Felszólalás adatai

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ez a törvényjavaslat nem feltétlenül az, aminek látszik, illetőleg a közbeszerzési törvény keretein jócskán túlmutat. Ugyanis ha pusztán csak arról lenne szó, hogy a jelenlegi Kbt. 29. § (1) bekezdése kiegészül egy új rendelkezéssel, felveszünk egy új kivételi kört, akkor talán még önmagában kisebb lenne ezzel a problémánk, vagy nem is lenne ezzel önmagában bajunk. Az már más kérdés, ahogy a törvényjavaslatban is szerepel, itt van a 253. § visszahivatkozva a 29. §-ra, előidézi azt a helyzetet, hogy sem az uniós, sem a nemzeti eljárásrendben nem kell majd alkalmazni, illetőleg kivételi körbe kerül ez a tevékenység, hogy így mondjam.

Nem erről van szó. Gyakorlatilag a közbeszerzés álcagúnyája alá bújtatva sokkal sunyibb, sokkal alattomosabb elképzeléseket lehet emögött látni. Az elmúlt egy év megtanított minket arra, hogy kellő fenntartással viseltessünk az önök elképzelései iránt, illetőleg bizonyos értelemben gyanakvóak vagyunk, úgy is mondhatnánk, hogy nem igazán bízunk már önökben; és hogy egyik vezető politikusukat, Kövér László urat idézzem: attól, hogy valakinek üldözési mániája van, még nem biztos, hogy nem üldözik. (Derültség.) Erre szeretném felhívni a figyelmüket, és valahogy az az érzés kerített minket hatalmába ezen nyúlfarknyi törvényjavaslat kapcsán is, amely egyébként ha csak a terjedelmét néznénk, önmagában nem okozna túl nagy problémát. Arról van szó, hogy kötelező közoktatási feladatok ellátása vagy intézményfenntartói jog átadása kapcsán ne legyen szükség közbeszerzési eljárás lefolytatására.

Megint azt mondom, hogy ha csak közbeszerzési szakmai szempontból nézem, valóban elég nehezen megfogható egy ilyen közbeszerzési kiírás. Viszonylag problémás lehet a különböző alkalmassági, jogi, műszaki, pénzügyi alkalmassági rendszer kidolgozása, tehát valóban nem egy tipikus közbeszerzési területről van szó, és személy szerint nekem, illetve a Jobbik-frakciónak még azzal lenne a kisebbik bajunk, hogy esetleg egyházi fenntartásba kerülnek közoktatási intézmények, vagy egyházak kapnának meg intézményfenntartói jogokat. Természetesen történelmi egyházak, amelyek alatt mi például nem tudjuk értelmezni a Hit Gyülekezete nevű szélsőséges szektát.

(21.40)

Tehát nyilvánvalóan a mi elképzelésünkbe ez semmiképpen nem fér bele, hanem a klasszikus történelmi egyházakra gondolok. Tehát ha önmagában egyházi fenntartásba kerülnek iskolák, egyházak látnak el közoktatási feladatokat, arról lehetne beszélni, annak önmagában nem lennénk ellenzői, teszem hozzá rögtön. Azon is lehet gondolkozni, vitatkozni 20 vagy 21 év elteltével, hogy önkormányzatok lássák el ezeket a feladatokat, vagy valóban állami beavatkozás szükséges. Szerintem szükséges az állami beavatkozás valamilyen formában, mert így az önkormányzatok kénytelenek fenntartani még az alapfokú közoktatási intézményeket is. Tehát nyilvánvalóan állami segítség nélkül nem megy.

Csak attól félünk, hogy tekintettel arra, hogy önök kézi vezérelt rendszert alakítanak ki, központi irányítás alá helyeznek, egy erősen központosított irányítás alá helyeznek mindent, most megfelelően vagy jobban finanszírozzák az egyházakat, mint mondjuk, az elmúlt néhány esztendőben, de aztán csak egy politikai döntés kérdése, hogy az egyházak finanszírozása is megcsappan az ország gazdasági helyzetére és a világgazdasági helyzetre való hivatkozással, és utána az egyházak sem kapnak megfelelő forrásokat, utána az egyházak fogják azokat az iskolákat bezárni, amelyeket egyébként önök már bezárásra ítéltek.

