Felszólalás adatai

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Urak, Államtitkár Úr! Nagyon sajnálom, hogy a kormány jelen lévő képviselői között pillanatnyilag senki nem tartózkodik itt a Belügyminisztériumtól. Annál is inkább, mert én a Belügyminisztérium két nagy területével szeretnék foglalkozni, a rendőrséggel és az önkormányzatokkal. Mind a két területen szeretném bizonyítani azt az állítást, amelyet Kuncze Gábor frakcióvezető a költségvetés vitájának kezdetén frakcióm nevében elmondott, mégpedig azt, hogy ez a költségvetés valójában nem az áttörés, hanem az átverés költségvetése.

Tisztelt Országgyűlés! Mondanivalóm első részében a rendőrség kérdéskörével foglalkoznék. A kormányprogram célként és ígéretként kitűzte a biztonság megteremtését, annak szavatolását, erős és hatékony rendőrséget, a közrendbe vetett bizalom helyreállítását, a jogállamba és az állami intézményekbe vetett hit megszilárdítását.

Mit tett a kormány ennek érdekben? Megszigorította a büntető szabályokat, korlátozta a bírósági mérlegelés szabadságát, a bűnüldöző szerveket kontroll nélküli felhatalmazásokkal látta el.

És hogy mi lett ennek a következménye? Túlzsúfolt börtönök, egyre nehezebben kezelhető kriminalizálódás, szakszerűtlen, politikai érdekektől sem független feladatellátás. És jelentkezett egy plusz probléma: az olajügyek kirobbanása és az olajügyek kapcsán történtek végletesen meggyengítették az emberek hatóságokba, de különösen a rendőrségbe vetett bizalmát.

1998 előtt az emberek csak a rájuk szakadt bűnözéstől féltek, az addig ismeretlen robbantásoktól, a szervezett bűnözés megjelenésétől. 1998 óta a bűnözéstől való félelem kiegészült a kormány működése kapcsán kiszámíthatatlan, korlátozhatatlan, elidegenedett hatalommal szembeni szorongással, a tisztázatlan korrupciós ügyek miatt pedig az általánossá vált gyanakvással. Éppen ezért feltételeznünk kellene, hogy a kialakult súlyos helyzet, a hatóságokba vetett bizalom megrendülése miatt - ami az államba vetett bizalom megrendülését is jelenti -, a kormányzat különös gondot fog fordítani a rendőrség helyzetének javítására, hogy megteremti mindazokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek a közbizalom helyreállításához szükségesek, és ehhez a kétéves költségvetésben a szükséges támogatást megadja.

De nem ez történik. A kormány által előterjesztett költségvetés ebben a kormányzati ciklusban nem biztosítja a rendőrség normális működésének fenntartását, nem tartalmazza a rendőri tevékenységet valóban segíteni képes fejlesztési lehetőséget, és még az infláció mértékében sem biztosítja az állomány jövedelmét. A kétéves költségvetés még csak kísérletet sem tesz arra, hogy javítson a rendőrség költségvetési kondícióin. Az előző évhez viszonyítva a BM összes támogatási növekménye 11,7 milliárd forint. Ez 6,1 százalékos növekmény, ami elmarad a bekövetkezett és tervezhető inflációtól.

Évről évre nő az a hiány, ami a minimális szinten kielégített szükségletek és a ténylegesen szükséges költségvetés között fennáll. Ez a hiány a szakma álláspontja szerint 2001-ben megközelíti a 25 milliárd forintot. Ennyivel kevesebb tehát a tervezett támogatás, mint amennyire minimális szinten szükség lenne. A szakma szerint ugyanis 122 milliárd forint kellene minimum, a tervezet pedig 98,7 milliárdot tartalmaz. Túl az alultervezett támogatásokon, költségvetési juttatásokon, a költségvetés a rendőrséget előre láthatóan teljesíthetetlen bevételre kötelezi. 2000-ben 5,9 milliárd forint a bevételi kötelezettség. Ezt az összeget 9,55 milliárd forintra emeli a költségvetés, teljességgel érthetetlen és indokolatlan módon, mivel közben a bevétellel járó tevékenységeket a tervezet szerint csökkenteni fogják.

