Felszólalás adatai

Felszólalások:   193-220   221-236   237      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Most soron következik a temesvári népfelkelésről való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. A Németh Zsolt, Zsigmond Barna Pál, Pánczél Károly képviselők által benyújtott előterjesztés H/8034. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Németh Zsolt úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tamási Áronnak van egy rövid elbeszélése Erdélyi társaság címmel, amelyben egy magyar, egy román és egy szász legény kerül egy asztalhoz egy kocsmában, és mindenkinek a dallamát elfurulyázzák a román legény szép, háromgyűrűs furulyáján, és közösen borozgatnak. Aztán a szomszéd asztaltól felpattan egy román őrmester, elveszi, és rátapos a furulyára. A közös kincset törted össze, te balga!  kiált rá Lőrinc, a magyar legény.Ez az elbeszélés a diktatúra esszenciája Közép-Európában. A harmincéves temesvári forradalom emléke és szellemisége olyan örökség, amely ma is összeköti, össze kéne kösse a magyar és a román nemzetet. Mégis a román forradalom értelmezésében mind a mai napig nem született meg egy általánosan elfogadott közös értelmezés, még Románián belül sem. Meggyőződésem, hogy a román-magyar közös értelmezés Temesvárról a két nemzet közötti megbékélés előrehaladásának folyamatában fog megszületni. Harminchárom évvel az ötvenhatos forradalomhoz kötődő és a magyarországi forradalomhoz hasonlóan véres kézzel megtorolt romániai megmozdulások után 1989. december 15-én Temesváron és az azt követő napokban Románia-szerte ismét romániai magyar, román emberek fogtak össze közös szabadságukért. A szabadság iránti vágy és a szabadság melletti kiállás kötötte össze a két népet már 1956-ban is. Ötvenhat inspirációként, előképként és mintaként is szolgált számos vonatkozásban ’89 decemberének Temesvárján.

(21.00)

Magyarok és románok közös élőlánccal védelmezték Tőkés László temesvári magyar református lelkipásztor lakását a diktatúra erőszakszervei ellen, amelyek azt akarták megtorolni, hogy a fiatal lelkész a világ nyilvánossága előtt nyíltan, arcát is vállalva beszélt a Ceaușescu-rendszerben élők szenvedéseiről, a diktatúra természetéről. Nem túlzás azt állítani, hogy a diktatúra a szovjet típusú kommunista diktatúrák talán legsötétebbike volt. Ebbe hozott fényt egy református lelkész Istenbe vetett hite és bátor, prófétai szókimondása.

Románia polgárai, köztük sokan életüket áldozva, akik emlékének egyébként az országgyűlési határozat megkülönböztetett tisztelettel adózik, tehát Románia polgárai hősiesen álltak ki a vallás- és lelkiismereti, a gyülekezési és szólásszabadságért, országuk visszakerüléséért a szabad világba.

A kelet-közép-európai rendszerváltozás utolsóként érte el Romániát, de máig érthetetlen módon egyedüliként erőszakos és véres jelleget öltött. Magyarország lélegzetét visszafojtva követte az eseményeket. A 80-as években az erdélyi magyarságra nehezedő fokozódó nyomás egyre nagyobb figyelmet váltott ki az anyaországban. Az együttérzést jelentősen fokozta a menekültek ezreinek és tízezreinek megjelenése 1986-tól elkezdődően, annyira, hogy a magyarországi rendszerváltozás 1956 mellett talán legfontosabb témájává nőtte ki magát a külhoni magyarság ügye, ami aztán az 1988. júniusi falurombolás elleni erdélyi tüntetésben csúcsosodott ki, egy évvel Nagy Imre újratemetése előtt.

A magyar társadalomban ’89. december 22-én egyszerre tört elő a nemzeti összetartozás elementáris érzése az erdélyi magyarsággal és a román többségi társadalom iránti együttérzés. December 22-étől hosszú konvojok indultak, és szállították az ország polgárai által spontánul gyűjtött segélyadományokat a diktatúra elnyomó gépezetével harcba szálló romániai embereknek. A lyukas román zászló ’89 decemberében éppúgy szimbólummá vált Magyarországon, mint a lyukas magyar zászló 1956 Romániájában. Mi, magyarországiak is tudtuk, amit a romániai forradalmárok, hogy tartósan csak együtt lehetünk szabadok.

