Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-25   26-59      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Jó reggelt kívánok! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretettel köszöntöm valamennyiüket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik mai ülésnapunkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 11. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Vinnai Győző és Varga László képviselő urak mint jegyzők lesznek a segítségemre.

Ma törvényjavaslatok vitája következik. Soron következik az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/8016. számon a Ház informatikai hálózatán mindenki számára elérhető.

Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Elsőként megadom a szót Varga Judit igazságügyi miniszter asszonynak, a napirendi pont előterjesztőjének. Kérdezem miniszter asszonyt, fölfárad az emelvényre, vagy onnan a helyéről mondja el az expozét. (Dr. Varga Judit: Felfáradok, köszönöm szépen.) Megvárjuk, míg miniszter asszony fölfárad az emelvényre. Kérek szépen majd miniszter asszonynak egy pohár vizet. Köszönöm szépen. Miniszter asszonyé a szó, parancsoljon!

DR. VARGA JUDIT igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kicsit megilletődötten állok itt most önök előtt, mert igazságügyi miniszterként először mondhatok expozét. Hivatali elődeim 2010 óta hatalmas munkát végeztek a jogrendszer megújításában. Navracsics Tibor minisztersége idején újultak meg az anyagi jogi kódexeink, a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv, Trócsányi László pedig a polgári perrendtartásról, az általános közigazgatási rendtartásról, a közigazgatási perrendtartásról és a büntetőeljárásról szóló kódexeket terjesztette elő a Házban.

Egy éven belül immár negyedik alkalommal foglalkozik az Országgyűlés a közigazgatási bíráskodás kérdésével. Trócsányi professzor úr tavaly novemberben nyújtotta be a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslatot és az annak hatálybalépéséhez szükséges átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslatot.

Az önálló közigazgatási bíráskodásnak régóta fennálló történelmi hagyománya volt a magyar jogrendszerben. A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróságot a kommunista diktatúra éppen azért számolta fel, mert működése túl szorosan kapcsolódott a jogállamiság fenntartásához. Az elkülönült közigazgatási bírósági rendszer kialakításának célja ennek alapján éppen a jogállamiság erősítése lett volna.

Bár a kormány nyitott lett volna e viták lefolytatására, a közigazgatási bírósági szervezetet érintő kritikák a halasztást követően elhalkultak. A kormánynak saját igazságánál fontosabb az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közbizalom. Továbbá a bírósági szervezetben dolgozó bírák és igazságügyi alkalmazottak ezzel egy nagyon bizonytalan helyzetben találták magukat: nem tudhatták, hogy mikor és milyen eredménnyel zárulnak majd az említett viták. Nem tudhatták ezért azt sem, hogy milyen bírósági szervezetben, milyen szinten kell majd ítélkezniük.

Ma is helytállóak Horvát Boldizsár másfél évszázada tett megállapításai az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban: „A mai viszonyok között a felelős magyar igazságügy-miniszternek hatásköre alig terjed tovább, mint oda, hogy annak tanúja legyen.” Ennek ellenére nem hagyhatjuk, hogy a bírósági szervezettel kapcsolatos bizonytalanság és az ellenzék közigazgatási bíráskodással kapcsolatos  az elfogadott normaszöveggel köszönőviszonyban sem lévő állításokat felsoroló  kampánya az igazságszolgáltatás működését veszélyeztesse.

Azt még az úgynevezett népi demokrácia Országgyűlése is elismerte, hogy a jogállam fogalmához hozzátartozik a közjogi bíráskodásnak az a rendszere, amelyben a közhatalom és a jogkeresők között felmerülő közjogi jellegű jogviták eldöntése egy, a végrehajtó hatalmon kívül álló bírói szerv hatáskörébe tartozik. Ezt ugyan nem dicséretnek szánta a kommunista hatalom, mégis kimondhatjuk: a közigazgatási bíráskodás egy jogállamban alap.

Meggyőződésünk szerint a bírósági szervezet legitimációja és integritása, a bírói függetlenség megkérdőjelezhetetlen alapértéke a jogállamnak. A kormány célja a kezdetektől a közigazgatási bíráskodás mint bírói tevékenység fejlesztése volt, és annak mindössze kézenfekvő, történelmi és nemzetközi példákkal alátámasztott eszköze lett volna az önálló közigazgatási bírósági szervezet. A célunk változatlan: professzionális, szakbírák eljárásával működő, ezért gyors és hatékony közigazgatási bíráskodás.

A kormány megvizsgálta azt, hogy miként lehet ezt a célt a legkisebb anyagi ráfordítással, a leggyorsabban biztosítani. A tárgyalt törvényjavaslat szerint fenntartjuk az egységes bírósági szervezetet, sőt annak egységességét meg is erősítjük.

A javaslat megszünteti a különbíróságokat: ennek megfelelően a közigazgatási és munkaügyi bíróságok is megszűnnek. A jövőben a munkaügyi pereket a törvényszékek fogják elbírálni, a közigazgatási perek elbírálása pedig a nyolc, közigazgatási kollégiummal működő törvényszék hatáskörébe fog tartozni. Ezek székhelye megegyezik a regionális illetékességgel működő közigazgatási és munkaügyi bíróságok székhe-lyével.

Megjegyzem, hogy a KMB-k regionális illetékességének kialakítása a közigazgatási perrendtartás eljárási szabályainak alkalmazásával, a szakosodás lehetőségével már eddig is érzékelhetően javította az ítélkezés színvonalát és gyorsaságát.

Az egységes bírósági szervezet igazgatásának központi feladatait továbbra is az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi, az igazságügyi miniszternek abban nem lesz semmilyen szerepe, így parlamenti felelőssége sem. A törvényjavaslat az igazgatási modellt nem érinti. A bírák kiválasztása pedig a bírák jogállásáról szóló törvényben meghatározott pályázati rendben, egységesen fog történni, nem lesznek speciális szabályok sem a közigazgatási bírák kiválasztására, sem a pályázati eljárás nyilvánosságára, sem pedig a pályázat eredményével szembeni jogorvoslatra.

A bírósági szervezetet jelentős mértékben egyszerűsíti a törvényjavaslat. A jövőben járásbíróságok, törvényszékek, ítélőtáblák és a Kúria ítélkeznek. A közigazgatási perek tapasztalatai alapján azonban indokolt a fórumrendszer további egyszerűsítése is. Olyan hatásköri és eljárási szabályokat alakít ki a javaslat, amely egyszerre biztosítja a közigazgatási bírák szakosodásának lehetőségét, a mérethatékonyságot, és azt is, hogy valamennyi közigazgatási perben reális lehetősége legyen a feleknek ügyüket a Kúria elé vinni.

Tisztelt Ház! A kormány a 2014-ben elindított eljárásjogi reformok során már célul tűzte ki, hogy a közigazgatási ügyekben a hatósági eljárás megindulása, illetve megindítása és a közigazgatási per végén meghozott ítélet között a lehető legrövidebb időtartam teljen el, vagyis hogy az ügyfelek a lehető leggyorsabban jussanak anyagi jogerővel rendelkező döntéshez. Erre figyelemmel az általános közigazgatási rendtartás is a közigazgatási pert tekinti rendes jogorvoslati eszköznek.

2018 óta az ügytípusok jelentős részében már egyfokú közigazgatási eljárás után lehetett közigazgatási pert indítani. A tapasztalatok szerint ezekben az ügyekben a „bruttó” ügytartamok rövidültek, az eljárások gyorsultak.

Az Ákr. jogorvoslati rendszerében elvi jelentőségű változást nem hoz a javaslat, amikor a járási hivatali döntésekkel szemben a fellebbezés helyett közvetlenül bírói utat biztosít. A fellebbezés megszűnése mellett egy eljáráshatékonyságot növelő, közigazgatási pereket megelőző, perelhárító megoldást is tartalmaz a javaslat: az alperes közigazgatási szervnek az iratokat a felügyeleti szervén keresztül kell a bírósághoz eljuttatni. A felügyeleti szervnek ilyenkor pedig lehetősége van a keresetlevélben állított jogsérelem orvoslására. Ez a megoldás pedig ugyancsak alkalmas arra, hogy az ügyek gyorsabban lezáruljanak. E változás szükségessé tette a közigazgatási perrendtartás és számos ágazati jogszabály felülvizsgálatát is, amelyet a javaslat el is végez.

Tisztelt Országgyűlés! A második kérdéskörként a Kúria joggyakorlat-egységesítő eszközrendszerének megújításáról szeretnék részletesebben szólni.

Amikor egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgoztam, hallottam egy német ügyvédtől: „,vor Gericht und auf hoher See ist man in Gottes Hand”. Ami azt jelenti, hogy a bíróság előtt és a tengeren Isten kezében vagyunk.

(9.10)

Ilyen sorsszerű lenne a bíróságok ítélkezési gyakorlata? Szeszélyes és kiszámíthatatlan volna, mint a tenger? Csak a gondviselésen múlna, milyen ítéletet hoz ügyünkben a bíróság? Ha megkérdezik az utca emberét, egyet fog érteni a német szólással, és a sajtóból vett példákkal fogja alátámasztani, hogy a bíróságok gyakorlata olykor kiszámíthatatlan. A jogállam alapvető, megkerülhetetlen fogalmi eleme a jogbiztonság, amely kiszámítható és koherens joggyakorlatot is feltételez. Mert a jogbiztonság mindenekelőtt azt jelenti, hogy a polgároknak legyen okuk bízni a jogrendszer stabilitásában.

Szándékosan nem a jogszabályok stabilitását említettem, mert abban kell bíznunk, hogy a bíróság csak akkor tér el a Kúria korábbi döntéseitől, ha erre igen erős indoka van. Azért a jogrendszer stabilitásáról beszéltem, mert, amint azt az Alkotmánybíróság már egy korai döntésében megállapította, „az Alkotmánybíróságnak nem a normaszöveget önmagában, hanem az érvényesülő, a hatályosuló és megvalósuló normát, azaz az élő jogot kell az alkotmány rendelkezéseinek tartalmával és az alkotmányos elvekkel összevetnie”. E határozat szerint az alkotmányossági vizsgálatnak abból a tényből kell kiindulnia, hogy a jogszabály tartalma és értelme az, amit az állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlat annak tulajdonít. Vagyis nem a leírt norma önmagában a valóságos jog, hanem a norma azzal a tartalommal, ahogy azt a bíróságok alkalmazzák és értelmezik.

Mindebből pedig az következik, hogy az ítéletekben megjelenő jogértelmezéssel szemben is elvárás a stabilitás, vagyis ne fordulhasson elő, hogy azonos tényállás mellett, azonos szabályozási környezetben egymással teljesen ellentétes jogértelmezésen alapuló ítéletek születhessenek meg. Vagy önök szerint egy olyan országban jogbiztonság van, ahol attól függ az ügyünkben hozott ítélet jogi érvelése, hogy melyik ítélkező tanács elé kerül?

Amint az előbb bemutattam, a széttartó, esetleges joggyakorlat sérti a jogbiztonságot, és nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a peres felek tisztességes eljáráshoz való jogával sem. Sőt, ha két ügyben azonos tényállás és jogi szabályozás mellett eltérő ítélet születne, akár a törvény előtti egyenlőség is sérülhetne. Jogállamban ilyen nem fordulhat elő.

Emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat arra, hogy a Kúria az Alaptörvény 25. cikkében meghatározott feladatként biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A bíróságok pedig az Alaptörvény 28. cikke által meghatározott keretek között értelmezik az Alaptörvényt és a jogszabályokat, így végső soron az ítéleteikből tudjuk meg, hogy a bírák milyen tartalmat tulajdonítanak az egyes jogszabályoknak.

Az Alkotmánybíróság egy korai döntésében kimondta, hogy a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. Ez a tétel azt is jelenti, hogy a normához kapcsolódó ítélkezési gyakorlatnak, az említett élő jognak is világosnak, sőt következetesnek és egységesnek kell lennie.

Mégis, hogyan biztosítható a jogalkalmazás egysége? Erre a külföldi tapasztalatok szerint meglehetősen egyszerű a válasz: következetes felsőbírósági ítélkezéssel. A Kúriának a jogorvoslati eljárásai során kell érvényre juttatnia kialakult gyakorlatát, vagyis az alsóbb fokú bíróságok kötelesek a Kúria jogértelmezését követni. Így biztosítható, hogy azonos ténybeli alapon, azonos szabályozási környezetben jogkérdésben  elsősorban az érvelés tekintetében  azonos ítéletek szülessenek.

Erre önök azt mondhatják, hogy ebben semmi újdonság sincs, ugyanis a Kúriának ez volna az egyik alkotmányos feladata, ezt a gyakorlatot azonban lehet és kell is erősíteni. Az egységes és az Alaptörvénnyel összhangban álló joggyakorlatot elsősorban a Kúria döntéseinek kötelező ereje biztosítja, mert így a jogorvoslat során gyorsan elérhető az eredmény. A korlátozott precedensrendszer, amely eredetileg az angolszász jogban jelent meg, de egyre jobban áthatja a kontinentális jogrendszereket is, a jogegység biztosításának alkotmányos, gyors és hatékony eszköze. Ennek az a módja, hogy a később eljáró bíróságok kötelesek döntéseiket a magasabb vagy azonos szintű bíróságok hasonló ügyben hozott korábbi ítéletében rögzített jogértelmezéshez igazítani.

Mielőtt bárki a rendszerváltozás előtti egyetemi tankönyveket venne elő hivatkozásul, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy Nagy-Britannia „hozományaként” ma már az Európai Unióban  így Magyarországon is  megjelent ez az elv: az Európai Unió Bíróságának ítéletei a közösségi jog részét képezik, s e szerv tartozik gondoskodni az EU jogának egységes érvényesüléséről is.

