Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt elnök úr, köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezt a törvényt, illetve annak a sajtóvisszhangját meghallottuk, valamiféle déja vu-érzésem volt: ezelőtt három-három és fél évvel ebben az Országgyűlésben hasonló előzmények után jöttek a hangok, hogy bizony szigorítani kell a kutyatartás szabályait, mert vannak itt olyan kutyák, amelyek veszélyesek a társadalomra.

(15.00)

Mindjárt uccu neki, nekiszaladt a parlament, és kiválasztott egy kutyafajtát, amiből, mint tudjuk, az országban négy darabot találtak azóta, azt ivartalanították is, és ezzel megszűnik a kutyatámadások veszélye és lehetősége. Sajnos, nem történt meg, halljuk mostanában is, hogy milyen sajnálatos balesetek következnek be, nem is olyan kutyafajták által elkövetett támadással, amire az Országgyűlés akkor gondolt.

Most volt ismételten egy szomorú eset, egy ismert személyiség, akit egy külső körülmény megzavart, sajnálatos balesetet szenvedett. Hogy neki a fegyver tartásához milyen engedélye és hogyan volt, milyen okok adtak erre előzményként biztosítékot, azt nem tudjuk, de a hatályos magyar jog szerint, amely a fegyvertartásra vonatkozik, úgy hiszem, hogy az ő esetében nem adta volna meg a zöldutat. De mindegy, volt fegyvere, és ezek szerint a fegyvertartási szabályokat is betartotta, csak nem kellő mértékben, mert egy ilyen baleset bekövetkezett.

Ezután mit csináljunk? Akkor újabb törvénnyel megoldjuk a közrend, közbiztonság problémáját, elszedjük mindenkitől, akinek eddig volt, kivéve egy kört, arról majd fogok szólni, hogy kiktől azért ne szedjük el, meg azért vigyázzunk, nehogy itt teljesen demilitarizáljuk ezt az övezetet. Nem arról gondolkodunk, hogy ki a veszélyes: a kutya a veszélyes, a fegyver a veszélyes vagy az autó a veszélyes, vagy az óriáskígyó a veszélyes, hanem hogy ki tarthat ilyet, ki az az ember, aki szakmailag, egészségügyileg, felkészültségét tekintve ilyen eszközöket tarthat a birtokában.

Ha van egy tömegközlekedési baleset, nem jut azonnal az eszünkbe itt, hogy az Országgyűlés elé jöjjünk, tiltsuk be a személygépkocsi-használatot, vagy csak egy bizonyos körnek engedélyezzük, mondjuk, a parlamenti képviselők tartsanak külön sofőrt, egyébként nem vezethetnek, mert veszélyesek a társadalomra. De azért hagyjunk egy másik kibúvási lehetőséget is, hogy akinek azért nincsenek meg a kellő tapasztalatai e téren, azért valamiféle utóképzéssel megmaradhasson abban az állásban és abban a helyzetben, amiben volt.

Amikor azt látjuk, hogy itt a szabályozás célja, hogy jó, helyes, szűkítsük a kört, a szabályozás módja; nézzük meg, hogy milyen fegyvereket kik és milyen feltételekkel tarthatnak, rendben van, de akkor ez legyen egységes, legyen átlátható, és mindenki számára eligazítást tudjon adni.

Miről beszélek? Amikor arról beszélünk itt a személyi kör vonatkozásában, hogy kik azok, akik alanyi jogon tarthatnak fegyvert, akkor meghökkentő felsorolással találkozunk, hogy a bírók... Én ismertem olyan bírót, szegényt, aki nem bírt elbotorkálni a szekrényéig sem, mert nem látott száz dioptria alatt, de azért ott volt nála a pisztoly egy üvegvitrin mögött, mert úgy szerette nézegetni közelről, hogy van neki. Életében nem vette a kezébe, de alanyi jogon járt. Senki nem nézte meg, hogy ő alkalmas-e ennek a kezelésére, felkészült-e, van-e gyakorlata, de alanyi jogon járt. Most változatlanul jár, mert ez a törvény arra viszont nem tér ki, hogy milyen extra feltételeknek kellene megfelelnie annak, aki fegyvertartásra jogosultnak tartja magát, mert az a vizsgálati metódus és ellenőrzés, ami jelen pillanatban van, illetve a gyakorlati ismeretek megkövetelése, tudjuk, nem túl szigorú, illetve nem kemény feltételekhez van kötve - és akkor enyhén fogalmaztam.