Ez egy jóval alattomosabb módszer, hiszen majd az egyházakkal mondatják ki azt, ami az önök számára kellemetlen. A szocialisták is ezt játszották az elmúlt nyolc esztendőben, hogy ami kellemetlen volt, minden feszültség helyben csapódott le, hiszen nem az állam, nem a mindenkori kormányzat vagy miniszter vagy államtitkár mondta ki, hogy adott helyen x, y mennyiségű létszámleépítést kell végrehajtani, hanem minden konfliktust lepasszoltak helybe, a kis harcokat, háborúkat ott, helyben kellett megvívni, a testület, a polgármester, a helyi vezetés szembesült azzal, hogy ha valakit vagy valakiket el kellett küldeni a munkahelyéről, a kormány pedig mosta kezeit, nem felel ő semmiért alapon.

Most attól tartunk, hogy itt ez a helyzet fog előállni, és utána már az a maradék ráhatása sem lesz az Országgyűlésnek, ami egyébként lehetne. Ha garanciákat látnánk arra, hogy bizonyos elemeket beépítettek volna vagy beépítenének ebbe a törvényjavaslatba, amely akár egy hosszabb határidő tűzésével garantálná az ily módon átadott oktatási intézmények fenntartását, az intézményfenntartói oktatási intézmények üzemeltetését, akkor sokkal nyugodtabbak lennénk. Ilyen garanciát azonban sem ebben az egyébként nagyon rövid törvényjavaslatban, sem egyéb törvényjavaslatban nem látunk.

Hadd hívjam fel a szíves figyelmüket arra, hogy az Országgyűlés oktatási bizottsága pontosan holnap délelőtt fogja tárgyalni a Jobbik Magyarországért Mozgalom által beadott határozati, illetőleg törvénymódosító javaslatot, amely gyakorlatilag elég ellentétesnek tűnik a közbeszerzési törvény eme módosításában megfogalmazott elképzelésekkel, ugyanis mi szeretnénk megfelelő garanciákat látni az alapfokú oktatási és nevelési intézmények fenntartása érdekében, nevezetesen: elismerünk bizonyos lehetőségeket arra vagy elfogadhatónak tartjuk, hogy bizonyos esetben szükség van átszervezésekre, ezeket csakis a települések közigazgatási határain belül tudjuk elképzelni, és nyilvánvalóan forgalomképtelen vagy legalábbis korlátozottan forgalomképes, de inkább forgalomképtelen körbe kell helyezni a kötelező oktatási feladatok ellátásához szükséges épületeket és egyéb infrastruktúrát annak érdekében, hogy soha ne tudjuk az ebek harmincadjára engedni.

Tehát egyrészt ezért sem tudjuk támogatni, hiszen a már benyújtott és holnap megtárgyalandó határozati javaslatunkkal, illetőleg a törvénymódosító javaslatainkkal részben ellentétes, és nyilvánvalóan olyan ostobaságot nem követünk el, hogy beadunk egy javaslatot, és akkor annak az ellentétét jelentő javaslatot megtámogatnánk. Mi egyébként nem támogattuk az önkormányzati bizottságban már csak az általános vitára való alkalmasságát sem az előbb elmondottak miatt vagy az előbb felsorolt indokok miatt.

Másrészt pedig az elmúlt egy évben önök nagyon sokat tettek azért, az elmúlt egy évben önök nagyon sok munkát fektettek abba, hogy kellőképpen bizalmatlanok legyünk az önök irányába, és innentől kezdve befejeződött az, tisztelt kormánypárti hölgyek és urak, hogy megelőlegezett bizalom lehetőségével élünk. Ettől a maradék kedvünket is elvették, tisztelet a kivételnek. Természetesen nem kollektív bűnösséget hirdetek. Akinek nem veszi, nem veszi magára, ilyenkor mindig azt szoktam mondani. Viszont akiknek ingük, igenis vegyék magukra, akik ezeket az állapotokat előidézték. A legjobb lenne ezt valóban vagy visszavonni, vagy pedig átdolgozni, és garanciális elemeket beépíteni.

