Felszólalás adatai

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Én pedig előttem szóló képviselőtársammal ellentétben azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy a törvényjavaslatot fogadjuk el, mert - mint ahogy a számvevőszéki jelentésben is több helyen olvasható - a beterjesztett törvényjavaslat megbízható és valós képet mutat 2003-ról.

Én az önkormányzatokat érintő kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, de engedjék meg, hogy előtte egy rövid kitérővel szóljak arról a lényeges változásról, ami bekövetkezett a 2003. évi törvényjavaslatnál. Konkrétan arról a lényeges változásról van szó, hogy hosszú évek óta először ez a törvényjavaslat arról szól, ami a címe, a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének a végrehajtásáról. A régebbi képviselők pontosan tudják, hosszú évek gyakorlata volt, hogy a zárszámadási törvényjavaslatba nagyon sok egyéb törvény módosítása is bele volt csomagolva. Most nincs, és ez pozitív dolog. Ezt azért emelem ki, mert erről a Számvevőszék is megemlékezett jelentésében, mint olyan változásról, amelyet a Számvevőszék is hosszú évek óta szorgalmazott.

Ennyi pozitív változás után engedjenek meg néhány szót a önkormányzatokról. Itt is kiemelném azt, amivel indítottam, hogy megbízhatónak és valós képet bemutatónak minősítette az Állami Számvevőszék a törvényjavaslatot. Egy zárszámadásnál mindig a számokat kell nézni és összehasonlítani. Az egyik összehasonlítási lehetőség a tervszámok és a tényszámok összevetése. Ha önkormányzati területen elvégezzük ezeket az összehasonlításokat, azt látjuk, hogy alapvető lényeges változás nincs. Az előző évek tendenciájának megfelelően ugyanazokat az eltéréseket tapasztaljuk, például a cél- és címzett támogatási előirányzatoknál pénzmaradvány van az előző évihez hasonlóan. Tendenciáját tekintve talán megfogalmazható, hogy a tervszámok és a tényszámok sokkal közelebb voltak egymáshoz 2003-ban, mint az azt megelőző évben. Ha ezt szabad tendenciának fölfogni, akkor ez is jó dolog. Tehát az önkormányzati területen megalapozottabb volt a tervezés, és a végrehajtással sem volt érdemleges probléma.

A számokat érdemes vizsgálni az előző évekhez képest is, amikor 2003-ról beszélünk. Az önkormányzati szférában 2003 nagyon ellentmondásos. Sok ellenzéki képviselőtársamnak és sok polgármesternek igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy 2003 nem volt könnyű év az önkormányzatok számára. (Babák Mihály: Nagyon nem volt könnyű.) Ez tény, nem volt könnyű az önkormányzatok számára. De tény az is, ami a zárszámadási törvényjavaslatban benne van, és egyértelműen kiolvasható belőle, hogy az állami támogatások és hozzájárulások mértéke több mint 30 százalékkal több, mint 2002-ben volt. A mai vita során már szó volt arról, hogy az önkormányzati költségvetési főösszeg több mint 12 százalékkal több, mint volt 2002-ben. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: És mennyi volt az infláció?) A képviselő úr is kap szót; a hozzászólásomban nem fogok önnel vitatkozni.

Tehát ellentmondásos év volt, lényegesen több pénzt kaptak az önkormányzatok, de az a kérdés, hogy mire volt ez elég. Azt gondolom, az a lényeges kérdés, hogy a több pénz mire volt elég. Elég volt arra, hogy az előző évekhez képest 2003-ban az önkormányzatok a köztisztviselőknek, de főleg a közalkalmazottaknak tisztességes bért tudtak fizetni, és az önkormányzatok ezt ki is fizették. Ez nagyon lényeges változás volt 2003-ban. Természetesen az a korábbi, jó néhány évre visszamenőleg igaz megállapítás, hogy az önkormányzatok forrásai és feladatai nincsenek összhangban, a források és a feladatok között ellentmondás van, 2003-ban is fennállt. Ezen az ellentmondáson nem sikerült változtatni.

Szeretném ide idézni a Számvevőszéknek azt a megállapítását, hogy nem történt meg a feladatok áttekintése és újragondolása, újraszabályozása, de néhány jelentős változásra sor került, ami egyértelműen pozitív. E változások között lehetne csemegézni. Megemlítem például az önkormányzatok közötti különbség kiegyenlítését szolgáló előirányzatokat és ezek megvalósítását. Jó néhány önkormányzat van abban a helyzetben, hogy az ő normatív támogatása úgymond beszámítolásra került, és ebben 2003-ban lényeges változás történt, a kiegyenlítésre nagyobb összegeket fordítottunk, s az is nagy változás volt, hogy az év közbeni helyzetváltozásból adódóan az önkormányzatoknak lehetőségük volt a saját költségvetésükön, illetve a központi költségvetés és a saját kapcsolatukban lévő számokon változtatni. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Ez eddig is így volt.) 2003 előtt ez nem így volt, képviselő úr.

