Felszólalás adatai

DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Előrebocsátva a legfontosabbat: az SZDSZ mind a két évről szóló beszámolót és az ezekhez kapcsolódó parlamenti határozati javaslatot támogatja.

Egy kicsit részletesebben kifejtve: én, megvallom őszintén, ellenzéki képviselőtársaim megszólalása után sem látom világosan, hogy mi az a hihetetlen nagy különbség a két éves beszámoló között, ami miatt az egyiket támogatják, a másikat nem támogatják. De hát lelkük rajta, természetesen lehet olyan döntéseket hozni, hogy egyik évben így viselkedünk, másik évben úgy viselkedünk. Mindjárt majd érdemben is kitérek az itt elhangzott érvekre.

Először azonban talán érdemes lenne tisztázni egyáltalán a státusunkat, hiszen a parlament elé sokszor kerülnek különböző beszámolók, és a parlament viszonylag gyakran van olyan helyzetben, hogy intézmények beszámolóit tárgyalja. Azonban - ezt képviselőtársaim tudják, de a megfigyelők talán kevésbé - a parlament közgyűlésként ebben az egy esetben működik, amikor az MTI, tehát a Magyar Távirati Iroda beszámolóját tárgyalja. Itt a felelősségünk nem pusztán formális, hanem érdemi is. Aki ismeri a határozati javaslatot, tudja, hogy itt nem pusztán elfogadásról, nem elfogadásról kell döntenünk, hanem mint egy részvénytársasági közgyűlésnek, még a számszerű eredményekben is állást kell foglalnunk, a hiányt és más számszaki dolgokat is tudomásul kell vennünk.

Tegyük hozzá - ezt csak nagyon csöndben és halkan mondom -, ha egy valódi részvénytársaságról lenne szó, akkor addig, míg a magyar parlament mint közgyűlés meg nem tárgyalja a részvénytársaság beszámolóját, addig a részvénytársaság nem zárhatna le egy évet. Tehát elvben a 2002. év lezárására mind a napig, illetve várhatóan a jövő héten születő határozati javaslatig nem kerülhetett volna sor. Ebben tehát a felelősségünk formálisan is súlyosabb, mint más hasonló beszámolók tárgyalásánál.

Érdemes talán azzal kezdeni az érdemi fejtegetéseket, ha a magyar parlamentnek ilyen komoly szerepe van ebben az ügyben, a Magyar Távirati Iroda beszámolójának tárgyalásában, akkor hogyan is fest az itt elhangzó sok vagy néhány felszólalás. Megvallom őszintén, ha én a Magyar Távirati Iroda elnökének helyébe megpróbálom beleképzelni magam, elég nehéz elképzelni, hogy mit tud kezdeni az itt folyó vitával. Tudniillik a vita természetesen nem itt kezdődik, hanem bizottsági üléseken. Ha mindannak, ami a bizottsági üléseken elhangzik - mondjuk, a Magyar Távirati Iroda elnökétől tájékoztatásként -, az itt felvetett és itt még el sem hangzott kérdések kapcsán semmi nyoma nincs a képviselői felszólalásokban, akkor nem lehet igazán komolyan venni képviselőtársaim kritikáját, gondolok itt a fideszes képviselőtársakra, és feltehetően még mások is tesznek kritikai megjegyzéseket. Majd mindjárt konkrétan visszatérek néhány olyan ügyre, amiket ez a kijelentés érint.

Azt is el kell mondanom, hogy akkor sem veheti túlságosan komolyan a Magyar Távirati Iroda elnöke, és én magam sem vehetem túlságosan komolyan a felszólalások érdemi megállapításait, ha minden ismétlődő - hogy is mondjam, felvilágosító - kijelentés ellenére nem lehet megingatni fideszes képviselőtársaimnak azt a tévhitét, hogy a Tulajdonosi Tanácsadó Testület az MTI éves beszámolóit megtárgyalja. Nem tárgyalja meg, ezt bizottsági üléseken is sokszor elmondtuk, nem tárgyalja azt a dokumentumot a Tulajdonosi Tanácsadó Testület, amit itt tárgyal a magyar parlament, ennek megfelelően nem is utasíthatja el, tehát elfogadásáról nem hozhat döntést. Más dokumentumot tárgyal, de akkor azt úgy kell nevezni, ahogy nevezik hivatalosan is azt a dokumentumot.

