Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Alig egy éve tárgyaltunk a társasházi törvényről, emlékezetem szerint december 8-án szavaztunk róla. Az általános vita során az előző napokban, hetekben többen megfogalmazták azt, hogy a társasházi törvény egy egészen speciális társadalmi viszonyt rendez, mégpedig azért, mert igaz, hogy alapvetően a tulajdonjogokkal, tulajdonviszonyokkal foglalkozik, mégis számtalan szociális kérdést is felölel.

A most előttünk lévő, lakásszövetkezetekről szóló törvény ugyanilyen, tehát tulajdonviszonyokkal is foglalkozik, de nagyon sok szociális elemet is magába foglal, talán még többet, mint a társasházi törvény. De igen sok közös vonása van, amint azt hallottuk az expozéban is és az előttem felszólalóktól is, a társasháznak és a lakásszövetkezetnek.

Úgy az expozéban, mint az előttem elhangzott vezérszónoklatban nagyon sokat hallottunk a lakástámogatásról, amiről egy árva szó nincs az előttünk lévő törvényjavaslatban. De erről valóban lehet beszélni, hiszen azért volt az igényünk tavaly az, amikor a társasházi törvényről beszéltünk, hogy talán jó lenne együttesen, szinte egyszerre beterjeszteni a társasházakról szóló törvényt, a lakásszövetkezetekről szóló törvényt, és a lakástámogatásról is akkor beszéljünk, mert akkor lehet az egészet együttesen áttekinteni, hiszen valóban összefüggő dolgokról van szó.

Van persze különbség is a társasház és a lakásszövetkezetek között, erről is hallottunk már, de ki kell emelni ténylegesen: az az óriási különbség a kettő között, hogy bár a lakások személyi tulajdonban vannak, de a társasháznál a felmenő falak, a közös helyiségek, egyebek közös tulajdonban vannak, a polgári törvénykönyvnek bizonyos közös tulajdonra vonatkozó szabályai is vonatkoznak rá és a társasházi törvény idevonatkozó szakaszai. A közös tulajdon mindig különböző problematikákat vet fel, elég nehéz egy közös tulajdont kezelni. A lakásszövetkezeteknél ez már nem így van, bár ott is vannak, vagy zömében olyanok vannak jelenleg, ahol a lakások személyi tulajdonban vannak, ám ami a társasháznál közös tulajdonban van, az ott a szövetkezet tulajdonában van. Jogi személy a szövetkezet, és vagyont szerezhet; vannak olyan esetek is, ahol maga a lakás is a szövetkezet tulajdonában van. Az előttünk lévő tervezet végül is szintén efelé biztat, hogy ilyen is lehetséges.

Közös vonása még az is a lakásszövetkezetnek és a társasházaknak, hogy voltaképpen mindegyiket a pénztelenség szülte, vagyis olyan lakásra vágyók álltak össze önkéntes társulással vagy állami segítséggel, akiknek önálló lakásra vagy házra pénzük nem volt. Ez is egy közös vonás. Tehát a rászorultság, a pénztelenség, lehet azt is mondani: a szegénység.

A parlamenti könyvtár új szolgáltatásának köszönhetően rendelkezésünkre áll egy anyag, amely végigfut a lakásszövetkezetek történetén. Nagyon érdekes, hogy bár tudjuk, hogy Magyarországon 1924-es a társasházakról szóló törvény, és azt is tudjuk, hogy az első világháború után alakultak ezek ki, pontosan abból eredően, hogy Trianon után nagyon sok honpolgár vált hajléktalanná, és megfelelő lakásra volt szükségük, így keletkeztek aztán a különböző társasházak a nagyvárosokban; de ebből az összeállításból, amit a parlamenti könyvtár dolgozói állítottak össze, kiderül, hogy a lakásszövetkezetek sokkal régebbi múltra tekintenek vissza egész Európában. Tulajdonképpen már az 1800-as években is megjelennek ezek, mégpedig a nyomor és a szegénység enyhítése érdekében. Arról az időről van szó, amiről Marx - nem nagyon szoktak már rá hivatkozni hál' istennek - azt mondja, hogy a munkásosztály ládavárosokban lakik és szemétdombról táplálkozik. Ezt kívánta az állam valahogy felkarolni, megszüntetni vagy enyhíteni; nemcsak az állam, hanem jótékony szervezetek, alapítványok is hoztak létre ilyen szövetkezeteket, és valóban - ez is elhangzott az expozéban - úgy jöttek létre, hogy valamely társaság, szövetkezet tulajdonában voltak, ám ezek a szegény emberek bérlőként használták ezeket a lakásokat, de természetben is hozzájárulhattak a lakbérük csökkentéséhez, különböző munkákkal, takarítással, fenntartási munkákkal, egyebekkel.

