Felszólalás adatai

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Az a vád érte az ellenzéket, hogy hetet-havat összehord, csak azt nem értem, hogy ez milyen logika alapján került megállapításra. Hiszen abban mindegyikünk egyetértett - vagy legalábbis legtöbbünk -, hogy ez a törvényjavaslat az engedéllyel tartott fegyverekre vonatkozik, és gyakorlatilag abban is egyetértettünk, hogy a közrendre és közbiztonságra nem az engedéllyel tartott fegyverek a veszélyesek, mint ahogy az előttem szóló is megemlítette. Valóban, én is azt kritizálom, hogy az általános indokolásnak miért ez az első mondata, hogy a fegyverekről, lőszerekről és lőterekről szóló törvény megalkotásának célja, hogy a közrend és közbiztonság védelmét erősítse, amikor ok-okozati összefüggés a kettő között nincsen.

Szeretném hangsúlyozni, hogy amellett vagyunk, hogy minél kevesebb fegyver legyen kint, minél kevesebb fegyver legyen engedéllyel is az embereknél, de ez még nem jelenti azt, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat jó lenne akár szakmailag, akár más tekintetben. Tehát semmi ellentmondás nincs abban, hogy támogatjuk azt az elképzelést, hogy minél kevesebb fegyver legyen, és ezt a törvényjavaslatot alkalmatlannak tartjuk ezen cél elérésére. Ha Juharos képviselőtársam fejében ez nem áll össze, akkor ez más kérdés, és máshol van a hiba. Csak egy fél megjegyzés: ízléstelen volt az a mondat tőle, amivel az alföldi parasztot minősítette. Attól, hogy az alföldi paraszt nem tud latinul egy mondást, képviselőtársam még nem különb ember. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Dr. Kis Zoltán: Így van! - Keller László: Nincs helye ilyennek a parlamentben!)

ELNÖK: Tessék, folytassa a képviselő úr!

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Tehát amikor azt állítom, hogy a közrend és közbiztonság védelme érdekében ez az előttünk álló törvényjavaslat nem ér el semmit, mert nincsen ok-okozati összefüggés, akkor azt is állítom, hogy viszont a biztonsági szolgáltatások piacán jelentős átrendeződéssel jár.

Hamis többek között az a többször hangoztatott érv is, amely szerint a fegyveres támadók gyakorta lefegyverzik a biztonsági őrt, és ezért célszerűtlen, ha az őrök fegyverrel rendelkeznek. Tisztelt képviselőtársaim, az őrök lefegyverzésének okait nagyrészt a rossz kiképzésben, a vizsgáztatási rendszer és a rendőrségi felügyelet hiányosságaiban keresendők. Nem tudom, hogy miért jó az, ha az őröket lefegyverezzük olyan területeken, mint például a valóban egyre többet támadott postahelyek, pénzváltók, zálogházak, ékszerüzletek vagy bankfiókok, nem tudom, ezzel miért érünk el célt. Nem hiszem, hogy ezzel párhuzamosan majd önként leteszik a fegyvert a rablók is, csupán azt érjük el, hogy teljes mértékben kiszolgáltatottá válnak ezek az őrök.

Ugyanakkor érthetetlen az is, hogy a nagy értékű áruk tárolására szolgáló raktárbázisok őreit miért fegyverezzük le, és miért tesszük értékhatártól függővé a pénzszállító gépjárműveken birtokolható fegyvert. Itt már jó néhány megjegyzés elhangzott ezzel kapcsolatban, ezért valóban nem akarom ezt a tényleg komikumba illő szabályozási tervezetet tovább ragozni.

A fegyveres őrség működési anomáliáinak egyébként további okai a jogos védelem és a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés értelmezése körüli jogbizonytalanságból adódnak. Ezen a területen bizony lenne mit tenni, de ez a törvény erre sem ad természetesen választ. Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy a közrend és közbiztonság nem javulna, a biztonsági szolgáltatások piaca átalakulna, és jó néhány őr teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetbe kerülne a bűnözőkkel szemben.

Az ifjúsági és sportbizottsági ülésen elhangzott az az érv is, hogy külföldön elterjedtek azok a módszerek, amelyek egy támadás esetén a pénzt használhatatlanná teszik. Amikor ez a technológiai eljárás elterjedt, és ennek a híre is elterjedt, akkor nagymértékben csökkent az ilyen jellegű bűncselekmények száma. Ez természetesen logikus, hiszen amikor a bűnöző tudja azt, hogy nagy-nagy valószínűséggel hiába támadja meg eredményesen adott esetben a pénzszállító autót, de utána nem jut pénzhez, mert az tönkremegy, akkor elgondolkozik, hogy inkább más úton-módon próbál meg pénzt szerezni, akár bűncselekmény elkövetésével is. De, tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon még nem terjedt el ez a technológia.

Ugyanakkor, ha köztudomású lesz az, hogy lefegyverezzük ezeket az őröket, akkor bizony pontosan az ellenkező eset áll elő, akkor az a minimális visszatartó és elrettentő erő sem lesz, hogy attól tartanak a bűnözők, hogy netalántán a pénzszállító autót vagy akár objektumokat fegyverrel védik. Az is biztos, hogy ez is éppen olyan logikus állítás, mint a másik, és garantálom, hogy legalábbis átmeneti időre nőni fog az ilyen jellegű bűncselekmények száma, hiszen nincsen rizikója a bűnelkövetőnek.