Szimbolikus összekötő kapocs, hogy a sok román és magyar áldozat mellett magyarországi áldozata is volt a román forradalomnak. December 23-án Aradon egy orvlövész megölte Tóth Sándor gépkocsivezetőt, aki egy magyar segélykonvoj sofőrjeként érkezett a városba. Román és magyar áldozatok között nem volt és nem lehetett különbség.

Amit 1956-ban még meg tudott akadályozni az erőszak, ’89-ben győzedelmeskedett a közös szabadság, Magyarország és Románia ismét elfoglalta a helyét a szabad nyugati világban. Amit 30 évvel ezelőtt elértünk, az ma közös felelősségünk. A magyar és a román emberek közös felelőssége egymás és a többi európai nemzet szabadságának védelmezése az EU, a NATO és más euroatlanti struktúrák keretei között.

Nem feladata az előterjesztésnek értékelni az elmúlt három évtized román-magyar kapcsolatrendszerét, az erdélyi magyarság helyzetét. Ami állítható, hogy amit nem értünk el, azt a párbeszéd hiányával magyarázhatjuk, viszont amit elértünk, azt éppen a párbeszéddel hozhatjuk összefüggésbe. Azt azonban rögzíthetjük, hogy komoly feladatok tornyosulnak előttünk a román-magyar viszony és az erdélyi magyarság jövőjének biztosítását illetően továbbra is.

Tekintettel a két nemzet érdekeire és a közös szabadságért életüket áldozók emlékére, a ’89-es romániai forradalom kitörésének évfordulóján az Országgyűlés hitet tesz a két ország közötti együttműködés, párbeszéd és szövetség megerősítésének szükségessége mellett.

A romániai forradalom idején magam is útra keltem, és kopogtattam a régi családi barát, Tőkés László szilágymenyői kényszerlakhelyének ajtaján december 23-a hajnalán, és hoztam el üzenetét, amit még aznap a Magyar Televízió le is adott. Ezekben a napokban barátaimmal, így David Campanale BBC-s újságíróval, kézdivásárhelyi fiatalokkal együtt találtuk ki a bálványosi szabadegyetem gondolatát, ami először nemcsak magyar-magyar találkozóként, hanem kifejezetten magyar-román találkozóként is működött. Tusványos gondolata Temesvár szellemiségének a meghosszabbítása, nem véletlen, hogy Tőkés László e rendezvény nélkülözhetetlen résztvevője 30 esztendeje.

Nemcsak Temesvár, de Tőkés László szerepének értékelése is a magyar-román kapcsolatok tükre. Tőkés László a forradalom kirobbantójaként állt Románia teljes lakosságának a szeme előtt. Tagja lett a forradalmi tanácsnak, felszólalt az átvett televízió adásában. Magyarként megkapta Románia legmagasabb kitüntetését, a Románia Csillagát. Sajnos ezt az egyértelmű és számunkra megkérdőjelezhetetlen szerepet is megkérdőjelezte a román politikum, amikor megfosztották a kitüntetésétől. Ma ott tartunk ebben a folyamatban, hogy a román állami kitüntetés visszavonása ügyében tett panaszát a bukaresti ítélőtábla elutasította, az újabb fellebbviteli tárgyalást pedig az ügyben 2020. június 4-ére, a trianoni békediktátum centenáriumára tűzte ki. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha nem nemes gesztus gyakorlását feltételezzük a dátum kitűzése mögött.

A magyar állam nagykereszttel és becsületrenddel fejezte ki elismerését Tőkés László személye iránt. Szerepének hasonló értékelése szintén biztos jele lesz annak, hogy kétoldalú kapcsolataink ígéretesen megváltoztak.

Mi, a javaslat előterjesztői a magunk részéről a magyar-román kapcsolatok paradigmájának a temesvári folyamatot tekintjük. A többi irányt, mint amilyen a 90-es fekete március vagy az úzvölgyi magyarellenes eseményeket átmenetinek és leküzdhetőnek látjuk. Valójában ugyanis két, egymásra utalt nemzete vagyunk Közép-Kelet-Európának, nagyon közel álló értékekkel és érdekekkel.