Nem beszélve arról az apróságról, hogy a Tulajdonosi Tanácsadó Testület egy politikai delegáltakból álló testület, érdekessége az, hogy elnöke és még egy tagja ennek a testületnek nem tud maga mögött többséget felsorakoztatni. De nem úgy nem tud maga mögött többséget felsorakoztatni, hogy kormánypárti-ellenzéki megosztottság mutatkozik a testületben fontos kérdésekben, hanem még az ellenzéki pártok által delegáltak sem sorakoznak föl a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke mögött. Tehát így a véleménye, hogy úgy mondjam, relatív értékű, függetlenül attól, még egyszer mondom, hogy ezt a dokumentumot, amiről mi tárgyalunk, ez a testület nem kell hogy elfogadja - nem is fogadja el, legfeljebb az elnöke vagy tagjai nyilvánítanak, ha tetszik, magán- vagy tájékoztató jellegű véleményt egy ilyen típusú dokumentumról.

Azt mondtam, hogy képviselőtársaim nem veszik figyelembe, amit az MTI elnöke tájékoztatásként elmondott. Én, aki az MTI jelen formájának létrehozása óta, tehát az MTI-ről szóló törvény megszületése óta követem az MTI beszámolóit, nyugodtan állíthatom, hogy az MTI, hogy is mondjam, ilyen átgondolt üzletpolitikát, mint amit most igyekszik kialakítani, nem nagyon tudott felmutatni. Természetesen az igaz, hogy az elmúlt két év veszteséges volt, ezt senki nem vitatja, de az MTI, ha tetszik, stratégiájával kapcsolatban olyan jellegű dokumentumokat, amilyet kaptunk részben már bizottsági ülésre is, részben pedig képviselőtársaim ismerhetik - az Állami Számvevőszék elnöke meg is említette -, amely a jelenlegi elnök működési idejének végéig jelzi az MTI stratégiáját, korábban nem ismerhettünk. Majd visszatérek arra, hogy a veszteség mivel indokolható, és mennyiben fogadható el vagy vehető tudomásul.

Van még egy furcsa szempont az MTI éves beszámolójának tárgyalása kapcsán, nevezetesen az, hogy az Állami Számvevőszék beszámolója nem a részvénytársaság menedzsmentjének tevékenységét kritizálja csak - azt is természetesen -, hanem részben a tulajdonoshoz is intéz figyelmeztető szavakat.

(13.20)

Azok a kijelentések, amelyeket itt képviselőtársaim részben idéznek, nem az MTI menedzsmentjét kritizálják - részben legalábbis -, hanem bennünket, parlamenti képviselőket, nevezetesen: a jogi problémák fölvetése, bizonyos kérdések szabályozatlansága nem a menedzsmentnek tett szemrehányás, hanem a parlamentnek tett szemrehányás, és nyilván nem szerencsés, ha összecsúszik a tulajdonos, ha tetszik, feladatainak megfogalmazása és a menedzsment feladatainak megfogalmazása.

Nem áll tehát szerintem az, amit itt valamelyik képviselőtársam mondott, hogy tanácstalanság mutatkozik a menedzsmentben, és mintha olyan hangulat lenne - bár ezt így tételesen nem mondták képviselőtársaim, csak jelezni kívánták -, hogy válság van, és perspektívátlanság mutatkozik. Azt gondolom, hogy valóban két veszteséges évet tud maga mögött az MTI, valóban - és erről majd még ejtenék néhány szót - alapvetően megváltozott az elmúlt időszakban a helyzete, de van perspektívája, és van, ha tetszik, stratégiája a most következő időszak problémáinak megoldására.

Azt mondtam, hogy képviselőtársaim úgy csinálnak, mintha nem hallottak volna bizonyos kérdésekre választ. Elhangzott a bizottsági ülésen - én is innen ismerem -, hogy természetesen nincs az MTI-nek abban az értelemben igazgatósága, hogy az MTI Részvénytársaság vezetője egyszer csak leül, és úgy gondolja, hogy az igazgatóságot bővíti, hanem igazgatók léteznek. Az MTI Részvénytársaság elnöke elmondta a bizottsági ülésen, hogy az MTI mint speciális helyzetben lévő cég kénytelen tárgyalni partnerekkel - illetve nem kénytelen, hanem üzleti tevékenységet folytat, és természetes tevékenysége partnerekkel tárgyalni -, ahol megköveteli a helyzet azt, hogy igazgatók tárgyaljanak megfelelő vezetőkkel. Tehát az igazgatói cím, ha tetszik, a kereskedelmi tevékenység elengedhetetlen része. Azt a helyzetet is részletesen ecsetelte Vince úr bizottsági ülésen, hogy humánpolitikai igazgató nélkül ma elképzelhetetlen egy modern cég. Tehát a címek változása mögött ilyen helyzet tapasztalható. Azt is részletesen ismertette, hogy milyen jellegű juttatások, többletjuttatások járnak, illetve nem járnak az igazgatói címmel.

