Felszólalás adatai

Felszólalások:   209-216   217-248   249-250      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Az azonnali kérdések tárgyalásának végére értünk, 16 óra 57 perc van.Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy egyetlen frakció sem kért elhangzásra interpellációt, ezen napirendi pont tárgyalására nem kerül sor.

Most általános vitával folytatjuk munkánkat. Megkérem képviselőtársaimat, hogy aki ezen nem kíván részt venni, a korábban kiadott főigazgatói tájékoztatóban foglaltak szerinti rendben hagyja el az üléstermet. Felkérem a vitában részt vevő képviselőtársaimat, hogy mindannyiunk egészségének megőrzése érdekében lehetőség szerint csak a vitában felszólaló és az azt követő két felszólalásra jelentkező képviselő tartózkodjon a teremben. Ennek elősegítése érdekében az ülést vezető elnök ezekről tájékoztatást kell hogy adjon, amit most meg is tettem.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Ma-thias Corvinus Collegium tehetséggondozási programjának és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány oktatási tevékenységének támogatásáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/10046. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Orbán Balázs úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár úr, parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az előttünk fekvő törvényjavaslat felsőoktatási, oktatási és tehetséggondozási tárgyú, ezért pár gondolatot mondanék önöknek általában a felsőoktatási, illetőleg tehetséggondozási kérdésekről.A világban zajló trendek és a technológiai változtatás komoly kihívások elé állítják az egész oktatási rendszert, de különösen a felsőoktatási rendszert, illetőleg a legtehetségesebb hallgatókkal foglalkozó tehetséggondozási programokat. Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarország versenyképessége és általában a magyarság sikeressége alapvetően függ attól, hogy az oktatási rendszer miképpen tud megfelelni ezeknek a változó trendeknek, gazdasági, munkaerőpiaci igényeknek, társadalmi változásoknak, illetve bizonyos esetekben miképpen tud ellenállni ezeknek a társadalmi változásoknak.

Egy olyan oktatási, felsőoktatási, tehetséggondozási komplex rendszerben gondolkodunk, amely kreatív, rugalmas, versenyképes szaktudással bíró fiatalokat nevelő rendszer; itt a „nevelő” szót kétszer-háromszor is aláhúznám, a mostani törvényjavaslat vonatkozásában különösebben.

(17.00)

És azt gondoljuk, hogy ezeknek a struktúráknak a kulcsává kell tenni a teljesítményt, a sikert, illetve a társadalomért és a nemzetért való felelősségérzetet is.

Az oktatás rendszere egy komplex rendszer, egy struktúra, de azt látjuk, és a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy szükséges az oktatási rendszer meglévő elemeire épülő, azokat kiegészítő módon a tehetségek azonosítására és a tehetséggondozás ügyének kezelésére képes önálló struktúra, és nagyon fontos kifejezetten ennek a célnak prioritást adni.

Ezekben a kifejezett tehetséggondozási programelemekben minden ország esetében az alábbiak a követendő vezérelvek: társadalmi mobilitás; a társadalom, valamint a nemzet iránti elkötelezettség támogatása; a tehetségígéretek minél fiatalabb korban és minél szélesebb körben való azonosítása, képzése, támogatása; az általános iskolától kezdve a középiskolán át a felsőoktatási intézményig, sőt közösséget formálva azon túl is ívelő struktúra kiépítése és fejlesztése; illetve a mi esetünkben kifejezetten a Kárpát-medencei magyarság egésze számára való tehetséggondozási lehetőségek biztosítása, a magyar-magyar közti kapcsolatok erősítése.

Az elmúlt években egyébként  ahogy a Nemzeti Versenyképességi Tanács javaslata alapján képződött versenyképességi program is beszél erről  jelentős sikereket sikerült elérni mind a felsőoktatás átalakítása, mind a felsőoktatás minőségi követelményeinek megteremtése ügyében. Nem szeretnék azonnal pártpolitikai síkra terelődni, de ha a 2010-ben megörökölt rendszerben megnézzük a felsőoktatásban dolgozók bérezését, megnézzük a felsőoktatási rendszer versenyképességét, megnézzük az egyetemi infrastruktúra helyzetét, akkor mind azt látjuk, hogy nagyon komoly problémákkal küzdöttünk, amelyeknek egy részét szerencsére mára már sikerült magunk mögött hagyni, és egyébként a Ház asztalán lévő más törvényjavaslatok is  itt az alapítványi formulára való áttérésre gondolok elsődlegesen  kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy a még a múltból görgetett adósságokat minél előbb törleszteni tudjuk.

Végső soron általánosságban azt szeretném önöknek kiemelni, hogy miközben ez a felsőoktatásistruktúra-váltás zajlik, miközben ez a felsőoktatási megerősítési, versenyképesség-növelési program immáron évek óta történik Magyarországon, eközben kifejezetten kell egy olyan tehetséggondozási struktúrát felépíteni, amely a kiemelten tehetséges fiatalok támogatását emeli a központba, nem oly módon, hogy egy újabb felsőoktatási intézményt hoz létre, nem oly módon, hogy egy újabb felsőoktatási struktúrába tereli be őket, hiszen melyikünk tudná megmondani, hogy vajon a legtehetségesebbek a jogászok, közgazdászok, nemzetközi szakirányosok vagy éppen valamelyik reál tárgyat tanulják. Mi azt gondoljuk, hogy a legtehetségesebb diákok minden foglalkoztatási ágban, minden képzési területen ott vannak, így nekünk az a feladatunk, hogy azon túlmenően, hogy ők az adott felsőoktatási képzésben részt vesznek, legyen egy olyan program, amely ezen képzési rendszeren kívül is az ő tehetségüket elismeri, az ő képzésüket támogatja.

Ez a törvényjavaslat ezen megközelítésből íródott, és ahogy a címe is fogalmaz, a Mathias Corvinus Collegium és a Corvinus Egyetemet működtető alapítvány további támogatásáról rendelkezne. Ugye, a tehetséggondozási struktúra felépítése az, amelyik a Mathias Corvinus Collegiumot érintené, és így felmerül a kérdés, hogy miért a Mathias Corvinus Collegium támogatására kerül sor. Itt elsődlegesen azt tudom önöknek elmondani, hogy minden ilyen támogatási központ létrehozása esetén a legfontosabb szempont lehet hatékonyság és eredményesség szempontjából az, hogy támaszkodni kell a már működő sikeres intézményekre. Jelen pillanatban is ezt tartottuk szem előtt, ugyanis választani kell aközött, hogy vagy zöldmezős beruházásként útjára indítunk nulláról egy külön tehetséggondozó programot, vagy a Mathias Corvinus Collegium támogatása mellett döntünk, amelyik 1996 óta valósítja meg a korábban megfogalmazott elvek mentén a célkitűzéseket, és már most egy olyan komplex programot működtet, amely az általános iskolás kortól egészen a felsőoktatásig, sőt azon túl is és a Kárpát-medencei magyarság egészére kiterjed.

Ha az MCC képzési programját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt majdnem negyedszázad alatt olyan jelentős tapasztalatra, szakértelemre, hazai, nemzetközi kapcsolati tőkére tettek szert, rendkívül széles tudományterületi képzési spektrumra földrajzi lefedettség mellett, amely nem csak Magyarországon, de nemzetközi viszonylatban is egyedülállóvá teszi ezt az intézményt. És ez a megállapítás, azt gondolom, ha nézik a sajtót, akkor egyébként pártpolitikai logikán túlmutatóan megállja a helyét. Éppen ezért mi arra teszünk javaslatot, hogy a Mathias Corvinus Collegiumra támaszkodva valósítsuk meg ezt a tehetséggondozási programot.

A törvény egy olyan struktúrát tárna önök elé, amelyben a kiemelten tehetséges fiatalok külön támogatása alapvető fontosságú közérdeknek minősülne, és ennek szellemében, bár a szakmai feltételek adottak, az irány és a koncepció helyes, a Mathias Corvinus Collegium jelenlegi erőforrásai nem elégségesek, hogy kiemelten tehetséges fiatalok központjának szerepét eredményesen betölthessék. Éppen ezért a törvényjavaslat ezeket a feltételeket kívánja megteremteni a szükséges szakmai és erőforrásbeli háttér központosításával.

Megítélésünk szerint ezen célok megvalósítására a legjobb szervezeti forma a vagyonkezelői alapítvány, jelentősebb vagyonok egy cél érdekében való kezelésére szolgál. Erre is azt mondhatjuk, hogy ez egy nemzetközi minta, a legtöbb tehetséggondozó intézmény, egyébként pedig a felsőoktatási intézményeknek is egy jelentős része így működik Nyugat-Európában és a tengerentúl is.

A technikai megvalósítása ennek a koncepciónak, hogy a nemzeti vagyonról és az állami vagyonról szóló törvények előírásainak megfelelően a kormány az állam nevében az MCC-t fenntartó Tihanyi Alapítványhoz csatlakozik, és a szükséges vagyonjuttatással teszi ezt meg. Tőkeminimum és a szükséges források biztosítása mellett történik meg ez a csatlakozás a Tihanyi Alapítványhoz.

Garanciális elem, hogy a csatlakozás és a vagyonjuttatás csak akkor történhet meg, ha az államnak biztosítékot adó módon megtörténik az alapítvány átalakítása, és ugyanúgy, ahogy a Corvinus Egyetem, illetőleg a többi egyetem fenntartóváltása esetében, a kuratórium kijelölésre kerül az alapítói jogok gyakorlására. Tehát innentől kezdve közérdekű vagyonkezelő alapítványként működik az alapítvány, az alapítói jogokat a kuratórium gyakorolja, és az eddigi alapítóknak, akik magánalapítónak minősültek eddig, egy magánalapítványt működtettek eddig, semmilyen ráhatásuk nem lesz az alapítvány további működésére, csak és kizárólag a szakmai kuratórium  ugyanúgy, ahogy a Corvinus esetében  lesz felelős ezért.

Ahogy említettem, a kiemelten tehetséges fiatalok támogatását a törvény közfeladatnak minősíti, és vagyonjuttatást rendel, a MOL Nyrt. és a Richter Gedeon Nyrt. 10-10 százalékos részvénypakettjének a tulajdonjogát adja át ennek az átalakult alapítványnak, illetőleg az alapítványnak részben most is otthont adó, Somlói úton fekvő ingatlanegyüttes tulajdonjogát adja át. A cél, hogy a működés anyagi háttere stabil legyen, folyamatos legyen, hosszú távon ez a tehetséggondozó intézmény önellátó módon működjön.

Jelentős garanciák vannak a javaslatban az állami oldalt tekintve, ugyanis a részvények elidegenítési szándéka esetén vételi jog és annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom kerül meghatározásra. Bármilyen elidegenítés esetén a bevételt kizárólag a közfeladat megvalósítására lehet fordítani. Az alapítvány megszűnése esetén minden vagyon az államra száll vissza, és ezen konstrukció által biztosított, hogy ez a juttatott vagyon mindig a tehetséggondozás közfeladatát szolgálja, és hogy ez a vagyon mindig rendelkezésre álljon ezen feladat ellátására, függetlenül attól, hogy éppen milyen formában áll rendelkezésre.

(17.10)

Ezen túlmenően a törvényjavaslat azt is rögzíti, hogy itt egy közfeladatról beszélünk, tehát egy tehetséggondozó központ létrehozásáról, ráadásul sajnálatos módon ők egy lepukkant, volt munkásőrlaktanyából átalakított kollégiumban működnek, tehát azt lehet mondani, hogy ezen nemes céloknak meg nem felelő helyszínen. Éppen ezért a tulajdonba adás és a felújítás támogatása mellett a közérdek megvalósítását szolgálja az is, hogy a törvény alapján az épület felújítására irányuló beruházás kiemelten közérdekű beruházásnak minősül, és a kapcsolódó közigazgatási hatósági ügyeket is a törvény kiemelten közérdekűnek és nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősíti.

A törvény emellett nemcsak a Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozási programjának támogatásáról szól, hanem a Corvinus Egyetemet működtető és egy hasonló részvénypakettel vagyongazdálkodó alapítvány támogatásáról oly módon is, hogy jelen pillanatban az a részvénypakett, amely a Corvinus Egyetemet működtető alapítvány számára rendelkezésre áll, az bizalmi vagyonkezelői jogviszonyban áll rendelkezésre. A törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy ugyanúgy, ahogy a Tihanyi Alapítvány esetén, ez a részvénypakett kerüljön tulajdonba. Ugyanazok a garanciák, amelyek a Tihanyi Alapítvány esetében fennállnak, és amelyeket említettem, azok itt is megvannak; csak a közfeladat ellátására, ami egy felsőoktatási intézmény működtetését jelenti, lehet a vagyonból származó osztalékot fordítani. Cél a hosszú távú stabil működés biztosítása, természetesen akkor is, ha az osztalék nem nyújt kellő bevételt ehhez. Vannak ilyen helyzetek is, vannak jobb napok és rosszabb napok, vannak jobb évek és rosszabb évek. Egy olyan struktúrát és egy olyan rendszert kell kialakítani, amelyben ennek a felsőoktatási intézménynek és a majdan létrejövő tehetséggondozó központnak a hosszú távú működtetése nem kerül veszélybe.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az, hogy miért a Corvinus Egyetem, és hogy miért szerencsés az, hogy a Corvinus Egyetem ilyen vagyonjuttatásban részesül, természetesen ha a vita későbbi szakaszában ezzel kapcsolatban kétség vagy kérdés merül fel, szívesen állok rendelkezésre. Azt gondolom azonban, hogy a tekintetben is pártpolitikai logikán és egyáltalán politikai logikán túlmutató konszenzus van, hogy a közgazdászképzés és részben a társadalomtudományi képzés egyik magyarországi, budapesti fellegvára a Corvinus Egyetem, így minden olyan támogatás  amellett, hogy más egyetemek támogatására is sor kerül , amely az egyetem működését és a nemzetközi rangsorokban való előrelépkedését segíti, fontos és kiemelkedő közérdek.