A jelenlegi román miniszterelnök, Ludovic Orban, Orbán Lajos félig magyar, vallása unitárius, beszéli a magyar nyelvet. A 30. évforduló mellett ez a friss fejlemény is egy kínálkozó lehetőség arra, hogy szó szerint szót értsünk egymással, és visszatérjünk az egy irányba mutató temesvári folyamathoz, Temesvár ugyanis kötelez. Találjuk meg újra a közös furulyát, amin megszólalhat a román és a magyar dallam egyaránt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne hozzászólni államtitkár úr. (Vargha Tamás jelzésére:) Jelzi, hogy igen. Vargha Tamás államtitkár úré a szó.

VARGHA TAMÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! 30 évvel ezelőtt, 30 esztendővel ezelőtt ebben az időben Kelet-Németország, Csehszlovákia és Magyarország talán már túl voltak a rendszerváltó hajnalhasadáson. Visszafordíthatatlan folyamatok indultak el akkor, amelyek aztán a kommunista diktatúrák összeomlásához vezettek. 1989 decemberében azonban románok és romániai magyarok még együtt szenvedték az önkényuralom fagyos mindennapjait. A magyar kisebbségi lét megkettőzte ezt a szenvedést, hiszen a hatalom határon túli honfitársaink nemzeti önazonosságát is támadta, és az anyaországtól erőt meríteni ekkor még igen-igen nehéz volt.

De akkor Temesváron, majd szerte az országban románok, magyarok és szászok együtt, egymással összefogva vívtak küzdelmet egy jobb sors, egy élhetőbb közös élet reményében. Tőkés László, a fiatal lelkész a román titkosrendőrség szoros ellenőrzése ellenére ott akkor egy szikrát lobbantott. Ott és akkor valamiféle földöntúli reménytől vezérelve Tőkés László kiállt, és kitartott, harcolt és győzött. Harcolt és győzött együtt román és magyar. Ruházaton, autókon összefont kék-sárga-piros és piros-fehér-zöld szalagokat fújdogált a szél.

(21.10)

Aztán a szél viharba váltott, elsöpörte a diktatúrát, majd később újfajta szelek kezdtek fújni, hidegebb szelek, az összefont szalagok eltűntek, és ez a közös remény csalódásba fordult.

Áder János elnök úr a Máértnak címzett ünnepi beszédében így fogalmazott. „Az eltelt harminc év nekünk azt jelenti, hogy felnőtt immáron egy generáció, amely szabadságban született. Persze, ez a nemzedék is megvívta, és ezután is meg fogja vívni a maga küzdelmeit. De valahányszor nehézséggel küzd, gondolhat azokra, akik egykor a saját egzisztenciájukat, szabadságukat és akár az életüket is kockára téve mondták ki a magyarok igazságát itt, a Kárpát-medencében. Harminc esztendeje az üldözöttekből közösségi vezetők lettek. Szenvedéseik, küzdelmeik hitelessé, a megmaradás peremén való egyensúlyozás pedig erőssé tette őket.” Mi pedig elismeréssel adózunk példás kiállásuk és a magyarsághoz való ragaszkodásuk előtt.

