Felszólalás adatai

DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A lakásszövetkezetekről önök elé terjesztett törvényjavaslat egy a lakással kapcsolatos komplex kormányzati gondolkodás és intézkedéssorozat része. Ezért mielőtt rátérnék a lakásszövetkezeti törvény részleteire, fontosnak tartom elmondani, hogy a kormány kiemelt feladatként határozta meg a lakásépítés, a -fenntartás, a lakáshoz jutás társadalmi szempontból igazságosabb rendszerének kialakítását. Cél, hogy hosszú távon is biztonságos, kiszámítható legyen a családok számára a lakáshoz jutás és a lakóépületek fenntartása. Tehát egy komplex egésznek egy részéről van szó most, amikor a lakásszövetkezeti törvényről tárgyal az Országgyűlés.

A kormánynak az a szándéka, hogy a lakástámogatásra rendelkezésre álló pénzt hatékonyan és gazdaságosan használja fel, a legrászorultabbak is hozzá tudjanak jutni a támogatásokhoz. Sokoldalú támogatási rendszer kidolgozását szorgalmazzuk, amelyből az állampolgár ki tudja választani a számára legjobb megoldást. Különösen fontos, hogy a támogatáshoz az alacsony jövedelemmel rendelkező családok is hozzá tudjanak jutni.

Mindezek érvényesítése érdekében társadalmi vitát, hosszú, alapos társadalmi vitát folytattunk a nemzeti lakásprogram tervezetéről. A szocialista-szabad demokrata kormány a lakáspolitika területén eddig is jelentős intézkedéseket tett. A lakásépítési kedvezmény, amely gyermekszámtól függő vissza nem térítendő állami támogatás, már több évtizede segíti a gyermekes családokat az új lakások megépítésében, az új lakás megvásárlásához. A kormányunk két ízben: 2002. december 1-jei hatállyal, majd 2004. április 1-jén emelte fel a kedvezmény összegét. Ezzel két év alatt egy gyermek után a korábbi 200 ezer forintról 800 ezer forintra, két gyermek után 1 millió 200 ezer forintról 2 millió forintra, három gyermek után 2 millió 200 ezer forintról 3 millió 200 ezer forintra változott, nőtt a támogatás. A fiatal, egygyermekes vagy még gyermektelen házaspárok esetében a kormány lehetővé tette, hogy a lakáshoz jutásuk megkönnyítése érdekében egy vagy két gyermek vállalása esetén számukra a lakásépítési kedvezményt, közismert nevén az úgynevezett szocpol támogatást a pénzintézet kölcsönként megelőlegezze. A gyermekek megszületésére megadott határidő egy vállalt gyermeknél három, két vállalt gyermeknél hat év volt korábban. Ezt a határidőt a kormány négy évre, illetve hat évre növelte.

A kormány a támogatott jelzáloghitelek esetében az új lakás vásárlására, építésére felvett hitel maximális összegét 10 millió forintról 15 millió forintra növelte. A használtlakás-vásárlásokhoz nyújtott hiteleknél a befektetési célú lakásvásárlások megakadályozása érdekében a felvehető hitel maximális összegét 5 millió forintban határozta meg. Tehát meg kívántuk változtatni azt a korábbi gyakorlatot és lehetőséget, amikor befektetési céllal azok vehették igénybe a magas állami támogatást a kamattámogatás révén, akiknek volt arra pénzük, hogy befektetésként használják ezt a támogatási formát. Nem ez lehet a célja egy igazságos lakástámogatási rendszernek, sokkal inkább az, hogy akik a saját lakhatásuk megteremtéséhez kívánnak állami támogatást igénybe venni, azok járjanak jól egy ilyen támogatási rendszerrel.

A lakástámogatások szempontjából fiatalnak a 35. évüket még be nem töltött személyeket tekintette a korábbi jogszabály. Ezt az életkort a kormány 40 évre emelte fel. Hiszen látható, hogy napjainkban kitolódik a családalapítás, a gyermekvállalás korhatára és ideje, ezért ez a fiatalok, az újonnan családot alapítók lakhatása szempontjából egy rendkívül kedvező változás és döntés.