A külföldi és hazai szakirodalom irányadó álláspontja szerint a precedensbíráskodás stabilitást, kiszámíthatóságot és a jog egységét biztosítja, és ezáltal az önkényes  tehát az egyedi esetről egyedi esetre történő  döntéshozatal lehetőségét csökkenti, mivel úgynevezett igazolási kötelezettséget ró a bíróságra. Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak számot kell vetnie a korábbi gyakorlatában kialakított szabályokkal, és meg kell indokolnia, ha nem, vagy eltérő módon alkalmazza azokat. A korábbi határozatok kötőerejéről való döntés során számos, sok esetben egymással versengő megfontolások között kell dönteni, és figyelembe kell venni azokat az eltérő jogi és tényleges körülményeket, amelyek az egyes esetekkel változnak. A korábbi döntésektől tehát indokolt esetben, racionális érveléssel el lehet térni, és így a régebbi jogtételek megújíthatók. Ez a gyakorlat egyre finomabb különbségtételekhez, pontosabb értelmezési kritériumokhoz vezet, és lépésről lépésre tartalommal tölti meg a jogrendszer elvont rendelkezéseit.

Az eltérés okai jellemzően például a következők lehetnek: a konkrét ügy elbírálásakor olyan új történeti körülmény vagy ismeret merül fel, amely kétségeket ébreszt a korábbi szabály alkalmazhatóságával szemben; olyan új gazdasági és politikai feltételek állnak fenn, amelyek a szabály további, folyamatos alkalmazását lehetetlenné teszik; a tények megváltoztak a korábbi döntés meghozatalától eltelt időszakban; a bizalom megléte, azaz a korábbi határozat miatti észszerű várakozás a döntés fenntartására.

A döntésben további szempontok is segíthetnek, ilyen például a korábbi határozat „kora”, ami egyben akár a megerősítésének és a felülbírálatának is indoka lehet. A Kúria közzétett határozatai tehát speciális szerepet kell kapjanak, hiszen a korábbi határozatok alkalmazása a kiszámíthatóság következtében hozzájárulhat a jogbiztonság növeléséhez is.

Tudományos előadások során a Kúria bírái már hét évvel ezelőtt is elismerték, hogy „Az esetjog jelentősége a büntető ítélkezés területén is megnőtt. Az Alkotmánybíróság precedensalapú ítélkezése és az Európai Emberi Jogi Bíróság esetjoga hatással van a rendes bíróságok gyakorlatára.” Vagy éppen: „A Legfelsőbb Bíróság határozatainak áttekintése azt mutatja, hogy míg 1990 előtt polgári ügyben hozott döntésben más korábbi eseti döntésre történő hivatkozás szinte egyáltalán nem fordul elő, ez egy évtized múltán a döntések egyötödében már jelen van, s ez az arány  még ma sem elérve a büntetőügyekbeli hivatkozások számát  egyre inkább emelkedik. Mindazonáltal a jogtudományi írásokban a felső bíróságok esetjoga mint joggyakorlattá szilárdult jogforrás jelenik meg.” Sőt: „A könnyebb hozzáférhetőség okán a felek beadványaiban megszaporodtak az eseti döntésekre történő hivatkozások is. Ezek indokolttá teszik, hogy azokra a bíróság az érintett ügyben hozott határozatában reagáljon.”

A javaslat értelmében a bíróságok kötelesek a Kúria jogértelmezését követni. A rendelkezés ugyanakkor nem sérti az ítélkező bírók, illetve eljáró tanácsok személyes függetlenségét. Ennek biztosítása érdekében teszi lehetővé a törvényjavaslat az eltérést a Kúria jogértelmezésétől, ha az az ügy körülményei vagy az Alaptörvénnyel való összhang érdekében szükséges. Az eltérést az eljáró bíró vagy éppen tanács köteles külön indokolni. Az eltérés megalapozottságának vitatását lehetővé kell tenni a felek számára, amire elsősorban a büntető, polgári és közigazgatási perrendtartásokról szóló törvényekben biztosított rendes és rendkívüli jogorvoslati eszközök alkalmasak.

Arra az esetre, ha a feleknek már nem áll rendelkezésére jogorvoslati eszköz, mert azokat már kimerítette a fél, vagy ilyen eszköz igénybevétele kizárt, a törvényjavaslat új jogorvoslati eszközként biztosítja a jogegységi panaszt. A jogegységi panaszeljárásban a Kúria bíráiból álló, az ügyelosztási rendben meghatározott összetételű panasztanácsok járnak el, kizárólag a felek valamelyikének jogorvoslati indítványára, kontradiktórius eljárásban. Nem osztom azok aggodalmát, akik az ítélkezés függetlenségének csorbítását látják abban, hogy a bírónak indokolnia kell, miért tér el a Kúria ismert gyakorlatától, miért teszi félre az élő jogot. A bíró az előtte fekvő ügyben dönthet úgy, hogy nem követi a Kúria esetjogát. Az idézett kúriai bírói előadásból is kitűnt, a felek és beadványaik már ma is felfedezik az érvelést, az eseteket, a tényeket, így az élő jogot, és ezeket a bírák ma is ellenőrzik, illetve kiegészítik. A bírák ma is reflektálnak a felek hivatkozására, ezt pedig kizárólag a döntéseik indokolásában tehetik, sőt teszik meg.

Ha hasonló esetekben a különböző bíróságok, vagy ami még rosszabb, ugyanannak a bíróságnak különböző ítélkezési tanácsai hoznak meggyőző indokolás nélkül eltérő döntést, akkor az ítélkezési gyakorlatot hamarosan kiszámíthatatlannak és önkényesnek tekintik. Aki nem érti azt, hogy a kúriai gyakorlattól eltérés indokolási kötelezettsége a bírák tekintélyét és legitimitását növeli, valószínűleg félreérti a bírói függetlenség elvét.

Minden ügyben  az Alaptörvény és a jogszabályok által meghatározott keretek között  az esetjog dönt, magyaráz, old fel konfliktust, rendez el értelmezési kérdést. Minden az esetjog keretei között dől el. A lényeg az, hogy a jogegységet a bírói döntés teremti meg előbb vagy utóbb, mégpedig a felek, a konkrét perben érdekelt felek kérésére.

(9.20)

Tisztelt Országgyűlés! Igazságügyi miniszterként nagyon óvatosan beszélhetek arról, hogy milyen bíróképünk van. Másfél évszázada a képviselőház falai között parázs vita zajlott a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatról. Engedjék meg, hogy a negyvennyolcas Jókai Mór hozzászólásából idézzek: ,,Mi is mind óhajtjuk azt, a mit az elénk terjesztett törvényjavaslat czélul kitűz. Óhajtjuk, hogy legyenek jó biráink, hogy a biró csak biró legyen, és ne legyen egyéb oly ügyekkel is elfoglalva, a mikhez két külön kedély és külön életpálya kivántatik. Mi is kivánjuk, hogy a biró legyen független, legyen felelős; kivánjuk azt, hogy legyen a birói pálya biztos életpálya, jól fizetett, tisztelt, és kívánjuk, hogy a bíró minden párt felett álljon. "

A bírói összeférhetetlenség szabályait, a bírói függetlenség garanciáit évtizedekkel ezelőtt megteremtettük. Jókaival szemben e tárgyban egyetlen adósságunk maradt: a jól fizetett bírói életpálya biztosítása.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy kezdeményezem egy bizottsági módosító javaslat benyújtását az Igazságügyi bizottságnál annak érdekében, hogy egy régi adósságot törlesszünk. A bírák átfogó bérrendezésére legutóbb másfél évtizede került sor. Magyarország jó gazdasági teljesítménye lehetőséget ad arra, hogy 2004 után úgy rendezzük a bírák illetményét, hogy méltó, a hivatás súlyának és jelentőségének megfelelő javadalmazásban részesülhessenek.

A bírák tisztességes javadalmazása nem pusztán a fizetésük mértékéről szól, hanem a bírói függetlenség egyik garanciája is. A bérrendezésnél alapelvként szabtuk meg, hogy a bírák és az ügyészek illetménye a különböző fizetési fokozatokban, bírósági szinteken megegyezzenek egymással. Emellett a javaslat figyelembe veszi a bírák és ügyészek rendkívüli felelősségét, a hivatásban eltöltött évek számát, valamint az ez idő alatt megszerzett szakmai tapasztalatot.

Mindezeket is figyelembe véve, valamint az érintettekkel, az Országos Bírósági Hivatallal, a Legfőbb Ügyészséggel, a bírák szervezeteivel folytatott intenzív egyeztetéseket követően bejelenthetem, hogy 2020-tól három ütemben emelkedik a bírák és ügyészek illetménye.

2020-ban átlagosan 32 százalékkal emelkedik a bírák illetménye, míg az ügyészeké 21 százalékkal. Ennek köszönhetően jövőre már azonos a két igazságszolgáltatási hivatásrend illetménye. Ezt követően pedig az illetményalap emelésével bírák és ügyészek bére azonos mértékben, ’21-ban 12 százalékkal, ’22-ben pedig 13 százalékkal növekszik majd.

Tisztelt Országgyűlés! Az előbb elmondottakra tekintettel kérem az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, tisztelt miniszter asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Vitányi István képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen a miniszter asszony igen részletesen taglalta az előttünk fekvő törvényjavaslat lényegét, lényegi elemeit, úgyhogy csak néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni a javaslat elfogadtatásához. Amint azt az előterjesztő is megfogalmazta, módosító javaslat folytatja az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvények koncepciójában megfogalmazott azon célkitűzések megvalósítását, amelyek fő célja, hogy a hatósági eljárás megindulása és az abban hozott anyagi, jogerős bírósági döntés meghozatala között a lehető legrövidebb idő teljen el.

A törvény szem előtt tartja a közigazgatási ügyek végleges rendezésének elsődleges kívánalmát és az Alaptörvény által elé állított követelményeket. Az Ákr. hatálybalépése óta a rendelkezésre álló adatok alapján változatlanul a legtöbb területen elenyésző a fellebbezéssel támadott hatósági döntések aránya, ugyanakkor a másodfokú eljárásban született határozatok 20-25 százalékában is közigazgatási pert indítottak a felek.

Mindezek alapján indokolt a járási, valamint a kerületi hivatali hatósági eljárásokhoz kapcsolódó jogorvoslati rendszer felülvizsgálata eredményeként egyfokú hatósági eljárási modellt kialakítani. A jogorvoslati rendszer hatékonysága pedig csak úgy biztosítható, ha a közigazgatási perek fórumrendszere egyszerű és átlátható. Az egyszerűség és az átláthatóság mellett az egységes, valamint az Alaptörvénnyel összhangban álló joggyakorlat is első számú követelmény, amit a Kúria döntésének kötelező ereje hivatott biztosítani; ennek megfelelően a bíróságok pedig kötelesek a Kúria jogértelmezését követni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslat egy új jogorvoslati eszközt kíván bevezetni, az úgynevezett jogegységi panasz intézményét arra az esetre, ha a feleknek már nem áll rendelkezésre további jogorvoslat, mert azokat már a fél kimerítette, vagy ilyen eszköz igénybevétele alapvetően kizárt.

A benyújtott tervezetben lévő módosítások egyebek mellett megszüntették a közigazgatási és munkaügyi bíróságokat is. A javaslat alapján a járásbíróság törvénykezési helye a járásbíróság szervezeti egységeként működhet a jövőben, amelyet igazságügyi alkalmazott, csoportvezető vezet.

Azt, hogy a járásbírósági székhely és a törvénykezési hely között az ügyek elosztása milyen módon történik, az ügyelosztási rendszerben kell rögzíteni. Ha a bíró szolgálati helye olyan járásbíróság, melynek szervezeti egységeként törvénykezési hely működik, a bíró tevékenységét az ügyelosztási rendben foglaltaknak megfelelően mind a járásbíróság székhelyén, mind a törvénykezési helyen folytathatja egyes, a törvényben meghatározott esetek kivételével.

Tisztelt Ház! A módosítások jelentős része terminológiai-technikai jellegű, a céljuk az ágazati törvények és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény koherenciájának megteremtése; így például a „bírósági felülvizsgálat” terminológia helyett a „közigazgatási perben megtámadható” kifejezés használata és ezzel a felülvizsgálat kettős értelmezésének megszüntetése, miáltal a közigazgatási perjogban a felülvizsgálat fogalma a továbbiakban kizárólag a bírósági hatáskörbe tartozó rendkívüli perolvasatot jelenti majd.