A bizottsági ülésen ismertük meg azt, hogy az úgynevezett kettős foglalkoztatottság vagy foglalkoztatás részben onnan származik, hogy bizonyos feladatokra az MTI szerződéseket köt emberekkel. Ha a szerződés véget ér, akkor a kettős foglalkoztatottság vagy egyfajta típusú foglalkoztatottság is automatikusan véget ér. Az is közismert, hogy bizonyos fajta munkavállalói jogviszony kialakítása mennyire nemcsak az MTI-re jellemző, amit a Számvevőszék normatív szabályok alapján jogosan kritizál, de az élet ismeretében azt gondolom, hogy ilyen alapon a magyar kulturális szféra számos intézményéről ugyanezt el lehetne mondani. A magyar parlament kormánypárti és ellenzéki képviselői bizonyos típusú foglalkoztatást egységesen hagytak jóvá, illetve ennek jogi lehetőségét hosszabbították meg, épp a realitások ismeretében. Sok olyan elemet lehetne tehát felhozni, amelyekről a bizottsági üléseken részletes tájékoztatást kaptunk. Mint ismeretes, például az MTI hírcsomagokat árul. Nyilvánvaló, hogy egy kereskedelmi csatorna más típusú hírcsomagot vásárol, mint egy közszolgálati csatorna, tehát az árbeli összehasonlítás tartalmi összehasonlítás nélkül - hogy finoman fogalmazzak - nem szerencsés, vagy nem tűnik objektív megközelítésnek.

Az MTI valóban veszteséges volt az elmúlt két évben, ami nyilvánvalóan nem szerencsés, bár a gazdasági életben, hogy úgy mondjam, szokványos dolog, hogy akár egy jól menő cég is veszteséges legyen. Nem akarom bagatellizálni a veszteségesség tényét, azonban világos az, hogy az MTI valóban új helyzetbe került az elmúlt években. Mindannyian tudjuk, hogy az internetes hozzáférés az információkhoz nemcsak intézmények tájékozódását, információszerzését, de magánszemélyek információszerzését is milyen alapvetően módosította. Azt is tudjuk - és úgy tűnt, ebben ellenzéki és kormánypárti képviselők között nincs véleménykülönbség -, amit itt az elnök úr részletesen is kifejtett a beszámolójában, hogy a mai magyar kereskedelmi műsorszolgáltatás úgynevezett hírszolgáltatása nem igényli az MTI által szolgáltatott híreket, hiszen ezek az esetek többségében, éppen az ellenzék által is igen erőteljesen kritizált módon, nem közéleti híreket jelenítenek meg az esetek döntő részében, hanem bulvár jellegű híreket, amelyekhez az MTI-re nincs túl nagy szükség.

Tehát egészében véve azt kell mondanom, hogy az MTI valóban merőben új helyzethez kell hogy alkalmazkodjon, és kérdés az - én ebben nem érzem magam illetékesnek, hogy el tudjam dönteni -, hogy ilyen megváltozott helyzetben olyan típusú nemzeti hírügynökség tud-e egyáltalán működni, mint amilyen korábban működött, illetve olyan feltételekkel tud-e működni. Én mint parlamenti képviselő azt tudom mondani - és ez nem adott kormányok feladata, hanem, ha tetszik, a képviselők egészének feladata -, hogy politikai jellegű döntés, vagy ha tetszik, kulturális jellegű döntés a magyar parlament képviselői részéről, hogy nemzeti intézménynek tekintenek egy nemzeti hírügynökséget ennek minden következményével, nevezetesen azzal is, hogy ha a piaci viszonyok alapvetően megváltoznak, akkor másfajta finanszírozást tudnak kitalálni, illetve másfajta finanszírozást vállalnak. Az én álláspontom szerint kell nemzeti hírügynökség, de ennek megvannak a maga konzekvenciái, ha úgy változnak meg a viszonyok, mint ahogy változtak.

Ha már itt pénzügyi kérdésekről esett szó: kicsit olyan helyzetben látom itt az MTI-t ellenzéki képviselőtársaim kritikájának fényében, mint a szokványos eset, amit viccel is szoktak illusztrálni, hogy van sapka vagy nincs sapka rajta. Ha nem bocsát el embereket, akkor nem fogadja meg az Állami Számvevőszék bölcs tanácsait, és túlfoglalkoztatás van, ha elbocsát embereket, akkor bebizonyítja azt, hogy lám, lám milyen túlfoglalkoztatás volt, hiszen hetven embert el tudnak bocsátani, de egyúttal szemrehányást is kap, hogy hetven ember nélkül vajon hogyan tudja megoldani azt a problémát, amit a hetven emberrel, azt a munkát ki fogja elvégezni, amit eddig a hetven ember elvégzett. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az MTI-re vonatkozó törvény tételesen is előír bizonyos dolgokat. Például előírja, hogy közszolgálati feladatainak ellátása érdekében az ország minden megyéjére és a fővárosra kiterjedő belföldi hálózatot kell fenntartani. Nyilvánvaló, hogy ha elbocsátások vannak, akkor ennek a hálózatnak a szélessége vagy sűrűsége ritkul; egyébként erről is esett szó a bizottsági ülésen.