Röviden összefoglalva bevezető jelleggel: erről szól a törvényjavaslat. Szerintem ez egy nemes cél, és reménykedem az önök általi minél tágabb támogatásában. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK : Köszönöm, Orbán Balázs államtitkár úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. A vezérszónoki felszólalásokra úgy kerül sor, hogy elsőként megadom a szót Kállai Mária képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. KÁLLAI MÁRIA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nemzet gazdaságának nagyon fontos fokmérője többek között az is, hogy hogyan bánik a tehetségekkel, mi mindent tesz meg annak érdekében, hogy a tehetséget felismerjük, méltó módon fejlesszük és jól hasznosítsuk. Igen, nagyon fontos az utolsó kifejezés is, a hasznosítás, a helyzetbe hozás, hiszen a tehetséges személy és a nemzet számára is elemi érdek, hogy a munkáját a nemzet szolgálatába állító tehetségek által gyarapodjunk.Ahogyan államtitkár úr is megfogalmazta, nagyon sokféle tehetségről beszélhetünk, hisz ma már szerencsére messze nemcsak az intézményes nevelés, a szűken vett tantárgyakhoz kapcsolódó tehetségek törnek utat maguknak, hanem az intézményes nevelésen túl elmondhatjuk azt is, hogy az egész világ adhat erre egy gyakorlóterepet a maga komplexitásával. Sőt, az is nagyon fontos, hogy adjon is, hiszen egy tehetségbarát közeg képes felerősíteni az iskolai tehetségnevelés hatásait, igazi gyakorlóterepet, fejlesztési közeget és ebből következően természetesen hasznosulási terepet is adni.

Közös célunk, hogy a tehetségígéretek majdan valóban sikeres, a közösségbe beilleszkedett, felelős állampolgárként szolgálják nemzetünket. Természetesen a célok eléréséhez nagyon fontosak az eszközök, a környezet, az erőforrások, és azt gondolom, hogy a lényege ennek az előterjesztésnek tulajdonképpen itt van. Fontos kiemelni, ahogyan a tehetségkutató tudósok megfogalmazzák, hogy a kivételes tehetség a képzési rendszer, a család és a közösség támogatásával képes tulajdonképpen tehetséggé válni, tehetséggé alakulni. Az előttünk lévő törvényjavaslatban mindkét szervezet ezt az elvet vallja.

Tisztelt Országgyűlés! Ha számba vesszük mindazt, ami az elmúlt évek alatt Magyarországon tehetségfejlesztés területén történt, azt gondolom, hogy bizonyítottnak látjuk, hogy jó úton haladunk, eredményesen. Az elmúlt évek alatt egy rendszer alakult ki a kisgyermekkortól a felnőttkorig életkorokat tekintve, és az úgymond környezetet tekintve alapítványok, iskolán kívüli műhelyek, civil közösségek, gazdasági szereplők részesei a tehetségnevelésnek, a tehetség támogatásának. Mindez él helyi szinten, országos szinten és nemzeti szinten egyaránt.

Kiemelendő, hogy Magyarország versenyképessége és a Kárpát-medencei magyarság sikeressége alapvetően függ az oktatási rendszerek azon képességétől, hogy milyen mértékben képes megfelelni a gazdasági és a társadalmi környezet kihívásainak, igényeinek, és mindez természetesen nagyon szorosan összefügg a tehetségfejlesztéssel. Fontos a köznevelési és a felsőoktatási rendszer versenyképességének általános fejlesztése, de emellett a tehetségek azonosításának és a tehetséggondozás ügyének is, ahogyan államtitkár úr is fogalmazott, önálló struktúrában és így kifejezetten erre a célra fókuszálva prioritást kell adni. E strukturált tehetséggondozás alapját olyan, mondhatjuk, kiegészítő oktatási-nevelési rendszer kell hogy adja, amely egyrészt előmozdítja a társadalmi mobilitást, támogatja a társadalom, a nemzet iránti elkötelezettséget, az általános iskolától kezdve a középiskolán át, a felsőoktatási intézményekig, sőt közösséget formálva azon túl is jelen van Magyarországon és a Kárpát-medencében kifejtett tevékenységében.

Néhány kiemelést engedjenek meg azon rendszerekből, amelyek a jelen törvényben javasoltakhoz szorosan kapcsolódnak.

A „Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégia”, az ehhez kapcsolódó kétéves cselekvési terv, a „Nemzeti tehetség” program, amely húsz évre határozta meg a kiemelt programokat, a kreatív régió, amelyet nemrégen ismerhettünk meg, mint legfontosabb rendszerek, amelyek a tehetségneveléssel a tehetség-gazdaság-társadalom összefüggésében egy közös fókuszpontra helyezve a jelent és a jövőt is adhatják.

Ebbe a sorba jól illik ez a jelen előterjesztés, az előttünk lévő előterjesztés, amelyben a kormány törvényjavaslatot nyújt be a nemzetközileg is versenyképes magyar felsőoktatás és a kiemelten tehetséges magyar fiatalok képzésének támogatása érdekében. A tervezet szerint, ahogyan államtitkár úr is ismertette, a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartója, a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány tulajdonába kerülnek az eddig bizalmi vagyonkezelésben lévő értékpapírok az államot a törvényjavaslat szerint megillető vételi jog és elidegenítési és terhelési tilalom biztosítása mellett, maga az egyetem támogatásának és formájának mintájára közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá átalakuló Mathias Corvinus Collegium is állami vagyonjuttatásban részesül közfeladata ellátásához.

A benyújtott törvényjavaslat a kiemelkedően tehetséges magyar fiatalok támogatását szolgáló tevékenységének kiterjesztésével bízná meg a Mathias Corvinus Collegiumot, az állam pedig a törvényjavaslatban meghatározott közfeladat ellátásához szintén vagyonjuttatással járul hozzá megfelelő garanciákkal. Alapítói jogait a törvényjavaslat elfogadását követően az állam által meghatározott kuratórium gyakorolja. Egyértelmű jogalkotói cél a törvényben meghatározott közfeladat hatékony megvalósítása feltételeinek hosszú távú biztosítása.

A Corvinus Egyetem eredményei hazai és nemzetközi szinten is ismertek. Engedjenek meg pár gondolatot a Mathias Corvinus Collegiumról. A hazai tehetségfejlesztésben elfoglalt helyén túl nemzetközi kitekintésben is megállja a helyét. A Collegium nemcsak Magyarországon, de talán a világon is egyedülálló értékközösség, és a közösségben olyan kiemelkedően tehetséges fiatalok tanulnak, akik valóban egy dinamikusan fejlődő csapatot alkotva fontos és értékes célok megvalósításán dolgoznak. Feltehetjük a kérdést, hogy miben is áll az egyedülállóságuk. A világban működő tehetséggondozó intézmények mintául szolgálnak, de jellemzően nem ölelik fel az MCC által végzett tevékenység teljes spektrumát, ráadásul a társadalmi mobilitás támogatása, illetve a nemzetért való cselekvés terén jelentősen elmaradnak vagy azt nem is célozzák. Az MCC tevékenysége tehát világszinten is unikális.

(17.20)

De mit is jelent de facto a munka során, ha ez az előterjesztés elfogadásra kerül?

Ahogyan a Collegium sajtóközleményében olvashatjuk, Magyarország Kormányának április 9-én benyújtott törvényjavaslata idáig soha nem látott lehetőséget biztosít az MCC számára, hogy tevékenységeit az eddiginél mind szakmai, mind földrajzi értelemben kiszélesítve végezzük.

A ’96-os alapítás óta eltelt idő alatt mit sem változtak a céljaink: minden eszközzel segíteni a tehetséges fiatalok szakmai kibontakoztatását ezzel a nemzetközi trendekhez igazodó finanszírozási formával, aminek lényege, hogy az alapítvány rendelkezésére bocsátott részvényvagyon hozamával gazdálkodik, így egy olyan tehetséggondozó programot fog tudni felépíteni, működtetni, továbbfejleszteni, amely időtállóságával nemzedékeken keresztül fogja szolgálni a magyarság egészét.

Mire is adhat még lehetőséget az elfogadás? Az általános iskolai úgynevezett FIT-program, a fiatal tehetségek programja a számok nyelvén beszélve a jelenlegi 625 helyett 3 ezer diák számára tud segítséget nyújtani. A középiskolás program kiterjesztését is biztosítja, illetve az egyetemi program meglévő budapesti és kolozsvári központja mellé újabb nagyvárosokban tud központot alapítani 200 diák helyett akár ezer diák számára is.

Fontos kérdés a hátrányos munkaerőpiaci helyzetben lévő csoportokra koncentrálók képzése, a posztgraduális, posztdoktori programok, könyvkiadás, nemzetközi és hazai konferenciák erősítése, és ahogyan államtitkár úr is utalt rá, az infrastrukturális fejlesztés is kiemelkedő kérdés. Mindez inspiráló és felelősségteljes vállalása az MCC közösségének, melynek munkájával a benne részt vevők és a hozzájuk kapcsolódók egyaránt elégedettek.

Egyetlen gondolatot engedjenek meg! A választókerületemben, Szolnokon van a Collegium egyik FIT regionális központja. Folyamatosan tapasztalom, jól ismerem a fiatal tehetségekkel való nagyon izgalmas, kreatív, komplex, gyakorlatias, a mai gyerekek igényeinek megfelelő foglalkoztatást, foglalkozást, látom a gyerekek motivációját, illetve kiváló az együttműködés egyébként a köznevelés intézményesített rendszere és a tehetségfejlesztő műhely között  köszönet ezért. A magyarság versenyképessége, teljesítménye a tehetségek támogatásával nagyon komolyan, szorosan összefügg.

A társadalomért, a nemzetért érzett felelősség közös ügyünk. A fentiek alapján azt gondolom, ahogyan eddig is, az Országgyűlés támogatásával, a törvényjavaslat elfogadásával komoly lépéseket tehetünk komoly erőforrások hozzárendelésével a tehetségfejlesztés útján.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz frakciója támogatja a tehetség mint nemzeti érték fejlesztésének további lehetőségeit, ehhez erőforrások biztosítását. Tisztelettel kérem minden képviselőtársamat az előterjesztés elfogadására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kállai Mária képviselő asszony. Megadom a szót Brenner Koloman képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! „Meghalt Mátyás király, oda az igazság”  vetődött fel bennem a gondolat, amikor ezt az előterjesztést olvastam, már csak azért is, mert szintén a tisztelt Ház előtt van az a törvényjavaslat, amelyre államtitkár úr is utalt az expozéjában, amely hat magyar egyetemet kíván alapítványi formába átforgatni. Ahogy azt az akkori vezérszónoki felszólalásomban is kifejtettem, nem az alapítványi formával van itt sem a baj szerintem, de nem az alapítványi formától kell azokat a meglehetősen hosszan és megítélésem szerint meglehetősen túlzottan előadott érveket a felsőoktatás minőségének, illetve a tehetséggondozás minőségének a fokozására előadni  erről teljesen meg vagyok győződve , hanem a megfelelő finanszírozást kell az egyetemeknek odaadni, és a megfelelő kutatói és tehetséggondozási hátteret kell biztosítani az egyetemeknek, tisztelt képviselőtársaim.De menjünk még egy kicsit, néhány gondolat erejéig a teljes átfogó képhez tovább, hiszen mind államtitkár úr, mind pedig fideszes képviselőtársam is onnan indított, hogy így a felsőoktatás egészét próbálták elemezni, ezért engedjék meg, hogy erre én is hadd reagáljak ismételten annyit, hogy az egy érdekes metódus, amikor mindannyiunk közös vagyonából kiválasztunk egy intézményt, és juttatunk neki. A Corvinus Egyetem mintája megmutatta azt, hogy amikor egy ilyen vagyonhoz juttatás, mondjuk, részvények formájában történik, mint az előttünk fekvő törvényjavaslatban is, akkor egyrészről ebben van egyfajta komoly rizikó, ami most a vírusjárvány kapcsán be is következett már a Corvinus Egyetemnél, mégpedig amikor nincs annyi osztalék, amiből aztán lehetne finanszírozni aztán az egyetemet.

Másrészről pedig nyilvánvalóan az is egyfajta nagy kérdés, hogy a kuratórium tagjait ki nevezi ki, és innentől kezdve ez a kuratórium milyen döntéseket hoz. Ahogy már a Corvinusnál is kifejtettem, az a minta megmutatta, hogy az akadémiai vezető szférát, tehát az akadémiai szabadságot és az egyetemi autonómiát hátraszorítja ez a fajta fenntartási mód, a Corvinus Egyetem mintájára. Ez szerintem rossz, és nem a minőség irányába mutat, hanem abba az irányba mutat, hogy egy kormány által kinevezett kuratórium dönt elevenek és holtak felett, mint ahogy az tavaly júniusban történt, ahol a Corvinus Egyetemen úgy választottak új elnököt, illetve úgy szabtak meg új szervezeti és működési szabályzatot, hogy arról a szenátus nem tudott érdemben nyilatkozni. Ez helytelen út, azt gondolom.