Tisztelt Országgyűlés! Tőkés László kiállása és kitartása, Temesvár egyszerre jelkép és üzenet. Jelképe a két nép közötti együttműködésnek és annak a párbeszédnek, amelyről Németh Zsolt elnök úr is beszélt az imént. És üzenet, hiszen azt üzeni nekünk, hogy azok az eszmék és elvek és azok a magyarságot megillető jogok, amelyekben akkor ott, 1989 telén egyetértettünk, a jövőben a gyakorlatban is meg kell hogy valósuljanak.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya támogatja az országgyűlési határozati javaslatot, kérem, támogassák önök is, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót elsőként Pánczél Károlynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a temesvári népfelkelésről való megemlékezésről szóló határozati javaslatot a héten a Nemzeti összetartozás bizottsága egybehangzó igen szavazatokkal támogatta, már a tárgysorozatba vételét.Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az emlékezetpolitika egy rendkívül fontos dolog. Számos eleme vannak ennek: lehetnek ezek köztéri szobrok, emléktáblák, közterületek, terek, utcák elnevezése vagy éppen az ilyen parlamenti határozatok vagy emléknapok és emlékévek, mint amire az elmúlt időszakban sok szép példa volt. Szeretnék itt fölidézni két olyat, aminek a jelentősége abban áll, hogy több nemzet fiait képes volt összekötni. Ilyen az ebben az évben zajló II. Rákóczi Ferenc-emlékév, amely összekötött szlovákokat, felvidéki magyarokat, kárpátaljai magyarokat és ruszinokat, zempléni magyarokat és erdélyieket egyaránt, illetve szeretnék egy olyanra is célozni, amelynek a vitája majd holnap lesz, a Zrínyi Miklós-emlékévre, amely összeköti a magyarokat, horvátokat és akár a stájereket Ausztriában. Hősök, események, amelyekre büszkék vagyunk, ezekről szól az emlékezetpolitika, amely megerősíti a nemzeti öntudatot, az identitást, és egyben a magyar megmaradás záloga is a Kárpát-medencében.

Tény az a román forradalom kapcsán, hogy a román forradalom gyújtópontja, a szikrája Tőkés László és a temesvári magyarok. Tisztelt Ház! Ez a közelmúlt történelme, és a közelmúlt történelmére napjainkban is emlékezünk Magyarországon. Hiszen zajlik a „30 éve szabadon” eseménysorozata, ahol emlékezünk a rendszerváltásra, az egypárti diktatúra megszűnésére, a vasfüggöny lehullására, Európa újraegyesülésére. Magyarországon emlékezünk, ahogy már Németh Zsolttól is hallhattuk, a falurombolás elleni tiltakozásokra, amely megelőzte a magyar rendszerváltozást, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére, a nyugati határzár lebontására, és szerte Európában vannak a 30 évvel ezelőtti eseményekről megemlékezések, ünnepségek.

Ilyen volt Lengyelországban idén tavasszal, amikor emlékeztek a kerekasztal-tárgyalások megkezdésére, amely egyébként egy minta volt a tárgyalásos alapú magyar rendszerváltás számára is. De Csehországban most a hétvégén voltak ünnepségek, melyekben a prágai bársonyos forradalomra emlékeztek. Fordulópontok, helyek, események, melyekre emlékeznünk kötelesség.

1989-es helyzet Romániában. Az előterjesztőtől sokat hallhattunk erről az időszakról, mégis muszáj szólni arról, hogy ugyan 1985-ben Európa keleti felén is elkezdődött az enyhülés, hiszen az akkori Szovjetunióban megkezdődött a gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty, ennek azonban semmi hatása nem volt Romániára. Romániában a Ceauşescu-féle diktatúra tovább erősödött. Drákói szigor volt az országban, egy rendőrállam volt titkosrendőrséggel, besúgók tízezreivel, és Románia akkor élhetetlenné vált, nyomor, szegénység, élelmiszerhiány. Ehhez jött még a falurombolás, amit ők cinikusan településrendezésnek hívtak, és arra szolgált egyébként, hogy a magyar és a maradék szász közösségeket felszámolják.