Az MTI múlt évben ingatlant adott el a beszámolási időszakban. Most ezt nem részletezve, a bizottsági ülésen tájékoztatást kaptunk arról, hogy ezt nem folyó kiadásokra fordította az MTI, tehát nem az életben maradáshoz használta föl, hanem olyan stratégiai jellegű, illetve nélkülözhetetlen célok megvalósítására fordította, amely minden részvénytársaság, tehát magántulajdonú részvénytársaság esetében is elfogadható, pláne egy olyan ingatlan hasznosításánál, amire semmi szükség nincs, és azt gondolom, hogy megítélhetően jó áron értékesítik.

A törvényességre, jogi kérdésekre kitérve. Igyekeztem jelezni, hogy itt nem az MTI Részvénytársaságé a lecke, hanem a miénk. Valóban megoldatlan problémák látszanak az MTI-ben. Én abban nem egészen fogadom el a Számvevőszék álláspontját, amit évről évre hangoztat, hogy a közszolgálatiság nincs tételesen meghatározva. Nyilván nem mindenki lapozza föl ilyenkor a nemzetközi hírügynökségről szóló törvényt. Csak megjegyzem, hogy a nemzeti hírügynökségről szóló törvény 12 tételben sorolja föl, hogy hogyan is néz ki a közszolgálati feladat, mit kell közszolgálati feladatnak tekinteni; szerintem kimerítően, ugyanakkor egzakt módon sorolja fel a törvény. Az más kérdés, hogy más jogi körülmények tisztázatlanok. Valóban tisztázatlan a Tulajdonosi Tanácsadó Testület, illetve a felügyelőbizottság feladata, hatásköre, illetve egymáshoz való viszonya.

(13.30)

Részben tisztázatlan a menedzsment vezetéséhez való viszonya, részben tisztázatlan a tulajdonost képviselő tanácsadó testület Országgyűléshez való viszonya is. Már a megnevezés maga is egy kicsit abszurd, hogy tulajdonos, de nem érdemben jeleníti meg a tulajdonost, csak bölcs tanácsokat ad, ha egyáltalán képes egységes álláspontot elfoglalni.

Sok egyéb kérdés is tisztázatlan. Tisztázatlan, vagy legalábbis úgy tűnik az ÁSZ jelentéséből, az EU-konformitás ügye. Az MTI általam ismert véleménye is mérvadó ebben az ügyben. Az MTI úgy ítéli meg, és ez megint csak nem az MTI mint részvénytársaság ügye, hanem, ha tetszik, a parlamenté, hogy csak olyan ügyekben nem EU-konform az állami jellegű támogatás, amelyek a Magyarország és az Európai Unió tagállamai közötti kereskedelmet érintik. Tehát ha ilyen ügyekben kapna az MTI szabályozatlanul állami támogatást, vagy jobban mondva nem céltámogatást, akkor lenne jogi probléma, egyébként itt jogi problémát nem látnak. De ez megint csak nem az MTI mint részvénytársaság problémája, hanem a magyar parlamentnek kellene megoldani ezt az ügyet, ha itt jogi gondot lát.

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy azok a kifogások, amelyeket itt képviselőtársaim megfogalmaztak a maguk véleményének indoklásaként, vagy bizottsági ülésen hallottam, engem nem győztek meg arról, hogy mi a különös oka annak, hogy az egyik évi beszámolót nem fogadják el, a másikat pedig elfogadják. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés mint tulajdonos bölcsebben járna el, ha valóban érdemi észrevételeket tenne az MTI működésével kapcsolatban, és ha olyan súlyú problémákat lát, amelyek a működést alapvetően zavarják, akkor merülne csak fel ilyen álláspont. Ilyet nem láttam, ugyanakkor az Országgyűlés mint közgyűlés pedig biztos, hogy bizonyos dolgokkal adós.

Erről még egyetlenegy mondatot: az más kérdés, hogy azt nem helyeselném, ha mi barkácsolnánk törvényt, törvényjavaslatot a törvény szerint a Tulajdonosi Tanácsadó Testületnek kellene tenni, illetve törvénymódosítási javaslatot.

Egészében véve tehát az SZDSZ mindkét évről szóló beszámolót, illetve az ezekhez kapcsolódó határozati javaslatokat elfogadja, és ellenzéki képviselőtársaimnak is melegen ajánlom ezt az álláspontot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)