Érdekes, hogy Magyarországon először az üdülőszövetkezetek elődei jelentek meg. A régi Nagy-Magyarországon, a Felvidéken és a tengerparton, Abbázia környékén alakultak ki ilyen üdülőszövetkezetek, szinte ugyanazzal a szisztémával, mint manapság, tehát hogy egy-egy üdülőegység valakinek vagy valakiknek a tulajdonában van, ezt felváltva használják, és ha nem használják, akkor a menedzsment, tehát ennek a szövetkezetnek a kezelője kiadja pénzért, és a befolyt összeget visszaforgatják a fenntartásra vagy pedig újak építésére. Majd 1908-ban rendezték az Osztrák-Magyar Monarchiában a közhasznúság elvét, és ekkor kezdtek kialakulni a már mai szemmel is lakásszövetkezeteknek nevezhetők elődjei, és ezek kombinálódtak aztán nyugdíjpénztárakkal is. De még ma is olvasható különböző bérházak homlokzatán olyan felirat, hogy magántisztviselők lakásszövetkezete vagy iparosok nyugdíjpénztárának lakásszövetkezete. A bérlők, akik általában annak a szervezetnek vagy társaságnak a tagjai voltak, bért fizettek, és a bért visszaforgatták fenntartásra, esetleg újabb építésre, illetőleg nyugdíj-kiegészítésre.

Ezeket a házakat természetesen az államosítás idején államosították, tanácsi kezelésbe kerültek, majd leromlottak, és amikor már teljesen leromlottak, bérlőként akkor vehettük meg ezeket a lakásokat. Így adogatták el a bérlakások nagy részét, úgyhogy Magyarországon ma bérlakás szinte alig van, szemben, mondjuk, Ausztriával, ahol 60 százalék ezeknek az aránya, tehát komoly nagyságrendű ez az egész állomány. Éppen ezért van különös jelentősége a lakásszövetkezeteknek, amelyek ugyan már nem bérlakások; valamiféle köze van hozzá a tagoknak, vagy tulajdonosok, vagy tagok, használók, és feloldják azt a hiányt, amely egyébként a bérlakások nem építéséből következik.

Valóban, ez is elhangzott már: ez a lakásszövetkezeti mozgalom a hőskorát a hatvanas években élte, '65-85-ig, főleg amikor körülbelül 300 ezer ilyen jellegű lakás épült, főleg állami telkeken vagy az állam által nagyon olcsón rendelkezésre bocsátott telkeken, telepszerűen, és főleg panelházak épültek ebben az időben. De nemcsak állami kezdeményezéssel jöttek létre ezek a szövetkezetek, hanem önerőből is, tehát önkéntes társulás folytán, vállalatok, nagyobb cégek telket vettek vagy saját telküket bocsátották a szövetkezet rendelkezésére. És valóban innen ered aztán az, hogy jogi személlyé vált a szövetkezet, és a telek és a közös helyiségek nem közös tulajdonban, hanem mindig a szövetkezet tulajdonában voltak. Aztán ezek is megfelelő fejlődésen mentek át. Amikor egy nagyobb telepszerű építkezésnél egy-két ház már megvolt, azok kiváltak, lakásfenntartó szövetkezetté váltak, és amelyek még tovább épültek, azok maradtak a lakásépítő szövetkezetek. Tehát megfelelő fejlődés tapasztalható itt, de mindig érzékelhető volt valamilyen fajta támogatás. És itt jön be ez a szociális vonzat, ami azáltal is észlelhető, hogy talán még emlékszünk a régi lakáshoz jutás elvére, ennek hármas fokozata volt: a legszegényebbeknek tanácsi bérlakás, aztán lakásszövetkezet, aztán tanácsi elosztású társasház. A két utóbbi egyébként mind panellakás volt, és számtalan probléma adódott ebből.