Felteszem azt a kérdést, hogy mikor lesz végre közbeszerzési reform, hol késlekedik ez a reform, ugyanis tavaly júliusban ígéretet kaptunk arra, hogy megtörténik az ősszel, mármint tavaly ősszel, aztán tavaly ősz végén, december elején azt mondták, hogy majd az idén tavasszal kerül rá sor, most 2011 novemberére ígéri ennek a javaslatnak az indoklása, de valójában ez a nagyon távoli jövőbe vész. Semmi értelmét nem látjuk annak, hogy egy-egy rendelkezéshez nyúlunk hozzá ahelyett, hogy egy komplett, átfogó közbeszerzési reformon esnénk át, vagy ilyen átfogó reformot hajtanánk végre. Hiszen hogy toldozgatjuk-foldozgatjuk a kormánypártok napi érdekeinek megfelelően, annak semmi értelme.

Jól emlékszünk arra, hogy az október 3-ai választások után rögtön egy, a jogi szolgáltatással kapcsolatos kivételi kör módosítását éltük meg, amikor is arról volt szó, hogy bizonyos típusú szolgáltatásokat nem kell közbeszerzés alá vonni, illetőleg ezeket kiveszik a törvény hatálya alól, magyarán mondva: innentől kezdve bizonyos megrendeléseket nyugodtan lehet akár az 52-53 milliós uniós értéket meghaladóan is adni bizonyos ügyvédi irodáknak, amelyek nyilvánvalóan kormány közeli, kormánypártokhoz közeli ügyvédi irodák vagy jogi tanácsadói vagy jogtanácsosi irodák lesznek, most pedig megint egy ilyen kivételi kört emelnek be. Bezzeg olyan kivételi körökkel nem foglalkoznak vagy nem eléggé foglalkoznak, amely aztán akár a gazdaság, akár a társadalom hosszú távú vagy a magyar vállalkozások hosszú távú érdekeit szolgálná, és ilyen ad hoc jellegű ötleteléseken alapuló módosításokat pedig nagy előszeretettel megpróbálnak beletenni. Sokkal nyugodtabbak lennénk, ha egy új közbeszerzési törvényt vagy legalábbis annak a koncepcióját látnánk.

Valóban, az önkormányzati törvény napvilágot látott, nyilvánosságra került elképzeléseinek ismeretében igen nagy a veszedelem, hogy igazából ezeket az oktatási intézményeket ha nem is azonnal, de akár már középtávon halálra ítélik. Ha nem így van, akkor győzzenek meg nyugodtan minket az ellenkezőjéről, de a legbiztosabb az, hogy ha olyan módosító javaslatokat dolgoznak ki, vagy olyan egyéb más törvényekhez nyúlunk, amely garantálja azt, hogy ha kipasszolják egyházi körbe, amely, megint mondom, sokkal kisebb probléma, hanem hogy utána mi lesz ezeknek az intézményeknek a sorsa, az a nagy kérdés. Ha ilyen téren megnyugtatnak minket, akkor hajlandóak vagyunk revideálni az álláspontunkat, de tartok tőle, hogy ilyen garanciát nem is akarnak, nem is tudnak, nem is mernek adni, és nagyon erős az aggodalmunk, sőt a félelmünk abban az irányban, hogy ez is egy sunyi, alattomos módon megvalósított, legfeljebb közbeszerzési oldalról indított, kistelepülések elleni támadás szerves részét képezi.

Úgy is mondhatnám, hogy az egyik torpedót ilyen módon lövik ki a kistelepülésekre, és ez egyébként természetesen homlokegyenest ellenkezője annak, amit önök a kampányban ígértek, és ami a saját maguk kis őszödi beszédének szerves részét képezi, ugyanis iskola- és óvodafenntartásokat, iskola- és óvodamegnyitásokat ígértek, és most minden létező módon abba az irányba haladnak vagy tesznek lépéseket, hogy ezeket az intézményeket ne tudják fenntartani, nemhogy önkormányzati, hanem még állami kézben se maradjon, és aztán előbb-utóbb szép lassan ez az intézményrendszer el fog halni. Éppen ezért nem áll módunkban támogatni ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm.

(Göndör Istvánt a jegyzői székben Hegedűs Lorántné váltja fel.)