De térjünk át a tehetséggondozásra, hiszen erről is mind államtitkár úr, mind fideszes képviselőtársam meglehetősen nagyívű, magvas gondolatokkal egyfajta sikerpropagandát próbált itt nekünk elmondani. Itt azért hadd utaljak vissza rá, hogy húsz éve nem látott mélységekbe süllyedt az egyetemi világba jelentkezők száma, többek között az elmúlt tíz év fideszes tudás- és értelmiségellenes politikája miatt, azért, mert a tehetséges, de szegény sorból származó fiatalokat az önök politikája szorítja ki folyamatosan a felsőoktatásból. Hiszen a legutolsó pillanatig fenntartották, aztán végre, amikor már látták, hogy végleg csődöt mond az egész rendszerük, csak akkor oldották fel a nyelvvizsga-kritériumos kormányrendeletet is, amely kimondottan kizárja a felsőoktatásból azokat a tehetséges, de szegényebb családból származó fiatalokat, akiknek nincs pénzük magántanárra, ha már a magyar közoktatás nem képes azt a típusú nyelvi tudást közvetíteni a legkülönbözőbb okokból, ami ehhez szükséges.

Tehát azt gondolom, hogy ezeket a nagyívű bevezetőket egy kicsit most már érdemes volna visszafogni, mert meglehetősen komikus ezeket végighallgatni, miközben 30 vidéki kar egzisztenciális veszélybe került azért, mert annyira kevesen jelentkeztek rájuk. Tehát azt gondolom, hogy kicsivel több szerénységet, mondjuk, egy ilyen javaslat elővezetésekor szerintem most már az ország közvéleménye megérdemelne, meg némi szakmaiságot is.

A tehetséggondozásra visszatérve azt gondolom, hogy az egyetemi világban a tehetséggondozás egy kiemelt feladat. Egészen addig, amíg a kilencvenes évek elejétől meg nem indult a felsőoktatás tömegesedése, gyakorlatilag az egész felsőoktatás egyfajta tehetséggondozás volt, hiszen ’90-ben a 18-23 éves korosztály 9 százaléka jutott be az egyetemi világba, manapság pedig 50 százalék körüli  különböző módszertanok szerint  ez az arány, és erre reagálnunk kell természetesen. Én mint volt egyetemi vezető vagyok a legelső, aki ezt támogatja. Ugyanakkor lassan közeledünk a Gretchenfrage felé, hogy miért épp az MCC, tehát miért éppen a Mathias Corvinus Collegium, amely egyébként egy kiváló szakkollégium egyébként, félreértés ne essék. Jómagam személyesen is kiváló kollégákat ismerek onnan, rendszeresen részt veszek a rendezvényein, a Konrad Adenauer Stiftung rengeteg politikust küld oda.

Nincs ezzel semmi probléma, csak még egyszer kérdezem, hogy miért pont a Mathias Corvinus Collegium, és miért nem az olyan tisztességben megőszült szakkollégiumokat juttatja, mondjuk, ilyen vagyonhoz a fideszes kormány, akik egyébként már hosszú évtizede tehetséggondozással foglalkoznak. Utalnék, mondjuk, a Bibó István Szakkollégiumra is, ahonnan bizonyos pártok alapítói származtatják magukat, bár most már Bibó különböző idézeteire nem annyira emlékeznek a politikájukban. Tehát azt gondolom, amikor itt igazándiból arról beszélünk, ennek az intézménynek az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint állami vagyonhoz juttatása és felemelése révén olyanokat nyilatkoznak, hogy ez olyan intézménnyé kell hogy váljon, mint a Tudományos Akadémia vagy a Nemzeti Múzeum, azt gondolom, az egyfajta túllövése az amúgy kiváló szakkollégiumnak. Azt gondolom, nem ez a módja annak, hogy egy igazán kiemelt intézményt hozzunk létre a szakkollégiumi rendszeren belül.

(17.30)

Talán nem véletlen egyébként, hogy a Mathias Corvinus Collegium nem esett át azon az akkreditáción, mint szinte az összes többi szakkollégium hazánkban. Azt gondolom, ez sem véletlen. Ezért is értsék meg azt, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ilyenkor nyilvánvalóan az vetődik fel, hogy talán csak nem azért véletlenül a Mathias Corvinus Collegiumra esett a szó megint a kiválasztásban, merthogy az intézmény alapítója és kurátora korábban Habony Árpád hitelezője volt, illetve Mészáros Lőrinccel közös cége értékesíti a közmédia, a TV2 és az ATV reklámidejét is. Csak nem? De, nyilvánvalóan! Ez a napnál is nyilvánvalóbb.

Már többször kértem államtitkár úrtól, hogy az ilyen esetekben legalább egy picit vegyék már komolyan a magyar parlamentet, amikor ilyen törvényjavaslatokat idehoznak elénk, és ne azokat a termelési regényből származó indoklásokat olvassák itt föl, amiket megírtak önöknek, mert ez teljesen hiteltelen, tisztelt képviselőtársaim. Tehát ez teljesen hiteltelen. A Mathias Corvinus Collegium egy kiválóan működő intézmény mint szakkollégium, de nem feltétlenül őt kell arra kiválasztani  ugyanez vonatkozott és ugyanezt mondtam el a Corvinus Egyetemre is; ezek a Corvinusok már csak ilyenek , hogy gyakorlatilag aztán egy olyan típusú kiemelt szerepet kapjanak, amit, azt gondolom, hogy semmi nem indokol, hiszen rengeteg olyan szakkollégium van, amely kiválóan működik, mégsem gondoljuk azt, hogy egyfajta ilyen teljesen kiválasztott szerepbe kerül.

Összefoglalóan tehát: a Jobbik nevében ezt az előterjesztést nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Brenner Koloman képviselő úr. Megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A vezérszónoklás előtt engedjenek meg egy megjegyzést. Jegyzőkönyveztük, hogy a Jobbik a Bibó Kollégiumnak szeretne vagyont juttatni. Köszönjük szépen a javaslatot. A nemzeti kormány számára 2010 óta kiemelt fontosságú a minőségi, versenyképes közoktatás és felsőoktatás. Magyarország és a magyar emberek jövője alapvetően függ többek között a magyar oktatási rendszer sikerességétől és versenyképességétől is. A magyar oktatás mindig is a világ élvonalába tartozott, a Kárpád-medencében született és tanult magyar tudósok, feltalálók, Nobel-díjasok tudományos felfedezéseikkel, találmányaikkal és munkásságukkal megváltoztatták a világ történelmét. Mi, magyarok száz évvel ezelőtt is alkalmazkodni tudtunk a megváltozott világ kihívásaihoz, amikor Klebelsberg Kunó oktatáspolitikájának köszönhetően Magyarország nagyszabású iskola- és egyetemépítési programba kezdett, megalapozva ezzel a következő korszak gazdasági felívelését, fejlődését.

Napjainkban, 2010 óta a nemzeti kormány célja a hatékony, versenyképes, a tehetségeket támogató, innovatív közoktatási és felsőoktatási rendszer kiépítése, ahol az értékközpontúság is szerepet játszik, és nem egy kiüresített, értékmentes, értéksemleges, liberális felfogásra épül. A XXI. század gyorsan változó globális világában új, korábban nem ismert kihívások jelentkeznek, melyekre az oktatási rendszereknek is meg kell találni a megfelelő válaszokat. Gyurcsány Ferenc és a szocialisták a felsőoktatásban bevezették a tandíjat, eladósították az egyetemeket, a közoktatásban pedig utcára tettek 14 ezer pedagógust, bezártak több mint száz iskolát, valamint további több mint hétszáz iskolát vontak össze, amellyel ezer településen szűnt meg a helyi iskola. Ez volt a Gyurcsány-kormány áldásos tevékenysége.

Ezzel szemben az elmúlt tíz évben számos új egyetemi campus, kollégium épült vagy újult meg. 2009-hez képest 2019-ben 2 ezerrel több hallgató szerzett diplomát, és 1200-zal több oktató van jelen a felsőoktatásban. Ezzel együtt a nemzeti kormány és a Fidesz-KDNP parlamenti többség célja, hogy versenyképes, valódi tudást kapjanak a diplomások, és ne csak az egyetemisták száma legyen magas önmagában, hanem a diplomát szerzők száma is. A magyar közoktatás és a magyar felsőoktatás színvonalát is dicséri, hogy olyan képzett fiatalokat adtak, akiknek köszönhetően az utóbbi években talpra állt és folyamatosan növekedett a magyar gazdaság. Az elmúlt két évben már 5 százalékos volt a gazdasági növekedés.

Most azonban a további fejlődéshez további változásokra és változtatásokra is szükség van. Ezt felismerve alkotta meg a magyar kormány a fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégiát, melyben kifejezte szándékát és kormányzati támogatását a magyar felsőoktatás megerősítésére, korszerűsítésére és megújítására. Ennek részét alkotja a tehetségek azonosítása és a tehetséggondozás prioritása is.

Egy oktatási rendszer sikerét nagyban kifejezi, hogy mennyire képes felismerni és támogatni a tehetségeket. A tehetséggondozás célja, hogy a tehetségígéretek a bennük rejlő potenciált kibontakoztatva felelős állampolgárként tudják szolgálni a nemzetet, a közösséget amellett, hogy személyes sikerüket is nagymértékben megalapozzák. A kiemelten tehetséges fiatalok támogatása olyan, a mindenkori pártpolitikai viszonyokon felülemelkedő, Magyarország és az összmagyarság sikeressége szempontjából meghatározó jelentőségű ügy, amelynek támogatása a mindenkori kormányok alapvető és meghatározó feladata.

Én személyesen is jó véleményt tudok elmondani a Mathias Corvinus Collegiumról és az azt működtető Tihanyi Alapítványról. Számtalan rendezvényükön vettem részt. Külön kiemelném a határon túli politikai iskolákat mint tevékenységet. Én is több alkalommal vehettem részt ilyen fórumokon, és meg vagyok győződve a szakmaiságról, meg vagyok győződve az értékközpontúságról, és meg vagyok győződve arról is, hogy az a misszió, amit már 1996 óta betölt, az egy, a magyar társadalom számára fontos és elengedhetetlen misszió. Így ezzel válaszoltam is Brenner Koloman képviselő úr kérdésére, miszerint több évtizede működő szakkollégiumot kellene kiválasztani. 24 éve működik a Mathias Corvinus Collegium, így Magyarország legnagyobb multidiszciplináris tehetséggondozó oktatási intézményeként megvan a Jobbik által kifogásolt évtizedes múlt is.

Tízéves kortól egészen az egyetem végéig tanulnak tehetséges fiatalok az MCC keretei között. Az MCC sajátos diszciplináris képzése a közoktatási és egyetemi oktatási formákat is kiegészíti, erősíti, s amit én személyesen is nagyon fontosnak tartok, és államtitkár úr is kihangsúlyozta, közösségeket is alkot, közösségeket épít, közösségeket erősít itt, Magyarországon és a határ túloldalán, a határon túli magyar közösségekben is. Ezt mindenképpen szeretném kiemelni.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat nagymértékben átalakítja az MCC finanszírozását, melynek következtében bővíteni tudják a képzési helyszíneket, és a képzésekben részt vevő fiatal tehetségek számát is Kárpát-medence-szerte.

Az MCC tervei között szerepel, hogy a jelenlegi hét fiataltehetség-központ helyett éveken belül 35 működjön a Kárpát-medencében, valamint az MCC budapesti bentlakásos kollégiuma mellett további hét megnyitását tervezik, mellyel a jelenlegi kétszáz férőhelyről ezerre nő a kollégisták száma. Azt gondolom, hogy szükség van egyetemi kollégiumokra, értelmes, jó, hasznos időtöltést és közösséget kínáló egyetemi kollégiumokra akár magán-, akár állami, akár egyházi fenntartásban Budapesten és a nagyobb egyetemi városokban. Ezt korábban is többször szorgalmaztuk már. Azt gondolom, hogy a kollégiumépítési program, illetve a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával aláírt kormánymegállapodás, illetve a mostani törvényjavaslat is ezeket a részcélokat is szolgálják.

Az új finanszírozási forma keretében az MCC-t működtető alapítvány 81,9 millió darab MOL-részvényt és 18,6 millió darab Richter-részvényt kap, ami körülbelül 260-280 milliárd forintos részvénycsomagot is jelenthet. Ennek köszönhetően a részvénycsomaggal történő megfelelő gazdálkodás esetében hosszú évtizedekre stabilan biztosítva lesz az MCC-t működtető bizalmi vagyonkezelő alapítvány.

Az a módszer, miszerint az egyetemeket, tehetséggondozási, oktatási intézményeket vagyonkezelő alapítványok működtetik, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában hosszú múltra tekintő sikeres gyakorlat, amit nekünk is érdemes átvenni. Ezzel az intézményeket működtető alapítványok önállóságot, szabadságot és lehetőséget kapnak a versenyképes piaci alapú működésre, s nem függnek a korlátozott mennyiségű állami támogatástól. Ugyanakkor ez a modell nagymértékű felelősséget is helyez az alapítványok vállára. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezzel a lehetőséggel nagy felelősség is jár az alapítványok részére. Ezzel a felelősséggel meg kell tanulniuk élni, és meg kell tanulni helyesen gazdálkodni. A jelen törvényjavaslat a jelenlegi MCC melletti Balassi Intézet épületét is az MCC-t működtető alapítvány részére juttatja.