Nézzünk még egy dolgot, amit az ÁSZ is és sokan mások is kifogásolnak, nevezetesen, hogy ellentét van a forrásokból adódó lehetőségek és a feladatok között. Miért van ez így, képviselőtársaim? Ha megnézzük a szaktörvényeket, egyértelműen leszögezhetjük, hogy azokban az elmúlt tizenöt évben nagyon sok jó dolgot megszavaztunk, csak a forrásokat nem biztosítottuk hozzájuk. Nem biztosította az Orbán-kormány sem, és nem mindig biztosította az előtte lévő kormány sem. Miért nem biztosítottuk? Valószínűleg elhiszik azok a képviselők, akik megélték már a kormánypárti és ellenzéki helyzetet is, hogy nem a szándékon múlt. Tehát ez nem szándék, hanem lehetőség kérdése. Lehetőség kérdése, mert mire képes a magyar gazdaság, a magyar adózó, legyen az magánszemély vagy gazdasági társaság? Nem korlátlan a lehetősége, van egy pénzügyi lehetőség, és állítom, hogy a szaktörvényekben előírtak jóval előreszaladtak a pénzügyi lehetőségekhez képest.

Bármelyik törvényt ide lehet citálni, volt már szó a hulladékgazdálkodási törvényről, de az oktatási törvényben vagy a köztisztviselői, közalkalmazotti törvényben előírt dolgokat is ide lehet hozni, és jogosan meg lehet kérdőjelezni, hogy bár ezek a szép és jó dolgok helyénvalók, de van-e a Magyar Köztársaságnak annyi pénze, hogy ezeket megfinanszírozza. Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket fel kell tenni. Az a személyes véleményem, hogy nem szabad visszalépni, viszont meg kell várni, hogy a gazdaság teljesítménye, az adófizetők által befizetett pénzügyi lehetőség utolérje a szaktörvényeket. Ez fontos szempont lesz a következő évi költségvetésnél is. Kérem, figyeljenek majd arra, hogy az önkormányzatoknak ne szabjunk olyan feladatot, amihez nem lesz meg a forrás.

Befejezésül még egy kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, nem azért, mintha annyira fontos lenne, hanem azért, mert nagyon sokat beszélünk róla. Milyen helyzetben vannak, csődben vannak-e az önkormányzatok? A jelentésből kiderül, hogy 2003-ban egy önkormányzat volt adósságrendezési eljárás alatt, ami az előző évekhez képest változatlan helyzetet mutat. Az önhikis önkormányzatok száma csökkent, még akkor is csökkent, ha a bérhikiseket hozzászámoljuk. Ilyenkor többen azt szokták mondani, hogy persze, mert szigorodtak a feltételek. Nos a feltételek nem szigorodtak, csupán egy dologban szigorodtak, képviselő úr - átszámoltuk már többször, most is elmondom -, abban, hogy el kell számolni a bevételekkel. Ez viszont szerintem igazságos.

Bárki belegondol, nem lehet azt játszani, hogy alátervezek, a hiány így nagyobb lesz, a nagyobb hiányt az önhiki megfinanszírozza, és elteszem a dolgot. Most megnézik, hogy év végén mennyi a tényleges, és ha több a saját bevétel, akkor bizony vissza kell fizetni. Nagyon nehezen értik meg a polgármesterek és az önkormányzati képviselők, hogy jobban alakul az év, ha több a saját bevétel, persze ezzel nem az ő pozíciójuk javul, hanem a központi költségvetésé, mert kevesebb támogatásra lesznek jogosultak.

(18.30)

Azt gondolom, ez tényleg jelentős változás, de igazságos változás. Nem engedi a szabályozás azt, hogy a tervezési manipulációkkal nagyobb támogatásra jogosultságot szerezzenek. 2003-ban 15,5 milliárd forint volt, amit erre fordítottunk, ez nem egy nagy összeg. A költségvetési főösszeg az önkormányzati költségvetési főösszegnek alig fél százalékát teszi ki. Azt gondolom, hogy ennek a rendszernek maradni kell forrásszabályozási metódus mellett, tehát erre szükség van, és nincs ezzel olyan nagy baj, képviselőtársaim, csak helyén kell értékelni a dolgot.

Elnök Úr! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)