Kiemelendő nóvum, hogy a módosítást követően az adatok zárt kezelésére kérelemre vagy pedig hivatalból is sor kerülhet abban az esetben, ha ugyanazon történeti tényállás alapján a jogerősen vagy véglegesen lezárt, illetve párhuzamosan zajló más bírósági vagy hatósági eljárásban az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője a természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zártan kezelését rendeli el.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében tehát elmondható, hogy igen jelentős változásokat tartalmazó módosító javaslatról van szó, amely mindezek mellett számos jogtechnikai kérdést is rendez. Az elhangzottak alapján a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a javaslatot. Kérem képviselőtársaimat, tegyék szintén ugyanezt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Molnár Gyula közbeszólására:) De jó volt hallani, hogy közben beszéltek, és semmit nem lehetett érteni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr, ha valami problémája van, ügyrendi javaslat formájában azt megteheti. (Dr. Kovács Zoltán: Azt mondta, hogy támogatja.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan fideszes képviselőtársam azt mondta, hogy miniszter asszony igen részletesen adta elő ezt a 249 szakaszból és irdatlan mennyiségű mellékletből álló törvényjavaslatot, a 19 perc, amint láttam, nem igazán elég a részletes ismertetésére egy ilyen jogszabálycsomagnak, viszont el lehet mondani erről a törvényjavaslat-csomagról, hogy ez a kilenc éve tartó jogszabálycunami a törvényalkotásban annak a leképeződése.Ugyanis ebben a jogszabályban nemcsak arról van szó, hogy újabb intézményrendszer-változtatást eszközöl a közigazgatási eljárásokban és azok felülvizsgálatában, hanem tele van a 249 szakasz között  legalább a fele, ha nem több  olyan koherenciazavarok kiküszöbölésével, olyan jogintézmények megnevezésének egységesítésével és rengeteg olyan jogszabályi javaslattal, ami semmi másra nem utal, mint arra, hogy az elmúlt kilenc évben átgondolatlanul, ötletszerűen, teljes mértékben zűrzavart keltve a joggyakorlók számára, a jogszabályok tengerében ez a rendszer valamelyes tisztítása, amit ez a jogszabálycsomag megpróbál rendezni.

Annyit azért hadd mondjak el, hogy 2019. november 12e nulla óra körül, 34 másik törvényjavaslattal nyújtotta be a kormány ezt a törvénycsomagot is, amely 78 jogszabályt módosít 249 paragrafusban és a sok-sok mellékletben, ami, azt gondolom, hogy azért elfogadhatatlan, mert még szakértőkkel is lehetetlen úgy felkészülni, hogy részleteiben minden egyes változtatandó jogszabály vizsgálata mellett lehessen alapos, megalapozott állásfoglalást tenni.

(9.30)

Sőt, ilyenkor a szakértők felteszik a kezüket és azt mondják, hogy nem teszem meg, nem állok neki, mert ennyi idő alatt a többi jogszabállyal együtt lehetetlen egy szakmailag megalapozott véleményt előterjeszteni. Ezek a törvényalkotási mechanizmusok, amelyeket önök csinálnak, semmi másra nem szolgálnak, mint arra, hogy érdemi szakmai viták helyett politikai szövegeket kelljen nekünk itt előadni.

Amikor a közigazgatási…  jaj, annyira szeretem, amikor Boldog István a szakma szót kimondja. (Boldog István: Igen, mert nekem van szakmám!  Az elnök csenget.) Tehát amikor a közigazgatási bíróságok felállításáról volt szó, és akkor még volt olyan csoda, hogy a tárca előtt egyeztetés zajlott, bár a benyújtás után és nem előtte, akkor a parlament alelnökének és a Törvényalkotási bizottság elnökének az volt az egyik érve a vonatkozásban, hogy egyfokúvá szeretnék a közigazgatási vagy hatósági eljárásokat alakítani, és bírósági úton legalább két fokon  a rendkívüli jogorvoslatot kivéve  lehessen a jogkereső polgároknak az igényét kielégíteni, akkor az volt a válasz a kérdésemre  de hangsúlyozom: mindig is ellene voltam annak, hogy egyfokúvá vált a bírósági út a közigazgatási eljárásokban, hiszen elkényelmesedtek a közigazgatási bírák, tudták, hogy legfeljebb egy sokkal szűkebb rendkívüli perorvoslattal lehet felülvizsgálni a bíróságnak a döntését, tehát én soha nem voltam annak barátja, hogy a bírósági út egyfokú , amikor megkérdeztem, hogy most ez a szemléletváltás mitől van, akkor azt mondta a parlament alelnöke, hogy azt látják, hogy szakmailag nem megbízhatók a közigazgatási rendszerben azok az emberek, akik a másodfokú elbírálásban részt vesznek, és ezért kell inkább az első fok után mindjárt bíróságon keresni a jogorvoslatot, mert a bírósági rendszerben nagyobb a garancia arra, hogy szakmailag megalapozott döntések születnek.

Ennek csak az volt az érdekessége, hogy ugyanez a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló törvény olyan mértékben kinyitotta a közigazgatásban dolgozók előtt a bíróvá válás lehetőségét, ami teljesen megdöbbentett. Mert egyik mondattal arról volt szó, hogy nem megbízhatók a közigazgatásban dolgozók a szakmailag megalapozott döntéseket illetően, de ugyanezek az emberek nyugodtan bejöhetnek ötéves gyakorlat után, még akár bírósági vezetők is lehetnek, akik egyébként nem megbízhatók szakmailag ahhoz, hogy megfelelő másodfokú határozatokat tudjanak hozni.

Tehát azért hoztam ide ezt az emlékképet, mert amilyen bizonytalan és teljes mértékben a logikától mentes volt annak a törvényjavaslatnak az előterjesztése és aztán a megszavazása, mint ahogy ebben a rendszerben is egy teljesen új intézményrendszert hoz létre, a járási hivatalok mellett külön közigazgatási bíráskodás fog zajlani, és tulajdonképpen egy párhuzamos szervezeti rendszert hoz létre, amit  megmondom őszintén  nem értek.

Tehát annak örülnék, hogy amikor majd itt a vita valahogy lezajlik, és szerencsére a miniszter asszony van itt az államtitkár úr mellett, akkor tegye már meg, hogy ne a törvényszöveget ismertetve magyarázza el ezt az indíttatást ennek a fajta intézményrendszernek a megalkotására, hanem egy kicsit meséljen nekünk arról, hogy honnan indult ez, miért ez a megoldási mechanizmus, hogy gondolják, hogy ez jobban fog működni, mint a korábbi, itt megint óriási szervezeti átalakítások kellenek, dolgozókat kell innen oda vagy valahonnan összeszedni, akik aztán bíráskodni fognak, hogy egy kicsit hadd lássunk többet erről a kérdésről. Nagyon megtisztelne a miniszter asszony vagy akár az államtitkár úr, mert lehet, hogy az államtitkár úr korábban már benne volt ennek a javaslatnak a megalkotási folyamatában, hogy hadd értsük egy kicsit jobban, hogy itt mi a szándék.

Ez a javaslat azért egy pozitívummal bír mindenképpen, ez pedig a bírák bérrendezésének egy átalakított módja. Az egyik nap Gyüre Csaba képviselőtársam éppen arról interpellált, hogy lehetetlen normális demokratikus országban, hogy ügyészeknek magasabb legyen a bére, mint a bíráknak, egyébként is rendkívül elmarad a bírák bére az európai színtéren, tehát mindent üdvözlünk, ami arról szól, hogy a javadalmazása a bíráknak tényleg európai legyen, és legalább illeszkedjen azokhoz a bérviszonyokhoz, ami ma már a közszférában, különösen miniszteri szinten vagy a minisztériumok szintjén, vagy magasabb állami hatóságoknál mint bérek megjelennek. Tehát e vonatkozásban semmiféle kritikát nem szeretnék megfogalmazni, mert ha már egyről a kettőre jutunk ebben a kérdésben, az már jó.

Az egy más kérdés, hogy ha belemegyünk ennek a részleteibe, akkor találunke anomáliákat. Az is más kérdés, hogy elégedetteke ezzel a bírák, mert a bírák valahogy nem mondják el, hogy mit szeretnének, ami azért, azt gondolom, picit rosszul érint, mert nagyon sokszor azt érezzük, hogy mi, parlamenti képviselők jobban állunk mellettük, mint ahogy ők megtennének mindent ahhoz, hogy minket informáljanak és a segítségükre tudjunk lenni akár a joggyakorlati problémákat illetően, akár a saját személyes útjukat, illetőleg bérezésüket illetően.

Azt mondja a törvényjavaslat általános indokolása, hogy fél százalék alatt volt a fellebbezéssel támadott hatósági határozatok száma. Tehát első fokon gyakorlatilag 99,5 százalék jogerős lett, ami nem csoda, mert irdatlan mennyiségű olyan kérelem van, aminek természetes a helyt adása, hiszen személyi állapoti kérdések, hatósági igazolások, tehát a közigazgatás rendszerében azért is ilyen magas az elsőfokú határozatok helyben maradása, mert pozitívan bírálnak el olyan kérdéseket, amiket a jogszabály nem is enged másként, csak pozitívan. Majd pedig az a következő mondat, hogy viszont a fellebbezéssel támadott határozatokat követően a másodfokú eljárás után a fellebbezett határozatok 20-25 százaléka kerül bíróságra. Ez azt jelenti, hogy a 0,5 százaléknak maximum 25 százaléka kerül bírósági felülvizsgálatra, és bár a számokat pontosan nem tudjuk, hogy hány eljárás kezdődik egy évben a közigazgatás rendszerében, bizonyára nem kevés, de azért a fél százaléknak a 25 százaléka még mindig csak 0,125 százalék. Én csak azt akartam ezzel mondani, hogy szerintem ezt a törvényjavaslatot vagy egyáltalán ezt az új elképzelést nem a számok, nem az eljárások száma vagy az eljárásoknak az eredménye alapján kell meghatározni vagy elhatározni, hanem azon az alapon, hogy szükség vane erre a fajta jogintézményre vagy nincs; a társadalom számára káros volt-e, hogy kétfokú közigazgatási eljárás volt lehetséges, és mindössze egyfokú a rendes jogorvoslat, ennek eredménye szolgáltae a társadalom jogkeresését vagy sem. Én inkább azt szerettem volna, ha erről a kérdésről akár írásban a törvényjavaslat indoklásában, akár a szóbeli előterjesztésben esetleg beszéltek volna, hogy volte valamifajta statisztika, tanulmány, közvélemény-kutatás, valami visszajelzés a társadalom részéről, hogy neki ez az eddig folyamatban volt, hangsúlyozom, nem az én ízlésem szerint való közigazgatási eljárási és felülvizsgálati rendszer megfelelt-e.

Számunkra, a Jobbik számára ez a javaslat még a vonatkozásban nyitva van, hogy támogatni fogjuk-e, egyszerűen azért, mert nem szeretnénk a szavazatunkat olyanhoz adni, ami akár már most láthatóan, akár a későbbiekben tapasztalható módon nem válik be. Nagyon nehéz egyébként ma megítélni, hogy az ebben a javaslatban lévő új elképzelések beválnak-e, mert ahogy mondtam, igazából adatunk sincs rá, igazából a valódi indokrendszert sem ismerjük, és nem ismerjük azoknak az életviszonyoknak a felméréseit, amelyeket e vonatkozásban  hangsúlyozom, nem a bírói bérekről beszélek  meg tudunk ma határozni. Ezért nem tudom, hogy a mi frakciónk meg fogjae ezt szavazni vagy akár tartózkodni fog tőle.

Mindenesetre még annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy ebben a törvénycsomagban 78 jogszabályt módosít, ezekből a jogszabályokból körülbelül tízet az elmúlt hetekben is valami más okból módosítottunk.

(9.40)

Azt szeretném megkérdezni, hogy amikor keletkeznek, felmerülnek akár az Igazságügyi Minisztériumban, vagy bármely társtárcától az igények megérkeznek, hogy egy-egy jogszabályt valamilyen okból módosítsunk, nem lehetséges az, hogy mondjuk, pár hónap alatt összegyűjtsék az igényeket, és ne úgy legyen, hogy 8 órakor is például egy illetéktörvény-módosítást tárgyaljunk, meg 10 órakor is egy másik törvénycsomagban, vagy az adózás rendjéről szóló jogszabályt kedden is valamilyen okból egy törvényjavaslat-csomagban módosítjuk, meg majd pénteken is ugyanarról beszélünk. A jogalkotási törvény pont azért mondta ki, hogy azonos életviszonyokat vagy azonos jogszabályt vagy egymással összefüggő jogszabályokat lehet egy salátatörvényben módosítani, de nem lehetne, hogy ugyanazt a jogszabályt ne mindennap valamelyik más törvénycsomaggal módosítsuk? Már csak azért is, mert a joggyakorlatban lévő embereknek jó lenne, ha nem kellene minden áldott nap megnézniük a jogtárat, hogy esetleg az általa használt törvény tegnaphoz képest ma változott-e, mert múlt héten is változott, meg azelőtti héten is változott. A jogbizonytalanság valami iszonyatos mértékű frusztrációt, a társadalom számára feltétlenül a jólét nehezítését okozza, a bizonytalanság a kreativitást és a munkaképességet is csökkenti.

Én azt kérném a Fidesztől, miután vélhetően még két és fél évig kormányozni fog, tegye már meg így az elmúlt kilenc és fél év után, hogy kezdje el már azt a törvényalkotást  ha már mindenáron ezt a cunamit fenn akarja tartani , hogy valahogy ne csak a jogászemberek, hanem a polgárok számára és a hivatalokban ülők számára is legyen már egy kicsit követhetőbb, mert azt kell mondjam, hogy ez a fajta bizonytalanság a hivatali rendszerben azt eredményezi, hogy döntések húzódnak el, lassúak, igenis lassúak, legalábbis a picit bonyolultabb kérdésekben igenis lassúak; a másik pedig, hogy úgy érzi az, akinek alkalmazni kell a jogszabályokat, hogy nem ura annak a munkának, nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, amit magától elvár, és ez a frusztráltság bizony akár még az egészségére is mehet.