Engedjenek meg egy apró megjegyzést jobbikos képviselőtársamra. Ha valahol valami sikerül, és ha a magyar nemzet érdekében valahol előrelépést tudunk bemutatni, az nem propaganda, tisztelt képviselő úr. Annak közösen kellene örülnünk, hogyha valahol sikerült előre lépni. Ha az adatok javultak, a számok jobbak lettek, jobb lett a helyzet bizonyos tekintetben Magyarországon a társadalom egy szeletében, az oktatás egy részében előrelépés történt itt-ott-amott, ezeket nem kéne lealacsonyító módon propagandának nevezni, különféle jelzőkkel illetni meg termelési jelentéseknek hívni, hanem a közös sikerek, bárki is érje azt el, mindig összmagyar sikernek számítanak. Mi mindig azt valljuk, hogy amit ez a kormány létrehozott és elért, az nem a kormány vagy a Fidesz-KDNP sikere így önállóan, hanem a magyarság egészének a sikere.

(17.40)

Mi ennek a szemléletnek a tükrében próbálunk hozzáállni az itteni parlamenti politizáláshoz is. Ezek is összmagyar sikerek, amikről be tudtunk számolni az elmúlt tíz évben, és azt gondolom, hogy ezzel a történettel egy újabb összmagyar sikert tudunk megalapozni. A KDNP-frakció támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Nacsa Lőrinc képviselő úr. Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Én egy szerény megjegyzéssel kezdeném: azért szeretem Nacsa képviselő úr hozzászólásait, mert nem okoz meglepetést. Tehát az első 10-15 perc mindig ugyanaz; igaz, hogy nem igaz, de legalább minden alkalommal meghallgathatjuk. Azért az elég szegénységi bizonyítvány, ha egy kormánypárti képviselő tíz év kormányzás után is csak visszafelé mutogat. Na, de ne erről beszéljünk, hanem beszéljünk valóban a törvényjavaslatról, mert valóban figyelemreméltó a törvényjavaslat. Lényegében két része van, az egyik részéről viszonylag keveset szeretnék beszélni, ez a Corvinus Egyetemet fenntartó alapítvánnyal kapcsolatos változásokat érinti. Ezt, gondolom, azért rakták bele ebbe a törvényjavaslatba, hogy hátha lehet valami mézet is kenni a madzagra, hátha van valami olyan dolog, amire mégiscsak pozitívan lehet tekinteni. Őszintén szólva, legfeljebb csöndben és halkan lehet azt megjegyezni az ellenzéki oldalról, hogy amikor itt ennek az alapítványi formának a létrehozásáról zajlott a vita, akkor itt több képviselőtársunkkal együtt elmondtuk, hogy hát, nincs ez még igazán kitalálva, nincsenek a részletek tisztázva, nincs ez a dolog teljesen rendbe rakva; rendben van, a kormány most pontosít rajta.

Ugyanakkor arra a kérdésre nem adott államtitkár úr választ, de most tett egy ígéretet, amit én nagyon szívesen behajtanék, hogy számoljon be, legyen olyan kedves, arról, hogy hogyan működik az a konstrukció, amelyik a Corvinus Egyetem fenntartását, ezen belül az állami, lényegében állami hozzájárulást, az állami támogatást részvényjuttatáson keresztül biztosítja. Ez hogyan működik egy olyan helyzetben, amikor ezek a részvényárfolyamok nem hozamot hoznak, ha én ezt jól látom, nem éppen szépen teljesítenek? Milyen hozamot hoznak ezek a részvények, milyen mértékben járulnak hozzá a Corvinus finanszírozásához? És általában is, ha már abban a vitában, amikor az új alapítványi formák bevezetéséről volt szó, arra nem kaptunk választ, ebben a vitában is izgatottan hallanám, hogy a kormány szerint hogyan vált be ez az alapítványi forma pénzügyi szempontból, és hozzáteszem, ennél is fontosabb: a hallgatók szempontjából.

De nem erről szeretnék többet beszélni, mert azt tudom mondani, hogy önmagában ez egy olyan technikai változás, amit ugyan a kormány megindokolni elfelejtett, azért az elvárható lenne, hogy egy ilyen típusú változáshoz kapjunk megfelelő indoklást, de hogy mondjam, nem tételezem fel azt, hogy emögött valami rossz szándék lenne, biztosan valamilyen korábbi konstrukciós hibát javítanak ezzel.

Sokkal problémásabb a javaslatnak a másik fele. Mert persze a tehetséggondozás mindannyiunknak fontos ügye, csak ezt többféleképpen lehet csinálni. Lehet úgy csinálni, hogy olyan rendszert vezetünk be, ami valóban a tehetséggondozást szolgálja. Bizonyára a képviselőtársaim közül kevesen voltak itt akkor, de 2008-ban vagy 2009-ben talán a Gyurcsány-kormány javaslatára került be ide a parlament elé a „Nemzeti tehetség” programról szóló javaslat, amit utána a parlament egyhangú szavazással tudott elfogadni, mindkét oldal támogatásával. És ez azért volt így, mert olyan javaslatot tudtunk letenni, nem a saját végtelen bölcsességünk alapján egyébként, hanem civil szervezetekkel együttműködve, az ő javaslatukat figyelembe véve, amelyik egyébként az állami forrást és a működésmódot pártsemleges módon, szakmailag alátámasztott és esélyegyenlőséget biztosító módon nyújtotta.

Ez volt az akkori, a Nacsa képviselő úr által talán kevéssé kedvelt Gyurcsány-kormány idején alkalmazott megoldás, merthogy a tehetséggondozás tényleg olyan ügy, amelyik alapvetően nemzeti ügy, amelyiket ki kell emelni a pártpolitikai csatározások köréből, és ahol olyan megoldásokat kell keresni, amelyek politikailag semmilyen módon nem gyanúsak, és ugyanakkor szakmailag pedig megtámadhatatlanok, mindenképpen védhetőek, kikezdhetetlenek.

Na, ez a javaslat viszont nem az! Mert legyen világos: a Mathias Corvinus Collegium valóban egy jó nevű és színvonalas intézmény, ebben nincs köztünk vita. De ez az intézmény vállaltan és hagyományosan egy konzervatív, jobboldali szellemiségű intézmény. Hogy ez így van, azt nemcsak az egyébként már képviselőtársam, Brenner Koloman által felemlegetett összefonódások mutatják, ugye, hogy ennek az alapítványnak az alapítója, Tombor András úr számos módon kötődik a Fideszhez üzleti kapcsolataiban, vállalkozásaiban, vagy éppen valóban abban, hogy Habony Árpádnak a magánhitelezője, mint ezt egy NAV-vizsgálat során megtudhattuk, de emellett azért az MCC ezen túl is számos olyan, egyébként önbevallása szerint is számos olyan vállalást tett, amelyik a jobboldal politikai céljait segíti elő, azt támogatja.

Hát, azért egyet ebből hadd emeljek ki, már csak a személyes érdekessége okán is! Például az MCC hozta létre a másik, kormány által pénzelt, bőségesen kitömött kutatóintézettel együtt azt a Migrációkutató Intézetet, amelyiknek szakmai megalapozottságáról és pártatlanságáról sokat elárul, hogy államtitkár úr volt a főigazgatója egy időben. Tehát mégiscsak azt kell mondanunk, és ugye a legfontosabb feladata a mai napig is az, hogy a kormány migrációs politikáját, magyarán, a kormány által migráció kapcsán folytatott üres propagandakampányt próbálja áltudományos módon alátámasztani. Na, hát ez az a teljesítmény, amit a Migrációkutató Intézet és mögötte az MCC lerakott az asztalra. Ehhez adták oda az MCC-nek a támogatását, a pénzét persze nem, mert ezt a pénzt aztán egy másik ablakon keresztül visszakapták a kormánytól. De ilyen módon hozott létre az MCC egy álfüggetlen kutatóközpontot a kormány politikájának támogatására.

És hát, nem ő az egyetlen káder, aki onnan jött, hiszen Rácz Zsófia helyettes államtitkár asszony is, vagy bocsánat, kisasszony is az MCC-ből érkezett, őt is ott nevelték ki erre a kiváló kormányzati pozícióra. De nincs evvel baj, hozzáteszem, nincs azzal baj, ha egy magánember magánalapítványa egyértelmű politikai célokat követ.

Ez szíve joga, más magánemberekkel is előfordul ez, csak ezeket a más magánembereket önök óriásplakátra rakják, hogyha ők olyan politikai célokat szolgálnak, amelyek önöknek nem szimpatikusak. Ez a különbség. De azt sem teszik jól, és mi sem tennénk jól, ha azért támadnánk Tombor urat vagy az MCC-t, mert egy konzervatív intézmény.

Azt viszont támadjuk, és azt disznóságnak tartjuk, hogy önök most állami pénzből akarnak egy kvázi állami intézményt létrehozni, azzal az alapítványi technikával ráadásul, ami utána kivonja az ellenőrzés alól ezt a fajta intézményt. Magyarul, odatolnak egy csomó állami forrást, a részvényjuttatás ezt jelenti, azért, hogy kádereket képezzenek, azért, hogy a jobboldal szellemi bázisát építsék, és ráadásul utána pedig azt mondják, hogy ja, de egyébként ez egy alapítvány, amihez az államnak semmi köze nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyen világos, ez, ahogy önök mondják, a közvagyonnak a közvagyonjellegének elvesztéséről szóló klasszikus intézmény. Kevésbé bonyolultan, kőbányaian szólva, ez lopás, ez az állami pénzeknek pártcélokra való becsatornázása. Ez a javaslat semmi másról nem szól, csak arról, hogy innen kezdve az állam pénzén képezzen egy nagymértékű, nagy méretű alapítvány kádereket a Fidesz számára. Most már nem csak állami kutatóintézet lesz, lesz állami tehetséggondozó program is. Mert ha önök valóban tehetséggondozással szeretnének foglalkozni, akkor kénytelen vagyok csatlakozni képviselőtársamhoz: akkor rendelkezésre állna még ezen kívül számos szakkollégium. Csak van egy nagyon fontos különbség azok között a szakkollégiumok között és e között a kollégium között, tudniillik az, hogy azokban a szakkollégiumokban hallgatói önkormányzat érvényesül, jelentős önállósága van a diákoknak, ők határozhatnak egy sor kérdésről. Ez a szakkollégiumi szellem volt az, ami annak idején kinevelte a Fidesz, akkor még liberális vezetőit, és ez a szakkollégiumi szellem az, amiből a mai Fidesz konzervatív jobboldali vezetői nem kérnek.

Önök állami monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is, pontosabban nem államit, fideszes monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is  plusz KDNP, csak azt mindig kifelejtem, mert nem annyira lényeges , szóval, önök fideszes monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is, és erre kívánnak betolni egy nagy vagonnyi közpénzt részvények formájában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tudom mondani, hogy lehet ezzel próbálkozni, ugye, megpróbálta már Matolcsy úr is, őneki nem nagyon sikerült; létrejött egy nagy méretű, államilag finanszírozott egyházi szakkollégiumi hálózat is, de úgy látszik, ez sem elég; kell még egy janicsárképző, még egy káderképző a Fidesznek, gondolom, abban a reményben, hogy majd ilyen módon nevelik tudatos jobboldalivá a reménybeli tehetséges fiatalokat. Hozzáteszem, most szólok: nem fog sikerülni.

(17.50)

Ezek a típusú kísérletek mindig megbuknak, legyen szó, mondjuk, a Lenin-intézetek rendszeréről annak idején, ami nagyon hasonló kezdeményezés volt, ezek nem működnek (Dr. Orbán Balázs felé:)  drága államtitkár úr, hiába mosolyog!

És azért még egy gyöngyszemre hadd hívjam fel a figyelmet… Ja, még két gyöngyszemre. Az egyik gyöngyszem arról szól, hogy természetesen kiemelt beruházássá válik minden beruházás, tehát a Gellérthegyen, Budapest legkritikusabb részén mindenféle önkormányzati hozzájárulás és lényegében minden érdemi hatástanulmány és környezetvédelmi engedélyezés nélkül lehet majd építkezni; bizonyára jól fog sikerülni, mint az összes többi ilyen kiemelt beruházás.

És a gyöngyszem, amit a végére hagytam: mellesleg ez a jogszabály megszünteti azt az összeférhetetlenséget, hogy az ilyen típusú alapítvány kuratóriumában állami vezetők nem vállalhatnak tisztséget, nem lehetnek tagok, magyarul lehetővé teszi, hogy állami vezetők is részt vegyenek ennek az intézménynek a kuratóriumában  vannak is tippjeim, hogy éppen ki az, aki erre pályázik. Köszönöm szépen, elnök úr. Ez egy elfogadhatatlan javaslat.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Arató Gergely képviselő úr. Soron kívül megadom a szót Orbán Balázs államtitkár úrnak, 15 perces időkeretben.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt elnök úr, nem fogom kihasználni, csak egypár gondolatban reagálnék a képviselő hölgyek és urak által elmondottakra amellett, hogy köszönöm szépen a támogató hozzászólásokat. Szeretném jelezni  tehát most csak a tárgyi tévedésekre koncentrálnék, amik elhangzottak a felszólalásokban , hogy a „Nemzeti tehetség” program működik, sőt Arató képviselő úrnak mondom, hogy a „Nemzeti tehetség” programban sokkal több pénz, támogatás van jelen pillanatban, mint 2010 előtt volt.

A személyes érintettségre vonatkozóan: valóban így van, hogy én a Migrációkutató Intézetnek a vezetője voltam, ez csak annyiban jó, hogy látom, hogy a Mathias Corvinus Collegiumban zajló szakmai munka kifogástalan. Annyiban pontosítanám az ön által elmondottakat, hogy a Migrációkutató Intézet nem a kormány migrációs politikáját támasztja alá, hanem a nemzetét, és ha önnek ezzel van a problémája, mert jelen pillanatban a nemzet többsége által támogatott migrációs politika az, ami a Demokratikus Koalíciónak nem tetszik és ami állandó kritika tárgya, amíg ön és a Demokratikus Koalíció nem ért egyet annak a kutatóintézetnek a tevékenységével, addig szerintem ők helyesen végzik a dolgukat.

