Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! (A képviselői padsorokban és nem az államtitkári helyén ülő dr. Veres János felé:) Látom, itt van. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2003. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz mind az általános indoklási, mind pedig a fejezeti részét illetően szeretnék néhány észrevételt fűzni.

Amennyiben egyetlen szóval kellene jellemeznem a 2003. évi agrárforrások felhasználását, úgy a pazarló jelző tűnik a legpontosabb meghatározásnak, amely pazarlás természetesen nem az én véleményem, hanem a kézhez kapott tárgyilagos előterjesztésben szereplő számokon és megállapításokon keresztül nyert megfogalmazást. Az emberi tisztesség úgy kívánja, hogy először a humán erőforrás tekintetében elkövetett létszámfecsérlést tegyem szóvá, hiszen költségvetési kihatásai miatt az előterjesztés is külön fejezetet szentel ennek a kérdésnek.

(18.50)

A kormányzati szervek egészére jellemző kormányváltást követő létszám-felduzzasztásnak egyedül a mezőgazdasági tárcánál volt szakmai létjogosultsága, ugyanis az újonnan létrehozott EU-intézmények folyamatos létszámfeltöltése ezt indokolttá tette. Mivel azonban a 2003-ban zajló szükségszerű létszámnöveléssel egyidejűleg az FVM intézményeiben is - beleértve a létszámhiánnyal küszködő új intézményeket - végrehajtásra került a kormány 8 százalékos létszámleépítése, így itt érhető tetten a kormány beavatkozásának valójában sanda politikai szándéka. A kormány ugyanis valójában nem létszámleépítést végzett és végez, hanem folyamatos politikai diszkriminációt alkalmaz a pártsemleges, független köztisztviselőkkel szemben, hiszen a 2003-ban elbocsátottak és a továbbiakban elbocsátásra kerülő szakemberek helyére már előzetesen, a kormányváltást követően felvették a pártszolgálatosokat és a pártkatonákat.

Valójában az előzetes, mintegy 30 ezerre tehető létszámfelduzzasztást követi a létszámleépítésnek álcázott állománycsere. Ez a legrosszabb időkre emlékeztető folyamat az előttünk fekvő zárszámadás adatainak tükrében nyomon követhető. A központi költségvetési szerveknél 2003-ban megvalósított 3617 fős létszámleépítés egyszeri többletkiadásainak fedezetére a kormány 6,2 milliárd forintot utalt ki a céltartalékból. Ebből az összegből kiszámítható, hogy a jövőre céltartalékolandó 40 milliárd forint újabb 24 ezer köztisztviselő elbocsátásának a fedezetét adja, amely két elbocsátási hullám végszáma kvázi megegyezik a kormánypártok által pozícióhoz juttatott pártelkötelezettek felvételéből adódó 30 ezres létszámtöbblettel.

A harmadik évezredben ugyanazt az antidemokratikus osztályharcos módszert alkalmazzák, mint amit 1945-ben és 1948-ban a köztisztviselői karban a jogelőd párt végrehajtott. A Szocialista Párt jogelődje által már alkalmazott módszer történelmi tanulsága megmutatta, milyen pótolhatatlan pazarlást jelent és további pazarlásoknak a kútfeje a szakembereknek pártmegbízottakkal történő helyettesítése. Azt a tisztességet azonban el kell ismerni, hogy legalább a benyújtott zárszámadási törvénytervezetben elismerték ezt az egykori bélistázással rokonítható justizmordot.

Az eszközök, elsődlegesen az informatikai eszközök működtetése terén is pazarló gazdálkodást és komoly hiányosságokat állapít meg az anyag, különösen az Állami Számvevőszéknek a 2003. évi költségvetésről szóló jelentése. A mezőgazdasági bizottság ülésén részt vevő ÁSZ-megbízott úgy fogalmazott a fenti tárgyban, idézem: “itt is alapvető problémák vannakö. Egy ilyen súlyú megállapítás kapcsán nem lenne szerencsés a minisztérium vezetésének szokásos szóhasználatával napirendre térni a problémafeltárások felett, mondván: a szokásos ellenzéki károgás, hiszen nem az ellenzék megállapításairól, hanem a kormány és az ÁSZ jelentésében súlyosan kifogásolt tényekről van szó.

A pénzügyi eszközök vétkes pazarlásának egy sajátos módjára is rámutat az előterjesztés, mégpedig az európai uniós segélybevételek, úgymint az ISPA, a SAPARD, a PHARE-keretek 2003. évi kihasználatlanságára. Ebben a tőkeszegény országban és tőkeszegény ágazatban ezeknek a segélykereteknek 10 százalék alatti 2003. évi felhasználására a pazarlás szó talán nagyon is enyhe minősítés.