Végül pedig nem teljesen szorosan ehhez a törvényjavaslat-csomaghoz tartozva, de azt gondolom, hogy reagálnom kell rá, mert tegnap is a taopénzekről volt szó. Azt tudom mondani a tegnapi walesi kirándulás után a színjátszó csoport fellépésére, ahol a világbajnokság a tetoválásokban nyilvánult meg, hogy a focit gólra játsszák, és ha már ennyi pénzt ölünk bele, akkor legalább a társadalomnak valami öröme is legyen. Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Hajrá, magyarok! Hajrá, Magyarország!  Taps a Jobbik soraiban.  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. (Dr. Varga-Damm Andrea: Színjátszó csoport!) Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Vejkey Imre képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részérő: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt e vonatkozásban az érdemi felszólalásomat megkezdeném, Varga-Damm Andrea képviselőtársunknak az iménti felszólalása kapcsán: köszönöm, hogy drukkolt a magyar csapatnak. Hajrá, magyarok! Hajrá, Magyarország! (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Éljen!  Taps a kormánypártok soraiban.  Közbeszólások a Jobbik és a Fidesz soraiban.  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Én pedig arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy legyenek szívesen tartóztatni magukat attól, hogy nem a törvényjavaslat vonatkozásában próbálják a felszólalásukat megfogalmazni. Amiről itt szó van, az a törvényjavaslat, és kérek mindenkit, hogy a következőkben arról legyen szíves beszélni. Köszönöm. (Arató Gergely tapsol.)

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részérő: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a tájékoztatást. Akkor beszéljünk a T/8016. számú törvényjavaslatról.A területi államigazgatási rendszer reformjának össze kell kapcsolódni a bírósági szervezettel és annak igazgatásával kapcsolatos szabályok módosításával, továbbá a közigazgatási hatósági eljárásjogi és perjogi szabályok módosításával. Mindezeknek pedig egységes elvek mentén kell történnie.

A törvényjavaslat nem tesz egyebet, mint ennek érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény megfelelő módosítása mellett módosítja az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényt és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényt, továbbá az egyes anyagi és eljárási rendelkezéseket tartalmazó törvényeket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A javaslat továbbá megteremti annak a lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság tagjai megválasztásuk esetén ne veszítsék el korábbi tisztségüket, figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság tagjai nem választhatók újra. Mindezt a javaslat oly módon biztosítja, hogy az Alkotmánybíróság tagja megbízásának ideje alatt a bírói szolgálati viszonya szünetel, erre tekintettel még az összeférhetetlenség sem áll fenn.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mit jelent az, hogy a közigazgatási eljárás a jövőben egyfokú lesz? Azt jelenti, hogy a jövőben a fellebbezés helyett közvetlenül közigazgatási pert lehet indítani. A keresetet a határozatot hozó hatóság felügyeleti szervén keresztül, járási hivatal által hozott döntés esetén a kormányhivatalon keresztül kell felterjeszteni a bírósághoz. Az, hogy az eljárási mód így történik, ez pedig kiváló alkalmat biztosít arra, hogy a felügyeleti szerv még a bírósági per előtt közvetlenül áttekintse az iratot, és orvosolni tudja még a per előtt a sérelmezett döntést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontos, hogy a Kúria eleget tudjon tenni annak az alaptörvényi kötelezettségének, hogy egységes és következetes joggyakorlat alakuljon ki Magyarország teljes területén a magyar bíróságok vonatkozásában. Ennek érdekében biztosítani kell a peres feleknek annak lehetőségét, hogy amennyiben az ügyükben hozott jogerős döntés eltér a Kúria közzétett határozatától, azt a Kúria elé tudják vinni, ezért számukra ilyen esetekre jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Ennek a jogegységi panasznak a bevezetése a Velencei Bizottság ajánlásával teljes összhangban a törvényjavaslatban szerepel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontos újítása a törvényjavaslatnak a járásbíróság székhelyétől különböző járási székhelyen működő szervezeti egység törvénykezési helyének létrehozása. A javaslat alapján a járásbíróság törvénykezési helye a járásbíróság szervezeti egységeként működhet a jövőben, amelyet a bíró vagy igazságügyi alkalmazott csoportvezető vezet.

Fontos Bjt.-módosítás, hogy a törvényjavaslat kizárólag igazgatási vezetők tekintetében megteremti azok nemzetbiztonsági ellenőrizhetőségét.

Úgy gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez a törvényjavaslat számos olyan kérdést rendez, amely az idők folyamán már szükségessé vált. Mindezek alapján a KDNP parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője, aki felszólalását innen az emelvényről mondja el. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen összetett javaslatnak nyilván van számos pozitív és előremutató eleme  erre többen utaltak már , azonban egy ilyen javaslat mint konstrukció, ennyire sok területet érintő javaslatok esetén nyilván nagyon nehéz dolga van egy-egy ellenzéki képviselőnek.Én tegnap egy javaslat kapcsán, igazán nem az elviccelés szándékával, de már-már azt mondtam, hogy akár egy apróhirdetés-szöveget is lehetett volna a végében hozzátenni. Nyilván ez a javaslat természetesen témájában összefüggő dolgokat is érint zömmel, és nagyon sok támogatható dolog van benne  mint ahogy elhangzott , nagyon sok koherenciazavart hárít el, és nagyon sok olyan kérdést is szabályoz, amely jó ideje várat magára, és természetesen a pozitív elemeit sok kormánypárti képviselő előttem már elmondta, én nem ezekre utalnék elsősorban, hanem inkább néhány kérdőjeles pontra mutatnék rá.

A miniszer asszony felhozott egy ügyet a vezérszónoklatában, amelyet hadd támogassak innen most, hiszen a bírák bérrendezéséről beszélt, ami nagyon hosszú ideje várat magára. Látni kell majd a konkrétumot, hogy mi jön be az Igazságügyi bizottság elé, mi kerül az asztalra; természetesen ez a konkrét ügy támogatható.

(9.50)

Hadd tegyek fel majd egy kérdést, hogy természetesen ez az igazságügyi alkalmazottakat hogyan érinti  vagy csak konkrétan a bírákat? Jó lenne ezt majd látni. Azt remélem, hogy minél szélesebb körű ez a béremelési javaslat.

Hadd tegyem az asztalra, hogy természetesen az, hogy ez egy bizottsági módosítóval jön be utána, azt is jelenti, hogy ha a javaslat más részeivel szemben fenntartásai vannak egy-egy frakciónak vagy egy-egy képviselőnek, akkor, ha jól értem, nem lesz módjában differenciálni a végén a szavazatát. Nagyon sok ilyet tapasztalhattunk már, hogy egy-egy salátatörvényben vagy átfogó módosításban vannak támogatható elemek, akár egy bérrendezés, akár egy, az állampolgárokat pozitívan érintő javaslat, más pontjai pedig egy-egy javaslatnak problémásak. Nehéz így felelős döntést hozni, azt kell hogy mondjam, tehát talán szerencsésebb lenne egy önálló javaslatban behozni a bírák bérrendezésének a kérdését. Azt javaslom, ezt fontolják meg tehát, hogy ne egy igazságügyi bizottsági módosító legyen, hanem legyen egy önálló javaslat. Szerintem teljes körű konszenzust lehet egy ilyen javaslat köré teremteni a Házban.

Most a pozitív dolgok mellett néhány kérdőjelet hadd fogalmazzak meg; nyilván elsősorban a hozzászólásom ezekre a kérdésekre vonatkozik, fontolják meg az észrevételeket tehát. Magyarország Kormánya elállt a közigazgatási bíróságok koncepciójától, de úgy látni, hogy továbbra is célkitűzés maradt a bíróságok feletti politikai kontroll megvalósítása. Ennek a jelen törvényjavaslat is egy ékes bizonyítéka, erről kevés szó esett eddig, amely elsősorban nem a járási hivatalok eljárásával kapcsolatos, hanem nyilván a kérdőjelek tekintetében a bírói működés jelentős átszervezését érinti.

A kormány javaslata ugyanis megteremti annak lehetőségét, hogy az alkotmánybírók bíróvá történő kinevezésüket kérjék. Ebben az esetben a köztársasági elnök az érintettet a kinevezési feltételek vizsgálata és pályázat kiírása nélkül határozatlan időre egyenesen a Kúria bírójává nevezi ki, ezáltal a Kúriára elvileg olyan bírák kerülhetnek, akik akár bírói gyakorlattal sem rendelkeznek. Ez a rendelkezés nyilván nem elfogadható, a Kúria bírói nyilván nem politikusok, nem politikai, hanem bírói feladatokat látnak el, előmeneteli rendszerük is tisztán szakmai jellegű. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság megválasztása alapvetően az Országgyűlés politikai döntése; nyilván az elmúlt évekből ismerjük ezt a gyakorlatot, ebbe az ellenzéket nem vonták be.

Az alkotmánybírók jelölése és megválasztása során semmi sem garantálja tehát ezt a fajta konszenzust, nem garantálja semmi, hogy egy-egy ilyen tag ne a kormány saját döntésén alapuló tag legyen, így minden lehetőség adott a testület átpolitizált jellegű működésére. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy a Kúria bíróit ilyen döntés alapján megválasztott személyekkel töltsék fel, ráadásul a javaslat nem vár el szolgálati időt sem, így akár egyévnyi alkotmánybírói szolgálat után is a Kúria bírójává válhat egy politikai döntéssel megválasztott személy.

A javaslat értelmében a Kúria döntései kötelezőek lennének az alsóbb szintű bíróságok számára. Itt egy kérdőjel lehet, hogy ez szűkíti a bírók mozgásterét, hiszen egy olyan bírói fórum döntései lesznek akkor innentől kötelezőek, amelyek az előbb említett kérdőjeleket a személyi összetétel kapcsán felvetik.

Nem ez az egyetlen probléma, amit még szóvá szeretnék tenni, az indítvány ugyanis meg kívánja teremteni annak lehetőség, hogy alapjog sérelme miatt alkotmányjogi panasz benyújtásával a közhatalmat gyakorló szervek is élhessenek. Ez a gondolat teljességgel ellentétes az alapjogvédelem rendszerével, és visszaélésekre ad lehetőséget. Az alapjogok védelme és általában az alapjogi gondolkodás azért született meg, hogy a közhatalommal szemben védje az állampolgárokat már az alapjogok elsőgenerációs megjelenésekor is. Ezen jogok az ember emberi mivoltához kötődnek, morális gyökerűek, és az emberi léthez kapcsolódnak, attól alapvetően nem elválasztható jogi konstrukciók. Az alapjogi jogviszony jogosultja az ember, kötelezettje pedig az állam vagy a közhatalmat gyakorló szerv. Az alapjogi rendszerben ab ovo kizárt, hogy a közhatalmi szervek alapjogokra hivatkozzanak.

Jelen javaslat azonban mégis ezt kívánja tenni, ez pedig azzal jár, hogy az állam a közhatalmat gyakorló szervein keresztül alapvető emberi jogokra hivatkozással saját magát fogja védeni az állampolgárokkal szemben. Ez azért hibás és átgondolatlan, mivel az alapjogok védelmi rendszere ismeri az intézményvédelmi kötelezettség fogalmát, miszerint az intézményvédelmi kötelezettség az államra azt a kötelezettséget rója, hogy ne csak passzív maradjon az alapjogot gyakorlók irányába, hanem hogy kifejezetten segítse az alapvető emberi jogok érvényesülését.

Tehát az államnak az a feladata, hogy biztosítsa a tisztességes eljárásban részesülés jogát függetlenül attól, hogy az állampolgár hatósági vagy bírósági eljárásban vesz részt. Amennyiben ez nem teljesül, akkor az állam maga mulasztja el feladatainak teljesítését, ami önmagában alapjogi igényt jelent az eljárásban részt vevők számára.

Ezzel szemben az indítvány azt kívánja megteremteni, hogy a tisztességes eljárás feltételeinek hiányában is az állam fordulhasson alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Ez akár magyar állampolgárokkal szembeni döntést is eredményezhet, holott maga az állam mint közhatalmi szerv volt az, aki a tisztességes eljárás feltételeit adott esetben nem biztosította. Most egy konkrét példával élve: képzeljük el, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az Alkotmánybírósághoz fordul, miután egy feltételezett adóssal szemben pert vesztett, majd az a bírósági eljárást megismételtetheti akkor is, ha adott esetben a NAV maga volt az, aki nem tett semmit a tisztességes eljárás körülményeinek biztosítása érdekében.

Így tehát a jelen javaslat lehetőséget ad arra, hogy az állampolgárok számára szőtt védőhálót az állam éppen ellenük használhassa. Ez pedig azért is felháborító, mert éppen ez a kormány volt az, amelyik elvette az állampolgároktól annak lehetőségét, hogy bármikor az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak, néhány évvel később ezek szerint pedig ezt a közhatalmi szerveknek megengedné. A kormánynak tehát fontosabb, hogy az állam jogvitát nyerhessen, mint az, hogy a magyar állampolgár a jogai sérelme esetén védelmet kapjon.

Másrészről a javaslat meg kívánja szüntetni a közigazgatási és munkaügyi bíróságokat. Ez egy hatalmas pálfordulás nyilván a kormány részéről: néhány hónapja még a különálló közigazgatási bíráskodást erőltették. A jelen javaslattal világossá vált, hogy az átalakítás célja és elsődleges oka nem az, hogy egy új, professzionális közigazgatási bíráskodási rendszer jöjjön létre. A kormány egyszerűen nincs megelégedve a jelenlegi közigazgatási bírósági rendszerrel, vélhetően azért, mert az túl sokszor dönt ellenük, ezért döntött azok megszüntetése mellett.