A lakás-takarékpénztárak működési feltételeiben 2003. évtől több lényeges, az ügyfelek számára kedvező változás lépett életbe. Ezek közül kiemelem, hogy az állami támogatás összege kétszeresére növekedett, azaz a korábbi 36 ezer forint összegről maximum évi 72 ezer forintra nőtt. További fontos változás, hogy a társasházak esetén nőtt az épületenkénti támogatás, és a lakáscélú felhasználási lehetőségek is bővültek.

A legrászorultabbak lakhatási problémájának javítására, a lakás fenntartása során keletkező lakáshitel-tartozások, közműtartozások kezelésére a kormány egy adósságkezelési programot fogadott el. A kormány folytatta a bérlakásprogramot. Napjainkig e program keretében több mint 50 milliárd forint támogatás felhasználásával mintegy 10 600 lakással bővül a bérlakások száma, továbbá 2500 lakrésszel nőtt az idősek otthonainak férőhelye, mintegy 13 milliárd forint támogatással. Ezen belül a 2004. évben közel 11 milliárd forint állami támogatásból mindösszesen 2050 bérlakás építése történik meg. Megemlítem, hogy a kormány 2002-2003-ban hozott döntései alapján közel 25 ezer panellakás energiatakarékos felújításához, korszerűsítéséhez nyújt támogatást.

Az összetett kormányzati feladatok megfelelő ellátása érdekében szervezeti keretek kialakítására is sor került. 2003. szeptember 1-jétől létrehoztuk az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatalt, amelynek az a feladata, hogy gyakorolja az egységes szakmai irányítást, és hatékonyan képviselje a lakás- és építésügyhöz tartozó szakterületeket. Régi kívánsága volt ez a szakmának, és ez a döntés, az új országos hivatal létrehozatala megteremtette a megfelelő kereteket úgy az érdekegyeztetésre, mint a hatékony szakmai irányításra egyaránt. Két év alatt tehát jelentősen növeltük és igazságosabbá tettük a lakástámogatásokat.

A következő két évben mindenekelőtt a fiatalok, a pályakezdők, a szociálisan rászorultak és a fogyatékkal élő emberek, valamint a közszolgálatban dolgozók esélyeit kívánjuk növelni. Támogatjuk az első lakás megszerzését a szerényebb jövedelműek számára. Az a célunk, hogy javuljon a meglévő lakásállomány minősége és mobilitása is. A jogalkotási folyamat első lépéseként a nemzeti lakásvagyon mintegy 30 százalékát kitevő társasházak részére hoztuk meg a széles körű jogbiztonságot nyújtó új törvényi szabályokat. Ezek a lakástulajdonosok közösségének rugalmas döntési szabályokat, a képviseletükre pedig magas szakmai követelményeket írtak elő. A 2004. január 1-jén hatályba lépett törvény alkalmazásánál már az eltelt néhány hónap alatt is kedvezőek a tapasztalatok. A társasházi közösségek megkezdték a szervezeti és működési szabályzatok kidolgozását, és konkrétan tervezik a felújítási munkákat is.

(9.50)

Tehát élnek azokkal az új, rugalmasabb keretekkel, amelyeket a társasházi törvény biztosít a számukra.

Tisztelt Országgyűlés! A lakásszövetkezetek az 1960-as és '80-as évek közötti időszakban alakultak meg. Ez az akkori társadalmi-gazdasági viszonyok sajátos lakásellátási formája volt, és kizárólag Magyarországon jött létre, tehát ez egy olyan sajátosság, amire nézve a szabályozást is ezen sajátosságok alapján kell elvégezni - és a változtatásokat is. Nincs olyan európai ország, ahol a lakásszövetkezeti tulajdonban lakó egyéni tulajdonát képezné a lakás. A külföldi lakásszövetkezetek esetén a lakóknak csak bérleti vagy használati joguk van a lakásukra.