Ilyen körülmények után tört ki a forradalom 1989 decemberében, melyet megelőzött december 11-én az akkori Magyar Televízió Panoráma című műsorában a Tőkés Lászlóval készült riport, ahol Tőkés László lelkész beszámolt az őt ért támadásokról, bírálta a diktatúrát, és nemzetközi segítséget is kért. December 15-én elterjedt a hír Temesváron, hogy a Securitate megtette az előkészületeket Tőkés László kilakoltatására, és itt kezdődött a forradalom. Az állambiztonság által zaklatott Tőkés László melletti szolidaritás, az őt védelmező pár száz fős élőláncból lett napokon belül százezres tüntetés a városban. Temesvárról terjedt a forradalom a Bánságra, Erdélyre, majd országos méretű népfelkeléssé vált. Ez egy véres forradalom volt. Ellentétben a magyar, a lengyel átalakulással, ez egy véres forradalom volt, Aradon, Temesváron, Lugoson, Kolozsvárott vagy Nagyszebenben már az első napokban több mint 200 áldozatot követelt. És a karácsonyi ünnepek alatt és az év végéig tartó ünnepi időszakban az ünnep helyébe a terror lépett, hiszen ezer civil és egyenruhás vesztette életét.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a megnyilvánuló magyarországi szolidaritásról, hiszen ahogy Németh Zsolt képviselőtársamtól is hallhattuk, autókaravánok indultak meg gyógyszerszállítmányokkal, élelmiszer-szállítmányokkal már a karácsonyi ünnepek alatt, ami folytatódott a következő év tavaszán is, és valóban, ártatlan magyar áldozatot is követelt ez a véres forradalom.

Visszatérve Temesvárra, 1989. december 20-án már százezer fős tüntetés volt Temesváron, a hadsereget visszavonták, így elmondhatjuk, hogy Temesvár volt az első szabad város Romániában. Románok, magyarok, szerbek és németek által lakott város volt az első szabad város.

Tisztelt Ház! Romániában ma, így a forradalom után 30 évvel, elmondhatjuk, hogy többpártrendszer van. Zárójelben: olyan, amilyen, hiszen tíz év alatt hét kormánya volt. De Románia ma az Európai Unió tagja és az észak-atlanti szövetségnek is a tagja. Elgondolkodhatunk egyébként azon, hogy vajon teljesülteke az akkori szándékok, a 30 évvel ezelőtti szándékok, amelyek arról szóltak, hogy emberi méltóság, vallásszabadság, nemzeti kisebbségek jogai teljesülteke vajon maradéktalanul azóta. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a száz évvel ezelőtti gyulafehérvári nyilatkozattal. Ott is megígértek minden szabadságot a nemzeti kisebbségeknek; hasonlóképpen elmondhatjuk, hogy sajnos a 30 évvel ezelőtti célkitűzések még nem értek célba és nem valósultak meg Romániában.

(21.20)

Tisztelt Ház! Azonban el kell mondjuk, hogy a temesvári forradalom olyan örökség, amely összeköti a magyar és a román nemzetet. Ezt valóban lehet együtt ünnepelni, és lehet közösen megemlékezni. A párbeszéd, az együttműködés vezethet el a problémák megoldásához, hogy megvalósuljanak azok a Partiumban, Erdélyben élő magyarságot érintő kisebbségvédelmi jogok, amelyeket 1989 karácsonyán egyetértés övezett.

Nem szeretnék beavatkozni és nem is tehetem a beavatkozást a román belügyekbe, és talán túl naivitás is, de talán még megélhetjük azt, hogy december 1-je helyett december 15. lesz Románia nemzeti ünnepe, mely nem elválaszt minket, hanem összeköt. 1989. december 15. Temesvár, a román forradalom, Tőkés László és a temesvári magyarok megérdemlik és méltóak az emlékezésre.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Bencsik Jánosnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jeles kezdeményezés fekszik most előttünk, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy 1989 decemberében Romániában magyarok és románok vállt vállnak vetve álltak ki a szabadság és a zsarnoki Ceauşescu-diktatúra megdöntése mellett. Fiatalok és idősek, hívők és nem hívők, magyarok, románok, németek védelmezték testükkel a fiatal Tőkés Lászlót, Temesvár református lelkipásztorát, akit a diktatúra erőszakszervezetei el akartak hurcolni lakásából. Bátor kiállásuk valóban példaértékű, egyúttal érdemes arra, hogy minderről határozat formájában is megemlékezzen a magyar Országgyűlés. Ugyanakkor a javaslat szövege kapcsán van némi hiányérzetünk, ezért három módosító indítványt fogunk benyújtani. Reméljük, hogy ezek fognak találkozni az önök támogatásával.