Az átalakítás vesztesei a munkaügyi bíróságok. A munkajog nyilván egy komplex, speciális jogterület, amely különleges szakértelmet igényel. Alapelveiben, jellegét tekintve is eltér az alapvetően mellérendelt személyek közötti viszonyokat szabályozó polgári kötelmi jogi szabályoktól, hiszen a munkajogban alapvetően hatalmi túlsúlyban van a munkáltató. Éppen ezért nem mindegy, hogy egy munkaügyi szakjogász jár el bíróként vagy egy gazdasági jogban járatos bíró. A különálló munkaügyi bíróságok megszüntetése tehát csökkenti a munkavállalók védelmét azáltal, hogy potenciálisan rontja azt a szakmai színvonalat, amely a munkaügyi jogviták eldöntésében jelen van.

Alapvetően tehát az észrevételeimet három csoportra osztottam. Nyilván a javaslat jelentős részben olyan koherenciazavarokat hárít el, illetve tisztáz bizonyos kérdéseket, amelyek óriási terjedelműek, de természetesen nagyon sok minden ebből támogatható. Néhány ponton a kritikai észrevételeimet elmondtam, én kérem ezeknek a megfontolását; nyilván ezeket majd végiggondolja a tárca. Harmadikként pedig: végiggondolva itt a konkrét, vezérszónoklatban elhangzott javaslatot, az a kérésem lenne, hogy egy külön javaslatban kezeljük a bírák bérrendezését, ha erre lehetőség van. Ez azért volna fontos, mert akkor megfontoltabb döntést hozhatna az egész javaslatot érintően minden országgyűlési képviselő, és nem lennénk egy politikai játszma részesei, hogy aki, mondjuk, valamilyen fenntartásokkal rendelkezik a javaslat egyes részeit érintően, az kénytelen adott esetben nem támogatni a bírák bérrendezését, pedig azt gondolom, hogy a bírák bérrendezésében teljes körű politikai konszenzus van a Házban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki sorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Arató Gergely képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap ültünk itt közösen, amikor az Alaptörvény módosításáról volt szó, és konszenzus volt abban a Házban, hogy a közigazgatási bíróságokra vonatkozó korábbi alaptörvény-módosítást, a hetediket vissza kell vonni. Akkor arról beszéltünk többen, hogy bárcsak ez annak a jele lenne, hogy a kormány visszatért a józan ész útjára, visszatért a jogállam útjára, és arra törekszik, hogy a bírósági rendszert, az alapvető jogszolgáltatást, a jogállamot érintő döntések szakmai alapon, lehetőleg konszenzussal, az érintettek bevonásával és a jogállam erősítésére törekvő módon szülessenek meg.

(10.00)

Tudom, hogy a miniszter asszony szerint nincs is olyan, mint jogállam, elolvashattuk a sajtóban is ebbéli véleményét, de hát azért vannak néhányan, akik ezt nem pontosan így gondolják  mi ezek közé tartozunk , és ezért aztán azt kell mondanunk, hogy visszasírjuk már Trócsányi miniszter urat, akinek egyébként valóban volt szakmai koncepciója, rendkívül tiszteletre méltó elképzelése a közigazgatási bíróságokról, még akkor is, hogyha abba a javaslatba is berakták azokat az intézkedéseket is, amelyek alkalmasak voltak a bírósági szervezet és a bírók függetlenségének csorbítására. Akkor is azt mondtuk, hogy a közigazgatási bíróságok felállításának van értelme, csak nem azon a módon, ahogy azt önök megpróbálták. De ez a javaslat elvérzett, elvérzett amiatt, mert a Fidesz nemzetközileg olyan helyzetbe került, ahol tarthatatlan volt ez a fajta elképzelés (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.), és ennek következtében most megpróbálkoznak másfajta módon előhozni hasonló vagy ennél sokkal rosszabb elképzeléseket. A politikai nyomásgyakorlás szándéka megmaradt, ugyanakkor a szakmai tartalom lényegében eltűnt vagy silánnyá változott.

Mi a helyzet? Ezt a javaslatot azzal a csodálatos címmel nyújtották be, hogy az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosítása, de ennél a törvényjavaslatnál nemhogy a ló lába, hanem egyéb testrészei is bőségesen kilógnak. Ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, lényegében arról szól, hogy hogyan lehet a bírósági szervezetet különböző módokon a kormány ellenőrzése alá vonni. Ezt mutatja egyébként a beterjesztés módja is, ezt mutatja az, hogy miközben tegnap folytattunk itt vitát, ebben a parlamentben az igazságügyet érintő egyes törvények módosításáról jó sok pontban, ahol azt mindenki elismerte, hogy azért alapvetően érdemi szakmai változásokról van szó, ezek a javaslatok nem oda kerültek be, hanem egy teljesen más tárgyú törvényjavaslatba; nyilván azért, hogy azt lehessen mondani, vagy ki lehessen vonni abból a fajta egyeztetési eljárásból és szakmai vitából, ami ott zajlott. Ennek a javaslatnak nem volt érdemi szakmai vitája, nincs hatásvizsgálata, nem kapott megfelelő időt a parlament arra, hogy ezt tanulmányozza, és súlyának megfelelő hosszúságban vitát folytasson róla  mellesleg nem szerepelt a kormány törvényalkotási programjában sem, de ez már a legkevesebb.

Melyek ennek a javaslatnak a legkritikusabb pontjai? Az első ilyen pont a valódi alkotmányjogi panasz intézményének olyan kiterjesztése, hogy az állami szervezetek is fordulhassanak az Alkotmánybírósághoz. Ez praktikusan az állami szervezeteket érintő közigazgatási jellegű perekben a Kúria fölé rendeli az Alkotmánybíróságot, lehetővé teszi azt, hogy ha az állami szervezetekkel szemben hoz döntést a Kúria vagy más bíróság, akkor az állam, szegény, a védtelen, elszaladjon, és a jogainak a megsértését felpanaszolja az Alkotmánybíróságon.

Tekintsünk el attól, hogy ez egy jogi nonszensz, hiszen az alkotmányos panasz intézményét nem erre hozta létre az Alaptörvény és a jogalkotó vagy a joggyakorlat, hanem az állampolgárok jogainak a védelmére, pontosan arra, hogy az állampolgárok jogait megvédje az állammal és adott esetben akár a bírósági szervezettel szemben is, emellett azonban a javaslat politikai szándékai teljesen világosak. A Kúria és a rendes bírósági rendszer még viszonylagos önállóságot élvez önöktől  a későbbiekben majd tesznek erről , na, ezt az Alkotmánybíróságról nem lehet elmondani: az elmúlt tíz évben nem kerültek az Alkotmánybíróságba olyan bírók, akik mögött konszenzus, egyetértés lett volna. (Dr. Völner Pál közbeszól.) Ezek a bírók, akik ma az Alkotmánybíróságnak ülnek, az önök politikai kinevezettjei. Az Alkotmánybíróságnak azért adják meg ezt a jogosítványt, azt, hogy felülbírálja a rendes bíróságok döntéseit, és megvédje az államot a rendes bírósági döntésekkel szemben, mert ilyen módon politikailag képesek befolyásolni ezeket az ügyeket.

Tisztelt Ház! Mit jelent ez praktikusan? Praktikusan azt jelenti, hogy innen kezdve azokban az ügyekben, amelyek önöknek fontosak  mondok néhány ilyen példát: választási ügyekben, gyülekezési joggal kapcsolatos ügyekben, információszabadsággal kapcsolatos ügyekben , ha a bíróságok kedvezőtlen döntést hoznak, akkor azt önök, azaz a magyar állam, elküldhetik a haverjaikhoz az Alkotmánybíróságba, hogy bírálják felül ezeket a döntéseket. Ez azt jelenti, hogy nagyon jelentősen korlátozzák a végrehajtó hatalom törvényi, tehát jogalkotáson, jogszolgáltatáson keresztüli ellenőrzését és korlátozását. Ez azt jelenti, hogy innen kezdve az állampolgárok jogait nem vagy csak sokkal korlátozottabban tudja megvédeni a bíróság önökkel szemben. Majd Handó Tünde lesz az, aki alkotmánybíróként megítéli azt, hogy egyébként az államnak van igaza vagy a vele szemben döntést hozó bíróságnak.

S ha már Handó Tündénél tartunk, még egy hely van, ahol csúnyán kilóg a lóláb: ez a javaslat lehetővé teszi azt, hogy az alkotmánybírók megőrizzék bírói szolgálati viszonyukat, s lehetővé teszi azt, hogy lényegében bármilyen eljárás, pályázat, szakmai feltételek megléte nélkül odakerüljenek a Kúriára, és kúriai bírók, sőt tanácsvezetők lehessenek. Csöndben jelzem, hogy ez többek közt azt is jelenti, hogy az alkotmánybírók némi átmeneti idő után akár a Kúria elnökének is pályázhatnak  nem tudom, hogy vane ilyen szándék; emlékszünk arra, hogy a közigazgatási bíróságoknál is voltak ilyen folyamatok. Nehéz eltekinteni attól a gondolattól, hogy ez a javaslat lex Handó is, vannak mögötte olyan személyi, személyzeti szándékok is, amelyek más módon vonnák politikai ellenőrzés alá a bíróságokat.

Említsük meg még néhány elemét ennek a javaslatnak! A miniszter asszony is beszélt arról a fajta elképzelésről, amely indoklási kötelezettséget írna elő a bíróságoknak vagy a bíróknak, ha eltérnek a Kúria jogértelmezésétől  ez legalábbis aggályos. Én értem az ön elveit, csak egy olyan bírósági rendszerben, ahol már fegyelmit adnak azért, hogyha valaki él azzal a jogosítványával, hogy az Európai Unió Bíróságához forduljon, ami egyébként Magyarországnak alapszerződésben vállalt kötelessége, ott minimum aggodalmat kelt egy olyanfajta intézkedés, amely újabb adminisztratív ellenőrzést és adminisztratív igazodási kötelezettséget ír elő a bíróknak.

Hasonló a helyzet a nemzetbiztonsági ellenőrzés kiterjesztésével. Nem tudjuk, hogy hogyan, kikkel szemben fognak élni ezzel az eszközzel a bírói szervezeten belül. Szintén ilyen probléma az áthelyezési rend bizonytalanabbá válása vagy az áthelyezési rend bizonytalanná válása; és valóban  képviselőtársam is említette, én is szeretném ezt megerősíteni , miközben néhány hónappal ezelőtt, sőt még tegnap este is azt hallottuk, hogy milyen csodálatos szakmai javaslat volt a közigazgatási bírósági rendszer megerősítése, önálló bírói ágként való megteremtése, most éppen ennek a megszüntetése van napirenden, megszüntetik a közigazgatási bíróságokat.

Azt kell önöknek mondanom, hogy nyilvánvaló a gyakorlat célja: ez újabb lehetőség arra, hogy az eddigi közigazgatási és munkaügyi bírókat olyan bizonytalan helyzetbe hozzák, ahol az áthelyezés rendjével, majd az új bírósági rendszerbe való betagolódással el lehet választani a tiszta búzát az ocsútól, lemondásra lehet kényszeríteni, el lehet üldözni azokat a bírókat, akik önöknek nem megfelelő ítéleteket hoznak. Hozzáteszem: természetesen mindennek, ennek a folyamatnak a kárvallottjai is a polgárok lesznek, a jogkereső polgárok, akik eddig egy jól működő szakbírósági rendszerben kaphattak jogorvoslatot közigazgatási és munkaügyi pereikben, mostantól kezdve pedig egy sokkal bizonytalanabb helyzetben, egy másfajta bírói szervezetben kell ezt megkeresniük.

Hadd tegyek egy óvatos mondatot a bírók bérezéséhez is! Mert önmagában ez az intézkedés pozitív és támogatandó, csak éppen láttuk azt, hogy mi történt a pedagógusokkal, a kormánytisztviselőkkel és sok mindenki mással. Amikor önök keresztül akarnak nyomni egy olyan szaktörvényt, amely egyik vagy másik szakmában jelentős módon korlátozza az adott területen dolgozók autonómiáját, önállóságát, megsérti szakmai ethoszát, akkor ezt azzal próbálják eladni, hogy de egyébként adunk hozzá egy klassz fizetésemelést  persze azt megkapják az ügyészségen is az önök haverjai, de ez rendben van , majd aztán a fizetésemelés lassan elinflálódik, a korlátozó jogszabályok pedig maradnak.

Úgyhogy miközben ezt a javaslatot támogatjuk, helyesebbnek gondolnánk és tartanánk  egyetértek Varga László képviselőtársammal , ha nem kevernénk össze a kettőt egymással. Egyébként tárgyaltuk itt a költségvetést, akkor ez még nem volt fontos, és még mondhatnám tovább az összes többi ilyen pontot, ahol lett volna mód erre, lett volna mód arra, hogy ezt önök szakmailag tisztességes módon előterjesszék. Azt kell mondanom, hogy ez a méz a madzagon, csak ezeknek a technikáknak az a problémája, hogy a méz előbb-utóbb elfogy, a madzag meg megmarad.

Végül azt szeretném mondani, hogy ha már egyszer azt a címet adták a törvényjavaslatnak  mert nyilván nem merték azt a címet adni, hogy a bíróságok függetlenségének korlátozásáról és az állampolgárok jogainak elvonásáról , hogy az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról, maga ez a szakmai javaslat is ébreszt kételyeket.