Még egy megjegyzés: a képviselő urat az az összefüggésrendszer  nem tudom, hogy miért  egyáltalán nem zavarja, hogy azok a szerencsétlen gyerekek jelen pillanatban egy lepukkant munkásőrlaktanyában vannak. Azt értem, hogy önnek hiányzik a munkásőrlaktanya végleges elvesztése, tehát az fájó lehet, hogy így folyamatosan fogynak el a kommunista nómenklatúra pozíciói, de azt hiszem, hogy  még egyszer  a magyar nemzet gyarapodása szempontjából ez egy kifejezetten szerencsés fejlemény. És ha a munkásőrlaktanya lebontását és újjáépítését itt, a magyar parlament előtt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánítjuk, és ráadásul kiemelten közérdekűvé, mivel oktatáspolitikai célokat szolgál, ez a rendszerváltoztatás befejezése. És amikor ön azt mondja, hogy ezzel bármiféle probléma van, akkor az azt jelenti, hogy ön munkásmozgalmi nosztalgiában érzi jól magát.

A másik az, hogy ki hogyan gazdálkodik az állami vagyonnal: azért mégiscsak nézzük már meg, hogy milyen állami vagyonról van szó; hogy a MOL-részvények 10 százalékának mi volt a sorsa eddig. Ugyanis önök 2002 és 2010 között egy dolgot tudtak csinálni ezzel az állami vagyonnal: elherdálni és átjátszani az osztrákokon keresztül az oroszok kezére, egy stratégiai vállalatot. Ez az, amit önök csináltak ezzel a nemzeti vagyonnal.

Mi mit csináltunk 2010 után? Visszaszereztük, a magyar emberek hozzájárulásából. És most mit csináltunk? Mert egyébként megerősítettük a vállalatot, egyébként a MOL regionális pozíciókat szerzett. És most mit csinálunk? Meghatározunk egy közfeladatot, egy pártpolitikai logikán túlmutató közfeladatot, és ezt a visszaszerzett vagyont, amit önök kijátszottak az oroszok kezére, a tehetséggondozás ügyére fordítjuk. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Tehát ha ön ezzel bármiféle összeesküvés-elméletet szeretne kreálni, ez természetesen szíve joga, de azért a tények talaján érdemes minden ilyen felszólalás esetében maradni.

Egy kicsit az jutott eszembe, amikor minden ellenzéki felszólaló elmondta, hogy egy kiváló intézményről van szó, de… Margaret Thatcher volt brit konzervatív miniszterelnöknek volt egy ilyen mondása, hogy ha én keresztülrepülnék a Temzén, akkor a kritikusaim azzal támadnának engem, hogy biztos nem tudok úszni, azért tettem ezt meg. Tehát nekem is ez a gondolatom támadt, miközben önöket hallgattam, mert elmondták, hogy arra van szükség, hogy egy több évtizedes tehetséggondozó intézményt támogassunk  ez megvalósul; arra van szükség, hogy egy kiváló intézményt támogassunk  ez önök szerint is, mindkét ellenzéki felszólaló szerint is megvalósul; és azt kérdezik, hogy miért nem egy másik szakkollégium. Azért, mert az MCC több jelen pillanatban is, mint egy szakkollégium.

Beszéltünk az általános iskolás programról. Ez már több éve működik. Személyes alkalmak, e-learning-rendszer hat helyszínen és a határon túl is, 600 diák részvételével. Ezt bővítenénk 3500 diákra és 19 magyarországi és 16 külhoni képzésre.

Beszéltünk a középiskolás programról. Az 2002 óta működik, szintén távoktatás és személyes jelenlét, budapesti központban, kolozsvári központban, székelyudvarhelyi központban. 1800 fő vesz benne részt, de a tervek szerint az intézmény azt mondja, hogy 4000 fősre tudja bővíteni a programot.

Majd egyetemi program: szerencsétlen gyerekek 150-en laknak a munkásőrlaktanyában, és csak bentlakásos rendszer van. Itt, ha jól látom a szervezet által leadott és nyilvánosságra hozott képzési programot, 1500 hallgatóról beszélünk, 1000 bentlakásos formában kerülne elhelyezésre. Mi szolgálja a társadalmi mobilitás ügyét és a tehetséggondozás ügyét jobban, ha nem ez? Emellett posztgraduális képzések vannak, nemzetközi kapcsolati háló, külhoni jelenlét, könyvkiadói tevékenység.

Én a legnagyobb tisztelettel azt szeretném kérni a képviselő uraktól, akár Brenner képviselő úrtól, akár Arató képviselő úrtól, hogy mondjanak jobbat. Mondjanak jobbat! Mondjanak olyat, amelyik képes ezt a már most lévő teljesítményt túlszárnyalni! Az a helyzet, hogy nem fognak tudni ilyet mondani, ebből következően minden olyan kritika, amit önök elmondtak, politikai motivációjú és teljes mértékben hiteltelen.

A törvényjavaslat ráadásul teljesen világosan fogalmaz: arról szól, hogy mindegy, hogy ki alapította ezt az intézményt, mindegy, hogy milyen magánalapítói céljai voltak, a kormány csatlakozása azt jelenti, hogy közérdekű vagyonkezelő formába alakul át, és onnantól kezdve a korábbi alapítóknak semmilyen köze nem lesz ennek az intézménynek a működtetéséhez. Egyébként pedig annyit tennék hozzá: ha minden tehetős ember annyit tenne a hazáért, hogy ilyen tehetséggondozó programokat magánalapítványi formában 25 év alatt felépít, akkor ez az ország sokkal előrébb tartana, mint ahol ma tart. Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettő percre megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak.

ARATÓ GERGELY (DK): Drága államtitkár úr, a memóriája  nyilván kicsit az életkora okán is  hiányos, így nem emlékszik arra, hogy éppen ez a Ház volt az, amelyik 2008-ban megakadályozta azt, hogy az oroszok meghatározó tulajdont szerezzenek a MOL-ban, úgyhogy szeretném jelezni, hogy ez pont fordítva volt, mint ahogy ön emlékszik, de nem akarom elmondani a klasszikus viccet az osztogatás és fosztogatás különbségéről. Ami ennél fontosabb: itt azzal támad engem az államtitkár úr, hogy nem örülök annak, hogy a munkásőrlaktanyát lebontják vagy mi a fene.

Drága Államtitkár Úr! Én költöztettem azt a kollégiumot a munkásőrlaktanyába? Vitatkozzon azzal, aki a munkásőrlaktanyába költöztette! Én örülni fogok annak, ha felépül egy jó felsőoktatási intézmény, csak azt kérem, hogy tartsák tiszteletben az odavonatkozó építési és környezetvédelmi szabályokat. Mert ha kapnak állami pénzt, akkor telik arra, hogy egy jó minőségű épületet húzzanak fel. Kicsit majd kevesebbet keresnek az önök kedvenc közbeszerzésnyertesei ezen a dolgon, mint általában szoktak. Az a baj ugyanis, hogy ezzel a fajta „nemzetgazdasági érdek”-történettel mindig az szokott történni, hogy arra használják ki, hogy egyébként többet keressenek a Fidesz-közeli oligarchák ezen a dolgon. Abban persze egyetértünk, hogy örülnék, ha más Fidesz-közeli oligarchák is adnának pénzt közcélokra  ebben valóban egyetértünk, ez tényleg sokat segítene az országon.

Végül, tisztelt államtitkár úr, ön azt mondja, hogy majd akkor jön a rendszerváltás, ha másfajta kollégium lesz a munkásőrlaktanya helyett. Nem akkor jön el a rendszerváltás.

(18.00)

Akkor jön el, államtitkár úr, hogyha egyetlen kormány sem lesz olyan, amelyik azt képzeli magáról, hogy ő azonos a nemzettel. Ha egyetlen kormány sem gondolja azt, hogy aki mást gondol, mint ő, az nem része a nemzetnek, az nem tartozik a nemzethez. Mert ez lesz majd, amikor Magyarországon valóban demokrácia lesz. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Arató Gergely képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Zsigmond Barna Pál, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Röviden szólnék én is az előttünk fekvő jogszabályról. Ez a jogszabály egy jelentős eredményeket felmutató tehetséggondozási központ, tehát nem szakkollégium  szakkollégium is  intézményesítését jelenti. Ahogy elhangzott több esetben, Magyarország versenyképessége nagymértékben függ attól, hogy milyen az oktatás színvonala. Magyarországon és a Kárpát-medencében sok magyar ember él, akinek, hogy ha megfelelő lehetősége van továbbtanulni, akkor meg tudja állni a helyét abban a világszintű versenyben, ami kibontakozott az Európai Unión belül, illetve akár azon kívül is. A tehetségeket nem lehet csak egyetemeken képezni, hanem az egyetem mellett szükség van olyan képzési központokra, ahol más területeken is tudják képezni magukat a fiatalok, nyelveket tudnak tanulni és pluszlehetőséghez jutnak általában.

Ahogy elhangzott, a Tihanyi Alapítvány fenntartásában működő Mathias Corvinus Collegium 1996 óta valósítja meg ezeket a célkitűzéseket, tehát nevezetesen a tehetséggondozást, a kiemelkedő diákok továbbképzését, képzését. A Mathias Corvinus Collegium olyan jelentős tapasztalatokra, szakértelemre tett szert, illetve nemzetközi kapcsolati tőkére, amely egyértelműen alkalmas lehet arra, hogy ezt a lehetőséget megkapja a további fejlődéshez.

Az is elhangzott már, hogy itt nemcsak felsőoktatásról van szó, abban is eltér a szakkollégiumtól a Mathias Corvinus Collegium, hogy nemcsak kifejezetten tehetséges egyetemistákat képez, hanem egyfajta népfőiskolaként igyekszik a társadalom minden rétegének felkínálni a fejlődés lehetőségét, nem csupán az oktatás által, hiszen vannak jótékonysági programok, versenyek, konferenciák is a repertoárban.

Fiatalabb korosztályoknak is nyújt képzéseket a Collegium, amelyekre régiónként a legtehetségesebb diákok jelentkezhetnek, és változatos képzéseket biztosít a Collegium. Kállai Mária képviselőtársam is elmondta, államtitkár úr is elmondta azokat a programokat, programbővítéseket, amelyeket a Collegium meghirdetett, akár a „Fiatal tehetség” program, akár a középiskolás program, akár az egyetemi program vonatkozásában. Még talán megemlíteném a „Roma tehetség” programot, amit szintén visz az MCC, és amely a legtehetségesebb roma származású fiataloknak biztosít oktatást és kiemelkedési lehetőséget.

Szintén jelentős az MCC által szervezett nemzetközi konferenciák sorozata. Megemlíteném itt a migrációs és családügyi konferenciát, amelyek a régió legsikeresebb nemzetközi konferenciái voltak, és Magyarország jó hírét vitték a világba.

Elhangzott több esetben, hogy szerényebb sorsú tehetséges vidéki hallgatóknak biztosít sok esetben lehetőséget és képzést, illetve határon túl is vannak képzési központok. A mai nap Szabó Timea képviselőtársunk kifakadását hallhattuk a határon túliak ellen, illetve olvashattuk egy nagy múltú, Népszava nevű újságban Bruck Gábornak a fejtegetését, aki az SZDSZ és Demszky Gábor egykori kampányfőnöke volt, aki a vidékieket szólta le minősíthetetlen hangnemben. Tehát azt gondolom, hogy sajnos a baloldalon vannak olyan pártok, olyan szervezetek, amelyek nem tudnak mit kezdeni a határon túli magyarokkal és a vidékiekkel. (Arató Gergely közbeszólása.  Z. Kárpát Dániel: Mi közötök hozzá! Ne viccelj már!) Sok esetben a vidékiek ellen fordulnak, tehát nem csoda, hogy ezt a Collegiumot is támadják, amely nemzetben gondolkozik, és a vidéki tehetséges fiatalok megsegítését is célul tűzte ki.

Fontos az, hogy a baloldali rendszerben egyre kevésbé van közösség az egyetemeken belül. Ezek a szakkollégiumok az egyetemi hallgatók számára közösséget tudnak biztosítani. A továbbképzési lehetőség mellett fontos, hogy ezek a közösségek kialakuljanak az egyetemisták számára. És fontos az, ami több esetben is elhangzott, államtitkár úr is beszélt róla, az a nemzetközi kapcsolatrendszer, amivel rendelkezik az MCC.

Nagyon röviden reagálnék Brenner Koloman képviselőtársamra. Azt mondta, hogy: meghalt Mátyás király, oda az igazság. Mátyás király Kolozsváron született, tehát Szabó Timea koalíciós partnerével kellene megbeszélni, hogy akkor most ehhez képest hogy gondolkodik az ellenzék Mátyás királyról, tekintettel arra, hogy ő is határon túl született, vele kapcsolatban mi az elgondolás vagy mi a hivatalos álláspont.

Azt sem értettem pontosan, hogy most ha rossz a felsőoktatás és új ötletek vannak, akkor most mi igazán a probléma: hogy rossz a felsőoktatás, vagy ha új ötletek vannak, akkor az is baj. (Z. Kárpát Dániel: Nem, hogy egy átlagos magyar fiatal nem tud bejutni, és nem tudja kifizetni a tandíjat, az a baj.) Tehát minden baj, és igazából arra a felszólításra, hogy akkor mondjanak új ötleteket, viszont nem jött semmilyen új ötlet, hogy mi az, amit lehetne csinálni ebben a helyzetben.