A lakásszövetkezeteink működését 1977-től egy önálló törvényerejű rendelet szabályozta, amelyet aztán 1992-ben a szövetkezeti törvény megszüntetett, magába integrálva a szövetkezeti lakásokkal kapcsolatos rendelkezéseket is. Azóta folyamatosan problémát jelent, hogy a többi szövetkezettől lényegesen eltérő és a sajátosságoknak megfelelő működés jogi feltételei nem voltak megfelelőn kidolgozottak. Világossá kell tenni azt - és utaltam erre a korábbi mondataimban is -, hogy ez egy sajátosan kialakult és létrejött jogi konstrukció. Tehát világossá kell tenni, hogy egészen más tevékenységet végző ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási, befektetési szövetkezetekhez képest a lakásszövetkezeteknek alapvetően eltérő feladatuk, alapvetően eltérő funkciójuk van. Ez tehát nem más, mint egy speciális tevékenységi kör, amely magában foglalja a lakhatás biztonságát, nyugalmát, a lakóépületek fenntartását, tehát az üzemeltetés, a karbantartás és a felújítás összességét.

Tisztelt Országgyűlés! A lakásszövetkezetekben lévő 281 ezer lakásban él a magyar lakosság egy jelentős része, több mint egymillió állampolgár. Tehát szükség van arra, hogy a közvetlenül érintett lakástulajdonosok számára a nagyobb biztonságot adó önálló törvényi kereteket létrehozzuk. Ezért 1996-tól kezdődően több ízben született kormányzati, sőt 2000-ben még törvényi elhatározás is az önálló lakásszövetkezeti törvény megalkotásáról. A ma önök elé terjesztett törvényjavaslat tehát több mint egy évtizedes hiányt pótol, ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy az Országgyűlés a mai napon megkezdheti ennek a rendkívül fontos törvénynek az általános vitáját.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat megtartja a hatvanas és nyolcvanas évek között kialakult speciális lakásszövetkezeti tulajdoni forma jellemzőit. A lakásszövetkezetek ugyanakkor mindenekelőtt a működés és a belső jogviszonyok tekintetében sokkal inkább kapcsolódnak a társasházi közösségekhez, mint az összes egyéb szövetkezeti jellemzőhöz. Tehát a határvonalat, a hovatartozást sokkal inkább ide lehet és kell sorolni a társasházi tulajdonlási formához, mint valamiféle szövetkezeti tevékenységhez.

A törvényjavaslat ezért kifejezetten a működtetés és a lakásszövetkezeti tagok együttélésének szabályozása tekintetében a társasházi törvény szabályozási elveihez kapcsolódik. E tekintetben a lakásszövetkezeti törvénynek ugyanúgy a gyors és rugalmas döntések meghozatalát kell segítenie a jogbiztonságot szolgáló részletes szabályozás útján, mint a társasházi törvénynek. Tehát ugyanazokat az elveket vettük figyelembe, mint amit a társasházi törvénynél is a tisztelt Országgyűlés elé terjesztettünk. Ez indokolt, hiszen a lakóépületek fenntartásában, a források megteremtésében, illetőleg a működtetésben a társasházi közösségek és a lakásszövetkezetek hasonló gondokkal küszködnek. Hasonló gondokra kell megoldást találni a törvényi szabályozásnak.

Miért van akkor szükség mégis a társasházi törvénytől elkülönített szabályozásra? - kérdezhetik joggal. Nos azért, mert a társasházak és a lakásszövetkezetek között a tulajdonjogi helyzetben alapvetően eltérés van; tehát a már kialakult tulajdonjogi helyzetben. Alakuláskor a lakásszövetkezeti tagoknak csak a lakás vételárát kellett megfizetniük annak idején, amikor a lakásszövetkezet létrejött, mert az épület többi részének, a teleknek, a közművesítésnek a költségeit az állam finanszírozta saját forrásaiból. Ezért a telek és az épület közös részei a lakásszövetkezet mint jogi személy tulajdonában vannak, a lakások pedig a lakásszövetkezeti tagok egyéni tulajdonában állnak.