Elsőként arra fogunk javaslatot tenni, hogy a jelen határozati javaslat ne csupán a románokról és a magyarokról emlékezzen meg, hanem Románia minden nemzetiségéről, hiszen a magyarokon és a románokon kívül németek, szerbek vagy éppen cigányok is szép számmal vettek részt a forradalomban és a Ceauşescu-rendszer megdöntésében. Ezt már csak azért is fontosnak tartanánk a szövegbe beemelni, mivel Temesvárt a történelmi hagyomány szerint  ahogy arra Pánczél Károly képviselőtársam is utalt  négy nemzetiség alkotja, a román, a magyar, a német és a szerb.

A második módosítónk egy olyan kiegészítés, amely utal arra, hogy a határozati javaslat elfogadásával az Országgyűlés támogatja megemlékezések, konferenciák szervezését, szakmai és szépirodalmi művek, valamint audiovizuális anyagok megvalósítását. Ez véleményünk szerint az évforduló közelsége ellenére is szükséges és lehetséges.

Harmadrészt a határozati javaslat nagyon helyesen utal a nagy reményekkel kecsegtető román-magyar együttműködésre, amely alapja lehetett volna egy új Románia megteremtésének. Egy olyan új Románia megteremtésének, amely elismeri államalkotó nemzetiségeit, őket nemzetbiztonsági kockázat helyett szövetségesként kezeli, Magyarországra pedig fenyegetés helyett stratégiai partnerként, összekötő kapocsként tekint. 1989 decemberében egy olyan Romániában reménykedtünk, ahol lehet értelmes párbeszédet folytatni a székelyföldi vagy az érmelléki autonómiáról, ahol szabadon lehet tanulni minden magyarnak az anyanyelvén az óvodától az egyetemekig, ahol lehet szabadon használni nemzeti lobogóinkat és címereinket, és ahol a magyar vállalkozók ugyanolyan eséllyel indulhatnak, mint román vagy bármilyen más nemzetiségű versenytársaik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nagyon sok Romániában élő magyar honfitársunk, de románok és más nemzetiségű állampolgárok is bánják, hogy a temesvári folyamatok csupán néhány hónapot éltek meg. 1990 márciusában ugyanis a román állambiztonság, a Securitate a politikai elit beleegyezésével és segítségével véres pogromot provokált Marosvásárhelyen, aminek következtében magyarok ezrei hagyták el Erdélyt, tovább gyöngítve az ott élő magyar közösségeket. A fekete március lelki sebeit a mai napig nem sikerült begyógyítanunk, ennek hegeit a mai napig magán hordozza az erdélyi magyarság. Egy félmondat erejéig talán erre is utalhatnánk a határozati javaslatban.

Már csak azért is lenne ennek létjogosultsága, mivel három évtizeddel a kommunista diktatúra összeomlása után ma újból fennáll a veszélye az etnikai alapú összecsapásoknak keleti szomszédságunkban. Elég csak az úzvölgyi katonatemető elleni barbár támadásra gondolni, ahol felheccelt soviniszták román titkosszolgálati támogatással indítottak rohamot a védőláncot alkotó békés magyarok ellen. Nem véletlen, hogy az úzvölgyi események kapcsán az erdélyi magyarok körében egyre többen a fekete március megismétlődésétől tartottak, és sajnos nagyon úgy fest, hogy az új román kormány sem igazán partner a helyi magyarság számára sérelmes ügyek mihamarabbi megoldásában.

Mindent összevetve: fontosnak tartjuk a határozati javaslat alapvető pozitív üzenetét a magyar-román párbeszédről, de legalább ennyire fontosnak tartjuk azt, hogy kifejezzük sajnálatunkat, hogy a 30 évvel ezelőtti együttműködés útjára a mai napig nem tudtunk visszatalálni. Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy ha egyetértenek vele, támogassák módosító indítványainkat, mint ahogy mi is nyitottak vagyunk az önök módosító javaslataira. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Nacsa Lőrincnek, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni Németh Zsoltnak és képviselőtársainak a kezdeményezést, illetve azt, hogy ő maga harminc éve a magyar-román párbeszéd szószólója, kezdeményezője, és amikor ez nem volt éppen a csúcson, akkor sem az ő hibája volt, hanem a másik fél fogadókészségével volt sokszor a probléma. Mi a KDNP részéről természetesen támogatjuk a temesvári népfelkelés hőseiről való megemlékezést és a megemlékezést célul kitűző országgyűlési határozati javaslatot. Mi, kereszténydemokraták határozottan kiállunk a határon túli magyarokért, és elismeréssel adózunk az akkori események szereplőinek, Tőkés László püspök úrnak és a temesvári magyar és román hősöknek, akik elindítói voltak a harminc évvel ezelőtti romániai demokratikus folyamatoknak és átalakulásoknak. A temesvári magyar és román emberek hatalmas bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor 1989-ben felekezetre való tekintet nélkül közös élőlánccal védelmezték Tőkés László magyar lelkész lakását a diktatúra erőszakszervezetei ellen.