Hasonlóan több milliárd forintos nagyságrendű pazarlást tár fel a 2003. évi zárszámadás a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél meghirdetett és működtetett életjáradéki programokkal kapcsolatban. Ugyanis hasonló, sőt jobb kondíciójú életjáradék-program működtetésére lenne lehetőségünk tagságunk óta EU-forrás igénybevételével. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél meghirdetett programok érdemi kifizetésére valójában a 2004. évtől kerül sor, ezért is a 2003. évi költségvetési forrásból mintegy 2 milliárd forint következő évi átvitele történt meg. Az EU hasonló életjáradék-programja nemcsak a nemzeti költségvetést kímélő volta miatt kedvezőbb, hanem az EU-konstrukcióban ráadásul a járadékban részesülő tulajdonában megmaradhat a földje. Talán csak nem emiatt mellőzi a jogelőd korában földtulajdon-elvételben demokratizálódó Szocialista Párt ennek az EU-támogatásnak a felhasználását? Ismét a jogelődi gyakorlat aktualizálását olvashatjuk az előterjesztésben: a termőföldek államosítását és az adómilliárdok eltékozlását.

Jóllehet, mind ez idáig a 2003. évi agrárköltségvetés felhasználásában tapasztalható pazarlásokról beszéltem, természetesen a beszámolóból vett tények tükrében, de a pazarlások igazi tárházáról az előterjesztésnek az agrárgazdasági támogatásokról szóló fejezetében olvashatunk. A zárszámadás általános indoklása készítőinek szakmai igényességét dicséri, hogy a támogatástípusok vállalkozói formák szerinti igénybevételének százalékos kimutatását is közölték, és ezáltal a pőre számok tanúsítják az agrárkormányzat pazarló elköteleződését a társas vállalkozások irányában, az egyéni vállalkozók és magántermelők egyidejű diszkriminációja mellett.

Idézzük ezeket a beszédes adatokat! A területalapú, korábbi nevén földalapú támogatásból 57 százaléknyi arányban a mezőgazdasággal foglalkozó egyéni vállalkozó és magánszemélyek részesedtek, ergo a mezőgazdasági termőterületeknek ilyen százaléknyi arányban a kistermelők a művelői. Tehát 57 százalékos kistermelői területhasználatot és 38 százalékos társas vállalkozások általi területhasználatot mutatnak a statisztikák. És lássunk csodát! A termelői és piacrajutási támogatásokból a 38 százalékos termelői bázissal rendelkező társas vállalkozások vették fel a támogatások túlnyomó hányadát. Az egyéni és magántermelők a piacrajutási támogatás három jogcíme közül az exporttámogatásból nulla százalékkal, a piacra jutást elősegítő támogatásból 7 százalékkal, a kiemelt termékek felvásárlásához nyújtott támogatásból 10 százalékkal részesedtek.

Ez a diszkrimináció, ismétlem, a termőterület 57 százalékának művelőit érinti, azt a termelői réteget, akiknél a támogatásfelhasználás gazdaságossága és a tőkefelhasználás hatékonysága fajlagosan sokkal kedvezőbb a nagyüzemek mutatóinál. Ráadásul ezek a termelők biztosítják a vidéki lakosság létfenntartását, és népességmegtartó feladatot is ellátnak, szemben a városból gazdálkodó, csak önmagukat profithoz juttató szűk földbérlő réteggel. Ők testesítik meg azt a multifunkcionális mezőgazdaságot, amely az EU agrárpolitikájának egyik alapelve. Mindeközben a szakmában még sohasem dolgozó agrárpolitikusok versenyképtelen birtokszerkezetről beszélnek. Minden, agrártörténelmet hallgató elsőéves egyetemista tudja, hogy a birtokelaprózódottság okozója a nagybirtokrendszer, ezért volt az úri Magyarországon a nagybirtokoknak és a kisbirtokoknak együttes jelenléte a jellemző. Amennyiben a most uralmon lévő agrárpolitikusok szerint hazánkat ismét a birtokelaprózódottság jellemzi, úgy ezáltal ők maguk bizonyítják, hogy a mai Magyarországon ismét a földesúri nagybirtokrendszer a domináns.

De ha az agrártörténészeknek nem is akarnak hinni agrárpolitikusaink, akkor engedjék meg, hogy a mindannyiunk által tisztelt dr. Horn Péter akadémikus urat idézzem, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy nem a birtokméret, a birtoknagyság a fontos, hanem hogy mit termesztünk rajta. Nincs optimum birtoknagyság, fenntartható és elégséges birtokokat kell kialakítani, amit nem lehet hektárban megállapítani. Ezek után az akadémikus úrra történő hivatkozással is mondhatom, a beterjesztett zárszámadásban tetten érhető diszkriminatív támogatáspolitika mellett semmiféle szakmai indokot nem lehet felhozni, esetleg a pazarlás elvének a következetes megvalósítását lehet okként sejteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm, elnök úr, majd még egy gombnyomással folytatom. Köszönöm.