A társasházban a tulajdonostársak az épület közös részeit, a telket és a közművesítés költségeit is kifizették. Tehát ez egy nagyon jelentős különbség, hogy a lakásszövetkezeteknél, a társasházaknál pedig maguk a tulajdonosok. A társasházaknál ezért a telek és a közös épületrészek a tulajdonostársak osztatlan közös tulajdonát képezik, amelyeket tulajdoni hányaduk arányában kell fenntartani. Tehát ha egy társasházban van egy nagyon nagy lakás meg egy kicsi lakás, a rendező elv a teherviselésben a tulajdoni hányad.

A lakásszövetkezet az épület fenntartásának költségeit elsősorban a lakásszövetkezeti tagok befizetéseiből finanszírozza. Ezen kívül jogi személyiségéből adódóan az épület fenntartására az általa végzett vállalkozói tevékenységből származó bevételeit is felhasználhatja, ez elég gyakori a lakásszövetkezeteknél. Mindezekből következően a tulajdonjogi helyzet és az ebből adódó döntési, szervezeti, gazdálkodási kérdéskör az, amelyben a lakásszövetkezeti törvénynek továbbra is alapvetően el kell térnie a társasházi törvénytől.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kiemelni a törvényjavaslatnak néhány fontos rendelkezését. A lakásszövetkezeteknek az alapszabályban rendezni kell a fenntartás, a működés biztonságát szolgáló kérdéseket. Így különösen a fenntartási költségek viseléséről és felosztásának módjáról, a közgyűlés hatásköréről és eljárási szabályairól, a tisztségviselőkkel szemben támasztott szakmai követelményekről és a kizáró okok meghatározásáról kell a közgyűlésnek határoznia. Az alapszabályban elő kell írni továbbá az igazgatóságnak a költséghátralékok megfizettetésére vonatkozó feladatait és a teljesítés határidejét, például az adós felszólítására, fizetési meghagyás kibocsátására, jelzálog bejegyzésére. Erre szükség van a lakásszövetkezeti tagok és az egész lakásszövetkezet biztonsága és a jogbiztonság érdekében.

A javaslat részletesen és egyértelműen tartalmazza a lakásszövetkezeti tagok és nem tag tulajdonosok alapvető jogait és kötelezettségeit. A javaslat a lakhatás nyugalma érdekében a közgyűlés számára döntési jogot ad ahhoz, hogy a lakásszövetkezet a tulajdonában lévő üzletet, műhelyt és más helyiségeket milyen tevékenység végzésére használhatja vagy hasznosíthatja. A lakások tulajdonosainak, bérlőinek és használóinak megfelelő együttélése érdekében meg kell határozni a lakásszövetkezet házirendjét. Ez apróságnak tűnhet a szabályozás nagy léptékű változtatásai mellett, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ahhoz, hogy nyugodtan, nyugalomban tudjanak élni egymás mellett az emberek egy lakásszövetkezeti nagy lakótömbben, ez egy fontos jogosítvány, és az is, hogy ezeknek a szabályoknak érvényt szerezhessenek.

Az igazgatóság részére a költséghátralékok minél gyorsabb megfizetése céljából bejelentési és nyilvántartási kötelezettség írható elő a lakástulajdonos, illetve a bérlő vagy használó és a haszonélvező törvényben meghatározott adatai tekintetében. A törvényjavaslat tartalmazza a lakásszövetkezet gazdálkodási forrásaira vonatkozó alapvető előírásokat és a tevékenységéből eredő felelősségének szabályait, az érdekképviseletre vonatkozó rendelkezéseket is egyaránt.