Vagy mi szüksége van annak a honvédségi levéltárosnak, mondjuk, önvédelmi fegyverre, aki elkutatgat, mondjuk, "a XVII-XVIII. század haditechnikája" című tanulmányok megírása közepette, és mint főhadnagy, ő e törvény alapján, ha kéri, akkor természetesen önvédelmi fegyverrel is rendelkezhet. Vagy az a rendőr, aki leteszi a szolgálatot - miért kell önvédelmi fegyvert vásárolnia? Ha olyan veszélyeztetett helyzetben van, akkor a szolgálati fegyverének engedélyezésével elvan otthon is, semmi probléma, hiszen ért hozzá, a kiképzést megkapta, a feladatai ellátásához a szolgálati fegyver engedélyezése, azt hiszem, megfelelő hátteret biztosíthatna.

Amikor így üzenünk a társadalomnak, hogy most aztán rend lesz, mert az engedéllyel tartott fegyverek körében eddig elkövetett számtalan bűncselekmény majd meg fog szűnni, illetve csökkenni fog, akkor rájövünk, hogy nem is tudunk példát mondani az elmúlt tíz évben. Egy példa van: egy nyugdíjas rendőr, aki megölte a feleségét, és aztán öngyilkos is lett az engedéllyel tartott fegyver miatt, illetve pszichés állapota miatt nyilvánvalóan, de egyéb esetben is volt egy-két öngyilkosság, amelyek akár kötél által is megtörténhetnek, de nyilván ezt pisztollyal tették meg, mert volt rá engedélyük, de a legálisan tartott fegyverek vonatkozásában ez nem fordul elő. Ezzel szemben hallottuk a Fidesz szónokától, hogy elég szép számmal, évente több száz esetben fegyverrel követnek el bűncselekményt, amelyeket illegálisan tartanak.

Ez a rendelkezés, ez a törvény nem mutat még egy olyan segédirányvonalat sem nekünk, hogy mi az a magatartási norma, mi az a hatósági feladatkényszer, amelyet abba az irányba kellene elindítani, hogy az illegálisan tartott fegyverek száma csökkenjen, hogy odafigyeljünk a végrehajtás terén azokra a csoportokra, akik, mondjuk, bombát gyártanak és időnként politikusokkal találkoznak, vagy azokra a csoportokra, akik időnként fekete Mercedesszel szaladgálnak az úton, és úgy nagyjából sejlik a berendezésükről és a fizimiskájukról, hogy nem biztos, hogy pisztolynak látszó öngyújtóval próbálnak meg különböző erőszakcselekményeket elkövetni; mert azt hiszem, egy kis odafigyeléssel és a rendőrség hatékonyabb munkájával ezt a fajta bűnözést talán lehetne még szűkíteni, bár a fene tudja, hogy a szervezettségi fok meddig ért el ezeknél is.