Álláspontunk szerint nem olyan rossz a helyzet vagy nem rossz a helyzet. Önök mindenféle statisztikákra hivatkoznak. Álláspontunk szerint sokkal jobb a helyzet, mint a korábbi években (Z. Kárpát Dániel: 20 ezerrel kevesebben tudnak felvételizni, mint egy éve! Statisztika!  Az elnök csenget.), javult a magyar felsőoktatás színvonala, és ezek az átalakítások pedig azt szolgálják, hogy tovább javuljon, versenyképes legyen nemzetközi színtéren is, és olyan nemzetközi példákat próbálunk átvenni, amelyek beváltak más országokban.

És valóban, az is egy fontos dolog, hogy a felsőoktatásnak le kell követni a munkaerőpiaci folyamatokat. Tehát ha vannak olyan szakok, ahova nem jelentkeznek, akkor el kell gondolkodni, hogy milyen olyan új kihívások vannak, amire érdemes reagálni, és aminek elébe kellene menni annak érdekében, hogy tovább tudjanak tanulni minél többen az egyetemeken.

Arató képviselőtársamra csak nagyon röviden reagálnék. Valószínűleg az zavarja, ahogy ezt el is mondta, hogy ez egy nemzetben gondolkodó konzervatív szellemi műhelynek határozza meg önmagát. Azon nem csodálkozom, hogy önt ez zavarja. Ez nem a Fideszhez tartozik, nemzeti konzervatív gondolatot képviselő szellemi műhely. Ilyennek is van létjogosultsága, bármennyire is azt gondolják, tudom, hogy nincs ezeknek létjogosultsága, csak a liberális gondolatnak van létjogosultsága. (Arató Gergely közbeszólása.) Szerintem nem így van. Van létjogosultsága, van szerepe, van jelentősége a konzervatív nemzeti gondolatnak is, és igenis szükség van olyan szellemi műhelyekre, amelyek ezt az álláspontot, ezt az ideológiát, ha úgy tetszik, képviselik.

A Migrációkutató Intézet támadása szintén nem okozott számomra meglepetést, hiszen önök az illegális migráció tényét is, a kvótarendszert is folyamatosan tagadják, tehát önök szerint nincs migráció, ez nem valós veszély, ez nem valós probléma, ezzel nem kell foglalkozni. És nincs kötelező kvóta sem, ezzel sem kell foglalkozni, ez sem igazi valóság. Ennek, ugye, ellentmond a legutóbb született európai bírósági ítélet, hiszen sajnos van egy ilyen kvóta, amely ellen Magyarország harcol a magyar emberek érdekében.

És nem igaz az az állítás, hogy kivonja az állami ellenőrzés alól a részvénypakettet ez a vagyonjuttatás, hiszen államtitkár úr részletesen beszélt arról, hogy milyen elidegenítési-terhelési tilalom kerül bejegyzésre, milyen garanciák szolgálják azt, hogy ez ne kerüljön kivonásra az állami vagyon rendszeréből. (Dr. Varga-Damm Andrea: Na, és utána?)

Abból az állami vagyonból, amelyet a Fidesz szerzett vissza, szintén, ahogy államtitkár úr említette, a magyar állam számára, hiszen a korábbi kormányok 2010 előtt felelőtlenül privatizálták ezeket a stratégiai állami vállalatokat.

Összességében én támogatom a törvényjavaslatot, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő asszony.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelen tiszteletem Kállai Mária képviselő asszonynak, Orbán Balázs államtitkár úrnak, sőt Zsigmond Barna Pál képviselőtársamnak is, és elképesztően becsülöm azt a mély hitet, amivel a kormányzat ilyenfajta javaslataihoz állnak. Megtanultuk tíz év alatt, hogy a Fideszben semmi nem történhet úgy, hogy mögötte nincs valami vagyoni érdek. Ha 2011-2012-ben jön be ez a javaslat, és akár be is jöhetett volna, hiszen ’96 óta van ez a Collegium, akkor szerintem a képviselők 80 százaléka vakon megszavazta volna. Csakhogy tíz év alatt itt mindenki megtanult fideszül. És amíg a képviselő hölgy és úr, illetőleg államtitkár úr ennek a javaslatnak kizárólagosan az oktatási, a tehetséggondozási részét emelte ki, és írta meg valaki a felszólalásokat ennek az aspektusából, akkor pont azt a célt leplezik ezzel el, ami ebben a javaslatban benne van.

Ugyanis ahhoz, hogy minőségi tanítás legyen, ahhoz, hogy tehetséggondozás legyen, ahhoz, hogy a szegény sorsú gyerekek a legmagasabb szintű oktatásban részesüljenek, ahhoz, hogy határon túli honfitársaink fiatal gyermekei is ebből a tudásból részesülhessenek, ahhoz nem kellene ezeket a vagyonelemeket tulajdonba átadni. Nem kellene! Vagyonkezelésbe oda lehet adni. A beruházást, amiről szó van, úgyis a magyar állam fogja finanszírozni, nem az alapítvány. És amikor arról szól, hogy bár igaza van Zsigmond Barna Pál képviselőtársamnak, hogy ott az elidegenítési tilalom, csakhogy ott van a vételi jog megszűnése akkor, hogyha az alapítvány kuratóriuma a vagyont el akarja adni, és 90 napon belül az állam nem nyilatkozik úgy egy külső ajánlatra  tehát tessenek odafigyelni, nem arról van szó, hogy ahhoz kell engedélyt kérni, hogy el akarom adni, vagy azt kell tenni, hogy ha el akarja adni, csak a magyar államnak adhatja el!

(18.10)

Nem, nem, nem, nem! Arról van szó, hogy a külső ajánlatot kell ismertetni a magyar állammal. Azaz, ha az a kuratórium, amelyik kizárólagosan fideszes, hű emberekből fog állni, holnapután vagy a beruházások megvalósulásakor kitalálja, hogy a vagyont, még ha egyébként az oktatási tevékenység folyik is, átruházza másra, és a haver, a magyar állam képviselője 90 napig nem nyilatkozik rá, akkor ő könnyedén ezt a vagyont átjátszhatja. És ha az én képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim és államtitkár úr nem látja ezeket a kockázatokat, akkor ne tessék itt tehetséggondozásra meg a csodálatos mázzal körülvett jogszabályi miliőre hivatkozni, hanem tessék megmondani, hogy ez nem önmagában ennek a tehetséggondozó programnak a továbbfejlesztése, hanem azt szeretné ez a kormány, hogy amikor esetlegesen már nem fog Magyarországon kormányozni, a politikai és gazdasági hatalmát prolongálja minden egyes szegmensben. Az elmúlt két évben, amikor itt vagyonátruházásról volt szó magánszektorba vagy akár ilyen alapítványba, mindegyikben ott voltak azok az elemek, hogy a hatalmi prolongációt meg lehessen valósítani.

És akkor nem beszéltünk a kurátorokról. Nincs két hete, Orbán Balázs államtitkár úr, hogy a másik korábbi javaslat kapcsán elmondtam önnek, hogy amíg egy ilyen javaslatban nincs lefektetve, hogy a kurátorok kiválasztását milyen tematika, mechanizmus, szakmai alap kell hogy kísérje; amíg nincs meghatározva egy ilyen javaslatban, hogy csak határozott időre lehet a kurátorokat kinevezni, hiszen tudjuk, Magyarországon nem lehet lemondatni kurátorokat, ha nincs határozott időre meghatározva a tisztségük viselése, ez azt jelenti, hogy a Corvinus Egyetem, a közgazdászoktatás és ennek a tehetséggondozó programnak mind szakmai, mind vagyoni diszpozíciója az Orbán-kormány utánra is korlátlan időre fennmarad.

Nincs más számomra, amit ebből a javaslatból ki lehet olvasni. Mert ha tényleg csak a program, ha tényleg csak a körülmények javítása, ha tényleg csak a tehetséggondozó program infrastruktúrájának a fejlesztése lenne ennek a javaslatnak a szempontja, akkor nem lennének benne azok a vagyonátjátszó javaslatrészek, és benne lenne a kuratórium kiválasztásának módszertana, mechanizmusa, és ha lehet, akkor kormányokon átívelő olyan szakemberek felmutatása, akikben a társadalom egésze bízik. Pont azok az elemek hiányoznak ebből a javaslatból, amelyek a bizalmat tudnák kialakítani.

És meg kell mondjam önöknek, mind képviselőtársaim, mind államtitkár úr, hihetetlenül fogom önöket sajnálni, amikor egyszer szembesülni fognak a valósággal. Hihetetlenül, mert higgyék el, egyszer eljön az a pillanat, amikor kiderül, hogy amit az ellenzék felvetett potenciális, jövőbeni problémát, az bekövetkezik. És csak egyet kérek önöktől, legalább majd akkor saját maguknak ismerjék el, hogy lehetséges, hogy túl vakon hittünk. Sőt, én azt kérem, hogy mindazokban az ügyekben, ahol egyértelműen az látszik, hogy csodálatos, nagyszerű témákat, a társadalom számára fontos intézményeket, értékteremtő közösségeket szimplán vagyonátjátszásra és pozícióbiztosításra, -tartásra, bebetonozásra használnak, nem egy ilyen volt, sokadik van, azt kívánom, hogy soha ne következzen be, ami potenciálisan ezekben a javaslatokban benne van; soha ne fordulhasson elő, hogy ez a vagyon majd másé lesz; soha ne derüljön az ki, hogy itt tulajdonképpen egy fennhatóság prolongációjáról van szó.

Azt kívánom, hogy soha, de soha egyikünknek se kelljen szembesülni azzal, hogy valóban vakon hittünk valamiben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak.

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Egy félreértést szeretnék csak tisztázni, mert bár elmondtam az előző kétperces hozzászólásomban is, de talán nem volt egészen világos. Nem azzal van önmagában problémám, hogy működik vállaltan konzervatív, jobboldali tehetséggondozó intézmény. Azzal van problémám, hogyha a kormány kiválaszt egy ilyen intézményt, és ezt és kizárólag ezt tömi tele közpénzzel. Van az államnak ugyanis egy saját felsőoktatási intézményrendszere, ha vannak forrásai, akkor biztosítson ennek forrásokat. Mert szemben az előbbi intézménnyel, az utóbbi intézménybe járhatnak bármilyen diákok bármilyen politikai elképzeléssel, és jó esetben, ha ez egy szabadon működő felsőoktatás lenne, persze korlátozottan az, akkor magán az intézményen belül is sokfajta nézet lenne elérhető. Állami pénzt pártsemlegesen kell elkölteni.Lehetne más megoldás is, ez egy liberális megoldás. A kormány egész felsőoktatás-politikája egyébként egy liberális irányba megy el. Nekem nagyon vicces olyan elképzeléseket visszahallani önöktől, amelyeket annak idején az SZDSZ-es koalíciós partnerekkel való vitákban kellett visszaverni (Dr. Orbán Balázs: Csak ők megcsinálták rosszul.), de önök most mennek egy liberális irányba. Tehát van egy olyan megoldás is, amelyik azt mondja, hogy nem ezt a megoldást választjuk, hogy az állam maga tartja fönn az intézményeket, és a saját intézményein belül próbál meg akár a létező szakkollégiumi rendszerrel, akár más módon minőségi tehetséggondozást is megteremteni, mert lehetne ennek is államilag működő modellje, hanem azt mondja, hogy oké, akkor létezzen sokfajta magán-, civil kezdeményezés, és akkor ezek között egyébként majd lesz jobboldali meg baloldali, meg a bánat tudja, milyen, és akkor ezek egyenlő mértékben és egyenlő módon férhetnek hozzá a forrásokhoz. Mind a kettő működő demokratikus megoldás, amit önök csinálnak, az viszont a pártállam építése. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Z. Kárpát Dániel felszólalása következik, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is értetlenül állok nem a vita szakmai része előtt, mert ez egy legitim vita, ami a Ház előtt van, és abszolút az állami hátterű modell erősítése versus a különböző kiszervezések, ez egy legitim vita a világban, és magam is egy kicsit furcsán állok az előtt, hogy egy magát nemzetinek mondó, valló kormányzat mégis hogy a fenébe tudott arra az oldalra tévedni, amely az állami háttér leépítése és a vagyonelemek kiszervezése felé mozdul el, de ez legyen az önök lelkiismeretének a baja.Ami engem különösen zavar, az a Zsigmond Barna Pál képviselőtársam által elmondottak. Tehát az ellenvélemény kapcsán ilyen minősítésekkel élni, és leliberálisozni az ellenvéleménnyel bírót pont annak, aki egy liberális irányba mozdul el, és a liberalizmus alapján változtat a korábbi rendszeren, egészen elképesztő, képviselőtársam. Ön ne hivatkozzon a nemzeti oldalra, mert amit csinálnak, az nem feltétlenül egy nemzeti elgondolást a háttérben bíró valami, hanem szimpla vagyonelemek átjátszása. Erről van szó! És önök, az ön pártja, amely a Liberális Internacionáléból indult, nehogy azt higgye, hogy nem emlékszünk arra, hogy önök mit csináltak. Kivonultak ebből a Házból a Trianon-megemlékezésen. Milyen alapon hivatkozik ön a nemzeti oldalra? A valódi nemzeti oldal ezer éve kivetette önöket magából, és ez így is marad.

Ennyire szervilis, szolgalelkű kormányzatot a gazdaságpolitika tekintetében nagyon régen látott Magyarország. Hol van itt a nemzeti oldal, képviselőtársam?! A multi cégeket ennyi indokolatlan egyoldalú támogatással még a Gyurcsány-Bajnai-korszakban sem dotálták, pedig az aztán a gazdasági önfeladás magasiskolája volt a multicégekkel szemben. Önök ezt is felül tudták múlni. Egészen elképesztő! És a nemzeti oldalra hivatkozik? Migrációs tematikát hoz be egy ilyen vitába, amikor kinek a miniszterelnöke volt az, aki aláírt egy kvótaszerű megoldások végrehajtásáról szóló záródokumentumot, képviselőtársam? Ki volt az? Orbán Viktor volt az. Miről beszél ön?!