A bevétel túltervezése nemcsak azért veszélyes, mert bizonytalanná teszi a működéshez szükséges valódi finanszírozást és ezzel eladósodáshoz vezet, hanem azért is, mert a közbiztonság érdekében tevékenykedő szervezet szemléletmódját, tevékenységét alakító filozófiáját helytelen, káros irányba terelheti. Ugyanis a jó rendőrség nem bevételei gyarapítására törekszik, hanem együttműködő szolgálatra. Az alultervezett támogatás és a felültervezett bevétel könnyen előállíthatja azt a nemkívánatos helyzetet is, hogy a rendőrség külső költségvetésen kívüli forrásokra szorul. Ez pedig rendkívül veszélyes, hiszen nem mindig ismerhető fel a külső forrás valódi érdeke. De az sem helyes, hogy a különböző rendőrségi szolgáltatások a szabad piacon versenyezzenek, hiszen a piac és az állam kényszerítő hatalmi eszközrendszere nem keverendő össze egymással.

A költségvetés szerint a rendőrségi bérek növelésére átlagosan 8,27 százalék biztosítható. Ennek egy részét azonban, 2 százalékot létszámleépítésből kellene előteremteni.

Tisztelt Országgyűlés! Már most látható, hogy még a 2000. évben sem valósul meg a beígért reáljövedelem-növekedés, éppen az infláció alakulása miatt. Már több éve, hogy a rendőrségen megürült, be nem töltött státuszokra nem biztosítják a bérfedezetet. Az eltávozók bérfedezete egyszerűen eltűnik a következő évben. Az elégtelen bérszínvonal, a mostoha élet- és munkakörülmények újra és újra fluktuációs hullámhoz vezetnek, amely folyamat szakmailag káros, ugyanakkor erőteljes költségnövelő, hiszen állandóan az újonnan felvettekre kell a képzési költségeket fordítani.

Napjainkban újabb elvándorlási hullám van kiteljesedőben, cirka 3 ezer főt érint, aminek következtében ez idő szerint a tiszti beosztásban lévők 60-70 százalékának nincs meg a munkaköréhez szükséges iskolai végzettsége.

Látható, hogy a Belügyminisztérium érdekérvényesítő képessége a kormányon belül igen gyenge, de még a szűkös költségvetési források fejezeten belüli felhasználása is rendkívül sok kritikát vonhat maga után, hiszen korántsem állítható, hogy legalább ezeket a forrásokat ésszerűen használná fel a Belügyminisztérium a saját fejezetén belül. Ugyanis nincs valódi, szervezett korszerűsítés, helyette újabb és újabb szervezetek vannak újabb és újabb költségigényekkel.

(8.40)

A szervezetek közötti rivalizálások miatt azonos feladatokat több szervezet is végez. Örömmel fogadnánk, ha az Állami Számvevőszék megvizsgálná a BM és az általa irányított szervek gazdálkodását, mert azt feltételezzük, hogy a költségvetési támogatás gyakorta jut olyan szervezetekhez, amelyek nem kellő hatékonyságúak.

A kormány programjában kiemelkedően fontosnak tartotta a rendvédelmi szervek profiltisztítását. Ennek megfelelően döntött az úgynevezett okmánycsaládprogramról - ami azonban ezen a téren történt, az maga a csőd. Félő, hogy a sajátosan értelmezett érdekek miatt egyre több, időt rabló procedúrát kénytelen az állampolgár kiállni, az úgynevezett profiltisztítás pedig több bosszúsággal jár, mint előnnyel.