Aztán amikor odaérkezünk a 28. § (5) bekezdéséhez, akkor pedig csodálkozunk, mert azt mondja ez a bekezdés, hogy aki polgári büntetőügyben vagy államigazgatási eljárásban veszélyeztetve érzi magát vagy veszélyben van, az külön felhatalmazás alapján kérheti a fegyverviselést, és azt meg is kaphatja, ha az indokok fennállnak, hiszen ő már képzett, orvosilag, pszichikailag megfelelő állapotú személyiség. Mondjuk, egy védett tanú, aki korábban a maffia-II balszélsője volt, köt egy vádalkut, és ő hajlandó feldobni a csapatot, mint a jogszabályra hivatkozó békés, jogtisztelő állampolgár, akit most a barátai, mivel rájuk terhelő vallomást tett, esetlegesen fel kívánják koncolni; most abszurd a példa, de a jogszabály szerint ő megkaphatja a fegyvertartási engedélyt minden további nélkül... (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) - bizony megkaphatja. Ugyanez vonatkozik, mondjuk, arra az államigazgatási tisztviselőre is, ugyanis a (7) bekezdés azt mondja, hogy a tisztségének idejére, illetve annak megszűnését követő két évig tarthat fegyvert. Államigazgatásról beszélek, ebbe önök is beletartoznak, én is beletartozom, és beletartozik az önkormányzati előadó-III is, ha úgy érzi, hogy veszélyeztetve van élete vagy testi épsége, akkor függetlenül attól, hogy ő alkalmas-e személyében arra, hogy fegyvert tartson, megszerezheti.

Tehát a kiskapuk benne vannak, tisztelt képviselőtársaim, és nem ártana, hogyha a társadalmat erről is tájékoztatnánk, hogy igen, kifelé üzenünk, hogy szigorítani fogunk, kifelé bemutatjuk, hogy hú, aztán most rend lesz, de azért meghagyjuk annak a kis lobbicsapatnak a játékteret, akiknek az életvitelükhöz elengedhetetlenül szükséges az, hogy három darab Smith and Wessonnal járkáljanak a hónuk alatt. Már ami a lőfegyverszámot illeti a vadászsport tekintetében, azt pedig egy kicsikét furcsállom, mert aki ezt a jogszabályt megfogalmazta, ehhez nem ért. Ugyanis a vadászat is olyan dolog, mint a horgászat. A horgászatnál is vannak különböző halfajok és vannak különböző botok, amivel ezt szokták fogdosni és különböző szerelékek. Nem biztos, hogy jó, mondjuk, egy villantóval pontyra horgászni és egy spiccbottal nekimenni az amurnak. Ezek külön szakmai dolgok. Így van ez a vadászfegyvereknél is. Mondjuk, egy őzre egy 757-essel, egy 3006-ossal pedig a medvére vagy a szarvasra, vagy vaddisznóra illik vadászni, de ezt már csak úgy zárójelben, csak úgy a szakmaiság kedvéért mondtam el.

Tehát ha nekem egy puskám van, akkor én ugyanolyan veszélyes lehetek, ha nem vagyok felkészült, ha nem vagyok megfelelően képzett és nincs megfelelő önfegyelmem és fizikai állapotom, mint ha nyolc vagy tíz fegyverem van. Nyilván ésszerű keretek között be kell határolni, hogy, mondjuk, legyen neki egy darab golyós puskája, egy darab sörétes vadászpuskája, ez borzasztó jó dolog, de üzenet értékkel ez igazán nem old meg semmit.

Az őrző-védőktől el kell szedni a fegyvert, mert nem biztos, hogy megfelelő az ő szakmai hozzáállásuk. Kinek jutott eszébe ebben a Házban, hogy a fegyverhasználatra vonatkozó szabályokról is elgondolkodjunk, amikor egy ilyen törvényt hozunk ide? Pedig nem ártott volna, mert sokszor ezek az emberek felkészültek, megfelelő hozzáállással és gyakorlattal rendelkeznek, de bizony olyan jogszabályi keretek között működnek, hogy hiába van nekik ez a pisztoly, igazán semmire nem használják - arra, hogy elvegyék tőlük? Erre most mit mondjunk? Törvényileg vegyük el, kivéve azoktól a pénzszállítóktól, akik majd a miniszter által meghatározott értékhatár fölött szaladgálnak, úgyhogy a rabló előtte bekopog a Penny Marketbe, hogy mennyit vittek el innen? Ha azt mondják, kétmilliót, na, akkor ez még alatta van, ezeknek nincsen pisztolyuk, utánuk megyünk. Mennyit vittek el? Nyolcat. Hú, ezeknek már lehet pisztolyuk, akkor nem megyek.