Aztán mi történt? A Keleti pályaudvarból a népnyelv szerinti közel-keleti pályaudvart csináltak, nagy csinnadratta mellett itt hagyták a migránstömegeket, akiket aztán hagytak kisétálni az országból. És mit tettek? Elkezdtek letelepedési kötvényt árusítani. (Jelzésre:) Nyomjon gombot, képviselőtársam, indokolja meg, mire kellett a letelepedési kötvény! Miért volt jó kiárusítani magyar forintért, pénzért, euróért a magyar állampolgárság előszobáját? Ez a nemzeti oldal ön szerint? Ez a nemzeti elgondolás? A mindent pénzzé tenni? Ez lenne a nemzeti oldal? Akkor mi biztos, hogy nem vagyunk egy oldalon, a nemzeti oldalon én járok gyerekkorom óta, és kikérem magamnak azt, hogy ön erre hivatkozik.

Azt is el szeretném mondani, hogy több mint százezer idegen munkást, vendégmunkást importáltak szervezetten Magyarországra ahelyett, hogy megpróbálták volna helyreállítani az itteni reprodukciós viszonyokat.

(18.20)

S azt kell hogy mondjam, bár retorikai szinten történt ebben elmozdulás, de a legfontosabb területen, a demográfiai téren szintén felsültek  sajnos, bárcsak ne így lenne , egyetlen demográfiai mutató tekintetében sem tudtak javítani.

S azt kell hogy elmondjam önnek, hogy ha nemzeti oldal, akkor arról is számot adhatna, hogy hogy van az, hogy az önök oltalmazottjai, tehát akiket befogadtak ebbe az országba átmenetileg vagy hosszabb távon, kioktatást kapnak a CSOK felvételének a lehetőségeiről. Ez az önök általi értelmezés szerinti nemzeti oldal? Ez lenne a nemzeti elgondolás?

Én egészen mást várnék önöktől, és egyébként az egész parlamenttől. Ezek legitim szakmai viták, amik előttünk vannak, de önök ezt szétbombázzák, széttrollkodják annyira primitív és szánalmas jelzőkkel, amelyeket a saját cselekvési pályájuk bírált felül és cáfolt meg már százezerszer. Hát ezt a szélkakas jellegű pálfordulás-sorozatot, amit önök véghez vittek, a magyar parlamentarizmus tekintetében nem tudjuk példákkal társítani. Példa nélküli a Liberális Internacionáléból, a Trianon-rendezvényről történő kivonulástól eljutni oda, ahol önök vannak.

Az a helyzet, hogy nem nekünk kell itt számot adni, államtitkár úr. Hát nem nekem kell a bizonyítványt magyarázni! Én egy migránst sem engedtem be Magyarországra; én egy kötvényt sem árusítottam idegen embereknek letelepedési jogért; én egy forintért sem vagyok felelős, államtitkár úr. Nézzen magukra, tíz év alatt hova jutottak, hány milliárd forintot szerveztek ki a magyar költségvetésből! Nem nekem kell számot adni! Adjanak számot önök, és utána hivatkozzanak a nemzeti oldalra, ha ez a számadás tisztességgel elvégeztetett! Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. (Dr. Zsigmond Barna Pál: Elnök úr, szeretnék kétperces…) Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. (Dr. Zsigmond Barna Pál: Elnök úr!) Nem jelzett, képviselő úr. (Dr. Zsigmond Barna Pál közbeszól.) Jó, tessék, képviselő úr! Kettő percben megadom a szót Zsigmond Barna Pálnak.

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, elnézést kérek, csak nagyon röviden Z. Kárpát Dánielnek, ha már itt személyeskedett velem. Én nem vonom kétségbe, hogy ön nemzetben gondolkodik, azt viszont látom, hogy a lelkiismeretével folyamatosan viaskodik. Nem lehet könnyű önnek. Nem lehet könnyű önnek, hiszen az a Szabó Timea az ön koalíciós partnere, aki ma itt a parlament előtt bemutatta, hogy mire képes, és az a Momentum a koalíciós partnere, aki a szomszédos országokban román pártokat és szlovák pártokat támogat (Z. Kárpát Dániel közbeszól.), és az a Demokratikus Koalíció a koalíciós partnere, amelynek vezetője, Gyurcsány Ferenc 2004-ben a saját nemzete ellen fordult. Nem lehet könnyű az ön számára.

Én nem vonom kétségbe az ön jó szándékát és nemzeti gondolkodását, de saját lelkiismeretével beszélje meg ezt a kérdést, hogy ezek a koalíciós partnerek mit jelentenek az ön számára akkor, amikor nemzeti stratégiáról, nemzetről gondolkodik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Keresztes László Lóránt képviselő úrnak.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem akartam hozzászólni ehhez a vitához, de egészen bicskanyitogató, amilyen gondolatok elhangzottak. Képviselő úr, illetve államtitkár úr, amikor arról van szó, hogy a nemzet érdekeit kell védeni, amikor ki kell állni a határon túli magyarok jogaiért, érdekeiért, akkor én is és a frakcióm is mindig az elsők között vagyunk. De azt megcsinálni, hogy a nemzeti érdekekre hivatkozva ilyen gyalázatos előterjesztéseket az Országgyűlés elé terjeszteni, és azt az álszentséget bemutatni, amit láthatunk önöktől ebben a vitában, egészen elképesztő.Én azt gondolom, hogy az a legrosszabb dolog, az a legrosszabb a politikusoknál is, ha valaki ennyire álszent, és főleg ha a nemzetet használja fel olyan gyalázatos, nemzetáruló cselekedetekhez, amilyet önöktől nagyon-nagyon sokat láttunk az elmúlt időszakban, és amilyenre önök egyébként ismét csak készülnek. Körülbelül két hét múlva fognak megszavazni egy olyan ezermilliárdos projektet, ami ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel, és az tény, hogy a kínai érdekeknek tökéletesen megfelel. Önök számoljanak el a lelkiismeretükkel, amikor ilyen kérdésekről beszélnek!

De ebben a vitában hallhattunk önöktől tehetséggondozásról, versenyképességről, hallhattuk azt a szlogent, hogy fokozatváltás a felsőoktatásban. Miközben mit látunk, államtitkár úr, mit látunk, képviselő asszony és képviselő úr? Azt látjuk, hogy őrületes mértékben csökken a felsőoktatásba jelentkezők létszáma. Egy év alatt 20 százalékkal csökkent a felsőoktatásba jelentkező hallgatói létszám. Nézzük meg a Corvinus Egyetemet, amiről most szó van, és amit önök említettek példaként: 33 százalékkal csökkent egy év alatt a jelentkező hallgatók száma. Ez gyalázat!

Ma Magyarországon egy egyetemi adjunktus, aki tudományos fokozattal rendelkezik, és nagyon-nagyon sok évet töltött azzal, hogy képezze magát, tanuljon, kevesebbet keres, mint egy árufeltöltő. A magyar felsőoktatásból és a tudományos világból menekülnek el az oktatók, menekülnek el a kutatók azért, mert önök nem becsülik meg őket. Erre tíz év alatt lett volna lehetőségük.

Én minden kritikát elfogadok, amit önök megfogalmaznak a balliberális kormányok kapcsán, de önök pontosan azt a politikát folytatják, amit a szellemi elődeik 2010-ben abbahagytak. Én azt gondolom, hogy az lenne a méltó az önök részéről, ha szembenéznének a saját hibáikkal, és kevésbé hangsúlyoznák azt, hogy nemzeti minden, amit önök csinálnak, és megpróbálnának végre sokkal inkább a nemzet érdekében politizálni. Mert valóban, ha a nemzet jövőjét akarjuk biztosítani, akkor figyelni kell a XXI. század kihívásaira, és figyelni kell arra, hogy igen, a jövőben arra lesz szükség, a kiművelt emberfőre, a képzett magyar emberekre, a képzett fiatalokra alapozott gazdaságpolitika lehet ebből a válságos időszakból a kivezető út.

Ennek akkor lesz meg a lehetősége, ha önök nemcsak beszélnek felsőoktatási fokozatváltásról, hanem megvalósítják azt. Ennek egyébként a legelső és legfontosabb lépése lenne az, hogy becsüljék meg a felsőoktatásban dolgozó oktatókat és kutatókat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A hibát én követtem el, mert Z. Kárpát Dániel eltért a tárgytól, de éppen be is fejezte, aztán erre reagált Zsigmond Barna képviselő úr, most pedig folytatódik tovább. Arra kérem nagy tisztelettel Varga-Damm Andreát, hogy próbáljon a tárgyra térni, s elnézést kérek tőle, ha netán rosszul gondoltam. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Annyi ideig fogok eltérni a témától, ami idő alatt nem tudja megvonni tőlem a szót. Zsigmond Barna Pál Szabó Timea képviselőtársunkról beszélt. Szabó Timea az én országgyűlési képviselőm. Nem én választottam, a nép választotta, de ő az én országgyűlési képviselőm, ahol én lakom, abban a választókerületben. Lehet, hogy akár Szabó Timea, akár bárki más esetleg nem ért egyet önökkel vagy bárki mással, akár még hibázhat is képviselői munkája során, akár még máshogy is gondolhat valamit, mint a kormányzat, de azt, hogy az én országgyűlési képviselőmet maguk megakadályozzák abban, hogy el tudja mondani a napirend előtti felszólalását, azt pedig én kérem ki magamnak. Kövér László házelnök úr eddig számomra még valamennyi tekintéllyel bírt, mert mégiscsak házelnök, meg mégiscsak kollégám, meg mégiscsak, mégiscsak, meg én tiszteletben szoktam a pozíciókat tartani, de azt, hogy azt volt képes mondani, hogy ő nem tudott rendet fönntartani, ezért nem mondhatta el az én országgyűlési képviselőm a felszólalását, ezt pedig hosszú távon is kikérem magamnak és kikérjük magunknak.

Nagyon remélem, hogy ez a stílus nem fog folytatódni ebben a Házban, és remélem, hogy a mindenkori elnök képes lesz arra, hogy a sajátjait kordában tartsa.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént itt koalíciós partnerek kerültek szóba. Valóban nem lennék képviselőtársam helyében, ha olyan koalíciós partnereim lennének, akik engedték a tízezernyi kilakoltatást, engedték a magáncsőd intézményének kasztrálását, és azt, hogy gyakorlatilag magyar emberek tízezrei maradtak az út szélén, most pedig állami vagyonelemeket készülnek kiszervezni. Tehát van itt azért számos olyan folyamat, amivel én sem azonosulnék az ön helyében, amellett, hogy persze nem vonom kétségbe senkinek az elkötelezettségét. Az általam felvetett kérdések ettől függetlenül akut kérdések, legyen szó letelepedési kötvényekről, legyen szó multik indokolatlan kényeztetéséről. Az a gond, hogy ezekről legitim vitákat folytatott a magyar parlament, még a 2010 és ’14 közötti első ciklusomban is, amikor bekerültem ide, képviselőtársam, itt szakmai viták folytak, ahol tényleg én telejegyzeteltem papírokat, igyekeztem rengeteget tanulni. Most úgy érzem magam, mintha  tisztelet a kivételnek, de  vallási fanatikusok között ülnék, tehát egészen addig tarthat a diskurzus, amíg az őáltaluk megszabott párbeszéd- és diskurzustéren belül maradunk. És amikor bármilyen kritikai észrevétel, bármilyen egyéb értesülés beszűrődik a vitába, akkor vagy a vita forrását, vagy az értesülés forrását próbálják kicsinálni, diszkreditálni, lehetetlenné tenni, vagy közlik, hogy ez az egész nem létezik, és ők a csillagkapu túloldalán vannak, és ez, ahol én vagyok, igazából nem is valós. Tehát egészen lehetetlenné válik így bármely szakkérdés kivesézése, és hogy őszinte legyek, ez nekem rettenetesen fáj.

Az a kérésem tehát, hogy változtassanak ezen. Kormányzati pozícióból derül ki, hogy milyen az ember valójában, amikor hatalom van a kezében, akkor kell belátó módon, tisztességgel, nagyvonalúan viselkedni. Ez önöknek mostanában egyáltalán nem sikerül. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a 2 perces vagy a 15 perces felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megadom a szót a hozzászólásra, vitazárásra készülő előterjesztőnek, Orbán Balázs államtitkár úrnak.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nehéz helyzetben vagyok, mert úgy éreztem, hogy nagyon beszálltam volna az előbbi pártpolitikai adok-kapokba is, de úgy éreztem volna, hogy azzal olyan indulatok szabadulnak el, amik miatt még hosszú ideig itt lehettünk volna, aminek van értelme akkor, ha konstruktív a vita, de ez így nem lett volna konstruktív.

(18.30)

Viszont, ugye, a hatalom, tehát most megkaptam azt a hatalmat, hogy úgy beszélhetek, hogy önök nem tudnak már válaszolni nekem. Úgyhogy én próbálok önkorlátozást tartani, így csak azokra a részekre reagálnék nagyon röviden, amik elhangzottak.