(10.30)

Mindenesetre kétségtelen, hogy igen nagy mennyiségű szövetkezeti lakás jött akár így, akár úgy létre. Amikor arra utaltam, hogy önerőből is épült nagyon sok ilyen, ott is a telek általában mindig ingyenes volt. Az 1977. évi 12. számú törvényerejű rendelet foglalkozik ezekkel a szövetkezetekkel, még teljesen külön van választva a lakásépítő és -fenntartó szövetkezet, praktikus okból is, mert akkor is lehetőség volt arra, hogy ha nagyobb telepszerűen épültek ezek a szövetkezeti házak, akkor a már kész házak leválhattak fenntartóvá, mert hiszen egészen más problematikájuk volt, mint a még épülő szövetkezeti lakásoknak. Ezt a törvényerejű rendeletet váltotta aztán fel az 1992. évi szövetkezeti törvény, ahol együtt tárgyalja a törvény X. fejezeteként a lakásszövetkezetek problematikáját, a többi szövetkezettel, termelői, fogyasztói és egyéb szövetkezettel együtt.

Azzal teljesen egyet lehet érteni, hogy ez nem rendjén való, mert hiszen annyira más jellegű a lakásszövetkezet az összes többi szövetkezethez viszonyítva, hogy valóban indokolt egy önálló törvényben való tárgyalása. Ezt mi mindig is mondtuk, mindig is fenntartottuk, hiszen utaltam már arra, hogy a társasházi törvény vitája során is felvetettük már ezt, hogy önálló törvény kellene erre, de együtt vagy folyamatosan tárgyalva a társasházi törvénnyel, illetőleg a lakástámogatás rendszerével. Nos, ezt a '92-es, mondjuk úgy, törvényrészt, a törvény X. fejezetét lenne hivatva felváltani az előttünk lévő tervezet. A leírtakkal szemben igazán komoly kritikát nem is lehet felhozni, bár az első érvünk, hogy igen, kell önálló törvény.

Ugyanakkor, ha összevetjük a '92-es törvény X. fejezetével, amely törvény 20 paragrafusból áll, és még az általános részből is legalább 10 foglalkozik a lakásszövetkezetekkel, tehát körülbelül 30 paragrafus foglalkozik összességében a lakásszövetkezetekkel a most hatályos törvényben, ez körülbelül a duplája annak, de igazán ebben új gondolat nincs. Van néhány persze, amikor megfelelő garanciákat akar teremteni, helyesen, a társasházhoz hasonlóan aziránt, hogy akik a fenntartási költséget nem fizetik, vagy hátralékban vannak, azok ellen mit tud tenni a szövetkezet, ez megfelelő módon szabályozva van; vagy szabályozva van az is, hogy azóta új foglalkozási ág teremtődött, az ingatlankezelői képesítés, ingatlankezelői szakma. Erről is van szó, bár itt már visszautalás történik a társasházi törvényre. Mindenesetre ez nem olyan mély változás, amely szükségessé tenné ezt az önálló törvényt.

Ha végigvesszük mégis a törvénytervezet előírásait, akkor ott vannak persze nem magyaros, rossz megfogalmazások, amelyek félreérthetők, sőt képtelenségek is vannak. Például utalok arra, amikor a nyugdíjasházakról beszél, és meghatározza, hogy kik lehetnek a nyugdíjasház tagjai; itt tulajdonról nincs szó, itt valóban csak használók vannak, felsorolja ezeket, és sok minden mellett ez a lényege, hogy valaki nyugdíjas legyen. Aztán arról beszél, hogy kit fogadhat be a tag a saját kis lakrészébe, és akkor azt mondja, hogy azt, aki megfelel az előző paragrafusnak vagy az előző paragrafus előző pontjának, vagyis az is csak nyugdíjas lehet. Ez egy képtelenség, és egyáltalán nem életszerű. Gondoljunk egy házaspárra, ahol az egyik fél már nyugdíjas, a másik még nem. Megszűnik akkor a tagsági viszonya? Képtelenség!