(15.10)

Vulgáris és bagatellizált, amit mondok, de gondoljunk bele, hogy milyen abszurd dolgokban próbálunk meg szabályozni akkor, amikor az életidegen és betarthatatlan esetekhez politikai üzeneteket próbálunk társítani, ami kifelé sem adható el mindig egyformán.

Ott van a törvény enyhítő oldala. Azt mondja, hogy a gáz- és a riasztófegyvereknél most már nem kell azt a minimális vizsgát sem letenni, amit eddig kellett. Bemegyünk a boltba, 18 évesek elmúltunk - lehet, hogy voltunk egyszer-kétszer büntetve, de ez erkölcsi bizonyítványhoz nincsen kötve -, regisztrálja majd a boltos, hogy megvettük a 28 centiméter csőhosszú koltunkat, amelyről aztán a benzinkutas majd eldönti, hogy az csak riasztó- vagy gázpisztoly, amikor a hóna alá vágjuk, hogy "pajtás, nyomd már ide a bevételt!". Ugyanis ezek a fegyverek már technikailag is úgy néznek ki, hogy az éles fegyvertől megkülönböztetni egy laikus számára lehetetlen. Másrészt ezek a fegyverek élessé tehetőek, ezt is tudja nagyjából mindenki. A gázfegyverek 80 százaléka, a forgótárasoknál szinte mindegyik betétcsővel, fölfúrással alkalmassá tehető, sőt a légpuska is. Tegnap olvastuk az újságban, szerencsétlen 17 éves gyerek felfúrta a légpuskacsövet, és egy kispuskalőszerrel szíven lőtte magát.

Tehát ha tényleg nem olyan kézben van a fegyver, és csak úgy akarunk szabályozni, hogy tiltunk, tiltunk, és a lelkiismeretünk utána nyugodt, és hazamegyünk, megtettük, amit megkövetelt a haza, nem biztos, hogy jó munkát végzünk. Itt a szemléleten kellene elgondolkodni, amikor egy-egy ilyen törvényről beszélünk, függetlenül attól, hogy ellenzék-kormánypárt, mert ez nem ilyen jellegű határvonalakat húz, hanem azt, hogy milyen feltételrendszer mellett, hogyan tudunk biztonságosan, megfelelően, veszélyes tárgyakat tartatni azoknál az embereknél, akik erre vagy alkalmasak, vagy nem alkalmasak. És ahogy az elején mondtam: veszélyes tárgyból több is van.

Összegezve: az SZDSZ-nek az a véleménye, ha szigorítani akar a kormány, azt nyilván elfogadjuk, elismerjük. A szigorítás feltételrendszerében első helyen az ember kell hogy álljon, az, akit egy ilyen veszélyes eszközzel el akarunk látni, mind emberileg, mind szakmai felkészültségét, mind a tényleges veszélyeztetettségét figyelembe véve, megszüntetve a kiemelt és privilegizált, szakmához kötött fegyvertartási szabályokat.

Még egy dolog: szeretnénk, ha ez a törvény ebben a Házban olyan módosító indítványokkal és olyan konszenzus alapján kerülne elfogadásra, amely után nem kellene szégyenkeznünk, és nem kellene azzal találkoznunk, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények vagy cselekmények még mindig megmaradnak, függetlenül attól, hogy mi milyen minőségű munkát végeztünk el.

Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy minden olyan módosító indítványt, amely a személyi körön kívül a fegyvertartásra, a fegyverhasználatra és a biztonságérzet megteremtésére vonatkozó jobbító szándékú előterjesztéseket tartalmazza, azt szíveskedjenek támogatni, és ehhez leszünk mi is partnerek a módosító indítványok benyújtásánál.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)