tanulói jogviszony megszüntetése, mert már nem tanköteles valaki. Ez világos és egyértelmű szabályozási helyzet, ami most jelenleg is hatályos.

Azt a kifejezést használta a képviselő úr, hogy szülőre pluszterhet tenni. Bevallom őszintén, nem hiszem, hogy ez valóban pluszterhet jelentene a szülőknek.

Minden szülő, amikor szülővé válik, elfogadja azt, hogy felelős a saját gyermekéért, és azt akarja, hogy a saját gyermekének a lehető legjobb legyen. Mi ezt jelenítettük meg a törvényben, és ezt húztuk alá. Az állam a másik oldalon pedig minden lehetőséget és támogatást megad ahhoz, hogy ezzel a szülői felelősséggel a családok élhessenek is.

Tordai képviselő úrnak jelezném, hogy a társadalmi vitára nemcsak honlapokon keresztül van lehetőség, hanem más módon is. (Arató Gergely: Az elmúlt egy hétben.) A szakképzési törvény és a kapcsolódó jogszabályváltozások vitájára hosszú előkészítési szakasz keretében került sor. Majdnem egy éven keresztül egyeztettük a szakképzés 4.0 stratégiát, amelyik világosan meghatározta, hogy egyébként milyen jogszabályi változtatásokat szeretnénk. Tehát egyeztetésre sor került. És az a helyzet, hogy a parlament honlapján elérhető a jogszabályjavaslat, és ezt követően is nyitottak voltunk az egyeztetésekre. Szomorúan tapasztaltuk, hogy volt olyan egyeztetés, amire a szakszervezet kérte, hogy egyeztessünk, aztán nem jött el. Ez előfordul, tudomásul vesszük ezt is természetesen.

Arató képviselő úr munkaviszony kapcsán. Azt azért hadd tegyem hozzá én is, hogy munkaviszonyuk van a pedagógusoknak, és jó pár szabályozás eltér az állami intézményben dolgozó pedagógusokra vonatkozó szabályozástól az egyházi és az alapítványi intézmények esetében.

Kunhalmi képviselő asszony számára pedig azt tudom csak elmondani, hogy a pedagógus-életpályamodellben önkéntesen bent lehet maradni akkor is, amikor valaki egy technikumban tanít. Az az adott pedagógus személyes döntése lesz, hogy ő egyébként része akare lenni a pedagógus-életpályamodellnek, részt akare venni a minősítő vizsgákon és ehhez hasonlók, és amikor visszamegy adott esetben  csak hogy az ön kérdésére pontos választ adjak  egy technikumból egy gimnáziumi tantestületbe (Kunhalmi Ágnes: És ha párhuzamosan történik?), akkor tovább tudja folytatni a pedagógus-életpályamodellnek megfelelő alkalmazását. Remélem, hogy ez így érthető volt, képviselő asszony. Köszönöm szépen.

Én megköszönöm mindenkinek a vitában tanúsított aktív részvételét. Köszönöm a Fidesz és a KDNP képviselőinek, hogy támogatják a törvényjavaslatot. Szintén köszönöm ezt a szószóló úrnak is. És megköszönöm a vitában elhangzott minden szakmai észrevételt és hozzászólást, és kérem a törvény támogatását majd a zárószavazáson. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   124-139   140-189   190-242      Ülésnap adatai