Szóval beszélnünk kellene közbiztonságról mint szolgáltatásról, de sajnos javulás csak a statisztikákban jelenik meg. Az emberek maguk, de a rendőrök sem éreznek pozitív változást. A Belügyminisztériumban látszatintézkedés folyik, a rendőrség anyagi helyzete katasztrofális, hiába igyekeznek mindenféle vezetői szigorral a költségek visszafogására törekedni.

Az önkormányzatok vonatkozásában, tisztelt Országgyűlés, el kell mondanom, hogy amikor 1990-ben a tanácsrendszert átalakítottuk önkormányzativá, rendkívül pozitív helyi energiákat szabadítottunk fel. Az önkormányzatok településeik fejlesztése érdekében olyan erőket tudtak és tudnának mozgósítani, amely erőket a központi hatalmak, kormányok természetüknél fogva nem tudnak megszólítani sem, nemhogy mozgósítani. Hiszen az emberek a településeken élnek, itt intézik ügyes-bajos dolgaikat, itt találkoznak a közszolgáltatásokkal, itt mennek orvoshoz, ha a szükség úgy hozza, itt járatják iskolába a gyerekeiket, itt kérnek segélyt vagy segítséget az államtól, ha maguk nem tudnak problémáikkal megbirkózni. Éppen ezért különösen fontos lenne az önkormányzati rendszer továbbfejlesztése, az önkormányzatok és az állam közötti korrekt feladatmegosztás és finanszírozás kialakítása.

Ez azonban, mint annyi más hangzatos ígéret, elmaradt. Konzerválódnak a kedvezőtlenül alakult gazdasági viszonyok, mélyül a feszültség, romlik a közszolgáltatás színvonala. Pedig a gazdaság jelenlegi helyzete lehetővé tenné a pozitív átalakulást, de a kormány nem részesíti az önkormányzatokat a gazdasági növekedés eredményeiből. Az önkormányzatok GDP-ből való részesedése a 2000. évi 12 százalékról 2001-ben 11 százalékra csökken. Ez jövedelemkivonást, forrásszűkítést jelent, még akkor is, ha látszólag a tervezett infláció mértékénél nagyobb a támogatás mértéke. Folytatódik az önkormányzatok elszegényedése, a vagyon felélése. Az elszegényedő, szabad döntéseikben korlátozott önkormányzatok egyre inkább rászorulnak a kormányzat adományozgató jóindulatára, ezért örömmel fogadják, amikor 10 milliós kis csomagokkal a miniszterek a gázközművagyon értékének megtérítésével bekopogtatnak hozzájuk.

Nem tagadható, hogy van a költségvetésnek néhány pozitívuma. Ilyen például, hogy az önkormányzati kincstárak, a települési szilárdhulladék-közszolgáltatás fejlesztésének támogatására önálló előirányzat jelenik meg. Ilyen, hogy új jogcímként a szociális intézmények és a gondozási központok támogatása is megjelenik, és ezen kívül folytatódik a közös feladatellátás preferálása. De ezzel vége is a pozitívumoknak. A kormánypárti képviselőtársaim nagyon ünneplik a kétéves költségvetést, mert szerintük ez a költségvetés a kiszámíthatóság növeléséhez, a gazdálkodás biztonságának stabilitásához járul hozzá. Az önkormányzatok ezt nem így látják. Szerintük túl sok a kiszámíthatatlan külső és belső tényező, így a kétéves költségvetés inkább a bizonytalanságot fokozza, és csökkenti a kormány ellenőrzésének lehetőségét. Jobb lenne, ha a kormány a gazdálkodás feltételeire vagy az adóosztozkodás módjaira és mértékére hozna garanciális szabályokat, ez valóban a kiszámíthatatlanságot csökkentené.

Látszólag jó intézkedés, de ha megvizsgáljuk, mégis kiderül, hogy az önkormányzatok részére rendkívül hátrányos az a szándéka a kormánynak, hogy bérgaranciákkal is alátámasztva, bérfejlesztést tervez a közszférában. A bérfejlesztéshez a szükséges forrást a központi szervek számára elő is teremti a költségvetés. De hogyan jelenik meg ez a forrás az önkormányzatoknál?