Különösen azért, mert nem ismerjük, nem látjuk azt, hogy ez a hivatali teherelosztásban és más típusú ügyekben  tudom, hogy általában csökkenti, de egy csomó áthelyezés és egyéb módosítás is van  milyen hatással jár, illetve itt is komoly kétséget ébreszt az, hogy a korábbi kétfokú eljárásban módja volt arra az ügyfélnek, hogy egy számára hátrányos döntés esetén viszonylag egyszerűen jogorvoslatot keressen. Ha a hivatali vezetők tisztességesen látták el a feladatukat  volt ilyen időszak is a magyar történelemben , akkor ez valódi jogorvoslatot jelentett, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy az állampolgár egy egyszerű eljárásban találjon magának megfelelő jogorvoslatot, és más oldalról pedig módot kínált, módot adott arra egyébként, hogy a hivatali vezetők maguk is értékeljék az első fokon eljáró hatósági szervezetek teljesítményét.

(10.10)

Összefoglalva tehát azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a törvényjavaslatnak a politikai szándékai faék-egyszerűségűek. Elbuktak azzal a fajta elképzelésükkel, amely a közigazgatási bírósági rendszer megteremtésén keresztül olyan módon, ahogy ezt önök akarták, azzal a fajta jogi szabályozással vonta volna el az ügyek jelentős részét a bíróságoktól, és hozott volna létre egy függő bírósági szervezetet. Ez megbukott elsősorban azért, mert a nemzetközi porondon is világossá vált, hogy mi a javaslat szándéka. Most azt teszik, hogy hülyének nézik a közvéleményt, és hülyének nézik az európai partnereinket. Azt gondolják, hogy ha úgy nem ment, akkor hátha majd így nem veszi senki észre, hogy mit csinálnak valójában. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem így van, figyelünk, értjük.

A Demokratikus Koalíció ezt a javaslatot sem részleteiben, sem egészében nem támogatja. Most szólok, csak hogy ne legyen meglepetés, mint ahogy szóltunk a közigazgatási bíróságoknál is: ez a javaslat nem fér össze az Európai Unió alapértékeivel, ez a javaslat nem fér össze a jogállami alapelvekkel. Ebből újabb súlyos nemzetközi tekintélyvesztés, botrány és minden valószínűség szerint újabb csúfos bukás lesz. Azt javaslom, hogy még most vonják vissza. Jobban járnak önök is, és ami ennél sokkal fontosabb, sokkal jobban jár az ország is.

Köszönöm szépen. (Taps a DK és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr. Parancsoljon, frakcióvezető úr, öné a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a lehetőséget. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Hadd kezdjem azzal, hogy a házvezetést bírálni nem lehet, nem is áll szándékomban, de én úgy gondolom, hogy dicsérni igen. Én mindenképpen szeretnék megemlékezni arról, hogy elnök úr kritikával illette az egyik kormánypárti képviselőt, aki eltért a tárgytól Boldog képviselő úr szakmai bekiabálását követően. Ugyanakkor annyit engedjen meg, elnök úr, hogy én azt gondolom, az ellenzéki képviselők is, mindahányan vannak, a magyar csapatnak drukkolnak, csak nyilván szeretnénk győzelmeket, szeretnénk minél több győzelmet látni, ha már a kormány ennyi pénzt költ a futballra (Dr. Varga-Damm Andrea: Igen, ha már ennyit költ!)  és akkor elnézést kérek, hogy én magam is eltértem a tárgytól.Köszönöm szépen ellenzéki képviselőtársaimnak a hozzászólásokat. Nyilván sokadik felszólalásként hátránya is van annak, hogy nem az elsők között tudok felszólalni, nagyon sok mindent, amit szerettem volna elmondani, már elmondtak, de én úgy gondolom, hogy ebben az esetben mindenképpen pozitív az, hiszen szinte mindenre, ami legfontosabb, a hátrányaira, illetve a legfontosabb veszélyeire a törvényjavaslatnak már így szakmai alapon felhívták a figyelmet.

Szeretném megköszönni miniszter asszony bevezetőjét. Elhangzott kritika, hogy 19 percben nem került sor mindenre, illetve nem feltétlenül arról esett szó, ami a lényege a törvényjavaslatnak. Hát, én azt gondolom, hogy egy ilyen hatalmas törvényjavaslat kapcsán esélytelen akár 19 percben, akár, mondjuk, dupla annyi időben erre kitérni. Ugyanakkor amellett nem szeretnék elmenni, hogy miniszter asszony erőteljesen politizált a felszólalásában. Persze, egy miniszter részéről abszolút nem hátrány, csak úgy érzem, hogy itt nem a pártpolitikát kellett volna bekeverni.

Szinte minden előttem felszólaló felhozta azt a hosszú-hosszú vitát, ami az elkülönült közigazgatási bíráskodás rendszerének a bevezetésekor zajlott, ugyanakkor azt gondolom, hogy nem az ellenzéket kell kritikával illetni ebben a folyamatban. Amikor a Fidesz-kormány először ezt a rendszert elindította és éppen adott esetben, abban a stádiumban, amikor nem volt meg a kétharmad, akkor, lám-lám, tudott egy olyan szakmai konzultációt folytatni, amiben egyébként pont az LMP akkori frakciója részt is vett. Én úgy gondolom, hogy valóban az ellenzéki képviselők bebizonyították azt, hogy nem önmagában ördögtől való volt az elkülönült közigazgatási bíráskodás rendszerének a bevezetése, de az úgy, ahogy megtörtént, és úgy, ahogy előterjesztették, semmilyen szinten nem ezt a célt szolgálta, ott valóban nagyon komoly jogállamisági aggályok merültek fel, ahogy például elmondta ezt Arató képviselő úr is. Ugyanakkor az LMP is rengeteg módosító javaslatot benyújtott abban a fázisban, abban a vitában, és ezeket a kormány igazából érdemi vita nélkül lesöpörte. Úgy gondolom, semmiképpen nem az ellenzéket kell egy ilyen expozéban kritikával illetni.

Varga-Damm Andrea képviselőtársamra szeretnék reagálni. Ő nagyon komoly szakmaisággal ismertette, illetve kritizálta ezt a törvényjavaslatot, és nagyon fontos volt az az egyébként sokadszor elmondott kritikája, hogy ez a jogalkotási rend kicsit kaotikus, tehát mondhatjuk, hogy zűrzavar van ebben a rendszerben. Nyilván a miniszter asszony teljesítményét utólag majd ez alapján is meg fogjuk tudni ítélni, hogy sikerüle egy kicsit rendet vágni ebben a rendszerben. Én azt gondolom, hogy ezt minimum mindenki el is várja a miniszter asszonytól, az elődeivel összevetve, hogy legyen egy kicsit nagyobb fegyelem és rend ebben a jogalkotási rendben. Nyilván az teljesen elfogadhatatlan, hogy folyamatosan módosított jogszabályokat kell újra és újra, akár hetes, néhány hetes eltéréssel újra tárgyalni és módosítgatni.

Na, akkor mondok valamit, amivel egyetértek az elhangzottakból, illetve a javaslatból vagy ahhoz kapcsolódó javaslatok közül, ez mindenképpen a bírák illetményének a rendezése. Ez egy nagyon-nagyon komoly adósság. Varga László képviselő úr kifejezetten utalt is erre. Az LMP is teljesen egyetért azzal, hogy ezt meg kell tenni. Ez egy nagyon fontos lépés, amit mi összességében mindenképpen támogatni is szeretnénk. Varga képviselő úr nyilván nem véletlenül kérte azt, hogy erre valamilyen módon külön lehessen véleményt nyilvánítani. Én azt gondolom, ez a mi szándékunk is, hogy emellett mi szeretnénk letenni a voksunkat, ugyanakkor ebben a rendszerben ez nehezen lesz megoldható, tehát én köszönöm Varga képviselő úrnak is a hozzászólását.

Az is elhangzott már, azt hiszem, képviselő asszony részéről, hogy az utolsó pillanatban, a téli időszak előtti benyújtási cunamiban jött ez a hatalmas, óriási jelentőségű törvényjavaslat, és gyakorlatilag az eltelt néhány napban idő sem volt arra, hogy ennek a bírálatára, kritikájára rendesen felkészüljenek akár az ellenzéki képviselők, akár egyébként a kormánypárti képviselők megismerjék azt, hogy mire adják majd valószínűleg a szavazatukat. Hát, egy ilyen javaslatot nem a frakciófegyelem alapján illik támogatni, hanem akkor, amikor a meggyőződésük azt támasztja alá, hogy az a magyar társadalom érdekét szolgálja. Ugyanakkor arra fel kell hívni a figyelmet, hogy azzal együtt, hogy nagyon szűk volt az idő ennek a rendkívül szerteágazó javaslatnak a megismerésére, még konkrétan a törvény által előírt honlapon sem került ez feltüntetésre, tehát elmaradt a törvény által előírt egyeztetés. Azt gondolom, ez viszont egy súlyos kritikája, és miniszter asszony mondhatja, hogy ez egy apró probléma, de mégiscsak konkrétan egy törvényi előírás elmulasztása.

Mindenképpen  és ez talán nem hangzott el, de nyilván levezethető az eddigiekből, amit elmondtam  súlyos hátránya a javaslatnak, hogy a kihirdetés és a hatályba léptetés között nagyon-nagyon kevés idő fog eltelni, és kérdéses a közigazgatási és a bírósági szervezetrendszer felkészülése. Továbbá a javaslat nem támasztja alá minden kétséget kizáróan, hogy a bírósági eljárások gyorsabbak, hatékonyabbak lesznek azáltal, hogy a bírósági szervezetrendszer nagy része átalakul, ugyanakkor az átalakítás és az átszervezés nagyon sok új feladatot ró az amúgy is leterhelt bírósági szervezetrendszerre, nem beszélve annak a hatalmas nagy átfogó átalakításnak a költségeiről.

További kritikájaként fogalmazható meg az egyfokú közigazgatási rendszernek, hogy a közigazgatási határozatok bíróság előtti keresettel történő megtámadása költségesebb, és az eljárás hosszabb lesz, mint a kétfokú rendszerben a fellebbezés előterjesztése, és ez hátrányosan fogja érinteni az érintetteket, hátrányosan fogja érinteni. Egyrészt nagyon sok képviselőtársam, szinte minden előttem szóló ellenzéki képviselőtársam felhívta a figyelmet erre a bizonyos rendelkezésre, hogy az Alkotmánybíróság tagjává megválasztott személy a hivatalba belépését követő 30 napon belül kérheti a bírói kinevezését. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy rendkívül veszedelmes előterjesztés, és annak ellenére, hogy mi ezt a javaslatot, egyébként az Arató képviselő úr által a DK álláspontjaként ismertetett hozzáállásnak megfelelően mi is el fogjuk utasítani, de mi annyira komolynak tekintjük ezt a problémát, hogy erre módosító javaslatot is nyújtunk be. Ez a legsúlyosabb, legfájóbb pontja ennek az egész javaslatnak. Tehát a lényeg az, hogy az LMP módosító javaslatot fog benyújtani, hogy ez a pont kerüljön ki.

Tökéletesen egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy mi lehet a szándéka ennek a rendelkezésnek. Nagyon komoly aggályaink vannak annak kapcsán, hogy a Kúriára olyan bírók kerülhetnek, akiknek nincs is gyakorlatuk. Bizony ezek a rendelkezések megkérdőjelezik mind a bíróságok, mind az Alkotmánybíróság függetlenségét, és fennáll a veszélye, hogy a bírósági rendszer, a Kúria és az Alkotmánybíróság átpolitizálttá válik.

Tehát én azt tudom mondani, hogy az LMP erre a javaslatra nagyon határozottan nemet fog mondani. Ugyanakkor azt szeretném ismét aláhúzni, amit Varga képviselő úr is kért, illetve javasolt, hogy nagyon jó lenne, ha a bírák illetményének a rendezése valamilyen elkülönült rendszerben úgy kerülhetne a Ház elé, hogy azt az ellenzéki képviselők is  mint egy rendkívül fontos javaslatot és egy nagyon-nagyon hosszú ideje fennálló mulasztást  szavazatukkal támogatni tudják, de ezt a javaslatot az LMP el fogja utasítani. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

(10.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi szószóló felszólalása következik. Megadom a szót Alexov Lyubomir úrnak, szerb nemzetiségi szószólónak, aki nemzetiségi nyelven ismerteti felszólalásának első mondatát, majd azt lefordítva folytatja a felszólalását. Parancsoljon, szószóló úr, öné a szó.

ALEXOV LYUBOMIR, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovana Skupštino! Poštovani Predsedniče! Pošto predlog zakonapred uvaženim Domom ss razmatra kao narodnosna tačka dnevno g reda, želim da podelimsa Vama nekoliko misli. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A T/8016. számon benyújtott, az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot, tekintettel arra, hogy a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosítását is tartalmazza, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2019. november 18-án tartott ülésén megtárgyalta. A bizottság felkért a bizottsági vélemény előterjesztésére.