Őszintén meg kell mondanom, hogy én ezekről az időszakokról csak elmesélésben értesültem, mert amikor ezek az események történtek, akkor én még nem éltem. Később aztán a szüleim és nagyszüleim sok mindent meséltek erről az időszakról, és sok minden közös emlékezetben családi téma is volt, s aztán a helyszíneket magam is meglátogathattam, így ez a későbbi emlékezetben él bennem.

A bátor temesváriak a zsarnoki diktatúrával való szembenállásukkal hitet tettek a demokrácia, a lelkiismereti és vallásszabadság, az emberi és kisebbségi jogok mellett. A ma már természetesnek vett szabadságot, ahogy 1956-ban Magyarországon, úgy 1989-ben Romániában sem adták ingyen. A temesvári magyarok és románok 1989-ben nyíltan szembe mertek szállni a kommunista diktatúra teljes erejével és hírhedt, kegyetlen titkosszolgálatával. A temesvári népfelkelők testi épségüket, személyes szabadságukat és életüket is kockáztatva kiálltak meggyőződésük mellett, ami maximális tiszteletet és megbecsülést érdemel.

A harminc évvel ezelőtti temesvári események értékét az is növeli, hogy magyar és román nemzetiségű emberek fogtak össze a szabadságért. Ehhez a közös alaphoz, ehhez az összefogáshoz, a közös szabadságszeretethez kellene mindig újra és újra visszatérni, hiszen ezek olyan közös pontok, a közös furulya, amit illik ápolni, őrizni és talán időnként felújítani. A magyarok és románok 1989-es közös fellépése a véres diktatúrával szemben ma is jelképe a magyarok és románok szabadság iránti szeretetének és a két nemzet egymás iránti kölcsönös tiszteletének.

A KDNP részéről tehát támogatjuk a határozati javaslatot. A temesvári népfelkelés magyar és román hősei és áldozatai ma is példaképek, akik hozzájárultak az egységes, szabad Európához. A temesvári hősökre és az áldozatokra emlékezzünk méltó módon! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(21.30)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Harangozó Tamásnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a határozati javaslat valóban egy lélekemelő és történelmi pillanatról emlékezik meg. Egy olyan pillanatról, ahol valóban vallási felekezetre vagy éppen nemzetiségre tekintet nélkül egyszerre mozdultak meg az emberek a diktatúra ellen és a szabadság érdekében. Ezért a Magyar Szocialista Párt ezt a javaslatot jó szívvel támogatni fogja.Arra kérem Németh urat, aki kezdeményezője ennek a javaslatnak, és a Fideszen belül egy hosszú ideje meghatározó külpolitikus, hogy azt a sok szépet és jót, amit ma itt a parlamentben hallottunk a két nép barátságáról, összevetve azzal, ami itt a Jobbik vezérszónokától elhangzott azokról a folyamatokról, amik az utóbbi időben Romániában a román és a magyar együttélést megnehezítik, kérem, legyenek felelősséggel, a kormány legyen leginkább felelősséggel a jövő évben, tekintve, hogy egy nagyon-nagyon nehéz év lesz a két nép életében.