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány úgy tesz, mintha a pedagógusoknál és az önkormányzati köztisztviselőknél nem lenne minimálbér alatt foglalkoztatott alkalmazott, ami persze nem így van. Ha pedig a kormány szerint nincs minimálbér alatti foglalkoztatott, akkor erre a bérszintre emeléshez nem is kell központi forrás, mondja a kormány, így ezért ezeknek az alkalmazottaknak a minimálbérszintjéhez nincs is meg a központi forrás. A kormány 2 százalékos létszámleépítéssel számolta ki a szükséges központi forrást, holott köztudott, hogy a kistelepüléseken további létszámcsökkentés már nem hajtható végre.

Az önkormányzatok számára kötelező bérfejlesztés csak a feladat oldalon jelenik meg, tisztelt képviselőtársaim, a finanszírozás oldaláról már nincs törvényi garancia. Ebből pedig az következik, hogy az önkormányzatok működési és egyéb kiadásaiktól kell hogy átcsoportosítsanak saját forrásokat a bérkifizetéshez. Mindebből jól látható, hogy a központi bérfejlesztési szándék az önkormányzatoknál újabb feszültségeket fog gerjeszteni.

Tisztelt Országgyűlés! Támogatható lenne a címzett és céltámogatási rendszer korszerűsítése is, de nem a törvényjavaslat szerinti módon. A törvényjavaslat ugyanis kizárólag szűkíti a beruházni szándékozó önkormányzati kört, a beruházásokat, és szigorítja a támogatáshoz jutás feltételeit.

Fel kell sorolnom néhány olyan tételt, amely egyértelműen elfogadhatatlan a költségvetésből az önkormányzatok vonatkozásában. Ilyen, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó hányada a következő években is 5 százalék marad. Ez a mérték már alapjaiban korlátozza a gazdálkodási önállóságot. Az önkormányzatok nem kapják meg feladataikhoz gyakran azt a költségvetési támogatást, amely szükséges hozzá. Így nem kapják meg a tűzoltóknak a bíróság döntésével alátámasztott jogos pótlékát, a polgármesterek és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény vagy például a növényvédelemről szóló törvény többletkiadásának fedezetét sem. A dologi kiadásokhoz a következő két évben sem biztosítható központi forrás. Ez azt jelenti, hogy a saját forrásokat az önkormányzatok az eddigieknél is nagyobb mértékben működési célra használják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet támogatni azt a kormányzati szándékot sem, hogy az önkormányzati fejlesztések központi támogatási forrásai 2001-ben mindössze 1,4 milliárd forint alatt állnak rendelkezésre. Az önkormányzatok szerepe és súlya - kormányzati szándékra - csökken az infrastruktúra-fejlesztésben. Természetesen vannak itt súlyosabb problémák is, ilyen például az, hogy nem támogatják a tömegközlekedést, vagy ilyen például az, hogy a jogerős bírósági ítélettel megítélt metróépítési költségeket nem tervezik be a főváros részére.

Tisztelt Országgyűlés! Ebben az évben is, ebben a költségvetésben is elutasítandónak tartjuk azt a szándékot, amely szerint a belügyminiszternek van egy bizonyos zsebpénzkerete, és ebből a zsebpénzből jogszabályi feltételek nélkül támogathatja az önkormányzatokat, amelyeket ő maga tart működésképtelennek. Ez a támogatási forma sérti az önkormányzatok esélyegyenlőségét, a kiszámíthatóságot és az ellenőrizhetőséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2001-es és 2002-es költségvetés szerint megállapíthatjuk, hogy ez a két év nem lesz az önkormányzatok éve. De nem is lesz a rendőrség éve sem. Vajon kinek hoz hasznot ez a költségvetés, amelyet az áttörés költségvetése helyett mi az átverés költségvetésének minősítünk?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)