A javaslat az új törvényi rendelkezések gyakorlati alkalmazására való áttérés érdekében az alapszabályok módosítására egyéves türelmi időt határoz meg. Tehát egy év fog rendelkezésre állni a lakásszövetkezetek számára arra nézvést, hogy a hatálybalépést követően a megfelelő átalakításokat és módosításokat elvégezzék.

Tisztelt Országgyűlés! Hosszú évek óta jelentkező megalapozott igénynek tesz eleget a törvényjavaslat azzal, hogy a jelenleg gyakran kettő- vagy háromezer lakást magukban foglaló lakásszövetkezetek a közgyűlésen jelen lévők egyszerű szótöbbségével kisebb lakásszövetkezetekké válhassanak szét. Ez jelentős segítség a mai minősített többséghez képest.

(10.00)

A kisebb szövetkezetek jóval hatékonyabbak a döntések meghozatalában és biztonságos végrehajtásában egyaránt. Sokszor az a tapasztalat, hogy a nagyságrend miatt egy-egy lakótömbben lakók nem is tudják pontosan, hogy a lakásszövetkezetükhöz még mely házak, lakások tartoznak. Ez a közös felelősség megjelenítését is nehezítő körülmény, tehát ezt a rugalmasabb működési formát mindenképpen szükséges elősegíteni, ezért a törvényjavaslat ehhez egy egyszerű szótöbbségű határozatot ír elő.

Új elemként a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a lakásszövetkezetből bármelyik műszakilag önálló épület vagy épülettömb kiváljon, és társasháztulajdont alapítson. Ehhez elegendő lesz a kiválni szándékozó épület lakástulajdonosainak egybehangzó akarata, annak érvényesítését a többi épület lakástulajdonosai nem akadályozhatják meg. Tehát ez is egy fontos garanciális szabály. Ugye, az előzőekben azt mondtuk, hogy egyszerű szótöbbséggel a közgyűlésen részt vevők dönthetnek a kisebb szövetkezeti átalakításról, ez ehhez képest is egy speciális szabály: ha egy műszakilag önálló épület vagy épülettömb lakói egyhangúlag úgy döntenek, hogy ők saját társasházat akarnak alapítani, akkor ezt megtehetik ezen döntésük alapján.

A biztonságos megvalósítás és a vagyonmegosztás érdekében a kiválásra a törvényjavaslat minden év december 31-i határidőt állapít meg. Ezzel teljeskörűen garantált lesz a különböző tulajdonú lakóépület-formák közötti átjárás lehetősége, hiszen az új társasházi törvény a tulajdonosok egybehangzó döntése alapján már ad módot a lakásszövetkezetté alakulásra.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat elfogadásával lehetővé válik, hogy a lakásszövetkezeti lakásokban élő több mint egymillió ember lakhatásával kapcsolatos döntéseket minél gyorsabban, rugalmasabban hozzák meg, ellenőrizhessék a megvalósulást, illetve a lakóépületek fenntartásáról és a szervezeti átalakulásokról is megfelelő jogbiztonság mellett döntsenek. Lehetővé válik továbbá, hogy a nehézkesen működő nagy lakásszövetkezetek jól kezelhető kisebbekké alakuljanak, illetve egy-egy lakóházi közösség kiválhasson társasházként.

A lakásszövetkezetekről szóló törvénnyel évtizedes hiányt pótlunk. A jogalkotási programban lépésről lépésre haladunk ezen a szabályozási területen: életbe lépett az új társasházi törvény, ma a lakásszövetkezetek vannak napirenden, és hamarosan az építésügyről, a lakásokról és az ingatlan-nyilvántartásról szóló javaslatok előterjesztése következik.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy támogassák ezt a folyamatot, hogy a javaslatot felelősséggel vitassák meg; és hogy szülessen meg ez a törvény az Országgyűlés normális menetrendjében minél előbb, hogy ezekkel az új lehetőségekkel a lakásszövetkezeti tagok, a lakásszövetkezetek élni tudjanak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)