Felszólalásomat azzal kezdem, hogy a nemzetiségek jogairól szóló jogszabály átfogó módosítására már több alkalommal is próbálkozást tett a nemzetiségek bizottsága. Az átfogó és minden témát kimerítő, konszenzuson alapuló módosítás véleményem szerint elengedhetetlen, és hamarosan meg is kell tenni. A nemzetiségek jogait tartalmazó törvény egészére vonatkozó módosítási javaslatok és műhelymunkák folyamatban vannak. A most benyújtott törvénytervezetben levő változások nagyrészt a jogszabályok összhangjának megteremtését szolgálják.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényt az Országgyűlés nemzetiségi napirendi pontként tárgyalta, ezért volt számunkra különösen fontos, hogy a bizottságban figyelemmel kísérjük e törvény és további jogszabályok módosításait, és mint említettem, különösen a nemzetiségi törvényt. A törvényjavaslat nemzetiségekre vonatkozó részeit mint egyszerű jogalkalmazó próbáltam értelmezni, és ehhez tennék hozzá néhány gondolatot.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat 149. § (1) bekezdése rendelkezik a nemzetiségi törvény 27. §-ának változásairól. A 27. §-t, amely a nemzetiségi önkormányzat részére biztosítja a közneveléssel kapcsolatos ügyekben a véleményezési vagy egyetértési jogot, 2012-ben már módosította az Országgyűlés. A mostani változást az indokolja, hogy a perjogi rendelkezéseknek összhangba kell kerülni a közigazgatási perrendtartásról szóló törvénnyel. A közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével a nemperes eljárások megváltoztak, ezért a végzésekkel szemben benyújtott kereseteket a bíróság egyszerűsített perben bírálja el. Mivel ez a közigazgatási perrendtartás szabályaiból következik, így ebben az ágazati törvényben sem lett nevesítve. A véleményem az, hogy átláthatóbb és könnyebben értelmezhető volt a jelenleg hatályban lévő törvény szabályozási szövege, mint az előttünk fekvő tervezet, adekvát megfogalmazást tartalmazott a perindításra, utalva az illetékességi területre, a hatáskör gyakorlójára, valamint az eljárási időre.

Ugyanezen megállapítások igazak a törvény 35. §-ának módosítására is, mely a nemzetiségi kulturális önigazgatással kapcsolatos ügyekben biztosítja a véleményezési vagy egyetértési jogot a nemzetiségi önkormányzatok részére. Ennek a szakasznak a módosítása is a perjogi rendelkezések összhangba kerülését szolgálja a közigazgatási perrendtartásról szóló törvénnyel.

A nemzetiségi törvény 41. § (3) és (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy az alapító okirata szerint nemzetiségi feladatot ellátó közgyűjtemény, valamint a nemzetiségi feladatot ellátó közművelődési intézmény létesítésével, megszűnésével, átszervezésével kapcsolatos határozat meghozatalára az érintett nemzetiségi önkormányzat egyetértésével kerülhet sor. Az eddigi szabályozás szerint, ha ezekben a tárgykörökben a települési önkormányzat rendeletet alkotott, akkor a fővárosi és a megyei kormányhivatalnak a nemzetiségi önkormányzat kezdeményezésére soron kívül kellett felülvizsgálnia a rendeletet és megtenni a szükséges intézkedéseket.

A nemzetiségi jogok sérelmére hivatkozással a települési és területi nemzetiségi önkormányzat közvetlenül is bírósághoz fordulhatott. Ezzel szemben a mostani szabályozás megfogalmazása szerint a nemzetiségi jogok sérelmére vonatkozó hivatkozással a települési és területi nemzetiségi önkormányzat közvetlenül is indítványozhatja az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatát. Itt ugyancsak megjegyzem, hogy nem jogalkalmazó-barát a megfogalmazás, legalább utalás jelleggel fel kellett volna tüntetni, hogy az indítványt mely illetékességű és hatáskörű bíróságon kell benyújtani.

A nemzetiségi törvény 83. §-a (1)-(4) bekezdésének módosításával kapcsolatosan is kérdések vetődnek fel. A nemzetiségi jogok, különösen a kollektív nyelvhasználat, oktatás, nevelés, hagyományápolás és kultúra, a helyi sajtó, az esélyegyenlőség, a társadalmi felzárkózás és a szociális ellátás kérdésköreiben a képviselő-testület kötve van a települési nemzetiségi önkormányzat, ennek hiányában a területi nemzetiségi önkormányzat egyetértéséhez. Ugyanez vonatkozik a nemzetiségi intézmények vezetőinek megbízatására vagy a vezetői megbízás visszavonására, amennyiben nem a nemzetiségi önkormányzat gyakorolja a megbízási jogokat. Így tehát amennyiben ezekben a tárgykörökben a helyi önkormányzat rendeletet alkot, a fővárosi és megyei kormányhivatal a nemzetiségi önkormányzat kezdeményezésére soron kívül felülvizsgálja a rendeletet és megteszi a szükséges intézkedéseket. E szakasz módosításának (1) bekezdése szerint a nemzetiségi jogok sérelmére történő hivatkozás területén történt a változás, tekintve, hogy az eddigi közvetlen bírói út helyett a nemzetiségi jogok sérelmére történő hivatkozással a települési és területi nemzetiségi önkormányzat közvetlenül indítványozhatja az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatát. Az számomra nem derül ki ebből a módosításból, hogy az indítvány a végrehajtásra halasztó hatályú lesz-e.

A törvénytervezet (2) bekezdés szerinti szövege viszont, mely a törvényben meghatározott tárgykörön túl egyéb tárgyban ír elő együttműködési kötelezettséget, egyértelműen fogalmaz. Itt kitűnik, hogy a nemzetiségi jogok sérelmére való hivatkozással a nemzetiségi önkormányzat közvetlenül is közigazgatási pert indíthat, illetve az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatát indítványozhatja, továbbá az is, hogy a keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van.

Ugyanez vonatkozik a tervezet (3) bekezdésére is, hiszen a jogalkalmazó számára is érthető, hogy a közigazgatási szerződésnek minősülő megállapodás megkötésének eredménytelensége esetén a nemzetiségi jogok sérelmére hivatkozással a nemzetiségi önkormányzat közigazgatási bíróság előtt mulasztási pert indíthat.

A nemzetiségek jogairól szóló törvény 106. §-ának (6)-(8) bekezdéseire vonatkozó módosítások átvezetése is szükséges ahhoz, hogy a perjogi rendelkezések összhangba kerüljenek a közigazgatási perrendtartásról szóló törvénnyel.

(10.30)

Az elnök sorozatos törvénysértő tevékenységével kapcsolatosan a benyújtott tervezet (6) és (7) bekezdését érintő módosításoknak összhangban kell állniuk a nemzetiségi törvény most még hatályos szabályozásával. A bíróság soron kívüli eljárásának kimondása véleményem szerint e tárgykörben is szükséges lenne.

A nemzetiségi törvény 146. §-ának módosítása azt rendezi, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletével azonos módon fogják ellátni a nemzetiségi önkormányzatok törvényességi felügyeletét. A törvénytervezet szövegcserés módosításai szükségesek, azzal is egyetértünk, ugyanakkor nem értem, hogy a nemzetiségi törvény 118. § (2) bekezdésében miért kell hatályon kívül helyezni a bírói út igénybevételének lehetőségét.

A jelenlegi szabályozás szerint a nemzetiség történelmi hagyományokkal rendelkező településeinek és építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos jogszabály  ide nem értve a helyi önkormányzat rendeletét  és a köznevelési törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletek megalkotásakor  a nemzetiséghez tartozók oktatási önigazgatását érintő kérdésekben  az országos önkormányzatok véleményének kikérése szükséges. Eddig lehetőség volt arra, hogy az e tárgyban alkotott jogszabály soron kívüli felülvizsgálata érdekében a nemzetiségi jogok sérelmére való hivatkozással az országos nemzetiségi önkormányzat közvetlenül bírósághoz fordulhatott. A mostani törvénytervezet hatályon kívül helyezi a közvetlenül bírósághoz fordulás lehetőségét, és ez álláspontom szerint szűkíti az eddig biztosított jogainkat.

Tisztelt Képviselők! Nekünk, nemzetiséghez tartozóknak nagyon fontos, hogy a jogállásunkat rendező törvény átlátható és a közösségeink minden tagjának értelmezhető legyen. Mindezekkel az észrevételekkel ugyanakkor bizottságunk támogatja a T/8016-os törvény elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, szószóló úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, úgyhogy rendes felszólalásra Turi-Kovács Béla képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvallom, örömmel hallgattam a szószóló úr előadását, mert magam is egy speciális, de nemzeti szempontból is fontos kérdésben szeretnék szót kérni, szoros összefüggésben az előterjesztett törvénnyel, ugyanakkor még egyszer hangsúlyozom, egy olyan területet érintőleg, amely meggyőződésem szerint a nemzeti vagyonunkat is érinti. Földforgalomról van szó. Világos ugyanis, hogy ez idő szerint a földforgalmi törvény szabályozása szerint Magyarországon mintegy 4-5 százaléka a népességnek az, amely közvetlenül a földforgalmon belül föld vásárlására jogosult. Ez sem olyan egyszerű, mert a vásárlás előtt még történik egy közbeavatkozás, ami azt jelenti, hogy egy földbizottság, amelynek majd a jogi státuszára még szeretnék kitérni, hoz egy határozatot, amellyel szemben eddig fellebbezési lehetőség volt, majd ezt követő bírói útnak. Most azonban az a helyzet, hogy a fellebbezési lehetőség kimaradt, egyetértek igazságügyi miniszter asszonnyal, helyesen, mert ezzel egy lépést csak megtakarítunk, közvetlenül a bírói út következik.

Visszatérek azonban arra, hogy miért nem elégséges ez. Az a helyzet, hogy először próbáljuk meg tisztázni, hogy aki hozza ezt a határozatot, az milyen minőségben hozza. Alapvető kérdés ez. Nem államigazgatási szerv, ez kétségtelen, nem is köztestület, hanem egy köztestület által odadelegált tagok által hozott határozat. Minek minősül ez az államigazgatásban? Én nem tudtam eldönteni. Talán majd az Igazságügyi Minisztérium megpróbálja.

Meg kell mondanom, próbálkozott ezzel az Alkotmánybíróság is. Én ritkán bírálom az Alkotmánybíróságot, itt azonban egy kicsit az volt az érzésem, hogy magának az ügynek a lényegével nem voltak tisztában. A meghozott döntés jogszerű, tehát az Alkotmánybíróság ilyen értelemben nem támadható, azonban az a helyzet, hogy ennek egy mélyebb összefüggését, aspektusát egyáltalán nem vették figyelembe, pontosan azt a kérdést, hogy az a határozat, amelyet egy olyan testület hoz meg, amely testületnek egyébként a törvényi felhatalmazáson alapuló joga ez, de nem vitatható, hogy a jogállása magán a jogrendszeren belül bizonytalan, illetve ismeretlen, ezt előbb vagy utóbb el kell tudni dönteni. Ez az egyik kérdés.

A másik alapvető kérdés, ami miatt szót kértem, az magának ennek a döntésnek a sorsa. Ez a döntés ugyanis alapvetően befolyásolja azt, hogy ki és milyen módon szerezhet ma földet Magyarországon. Lehet, hogy ez most sokak számára nem tűnik összefüggőnek a törvénnyel, de ez a törvényből következik, és következésképpen szoros összefüggésben van vele, ezért erről nem lehet nem szólni.

A helyzet ugyanis a következő. Ma az a helyzet, hogy ha ez a döntés megszületik, és ez elkerül a bírósághoz, akkor a bíróság nem megváltoztatja az esetleg rossz, egyébként ki tudja, ki által hozott döntést, hanem hatályon kívül helyezheti. Önmagában az a jogi aktus, amely egy ilyen rendszeren belül hatályon kívül helyező döntést hoz, és nem megváltoztató döntést, álláspontom szerint a jogrendszerbe nem illeszthető, egészen egyszerűen nem illeszthető bele, ezért magát az egészet kell fölülbírálni.

És akkor eljutottam oda, talán ez se fogja önöket meglepni, polgári kisgazdaként nem tehetem meg, hogy ne szóljak arról, hogy miután nagyon bölcsen és nagyon helyesen hozzányúltak egy olyan jogterülethez, éspedig az igazságszolgáltatás jogterületéhez, ami nem egy egyszerű ügy, és amelyen belül a legjobb megoldásokat megtalálni, azt hiszem, az egész ország számára alapvető érdek, ma már fölül kellene bírálni, át kellene gondolni magát az egész földforgalmi rendszert. Ha a földforgalmi rendszeren belül olyan helyzet van, amely eldönthetetlen kérdéseket szül  itt az adott esetben erről van szó , abban az esetben meggyőződésem szerint a jogalkotónak van munkája. És ha a jogalkotónak van munkája, akkor ez elől nem kell kitérni.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az, amit eddig elmondtam, talán egy rövid összefoglalást igényel. Világosan kell látni, hogy ahhoz, hogy Magyarországon olyan földforgalom legyen, amely földforgalom a polgárok számára elérhető, és a polgárok számára nem jogbizonytalanságot jelent (Dr. Brenner Koloman: Tessék átülni ide!), az egy pontos jogi szabályozást igényel, és ezt a pontos jogi szabályozást, még egyszer mondanám, én most nem látom egyértelműnek. Ez az egyik tény, amit szeretnék leszögezni.

A másik, amit én nagyon fontosnak tartok, az ellenzék itt utalt erre többször, hogy amit mi itt ma tárgyalunk, ez nem egy klasszikus értelemben vett salátatörvény, ez egy tévedés. Ez a törvény koherensen összefüggő rendszeren belül fölsorolja mindazokat, amelyeket egy alapvető változtatásnál érintettek. Ami miatt erről csak szót kértem, és szólni is szeretnék, az az, hogy ebben azért egy segédeszközre lenne szükség, és ezt az IM felé mondom. Egy ilyen terjedelmű változtatásnál ahhoz, hogy ez a rendszer átlátható legyen, és a jogkövető polgárok számára is elérhető és érthető legyen, én jónak tartanám, hogyha egy olyan rendszert állítanának össze magukról a változtatásokról, ami a honlapon elérhető, és amin belül egy pontosabb tájékozódást lehet kapni. Ma, aki csak a jogszabályt olvassa végig, az a tájékozatlanság állapotába fog keveredni. (Dr. Varga-Damm Andrea: Igen egyébként!) Én azt gondolom, tehát ezen föltétlenül érdemes lenne változtatni, és azt hiszem, ennek meg is van a technikai lehetősége, az internet világában ez ma már nem egy lehetetlen ügy.