Nézzük a törvényjavaslat néhány konkrét rendelkezését, hogy milyen problémák adódnak! Például a 4. §-ban úgy szól egy bekezdés, hogy az A kategóriába sorolt fegyverek polgári célra nem adhatók ki. A fegyveres biztonsági őrség e törvényjavaslat szerint hová tartozik? - mivel jelenleg sorozatlövő fegyverekkel rendelkeznek.

Azt írja továbbá a javaslat, hogy F kategóriába tartozó, például festéklövő fegyvert, illetve a G kategóriába tartozó légfegyvert 18 év alatti személy nem használhat. Hogyan lehet akkor versenyeztetni az ezen életkort nem betöltött személyeket?

Szintén elhangzott már itt a Magyar Sportlövő Szövetség monopolhelyzetbe hozása. Érthetetlen természetesen számunkra is, hogy milyen alapon helyezzük gyakorlatilag hierarchikusan a Dinamikus Lövész Szövetség, a Magyar Szituációs Lövész Szövetség, a Magyar Korongvadász Szövetség, a Magyar Technikai Tömegsport Szövetség fölé, nem beszélve arról, hogy milyen alapon ad ki igazolást a Magyar Biatlon Szövetségnek vagy a Magyar Öttusa Szövetségnek a Magyar Sportlövő Szövetség.

A sportfegyverek szállítására külön jogszabály kialakítását javasolnánk. Ugyanis az általános indokolásban mi szerepel? Ezzel a jogalkotó szándéka szerint a fegyvert csak arra a célra lehet használni, amire azt engedélyezték. Az ettől eltérő használat az engedély visszavonását eredményezi. Tisztelt képviselőtársaim, akkor az objektum őrzésére kiadott fegyverrel lőtéren nem gyakorolhat az illető, szakmai versenyen nem vehet részt, a felkészültsége javítása érdekében az önvédelmi fegyverrel rendelkező szintén nem gyakorolhat, illetve a vadász a sörétes vagy golyós fegyvereivel nem vehet részt vadászversenyen. Szerintem nem megfelelő ez a szabályozás.

Amikor arról beszélünk, és azzal indokoljuk a törvényalkotást, hogy szigorítani kívánunk, a lövészetvezető egy adott lőtéren szerződés vagy egyéb jogviszony alapján munkát végez - ez a 36. § (4) bekezdés -, de semmilyen képesítés vagy tanfolyam nem szükséges a lövészetvezetéshez. Amikor, mondjuk, a vagyonőri tanfolyam is 300 órás, úgy látszik, lövészetet vezethet az, aki néhány kizáró feltételnek nem felel meg, ugyanakkor semmiféle képesítése nincsen, semmiféle vizsgát nem kell neki letenni.

Nagyon érdekes a B kategória 7. pontja, ugyanis ezen pont hatálybalépésével a rendvédelmi és katonai szervek nemzetközi versenyzési lehetősége megszűnne, vagy legalábbis aránytalan mértékben megnehezülne. Gyakorlatilag versenyzőink, sportolóink, rendőr sportolóink például a NATO-versenyeken, rendőr, tűzoltó világjátékokon, a jogvégrehajtók olimpiáján nem vehetnének részt, illetve ha részt vennének, nagyon komoly hátrányba kerülnének. Hiszen a gyakorlat az, hogy Nyugat-Európában is elfogadott, hogy az ilyen polgári fegyverekkel sporttevékenységet lehet végezni. Egy biztos, hogy 1991-től kezdődően ezeken a világjátékokon a magyar rendőrök egy csoportja szenzációs eredményeket ért el, és hazánknak bizony nem kis dicsőséget szerzett, amikor, elnézést a kifejezésért, de tönkreverte az összes többi ország hasonló sportolóit. Azt hiszem, nem kellene ezeket a sportolókat ilyen nehéz helyzetbe hozni és ellehetetleníteni, hogy továbbra is kiválóan szerepeljenek ezeken a nemzetközi versenyeken.

A részletes indokolásban, ami természetesen benne van a normaszövegben is, az E kategóriába tartozók - ez az elöltöltős fegyverre vonatkozik - a javaslat szerint nem kerülnének alkalmazásra a 25-33. §-ban foglaltak.

(16.20)

A 25-33. §-ban foglaltak gyakorlatilag feltételeket szabnak, ilyen szövegek találhatók itt: "lőfegyvert és lőszert munkavégzés céljából az a természetes személy tarthat...", "lőfegyvert és lőszert sportlövészet céljára az a természetes személy tarthat...". Tisztelt képviselőtársaim, ha ezek a paragrafusok nem vonatkoznak rá, akkor gyakorlatilag lehetne vadászni, munkavállalásra, önvédelemre használni az elöltöltősöket, ne essünk tévedésbe, lehetne ezeket erre használni, úgyhogy itt megint csak egy nagy kérdés, hogy hogyan szigorítunk, amikor - nem kis túlzással - akár vadnyugati jeleneteknek lehetnénk tanúi.

Megmondom őszintén, hogy főképp a 49 pontból álló fogalommeghatározásoknál, illetve az értelmező rendelkezéseknél találtam rengeteg hibát a törvényjavaslatban, ezek majd nyilván a részletes vita során kerülnek napvilágra, akkor szeretném ezeket elmondani. Éppen ezért, ha az értelmező rendelkezések jelentős része pontatlan, akkor, én azt hiszem, ez a törvényjavaslat alkalmatlan arra, hogy a parlament elfogadja.

Összegzésképpen és végül egy igazságügyi fegyverszakértő véleményét mondanám el, aki úgy nyilatkozott: bármennyi időt fordítottak eddig e tervezetre, bármennyire is európai akar lenni, még messze van a kész állapottól.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)