Felszólalás adatai

DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt az előttünk lévő törvényjavaslat elemzésére térnék, hadd emlékeztessem önöket a közel egy éve tárgyalt, a társasházakról szóló törvényjavaslat vitájára. Akkor elmondtuk, hogy a baloldali kormány milyen lakáspolitikai célokat tűzött maga elé, és azokat milyen ütemben váltja valóra. A célok a következők voltak, és maradtak ma is - és erről is beszélt a miniszter asszony az expozéjában -: igazságossá tenni a lakástámogatásokat; legyen a lakástámogatási rendszer szolidáris az alacsony jövedelműekkel; preferálja a családalapítást, a gyermekvállalást; segítse a meglévő lakásállomány korszerűsítését és megújítását; és teremtsen jogbiztonságot a lakóépületekben élőknek.

(10.10)

E célok valóra váltása során a kormány jelentősen bővítette a különböző támogatási formákat a látványos állami építkezések helyett a lakásokat építő, vásárló és bennük lakó emberek, valamint a közösségek javára. Ezért emelte lényegesen a gyermekek után járó szociálpolitikai támogatást, ezért előlegezi meg azt a vállalt gyermekek javára is, ezért emelte meg a korhatárt 35 évről 40 évre, ezért emelte meg a lakhatási támogatást, terjesztette ki az állami készfizető kezesség határait, tette olcsóbbá a lakásvásárlással kapcsolatos költségeket, és lehetne sorolni tovább.

Kedves Képviselőtársaim! Ma a költségvetés kétszer annyit költ lakásra, mint három évvel ezelőtt. Ezek tények még akkor is, ha az ellenzék szigorításokról, a lakástámogatási rendszer szétveréséről beszél. És a folyamat folytatódik, mindenekelőtt a fiatalok, a szerényebb jövedelműek számára esélyt teremtve az önálló otthonhoz jutásra. Ehhez azonban természetesen szükséges jogalkotási feladatok elvégzése is. Emlékszünk rá, a múlt évben elfogadtuk a társasházakról szóló törvényt, s ütemesen kerülnek elénk - miniszter asszony ígérete szerint is - a lakástörvény, amelyik a lakást bérbeadók és a bérlők közötti jogviszonyokat fogja biztonságosabbá tenni; az építési törvény, amelyik elsősorban az építéshatósági eljárás korszerűsítését fogja szolgálni; s nem utolsósorban az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény, ami az ingatlanforgalom biztonságát kívánja majd szolgálni.

Most a lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdjük. Sokan és régóta várják. Várják a szövetkezeti házakban lakó százezrek, a lakásszövetkezeti szektorban dolgozók, és várják az érdekképviseletek is. Nem kevés emberről van szó: 281 ezer lakásban, nyugdíjasházban élő egymillió emberről.

Nem volt könnyű a törvényjavaslat előkészítése, hiszen a lakásszövetkezetek - mint tudjuk - nem hagyományos értelemben vett szövetkezetek. Egy sajátos magyar modell ez, melynek kialakulása ma már történelem. 1965 és 85 között jöttek létre egy Európában is sajátos módon, úgy, hogy a lakás a tagok tulajdonában, a közös részek pedig a szövetkezet tulajdonában van. Nem véletlen talán, hogy a szövetkezeti jogalkotás eddig nemigen tudott mit kezdeni a lakásszövetkezetekkel, ezért aztán hol önálló törvény, hol egységes szövetkezeti törvény szabályozta a lakásszövetkezetek életviszonyait. Lehet persze azon is vitatkozni, hogy a lakásszövetkezetek egyáltalán szövetkezetnek tekinthetők-e. Egyet azonban nem lehet: nem tudomást venni arról, hogy egymillió ember életviszonyairól, egymillió ember életkörülményeiről van szó, 1285 sajátos szövetkezetről, e szövetkezetek felmérhetetlen értékű vagyonáról. Az életviszonyok, az együttélés kiszámítható, konfliktusokat kerülő szabályozása, e horribilis vagyon biztonságos, rugalmas, ellenőrizhető és folyamatos működése alkalmazható, világos szabályozást igényel.