Ettől függetlenül ezeket módosító javaslatokkal megfelelően orvosolni lehetne, és akkor el is lehetne fogadni ezt a részét a törvénynek. Csak az a baj, és ez a mi fő gondunk, hogy akkor sem lenne teljes a törvény. Torzó maradna, mert csak a lakásszövetkezetek egy részéről beszél, mégpedig a fenntartásról. Egyáltalán nem beszél az építésről, holott a saját preambulumában megfogalmazza, hogy ez a törvény a lakásszövetkezetek létesítéséről és fenntartásáról szól. Ugyanakkor a létesítésről egyetlen árva szó nincs, és előzetes vitákban sokan kívánták ezt cáfolni, de hogy nem légből kapom ezt, hanem magából a törvény szövegéből, azt fel fogom olvasni, mert van ennek a törvénynek olyan része, amely a fogalmakat határozza meg.

Azt mondja: a lakásszövetkezet tevékenysége; a lakásszövetkezet olyan tevékenysége, amelyet a fenntartás körében ténylegesen felmerült költségeinek figyelembevételével, nem nyereségrészesedés céljából végez saját maga, tagjai és a nem tag tulajdonosok részére - tehát fenntartás. Aztán azt mondja: a lakásszövetkezet vállalkozási tevékenysége; a lakásszövetkezetnek az az 5. pontban - ez az előző volt, az 5. pont - meghatározott tevékenysége körébe nem tartozó minden más olyan tevékenység, amelynek adózott eredményét felhasználhatja a fenntartás feladatainak ellátására. Ezt mondja maga a törvénytervezet, amely a fogalommeghatározással foglalkozik.

Az 1. pont pedig az értelmező rendelkezéseknél azt mondja, fenntartás, ugye, itt mind a kettő fenntartásról szólt, fenntartás az üzemeltetés, a karbantartás és a felújítás. Vagyis építkezésről szó nincs. Ugyanakkor, és nemcsak azért, mert egy ilyen szép anyagot kaptunk a parlamenti könyvtár dolgozóitól, amely mintegy a lakásszövetkezetek történetét mondta el, nemcsak azért mondtam itt el, köszönetet mondva persze a könyvtár dolgozóinak, hogy a szót fecséreljem, hanem azért, mert ott világosan kiderült, hogy mindig kettős céljuk volt ezeknek a szövetkezeteknek. De az első mindig az építés volt. Ha nincs építés, nincs fenntartás. Vagyis az egész előterjesztésből hiányzik sajnos az építés.

Ez önmagának is ellentmond, a törvénytervezet preambulumának, amely azt mondja, hogy ez a törvény pedig a lakásszövetkezetek létesítéséről szól. Hát hogyan jön létre egy lakásszövetkezet? Csak úgy jöhet létre, ha egyszer felépítik. Mivel ez nincs megfelelően kifejtve, és ezt módosító indítványokkal nem lehet pótolni, módosító indítványokkal persze lehet a meglévő részt egy kicsit jobbítani, és mondom, azt el is lehetne fogadni, de akkor is, és ha az általunk beterjesztett módosító indítványokat mind el is fogadná a parlament, az előterjesztés, a törvénytervezet torzó maradna. Csak részben rendezi azt a társadalmi viszonyt, amelyet rendezni kíván, saját maga által megfogalmazottan, saját maga preambulumában, vagyis a fenntartás és a létesítés közül csak a fenntartást rendezi, a másik részt nem.

Mivel ez a társadalmi viszony így nincs megfelelő módon rendezve, nem tudunk mást javasolni, semmint azt, hogy az előterjesztő vonja vissza ezt az egyébként feltétlenül szükséges és hasznos előterjesztést, dolgozza ki az építésre vonatkozó szabályokat, mint ahogy például a társasházban erre vannak megfelelő részek. Hiszen egészen másként működik egy szövetkezet vagy egy társasház még az építkezés időszakában, mint a fenntartás időszakában. Példának okáért itt szó sincs alakuló közgyűlésről, semmi ilyesmiről. Tehát csak és kizárólag a már meglévő lakásszövetkezetekről szól.

Megismételve: azt javasoljuk, vonják vissza, dolgozzák ki ezt az építésre vonatkozó részét, terjesszék be újra, és tárgyaljuk újra. Valószínű, hogy akkor, mivel a szükségességét elismerjük, támogatni fogjuk.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)