Ha ezt megtesszük, akkor ez a jogszabály meggyőződésem szerint jól szolgálja azt az alapvető célt, amivel szintén egyetértek. Teljesen jó cél, és szükséges megvalósítani, hogy gyorsabb, a lehető legjogszerűbb és legpontosabb legyen az igazságszolgáltatás. Ez alapkérdés. Ehhez azonban az kell, hogy maga a rendszer úgy működjön, maga a rendszer olyan legyen, ahol nem jelentkeznek joghézagok. Ha tehát valahol olyat tapasztalatunk, amit én vélek fölfedezni abban, amit az előbb elmondtam, akkor ezt a jogrendszerbeli fogyatékosságot pótolni kell, azt gondolom, ezt a hiányt mindenképpen meg kell oldani.

Magát az előterjesztést egyébként az alapvető jó cél miatt támogatom. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra a DK képviselőcsoportjából Arató Gergely képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért vártam, mert abban reménykedtem, hogy miniszter asszony, ha már annyira rázta a fejét, amikor szóba került a jogállamiság és az európai jogállami elveknek való megfelelés, akkor élni fog azzal a lehetőséggel, hogy soron kívül szót kér, és elmondja, hogy miért jogállami és miért az európai normáknak megfelelő ez a javaslat.

(10.40)

Miniszter asszony ehelyett távozott, és ahogy látom, államtitkár úr is majd megvárja a zárszó biztonságát, amikor már nincs mód arra, hogy válaszoljunk arra, amit akkor mond. De akkor arra szeretném most kérni, hogy akkor a zárszót használja ki, legyen olyan kedves, arra, hogy válaszoljon már arra, hogy ha ez egy jogállami törvényjavaslat, ha itt a jogállammal minden rendben van, ha önök szerint megfelel az európai normáknak ez a fajta jogi megoldás, azok a jogi megoldások, amelyeket most választanak, akkor Magyarország tegnap miért vétózta meg azt a javaslatot, amelyik az uniós források kifizetését jogállami kritériumokhoz kötné.

Miért nem támogatta a Tanácsban ezt a javaslatot a magyar kormány? Esetleg mégsem annyira jogállamiak ezek a megoldások? Esetleg önök is tudják, hogy mi az, amit csinálnak? (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.  Az elnök csenget.) Esetleg arról van szó, hogy önök is tudják, hogy kevesebb  hogy kell ezt mondani?  közpénzjellegét majdan elvesztendő forrás fog érkezni önökhöz és önökön keresztül a haverjaikhoz, üzlettársaikhoz és barátaikhoz akkor, ha a jogállami követelményeket számonkérik?

Kérem, oldja föl ezt az ellentmondást majd, államtitkár úr! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem Völner Pál államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Kíván. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Miután többször is felszólítást kaptam, természetesen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok érdekes hozzászólást hallhattunk, a tegnap esti vitát is folytatjuk részben, ugyanis egy alaptörvény-módosítás kapcsán már előkerültek ezek a kérdések a múltbeli kérdésekkel együtt.Hogy néhány dologra, ami közösen is szerepelt a képviselőtársak észrevételei között, válaszoljak: elhangzott, hogy itt koherenciazavar lenne, legalább fele a paragrafusoknak arról szólna, hogy ezt feloldja. Miután egy egységes szabályozási rendszerről beszélünk, az általános közigazgatási rendszerről és a közigazgatási eljárásról, a közigazgatási perrendtartásról, és ehhez kell igazítani a szervezeteket, egy teljesen átfogó szabályozásra van szükség, pontosan azért, hogy ne legyen koherenciazavar.

Elhangzott, hogy rövid idő az, ami alatt véleményezni lehet. Úgy látom, hogy egyes képviselőtársaimat a Soros által finanszírozott Amnesty teljes mértékben felvértezte, és az Indexen, HVG-n és egyéb helyeken megjelent szakvéleménynek feltüntetett irományból folyamatosan idéztek. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki oldalról.  Az elnök csenget.) Ezek szerint nem szükséges a frakciók egy részének már külön szakértői háttér, mert elegendő, ha egy olyan bázisra támaszkodnak, amely nyíltan politikai és nem szakmai alapon támadja a kormányt. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki oldalról, köztük Arató Gergely: Politizálnak a frakciók! Botrány!) A frakciókkal semmi baj nincs, én ezekről az NGO-król beszélek, akik ezek szerint a szellemi hátteret jelentik, pedig fordítva kellene talán lenni, hogy önöknek kellene politikai itinereket adniuk és nem máshonnan meríteni.

Ami a fellebbezések számát illeti és ott a százalékos arányokat, természetesen már 2018. január 1-je óta megnyílt a bírói út ezekben a közigazgatási ügyekben, úgyhogy ez a rendszer teljesen bemérhető, felmérhető, kalkulálható. Újabb bírósági helyeket hoztunk létre, amelyek lehetővé teszik majd ezeknek az ügyeknek a bírósági kezelését.

Ugyanakkor a fellebbezés kapcsán a kormányhivataloknál megszűnik ugyan a fellebbezés, tehát mint másodfok, de az a jogköre megmarad, hogy a járási első fok által hozott döntéseket megváltoztathatják. Tehát ilyen értelemben nem fog minden ügy eljutni a bíróságokra, tehát ez is az ügyteher csökkentését szolgálja.

Varga László képviselőtársam ugyan érintette az „iaszosok” bérrendezését és feltett ezzel kapcsolatban egy kérdést. (Jelzésre:)  köszönöm, megtaláltam jegyző urat. Tehát gyakorlatilag korábban is, amikor volt a háromszor 5 százalékos, a 16,5 százalékos bírói béremelés, akkor is időben eltért természetesen  miután nem ugyanarról a besorolási témáról beszélünk  az iaszosok, tehát az igazságügyi dolgozók bérrendezése. Ez majd külön téma lesz, amit majd külön vizsgálunk.

Ugyanígy a bértáblával kapcsolatosan: azt nem hihetjük komolyan, hogy ma miniszter asszony bejelentette, és ezt nem egy komoly előkészítő munka előzte meg, egyeztetve a bírósági szervezetekkel, amit ő is említett az expozéjában, illetve az ügyészségi szervezetekkel. Az is látszik, hogy már a jövő évben kiegyenlítődik az az eltérés, ami a legutóbbi bérrendezésnél született. Azt hiszem, hogy ezt a hétfői egyik felszólalásra adott válaszban is tisztáztuk, hogy azt tekintjük célunknak, függetlenül attól, hogy nem jogállamisági kritérium, hiszen Európában is több olyan, jogállamnak tekinthető hely van, ahol az ügyészek bérezése eltér és adott esetben magasabb, mint a bíráké.

Szó volt arról, hogy az alkotmányjogi panasz miért illeti meg az állami, közhatalmat gyakorló szervezeteket. Azért, mert ezekben az ügyekben a hatalmi ágak szétválasztása miatt nem gyakorolnak közhatalmat, tehát a tisztességes eljáráshoz való jog az államot is megilleti. Gondoljunk arra, hogy akkor a polgári, örökösödési, kisajátítási vagy bármilyen ügyben, ami az államra anyagi terhet róhat, nem lenne korrekt egy olyan eljárásrend, ahol ne illetnék meg ugyanazok a jogosítványok, vagy ne hallathatná a hangját ezekben az eljárásokban.

Felmerült, hogy a közigazgatási bíróságokat megszüntetjük a KNB-kkel kapcsolatban, és ezzel akkor egy olyan szervezetet hozunk létre, ahol megint csak a kormányzat befolyása érvényesül. Könyörgöm, ugyanazok a bírók maradnak, ugyanazok fognak eljárni ugyanazokban az ügyekben, senki nem cseréli le a bíróságot, tehát a bírói függetlenség nem sérül. Akkor hogyan vizionálnak ilyeneket? Tegnap ugyan tisztáztuk, hogy a paranoia nem egy alkotmányellenes jelenség, tehát nyugodtan lehet gyakorolni, csak azt ne igazságként akarjuk feltüntetni, amikor a tárgybeli vagy ténybeli alapjai hiányoznak.

Az alkotmányjogi panaszt szintén Arató Gergely képviselőtársam is említette. Az Alkotmánybíróságnál nem azt vizsgálják, hogy ki az, aki az alkotmányjogi panaszt benyújtotta, hanem alkotmányose az a döntés, ami odakerült a bíróság elé. Szó volt arról, hogy milyen az Alkotmánybíróság összetétele. Nem tisztem több évtizedes jogászi pályát maguk mögött tudó alkotmánybírók megvédése, szerintem az ő életpályájuk önmagában megvédi őket, vagy a konszenzusra való utalás. 2016-ban is választottunk meg úgy alkotmánybírókat, amikor nem volt kétharmada éppen a kormányzótöbbségnek, tehát ellenzéki támogatással kerültek be. Tehát ezeknek a fajta felvetéseknek… (Zaj, közbeszólások az ellenzéki oldalról.)

Vagy utalhatnék 2010-re, amikor Stumpf Istvánt megválasztotta a parlament alkotmánybírónak. Emlékszem, mekkora politikai felhördülés volt, hogy egy korábbi kancelláriaminiszter, aki a Fidesznek oszlopos tagja, és akkor na most aztán olyan fideszes döntések jönnek. Majd utána pajzsra emelve hordozták évekig a vállukon, hogy végre egy kemény alkotmánybíró, aki mindig a kormánnyal kemény. Kérem szépen, aki letesz egy bírói esküt, egy alkotmánybírói esküt, az ahhoz alkalmazkodik, amit ott vállalt, nem ahhoz, hogy korábban hol dolgozott, mert az nem jelent hivatásrendi kötöttséget, míg az alkotmánybírói eskü igen. Ilyen értelemben függetlenül attól, hogy a kormányzatnak kedvező vagy nem, mi üdvözölni tudjuk ezeket a magatartásokat, mert éppen a bírói függetlenség kifejezése. Hogy mondjuk, tartalmilag mivel értünk egyet vagy mivel nem, az egy olyan kérdés, ami egy szakmai vita keretei közé tartozik, és nem egy politikai ügy.

Szó volt arról, hogy hogyan került benyújtásra a törvény. A parlamenti szabályoknak megfelelően került benyújtásra, szeretnék mindenkit megnyugtatni. Szó volt a nemzetbiztonsági vizsgálatról a bíróságoknál a bírók esetében. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy igazgatási feladatokat ellátó bírókról van szó, és csak abban a körben zajlik a vizsgálat. Ez jelenleg is így van, ha ott most szigorodnak is a szabályok. Ha ezen a vizsgálaton valaki nem megy át, az a bírói jogállását nem érinti, legfeljebb azt a munkakört, illetve azt az igazgatási feladatot nem láthatja el.

A felkészülési időről szó volt. Nagyobb felkészülést igényelt volna egyébként az eredeti javaslat átvitele, ami az önálló közigazgatási bíróság megteremtését jelentette volna, hiszen ott nem csak szervezetében, infrastruktúrájában, informatikájában és egyéb vonalon is elkülönültek volna ezek a bírósági szervezetek. Szerintem felkészültek, és ezzel kapcsolatban nem számítok semmiféle olyan problémára, ami a normál menetrend mellett fordulhat csak elő.

Hogy hogyan lehet alkotmánybíróból kúriai bíró? Kérem szépen, az lehet ma Magyarországon alkotmánybíró, aki legalább a 45. életévét betöltötte, 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik. Éppen az alkotmányjogi panasz intézményéből látjuk, ahol konkrét bírósági ügyekben járnak el alkotmánybírók 12 éven keresztül, mert 12 év a megbízatási idejük, és ha mondjuk, valakinek 63 évesen lejár az alkotmánybírói megbízatása, bármilyen kiválóan gyakorolta ezt a tevékenységet, ez nem újítható meg.

(10.50)

Hogy utána átmehet a Kúriára kúriai bírónak? Gondoljunk csak bele, hogy hány fős az Alkotmánybíróság, hány ember az, aki a 70. életéve előtt kerül ilyen helyzetbe! S ha valaki végzett  hogy úgy mondjam  a maga 12 évével, akkor menjen el valahova jogtanácsosnak? Szakmailag is és az életpályát tekintve is egy nagyon méltatlan helyzet állna elő, ha ezt a lehetőséget nem tartanánk fenn az alkotmánybírók számára.

Szó volt arról, hogy az eljárások ideje hosszabb lenne. Ezt nem értettem pontosan, mert a fellebbezési szakasz kiiktatása éppen azt célozza, hogy ennyivel is rövidülhessenek az eljárások.

A nemzetiségi szószóló úr részéről elhangzott egy észrevétel. Ebben természetesen szívesen egyeztetünk, mert az IM részéről úgy látjuk, hogy ezek az aggályok megnyugtatóan rendezhetők.

Turi-Kovács Béla képviselőtársam a földforgalmi szabályozás kapcsán tett észrevételeket. Szerintem ennek a keretbe való beillesztése is a gyorsabb és megnyugtatóbb ügyrendezést szolgálja.

Köszönöm szépen mindenkinek a figyelmét, és kérem majd mind a bizottsági viták, mind a részletes vita és a szavazás során a javaslat támogatását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-25   26-59      Ülésnap adatai