Minden politikai erő, legalábbis minden szélsőséges politikai erő abban lesz érdekelt, hogy ne a határozati javaslatban egyébként megjelenő együttélés és barátság uralkodjon Romániában, hanem a két nemzet összeugrasztása történjen meg. Ebben a magyar kormánynak óriási felelőssége van. Ennyivel szerettem volna kiegészíteni, támogatjuk a javaslatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindannyian, akik többé-kevésbé már felnőttként éltük meg 1989-et, azt hiszem, mindannyian emlékszünk arra az érzésre, amikor végre láttuk azt, hogy az utolsó igazán kemény és igazán kegyetlen kommunista diktatúra a szomszédságunkban elkezd repedezni és összedől. Emlékszünk arra az érzésre, ami szerintem akkor minden magyarra jellemző volt, arra az iszonyatos megkönnyebbülésre és boldog érzésre, ami eltöltött mindannyiunkat, amikor azt láttuk, hogy talán egy új történelmi korszak kezdődik.Egy olyan történelmi korszak, amit az az őrült nacionalizmus és mesterséges szembenállás, ami különösen a Ceauşescu-időszak utolsó időszakát jellemezte, amikor embereket fosztottak meg jogaiktól csak azért, mert egyik vagy másik nemzeti kisebbséghez tartoztak, amikor az egész magyar közösséget és nemcsak a magyar közösséget, hanem a német közösséget is folyamatos retorzió és represszió érte, amikor a románokat is sújtó szabadságelvonás és elnyomás a magyar közösséget talán még jobban sújtotta, hogy véget ér ez az időszak.

A határozati javaslat igen méltó módon emlékszik meg arról a szép pillanatáról a történelemnek, amikor, azt gondolom, mindannyian el voltunk telve reményekkel abban, hogy elkezdődhet egy olyan időszak, amit a párbeszéd jellemez, amit az együttműködés jellemez, amiről valóban elnök úr beszélt az előterjesztésében. Azt hiszem, mindannyiunk szívéből beszélt. Azóta sok minden történt. És még egy dolgot hadd tegyek hozzá. Nem volt ebben politikai különbség akkor, abban a pillanatban a baloldal és jobboldal között, a keresztények és az ateisták között, nem volt a baloldalon belül sem. Nagyon sok embert ismertem, akinek iszonyatos megkönnyebbülés volt, baloldali meggyőződésű embert, aki örült annak, hogy végre vége van annak a szörnyűségnek, ami a szemünk előtt történt Romániában.

Azóta nagyon sok minden történt. Sok minden történt a magyar belpolitikában, ami elválaszt minket ebben a kérdésben is, és nagyon sok történt Romániában is, ami elválasztja az akkori szereplőket egymástól, az akkori együttgondolkodókat egymástól. De annak van értéke és értelme, hogy felidézzük azt, hogy volt egyszer egy ilyen pillanat. Hogy ne arról elmélkedjünk, hogy hogyan vált a politika játékszerévé a határon túli magyarság ügye, mert nyilván ezen csak összeveszni tudunk, ezen csak egymásnak feszülni tudunk. Hogy ne arról elmélkedjünk, hogy hogyan játszik össze egymással néha a két ország szélsősége azért, hogy egymást is erősítse. Ne arról elmélkedjünk, hogyan jelennek meg régi rossz reflexek, hanem hogy hitet tegyünk amellett, hogy van egy álmunk Közép-Európáról. Egy olyan európai térségről, amiben kibékíthetőek, feloldhatóak a történelmi ellentétek, ahol senkinek sem kell üldöztetéssel, hátránnyal szembenéznie azért, mert ilyen vagy olyan nemzeti vagy más identitást vállal. Azt fontosnak gondolom, hogy felidézzük ma ezt a pillanatot, hogy felidézze az Országgyűlés ezt a pillanatot. Remélem, hogy meg fogjuk találni a szövegezésben is azokat a megoldásokat, amelyek minden politikai oldal számára megfelelőek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Amennyiben nincs további hozzászólási szándék (Nincs jelentkező.), az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, Németh Zsolt képviselő urat, kíváne még hozzászólni. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, képviselő úr.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Nem kívánok hozzászólni, csak szeretném kifejezni örömömet, hogy elszállt a magyar Országgyűlés fölött egy angyal, és egyetértünk. Köszönöm szépen.

Felszólalások:   193-220   221-236   237      Ülésnap adatai