Talán éppen ezért született meg 2000-ben a szövetkezeti törvényben az a rendelkezés, hogy 2006. december végéig a lakásszövetkezeteket külön törvényben kell szabályozni. S kedves képviselőtársaim, most, 2004 szeptemberében itt van előttünk ez a törvényjavaslat, és ez a törvényjavaslat azoknak az igényeknek kíván megfelelni, amiket az előzőekben vázoltam. Abból indul ki, hogy a lakásszövetkezetek élete, belső működése sok rokon vonást mutat a társasházakéval. Alapvető feladatuk ugyanis a lakhatás biztonsága, az ott élők nyugalmának biztosítása, az épületek biztonságos, hatékony működtetése, üzemeltetése, fenntartása, felújítása. Ezért mutat a javaslat részletes rendelkezéseiben számos hasonlóságot a társasházakról szóló törvényhez. A különbség a cégforma különbözőségéből fakadó, eltérő gazdálkodásban van. Éppen a hasonlóságok és a lakásszövetkezetek meglévő működési zavarai indokolják, hogy a lakásszövetkezetek - hasonlóan a társasházi szabályozáshoz - szabad akaratukból alakulhassanak át társasházzá, vagy szétválhassanak, vagy egyesülhessenek, vagy éppen kiválhassanak, ha érdekeik úgy kívánják.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat előkészítése során választókerületemben és máshol is jó néhány lakásszövetkezeti közgyűlésen vettem részt. E közgyűlések is nagyban hasonlítottak egy társasházi közgyűlésre, azonban újra és újra felmerült, hogy az óriási, néha két-háromezer lakást magában foglaló lakásszövetkezet áttekinthetetlen, döntési mechanizmusa túl lassú, nehézkes. Az egy lakásszövetkezethez tartozó, de különböző épületekben lakók sokszor úgy érezték, hogy éppen az ő házuk kerül méltánytalan helyzetbe másik épületek miatt. Ez sok konfliktus és bizalmatlanság forrása, s ezért is örülök annak a lehetőségnek, hogy a közösség döntsön akár a kiválásról is.

A törvényjavaslat formálódása közben többször volt alkalmam találkozni a Lakásszövetkezetek Országos Szövetségének vezetésével, részt vehettem a szervezet két küldöttgyűlésén is. Jó szívvel mondhatom: a szövetség felelősen és kritikusan kísérte figyelemmel a törvényjavaslat készítésének teljes folyamatát. Érzékenyen reagált minden apró kérdésre, s az, hogy ma ezt a javaslatot tárgyalhatjuk, a lakásszövetkezeti szférát legjobban ismerő érdekképviseleteknek is köszönhető. Nem állítom, hogy a szervezet minden egyes javaslata visszaköszön ebben a javaslatban, de azt igen, hogy a legfontosabbak benne vannak, s a törvényjavaslat iránya megfelel az érdekképviseletek igényeinek.

Kedves Képviselőtársaim! Szóltam már arról, hogy a lakásszövetkezet és a társasházak közötti különbözőség a cégforma különbözőségéből eredő eltérő gazdálkodásból fakad. A lakásszövetkezet ugyanis saját vagyonnal rendelkező jogi személy, szemben a társasházzal, ahol a közös használatú terek osztatlan közös tulajdonban vannak, és nem jogi személy. Ebből fakad, hogy a lakásszövetkezet cégeljáráshoz között, a cégbíróság egyben a törvényességi felügyeletet is ellátó szervezet. A társasház mint sajátos közösségi tulajdoni forma alapító okiratát viszont a földhivatalnál mint telekkönyvi hatóságnál tartják nyilván, a tulajdonosok jogvitái pedig a rendes bíróságra tartoznak. Különbség az is, hogy a lakásszövetkezetek nyereségét vissza kell forgatni a lakásszövetkezetbe, ily módon nonprofit vállalkozásról van szó. A társasház - mint tudjuk - nem ilyen. Ezek és más meglévő különbségek mellett a működésben - és ezt hangsúlyosan húznám alá - sok a hasonlóság a társasházakéhoz. Ez nem csoda, hiszen mindkét formában családok élnek, akiknek együttélését hasonló módon kell szabályozni. Ennek az az indoka, hogy gördülékeny, konfliktusoktól mentes lehessen a ház élete.

Kedves Képviselőtársaim! Biztos vagyok abban, hogy a törvényjavaslat vitája során több módosító indítvány érkezik, amelyek azt célozzák, hogy a lakásszövetek élete minél jobb legyen. Magam is jó néhány módosító indítvány benyújtására készülök. Bízom abban, hogy ez a vita is - hasonlóan a társasházi törvényjavaslatról folytatott vitához - szakmai vita lesz, és az Országgyűlés egy jó, jól alkalmazható és a lakásszövetkezetben élők számára is elfogadható törvényt fog alkotni. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot megvitatása után fogadja el. Reményt ad az esetleges egyetértésre, amit itt hallottunk, az, hogy a gazdasági bizottság egyhangúlag ajánlotta a tisztelt Ház figyelmébe és általános vitára ezt a törvényjavaslatot.

Meggyőződésem, hogy mindannyiunkat az a felelősség vezet, hogy a lakásszövetkezetek számára - mint ahogy már mondtam - egy jó törvényt alkossunk. Én ezt szeretném, és ebben a reményben köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)