Először is, mi itt a kormányoldalon folyamatosan azt állítjuk, amit politikai elemzők is megerősítenek, hogy a parlamenti ellenzék konvergál egymáshoz, és észleljük, hogy ideológiai különbségek vannak az oldalak között, de jól láthatóan van egy erős konvergencia. Az a feltételezés, hogy ’22-ben ez egy nagyon látványos konvergenciában fog testet ölteni. Ugyanakkor lehet mondani, amit például az LMP-s képviselő urak és hölgyek szoktak mondani, hogy ők a lokalizmusban hisznek, nem pedig a globalizmusban, hogy több Európát szeretnének. Itt van egy olyan párt  bocsánat, most ez nem kritika, csak megállapítás , ami onnan indult, hogy uniós zászlót égetett, aztán eljutott valami teljesen más megközelítésre. De itt el fog jönni az az idő, amikor önöknek dönteniük kell, hogy fölmennek erre a listára, vagy nem mennek fel a listára, a közös ellenzéki listára, és minden, amit mondanak, minden elv, amit önök a fejünkhöz vágnak, ki fog derülni ’22-ben, hogy ezt önök komolyan gondolták, vagy nem gondolták komolyan.

Én nagyon remélem, hogy akkor is ki fognak állni azok mellett a szép és hangzatos elvek mellett, amelyeket önök képviseltek, és majd akik ennek a listának az összetételéről döntenek, azok fogják ezt értékelni, és önöket a lista megfelelő helyére fel fogják tenni. Reméljük, hogy így lesz. Nekem erős korlátaim vannak, erős  hogy mondjam (Z. Kárpát Dániel: Kétely!), igen, köszönöm szépen, képviselő úr  kételyeim vannak. Tehát szerintem csúnya vége lesz ennek a történetnek és a nagy kioktatásnak, mert ez klasszikusan az a helyzet, hogy más szemében a szálkát, a saját szemünkben pedig a deszkát sem látjuk. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.)

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az oktatáspolitikai résszel összefüggésben, illetőleg az állam működésével kapcsolatban: ha már sok egyeztetés zajlik az ellenzéki oldalon, akkor abban is kellene egyeztetni, és a kormányt ilyen értelemben kritizálni felsőoktatás ügyében, hogy akkor most a tömegoktatás vagy a nem tömegoktatás irányába mozduljunk el. Mert ugyan Brenner képviselő úr már nincs a teremben, de emlékeznek rá, ő kifejezetten azt mondja  és ez kétségtelenül így van , hogy ő egyetemi ember, majd utána azt mondta, hogy a magyar felsőoktatás egy komoly problematikája, hogy a tömegoktatás irányába indult el, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy túl sokan vannak a felsőoktatás rendszerében. Miközben felálltak önök, és azt fogalmazták meg kritikaként, hogy túl kevesen vannak a felsőoktatás rendszerében. Ez egy legitim szakpolitikai kérdés, hogy a felsőoktatás struktúrájának melyik irányba kell elmozdulnia.

Tehát önmagában az, hogy a jelentkezések száma növekszik, csökken…  én egyébként boldog vagyok, mert a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tartozik hozzám, ott az a rész, ami a civil képzésekért felelős, ott a jelentkezések száma éppen növekedett. De más helyeken pedig, amik szintén a szívemhez közel állnak  vagy mert az én alma materem, vagy mert oktatási viszonyba keveredtem velük , ott meg a számok csökkentek. Annak nyilván nem örülök. De összességében abból, hogy a felsőoktatásba jelentkezők száma csökken vagy növekszik, nem lehet egy egyértelmű fekete-fehér következtetést levonni. Ráadásul önök jól látható módon ebben a kérdésben nem értenek egyet, tehát előbb azt szeretném kérni, hogy egymás között egyeztessenek.

A másik az állam mérete, illetőleg, hogy mennyire liberális, nem liberális a kormány oktatáspolitikája. Azért az mégiscsak valahogy nagyon nincs rendben, hogy azt hallom, hogy a kormány oktatáspolitikája liberális, és kiszervezések irányába megy, illetőleg a felsőoktatást valami, nem tudom, gyanús és furcsa jogi, illetőleg gazdasági konstrukcióba akarja kényszeríteni. Mert itt mégiscsak arról van szó, hogy 2010-ben, amikor mi idekerültünk…  kikeresem a papíromat, hogy pontos számokat tudjak mondani. Ezeket a papírokat ugyan nekem háttéranyagnak megírják, de a gondolataim a sajátok minden esetben. Tehát a baloldali kormányoktól 2010-ben PPP-konstrukció kiváltására 19 darab projektet és több mint 40 milliárd forintot kellett fordítani, mert az valóban liberális oktatáspolitika volt. Az arról szólt, hogy a felsőoktatási intézmények állami támogatását vissza kell húzni, és egyébként ki kell lökni tulajdonképpen az egyetemeket a vérzivatarra, a piacra, és hagyni, hogy az üzleti érdekek felzabálják az egyébként fejlesztési kényszerben lévő felsőoktatási intézményeket. Így csúsztunk bele több tíz milliárd forintnyi alapvetően elhibázott, alapvetően neoliberális alapú PPP-konstrukció irányába.

Mit csináltunk mi? Mi ezeket a konstrukciókat kiváltottuk, stabilizáltuk az egyetemek finanszírozását, és mind egyébként az oktatói bérezés, mind a hallgatói ösztöndíj és támogatás tekintetében egy teljesen új megközelítést hoztunk, ezért ma már 17 különböző intézményi vagy állami ösztöndíj van, és egyébként csak 2016-18 között az oktatók és a kutatók bére 27 százalékkal nőtt, és a doktoranduszok számára biztosított állami ösztöndíj is jelentősen nőtt. Hogy ez elegendő-e? Nem elegendő, de mégiscsak több annál, mint ami történt. Abba nem is megyek bele, hogy szegények amellett, hogy az intézmények megkapták a PPP-konstrukciót, mivelhogy ők is akkor közalkalmazotti jogállásban voltak, ezért hogyan érintette őket az a gazdasági visszaesés, ami 2008-2009-ben volt. Nyilvánvalóan nagyon-nagyon jelentősen.

Tehát valójában ez nem egy neoliberális javaslat, hanem arról van szó, hogy az állam közfeladat ellátására egy olyan alapítványi struktúrát hoz létre, és egy olyan alapítványi struktúrát bíz meg, amelyben az üzleti érdek és az üzleti szempont per definitionem nem jelenhet meg, tehát csak a tehetséggondozás és a felsőoktatás ügye mint szempont jelenhet meg törvény alapján a kuratóriummal összefüggésben, és a dolog célja az…  és ebben egyetértünk. Valamelyik ellenzéki képviselő, azt hiszem, Varga-Damm Andrea képviselő asszony említette mintegy kritikaként, hogy majd mi lesz 2022 után. Pontosan ez a javaslat lényege a Corvinus esetében és a Mathias Corvinus esetében is, hogy teljesen mindegy, hogy Jobbik-kormány, hogy Orbán-kormány, hogy Gyurcsány-kormány lesz, a tehetséggondozás ügye és a Corvinus Egyetem ügye mint a top társadalomtudományi és közgazdaság-tudományi képzés egy olyan dolog, amiben a pártpolitikának és a kormányzati politikának nincsen helye. Tehát valóban erről van szó. De ez a javaslatnak nem az Achilles-sarka, hanem a hegye, az értelme, hogy ne attól függjenek azok a szerencsétlen felsőoktatási intézmények, hogy éppen az aktuális oktatáspolitikai kormányzatnak milyen kénye-kedve van, milyen lobbiereje van az éppen aktuális államtitkárnak.

Arató képviselő úr, emlékszik arra, amikor ő is kormányzati hivatalt viselt, hogy milyen küzdelmeket kell kiállni. Ne azon múljon éppen, hogy a későbbi Arató képviselő úrnak pontosan milyen lobbiereje van a kormányon belül. Ezt a célt szolgálja, ez egy meghatározott vagyonelem, amit az Orbán-kormány szerzett vissza. Képviselő úr, megint lehet a valóságot megszépíteni, ez valójában úgy van, hogy 2002-ben ez még állami tulajdon volt, 2010-ben nem volt állami tulajdon, külföldi multinacionális, ellenséges felvásárló tulajdonában volt, és hogy ezenkívül egy másik külföldi ellenséges felvásárló tulajdonába való kerülést sikerült megakadályozni  ha ön szerint ez politikai teljesítmény, akkor nem fogunk egyetérteni , és ezt követően ezt az állami tulajdont sikerült visszahozni.

Lehet, hogy fiatal vagyok, de azért megvezetni engem nem lehet. Tehát azért olvasok eleget, és bizony-bizony, ha az ember a történelemkönyveket megnézi, akkor azt a vérlázító vagyonpolitikát, amit önök folytattak 2002-2010 között, azt még tíz év távlatából sem lehet szerecsenmosdatni.

Bocsánat, igyekszem rövidre fogni a dolgot. És egyébként kérdezte képviselő úr, csak, hogy a szakmai kérdésére is válaszoljak, hogy a Corvinus Egyetem működésével kapcsolatban mik az első tapasztalatok. Jelentem, a Corvinus Egyetem működésével kapcsolatban az első tapasztalatok pozitívak, mert ha valaki ebbe a történetbe úgy megy bele, hogy azt gondolja, hogy egy energetikai meg egy gyógyszerészeti vállalat osztaléka minden évben ugyanaz lesz, az egész egyszerűen az elemi tőzsdei, gazdasági információk birtokában sincsen.

(18.40)

Ez a dolog természete, hogy az osztalékfizetés, az osztalékvagyon fluktuál. Van, amikor napos idő van, és akkor komoly osztalékfizetés történik, van, amikor meg borús az idő a gazdaság egén, és akkor meg nincs osztalékfizetés. Ráadásul az energetikai portfólió meg a gyógyszeripar akár egy teljesen eltérő fejlődési pályán is lehet. Tehát lehet, hogy az egyik esetben az egyik teljesít jól, a másik esetben a másik teljesít jól.

Az egész dolognak a mérőszáma és a számonkérhetősége a dolognak is itt áll vagy bukik, hogy képese a kuratórium olyan gazdálkodási tevékenységet folytatni, amelyben a jó időben történő felhalmozás a rossz időben történő kibekkelést is segíti. Ez tehát a tücsöknek meg a hangyának az ügye. Ha tehát mindenki, amikor nyár van, tücsközik és hegedül, akkor, amikor tél van és rossz idő van, akkor meg mindenki a hangya kegyét keresi, ez a dolog lényege.

És ebből következik az a kritikára való válasz is, amit a jobbikos képviselő hölgyek és urak felvetettek, hogy tudniillik nem kizárólag oktatáspolitikai kérdés egy ilyen vagyonkezelő alapítvány működtetése. Természetesen az is fontos, és ez nem működhet anélkül, hogy olyan szakemberek és olyan szaktudás van a kuratóriumban, ami arról szól, hogy hogyan kell a tehetséges gyerekeket nevelni, hogyan kell őket pluszlehetőséghez juttatni, hogyan kell egy felsőoktatási intézményt bejuttatni a top 100 nemzetközi felsőoktatási intézménybe, de ha csak ilyen emberek ülnek a kuratóriumban, akkor az halálra van ítélve. Itt ugyanis gazdálkodási, vagyonpolitikai tudásra is szükség van.

Ezért aztán ugyanúgy, ahogy a Corvinus esetében, minden más egyetemi, felsőoktatási intézmény esetében és a Mathias Corvinus esetében is a kuratórium összetételére úgy került sor, hogy ez a komplex multidiszciplináris megközelítés megjelenjen.

És tudom, hogy nem ez a tárgya a mostani törvényjavaslatnak, de azért mégiscsak az egyéb fenntartói modellváltások, amelyekkel kapcsolatban szintén tárgyal most, jelen pillanatban is a Ház, és ott az alapítványi modell bevezetése, az is azt a célt szolgálja, hogy azok a felsőoktatási intézmények, amelyeket folyamatosan támogat a kormány  gondoljunk csak a MOME-ra, gondoljunk csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, gondoljunk csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, és gondoljunk a most modellváltáson áteső intézményekre , ott meg fog születni egy megállapodás az állam és az intézmény között, aminek az a lényege, hogy nem Arató képviselő úr utódainak lobbierejétől függ az, hogy aktuálisan az intézmény éppen fekszik vagy nem fekszik az éppen aktuális kormányzatnál vagy nem kormányzatnál (Arató Gergely: Ez a tipikus neoliberális szöveg!), hanem egy hosszú távú megállapodás alapján történik mindez.

Arató képviselő úr, mielőtt félreérti, most nem a Corvinusról meg az MCC-ről beszélek, ahol vagyonjuttatás is kapcsolódik a fenntartói modellváltáshoz, hanem a többi állami, egyébként felsőoktatási intézményre vonatkozik ez, ahol ugyan a fenntartói modellváltás megszületik, mert fontos az, hogy például a helyi szereplők bevonására is sor kerülhessen, de az állam és a felsőoktatási intézmény közötti köldökzsinór egyáltalán nem vágódik el, mert ezen hosszú távú szerződések keretében kerül biztosításra a finanszírozás.

Így azt gondolom, hogy akinek fontos a tehetséggondozás ügye, és akinek fontos az, hogy legyen egy olyan nemzeti intézmény, ami egyrészt top 100 társadalomtudományi és közgazdaság-tudományi képzést folytat Magyarországon, illetve hogy függetlenül attól, hogy a gyerekek melyik felsőoktatási vagy középfokú oktatási intézménybe járnak, ők megkapják azt a plusz speciális támogatást és segítséget akár a külföldi továbbtanuláshoz, akár a nyelvtanuláshoz, akár a speciális készségek fejlesztéséhez, ha van valaki, és vannak olyan emberek ebben a Házban, akiknek fontos ez a cél, azok nem tehetnek másképpen, mint hogy támogatják az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   209-216   217-248   249-250      Ülésnap adatai